"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

ELS#336; R#201;SZ #193;RNY#201;KOK

ELS#336; FEJEZET

M#225;rmint az orsz#225;gunk hat#225;raira gondol, j#243; uram? Nos, #233;szakon az #233;szaki f#233;ny hat#225;rol minket, keleten a felkel#337; nap, d#233;len a nap#233;jegyenl#337;s#233;gek, nyugaton pedig az Utols#243; #237;t#233;let Napja. The American Joe Miller’s Gest Book

#193;rny#233;k h#225;rom #233;vet h#250;zott le a b#246;rt#246;nben. Kell#337;en nagydarab volt, #233;s el#233;gg#233; „ne baszakodjatok velem” arccal n#233;zett a vil#225;gba ahhoz, hogy a legnagyobb probl#233;m#225;ja az legyen, mihez kezdjen rengeteg szabad idej#233;vel. #205;gy h#225;t sokat s#250;lyz#243;zott, b#369;v#233;sztr#252;kk#246;ket tanult egy p#233;nz#233;rm#233;vel, #233;s sokat gondolkodott azon, mennyire szereti a feles#233;g#233;t.

A b#246;rt#246;nb#252;ntet#233;sben a legjobb dolog — #193;rny#233;k v#233;lem#233;nye szerint tal#225;n az egyetlen j#243; dolog — a megk#246;nnyebb#252;l#233;s #233;rz#233;se. Az #233;rz#233;s, hogy a lehet#337; legm#233;lyebbre zuhant, — #233;s enn#233;l m#233;lyebbre m#225;r nem fog. Nem agg#243;dott, hogy el fogj#225;k kapni, mert m#225;r elkapt#225;k. T#246;bb#233; nem f#233;lt att#243;l, mi fog t#246;rt#233;nni holnap, mert az m#225;r tegnap megt#246;rt#233;nt.

#193;rny#233;k arra a k#246;vetkeztet#233;sre jutott, nem sz#225;m#237;t, elk#246;vetted-e azt, ami#233;rt el#237;t#233;ltek. Tapasztalatai szerint a b#246;rt#246;nben mindenki neheztelt valami#233;rt: mindig akadt egy apr#243;s#225;g, amit a hat#243;s#225;gok elrontottak, valami, amit a nyakadba varrtak, pedig el sem k#246;vetted — vagy nem pontosan #250;gy csin#225;ltad, mint azt #337;k k#237;v#225;nt#225;k. Egyetlen dolog sz#225;m#237;tott csup#225;n — az, hogy elkaptak.

Erre az els#337; n#233;h#225;ny napban r#225;j#246;tt, amikor a helyi szlengt#337;l kezdve a pocs#233;k kaj#225;ig m#233;g minden teljesen #250;j volt. A r#225;csok k#246;z#246;tti #233;let nyomor#250;s#225;gos, b#337;r al#225; k#250;sz#243; iszonyata ellen#233;re megk#246;nnyebb#252;ltebben l#233;legzett.

#193;rny#233;k megpr#243;b#225;lt keveset besz#233;lgetni. Valamikor a m#225;sodik #233;ve k#246;zep#233;n eml#237;thette meg elm#233;let#233;t cellat#225;rs#225;nak, Low Key Lyesmithnek.

Low Key, a minnesotai sz#233;lh#225;mos felvillantotta sebhelyes mosoly#225;t.

— Egen — mondta. — Ez #237;gy igaz. M#233;g jobb, ha hal#225;lra #237;t#233;ltek. Akkor azt#225;n eszedbe jut az #246;sszes vicc azokr#243;l a tagokr#243;l, akik ler#250;gt#225;k a csizm#225;jukat, amikor a nyakukba vetett#233;k a hurkot, mert a cimbor#225;ik mindig azt mondogatt#225;k nekik, figyeljetek, csizm#225;ban fogtok meghalni.

— #201;s ez vicces? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Frank#243;n. Akaszt#243;fahumor. Jobbat nem is tal#225;lsz.

— Mikor akasztottak utolj#225;ra embert ebben az #225;llamban? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Honnan a pokolb#243;l tudjam? — Lyesmith #246;r#246;kk#233; rendk#237;v#252;l r#246;vidre ny#237;rta a haj#225;t. Kil#225;tszott al#243;la a fejb#337;re. — De mondok #233;n neked valamit. Ez az orsz#225;g megindult a pokol fel#233;, amikor felhagytak az akaszt#225;ssal. Nem alkudozhatsz t#246;bb#233; az #233;leted#233;rt. Nem gy#369;jthetsz f#246;ldet az akaszt#243;fa al#243;l.

#193;rny#233;k v#225;llat vont. #336; semmi romantikusat nem tal#225;lt a hal#225;lb#252;ntet#233;sben.

Ha nem #237;t#233;ltek hal#225;lra, gondolta v#233;g#252;l, akkor a b#246;rt#246;n legjobb esetben csak id#337;legesen szak#237;t ki az #233;letb#337;l, k#233;t okb#243;l. El#337;sz#246;r is: az #233;let visszasziv#225;rog a b#246;rt#246;nbe. Mindig vannak helyek, ahov#225; m#233;g lehet s#252;llyedni. Az #233;let megy tov#225;bb. M#225;sodszor: ha el#233;g ideig v#225;rsz, egy napon ki fognak engedni.

Ez a pillanat kezdetben t#250;l messze volt ahhoz, hogy koncentr#225;lni tudjon r#225;. Azt#225;n t#225;voli rem#233;nysug#225;rr#225; v#225;lt, #233;s #193;rny#233;k megtanulta, hogyan mondogassa mag#225;nak, hogy „Ez is elm#250;lik egyszer”, amikor a nyak#225;ba szakadt a b#246;rt#246;n #246;sszes szars#225;ga, ami errefel#233; gyakran megesik. Egy napon kiny#237;lik a m#225;gikus ajt#243; #233;s kis#233;t#225;l rajta. Ez#233;rt sorban h#250;zogatta ki a napokat az #201;szak-Amerika #233;nekesmadarait #225;br#225;zol#243; napt#225;rban — ez volt az egyetlen napt#225;r, amit a b#246;rt#246;nrakt#225;rban kapni lehetett —, #233;s lement a nap, de nem l#225;tta, majd felj#246;tt a nap, #233;s azt sem l#225;tta. #201;rmetr#252;kk#246;ket tanult egy k#246;nyvb#337;l, amit a b#246;rt#246;nk#246;nyvt#225;r siv#225;r pusztas#225;g#225;ban tal#225;lt; s#250;lyz#243;zott; #233;s gondolatban list#225;t k#233;sz#237;tett arr#243;l, mit fog csin#225;lni, ha kiszabadul.

#193;rny#233;k list#225;ja egyre r#246;videbb lett. K#233;t #233;v m#250;lva mind#246;ssze h#225;rom dologb#243;l #225;llt.

El#337;sz#246;r is megf#252;rdik. Hossz#250; ideig, elt#246;k#233;lten #225;ztatja majd mag#225;t, f#252;rd#337;k#225;dban, habf#252;rd#337; pamacsai k#246;z#246;tt. Tal#225;n #250;js#225;got is olvas k#246;zben, tal#225;n nem. Az egyik nap #237;gy gondolta, a m#225;sik nap meg am#250;gy. M#225;sodszor: sz#225;razra t#246;rli mag#225;t #233;s felvesz egy k#246;penyt. Tal#225;n egy papucsot is. A papucs, mint #246;tlet, tetszett neki. Ha doh#225;nyos lenne, addigra m#225;r elsz#237;vott volna egy pip#225;t, de nem doh#225;nyzott. Felkapja a feles#233;g#233;t, #225;t#246;leli („Kutyusk#225;m” — sikkantja a feles#233;ge megj#225;tszott r#233;m#252;lettel #233;s val#243;di #233;lvezettel —, „mit csin#225;lsz?”). Beviszi a h#225;l#243;szob#225;ba, #233;s becsukja az ajt#243;t. Ha meg#233;heznek, rendelnek pizz#225;t.

A harmadik dolog: miut#225;n el#337;b#250;jnak a h#225;l#243;szob#225;b#243;l, mondjuk #250;gy n#233;h#225;ny nap m#250;lva, onnant#243;l fogva megh#250;zza mag#225;t, #233;s soha t#246;bb#233; nem ker#252;l z#369;rbe.

— #201;s akkor boldog lenn#233;l? — k#233;rdezte Low Key. Aznap a m#369;helyben dolgoztak, mad#225;retet#337;ket k#233;sz#237;tettek, ami csak #225;rnyalatnyival volt #233;rdekesebb, mintha rendsz#225;mt#225;bl#225;kba #252;t#246;tt#233;k volna bele a sz#225;mokat.

— Ne nevezz boldognak senkit — mondta #193;rny#233;k —, am#237;g meg nem halt.

— H#233;rodotosz — mondta Low Key. — H#233;. Tanulsz.

— Ki a faszom az a H#233;rodotosz? — k#233;rdezte a Jeges, aki egym#225;shoz nyomta a mad#225;retet#337; oldalait #233;s tov#225;bbadta #193;rny#233;knak, aki szorosan #246;sszecsavarozta az eg#233;szet.

— Egy halott g#246;r#246;g — mondta #193;rny#233;k.

— A legutols#243; bar#225;tn#337;m g#246;r#246;g volt — mondta a Jeges. — Hogy a csal#225;dja milyen szars#225;gokat meg nem evett. El se hinn#233;tek. Lev#233;lbe csavart rizst. Meg egy csom#243; hasonl#243; szart.

A Jeges akkora volt, mint egy k#243;laautomata, #233;s ugyanolyan fel#233;p#237;t#233;s#369;, k#233;k szemekkel #233;s annyira sz#337;ke hajjal, hogy majdnem feh#233;rnek l#225;tszott. P#233;pp#233; vert egy fick#243;t, aki elk#246;vette azt a hib#225;t, hogy letapizta a Jeges bar#225;tn#337;j#233;t a b#225;rban, ahol a n#337; t#225;ncolt, a Jeges pedig kidob#243;k#233;nt dolgozott. A fick#243; haverjai kih#237;vt#225;k a rend#337;r#246;ket, akik letart#243;ztatt#225;k a Jegest, #233;s lefuttatt#225;k az adatait a sz#225;m#237;t#243;g#233;pen, #233;s kider#252;lt, hogy tizennyolc h#243;nappal ezel#337;tt lel#233;pett a munkaszolg#225;latr#243;l a felf#252;ggesztett b#246;rt#246;nb#252;ntet#233;se k#246;zben.

— Mi#233;rt, mit kellett volna tennem? — k#233;rdezte a Jeges megb#225;ntva, amikor elmes#233;lte #193;rny#233;knak az eg#233;sz szomor#250; t#246;rt#233;netet. — Megmondtam neki, hogy a csaj a bar#225;tn#337;m. Hagynom kellett volna, hogy ilyen pof#225;tlanul viselkedjen velem? He? Figyelj, #246;ssze-vissza fogdosta!

#193;rny#233;k annyit mondott:

— Te tudod — #233;s ennyiben hagyta a dolgot. Egyet kor#225;n megtanult, a b#246;rt#246;nben egyed#252;l t#246;lt#246;d le a b#252;ntet#233;sedet. Senkinek sem seg#237;thetsz benne.

H#250;zd meg magad. Csin#225;ld v#233;gig egyed#252;l.

N#233;h#225;ny h#243;nappal kor#225;bban Lyesmith k#246;lcs#246;nadta #193;rny#233;knak H#233;rodotosz t#246;rt#233;neteinek kopott, puhafedeles kiad#225;s#225;t.

— Nem unalmas. Kir#225;ly — mondta, amikor #193;rny#233;k k#246;z#246;lte, hogy #337; nem olvas k#246;nyveket. — Olvasd csak el, azt#225;n te is azt mondod, kir#225;ly.

#193;rny#233;k elfintorodott, de olvasni kezdett, #233;s akarata ellen#233;re horogra akadt.

— G#246;r#246;g#246;k — mondta a Jeges undorodva. — M#233;g csak nem is igaz, amit #225;ll#237;tanak r#243;luk. Egyszer megpr#243;b#225;ltam a csajommal a fenek#233;be, h#225;t majdnem kikaparta a szememet.

Az egyik nap Lyesmitht minden figyelmeztet#233;s n#233;lk#252;l #225;tsz#225;ll#237;tott#225;k. #193;rny#233;kra hagyta a k#246;nyv#233;t. A lapok k#246;z#246;tt egy #246;tcentes lapult. A p#233;nzt biztosan becsemp#233;szt#233;k: ha ki#233;lezted a falon, a buny#243;ban felhas#237;thattad vele az ellenfeled arc#225;t. #193;rny#233;knak nem kellett fegyver; csak szeretett volna kezdeni valamit a kez#233;vel.

#193;rny#233;k nem volt babon#225;s. Nem hitt semmiben, amit a saj#225;t szem#233;vel nem l#225;tott. De azokban az utols#243; hetekben m#233;gis #250;gy #233;rezte, hogy a b#246;rt#246;n felett a katasztr#243;fa viharfelh#337;i gy#252;lekeznek, pontosan #250;gy, mint a rabl#225;s el#337;tt. Gyomra hely#233;n mintha hatalmas #252;reg t#225;tongott volna, #233;s azt mondogatta mag#225;ban, biztosan csak f#233;l visszat#233;rni a k#252;lvil#225;gba. De nem volt benne biztos. Sokkal paranoi#225;sabb volt az #225;tlagosn#225;l, #233;s ami a b#246;rt#246;nben #225;tlagos, az sok, a paranoia pedig a t#250;l#233;l#233;s eszk#246;ze. #193;rny#233;k m#233;g csendesebb, m#233;g #225;rny#233;kszer#369;bb lett, mint azel#337;tt. Azon kapta mag#225;t, hogy az #337;r#246;k meg a t#246;bbi rab testbesz#233;d#233;t figyeli, h#225;tha tal#225;l egy nyomot, ami el#225;ruln#225;, mif#233;le rossz dolog fog t#246;rt#233;nni, mert abban biztos volt, hogy valami t#246;rt#233;nni fog.

Egy h#243;nappal a szabadul#225;sa el#337;tt #193;rny#233;k egy j#233;ghideg irod#225;ban #252;lt, szemben egy alacsony f#233;rfival, akinek borv#246;r#246;s anyajegy vir#237;tott a homlok#225;n. Az #237;r#243;asztal k#233;t szemk#246;zti oldal#225;n #252;ltek; a f#233;rfi el#337;tt #193;rny#233;k dosszi#233;ja hevert kinyitva, #233;s egy goly#243;stollat szorongatott a kez#233;ben. A toll v#233;ge alaposan meg volt r#225;gcs#225;lva.

— F#225;zol, #193;rny#233;k?

— Igen — mondta #193;rny#233;k. — Egy kicsit.

A f#233;rfi v#225;llat vont.

— Ilyen a rendszer — mondta. — A kaz#225;nokat csak december elsej#233;n kapcsolj#225;k be. Azt#225;n m#225;rcius elsej#233;n le#225;llnak. Nem #233;n tal#225;ltam ki. — Mutat#243;ujj#225;val v#233;gigsim#237;tott a dosszi#233; fed#337;lapj#225;nak belsej#233;re gemkapcsozott pap#237;rlapon. — Harminck#233;t #233;ves vagy?

— Igen, uram.

— Fiatalabbnak l#225;tszol.

— Az eg#233;szs#233;ges #233;letm#243;d.

— Itt azt #237;rj#225;k, kit#369;n#337; magaviseletet tan#250;s#237;tott#225;l.

— Megtanultam a leck#233;t, uram.

— Val#243;ban? — #193;that#243; pillant#225;ssal #193;rny#233;kra n#233;zett, homlok#225;n lejjebb cs#250;szott az anyajegy. #193;rny#233;k arra gondolt, esetleg elmes#233;lhetn#233; neki n#233;h#225;ny elm#233;let#233;t a b#246;rt#246;n#246;kr#337;l, de nem sz#243;lt. Ink#225;bb b#243;lintott, #233;s arra koncentr#225;lt, hogy kell#337;en b#369;ntudatosnak l#225;tsszon.

— Itt azt #237;rj#225;k, van feles#233;ged, #193;rny#233;k.

— Laur#225;nak h#237;vj#225;k.

— #201;s hogy j#246;tt#246;k ki egym#225;ssal?

— El#233;g j#243;l. Amikor tudott, megl#225;togatott — nagyon messze lakik. Levelez#252;nk, meg felh#237;vom, amikor csak tudom.

— Mivel foglalkozik a feles#233;ged?

— Utaz#225;si #252;gyn#246;k. Embereket k#252;ld#246;zget a vil#225;g minden sark#225;ba.

— Hogyan ismerkedtetek meg?

#193;rny#233;k nem b#237;rt r#225;j#246;nni, mi#233;rt k#233;rdezik ezt t#337;le. Felmer#252;lt benne az #246;tlet, hogy k#246;zli a f#233;rfival, semmi k#246;ze hozz#225;, azt#225;n azt mondta:

— A legjobb bar#225;tom feles#233;g#233;nek a legjobb bar#225;tn#337;je. #214;sszehoztak nek#252;nk egy randit, pedig nem is ismert#252;k egym#225;st. Bej#246;tt.

— #201;s v#225;r r#225;d egy munkahely?

— Igen, uram. A bar#225;tom, Robbie, akit az el#337;bb eml#237;tettem, az Izomtanya tulajdonosa, ahol r#233;gebben edz#337;k#233;nt dolgoztam. Azt mondja, a r#233;gi mel#243;m csak r#225;m v#225;r.

A f#233;rfi felh#250;zta a szem#246;ld#246;k#233;t.

— Val#243;ban?

— Azt mondja, remek h#250;z#225;s lesz. Visszacsalogatok n#233;h#225;ny r#233;gi kuncsaftot, #233;s bej#246;nnek a kem#233;ny leg#233;nyek is, akik m#233;g kem#233;nyebbek akarnak lenni.

A f#233;rfi el#233;gedettnek t#369;nt. A goly#243;stolla v#233;g#233;t r#225;gcs#225;lta, azt#225;n megford#237;totta a lapot.

— Mit gondolsz a b#369;ncselekm#233;nyr#337;l, amit elk#246;vett#233;l?

#193;rny#233;k v#225;llat vont.

— Ostoba voltam — mondta, #233;s komolyan gondolta.

Az anyajegyes f#233;rfi s#243;hajtott. Bejel#246;lt egy n#233;gyzetet a list#225;j#225;n. Azt#225;n belelapozott #193;rny#233;k dosszi#233;j#225;ba.

— Hogy jutsz haza? — k#233;rdezte. — Busszal?

— Hazarep#252;l#246;k. J#243;, ha az embernek utaz#225;si #252;gyn#246;k a feles#233;ge.

A f#233;rfi elfintorodott, #233;s az anyajegy meggy#369;r#337;d#246;tt a homlok#225;n.

— K#252;ld#246;tt jegyet?

— Nem volt r#225; sz#252;ks#233;g. Csak az igazol#243; k#243;dot kaptam meg. Elektronikus jegy. Csak kimegyek a rep#252;l#337;t#233;rre egy h#243;napon bel#252;l, igazolom magam, #233;s m#225;r el is t#369;ntem innen.

A f#233;rfi b#243;lintott, m#233;g egy utols#243; megjegyz#233;st firkantott a lapra, azt#225;n becsukta a dosszi#233;t #233;s letette a goly#243;stollat. S#225;padt keze #250;gy hevert a sz#252;rke irattart#243;n, mint egy r#243;zsasz#237;n #225;llat. Egym#225;shoz nyomta az ujjait, g#250;l#225;t form#225;zott bel#337;l#252;k, #233;s vizeny#337;sen k#246;d#246;s tekintete #193;rny#233;kra meredt.

— Szerencs#233;s vagy — mondta. — Van valaki, akihez visszamehetsz, v#225;r r#225;d egy munkahely. Elfelejtheted ezt az eg#233;szet. Kapsz egy m#225;sodik es#233;lyt. Haszn#225;ld ki.

Amikor #193;rny#233;k fel#225;llt, a f#233;rfi nem ny#250;jtott kezet, #233;s #193;rny#233;k nem is v#225;rt t#337;le ilyesmit.

Az utols#243; h#233;t volt a legrosszabb. Bizonyos tekintetben rosszabb volt, mint az el#337;z#337; h#225;rom #233;v egy#252;ttv#233;ve. #193;rny#233;k arra gondolt, h#225;tha az id#337;j#225;r#225;s miatt van az eg#233;sz: nyomaszt#243;, csendes #233;s hideg id#337; volt. Mintha vihar k#246;zeledne, de nem akarna ide#233;rni. #193;lland#243;an nyugtalan volt, gyomr#225;t ideges g#246;rcs r#225;ntotta #246;ssze, mintha valami nagyon rossz dolog k#233;sz#252;l#337;dne. A b#246;rt#246;nudvaron viharos sz#233;l d#252;h#246;ng#246;tt. #193;rny#233;k n#233;ha #250;gy #233;rezte, h#243; illat#225;t sodorja mag#225;val.

Felh#237;vta a feles#233;g#233;t #233;s „R” besz#233;lget#233;st k#233;rt. Tudta, hogy a telefont#225;rsas#225;gok plusz h#225;rom doll#225;rt sz#225;molnak fel minden b#246;rt#246;nb#337;l ind#237;tott h#237;v#225;s#233;rt. Ez#233;rt olyan udvariasak a telefonk#246;zpontosok azokkal, akik a b#246;rt#246;nb#337;l telefon#225;lnak, gondolta #193;rny#233;k: tiszt#225;ban vannak vele, hogy t#337;le kapj#225;k a fizet#233;s#252;ket.

— Furcs#225;n #233;rzem magam — mondta Laur#225;nak. Nem ezzel kezdte. El#337;sz#246;r azt mondta neki, hogy „Szeretlek”, mert j#243; dolog ilyesmit mondani, ha komolyan gondolod, #233;s #193;rny#233;k komolyan gondolta.

— Szia — mondta Laura. — #201;n is szeretlek. Mi#233;rt #233;rzed magad furcs#225;n?

— Nem tudom — felelte #193;rny#233;k. — Esetleg az id#337; teszi. Ha lez#250;dulna a vihar, tal#225;n minden rendben lenne.

— Itt sz#233;p id#337; van — mondta Laura. — M#233;g nem hullott le az #246;sszes lev#233;l. Ha nem #233;rkezik meg a vihar, te is megl#225;thatod, amikor haza#233;rsz.

— #214;t nap m#250;lva — mondta #193;rny#233;k.

— Sz#225;zh#250;sz #243;ra, #233;s itthon leszel — mondta a feles#233;ge.

— Minden rendben van veled? Semmi gond?

— J#243;l vagyok. Ma este megl#225;togatom Robbie-t. Meglepet#233;sbulit kell szervezn#252;nk a hazat#233;r#233;sed alkalm#225;b#243;l.

— Meglepet#233;sbuli?

— Persze. De nem tudsz r#243;la semmit, igaz?

— Az #233;gvil#225;gon semmit.

— Ilyen egy j#243; f#233;rj — mondta Laura. #193;rny#233;k azon kapta mag#225;t, hogy mosolyog. H#225;rom #233;ve b#246;rt#246;nben #252;lt, de a feles#233;ge m#233;g mindig meg tudta nevettetni.

— Szeretlek, kicsim — mondta.

— Szeretlek, kutyusk#225;m — mondta Laura.

#193;rny#233;k letette a telefont.

Amikor #246;sszeh#225;zasodtak, Laura elmes#233;lte, hogy szeretett volna egy kiskuty#225;t, de a f#337;b#233;rl#337; azt mondta, a b#233;rleti szerz#337;d#233;s szerint nem tarthatnak #225;llatot a lak#225;sban. „H#233;” — mondta akkor #193;rny#233;k. — „Majd leszek #233;n a kiskuty#225;d. Csak mondd, mit akarsz. R#225;gcs#225;ljam meg a papucsodat? Piszk#237;tsak a konyhapadl#243;ra? Nyaljam meg az orrodat? Szimatolgassam a l#225;bad k#246;z#233;t? Lefogadom, nincs olyan dolog, amit ne tudn#233;k egy kutya ut#225;n csin#225;lni.” — Azt#225;n k#246;nnyed#233;n felkapta a feles#233;g#233;t, mintha nem lenne nehezebb egy tollpih#233;n#233;l, #233;s elkezdte nyalogatni az orr#225;t, mik#246;zben Laura kuncogott meg sik#237;tozott, azt#225;n bevitte a h#225;l#243;szob#225;ba.

Az #233;tkez#337;ben Sam Fetisher sompolygott #193;rny#233;k mell#233;, #233;s r#225;mosolygott, k#246;zszeml#233;re t#233;ve #246;reg fogait. Le#252;lt a szomsz#233;dos sz#233;kre, #233;s nekil#225;tott a sajtos makar#243;ninak.

— Besz#233;ln#252;nk kell — mondta Sam Fetisher.

Az egyik legfeket#233;bb ember volt, akit #193;rny#233;k valaha l#225;tott. Tal#225;n hatvan#233;ves lehetett. Tal#225;n nyolcvan. Viszont #193;rny#233;k tal#225;lkozott m#225;r olyan harminc#233;ves drogf#252;gg#337;kkel, akik #246;regebbnek l#225;tszottak, mint Sam Fetisher.

— Mm? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— K#246;zeledik a vihar — mondta Sam.

— #201;n is #233;rzem — mondta #193;rny#233;k. — #218;gy t#369;nik, hamarosan havazni kezd.

— #201;n nem ilyen viharr#243;l besz#233;lek. Enn#233;l nagyobb vihar k#246;zeledik. #201;n mondom neked, fiacsk#225;m, ha ide#233;r, jobb neked, ha idebent vagy, mint ha az utc#225;n k#243;ric#225;ln#225;l.

— Let#246;lt#246;ttem a b#252;ntet#233;semet — mondta #193;rny#233;k. — P#233;nteken elh#250;zok innen.

Sam Fetisher #193;rny#233;kra meredt.

— Hov#225; val#243;si vagy? — k#233;rdezte.

— Eagle Point, Indiana.

— Hazud#243;s kis p#246;cs — mondta Sam Fetisher. — #218;gy #233;rtettem, eredetileg. Honnan sz#225;rmazik a csal#225;dod?

— Chicag#243;b#243;l — mondta #193;rny#233;k. Az #233;desanyja le#225;nykor#225;ban Chicag#243;ban #233;lt, #233;s ott is halt meg, nagyon r#233;gen.

— Ahogy mondom. Nagy vihar k#246;zeledik. Jobb lesz, ha megh#250;zod magad, #193;rny#233;k fiam. Olyan ez… hogy h#237;vj#225;k azt, amin a kontinensek mennek k#246;rbe-k#246;rbe? Valami lemezek, nem?

— Tektonikus lemezek? — tippelt #193;rny#233;k.

— Az. Tektonikus lemezek. Olyan ez, mint amikor #250;tnak indulnak, #233;s #201;szak-Amerika belecs#250;szik D#233;l-Amerik#225;ba. Nem t#250;l okos #246;tlet k#246;z#233;j#252;k szorulni. V#225;god, amit mondok?

— V#233;letlen#252;l sem.

A f#233;rfi lassan lehunyta egyik barna szem#233;t.

— A francba, nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek — mondta Sam Fetisher, #233;s nagy kupac remeg#337;, narancs#237;z#369; zsel#233;t lap#225;tolt a sz#225;j#225;ba.

— Nem mondom.

#193;rny#233;k a f#233;l #233;jszak#225;t #225;lmatlanul t#246;lt#246;tte, az #233;brenl#233;t meg az #225;lom hat#225;r#225;n h#225;nykol#243;dva, #233;s azt hallgatta, hogyan horkol #233;s ny#246;g az #250;j cellat#225;rsa az als#243; priccsen. N#233;h#225;ny z#225;rk#225;val od#233;bb egy f#233;rfi ny#246;sz#246;rg#246;tt, #252;v#246;lt#246;tt #233;s zokogott, mint egy #225;llat; valaki n#233;ha r#225;ord#237;tott, hogy fogja m#225;r be a kibaszott sz#225;j#225;t. #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lt nem odafigyelni. Hagyta, hadd csorogjanak v#233;gig a test#233;n az #252;res percek, mag#225;nyosan #233;s lassan.

M#233;g k#233;t nap. Az utols#243; negyvennyolc #243;ra zabpehellyel #233;s b#246;rt#246;nk#225;v#233;val kezd#337;d#246;tt, meg egy Wilson nev#369; #337;rrel, aki a kellet#233;n#233;l kem#233;nyebben paskolta meg #193;rny#233;k v#225;ll#225;t, #233;s azt mondta neki:

— #193;rny#233;k? Erre gyere.

#193;rny#233;k gyors ellen#337;rz#233;st tartott. A lelkiismerete tiszta volt, ami b#246;rt#246;nb#233;li tapasztalatai szerint m#233;g nem jelentette azt, hogy nem #252;l nyakig a szarban. A k#233;t f#233;rfi nagyj#225;b#243;l egym#225;s mellett l#233;pkedett, l#233;pteik zaj#225;t visszaverte a f#233;m #233;s a beton.

#193;rny#233;k a f#233;lelem #237;z#233;t #233;rezte a tork#225;ban, #233;s az keser#369; volt, mint az #225;llott k#225;v#233;. Most fog les#250;jtani r#225; a rossz dolog…

Agya h#225;ts#243; sark#225;ban halk hang sz#243;lalt meg, azt suttogta, m#233;g egy #233;vet hozz#225;csapnak a b#252;ntet#233;s#233;hez, mag#225;nz#225;rk#225;ba k#252;ldik, lev#225;gj#225;k a kez#233;t, lev#225;gj#225;k a fej#233;t. Azzal nyugtatta mag#225;t, hogy ez ostobas#225;g, de a sz#237;ve #250;gy vert, hogy majdnem kiugrott a mellkas#225;b#243;l.

— Nem #233;rtelek, #193;rny#233;k — mondta Wilson, mik#246;zben mentek.

— Mit nem #233;rt, uram?

— T#233;ged. Baszottul csendes vagy. T#250;l udvarias. #218;gy v#225;rakozol, mint a r#233;gi rabok, de h#225;ny #233;ves vagy? Huszon#246;t? Huszonnyolc?

— Harminckett#337;, uram.

— #201;s mif#233;le vagy? Latino? Cig#225;ny?

— Nem tudok r#243;la, uram. Tal#225;n.

— Vagy akad benned egy kis nigger be#252;t#233;s. Van nigger be#252;t#233;sed, #193;rny#233;k?

— Lehets#233;ges, uram. — #193;rny#233;k mereven kih#250;zta mag#225;t, egyenesen el#337;re n#233;zett, #233;s minden erej#233;vel megpr#243;b#225;lta megakad#225;lyozni, hogy ez az alak felh#250;zza.

— T#233;nyleg? H#225;t, #233;n csak annyit tudok, hogy rohadtul fosok t#337;led. — Wilsonnak homoksz#237;n haja, homoksz#237;n arca #233;s homoksz#237;n mosolya volt.

— Hamarosan itt hagysz minket.

— Rem#233;lem, uram.

T#246;bb biztons#225;gi ellen#337;rz#233;sen is #225;thaladtak. Wilson minden alkalommal igazolta mag#225;t. Felmentek egy l#233;pcs#337;n, #233;s meg#225;lltak a b#246;rt#246;nigazgat#243; irod#225;ja el#337;tt. Az ajt#243;n fekete bet#369;kkel az igazgat#243; neve d#237;szelgett — G. Patterson —, az ajt#243; mell#233; pedig kism#233;ret#369; jelz#337;l#225;mp#225;t szereltek.

A fels#337; l#225;mpa v#246;r#246;sen vil#225;g#237;tott.

Wilson megnyomott egy gombot a l#225;mpa alatt.

N#233;h#225;ny percig csendben #225;csorogtak ott. #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lta elhitetni mag#225;val, hogy minden rendben van, hogy p#233;ntek reggel a rep#252;l#337;n #252;l #233;s Eagle Point fel#233; rep#252;l majd, de ezt maga sem hitte.

A v#246;r#246;s l#225;mpa kihunyt, felvillant alatta a z#246;ld, #233;s Wilson kinyitotta az ajt#243;t. Bementek.

Az elm#250;lt h#225;rom #233;vben #193;rny#233;k t#246;bbsz#246;r l#225;tta az igazgat#243;t. Egyszer k#246;rbevezetett egy politikust. Egyszer lez#225;rt#225;k a b#246;rt#246;nt, a foglyok sz#225;zas#225;val felsorakoztak az igazgat#243; el#337;tt, aki elmondta nekik, hogy az int#233;zm#233;ny t#250;lzs#250;folt, #233;s mivel ez a j#246;v#337;ben sem lesz m#225;sk#233;ppen, jobb lesz, ha hozz#225;szoknak.

K#246;zelr#337;l Patterson rosszabbul festett. Ov#225;lis arca volt, #337;sz haj#225;t katon#225;san s#246;rt#233;re v#225;gatta. Old Spice illata terjengett k#246;r#252;l#246;tte. A h#225;ta m#246;g#246;tt egy k#246;nyvespolc l#225;tszott #233;s mindegyik k#246;nyv c#237;m#233;ben szerepelt a b#246;rt#246;n sz#243;; #237;r#243;asztala makul#225;tlanul tiszta volt, a telefont #233;s egy let#233;phet#337; lap#250; Gary Larson-napt#225;rt lesz#225;m#237;tva #252;res. Jobb f#252;l#233;ben hall#243;k#233;sz#252;l#233;ket viselt.

— #220;lj#246;n le, k#233;rem.

#193;rny#233;k le#252;lt. Wilson a h#225;ta m#246;g#233; #225;llt.

Az igazgat#243; kih#250;zta az egyik fi#243;kot, el#337;vett egy irattart#243;t #233;s az asztalra tette.

— Itt azt #237;rj#225;k, hat #233;v b#246;rt#246;nb#252;ntet#233;st kapott s#250;lyos, sorozatban elk#246;vetett testi s#233;rt#233;s miatt. Ebb#337;l h#225;rom #233;vet let#246;lt#246;tt. P#233;nteken kellett volna szabadon engedn#252;nk.

Kellett volna? #193;rny#233;k gyomra bukfencet vetett. Megpr#243;b#225;lta kital#225;lni, h#225;ny #233;vet kell m#233;g let#246;ltenie — m#233;g egyet? Kett#337;t? Mind a h#225;rmat? De csak annyit mondott: „Igen, uram.”

Az igazgat#243; megnyalta az ajk#225;t.

— Hogy mondta?

— Azt mondtam, „Igen, uram.”

— #193;rny#233;k, m#233;g ma d#233;lut#225;n elmehet. N#233;h#225;ny nappal kor#225;bban szabadul. — #193;rny#233;k b#243;lintott, #233;s v#225;rta, hogy j#246;jj#246;n, aminek j#246;nnie kell. Az igazgat#243; len#233;zett az asztal#225;n hever#337; pap#237;rlapra. — Ez az Eagle Point-i Johnson Memorial k#243;rh#225;zb#243;l #233;rkezett… A feles#233;g#233;r#337;l van sz#243;. Ma hajnalban meghalt. Aut#243;baleset. Sajn#225;lom.

#193;rny#233;k megint b#243;lintott.

Wilson visszak#237;s#233;rte a cell#225;j#225;ba, #233;s nem sz#243;lt semmit. Kinyitotta az ajt#243;t #233;s beengedte #193;rny#233;kot. Azt#225;n azt mondta:

— Egy j#243; h#237;r meg egy rossz, nem igaz? A j#243; h#237;r, hogy kor#225;bban szabadulsz, a rossz meg az, hogy a feles#233;ged meghalt. — Felnevetett, mintha ez annyira mulats#225;gos lenne.

#193;rny#233;k nem sz#243;lt semmit.

Zsibbadtan #246;sszecsomagolt, a legt#246;bb holmij#225;t itt hagyta. Maradt Low Key H#233;rodotosza, meg a k#246;nyv az #233;rmetr#252;kk#246;kkel, #233;s pillanatnyi haboz#225;s ut#225;n lemondott az #252;res f#233;mkorongokr#243;l, amelyeket a m#369;helyb#337;l csemp#233;szett ki, hogy legyen mivel gyakorolnia. Odakint is lesznek #233;rm#233;k, igazi p#233;nzek. Megborotv#225;lkozott. Felvette a civil ruh#225;j#225;t. Kis#233;t#225;lt az ajt#243;kon, egyiken a m#225;sik ut#225;n, #233;s tudta, hogy soha t#246;bb#233; nem kell ezt az utat megtennie visszafel#233;, #233;s #250;gy #233;rezte, teljesen #252;res lett bel#252;l.

A sz#252;rke #233;gb#337;l zuhogni kezdett az es#337;, a j#233;ghideg es#337;. Fagyos szil#225;nkok martak az arc#225;ba, #233;s az es#337; el#225;ztatta v#233;kony dzsekij#233;t, mik#246;zben a s#225;rga egykori iskolabusz fel#233; s#233;t#225;ltak, ami majd elviszi #337;ket a legk#246;zelebbi v#225;rosba.

Mire el#233;rtek a buszhoz, teljesen #225;t#225;ztak. Nyolcan t#225;voztak. Ezer#246;tsz#225;zan odabent maradtak. #193;rny#233;k le#252;lt az #252;l#233;sre #233;s addig vacogott, am#237;g be nem kapcsolt#225;k a f#369;t#233;st, #233;s megpr#243;b#225;lta kital#225;lni, mihez kezdjen most, hov#225; menjen.

Szellemk#233;pek ny#252;zs#246;gtek a fej#233;ben, semmi sem tartotta vissza #337;ket. K#233;pzeletben egy m#225;sik b#246;rt#246;nb#337;l szabadult, sok-sok id#337;vel ezel#337;tt.

Nagyon sok#225;ig raboskodott egy koroms#246;t#233;t szob#225;ban: szak#225;lla torzonborz volt, haja csom#243;kban #225;llt. Az #337;r#246;k v#233;gigk#237;s#233;rt#233;k egy sz#252;rke k#246;vekb#337;l rakott folyos#243;n, ki egy t#233;rre, ami t#246;mve volt mindenf#233;le sz#237;nes dolgokkal, emberekkel #233;s t#225;rgyakkal. V#225;s#225;rnap volt, #233;s elk#225;b#237;totta a l#225;rma meg a sz#237;nek kavalk#225;dja, hunyorogva b#225;multa a teret bet#246;lt#337; napf#233;nyt, s#243;s-nedves leveg#337; meg a piacon #225;rult mindenf#233;le finoms#225;g illata csapott az orr#225;ba, #233;s bal oldal#225;n napf#233;ny csillant a v#237;zen…

A busz z#246;tyk#246;l#337;dve meg#225;llt a piros l#225;mp#225;n#225;l.

A sz#233;l #252;v#246;ltve keringett k#246;r#252;l#246;tte, az ablakt#246;rl#337;k neh#233;zkesen vonszolt#225;k magukat az #252;vegen, v#246;r#246;s #233;s s#225;rga neonfoltokk#225; m#225;zolt#225;k sz#233;t a v#225;ros l#225;tk#233;p#233;t. Kora d#233;lut#225;n volt, de az ablakon t#250;l mintha #233;jszaka lett volna.

— A francba — sz#243;lalt meg a h#225;ta m#246;g#246;tt #252;l#337; fick#243;, aki let#246;r#246;lte az #252;vegr#337;l a p#225;r#225;t #233;s szem#252;gyre vett egy #225;zott alakot, aki elsietett mellett#252;k a j#225;rd#225;n. — Ott egy punci.

#193;rny#233;k nyelt egyet. Most jutott esz#233;be, hogy m#233;g nem is s#237;rt — ami azt illeti, nem #233;rzett semmit. Se k#246;nnyek. Se szomor#250;s#225;g. Semmi.

Esz#233;be jutott egy Johnnie Larch nev#369; fick#243;, akivel egy cell#225;ban lakott, amikor lecsukt#225;k; #337; mes#233;lte #193;rny#233;knak, hogyan ker#252;lt ki #246;t #233;v ut#225;n a r#225;csok m#246;g#252;l, a zseb#233;ben sz#225;z doll#225;rral meg egy rep#252;l#337;jeggyel Seattle-be, ahol a n#337;v#233;re #233;lt.

Johnnie Larch elment a rep#252;l#337;t#233;rre, #225;tny#250;jtotta a jegy#233;t a pult m#246;g#246;tt #252;l#337; n#337;nek, #233;s a n#337; elk#233;rte a jogos#237;tv#225;ny#225;t.

Johnnie megmutatta neki. A jogos#237;tv#225;ny n#233;h#225;ny #233;vvel azel#337;tt lej#225;rt. A n#337; k#246;z#246;lte vele, hogy ezzel nem igazolhatja a szem#233;lyazonoss#225;g#225;t. Johnnie erre azt mondta, hogy jogos#237;tv#225;nynak ugyan nem megfelel#337;, de a pokolba is, a szem#233;lyazonoss#225;g#225;t t#246;k#233;letesen k#233;pes vele bizony#237;tani, #233;s a rohadt #233;letbe, mit gondol, ki lehet #337;, ha nem saj#225;t maga?

A n#337; azt mondta, h#225;l#225;s lenne, ha Johnnie nem ord#237;tana.

Johnnie azt felelte, ide azzal a kibaszott besz#225;ll#243;k#225;rty#225;val, vagy nagyon megb#225;nja, #233;s senki sem viselkedhet vele ilyen tiszteletlen#252;l. A b#246;rt#246;nben senki sem hagyja, hogy tiszteletlen#252;l b#225;njanak vele.

Ekkor a n#337; megnyomott egy gombot, mire p#225;r pillanattal k#233;s#337;bb megjelentek a biztons#225;giak #233;s megpr#243;b#225;lt#225;k r#225;besz#233;lni Johnnie Larchet, hogy csendben hagyja el az #233;p#252;letet, de #337; nem k#237;v#225;nt t#225;vozni #233;s sor ker#252;lt n#233;mi civ#243;d#225;sra is.

Az #252;gy v#233;ge az lett, hogy Johnnie Larch nem jutott el Seattle-be, mert a k#246;vetkez#337; n#233;h#225;ny napot a v#225;ros kocsm#225;iban t#246;lt#246;tte, #233;s miut#225;n elk#246;lt#246;tte a sz#225;z doll#225;rj#225;t, egy j#225;t#233;kpisztollyal megpr#243;b#225;lt kirabolni egy benzinkutat, hogy finansz#237;rozni tudja a tov#225;bbi iv#225;szatot, #233;s v#233;g#252;l a rend#337;rs#233;g elkapta, ami#233;rt k#246;zter#252;leten vizelt. Nagyon hamar visszaker#252;lt a b#246;rt#246;nbe, ahol neki#225;llt let#246;lteni b#252;ntet#233;se fennmarad#243; r#233;sz#233;t, plusz amit a benzink#250;t miatt kapott.

#201;s a t#246;rt#233;net tanuls#225;ga, Johnnie Larch szerint, a k#246;vetkez#337;: ne szarakodj azokkal, akik a rep#252;l#337;t#233;ren dolgoznak.

— Biztos vagy benne, hogy nem azt akartad mondani. „Az elk#252;l#246;n#237;tett k#246;z#246;ss#233;gekben, p#233;ld#225;ul a b#246;rt#246;nben elsaj#225;t#237;tott viselked#233;sforma nem m#369;k#246;dik, s#337;t k#225;ros is lehet, ha az adott k#246;z#246;ss#233;gen k#237;v#252;l pr#243;b#225;lkoznak meg vele?” — k#233;rdezte #193;rny#233;k, miut#225;n Johnnie Larch elmes#233;lte neki a t#246;rt#233;netet.

— Nem. Hallgass r#225;m, #246;regem, #233;n mondom neked — felelte Johnnie Larch —, ne szarakodj azokkal a ringy#243;kkal a rep#252;l#337;t#233;ren.

#193;rny#233;k halv#225;nyan elmosolyodott az eml#233;ken. Az #337; jogos#237;tv#225;nya csak n#233;h#225;ny h#243;nap m#250;lva j#225;r le.

— P#225;lyaudvar! Mindenki kifel#233;!

Az #233;p#252;let vizelett#337;l #233;s poshadt s#246;rt#337;l b#369;zl#246;tt. #193;rny#233;k bek#225;sz#225;l#243;dott egy taxiba, #233;s megk#233;rte a sof#337;rt, vigye ki a rep#252;l#337;t#233;rre. Hozz#225;tette, hogy #246;t doll#225;rral t#246;bbet fizet, ha ez csendben megoldhat#243;. Az #250;t h#250;sz percig tartott #233;s a sof#337;r meg sem sz#243;lalt k#246;zben.

Azt#225;n #193;rny#233;k v#233;gigbotork#225;lt a f#233;nyesen kivil#225;g#237;tott rept#233;ri csarnokon. Aggasztotta ez az eg#233;sz dolog az elektronikus jeggyel. Azt tudta, hogy a p#233;nteki j#225;ratra van jegye, de azt m#225;r nem, vajon aznap is felhaszn#225;lhatja-e. #193;rny#233;k sz#225;m#225;ra minden elektronikus dolog alapvet#337;en m#225;gikusnak t#369;nt, ami b#225;rmelyik pillanatban k#246;dd#233; v#225;lhat.

De m#233;g megvolt a t#225;rc#225;ja, amit h#225;rom #233;v ut#225;n visszakapott, benne n#233;h#225;ny lej#225;rt hitelk#225;rty#225;val meg egy Visa-k#225;rty#225;val, ami — mint azt #246;r#246;mmel felfedezte — csak janu#225;r v#233;g#233;n j#225;r majd le. Volt egy helyfoglal#225;sa. #201;s r#225;j#246;tt, hogy biztosan tudja, minden rendben lesz, ha egyszer haza#233;r. Laur#225;nak sincsen semmi baja. Tal#225;n az eg#233;szet csak kital#225;lt#225;k, r#225;fogt#225;k valamire azt, hogy n#233;h#225;ny nappal kor#225;bban szabadulhatott. Vagy tal#225;n az eg#233;sz nem t#246;bb egyszer#369; f#233;lre#233;rt#233;sn#233;l: egy m#225;sik Laura Moon test#233;t cib#225;lt#225;k el#337; az aut#243;p#225;ly#225;n hever#337; roncsok al#243;l.

A rep#252;l#337;t#233;r #252;vegfalain t#250;l vill#225;m lobbant. #193;rny#233;kban tudatosult, hogy l#233;legzet#233;t visszafojtva v#225;r valamire. A mennyd#246;rg#233;s t#225;voli robaj#225;ra. Kieresztette a leveg#337;t.

A pult t#250;loldal#225;r#243;l f#225;radt, feh#233;r n#337; b#225;mult r#225;.

— Hell#243; — mondta #193;rny#233;k. Te vagy az els#337; idegen n#337;, akivel h#225;rom #233;v #243;ta el#337;sz#246;r szem#233;lyesen besz#233;lek. — Van egy elektronikus jegyem. P#233;nteken utaztam volna, de ma kell indulnom. Hal#225;leset t#246;rt#233;nt a csal#225;dban.

— Mmm. R#233;szv#233;tem. — A n#337; kopogott valamit a billenty#369;zeten, a monitorra meredt, megint be#252;t#246;tt valamit. — Nem gond. #193;ttettem mag#225;t a h#225;rom #243;ra harmincasra. Lehet, hogy a g#233;p k#233;sni fog a vihar miatt, ez#233;rt figyelje a ki#237;r#225;sokat. Van poggy#225;sza?

#193;rny#233;k felmutatta a v#225;llt#225;sk#225;j#225;t.

— Ezt nem kell bemutatnom, igaz?

— Nem — mondta a n#337;. — Rendben van. Van valamilyen f#233;nyk#233;pes igazolv#225;nya?

#193;rny#233;k megmutatta a jogos#237;tv#225;ny#225;t.

A rep#252;l#337;t#233;r nem volt nagy de #193;rny#233;kot #225;mulatba ejtette a s#233;t#225;lgat#243; — csak s#233;t#225;lgat#243; — emberek l#225;tv#225;nya. V#233;gign#233;zte, ahogy nemt#246;r#337;d#246;m m#243;don leteszik a b#337;r#246;ndjeiket a f#246;ldre, h#225;ts#243; zseb#252;kbe gy#246;m#246;sz#246;lik a p#233;nzt#225;rc#225;jukat, csak #250;gy a sz#233;k al#225; tolj#225;k a k#233;zit#225;sk#225;jukat. Ekkor tudatosult benne, hogy kiszabadult a b#246;rt#246;nb#337;l.

Harminc perc volt h#225;tra a besz#225;ll#225;sig. Vett mag#225;nak egy szelet pizz#225;t #233;s meg#233;gette a sz#225;j#225;t a forr#243; sajttal. Eltette a visszaj#225;r#243;t, #233;s a telefonokhoz s#233;t#225;lt. Felh#237;vta Robbie-t az Izomtanya sz#225;m#225;n, de #252;zenetr#246;gz#237;t#337; vette fel.

— H#233;, Robbie — mondta #193;rny#233;k. — #218;gy hallottam, Laura meghalt. Kor#225;bban kiengedtek. Megyek haza.

Azt#225;n, mivel tapasztalatb#243;l tudta, hogy az emberek k#246;vetnek el hib#225;kat, felh#237;vta a h#225;zukat, #233;s meghallgatta Laura hangj#225;t.

— Szia — mondta Laura. — Nem vagyok itthon, vagy nem tudok a telefonhoz j#246;nni. Hagyj #252;zenetet, majd visszah#237;vlak. #201;s legyen j#243; napod.

#193;rny#233;k nem tudta r#225;venni mag#225;t, hogy #252;zenetet hagyjon.

Egy m#369;anyag sz#233;ken #252;ld#246;g#233;lt a kapu mellett, #233;s olyan er#337;vel szor#237;totta a t#225;sk#225;j#225;t, hogy megf#225;jdult a keze.

Arra a pillanatra gondolt, amikor el#337;sz#246;r megl#225;tta Laur#225;t. Akkoriban m#233;g a nev#233;t sem tudta. Audrey Burton bar#225;tn#337;je volt. #193;rny#233;k Robbie t#225;rsas#225;g#225;ban #252;cs#246;rg#246;tt a Chi-Chi’s egyik box#225;ban, amikor n#233;h#225;ny l#233;p#233;ssel Audrey m#246;g#246;tt felbukkant Laura, #233;s #193;rny#233;k nem b#237;rta levenni r#243;la a szem#233;t. Laur#225;nak hossz#250;, gesztenyebarna haja volt #233;s olyan k#233;k szeme, hogy el#337;sz#246;r — t#233;vesen — azt hitte, sz#237;nezett kontaktlencs#233;t visel. Laura szam#243;c#225;s daiquirit rendelt mag#225;nak #233;s addig er#337;sk#246;d#246;tt, am#237;g #193;rny#233;k bele nem k#243;stolt, #233;s Laura el#233;gedetten kacagott.

Laura im#225;dta, ha m#225;s is megk#243;stolta azt, amit #337;.

#193;rny#233;k aznap #233;jjel j#243;#233;jt-cs#243;kot adott neki, #233;s olyan #237;ze volt, mint a szam#243;c#225;s daiquirinek, #233;s soha t#246;bb#233; nem akart megcs#243;kolni senki m#225;st.

Egy n#337;i hang bejelentette, hogy fel lehet sz#225;llni a g#233;pre, #233;s #193;rny#233;kot az els#337;k k#246;z#246;tt sz#243;l#237;tott#225;k. Legh#225;tul #252;lt, a szomsz#233;d #252;l#233;s #252;resen maradt. Az es#337; meg#225;ll#225;s n#233;lk#252;l kopogott a g#233;p burkolat#225;n: azt k#233;pzelte, kisgyerekek hajig#225;lj#225;k maroksz#225;mra a sz#225;r#237;tott bors#243;t az #233;gb#337;l.

Amikor a g#233;p felsz#225;llt, #225;lomba mer#252;lt.

S#246;t#233;t helyen #225;llt, #233;s annak a valaminek, ami #337;t b#225;multa, b#246;l#233;nyfeje volt, a bozontos sz#337;r csom#243;i k#246;z#252;l hatalmas, nedves szemek n#233;ztek r#225;. Teste egy f#233;rfi teste volt, olajosan csillog#243; #233;s sima.

— V#225;ltoz#225;sok k#246;zelegnek — mondta a b#246;l#233;ny, #233;s a sz#225;ja meg sem moccant. — N#233;h#225;ny d#246;nt#233;st meg kell hozni.

T#369;zf#233;ny vill#243;dzott a nedves barlangfalon.

— Hol vagyok? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— A f#246;ldben #233;s a f#246;ld alatt — mondta a b#246;l#233;nyember. — Ott, ahol az elfeledettek v#225;rnak. — Szeme foly#233;kony, fekete m#225;rv#225;ny volt, a hangja a vil#225;g al#243;l d#252;b#246;rg#246;tt el#337;. A szaga #225;zott teh#233;n#233;re eml#233;keztetett.

— Higgy#233;l — mondta a d#252;b#246;rg#337; hang. — Ha #233;letben akarsz maradni, hinned kell.

— Miben? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Miben kellene hinnem?

A b#246;l#233;nyember #193;rny#233;kra meredt #233;s kiegyenesedett, hatalmasra n#337;tt #233;s szeme megtelt t#369;zzel. Sz#243;ra nyitotta ny#225;lhabos b#246;l#233;nysz#225;j#225;t, #233;s a sz#225;j#225;ban v#246;r#246;s f#233;ny vil#225;g#237;tott, mert l#225;ngok lobogtak benne, lent, a f#246;ld alatt.

— Mindenben — b#246;mb#246;lte a b#246;l#233;nyember.

A vil#225;g megbillent, megp#246;rd#252;lt, #233;s #193;rny#233;k ism#233;t a rep#252;l#337;g#233;pen tal#225;lta mag#225;t, de a billeg#233;s folytat#243;dott. A g#233;p el#252;ls#337; r#233;sz#233;n egy n#337; tess#233;k-l#225;ss#233;k felsikoltott. A rep#252;l#337; k#246;r#252;l vak#237;t#243; villan#225;sokkal vill#225;mok cik#225;ztak. A hangsz#243;r#243;b#243;l a kapit#225;ny hangja hallatszott, #233;s k#246;z#246;lte vel#252;k, hogy megpr#243;b#225;lnak magasabbra emelkedni, h#225;tha #237;gy elt#225;volodhatnak a vihart#243;l.

A g#233;p r#225;zk#243;dott #233;s remegett, #233;s #193;rny#233;k higgadtan, tomp#225;n arra gondolt, vajon meghal-e. Nem lehetetlen, gondolta, de val#243;sz#237;n#369;tlen. Kib#225;mult az ablakon, #233;s azt n#233;zte, hogyan bor#237;tj#225;k f#233;nybe a l#225;t#243;hat#225;rt a vill#225;mok.

Azt#225;n ism#233;t elszunnyadt, #233;s azt #225;lmodta, megint a b#246;rt#246;nben van, #233;s a menzasorban Low Key suttog a f#252;l#233;be, valaki v#233;rd#237;jat t#369;z#246;tt ki a fej#233;re, mondja, de #193;rny#233;k nem b#237;rt r#225;j#246;nni, ki #233;s mi#233;rt; #233;s amikor fel#233;bredt, m#225;r lesz#225;ll#225;shoz k#233;sz#252;l#337;dtek.

Pislogva botork#225;lt le a g#233;pr#337;l, ki az #233;brenl#233;tbe.

A rep#252;l#337;terek rettenetesen egyform#225;k, gondolta. Igaz#225;b#243;l nem sz#225;m#237;t, hol vagy mert egy rep#252;l#337;t#233;ren vagy: csemp#233;k, fel#252;lj#225;r#243;k, v#233;c#233;k, kapuk meg #250;js#225;gosb#243;d#233;k meg neonf#233;nyek. Ez a rep#252;l#337;t#233;r olyan volt, mint egy rep#252;l#337;t#233;r. Egyetlen gond akadt vele: nem ide indult. Ez t#250;ls#225;gosan nagy volt, t#250;l sok emberrel #233;s t#250;ls#225;gosan is sok kapuval.

— Eln#233;z#233;st, asszonyom!

A n#337; felpillantott #233;s csiptet#337;s #237;r#243;t#225;bl#225;ja felett #193;rny#233;kra n#233;zett.

— Igen?

— Melyik rep#252;l#337;t#233;r ez?

A n#337; meglepetten meredt r#225;, mint aki megpr#243;b#225;l r#225;j#246;nni, vajon most sz#243;rakoznak-e vele, azt#225;n azt mondta:

— St. Louis.

— #201;n azt hittem, ez a rep#252;l#337; Eagle Pointba tart.

— #205;gy is volt. A vihar miatt #225;tir#225;ny#237;tott#225;k ide. Nem jelentett#233;k be a g#233;pen?

— Lehets#233;ges. Elaludtam.

— A legjobb lesz, ha besz#233;l azzal a f#233;rfival, ott, azzal a v#246;r#246;s kab#225;tossal.

A f#233;rfi majdnem olyan magas volt, mint #193;rny#233;k, #250;gy n#233;zett ki, mint egy csal#225;di v#237;gj#225;t#233;ksorozat apafigur#225;ja a hetvenes #233;vekb#337;l. Be#252;t#246;tt valamit a billenty#369;zeten, azt#225;n azt mondta #193;rny#233;knak, rohanjon — rohanjon! — az egyik kapuhoz a rep#252;l#337;t#233;r t#250;ls#243; v#233;g#233;ben.

#193;rny#233;k #225;trohant a rep#252;l#337;t#233;ren, de mire a kapuhoz #233;rt, m#225;r bez#225;rt#225;k. A t#225;bla#252;vegen kereszt#252;l n#233;zte a t#225;volod#243; g#233;pet.

Az inform#225;ci#243;s pultn#225;l #252;l#337; n#337; (alacsony, barna haj#250;, szem#246;lccsel az orra bal oldal#225;n) hosszan t#225;rgyalt egy m#225;sik n#337;vel, azt#225;n telefon#225;lt („Nem, az nem indul. Most t#246;r#246;lt#233;k.”), majd nyomtatott neki egy m#225;sik besz#225;ll#243;k#225;rty#225;t.

— Ez egyenesen od#225;ig megy — mondta #193;rny#233;knak. — El#337;resz#243;lunk a kapuhoz, hogy v#225;rj#225;k meg.

#193;rny#233;k #250;gy #233;rezte mag#225;t, mint egy bors#243;szem az itt-a-piros-hol-a-piros j#225;t#233;kban vagy egy k#225;rtya az #233;ppen megkevert pakliban. Ism#233;t #225;trohant a rep#252;l#337;t#233;ren, #233;s majdnem ott k#246;t#246;tt ki, ahonnan eredetileg elindult.

A kapuban #225;ll#243; f#233;rfi elvette a k#225;rty#225;j#225;t.

— M#225;r v#225;rtuk mag#225;t — k#246;z#246;lte bizalmasan, mik#246;zben let#233;pte a jegy perfor#225;lt r#233;sz#233;t, amelyen az #252;l#233;s sz#225;ma — 17D — #225;llt. #193;rny#233;k felsietett a g#233;pre, #233;s becsukt#225;k m#246;g#246;tte az ajt#243;t.

#193;ts#233;t#225;lt az els#337; oszt#225;lyon — mind#246;ssze n#233;gy els#337; oszt#225;ly#250; #252;l#233;s volt a g#233;pen, ebb#337;l h#225;rmat m#225;r elfoglaltak. A legels#337; sorban, az #252;res sz#233;k szomsz#233;ds#225;g#225;ban halv#225;ny sz#237;n#369; #246;lt#246;nyt visel#337;, szak#225;llas f#233;rfi #252;lt, aki #193;rny#233;kra vigyorgott, azt#225;n felemelte a kez#233;t #233;s megkocogtatta az #243;r#225;j#225;t, amikor els#233;t#225;lt mellette.

Igen, tudom, miattam fogsz k#233;sni — gondolta #193;rny#233;k. — Enn#233;l ne legyen nagyobb probl#233;m#225;d.

Els#337; pillant#225;sra a g#233;p majdnem teljesen megtelt, gondolta, mik#246;zben a h#225;ts#243; sorok fel#233; s#233;t#225;lt. Azt#225;n kider#252;lt, hogy tulajdonk#233;ppen teljesen megtelt, #233;s a 17D sz#225;mmal jel#246;lt sz#233;ken egy k#246;z#233;pkor#250; asszony #252;lt. #193;rny#233;k megmutatta neki a besz#225;ll#243;k#225;rtya let#233;pett r#233;sz#233;t #233;s a n#337; megmutatta a saj#225;tj#225;t: megegyeztek.

— Nem tudna helyet foglalni, k#233;rem? — k#233;rdezte az utask#237;s#233;r#337;.

— Nem — felelte #193;rny#233;k —, att#243;l tartok, nem.

Az utask#237;s#233;r#337; csettintett a nyelv#233;vel, #233;s megn#233;zte a k#233;t egyforma jegyet, azt#225;n visszak#237;s#233;rte a g#233;p orr#225;ba, az els#337; oszt#225;lyra #233;s az #252;res sz#233;kre mutatott.

— #218;gy t#369;nik, szerencs#233;s napja van — mondta. — Hozhatok valami innival#243;t? Van m#233;g egy kis id#337;nk, miel#337;tt felsz#225;lln#225;nk. #201;s biztos vagyok benne, hogy ezek ut#225;n sz#252;ks#233;ge lenne egy italra.

— Egy s#246;rt k#233;rek sz#233;pen — mondta #193;rny#233;k. — Mindegy, milyet.

Az utask#237;s#233;r#337; t#225;vozott.

A szomsz#233;dos sz#233;ken #252;l#337;, halv#225;ny #246;lt#246;nyt visel#337; f#233;rfi megkocogtatta a k#246;rm#233;vel az #243;r#225;j#225;t. Fekete Rolex volt.

— K#233;sett — mondta a f#233;rfi, #233;s hatalmas vigyort villantott #193;rny#233;kra, amiben az #233;gvil#225;gon semmi melegs#233;g nem volt.

— Hogy mondta?

— Azt mondtam, k#233;sett.

Az utask#237;s#233;r#337; visszat#233;rt, #233;s #225;tny#250;jtott #193;rny#233;knak egy poh#225;r s#246;rt. #193;rny#233;kban egy pillanatra felmer#252;lt, h#225;tha #337;r#252;lt a fick#243;, azt#225;n arra gondolt, biztosan a g#233;pre utalt, aminek meg kellett v#225;rnia az utols#243; utast.

— Sajn#225;lom, ha miattam k#233;sik — mondta udvariasan. — Siet?

A g#233;p eltolatott a kapu el#337;l. Megjelent az utask#237;s#233;r#337; #233;s elvette #193;rny#233;k s#246;r#233;t.

A halv#225;ny #246;lt#246;nyt visel#337; f#233;rfi a kisasszonyra vigyorgott, #233;s azt mondta:

— Ne agg#243;djon, majd szorosan tartom — #233;s a n#337; nem vette el t#337;le a poh#225;r Jack Danielst, b#225;r elhal#243; hangon tiltakozott, hogy ezzel megs#233;rti a rep#252;l#337;g#233;pekre vonatkoz#243; el#337;#237;r#225;sokat („Hadd d#246;ntsem el ezt #233;n magam, dr#225;g#225;m.”)

— Jelen esetben az id#337;nek term#233;szetesen d#246;nt#337; jelent#337;s#233;ge van — mondta a f#233;rfi. — De nem. Puszt#225;n az#233;rt agg#243;dtam, h#225;tha nem #233;ri el a g#233;pet.

— Ez igaz#225;n kedves #246;nt#337;l.

A rep#252;l#337;g#233;p nyugtalanul, z#250;g#243; hajt#243;m#369;vekkel kuporgott a betonon, #233;s alig v#225;rta, hogy felr#246;ppenhessen.

— Kedves #225;m a nyavalya — mondta a halv#225;ny #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi. — Volna egy munk#225;m a sz#225;modra, #193;rny#233;k.

D#252;b#246;rg#233;s. Az apr#243;cska g#233;p megl#243;dult el#337;re, #233;s #193;rny#233;k beleszorult az #252;l#233;sbe. Azt#225;n felsz#225;lltak a leveg#337;be, #233;s a rep#252;l#337;t#233;r f#233;nyei kezdtek elmaradni alattuk.

#193;rny#233;k a mellette #252;l#337; f#233;rfira n#233;zett.

V#246;r#246;ses #337;sz haja volt; szak#225;lla — alig t#246;bb mint borosta — #337;szes v#246;r#246;s. G#246;r#246;ngy#246;s, sz#246;gletes arca volt #233;s s#225;padtsz#252;rke szeme. #214;lt#246;nye m#233;regdr#225;g#225;nak t#369;nt, sz#237;ne ak#225;r az olvadt van#237;liafagylalt#233;. Nyakkend#337;je s#246;t#233;tsz#252;rke selyemb#337;l k#233;sz#252;lt, ez#252;st nyakkend#337;t#369;je egy f#225;t #225;br#225;zolt: t#246;rzzsel, #225;gakkal #233;s hossz#250; gy#246;kerekkel. Amikor felsz#225;lltak, v#233;gig a kez#233;ben tartotta a pohar#225;t, #233;s egyetlen cseppet sem l#246;ttyintett ki.

— Nem akarod megk#233;rdezni, mif#233;le munk#225;r#243;l van sz#243;? — k#233;rdezte.

— Honnan tudja, ki vagyok?

A f#233;rfi kuncogott.

— #211;, nincs k#246;nnyebb dolog a vil#225;gon, mint megtudni, ki hogyan nevezi mag#225;t. Egy kis s#252;tnival#243;, n#233;mi szerencse, kev#233;ske mem#243;ria. K#233;rdezd meg, mif#233;le munk#225;r#243;l van sz#243;.

— Nem — mondta #193;rny#233;k. Az utask#237;s#233;r#337; hozott m#233;g egy poh#225;r s#246;rt, #233;s #193;rny#233;k belekortyolt.

— Mi#233;rt nem?

— Hazamegyek. V#225;r r#225;m egy munkahely. Nincs sz#252;ks#233;gem m#225;sik munk#225;ra.

A f#233;rfi heges arc#225;n k#252;ls#337;re nem v#225;ltozott a mosoly, de most val#243;ban meglepettnek t#369;nt.

— Nem v#225;r r#225;d otthon semmilyen munka — mondta. — Nem v#225;r ott r#225;d az #233;gvil#225;gon semmi. #201;n viszont teljesen t#246;rv#233;nyes megb#237;zat#225;st aj#225;nlok neked — j#243; fizet#233;ssel, korl#225;tozott biztons#225;ggal, kiemelked#337; juttat#225;sokkal. A pokolba is, ha el#233;lsz addig, m#233;g tal#225;n a nyugd#237;jr#243;l is besz#233;lhet#252;nk. Mit gondolsz, szeretn#233;l nyugd#237;jat kapni?

#193;rny#233;k azt mondta:

— Biztosan a t#225;sk#225;mr#243;l olvasta le a nevemet.

A f#233;rfi nem sz#243;lt semmit.

— B#225;rki is legyen maga — mondta #193;rny#233;k —, nem tudhatta, hogy ezen a g#233;pen leszek. #201;n magam sem tudtam, hogy ezen a g#233;pen leszek, #233;s ha a g#233;pemet nem ir#225;ny#237;tott#225;k volna #225;t St. Louisba, nem is lenn#233;k itt. Szerintem maga egy egyszer#369; m#243;kamester. Tal#225;n rosszban s#225;ntik#225;l, nem tudom. De azt hiszem, mindkett#337;nknek az lesz a legjobb, ha itt befejezz#252;k ezt a besz#233;lget#233;st.

A f#233;rfi v#225;llat vont.

#193;rny#233;k k#233;zbe vette az #252;l#233;s h#225;tulj#225;ba cs#250;sztatott k#233;pes #250;js#225;got. Az apr#243;cska g#233;p r#225;ngat#243;zva, ugr#225;ndozva h#225;nykol#243;dott az #233;gen, #237;gy nehezebb volt koncentr#225;lni. A szavak szappanbubor#233;kokk#233;nt sodr#243;dtak #225;t a fej#233;n, ahogy elolvasta, m#225;r el is felejtette #337;ket.

A szomsz#233;d sz#233;kben #252;l#337; f#233;rfi csendesen szopogatta a Jack Danielst. A szeme csukva volt.

#193;rny#233;k elolvasta a transzatlanti j#225;ratokon hallgathat#243; zenecsatorn#225;k list#225;j#225;t, azt#225;n megn#233;zte a vil#225;gt#233;rk#233;pet, amelyen v#246;r#246;s vonalak jel#246;lt#233;k, merre k#246;zlekednek a t#225;rsas#225;g rep#252;l#337;i. Ezzel v#233;gzett is a magazinnal, #233;s kelletlen#252;l becsukta, majd visszacs#250;sztatta a zsebbe.

A f#233;rfi kinyitotta a szem#233;t. Valami nincsen rendben a szem#233;vel, gondolta #193;rny#233;k. Az egyik s#246;t#233;tebb sz#252;rke volt, mint a m#225;sik. #193;rny#233;kra n#233;zett.

— Mellesleg — mondta —, sajn#225;lattal hallottam, ami a feles#233;geddel t#246;rt#233;nt, #193;rny#233;k. Hatalmas vesztes#233;g.

#193;rny#233;k akkor majdnem meg#252;t#246;tte. Ehelyett ink#225;bb m#233;ly leveg#337;t vett. („#201;n sz#243;ltam, hogy ne bosszantsd fel azokat a ringy#243;kat a rep#252;l#337;t#233;ren” — sz#243;lalt meg Johnnie Larch az agya h#225;ts#243; zug#225;ban — „k#252;l#246;nben olyan hamar visszapaterolj#225;k a seggedet a sittre, hogy k#246;pni-nyelni nem lesz id#337;d.”) Elsz#225;molt #246;tig.

— #201;n is nagyon sajn#225;lom — mondta.

A f#233;rfi megcs#243;v#225;lta a fej#233;t.

— B#225;rcsak m#225;sk#233;ppen t#246;rt#233;nt volna — mondta, #233;s s#243;hajtott.

— Aut#243;balesetben halt meg — felelte #193;rny#233;k. — Vannak enn#233;l rosszabb hal#225;lnemek is.

A f#233;rfi lassan ingatta a fej#233;t. #193;rny#233;knak egy pillanatra #250;gy t#369;nt, mintha a f#233;rfi anyagtalan lenne, mintha a g#233;p hirtelen sokkal val#243;s#225;gosabb#225;, szomsz#233;dja pedig val#243;szer#369;tlenebb#233; v#225;lt volna.

— #193;rny#233;k — mondta. — Ez nem vicc. Ez nem tr#252;kk. Jobban megfizetlek, mint b#225;rki m#225;s, akit tal#225;lhatsz. B#246;rt#246;nviselt ember vagy. Senki sem fogja t#246;rni mag#225;t, hogy alkalmazzon t#233;ged.

— Tisztelt Fasz-se-tudja-kicsoda — mondta #193;rny#233;k, #233;pp csak annyira hangosan, hogy a hajt#243;m#369; l#225;rm#225;j#225;n t#250;l is hallani lehessen —, nincsen annyi p#233;nz a vil#225;gon.

A vigyor m#233;g sz#233;lesebb#233; v#225;lt. #193;rny#233;knak esz#233;be jutott egy dokumentumfilm a csimp#225;nzokr#243;l. A m#369;sor szerint egy majom csak az#233;rt mosolyog, hogy gy#369;l#246;lete, indulata vagy f#233;lelme jelek#233;nt kimutassa a fog#225;t. Ha egy csimp#225;nz vigyorog, az fenyeget#233;snek sz#225;m#237;t.

— Dolgozz nekem. A munka term#233;szetesen nem mentes n#233;mi kock#225;zatt#243;l, de ha t#250;l#233;led, b#225;rmi a ti#233;d lehet, amire csak a sz#237;ved v#225;gyik. Te lehetn#233;l Amerika k#246;vetkez#337; eln#246;ke. No — mondta a f#233;rfi —, ki lenne az, aki ilyen j#243;l megfizet? Hmmm?

— Kicsoda maga? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— #211;, igen. Ez az inform#225;ci#243; kora… ifj#250; h#246;lgy, t#246;ltene nekem m#233;g egy poh#225;r Jack Danielst? Csak #243;vatosan a j#233;ggel… persze sohasem l#233;tezett m#225;smilyen kor. Inform#225;ci#243; #233;s tud#225;s: ez a fizet#337;eszk#246;z nem megy ki a divatb#243;l.

— Azt k#233;rdeztem: kicsoda maga?

— L#225;ssuk csak. Nos, mivel a mai nap tagadhatatlanul az #233;n napom… mi#233;rt ne legyen a nevem Szerda? Szerda #250;r. Hab#225;r az id#337;j#225;r#225;st tekintve lehetn#233;k ak#225;r Cs#252;t#246;rt#246;k is, hmm?

— Mi az igazi neve?

— Ha el#233;g sok#225;ig #233;s el#233;g j#243;l dolgozol nekem — felelte a halv#225;ny #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi —, egyszer tal#225;n el#225;rulom neked. Nos. Ami a munk#225;t illeti, gondolkozz el rajta. Senki sem v#225;rja el t#337;led, hogy azonnal igent mondj#225;l, hiszen nem tudhatod, vajon piranh#225;kkal teli medenc#233;be vagy medv#233;kkel teli verembe ugrasz. Csak nyugodtan. — Lehunyta a szem#233;t #233;s h#225;trad#337;lt az #252;l#233;sen.

— Nem hiszem, hogy v#225;llaln#225;m — mondta #193;rny#233;k. — Nem kedvelem mag#225;t. Nem akarok mag#225;val dolgozni.

— Mint m#225;r eml#237;tettem — mondta a f#233;rfi, #233;s ki sem nyitotta a szem#233;t —, ne l#233;gy meggondolatlan. Csak nyugodtan.

A g#233;p z#246;ttyenve f#246;ldet #233;rt, #233;s n#233;h#225;ny utas kisz#225;llt. #193;rny#233;k kin#233;zett az ablakon: egy apr#243; rep#252;l#337;t#233;ren voltak, a semmi k#246;zep#233;n, #233;s m#233;g v#225;rt r#225;juk k#233;t m#225;sik apr#243; rept#233;r, miel#337;tt meg#233;rkeztek volna Eagle Pointba. #193;rny#233;k pillant#225;sa a halv#225;ny #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfira v#225;ndorolt — Szerda #250;r! — #218;gy t#369;nt, alszik.

#193;rny#233;k #246;szt#246;n#246;s sugallatnak engedelmeskedve fel#225;llt, felmarkolta a t#225;sk#225;j#225;t, #233;s kil#233;pett a rep#252;l#337; ajtaj#225;n, les#233;t#225;lt a l#233;pcs#337;n a cs#250;sz#243;s, nyirkos kifut#243;p#225;ly#225;ra, #233;s szab#225;lyos l#233;ptekkel elindult a v#225;r#243;terem f#233;nyei fel#233;. Gyenge es#337; paskolta az arc#225;t.

Miel#337;tt bel#233;pett volna az #233;p#252;letbe, meg#225;llt, megfordult #233;s k#246;r#252;ln#233;zett. Rajta k#237;v#252;l senki sem sz#225;llt le a g#233;pr#337;l. A f#246;ldi szem#233;lyzet eltolta a l#233;pcs#337;t, becsukt#225;k az ajt#243;t, #233;s a g#233;p felsz#225;llt. #193;rny#233;k bement a csarnokba, #233;s b#233;relt egy kocsit, amir#337;l a parkol#243;ba #233;rve der#252;lt ki, hogy egy kicsi, piros Toyota.

Sz#233;thajtotta a t#233;rk#233;pet, amit kapott. Kiteregette az #252;l#233;sen. Eagle Point nagyj#225;b#243;l 250 m#233;rf#246;ldre lehetett innen.

A vihar elcsitult, ha egy#225;ltal#225;n elj#246;tt id#225;ig. Hideg, tiszta id#337; volt. Felh#337;k sz#225;guldoztak a hold el#337;tt, #233;s #193;rny#233;k egy pillanatra elbizonytalanodott, vajon a felh#337;k mozognak-e vagy a hold.

M#225;sf#233;l #243;r#225;n kereszt#252;l aut#243;zott #233;szak fel#233;.

Kezdett k#233;s#337;re j#225;rni. #201;hes volt, #233;s amikor tudatosult benne, milyen #233;hes is val#243;j#225;ban, lekanyarodott a k#246;vetkez#337; lej#225;r#243;n#225;l #233;s behajtott Nottamun v#225;ros#225;ba (n#233;pess#233;g: 1301 f#337;). Az Amoco-k#250;tn#225;l megtankolt #233;s megk#233;rdezte a p#233;nzt#225;rn#225;l #252;l#337; unott n#337;t, hol juthatna valami ennival#243;hoz.

— Jack Krokodilb#225;lj#225;ban — felelte a n#337;. — Nyugat fel#233; kell menni az N-es #250;ton.

— Krokodilb#225;r?

— Ja. Jack szerint a krokodilok egy#233;nis#233;get adnak a helynek. — Fogott egy csirkes#252;t#233;sre invit#225;l#243;, m#225;lyvasz#237;n r#246;pc#233;dul#225;t. — A bev#233;telt egy kisl#225;ny kapja, akinek #250;j ves#233;re van sz#252;ks#233;ge — #233;s egy t#233;rk#233;pet rajzolt a h#225;tulj#225;ra. — Van n#233;h#225;ny krokodilja, egy k#237;gy#243;ja, meg egy olyan nagy, gy#237;kszer#369; iz#233;je.

— Iguana?

— Azaz.

Kereszt#252;l a v#225;roson, #225;t egy h#237;don, azt#225;n m#233;g n#233;h#225;ny m#233;rf#246;ld, #233;s meg#225;llt egy alacsony, sz#246;gletes #233;p#252;let el#337;tt, amelyen egy s#246;rrekl#225;m vil#225;g#237;tott.

A parkol#243; f#233;lig #252;res volt.

Odabent v#225;gni lehetett a f#252;st#246;t, #233;s a „Walking After Midnight” sz#243;lt a zeneg#233;pb#337;l. #193;rny#233;k k#246;r#252;ln#233;zett, merre lehetnek a krokodilok, de egyet sem l#225;tott. Lehet, hogy a benzinkutas n#337; csak ugratta?

— Mi lesz? — k#233;rdezte a pult m#246;g#246;tt #225;ll#243; f#233;rfi.

— H#225;zi s#246;r meg egy hamburger, az #246;sszes l#233;tez#337; felt#233;ttel. S#252;lt krumpli.

— Kezd#233;snek egy adag csilit? A legjobb csili az eg#233;sz #225;llamban.

— J#243;l hangzik — mondta #193;rny#233;k. — Hol tal#225;lom a mosd#243;t?

A f#233;rfi egy ajt#243;ra mutatott a sarokban. Az ajt#243;ra kit#246;m#246;tt allig#225;torfejet er#337;s#237;tettek. #193;rny#233;k bement az ajt#243;n.

Tiszta, vil#225;gos mosd#243; volt. #193;rny#233;k el#337;sz#246;r k#246;rben#233;zett a helyis#233;gben; a szok#225;s hatalma. („Ne feledd, #193;rny#233;k, hugyoz#225;s k#246;zben nem tudsz harcolni” — sz#243;lalt meg az agya h#225;ts#243; sark#225;ban Low Key, halkan, mint mindig.) A bal oldali piszo#225;rhoz #225;llt. Azt#225;n leh#250;zta a slicc#233;t #233;s egy #246;r#246;kk#233;val#243;s#225;gig vizelt. #201;rezte, hogy megk#246;nnyebb#252;l. Elolvasta a szemmagass#225;gban l#243;g#243;, bekeretezett #250;js#225;gkiv#225;g#225;st, volt egy f#233;nyk#233;p is Jackr#337;l meg k#233;t krokodilr#243;l.

Jobbr#243;l, k#246;zvetlen#252;l a szomsz#233;d piszo#225;r fel#337;l udvarias mordul#225;s hallatszott, pedig nem hallotta, hogy b#225;rki bel#233;pett volna a mosd#243;ba.

A halv#225;ny #246;lt#246;nyt visel#337; f#233;rfi #225;llva magasabbnak t#369;nt, mint amikor #193;rny#233;k mellett #252;lt a rep#252;l#337;g#233;pen. Majdnem akkora lehetett, mint #193;rny#233;k, pedig #337; nagydarab ember volt. A f#233;rfi maga el#233; b#225;mult. Befejezte a vizel#233;st, kir#225;zta az utols#243; n#233;h#225;ny cseppet #233;s felh#250;zta a slicc#233;t.

Azt#225;n elvigyorodott, mint egy r#243;ka, aki most verg#337;d#246;tt le a sz#246;gesdr#243;t ker#237;t#233;sr#337;l.

— Noh#225;t — mondta Szerda #250;r —, volt el#233;g id#337;d gondolkodni, #193;rny#233;k. Kell a munka?


VALAHOL AMERIK#193;BANLos Angeles, 23:26

Egy s#246;t#233;tv#246;r#246;s szob#225;ban — ahol a fal sz#237;ne legink#225;bb a nyers m#225;j#233;ra eml#233;keztet — sud#225;r n#337; #225;ll, olyan ruh#225;ban, mint egy rajzfilmfigura, t#250;ls#225;gosan sz#369;k selyem r#246;vidnadr#225;gban, kebl#233;t felnyomja az alatta megk#246;t#246;tt s#225;rga bl#250;z. Fekete haj#225;t magasra tornyozva, a feje tetej#233;n #246;sszek#246;tve hordja. Mellette alacsony f#233;rfi #225;ll ol#237;vaz#246;ld p#243;l#243;ban #233;s dr#225;ga farmernadr#225;gban. Jobb kez#233;ben egy t#225;rc#225;t tart meg egy Nokia mobiltelefont, v#246;r#246;s-feh#233;r-k#233;k el#337;lappal.

A v#246;r#246;s szob#225;ban van egy #225;gy, amit feh#233;r, szat#233;nszer#369; leped#337; #233;s m#233;lyv#246;r#246;s #225;gyter#237;t#337; takar. Az #225;gy v#233;g#233;ben apr#243; faasztalka #225;ll, azon egy hatalmas cs#237;p#337;j#369; asszonyt #225;br#225;zol#243; kis k#337;szobor meg egy gyertyatart#243;.

A n#337; apr#243;, v#246;r#246;s gyerty#225;t ny#250;jt a f#233;rfinak.

— Tess#233;k — mondja. — Gy#250;jtsd meg.

— #201;n?

— Igen — mondja a n#337;. — Ha meg akarsz kapni.

— Jobb lett volna, ha m#233;g a kocsiban leszopsz.

— Lehet — mondja a n#337;. — Mi#233;rt, nem k#237;v#225;nsz? — Kez#233;vel v#233;gigsim#237;t a test#233;n, a combj#225;t#243;l a kebl#233;ig, mint aki #233;ppen egy #250;j term#233;ket mutat be.

A sarokban #225;ll#243; l#225;mp#225;ra ter#237;tett v#246;r#246;s selyemkend#337;knek k#246;sz#246;nhet#337;en v#246;r#246;ses f#233;ny terjeng a szob#225;ban.

A f#233;rfi moh#243; pillant#225;ssal v#233;gigm#233;ri a n#337;t, azt#225;n elveszi t#337;le a gyerty#225;t #233;s a gyertyatart#243;ba l#246;ki.

— Van t#252;zed?

A n#337; egy doboz gyuf#225;t ad neki. A f#233;rfi l#225;ngra lobbant egy sz#225;lat, meggy#250;jtja a kan#243;cot: az meglibben, majd #225;lland#243; l#225;nggal #233;g tov#225;bb, ami a mozg#225;s ill#250;zi#243;j#225;val ruh#225;zza fel a mellette #225;ll#243;, csupa mell #233;s cs#237;p#337; szobrot.

— Tedd a p#233;nzt a szobor al#225;.

— #214;tven dolcsi.

— Igen — mondja a n#337;. — Most pedig gyere #233;s szeress.

A f#233;rfi kigombolja a nadr#225;gj#225;t, kib#250;jik ol#237;vaz#246;ld trik#243;j#225;b#243;l. A n#337; barna ujjai a f#233;rfi feh#233;r v#225;ll#225;t massz#237;rozz#225;k; azt#225;n megford#237;tja, #233;s szeretkezni kezd vele, a kez#233;vel, az ujjaival, a nyelv#233;vel.

A f#233;rfinak #250;gy t#369;nik, mintha a v#246;r#246;s szob#225;ban eltompult volna a f#233;ny, az egyed#252;li f#233;nyforr#225;s a gyertya l#225;ngja, ami ragyog#243; f#233;nnyel #233;g.

— Mi a neved? — k#233;rdezi a n#337;t.

— Bilquis — feleli az, #233;s feln#233;z. — Q-val.

— Mivel?

— Nem #233;rdekes.

A f#233;rfi most m#225;r zih#225;l.

— Hadd dugjalak meg — mondja. — Meg akarlak dugni.

— Rendben, dr#225;g#225;m — mondja a n#337;. — Mindj#225;rt. De k#246;zben megtenn#233;l nekem valamit?

— H#233; — mondja a f#233;rfi hirtelen bossz#250;san —, #233;n fizetek neked, ha elfelejtetted volna.

A n#337; egyetlen sima mozdulattal meglovagolja a f#233;rfit, #233;s azt suttogja:

— Tudom, dr#225;g#225;m, tudom, te fizetsz nekem, #233;s hidd el, n#233;zz csak magadra, igaz#225;b#243;l nekem kellene fizetnem, olyan szerencs#233;s vagyok…

A f#233;rfi #246;sszeszor#237;tja a sz#225;j#225;t, megpr#243;b#225;lja #233;reztetni a n#337;vel, hogy az ilyen szajhah#237;zelg#233;ssel n#225;la semmire sem megy, #337;t nem lehet ezzel levenni a l#225;b#225;r#243;l; hogy ez a n#337; csak egy utcai ribanc, az isten szerelm#233;re, #337; pedig gyakorlatilag egy producer, aki t#246;k#233;letesen tudja, hogyan kell az utols#243; pillanatban feltorn#225;zni az #225;rat, de a n#337; nem p#233;nzt k#233;r. Ehelyett azt mondja:

— Dr#225;g#225;m, mik#246;zben j#243;t teszel velem, mik#246;zben bel#233;m helyezed azt a hatalmas, kem#233;ny dolgot, megtenn#233;d, hogy im#225;dsz engem?

— Hogy mit csin#225;ljak?

A n#337; el#337;re-h#225;tra ringat#243;zik rajta: a f#233;rfi p#233;nisz#233;nek megduzzadt v#233;ge a vulva nedves szem#233;remajkaihoz d#246;rzs#246;l#337;dik.

— H#237;vn#225;l istenn#337;nek? Im#225;dkozn#225;l hozz#225;m? H#243;doln#225;l nekem a testeddel?

A f#233;rfi elmosolyodik. Csak ennyi? V#233;gt#233;re is mindenkinek megvannak a maga kedvtel#233;sei.

— Persze — mondja. A n#337; a l#225;bai k#246;z#233; ny#250;l #233;s mag#225;ba cs#250;sztatja a f#233;rfit.

— Ez j#243;, ugye, istenn#337;m? — k#233;rdezi a f#233;rfi zih#225;lva.

— Im#225;dj engem, dr#225;g#225;m — mondja Bilquis, a szajha.

— J#243; — mondja a f#233;rfi. — Im#225;dom a kebledet #233;s a hajadat #233;s a puncidat. Im#225;dom a combodat #233;s a szemedet #233;s a meggysz#237;n#369; ajkadat…

— Igen… — z#252;mm#246;gi a n#337;, #233;s tov#225;bb lovagol rajta.

— Im#225;dom a mellbimb#243;dat, ahonnan #233;letet ad#243; tej csordul. A cs#243;kod m#233;z, #233;s kezed #233;rint#233;se #233;get, ak#225;r a t#369;z, #233;s #233;n h#243;dolok neki. — Szavai ritmikusabb#225; v#225;lnak, felveszik a l#246;kd#246;s#337;d#337;, vonagl#243; testek #252;tem#233;t. — Adj nekem a v#225;gyadb#243;l reggel, #233;s hozd el nekem minden este a megk#246;nnyebb#252;l#233;st #233;s a te #225;ld#225;sodat. Gondoskodj r#243;lam, hogy b#225;ntatlanul j#225;rhassak a s#246;t#233;tben, #233;s add, hogy ism#233;t elj#246;hessek hozz#225;d, melletted aludhassak #233;s szeretkezhessek veled. H#243;dolok neked, mindennel, ami a testemben van, mindennel, ami az elm#233;mben van, minden hellyel, ahol #225;lmaimban j#225;rtam #233;s… — Hirtelen elhallgat, leveg#337;#233;rt kapkod. — Mit csin#225;lsz? Ez csod#225;latos. Olyan csod#225;latos… — Len#233;z a cs#237;p#337;j#233;re, oda, ahol a k#233;t test #246;sszeforr, de a n#337; mutat#243;ujja meg#233;rinti az #225;ll#225;t #233;s h#225;tral#246;ki a fej#233;t, #237;gy ism#233;t csak az arc#225;t #233;s a mennyezetet l#225;tja.

— Besz#233;lj csak, dr#225;g#225;m — mondja a n#337;. — Ne hagyd abba. H#225;t nem j#243; #233;rz#233;s?

— M#233;g sohasem volt ilyen j#243; — feleli a f#233;rfi, #233;s komolyan gondolja. — A szemeid csillagokk#233;nt l#225;ngolnak a… francba, a mennybolton, #233;s ajkaid l#225;gy hull#225;mok, amelyek a f#246;venyt nyaldoss#225;k #233;s #233;n h#243;dolattal ad#243;zom nekik — #233;s most egyre m#233;lyebbre #233;s m#233;lyebbre hatol a n#337;be: elektromos bizserg#233;st #233;rez, mintha eg#233;sz alteste felt#246;lt#337;d#246;tt volna a szext#337;l: pri#225;puszi, v#233;rrel telt, boldog.

— Hozd el nekem aj#225;nd#233;kodat — motyogja, #233;s m#225;r nem tudja, mit besz#233;l —, igazi aj#225;nd#233;kodat, #233;s t#233;gy engem #246;r#246;kk#233;… #246;r#246;kk#233;… im#225;dkozom…

#201;s akkor a gy#246;ny#246;r orgazmuss#225; fokoz#243;dik, kirobbantja az elm#233;j#233;t a semmibe, teljesen ki#252;resedik a feje #233;s a l#233;nye #233;s az eg#233;sz val#243;ja, ahogy egyre m#233;lyebbre hatol bel#233; #233;s m#233;g m#233;lyebbre…

Lehunyt szemmel, g#246;rcs#246;s vonagl#225;ssal ki#233;lvezi a pillanat gy#246;ny#246;r#233;t; azt#225;n r#225;ndul#225;st #233;rez, #233;s #250;gy t#369;nik, mintha fejjel lefel#233; l#243;gna valahonnan, b#225;r a gy#246;ny#246;rnek nem szakad v#233;ge.

Kinyitja a szem#233;t.

Amikor ism#233;t az #233;rtelem #233;s a gondolat ut#225;n kap, el#337;sz#246;r a sz#252;let#233;s pillanat#225;ra gondol, #233;s az jut esz#233;be, minden f#233;lelem n#233;lk#252;l, a mag#246;ml#233;s ut#225;ni t#246;k#233;letesen tiszta fejjel, vajon nem valami #233;rz#233;kcsal#243;d#225;s #225;ldozata lett-e.

Ezt l#225;tja:

Eg#233;szen mellkasig a n#337; test#233;ben van, #233;s mik#246;zben hitetlenkedve #233;s #225;mulva mered a l#225;tv#225;nyra, a n#337; mindk#233;t k#233;zzel megfogja a v#225;ll#225;t #233;s gyeng#233;den megtasz#237;tja.

A f#233;rfi m#233;g m#233;lyebbre cs#250;szik bel#233;.

— Hogyan csin#225;lod ezt velem? — k#233;rdezi, vagy azt hiszi, hogy k#233;rdezi, de tal#225;n az eg#233;szet csak gondolja.

— Te csin#225;lod, dr#225;g#225;m — suttogja a n#337;. A f#233;rfi #233;rzi, hogy a mellkasa fels#337; r#233;sz#233;n #233;s a h#225;t#225;n #246;sszeszorulnak a szem#233;remajkak, fojtogatj#225;k #233;s elnyelik #337;t. Arra gondol, hogyan n#233;zhet ez ki egy k#237;v#252;l#225;ll#243; szemsz#246;g#233;b#337;l. Nem #233;rti, mi#233;rt nem f#233;l. Azt#225;n r#225;j#246;n.

— A testemmel h#243;dolok neked — suttogja, mik#246;zben a n#337; egyre m#233;lyebbre nyomja saj#225;t mag#225;ba. A h#252;vely s#237;kosan #246;leli az arc#225;t, szem#233;t elnyeli a s#246;t#233;ts#233;g. A n#337; v#233;gigny#250;jt#243;zik az #225;gyon, mint egy hatalmas macska, azt#225;n #225;s#237;t.

— Igen — mondja. — Azt teszed.

A Nokia telefon #225;that#243; hangon az „#214;r#246;m#243;da” cseng#337;hang#225;tirat#225;t j#225;tssza. A n#337; felveszi a mobilt, lenyomja az egyik gombot, #233;s a f#252;l#233;hez tartja a k#233;sz#252;l#233;ket.

Hasa lapos, szem#233;remajkai kicsik #233;s szorosan z#225;rtak. Homlok#225;n #233;s fels#337;ajk#225;n verejt#233;k csillog.

— Igen? — k#233;rdezi. Azt#225;n azt mondja: — Nem, dr#225;g#225;m, nincs itt. Elment.

Kikapcsolja a telefont, miel#337;tt elhanyatlana az #225;gyon, a s#246;t#233;tv#246;r#246;s szob#225;ban, azt#225;n m#233;g egyet ny#250;jt#243;zik, lehunyja a szem#233;t #233;s elalszik.