Hetedik fejezetA KÉT ASSZONY

Mennyivel több dolga lenne, gondolta Norton parancsnok derűsen, ha két felesége valaha is összehasonlíthatná a tőle kapott videogrammokat. Így azonban elég, ha egyetlen hosszú üzenetet készít, és mielőtt külön-külön továbbítaná a Földre, illetve a Marsra, még megtoldja apró kis személyes utalásokkal, kedveskedésekkel.

Egyáltalán nem valószínű, hogy feleségei akár egyszer is megtennék ezt: túlságosan drága mulatság lenne, még az űrhajósok családjainak járó kedvezményes árak mellett is. És nincs is értelme; hiszen nagyon jó viszonyban voltak egymással, születésnapok és más évfordulók alkalmából köszöntötték is egymást. Mindenesetre megnyugtató, hogy a két nő sohasem találkozott, és valószínűleg nem is fog. Myrna a Marson született, és nem viselné el a földi gravitációt, Caroline pedig még a maximálisan huszonöt percig tartó földi utazásokat is gyűlöli.

«Ne haragudj, amiért egy nappal később adok hírt magamról — mondta a parancsnok, miután szerencsésen túljutott a kevésbé személyes hangú bevezetőn —, de akár hiszed, akár nem, az elmúlt harminc órában nem voltam a hajón…

Ne aggódj, minden simán, rendben megy. Két napba tellett, mire csaknem átjutottunk a légzsiliprendszeren. Elég lett volna néhány óra is, ha tudjuk, amit most már tudunk. De nem bízhattuk magunkat pusztán a szerencsére, ezért kamerákat küldtünk előre, amelyek alaposan megvizsgálták az összes zárat. Meg kellett győződnünk arról, hogy nem csapódnak be mögöttünk — miután már bent vagyunk…

Varmennyi zár egyik oldalán nyílással ellátott, egyszerű forgó henger. A nyíláson bejutva elforgatjuk a hengert száznyolcvan fokkal, mire a nyílás egy ajtóhoz kerül, amelyen át be lehet lépni — illetve jelen esetben be lehet lebegni.

A Ráma-lakók valóban biztosra mennek. A bunker mögött befelé indulva három ilyen hengerzárat találtunk egymás után. El sem tudom képzelni, miképpen hibásodhatnának meg, hacsak valaki fel nem robbantja őket, de még így is háromszoros akadályt kellene vennie…

És ez csupán a kezdet. Az utolsó zár csaknem fél kilométer hosszú, nyílegyenes folyosóra nyílik. Tiszta, rendes, mint minden, amit eddig láttunk; pár méterenként kis kör alakú mélyedések, valószínűleg világításra szolgálnak — de most minden teljesen sötét, és bevallom, félelmetes. A folyosó teljes hosszán két, egymással párhuzamos, körülbelül egy centiméternyi széles vájat húzódik. Azt gyanítjuk, hogy valamiféle vontatószerkezet haladhat benne: gépeket vagy embereket szállíthat le-fel. Sok gondot venne le a vállunkról, ha működésbe tudnánk hozni…

Említettem, hogy a folyosó mintegy fél kilométer hosszú. Szeizmikus méréseink alapján úgy gondoltuk, ez megfelelhet a burok vastagságának, ezek szerint lassan átjutunk rajta. És odaérve már meg sem lepődtünk azon, hogy újabb hengeres légzsilipre bukkantunk.

Már ki is találtad, aztán egy újabbat. És még egyet. Úgy látszik, ezek mindent hármasával csinálnak. Jelenleg az utolsó légkamrában vagyunk, várjuk a Föld jóváhagyását, mielőtt továbbmennénk. A Ráma belseje mindössze pár méterre van tőlünk. Csak már vége lenne ennek a várakozásnak!

Ismered Jerry Kirchoffot, a tisztemet, akinek akkora könyvtára van igazi könyvekből, hogy már el sem tudja hagyni miattuk a Földet? Ez a Jerry mesélt egyszer nekem egy hasonló helyzetről, amely a XXI., nem is, a XX. század elején történt. Egy régész egyiptomi királysírra bukkant, az elsőre, amelyet nem fosztottak ki. A munkások hónapokig ástak egyik kamrától a másikig, míg el nem érték az utolsó falat. Amikor ezt a falat is áttörték, ő felemelte a lámpáját, és bedugta a nyíláson a fejét. Kincsek garmadáját pillantotta meg, a kamra teli volt arannyal, ékszerekkel…

Talán mi is zsírra bukkantunk — egyre inkább ez az érzésem, hiszen még mindig teljes a csend, nyoma sincs semmiféle tevékenységnek. Holnapra mindenesetre kiderül.»

Norton parancsnok kikapcsolta a magnót. Mit mesélhet még a munkájáról, mielőtt a személyes üzeneteket külön-külön továbbítja a családjainak? Általában nem szokott ilyen részletesen beszámolni, de a mostani körülmények aligha mondhatók normálisnak. Lehet, hogy ez az utolsó üzenet, amit szeretteinek küldhet, tartozik nekik annyival, hogy elmondja, mivel foglalkozik.

Mire ők meglátják ezeket a képeket, és meghallják a hangját, ő már a Ráma belsejében lesz — történjék aztán bármi.