"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)M#193;SODIK R#201;SZ MENED#201;KKILENCEDIK FEJEZET#193;rny#233;k meg sem sz#243;lalt, am#237;g aznap k#233;s#337; este maguk m#246;g#246;tt nem hagyt#225;k Illinois #225;llamot. Amikor megl#225;tta az #220;DV#214;Z#214;LJ#220;K WISCONSINBAN feliratot, ennyit k#233;rdezett: — Sz#243;val kik voltak azok a fazonok, akik elkaptak a parkol#243;ban? Deszka #250;r meg Szikla #250;r? Kik voltak #337;k? Az aut#243; f#233;nysz#243;r#243;ja t#233;li t#225;jat vil#225;g#237;tott meg el#337;tt#252;k. Szerda m#233;g kor#225;bban k#246;z#246;lte, hogy nem a sztr#225;d#225;n fognak utazni, mert nem tudja, a sztr#225;da kinek az oldal#225;ra #225;llt, ez#233;rt #193;rny#233;k v#233;gig d#369;l#337;utakon vezetett. Nem b#225;nta. M#233;g azt sem tudta biztosan, Szerda #337;r#252;lt-e vagy sem. Szerda felmordult. — Csak ijesztgetnek. Az ellens#233;geink k#246;z#233; tartoznak. #336;k a rossz fi#250;k. — Szerintem — mondta #193;rny#233;k — #337;k nem #237;gy gondolj#225;k. #336;k azt hiszik, j#243; fi#250;k. — Term#233;szetesen. Az igazi h#225;bor#250;t mindig k#233;t olyan csoport v#237;vja, akik mind biztosak benne, hogy nekik van igazuk. Azok az igaz#225;n veszedelmes emberek, akik azt hiszik, hogy kiz#225;r#243;lag az#233;rt teszik, amit tesznek, mert k#233;ts#233;gtelen#252;l nekik van igazuk. #201;s ett#337;l v#225;lnak igaz#225;n vesz#233;lyess#233;. — — Mert #237;gy tartja kedvem — felelte Szerda. Azt#225;n elvigyorodott. — #218;gyhogy Azt#225;n #193;rny#233;k azt k#233;rdezte: — Hogyan menek#252;ltetek meg? Egy#225;ltal#225;n, mindenki megmenek#252;lt? — Igen — mondta Szerda. — Hab#225;r #233;ppen csak siker#252;lt. Ha nem #225;lltak volna meg, hogy elkapjanak t#233;ged, elcs#237;phettek volna mindannyiunkat. De ez t#246;bb p#225;rtatlan szeml#233;l#337;d#337;t meggy#337;z#246;tt arr#243;l, hogy tal#225;n nem is vagyok teljesen #337;r#252;lt. — Sz#243;val hogyan jutottatok ki? Szerda a fej#233;t cs#243;v#225;lta. — Nem az#233;rt fizetlek, hogy k#233;rdez#337;sk#246;dj — k#246;z#246;lte. — Mondtam m#225;r. #193;rny#233;k v#225;llat vont. Az #233;jszak#225;t egy Super 8-as motelben t#246;lt#246;tt#233;k, La Crosse-t#243;l d#233;lre. Kar#225;csony napj#225;n #250;ton voltak, #233;szaki ir#225;nyba tartottak, n#233;ha elkanyarodtak kelet fel#233;. A farmokat felv#225;ltott#225;k a feny#337;erd#337;k. A v#225;rosok egyre t#225;volabb voltak egym#225;st#243;l. Kar#225;csonyi eb#233;dj#252;ket k#233;s#337; d#233;lut#225;n k#246;lt#246;tt#233;k el egy csarnoknyi m#233;ret#369; csal#225;di #233;tteremben, K#246;z#233;p-Wisconsin #233;szaki r#233;sz#233;n. #193;rny#233;k kedvetlen#252;l turk#225;lta a sz#225;raz pulyk#225;t, a lekv#225;rszer#369;en #233;des #225;fonyasz#243;sz csom#243;it, a k#337;kem#233;ny krumplit #233;s a harsog#243;an z#246;ld konzervbors#243;t. Viszont abb#243;l #237;t#233;lve, ahogyan Szerda az #233;telre vetette mag#225;t #233;s ahogyan a nyelv#233;vel csettintgetett hozz#225;, neki #237;zlett az ennival#243;. Min#233;l t#246;bbet evett, ann#225;l besz#233;desebb lett. Fecsegett, tr#233;f#225;lkozott #233;s fl#246;rt#246;lt a pinc#233;rn#337;vel, ha a k#246;zel#252;kbe t#233;vedt, pedig a sov#225;ny, sz#337;ke l#225;nyr#243;l neh#233;z volt elhinni, hogy egy#225;ltal#225;n kin#337;tt az iskol#225;skorb#243;l. — Bocs#225;sson meg, aranyom, de hadd zaklassam m#233;g egy kicsit — hozna nekem abb#243;l a csod#225;latos forr#243; csokol#225;d#233;b#243;l? #201;s b#237;zom benne, hogy nem tart t#250;ls#225;gosan szemtelennek, ha b#225;torkodom megjegyezni, milyen b#225;jos #233;s vonz#243; ruh#225;t visel ma. #220;nnep#233;lyes, m#233;gis csinos. A pinc#233;rn#337;, aki ez#252;st#246;s csill#225;mporral szeg#233;lyezett rik#237;t#243; piros #233;s z#246;ld szokny#225;t viselt, felkuncogott, elpirult, boldogan elmosolyodott, #233;s m#225;r indult is Szerda #250;jabb b#246;gre csokol#225;d#233;j#225;#233;rt. — Vonz#243; — mondta Szerda elgondolkodva, mik#246;zben a t#225;volod#243; l#225;nyt figyelte. — B#225;jos — mondta. #193;rny#233;knak az az #233;rz#233;se t#225;madt, hogy nem a ruh#225;r#243;l besz#233;l. Szerda belap#225;tolta az utols#243; adag pulyk#225;t, azt#225;n megt#246;r#246;lgette a szak#225;ll#225;t a szalv#233;t#225;j#225;val #233;s eltolta a t#225;ny#233;rj#225;t. — Ahh. Ez j#243; volt. — K#246;r#252;ln#233;zett a csal#225;dias #233;tteremben. A h#225;tt#233;rben kar#225;csonyi dalok sz#243;ltak magn#243;r#243;l: a dobos kisfi#250; nem volt nagy tehets#233;g, — Vannak dolgok, amik v#225;ltoznak — sz#243;lalt meg Szerda hirtelen. — Az emberek azonban… az emberek mindig ugyanolyanok maradnak. Egyes svindlik #246;r#246;kk#233; kitartanak, m#225;sokat eg#233;sz hamar elnyel a vil#225;g meg a feled#233;s hom#225;lya. Az #233;n kedvenc sz#233;lh#225;moss#225;gom sem igaz#225;n kivitelezhet#337; manaps#225;g. De ett#337;l f#252;ggetlen#252;l meglep#337;en sok tr#252;kk bizonyult id#337;tlennek — a Spanyol Fogoly, a Tal#225;lt T#225;ska, az Aranygy#369;r#369; (ami ugyanaz, mint a Tal#225;lt T#225;ska, de t#225;ska helyett aranygy#369;r#369;vel), a Heged#369;tr#252;kk… — M#233;g sohasem hallottam a Heged#369;tr#252;kkr#337;l — mondta #193;rny#233;k. — Azt hiszem, a t#246;bbit ismerem. A r#233;gi cellat#225;rsam azt mes#233;lte, egyszer t#233;nyleg megcsin#225;lta a Spanyol Foglyot. Sz#233;lh#225;mos volt. — Ahh — mondta Szerda, #233;s felcsillant a bal szeme. — A Heged#369;tr#252;kk remekbe szabott, csod#225;latos sz#225;lh#225;moss#225;g volt. Az eredeti v#225;ltozat#225;hoz k#233;t emberre van sz#252;ks#233;g. Mint minden igazi sz#233;lh#225;moss#225;g, ez is a kapzsis#225;gra #233;s a v#225;gyakoz#225;sra #233;p#237;t. Egy becs#252;letes embert is #225;t lehet verni, de ahhoz t#246;bbet kell dolgozni. No. Egy hotelban vagyunk, egy fogad#243;ban vagy egy finom #233;tteremben, #233;s mik#246;zben eb#233;del#252;nk, #233;szrevesz#252;nk egy f#233;rfit — kopottas, de el#337;kel#337; ruh#225;kat visel, nem nevezn#233;nk z#252;ll#246;ttnek, de egy#233;rtelm#369;en elp#225;rtolt t#337;le a szerencse. Nevezz#252;k mondjuk Abrahamnek. #201;s amikor itt az ideje rendezni a sz#225;ml#225;t — de nem valami hatalmas #246;sszegr#337;l van sz#243;, #246;tven, hetven#246;t doll#225;rr#243;l — kellemetlen meglepet#233;s! Hov#225; t#369;nt a t#225;rc#225;ja? #201;des Istenem, biztosan az egyik bar#225;tj#225;n#225;l hagyta, aki a k#246;zelben lakik. Azonnal elszalad #233;s visszaszerzi! De tess#233;k, f#337;n#246;k #250;r, z#225;logk#233;nt fogja ezt a heged#369;t. Mint l#225;thatja, nem mai darab, de ezzel keresem meg a betev#337;t. Szerda arc#225;n #243;ri#225;si ragadoz#243;mosoly ter#252;lt v#233;gig, amikor megpillantotta a k#246;zeled#337; pinc#233;rn#337;t. — #211;, a forr#243; csokol#225;d#233;! Egyenesen az #233;n kar#225;csonyi angyalk#225;mt#243;l! Mondja, dr#225;gas#225;gom, kaphatn#233;k m#233;g egy darabot abb#243;l az #237;zletes keny#233;rb#337;l, ha van egy szabad perce? A pinc#233;rn#337; — h#225;ny #233;ves lehet? — gondolta #193;rny#233;k: tizenhat, tizenh#233;t? — les#252;t#246;tte a szem#233;t #233;s pipacsv#246;r#246;sre pirult. Remeg#337; k#233;zzel letette a forr#243; csokol#225;d#233;t, #233;s visszavonult a terem m#225;sik v#233;g#233;be, a lassan forg#243; s#252;tem#233;nyes t#225;lc#225;hoz, ott megtorpant #233;s Szerd#225;t b#225;multa. Azt#225;n besurrant a konyh#225;ba a keny#233;r#233;rt. — Sz#243;val. A heged#369;t — tagadhatatlanul r#233;gi, tal#225;n egy kicsit kopottas is — elteszik a tokj#225;ba, #233;s a mi p#233;nztelen Abraham#252;nk #250;tra kel, hogy visszaszerezze a t#225;rc#225;j#225;t. De egy eleg#225;ns #250;riember, aki #233;ppen befejezte a vacsor#225;j#225;t #233;s eddig szeml#233;l#337;je volt a p#225;rbesz#233;dnek, most a vend#233;gl#337;sh#246;z l#233;p: elk#233;pzelhet#337; lenne, hogy egy pillant#225;st vessen arra a heged#369;re? — Term#233;szetesen megoldhat#243;. A vend#233;gl#337;s #225;tny#250;jtja neki, #233;s az eleg#225;ns #250;riember — nevezz#252;k Barringtonnak — elt#225;tja a sz#225;j#225;t, azt#225;n #246;sszeszedi mag#225;t #233;s becsukja, k#246;zben #225;h#237;tattal b#225;mulja a heged#369;t, mint aki bebocs#225;ttat#225;st nyert a szent#233;lybe, hogy megn#233;zhesse a pr#243;f#233;ta csontjait. „Nah#225;t!” — mondja — „ez… ez — Barrington a zseb#233;be ny#250;l #233;s egy grav#237;rozott n#233;vjegyk#225;rty#225;t vesz el#337;, #233;s k#246;zli, hogy #337; neves keresked#337;, ritka #233;s antik hangszerekkel foglalkozik. „Teh#225;t ez egy ritka heged#369;?” — k#233;rdezi vend#233;gl#337;s#252;nk. „Az bizony” — feleli Barrington, aki m#233;g mindig b#225;mulattal n#233;zi a heged#369;t — „#233;s ha j#243;l #237;t#233;lem meg, meg#233;r legal#225;bb sz#225;zezer doll#225;rt. #201;n ilyesmivel kereskedem, #233;s egy ilyen egyedi darab#233;rt magam is kifizetn#233;k #246;tven… — nem is, hetven#246;tezer doll#225;rt ropog#243;s bank#243;kban. Van egy #252;gyfelem a nyugati parton, aki holnap meg is venn#233;, l#225;tatlanban, el#233;g neki egy t#225;virat, #233;s azonnal kifizeti az #225;ltalam megnevezett #246;sszeget.” — Azt#225;n az #243;r#225;j#225;ra pillant, #233;s megny#250;lik az arca. — „A vonatom…” — mondja. — „Mindj#225;rt lek#233;sem a vonatomat! Dr#225;ga uram, ha eme felbecs#252;lhetetlen #233;rt#233;k#369; hangszer birtokosa visszat#233;r, k#233;rem, adja #225;t neki a n#233;vjegyemet, mert legnagyobb sajn#225;latomra most indulnom kell.” — #201;s ezzel Barrington t#225;vozik, mert tudja, hogy az id#337; #233;s a vonat senki emberfi#225;ra nem v#225;r. — Vend#233;gl#337;s#252;nk szem#252;gyre veszi a heged#369;t, a k#237;v#225;ncsis#225;g keveredik benne a s#243;v#225;rg#225;ssal, #233;s egy terv kezd form#225;l#243;dni benne. De telnek-m#250;lnak a percek, #233;s Abraham nem t#233;r vissza. #201;s m#225;r nagyon k#233;s#337;re j#225;r, amikor az ajt#243;n kopottas ruh#225;kban, de b#252;szk#233;n beront a mi Abraham#252;nk, a heged#369;s, egy t#225;rc#225;t szorongat a kez#233;ben, ami valaha jobb napokat l#225;tott, #233;s m#233;g a legjobb napokban sem lapult benne t#246;bb sz#225;z doll#225;rn#225;l, #233;s p#233;nzt h#250;z el#337;, szeretn#233; kifizetni a vacsor#225;j#225;t #233;s k#233;ri vissza a heged#369;j#233;t. — Vend#233;gl#337;s#252;nk a pultra teszi a heged#369;tokot, #233;s Abraham #250;gy veszi k#233;zbe, ahogy anya ringatja a gyermek#233;t. „#193;rulja el nekem” — mondja a vend#233;gl#337;s (akinek szinte #233;geti a zseb#233;t annak a f#233;rfinak a n#233;vjegye, aki r#246;gt#246;n kifizetne #246;tvenezer doll#225;rt, ropog#243;s k#233;szp#233;nzben) — „mennyit #233;r ez a heged#369;? Csak mert az unokah#250;gom r#225;j#246;tt, hogy sz#237;vesen megtanulna heged#252;lni, #233;s #250;gy egy h#233;t m#250;lva sz#252;let#233;snapja lesz.” „Eladjam ezt a heged#369;t?” — k#233;rdezi Abraham. — „Soha. H#250;sz #233;ve az eny#233;m, #233;s az #246;sszes #225;llamban heged#252;ltem m#225;r vele. Az igazat megvallva, akkoriban, amikor megv#225;s#225;roltam, #246;tsz#225;z doll#225;romba k#243;st#225;lt.” — Vend#233;gl#337;s#252;nk #252;gyel r#225;, nehogy elmosolyodjon. „#214;tsz#225;z doll#225;r? Mi lenne, ha #233;n itt #233;s most ezer doll#225;rt fizetn#233;k #233;rte?” A heged#369;snek el#337;sz#246;r felder#252;l az arca, azt#225;n elkomorodik, #233;s azt mondja: „De j#243; uram, #233;n heged#369;s vagyok, ezen k#237;v#252;l semmi m#225;shoz nem #233;rtek. Ez a heged#369; ismer #233;s szeret engem, #233;s az ujjaim m#225;r annyira hozz#225;szoktak, hogy a s#246;t#233;tben is le tudn#233;k j#225;tszani rajta egy dalt. Hol tal#225;lok m#233;g egyet, ami ilyen csod#225;latosan sz#243;l? Ezer doll#225;r sz#233;p summa, de #233;n ebb#337;l #233;lek. Sem ezer#233;rt, sem #246;tezer#233;rt nem adom.” — Vend#233;gl#337;s#252;nk szinte l#225;tja, hogyan zsugorodik a haszon, de ez #252;zlet, #233;s ha p#233;nzt akar, h#225;t p#233;nzt kell k#246;ltenie. „Nyolcezer doll#225;r” — mondja. „Nem #233;r meg annyit, de megtetszett ez a hangszer #233;s #233;n nagyon szeretem, szinte elk#233;nyeztetem az unokah#250;gomat.” — Abraham szinte k#246;nnyekben t#246;r ki a gondolatra, hogy meg kell v#225;lnia szeretett heged#369;j#233;t#337;l, de mik#233;nt utas#237;thatna vissza nyolcezer doll#225;rt? — k#252;l#246;n#246;sen akkor, ha vend#233;gl#337;s#252;nk a fali sz#233;fhez l#233;p #233;s nem nyolc-, hanem — De mi t#246;rt#233;nik, ha a vend#233;gl#337;s#252;nk egyszer#369;en Abraham kez#233;be nyomja Barrington n#233;vjegy#233;t, #233;s k#246;zli, hogy sz#233;p summa v#225;r r#225;? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Akkor k#233;t vacsora #225;r#225;t vesz#237;tett#252;k az #252;zleten — felelte Szerda. Egy keny#233;rdarabbal kit#246;r#246;lte a t#225;ny#233;rban maradt marad#233;kokat meg a szaftot, #233;s #233;lvezettel elfogyasztotta. — L#225;ssuk csak, j#243;l #233;rtettem-e — mondta #193;rny#233;k. — Teh#225;t Abraham kilencezer doll#225;rral gazdagabban t#225;vozik, #233;s a vas#250;t#225;llom#225;s parkol#243;j#225;ban tal#225;lkozik Barringtonnal. Elfelezik a p#233;nzt, besz#225;llnak Barrington Fordj#225;ba, azt#225;n ir#225;ny a k#246;vetkez#337; v#225;ros. #201;s gondolom, a csomagtart#243;ban van egy l#225;da, tele sz#225;zdoll#225;ros heged#369;kkel. — A magam r#233;sz#233;r#337;l becs#252;letbeli k#233;rd#233;snek tekintettem, hogy soha ne fizessek #233;rt#252;k #246;t doll#225;rn#225;l t#246;bbet — mondta Szerda. Azt#225;n a k#246;zelben #225;csorg#243; pinc#233;rn#337;h#246;z fordult. — Nos, kedvesem, k#233;nyeztessen el minket mindazon k#237;v#225;natos desszertek felsorol#225;s#225;val, amelyeket a mi Urunk sz#252;let#233;se napj#225;n nek#252;nk k#237;n#225;lni tud. — A l#225;nyra meredt — s#337;t szinte kih#237;v#243;an b#225;multa —, mintha nem tudna olyan finoms#225;got aj#225;nlani, ami k#246;zel annyira #237;nycsikland#243; lenne, mint maga a l#225;ny. #193;rny#233;k rendk#237;v#252;l kellemetlen#252;l #233;rezte mag#225;t: mintha egy v#233;n farkast figyelt volna, amint becserk#233;sz egy t#250;ls#225;gosan fiatal gid#225;t, aki nem tudja, hogy ha nem rohan el — most r#246;gt#246;n —, egy t#225;voli tiszt#225;son v#233;gzi #233;s holl#243;k csupasz#237;tj#225;k le a csontjait. A l#225;ny ism#233;t elv#246;r#246;s#246;d#246;tt, #233;s k#246;z#246;lte, hogy a desszert alm#225;s pite #225; la mode — „vagyis van#237;liafagylalttal” —, kar#225;csonyi s#252;tem#233;ny #225; la mode, vagy piros-z#246;ld puding. Szerda a l#225;ny szem#233;be n#233;zett #233;s azt mondta, kipr#243;b#225;ln#225; a kar#225;csonyi s#252;tem#233;nyt #225; la mode. #193;rny#233;k kihagyta a desszertet. — Na most, ami a sz#233;lh#225;moss#225;gokat illeti — folytatta Szerda —, a Heged#369;tr#252;kk legal#225;bb h#225;romsz#225;z #233;ve ismert. #201;s ha tal#225;lsz egy megfelel#337; balekot, Amerik#225;ban m#233;g ma is els#252;theted. — Nem azt mondtad, hogy a kedvenc stiklidet ma m#225;r nem lehet elj#225;tszani? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Ez #237;gy igaz. Azonban nem ez volt a kedvencem. Nem, az #233;n kedvencemet P#252;sp#246;ki Fort#233;lynak nevezt#233;k. Megvolt benne minden: izgalom, alakoskod#225;s, alkalmazhat#243;s#225;g, meglepet#233;s. Id#337;r#337;l id#337;re felmer#252;l bennem, hogy esetleg n#233;mi alak#237;tgat#225;ssal… — egy pillanatra elgondolkodott, azt#225;n megr#225;zta a fej#233;t. — Nem. Azok az id#337;k m#225;r elm#250;ltak. Mondjuk 1920-at #237;runk, #233;s egy k#246;zepes m#233;ret#369; vagy egy nagyobb v#225;rosban vagyunk — tal#225;n Chicag#243;ban, esetleg New Yorkban vagy Philadelphi#225;ban. Egy hatalmas #233;kszer#225;ruh#225;zban j#225;runk. Megjelenik egy papnak #246;lt#246;z#246;tt ember —, de nem egyszer#369; papi ruh#225;t visel, hanem a p#252;sp#246;k#246;k lila orn#225;tus#225;t —, #233;s kiv#225;laszt egy nyakl#225;ncot — egy gy#246;ny#246;r#369;s#233;ges, l#233;legzetel#225;ll#237;t#243;, csupa gy#233;m#225;nt, csupa gy#246;ngy darabot, #233;s tucatnyi ropog#243;s sz#225;zdoll#225;rossal fizet #233;rte. — A legfels#337; bankjegyen elkent, z#246;ld tintapaca #233;ktelenkedik, #233;s a boltvezet#337; bocs#225;natk#233;r#337; arccal, #225;m ellentmond#225;st nem t#369;r#337;en #225;tk#252;ldeti a p#233;nzt a szemk#246;zti bankba, hogy leellen#337;riztesse. A seg#233;d hamar visszat#233;r a bank#243;kkal. A bankban azt mondt#225;k, egyik sem hamis. A tulajdonos ism#233;t eln#233;z#233;st k#233;r, de a p#252;sp#246;k nem is lehetne meg#233;rt#337;bb, #225;t#233;rzi a probl#233;m#225;t, hiszen micsoda emberek vannak manaps#225;g, sem Istent, sem a t#246;rv#233;nyt nem tisztelik, mindenhol az erk#246;lcstelens#233;g #233;s a fesletts#233;g — meg persze a sz#233;gyentelen n#337;k, mert az alvil#225;g kim#225;szott a csatorn#225;b#243;l #233;s megtelepedett a mozg#243;k#233;psz#237;nh#225;zak v#225;sznain, #233;s mit is v#225;rhatna az ember? A nyakl#225;ncot beteszik egy l#225;dik#225;ba, #233;s a tulajdonos pr#243;b#225;l nem sokat t#246;prengeni azon, mi#233;rt v#225;s#225;rol az egyh#225;z felkent p#252;sp#246;ke egy ezerk#233;tsz#225;z doll#225;ros nyakl#225;ncot, #233;s azon sem, mi#233;rt ropog#243;s bank#243;kkal fizet #233;rte. — A p#252;sp#246;k sz#237;v#233;lyes b#250;cs#250;t vesz t#337;le, #233;s kis#233;t#225;l az utc#225;ra, de akkor hirtelen s#250;lyos k#233;z ereszkedik a v#225;ll#225;ra. „Nah#225;t. Sima, te pernahajder, h#225;t m#225;r megint ez a r#233;gi tr#252;kk?” — k#233;rdezi valaki, #233;s a megtermett, becs#252;letes #237;r arc#250; rend#337;r visszak#237;s#233;ri a p#252;sp#246;k#246;t az #233;kszerboltba. — „Bocs#225;nat#225;t k#233;rem, de v#225;s#225;rolt itt valamit ez az ember?” — k#233;rdezi a hekus. — „Term#233;szetesen nem” — v#225;gja r#225; a p#252;sp#246;k. — „Mondja meg neki, hogy nem.” „Dehogynem” — feleli az #233;kszer#233;sz. — „Egy gy#246;ngy#246;kkel #233;s gy#233;m#225;ntokkal kirakott nyak#233;ket vett t#337;lem — ki is fizette, k#233;szp#233;nzben.” „Megn#233;zhetn#233;m azokat a bankjegyeket?” — k#233;rdezi a rend#337;r. — #205;gy h#225;t az #233;kszer#233;sz kiveszi a kassz#225;b#243;l a tizenk#233;t darab sz#225;zdoll#225;rost, #225;tny#250;jtja a rend#337;rnek, aki a f#233;ny fel#233; tartja #337;ket, azt#225;n #225;multan megcs#243;v#225;lja a fej#233;t. „Nah#225;t, Sima” — mondja —, „micsoda remek darabok! Igazi m#369;v#233;sz vagy, az m#225;r biztos!” — A p#252;sp#246;k arc#225;n el#233;gedett mosoly suhan v#233;gig. „Nincsen bizony#237;t#233;ka” — mondja. — „#201;s a bank szerint eredetiek. Val#243;di z#246;ldhas#250; mind.” „Azt meghiszem” — b#243;lint a rend#337;r —, „de k#233;tlem, hogy a bank tud arr#243;l, hogy Sima Szilveszter a v#225;rosba #233;rkezett, vagy arr#243;l, milyen min#337;s#233;gi sz#225;zasokat passzolt el Denverben #233;s St. Louisban.” — Ezzel a p#252;sp#246;k zseb#233;be ny#250;l #233;s el#337;h#250;zza a nyakl#225;ncot. — „Ezerk#233;tsz#225;z doll#225;r #233;rt#233;k#369; gy#233;m#225;nt #233;s gy#246;ngy #246;tven centet #233;r#337; pap#237;r#233;rt meg tint#225;#233;rt cser#233;be” — mondja a rend#337;r, akiben l#225;that#243;an egy filoz#243;fus veszett el. — „R#225;ad#225;sul van pof#225;d egyh#225;zi szem#233;lynek kiadni magadat. Sz#233;gyellhetn#233;d magadat” — teszi hozz#225;, amint a p#252;sp#246;k csukl#243;j#225;ra csattintja a bilincset, aki nyilv#225;nval#243;an nem p#252;sp#246;k, #233;s el is vezeti, de m#233;g el#337;tte #237;r egy elismerv#233;nyt az #233;kszer#233;sznek a nyakl#225;ncr#243;l #233;s az ezerk#233;tsz#225;z doll#225;rr#243;l. V#233;gt#233;re is ezek bizony#237;t#233;kok. — T#233;nyleg hamis p#233;nz volt? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Term#233;szetesen nem! Friss bankjegyek voltak, egyenesen a bankb#243;l, csak egy ujjlenyomatt#243;l #233;s az elkent z#246;ld tint#225;t#243;l kicsit #233;rdekesebbek lettek. #193;rny#233;k a k#225;v#233;j#225;t kortyolta. Rosszabb volt, mint amit a b#246;rt#246;nben adtak. — Sz#243;val a hekus egy#233;rtelm#369;en nem hekus. #201;s mi lett a nyakl#225;nccal? — Bizony#237;t#233;k — mondta Szerda. Lecsavarta a s#243;tart#243; tetej#233;t #233;s kis kupac s#243;t #246;nt#246;tt az asztalra. — De az #233;kszer#233;sz kap egy elismerv#233;nyt, #233;s a hekus biztos#237;tja r#243;la, hogy a t#225;rgyal#225;s ut#225;n azonnal visszakapja a nyakl#225;ncot. Gratul#225;lnak neki, milyen remek #225;llampolg#225;r, #233;s #337; m#225;ris arra gondol, milyen kiv#225;l#243; t#246;rt#233;net lesz ebb#337;l m#225;snap este az #246;regfi#250;k klubj#225;ban, mik#246;zben b#252;szk#233;n figyeli, amint a rend#337;r kivezeti az #225;lp#252;sp#246;k#246;t a boltb#243;l, egyik zseb#233;ben ezerk#233;tsz#225;z doll#225;r, a m#225;sikban ezerk#233;tsz#225;z doll#225;r #233;rt#233;k#369; gy#233;m#225;nt nyak#233;k, #233;s egyenesen a rend#337;rs#233;g #233;p#252;lete fel#233; tartanak, ahov#225; soha nem fognak meg#233;rkezni. Megjelent a pinc#233;rn#337;, hogy elvigye a t#225;ny#233;rokat. — #193;rulja el nekem, sz#233;ps#233;gem — mondta neki Szerda. — F#233;rjn#233;l van? A l#225;ny nemet intett. — B#225;mulatos, hogy m#233;g senki nem csapott le egy ilyen l#233;legzetel#225;ll#237;t#243;an sz#233;p h#246;lgyre. — Szerda kusza #225;br#225;kat rajzolt a ki#246;nt#246;tt s#243;ba, z#246;m#246;k, sz#246;gletes, r#250;naszer#369; bet#369;ket. A pinc#233;rn#337; mozdulatlanul #225;llt mellette, #233;s most m#225;r nem #337;zgid#225;ra eml#233;keztette #193;rny#233;kot, hanem ink#225;bb egy fiatal ny#250;lra, aki a f#233;lelemt#337;l #233;s a hat#225;rozatlans#225;gt#243;l megdermedve kuporog a k#246;zeled#337; kamion reflektorf#233;ny#233;ben. Szerda lehalk#237;totta a hangj#225;t, annyira, hogy az asztal t#250;loldal#225;n #252;l#337; #193;rny#233;k is alig hallotta. — Mikor v#233;gez? — Kilenckor — mondta a l#225;ny, #233;s nyelt egyet. — Legk#233;s#337;bb f#233;l t#237;zkor. — Milyen remek sz#225;llod#225;k vannak a k#246;rny#233;ken? — Van a Hatos Motel — mondta a l#225;ny. — Nem nagy sz#225;m. Szerda egy pillanatra puh#225;n meg#233;rintette a l#225;ny k#233;zfej#233;t, s#243;szemcs#233;ket sz#243;rva a b#337;r#233;re. A l#225;ny meg sem pr#243;b#225;lta les#246;p#246;rni. — De nek#252;nk — mondta Szerda, #233;s hangja alig hallhat#243; d#246;rm#246;g#233;s volt — a gy#246;ny#246;r igazi palot#225;ja lesz. A pinc#233;rn#337; Szerd#225;ra n#233;zett. #214;sszeharapta v#233;kony ajk#225;t, t#233;tov#225;zott, azt#225;n b#243;lintott #233;s visszamenek#252;lt a konyh#225;ba. — Ugyan m#225;r — mondta #193;rny#233;k. — Ez majdnem liliomtipr#225;s. — Sohasem izgattam magamat az ilyesmi miatt — k#246;z#246;lte Szerda. — #201;s sz#252;ks#233;gem van r#225;, de nem saj#225;t maga miatt, hanem mert kell nekem valaki, aki felr#225;z egy kicsit. M#225;r D#225;vid kir#225;ly is tudta, hogy egy biztos receptje van annak, ha szeretn#233;d felfriss#237;teni a v#233;rt v#233;n testedben: fogj egy sz#252;zet #233;s z#225;rd magadra az ajt#243;t. #193;rny#233;k azon kapta mag#225;t, hogy elt#369;n#337;dik, vajon az Eagle Point-i sz#225;lloda #233;jszak#225;s port#225;sn#337;je sz#369;z volt-e. — Nem agg#243;dsz a betegs#233;gek miatt? — k#233;rdezte. — Mi van, ha terhes lesz? Mi van, ha megjelenik a b#225;tyja? — Nem — felelte Szerda. — Nem agg#243;dom a betegs#233;gek miatt. Nem kapom el #337;ket. Sajn#225;latos m#243;don — az esetek nagy r#233;sz#233;ben — a magamfajt#225;k magja term#233;ketlen, sz#243;val a keresztez#337;d#233;s sem jellemz#337;. R#233;gebben gyakran megesett. Manaps#225;g sem lehetetlen, de olyan kicsi a val#243;sz#237;n#369;s#233;ge, hogy szinte elk#233;pzelhetetlen. Sz#243;val emiatt sem kell agg#243;dnom. #201;s sok l#225;nynak van apja meg b#225;tyja. Az nem az #233;n gondom. Sz#225;z esetb#337;l kilencvenkilencben am#250;gy is azonnal elt#369;n#246;k a v#225;rosb#243;l. — Teh#225;t maradunk #233;jszak#225;ra? Szerda megd#246;rg#246;lte az #225;ll#225;t. — #201;n megsz#225;llok a Hatos Motelben — mondta. Azt#225;n a kab#225;tzseb#233;be ny#250;lt. El#337;h#250;zott egy bronzsz#237;n#369; lak#225;skulcsot, amin egy cetli fityegett, rajta g#233;p#237;r#225;ssal egy c#237;m: — Ki az a Mike Ainsel? — Ez a n#233;v #225;llt a jegyen.[3] — Te. Kellemes kar#225;csonyt. — #201;s hol van Lakeside? — Az elj#246;vend#337; h#243;napok sor#225;n az lesz a te boldog otthonod. Most pedig, mivel a kellemes dolgok mindig h#225;rmas#225;val j#246;nnek… — D#237;szpap#237;rba bugyol#225;lt apr#243; csomagot h#250;zott el#337; a zseb#233;b#337;l #233;s #225;tl#246;kte az asztalon. A r#225;sz#225;radt paradicsomfoltokkal tark#237;tott ketchupos doboz mellett #225;llt meg. #193;rny#233;k meg sem mozdult. — Nos? #193;rny#233;k habozva let#233;pte a piros csomagol#243;pap#237;rt. Vil#225;gosbarna borj#250;b#337;r t#225;rca bukkant el#337; al#243;la, ami f#233;nyesre kopott a sok haszn#225;latt#243;l. A t#225;rc#225;ban tal#225;lt egy jogos#237;tv#225;nyt a saj#225;t f#233;nyk#233;p#233;vel, Michael Ainsel nev#233;re, milwaukee-i c#237;mmel, egy Visa MasterCardot M. Ainsel n#233;vre, #233;s h#250;sz ropog#243;s #246;tvendoll#225;ros bankjegyet. #214;sszecsukta a t#225;rc#225;t #233;s eltette a bels#337; zseb#233;be. — K#246;sz — mondta. — Vedd #250;gy, hogy kar#225;csonyi pr#233;mium. Most pedig hadd k#237;s#233;rjelek ki a buszhoz. Majd integetek, amikor elindulsz #233;szaknak. Kis#233;t#225;ltak az #233;tteremb#337;l. #193;rny#233;k alig b#237;rta elhinni, hogy ennyivel hidegebb lett az ut#243;bbi n#233;h#225;ny #243;r#225;ban. Nem esett a h#243;, ahhoz t#250;l hideg volt. F#225;jdalmasan hideg. Kem#233;ny t#233;l volt ez. — H#233;, Szerda. Mindk#233;t sz#233;lh#225;moss#225;g, amir#337;l mes#233;lt#233;l… a heged#369;s tr#252;kk meg a p#252;sp#246;k#246;s m#243;ka, a p#252;sp#246;kkel meg a rend#337;rrel… — T#233;tov#225;n elhalt a hangja, #233;s megpr#243;b#225;lta #246;sszeszedni, szavakba #246;nteni a gondolatait. — Mi van vel#252;k? #193;rny#233;k hirtelen r#225;j#246;tt. — Mindegyik k#233;temberes stikli. Mindk#233;t oldalon van valaki. Volt t#225;rsad? — #193;rny#233;k l#233;legzete felh#337;k#233;nt sz#246;k#246;tt el#337; a sz#225;j#225;b#243;l. Megfogadta, hogy ha Lakesideba #233;r, kar#225;csonyi pr#233;mium#225;nak egy r#233;sz#233;t a l#233;tez#337; legmelegebb, legvastagabb t#233;likab#225;tra k#246;lti. — Igen — felelte Szerda. — Igen. Volt egy t#225;rsam. Egy fiatalabb t#225;rsam. De legnagyobb sajn#225;latomra, azok az id#337;k m#225;r elm#250;ltak. Most viszont itt van a benzink#250;t, #233;s ott, ha a szemem nem csal, a busz. — A j#225;rm#369; #233;ppen indexelve bekanyarodott a parkol#243;ba. — A kulcson megtal#225;lod a c#237;met — mondta Szerda. — Ha b#225;rki k#233;rdez#337;sk#246;dne, a nagyb#225;ty#225;d vagyok, aki a rendk#237;v#252;l val#243;sz#237;n#369;tlen Emerson Borson n#233;vre hallgat. K#246;lt#246;zz csak be Lakeside v#225;ros#225;ba, Ainsel #246;cs#233;m. Egy h#233;ten bel#252;l #233;rted megyek. Egy#252;tt fogunk utazni. Megl#225;togatjuk azokat, akiket meg kell l#225;togatnom. Addig h#250;zd meg magad #233;s ker#252;ld a bajt. — #201;s a kocsim…? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Majd vigy#225;zok r#225;. #201;rezd j#243;l magad Lakeside-ban — mondta Szerda. Kiny#250;jtotta a karj#225;t #233;s kezet fogtak. Szerda keze hidegebb volt, mint egy hull#225;#233;. — J#233;zusom — mondta #193;rny#233;k. — Te azt#225;n hideg vagy. — Akkor min#233;l el#337;bb meggy#246;m#246;szk#246;l#246;m azt a helyre kisl#225;nyt a Hatos Motel h#225;ts#243; szob#225;j#225;ban, ann#225;l jobb. — #201;s a m#225;sik kez#233;vel megszor#237;totta #193;rny#233;k v#225;ll#225;t. Egy sz#233;d#237;t#337; pillanatig #193;rny#233;k egyszerre k#233;t dolgot l#225;tott: l#225;tta az el#337;tte #225;ll#243; #337;sz f#233;rfit, amint megszor#237;tja a v#225;ll#225;t, de l#225;tott m#225;st is: rengeteg telet, sz#225;z meg sz#225;z telet, meg egy sz#252;rke f#233;rfit sz#233;les karim#225;j#250; kalapban, aki a botj#225;ra t#225;maszkodva j#225;rja a telep#252;l#233;seket, bepillant a meleg f#233;nnyel vil#225;g#237;t#243; ablakokon, #233;s csak n#233;zi a boldogs#225;got meg a l#225;ngol#243; #233;letet, amib#337;l #337; sohasem r#233;szes#252;lhet… — Eredj — mordult fel Szerda megnyugtat#243; hangon. — Minden rendben, minden a legnagyobb rendben, #233;s minden rendben is lesz. #193;rny#233;k megmutatta a jegy#233;t a sof#337;rnek. — Pokoli napot v#225;lasztott az utaz#225;shoz — mondta a n#337;. Azt#225;n n#233;mi komor el#233;gedetts#233;ggel m#233;g hozz#225;tette: — Kellemes kar#225;csonyt. A busz majdnem teljesen #252;res volt. — Mikor #233;r#252;nk Lakeside-ba? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — K#233;t #243;ra m#250;lva. Kicsit tal#225;n t#246;bb — felelte a n#337;. — #193;ll#237;t#243;lag k#246;zeledik a hidegfront. — Megnyomott egy gombot, mire egy szisszen#233;ssel #233;s puffan#225;ssal becsuk#243;dott az ajt#243;. #193;rny#233;k a busz k#246;zepe t#225;j#225;n #252;lt le, ameddig tudta, h#225;trad#246;nt#246;tte az #252;l#233;st #233;s gondolkodott. A j#225;rm#369; ring#225;sa #233;s a kellemes meleg elb#225;gyasztotta, #233;s miel#337;tt #233;szrevette volna, hogy el#225;lmosodott, m#225;r el is aludt. A f#246;ldben #233;s a f#246;ld alatt. A jelek a falakon a nedves agyag sz#237;n#233;ben v#246;r#246;sl#246;ttek: teny#233;rlenyomatok #233;s ujjnyomok, imitt meg amott elnagyolt rajzok #225;llatokr#243;l, emberekr#337;l #233;s madarakr#243;l. A t#369;z m#233;g mindig #233;gett, a b#246;l#233;nyember m#233;g mindig a t#369;z t#250;loldal#225;n #252;lt, #233;s #193;rny#233;kot b#225;multa hatalmas szem#233;vel, ami olyan volt, ak#225;r a t#243;cs#225;ba gy#369;lt fekete s#225;r. Az #246;sszetapadt, barna sz#337;rcsom#243;k k#246;z#246;tt megb#250;j#243; b#246;l#233;nyajkak nem moccantak, amikor a b#246;l#233;nyhang azt mondta: — Nos, #193;rny#233;k? Hiszel m#225;r? — Nem tudom — felelte #193;rny#233;k. Most vette #233;szre, hogy az #337; sz#225;ja sem mozog. B#225;rmilyen szavakat is v#225;ltottak #337;k ketten, azokat nem kellett kimondani, legal#225;bbis #250;gy nem, ahogyan eddig #193;rny#233;k a besz#233;det k#233;pzelte. — Te igazi vagy? — Higgy#233;l — mondta a b#246;l#233;ny ember. — Te is… — #193;rny#233;k t#233;tov#225;zott, majd azt k#233;rdezte: — Te is isten vagy? A b#246;l#233;nyember egyik kez#233;vel beny#250;lt a l#225;ngok k#246;z#233; #233;s kih#250;zott egy #233;g#337; #225;gat. A k#246;zep#233;n fogta meg. K#233;k #233;s s#225;rga l#225;ngnyelvek nyaldost#225;k v#246;r#246;s kez#233;t, de nem #233;gett#233;k meg. — Ez a f#246;ld nem isteneknek val#243; — mondta a b#246;l#233;nyember. De m#225;r nem #337; besz#233;lt, ezt #193;rny#233;k is tudta, itt, az #225;lm#225;ban: a t#369;z volt az #225;gon, a l#225;ngok ropog#225;sa, lobog#225;sa sz#243;lt hozz#225; itt, ezen a s#246;t#233;t helyen, a f#246;ld alatt. — Ezt a f#246;ldet az #243;ce#225;n m#233;ly#233;r#337;l hozt#225;k fel — mondta a t#369;z. — Egy p#243;k sz#337;tte saj#225;t anyag#225;b#243;l. Kiszarta egy holl#243;. Ez a f#246;ld egy halott apa teste, kinek a csontjai a hegyek, szemei a tavak. — Ez az #225;lmok #233;s a t#369;z f#246;ldje — mondta a l#225;ng. A b#246;l#233;nyember visszatette az #225;gat a t#369;zbe. — Mi#233;rt mondod el nekem mindezt? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — #201;n nem vagyok fontos. Egy senki vagyok. Eg#233;szen j#243; edz#337; voltam, egy igaz#225;n sz#225;nalmas, kisst#237;l#369; b#369;n#246;z#337;, #233;s tal#225;n nem is olyan j#243; f#233;rj, mint gondoltam… — Elhalt a hangja. — Hogyan seg#237;thetek Laur#225;n? — k#233;rdezte a b#246;l#233;nyembert. — Megint #233;lni akar. Meg#237;g#233;rtem, hogy seg#237;tek neki. Tartozom neki ennyivel. A b#246;l#233;nyember nem sz#243;lt semmit. A barlang mennyezet#233;re mutatott. #193;rny#233;k pillant#225;sa k#246;vette a mozdulatot. A magasban v#233;kony, s#225;padt, t#233;li f#233;nysug#225;r sz#369;r#337;d#246;tt be egy sz#369;k ny#237;l#225;son kereszt#252;l. — Oda fel? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, #233;s nagyon szerette volna, ha legal#225;bb egy k#233;rd#233;s#233;re v#225;laszt kap. — Fel kell mennem oda? Akkor elragadta az #225;lom, a gondolatb#243;l tett lett, #233;s #193;rny#233;k belef#250;r#243;dott a szikl#225;ba meg a f#246;ldbe. Olyan volt, ak#225;r egy vakond, megpr#243;b#225;lt #225;tm#225;szni a f#246;ld#246;n, mint egy borz, t#250;rta, mint egy s#252;ndiszn#243;, f#233;lrelap#225;tolta, ak#225;r egy medve, de a f#246;ld t#250;l kem#233;ny volt, t#250;ls#225;gosan tapadt, #233;s #193;rny#233;k tork#225;b#243;l zih#225;lva t#246;rt el#337; a leveg#337;, #233;s hamarosan m#225;r nem tudott tov#225;bbmenni, nem b#237;rt #225;sni #233;s m#225;szni, #233;s akkor tudta, hogy meg fog halni, valahol a vil#225;g alatt, a m#233;lyben. Saj#225;t ereje nem volt elegend#337;. Egyre er#337;tlenebb#252;l pr#243;b#225;lkozott. B#225;r tudta, hogy a teste egy t#250;lf#369;t#246;tt buszban utazik a j#233;ghideg erd#337;ben, ha megfullad itt, a vil#225;g alatt, akkor megfullad ott is, #233;s m#225;r most apr#243; zih#225;l#225;sokkal kapkodja a leveg#337;t. K#252;zd#246;tt #233;s nyomakodott tov#225;bb el#337;re, m#233;g er#337;tlenebb#252;l, #233;s minden mozdulattal tov#225;bb fogyott az #233;rt#233;kes leveg#337;. Csapd#225;ba esett: nem mehetett tov#225;bb #233;s nem t#233;rhetett vissza oda, ahonnan j#246;tt. — Most alkudjunk — sz#243;lalt meg egy hang a fej#233;ben. — Mivel alkudjak? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Nincsen semmim. — Agyag #237;z#233;t #233;rezte a sz#225;j#225;ban, s#369;r#369;, szemcs#233;s sarat. #201;s akkor azt mondta: — Lesz#225;m#237;tva saj#225;t magamat. M#233;g a saj#225;tom vagyok, igaz? Mintha a mindens#233;g visszatartotta volna a l#233;legzet#233;t. — Felaj#225;nlom magamat — mondta #193;rny#233;k. Azonnal v#225;laszt kapott r#225;. A szikla #233;s f#246;ld a test#233;re z#250;dult, #233;s olyan er#337;sen pr#233;sel#337;d#246;tt r#225;, hogy az utols#243; korty leveg#337;t is kiszor#237;totta bel#337;le. A szor#237;t#225;s f#225;jdalomm#225; v#225;lt #233;s minden oldalr#243;l k#237;nozta. El#233;rte a f#225;jdalom cs#250;cspontj#225;t #233;s ott maradt lebegve, #233;s tudta, hogy enn#233;l t#246;bbet k#233;ptelen elviselni, majd ebben a pillanatban enyh#252;lni kezdett a f#246;ld l#252;ktet#233;se #233;s #193;rny#233;k ism#233;t kapott leveg#337;t. A feje felett er#337;sebb#233; v#225;lt a f#233;ny. A f#246;ld a felsz#237;n fel#233; l#246;kd#246;ste. Amikor a szikl#225;k ism#233;t g#246;rcs#246;sen #246;sszeh#250;z#243;dtak, #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lta meglovagolni a hull#225;mot. Ez alkalommal #233;rezte, hogy halad felfel#233;. Az utols#243;, sz#246;rny#369;s#233;ges #246;sszeh#250;z#243;d#225;s f#225;jdalma hihetetlen volt, #233;s #193;rny#233;k #233;rezte, hogy #246;sszepr#233;sel#337;dik, #246;sszet#246;rik #233;s #225;tnyomakszik egy mozdulatlan sziklar#233;sen, csontjai szil#225;nkokra repednek, h#250;sa alaktalan massz#225;v#225; v#225;lik. Amikor a sz#225;ja #233;s megnyomor#237;tott feje kibukkant a lyukb#243;l, sikoltozni kezdett f#233;lelm#233;ben #233;s f#225;jdalm#225;ban. Mik#246;zben sikoltozott, esz#233;be jutott, vajon az #233;brenl#233;t vil#225;g#225;ban is sikoltozik-e — #225;lm#225;ban, oda#225;t, az els#246;t#233;t#237;tett buszon. #201;s amikor az utols#243; g#246;rcs is megsz#369;nt, #193;rny#233;k a f#246;ld#246;n hevert, ujjai v#246;r#246;s agyagba v#225;jtak. #220;l#337; helyzetbe torn#225;zta mag#225;t, kez#233;vel let#246;r#246;lte az arc#225;r#243;l a f#246;ldet #233;s feln#233;zett az #233;gre. Sz#252;rk#252;let volt, hossz#250;, lil#225;s sz#252;rk#252;let, kezdtek el#337;b#250;jni a csillagok, sorban, egym#225;s ut#225;n, #233;s ezek sokkal f#233;nyesebb #233;s #233;l#233;nkebb csillagok voltak, mint amilyeneket #193;rny#233;k valaha l#225;tott vagy el tudott k#233;pzelni. — Hamarosan lehullanak — sz#243;lalt meg a h#225;ta m#246;g#246;tt a l#225;ngnyelv recseg#337; hangja. — Hamarosan lehullanak, #233;s a csillagok n#233;pe tal#225;lkozik a f#246;ld n#233;p#233;vel. Lesznek k#246;z#246;tt#252;k h#337;s#246;k #233;s f#233;rfiak, akik sz#246;rnyetegeket #246;lnek #233;s elhozz#225;k a tud#225;st, de egyik#252;kb#337;l sem lesz isten. Ez a hely nem kedvez az isteneknek. Sz#233;ll#246;k#233;s csapott #193;rny#233;k arc#225;ba, #233;s megd#246;bbent#337;en hideg volt. Mintha jeges v#237;zzel #246;nt#246;tt#233;k volna nyakon. Hallotta a sof#337;r hangj#225;t, amint k#246;zli, hogy meg#233;rkeztek Pinewoodba, #233;s azok kedv#233;#233;rt, akik r#225; akarnak gy#250;jtani vagy s#233;t#225;ln#225;nak egyet, t#237;z percre meg#225;llnak itt, azt#225;n mennek tov#225;bb. #193;rny#233;k lebotork#225;lt a buszr#243;l. Megint egy vid#233;ki benzink#250;tn#225;l #225;lltak, ami majdnem pontosan #250;gy n#233;zett ki, mint az el#337;z#337;. A sof#337;r seg#237;tett n#233;h#225;ny kamaszl#225;nynak besz#225;llni, #233;s betette a b#337;r#246;ndjeiket a csomagt#233;rbe. — H#233; — mondta a sof#337;r, amikor megl#225;tta #193;rny#233;kot. — Maga Lakeside-ban sz#225;ll le, igaz? #193;rny#233;k #225;lmosan azt felelte, hogy igaz. — A fen#233;be is, az egy j#243; v#225;ros — mondta a n#337;. — N#233;ha eszembe jut, hogy egyszer#369;en #246;sszecsomagolom az #246;sszes holmimat #233;s #225;tk#246;lt#246;z#246;m Lakeside-ba. A legszebb v#225;ros, amit valaha l#225;ttam. R#233;g#243;ta #233;l ott? — Most j#225;rok ott el#337;sz#246;r. — Akkor egyen #225;m egy p#225;st#233;tomot Mabeln#233;l a nevemben, meg#233;rtette? #193;rny#233;k #250;gy d#246;nt#246;tt, nem firtatja a dolgot. — #193;rulja el nekem — mondta —, besz#233;ltem #225;lmomban? — Ha besz#233;lt is, #233;n nem hallottam. — A n#337; az #243;r#225;j#225;ra pillantott. — Vissza a buszra. Majd sz#243;lok, ha meg#233;rkezt#252;nk Lakeside-ba. A k#233;t l#225;ny, akik Pinewoodban sz#225;lltak fel — #193;rny#233;k k#233;telkedett benne, hogy b#225;rmelyik#252;k id#337;sebb tizenn#233;gy #233;vesn#233;l —, az el#337;tte lev#337; #252;l#233;sre #252;lt. Bar#225;tn#337;k, k#246;vetkeztette ki #193;rny#233;k, miut#225;n v#233;letlen#252;l f#252;ltan#250;ja lett a besz#233;lget#233;s#252;knek, nem testv#233;rek. Az egyik#252;k szinte semmit sem tudott a szexr#337;l, ann#225;l t#246;bbet az #225;llatokr#243;l, sokat seg#237;tett vagy sok id#337;t t#246;lt#246;tt egy #225;llatmenhelyen, a m#225;sikat pedig nem #233;rdekelt#233;k az #225;llatok, de b#337;ven el volt l#225;tva az internetr#337;l meg a t#233;v#233; nappali m#369;soraib#243;l #246;sszeszedett rengeteg inform#225;ci#243;morzs#225;val, ez#233;rt azt hitte, sokat tud az emberi szexualit#225;sr#243;l. #193;rny#233;k riadt #225;mulattal hallgatta a mag#225;t okosnak k#233;pzel#337; l#225;ny r#233;szletes #233;s prec#237;z fejteget#233;s#233;t arr#243;l, hogyan lehet Alka-Seltzer pezsg#337;tablett#225;kkal fokozni az or#225;lis szex #233;lm#233;ny#233;t. V#233;g#252;l #250;gy d#246;nt#246;tt, kirekeszti #337;ket, #233;s a busz zaj#225;n k#237;v#252;l minden m#225;st kiz#225;rt a tudat#225;b#243;l, #237;gy ezut#225;n csak id#337;nk#233;nt sz#369;r#337;dtek be hozz#225; a besz#233;lget#233;sfoszl#225;nyok. Goldie, tudod, olyan j#243; kutya, fajtatiszta retriever #233;s b#225;rcsak apu is igent mondana, #233;s a kutyus mindig cs#243;v#225;lja a fark#225;t, ha megl#225;t. Azt#225;n felszisszentek a f#233;kek, a sof#337;r azt ki#225;ltotta, „Lakeside!”, #233;s csattanva kiny#237;ltak az ajt#243;k. #193;rny#233;k a l#225;nyok ut#225;n l#233;pett ki egy vide#243;k#246;lcs#246;nz#337; #233;s egy szol#225;rium f#233;nyesen kivil#225;g#237;tott parkol#243;j#225;ba, ami ezek szerint a t#225;vols#225;gi busz meg#225;ll#243;jak#233;nt is szolg#225;lt. Borzalmasan hideg volt, de friss hideg. Azonnal fel#233;bresztette. D#233;lre #233;s nyugatra a v#225;ros f#233;nyei izzottak, kelet fel#233; egy t#243; s#225;padtfeh#233;r j#233;gp#225;nc#233;lja ny#250;jt#243;zott. A l#225;nyok a parkol#243;ban topogtak #233;s dr#225;maian f#250;jkodt#225;k a kez#252;ket. Az egyik, a fiatalabb lopva #193;rny#233;kra sand#237;tott, majd sz#233;gyenl#337;sen elmosolyodott, amikor r#225;j#246;tt, hogy a f#233;rfi #233;szrevette. — Boldog kar#225;csonyt — mondta #193;rny#233;k. — Ja — mondta a m#225;sik l#225;ny, aki #250;gy egy #233;vvel lehetett id#337;sebb a bar#225;tn#337;j#233;n#233;l. — Boldog kar#225;csonyt mag#225;nak is. — R#233;pav#246;r#246;s haja volt #233;s pisze orra, amit vagy sz#225;zezer szepl#337; bor#237;tott. — Sz#233;p v#225;ros — mondta #193;rny#233;k. — Nek#252;nk tetszik — mondta a fiatalabb l#225;ny. #336; volt az #225;llatbar#225;t. Sz#233;gyenl#337;sen #193;rny#233;kra vigyorgott, kivillantva k#233;k fogszab#225;lyz#243;j#225;t. — Maga valaki — k#246;z#246;lte #193;rny#233;kkal komoran. — De valakinek a testv#233;re, vagy valakinek a fia, vagy valami? — Alison, te tiszta l#246;k#246;tt vagy — mondta a bar#225;tn#337;je. — Mindenki a fia vagy a testv#233;re valakinek, vagy valami. — #201;n nem erre gondoltam — mondta Alison. Egy vak#237;t#243;an feh#233;r pillanatra aut#243;l#225;mp#225;k bor#237;tott#225;k f#233;nybe mindannyiukat. A l#225;mp#225;k egy furgonhoz tartoztak, a furgon pedig egy anyuk#225;hoz, aki azonnal bepakolta a l#225;nyokat meg a csomagokat a kocsiba, azt#225;n elhajtott, #233;s #193;rny#233;k egyed#252;l maradt a parkol#243;ban. — Fiatalember? Seg#237;thetek valamiben? — Az #246;regember bez#225;rta a videot#233;ka ajtaj#225;t. Zsebrev#225;gta a kulcsokat. — A bolt z#225;rva van kar#225;csonykor — k#246;z#246;lte #193;rny#233;kkal vid#225;man. — De #233;n lekukkantok, amikor megj#246;n a busz. Megn#233;zem, minden stimmel-e. Nem venn#233;m a lelkemre, ha egy szerencs#233;tlen fick#243; itt #225;llna mag#225;nyosan kar#225;csony napj#225;n. — El#233;g k#246;zel volt ahhoz, hogy #193;rny#233;k l#225;ssa az arc#225;t is: #246;reg, de el#233;gedett arc volt, egy olyan ember#233;, aki lass#250; kortyokban kiitta az #233;let keser#369; pohar#225;t, #233;s nagyj#225;b#243;l-eg#233;sz#233;b#337;l arra jutott, hogy whisky r#225;ad#225;sul finom whisky van benne. — Tulajdonk#233;ppen megadhatn#225; a helyi taxiv#225;llalat sz#225;m#225;t — felelte #193;rny#233;k. — Megadhatn#225;m — mondta az #246;reg k#233;tkedve —, de Tom ilyen k#233;s#337; #233;jjel m#225;r biztosan #225;gyban van, #233;s m#233;g ha fel is tudn#225; r#225;zni, nem sok #246;r#246;me sz#225;rmazna bel#337;le — kicsit kor#225;bban l#225;ttam m#225;r a Szarvasitat#243;ban, #233;s nagyon j#243;l #233;rezte mag#225;t. Nagyon, nagyon j#243;l. Mondja csak, hov#225; szeretne menni? #193;rny#233;k megmutatta neki a lak#225;skulcsra er#337;s#237;tett cetlit. — H#225;t — mondta az #246;reg —, ez j#243; t#237;zperces s#233;ta, de t#225;n h#250;sz is megvan, #225;t a h#237;don, azt#225;n k#246;rbe. De nem nagy m#243;ka, ha hideg van, #233;s amikor am#250;gy sem tudja, merre megy, akkor mindig hosszabbnak t#369;nik — #233;szrevette m#225;r? Az els#337; alkalom az #246;r#246;kk#233;val#243;s#225;gig tart, ut#225;na meg egy villan#225;s az eg#233;sz. — Igaz — mondta #193;rny#233;k. — Erre m#233;g nem is gondoltam. De azt hiszem, igaza van. Az #246;regember b#243;lintott. Elvigyorodott, #233;s arca ezernyi r#225;ncba futott #246;ssze. — A fen#233;be, hisz kar#225;csony van. Tessie meg #233;n #225;tvissz#252;k. #193;rny#233;k k#246;vette az #246;reget, ki az #250;tra, ahol egy hatalmas, #246;reg t#250;raaut#243; parkolt. A d#252;h#246;ng#337; h#250;szas #233;vekben ilyenekkel furik#225;zhattak a b#252;szke gengszterek, m#233;g felh#225;g#243;l#233;c is volt rajta, meg minden m#225;s. Az utcal#225;mpa vak#237;t#243; f#233;ny#233;ben m#233;lys#246;t#233;t sz#237;ne volt, ami lehetett v#246;r#246;s #233;s lehetett z#246;ld. — Ez itt Tessie — mondta az #246;reg. — H#225;t nem sz#233;p? — A tulajdonos b#252;szkes#233;g#233;vel paskolta meg a motorh#225;ztet#337;t, a karcs#250;n #237;vel#337; bal oldali els#337; s#225;rh#225;ny#243; mellett. — Milyen gy#225;rtm#225;ny? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Egy Wendt Phoenix. A c#233;g 31-ben t#246;nkrement, a nevet felv#225;s#225;rolta a Chrysler, de soha t#246;bb#233; nem gy#225;rtottak egyetlen Wendtet sem. Harvey Wendt, a t#225;rsas#225;g alap#237;t#243;ja helyb#233;li fi#250; volt. Elk#246;lt#246;z#246;tt Kaliforni#225;ba #233;s meg#246;lte mag#225;t 41-ben, 42-ben. Hatalmas trag#233;dia. A kocsiban b#337;r #233;s #225;llott cigarettaf#252;st szaga terjengett — nem friss szag volt, ink#225;bb olyasmi, mintha a hossz#250; #233;vek sor#225;n sok ember rengeteg cigarett#225;t #233;s szivart sz#237;vott volna el az aut#243;ban, #233;s a k#225;rpit lassan beitta a par#225;zsl#243; doh#225;ny f#252;stj#233;t. Az #246;regember elford#237;totta az ind#237;t#243;kulcsot #233;s Tessie els#337;re elindult. — Holnap gar#225;zsba megy — k#246;z#246;lte #193;rny#233;kkal. — R#225;h#250;zom a porv#233;d#337;t, #233;s ott marad tavaszig. Igazs#225;g szerint most sem szabadna vezetnem, mert havas a talaj. — Nem megy j#243;l a h#243;ban? — #211;, remek#252;l megy. A gondot a s#243; okozza, amit az utakra sz#243;rnak. Gyorsabban korrod#225;lja ezeket a v#233;n sz#233;ps#233;geket, mint hinn#233;. Vigyem egyenesen a c#237;mre, vagy nincsen ellen#233;re egy holdf#233;nyes v#225;rosn#233;z#233;s? — Igaz#225;n nem akarok gondot… — Nem gond. Ha maga is annyi id#337;s lesz, mint #233;n, a szemhuny#225;snyi #225;lomnak is #246;r#252;lni fog. Manaps#225;g szerencs#233;snek tartom magam, ha #233;jszak#225;nk#233;nt #246;t #243;r#225;t aludni b#237;rok — felriadok, #233;s csak p#246;r#246;g meg forog az agyam. De hol hagytam a modoromat? A nevem Hinzelmann. Mondan#225;m, hogy h#237;vjon Richie-nek, de a n#233;pek errefel#233; am#250;gy is Hinzelmann-nak neveznek. Megszor#237;tan#225;m a kez#233;t, de Tessie-hez k#233;t k#233;zre van sz#252;ks#233;g. Meg#233;rzi, ha nem figyelnek r#225;. — Mike Ainsel — mondta #193;rny#233;k. — #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk, Hinzelmann. — Akkor viszont megker#252;lj#252;k a tavat. V#225;rosn#233;z#233;s — mondta Hinzelmann. A f#337;utca, ahol most gurultak v#233;gig, m#233;g #237;gy #233;jjel is takaros utca volt, #233;s igaz#225;n #243;divat#250;nak t#369;nt, a sz#243; legnemesebb #233;rtelm#233;ben — mintha a helyb#233;liek sz#225;z #233;ve folyamatosan t#246;r#337;dn#233;nek az utc#225;jukkal, #233;s nem hagyn#225;nak elveszni semmit, amit kedvelnek. Hinzelmann megmutatta #193;rny#233;knak a v#225;ros k#233;t #233;tterm#233;t, amikor elhajtottak mellett#252;k (az egyik egy n#233;met #233;tterem volt, a m#225;sikat meg #250;gy jellemezte, hogy „r#233;szben g#246;r#246;g, r#233;szben norv#233;g, #233;s az adagok nem f#233;rnek el a t#225;ny#233;ron”); felh#237;vta a figyelmet a p#233;ks#233;gre #233;s a k#246;nyvesboltra. („Amond#243; vagyok, egy v#225;ros nem is v#225;ros k#246;nyvesbolt n#233;lk#252;l. Lehet, hogy v#225;rosnak h#237;vja mag#225;t, de ha nincsen k#246;nyvesboltja, senkit nem tud #225;tverni.”) Amikor a k#246;nyvt#225;rn#225;l j#225;rtak, lass#237;tott, hogy #193;rny#233;k jobban megn#233;zhesse az #233;p#252;letet. #211;divat#250; g#225;zl#225;mp#225;k pisl#225;koltak a bej#225;rat felett — Hinzelmann b#252;szke mozdulattal intett fel#233;j#252;k. — Az 1870-es #233;vekben #233;p#237;tette John Henning, a helyi fab#225;r#243;. #336; Henning Eml#233;kk#246;nyvt#225;rnak akarta elnevezni, de miut#225;n meghalt, az emberek Lakeside K#246;nyvt#225;r n#233;ven kezdt#233;k emlegetni, #233;s azt hiszem, ez id#337;tlen id#337;kig #237;gy is marad. H#225;t nem #225;lomsz#233;p? — Akkor sem lehetett volna b#252;szk#233;bb, ha #337; maga #233;p#237;tette volna. Az #233;p#252;let egy kast#233;lyra eml#233;keztette #193;rny#233;kot, #233;s ezt meg is mondta. — #205;gy igaz — b#243;lintott Hinzelmann. — Tornyocsk#225;k meg minden. Henning azt akarta, hogy kintr#337;l ilyen v#225;rszer#369; legyen. Odabent m#233;g mindig megvannak az eredeti feny#337;fa polcok. Miriam Schultz szeretn#233; kihaj#237;tani az eg#233;sz berendez#233;st #233;s moderniz#225;lni az #233;p#252;letet, de a k#246;nyvt#225;r szerepel a t#246;rt#233;nelmi #246;r#246;ks#233;gek list#225;j#225;n, ez#233;rt az #233;gvil#225;gon semmit sem tehet. V#233;gighajtottak a t#243; d#233;li partj#225;n. A v#225;ros a t#243; k#246;r#233; #233;p#252;lt, ami t#237;z m#233;ter m#233;lyen csillogott az #250;t szintje alatt. Imitt-amott m#225;r feh#233;res foltok tomp#237;tott#225;k a felsz#237;n#233;t, m#225;shol ragyog#243; v#237;zt#243;cs#225;k vert#233;k vissza a v#225;ros f#233;nyeit. — Kezd teljesen befagyni — mondta #193;rny#233;k. — M#225;r vagy egy h#243;napja fagy — mondta Hinzelmann. — A feh#233;r folt h#243;f#250;v#225;s, a f#233;nyes pont j#233;g. H#225;laad#225;s ut#225;n fagyott be, egyetlen hideg #233;jszaka alatt, sim#225;ra, ak#225;r a t#252;k#246;r. Szokott l#233;khorg#225;szni, Ainsel #250;r? — Soha. — A f#233;rfiember legjobb sz#243;rakoz#225;sa. Nem az a l#233;nyeg, hogy zs#225;km#225;nnyal t#233;rj#252;nk haza a nap v#233;g#233;n, hanem b#233;k#233;vel a lelk#252;nkben. — Ezt megjegyzem. — #193;rny#233;k kin#233;zett Tessie ablak#225;n a t#243;ra. — R#225; lehet m#225;r menni? — R#225; lehet. Ak#225;r kocsival is, b#225;r r#233;szemr#337;l m#233;g nem kock#225;ztatn#225;m meg. Hat hete van idefent ilyen hideg. De itt, #201;szak-Wisconsinban hozz#225; kell szokni, hogy minden sokkal kem#233;nyebben #233;s gyorsabban fagy, mint b#225;rhol m#225;shol. Egyszer elmentem vad#225;szni — szarvasra, ez, #243;, harminc, negyven #233;ve t#246;rt#233;nhetett —, l#337;ttem egy bakot, de elhib#225;ztam #233;s #252;ld#246;z#337;be vettem, #225;t az erd#337;n — ez a t#250;loldalon, a t#243; #233;szaki r#233;sz#233;n t#246;rt#233;nt, nem messze onnan, ahol majd lakni fog, Mike. No, a l#233;nyeg, hogy ilyen gy#246;ny#246;r#369;s#233;ges bakot m#233;g az #233;letben nem l#225;ttam, akkora volt, mint egy kisebb l#243;, #250;gy higgye el nekem. Persze akkoriban fiatalabb #233;s szapor#225;bb voltam, mint mostans#225;g, #233;s b#225;r abban az #233;vben m#225;r Mindenszentek el#337;tt leszakadt a h#243; #233;s akkor H#225;laad#225;s k#246;r#252;l j#225;rtunk, sz#369;z h#243; takarta a talajt, friss, ropog#243;s, #233;s j#243;l l#225;ttam a bak nyomait. #218;gy t#369;nt, mintha az #233;n nagydarab haverom egyenesen a t#243; fel#233; tartott volna r#233;m#252;let#233;ben. — H#225;t, tudja, csak egy s#252;ltbolond pr#243;b#225;l lerohanni egy szarvasbik#225;t, de itt vagyok #233;n, egy igazi s#252;ltbolond, #233;s rohanok ut#225;na, #233;s ott van ni, a t#243;ban #225;ll, #243;, n#233;gy- vagy #246;tcentis v#237;zben, #233;s csak n#233;z engem. Abban a pillanatban a nap elt#369;nik egy felh#337; m#246;g#246;tt, #233;s be#225;ll a fagy — t#237;z perc alatt t#246;bb fokot zuhant a h#337;m#233;rs#233;klet, #233;s ez #237;gy igaz, ahogy mondom. #201;s az #246;reg szarvas nekirugaszkodik #233;s nem b#237;r megmozdulni. Belefagyott a j#233;gbe. — #201;n meg lassan odas#233;t#225;lok hozz#225;. L#225;tszik, hogy el akar futni, de be van fagyva, #233;s ez nem fog #246;sszej#246;nni. #201;n viszont nem b#237;rom r#225;venni magamat, hogy lepuffantsak egy v#233;dtelen vad#225;llatot, ha az k#233;ptelen elmenek#252;lni — mif#233;le ember tenne ilyet? Sz#243;val el#337;h#250;zom a s#246;r#233;tes pusk#225;mat #233;s a leveg#337;be durrantok vele. — No, a d#246;rren#233;s meg a sokk egy#252;tt elegend#337; ahhoz, hogy a bak kiugorjon a b#337;r#233;b#337;l, #233;s tekintve a befagyott l#225;bait, eg#233;szen pontosan ezt tette. Az eg#233;sz bund#225;ja meg az agancsa ott marad a j#233;gben, #233;s iszkol vissza az erd#337;be, r#243;zsasz#237;nen, mint egy #250;jsz#252;l#246;tt eg#233;r #233;s minden porcik#225;j#225;ban remeg. — Mit mondjak, pocs#233;kul #233;reztem magamat szeg#233;ny szarvas miatt, #233;s r#225;vettem a v#225;rosi horgol#243;szakk#246;r asszonys#225;gait, hogy k#246;ssenek neki valami meleg ruh#225;t, amit viselhet t#233;len, #233;s azok k#246;t#246;ttek neki egy eg#233;sz testet fed#337; gyapj#250;ruh#225;t, nehogy hal#225;lra fagyjon szeg#233;ny. Persze mindenki rajtunk vihogott, mert vir#237;t#243; narancss#225;rga fonalat haszn#225;ltak, nehogy valaki megpr#243;b#225;lja lel#337;ni. A vad#225;szok errefel#233; narancss#225;rga ruh#225;ban j#225;rnak a vad#225;szid#233;nyben — tette hozz#225; seg#237;t#337;k#233;szen. — #201;s ha most azt hiszi, hogy ak#225;r egyetlen hazug sz#243; is volt mindebben, h#225;t bebizony#237;thatom az igazamat. Az agancs mind a mai napig ott l#243;g az el#337;szob#225;m fal#225;n. #193;rny#233;k felkacagott, #233;s az #246;regember arc#225;n az igazi mesteremberek el#233;gedett mosolya j#225;tszott. Meg#225;lltak egy nagy t#233;gla#233;p#252;let el#337;tt, amihez sz#233;les faterasz is tartozott, amit h#237;vogat#243;an hunyorg#243;, arany kar#225;csonyi f#233;nyekkel d#237;sz#237;tettek. — Ez az #246;t-nulla-kettes — mondta Hinzelmann. — A h#225;rmas lak#225;s a fels#337; szinten lesz, a t#250;ls#243;, t#243;ra n#233;z#337; oldalon. — K#246;sz#246;n#246;m, Hinzelmann #250;r. Besz#225;llhatok esetleg a benzinbe? — H#237;vjon csak Hinzelmannak. #201;s egy fityinggel sem tartozik. Boldog kar#225;csonyt k#237;v#225;nunk, Tessie meg #233;n. — Biztosan nem fogad el semmit? Az #246;regember az #225;ll#225;t vakargatta. — Mondok #233;n valamit — sz#243;lalt meg. — Valamikor a k#246;vetkez#337; h#233;ten esetleg beugrom mag#225;hoz, #233;s vesz t#337;lem n#233;h#225;ny jegyet. A tombol#225;ra. J#243;t#233;konys#225;gi c#233;lokra. Most pedig, fiatalember, menjen #233;s b#250;jjon az #225;gyba. #193;rny#233;k elmosolyodott. — Kellemes kar#225;csonyt, Hinzelmann — mondta. Az #246;regember v#246;r#246;s, kib#252;tyk#246;s#246;d#246;tt kez#233;vel megszor#237;totta #193;rny#233;k kez#233;t. Kem#233;ny #233;s k#233;rges volt a tenyere, mint egy t#246;lgyfa#225;g. — #220;gyeljen az #246;sv#233;nyre felfel#233; menet, mert cs#250;sz#243;s lesz. Innen l#225;tszik a lak#225;sa ajtaja, ott, oldalt, l#225;tja? #201;n majd megv#225;rom itt lent, am#237;g biztons#225;gosan bejut. Csak intsen, ha megvan, #233;s m#225;r itt sem vagyok. Addig j#225;ratta a Wendt motorj#225;t, am#237;g #193;rny#233;k feljutott a h#225;z melletti l#233;pcs#337;n, #233;s a kulcs#225;val kinyitotta a lak#225;s ajtaj#225;t. Az ajt#243; felt#225;rult, #193;rny#233;k intett, #233;s az #246;regember a Wendtben — Tessie, gondolta #193;rny#233;k, #233;s a n#337;i nev#369; aut#243; ism#233;t mosolyt csalt az arc#225;ra —, vagyis Tessie #233;s Hinzelmann megfordultak az #250;ton #233;s elindultak vissza, a h#237;d fel#233;. #193;rny#233;k becsukta az ajt#243;t. A lak#225;sban dermeszt#337; hideg volt. R#233;gen elk#246;lt#246;z#246;tt emberek szaga lapult a leveg#337;ben, akik elmentek innen #233;s m#225;s #233;letet kezdtek, de m#233;g #233;rezni lehetett, mit ettek #233;s mir#337;l #225;lmodtak idebent. Megtal#225;lta a termoszt#225;tot #233;s felcsavarta harminc fokra. Bement a par#225;nyi konyh#225;ba, kih#250;zta a fi#243;kokat, kinyitotta az avok#225;d#243;sz#237;n h#369;t#337;t, de nem volt benne semmi. Nem meglep#337;. De legal#225;bb friss illata volt, nem pen#233;szedett be. A konyha mellett volt egy kicsi h#225;l#243;szoba, csupasz matraccal, ahonnan egy m#233;g kisebb f#252;rd#337;szoba ny#237;lt, amit nagyr#233;szt kit#246;lt#246;tt a zuhanyf#252;lke. A v#233;c#233;ben r#233;gi cigarettacs#237;k sz#237;nezte barn#225;ra a vizet. #193;rny#233;k leh#250;zta. Az egyik szekr#233;nyben tal#225;lt leped#337;t meg takar#243;t #233;s meg#225;gyazott. Azt#225;n levetette a cip#337;j#233;t, a kab#225;tj#225;t, az #243;r#225;j#225;t, fel#246;lt#246;zve bem#225;szott az #225;gyba #233;s azon gondolkodott, mennyi ideig tart, am#237;g felmelegszik. S#246;t#233;t volt #233;s csend, majdnem teljes n#233;mas#225;g, nem hallatszott m#225;s, csak a h#369;t#337; z#252;mm#246;g#233;se meg egy r#225;di#243; hangja valahonnan az #233;p#252;letb#337;l. #193;rny#233;k a s#246;t#233;tben fek#252;dt #233;s arra gondolt, h#225;tha kialudta mag#225;t a buszon, #233;s az #233;hs#233;g, a hideg, az #250;j #225;gy meg az utols#243; n#233;h#225;ny h#233;t t#233;bolya miatt esetleg #233;beren hever itt eg#233;sz #233;jszaka. Puskal#246;v#233;sk#233;nt csattant valami a csendben. Fa#225;g, gondolta, vagy a j#233;g. Odakint fagy. Szerette volna tudni, meddig kell v#225;rnia Szerd#225;ra. Egy napot? Egy hetet? B#225;rmennyi is legyen, valamivel le kell k#246;tnie mag#225;t. Eld#246;nt#246;tte, hogy ism#233;t gy#250;rni fog, #233;s addig gyakorolja az #233;rmetr#252;k#246;kket, am#237;g sim#225;n nem mennek ( De Lakeside rendes v#225;ros volt. #201;rezte. Az #225;lm#225;ra gondolt, ha #225;lom volt az egy#225;ltal#225;n, azon az els#337; cair#243;i #233;jszak#225;n. #201;s esz#233;be jutott Zorja… de hogy a fen#233;be is h#237;vt#225;k? Az #233;jf#233;li n#337;v#233;r. Azt#225;n Laur#225;ra gondolt… #201;s mintha ablakot nyitott volna a gondolat erej#233;vel. L#225;tta Laur#225;t. Valahogyan l#225;tta. Laura Eagle Pointban volt, az #233;desanyja hatalmas h#225;za m#246;g#246;tt, a h#225;ts#243; udvaron. Ott #225;csorgott a hidegben, amit m#225;r nem #233;rzett t#246;bb#233;, #233;s amit m#233;gis #225;lland#243;an #233;rzett, a h#225;z m#246;g#246;tt, amit Laura anyja 1989-ben v#225;s#225;rolt a biztos#237;t#225;si p#233;nzb#337;l, miut#225;n Laura apja, Harvey MacCabe sz#237;vrohamban meghalt a m#233;rt#233;ktelen iv#225;szatt#243;l, #233;s b#225;mult befel#233;, hideg kez#233;t az #252;vegre nyomta, #233;s l#233;legzete nem hom#225;lyos#237;totta el az ablakot, egy#225;ltal#225;n nem, #233;s n#233;zte az anyj#225;t, a n#337;v#233;r#233;t, a n#337;v#233;re f#233;rj#233;t meg a gyerekeit, akik Texasb#243;l j#246;ttek haza kar#225;csonyozni. Igen, Laura ott #225;llt kint a hidegben #233;s nem b#237;rta elford#237;tani a fej#233;t. #193;rny#233;k oldal#225;ra hemperedett #233;s k#246;nnyek gy#369;ltek a szem#233;be. Kukkol#243;nak #233;rezte mag#225;t #233;s m#225;s ir#225;nyba terelte a gondolatait, er#337;vel k#233;nyszer#237;tette #337;ket, hogy visszat#233;rjenek hozz#225;: most a lenti tavat l#225;tta #233;s sarkvid#233;ki sz#233;l f#250;jt, dermeszt#337; ujjai sz#225;zszor hidegebbek voltak, mint egy holttest#233;. #193;rny#233;k egyre lassabban szedte a leveg#337;t. Hallotta a felt#225;mad#243; sz#233;l hangj#225;t, a h#225;z k#246;r#252;l vijjog#243; elkeseredett #252;v#246;lt#233;st, #233;s egy pillanatra mintha szavakat hallott volna a sz#233;lben. Ha m#225;r lenni kell valahol, mi#233;rt ne legyek itt, gondolta, azt#225;n elaludt. Dingdong. — Fekete Varj#250; k’sasszony? — Igen. — Samantha Fekete Varj#250;? — Igen. — Feltehet#252;nk n#233;h#225;ny k#233;rd#233;st, h#246;lgyem? — Maguk zsaruk? Kicsod#225;k maguk? — A nevem V#225;ros. A koll#233;g#225;m Makad#225;m #250;r. K#233;t t#225;rsunk elt#369;n#233;se #252;gy#233;ben nyomozunk. — Hogy h#237;vt#225;k #337;ket? — Tess#233;k? — Mondja meg a nev#252;ket. Tudni akarom, hogy h#237;vt#225;k #337;ket. A t#225;rsaikat. Mondja meg a nev#252;ket, #233;s akkor esetleg seg#237;tek. — …Ok#233;. Deszka #250;r #233;s Szikla #250;r. Nos, feltehetek p#225;r k#233;rd#233;st? — Ha maguk megl#225;tnak valamit, r#246;gt#246;n elnevezik magukat r#243;la? „#211;, te leszel J#225;rda #250;r, #337; itt Sz#337;nyeg #250;r, k#246;sz#246;nj sz#233;pen Rep#252;l#337;g#233;p #250;rnak”? — Nagyon vicces, ifj#250; h#246;lgy. Els#337; k#233;rd#233;sem: tudnunk kell, ismeri-e ezt a f#233;rfit. Tess#233;k. Megtarthatja a f#233;nyk#233;pet. — Ty#369;ha. Szemb#337;l meg profilb#243;l, m#233;g sz#225;mok is vannak alatta… Nagydarab. Viszont aranyos. Mit k#246;vetett el? — Belekeveredett egy kisv#225;rosi bankrabl#225;sba, n#233;h#225;ny #233;vvel ezel#337;tt, #337; volt a sof#337;r. K#233;t t#225;rsa #250;gy d#246;nt#246;tt, megtartj#225;k a zs#225;km#225;nyt #233;s cserben hagyt#225;k. Feld#252;h#246;d#246;tt. Megkereste #337;ket. Nem sokon m#250;lt, hogy meg nem #246;lte #337;ket puszta k#233;zzel. Az #252;gy#233;szs#233;g v#225;dalkut k#246;t#246;tt a b#225;ntalmazottakkal: azok ellene tan#250;skodtak. Ez az #193;rny#233;k nev#369; f#233;rfi hat #233;vet kapott. Ebb#337;l h#225;rmat let#246;lt#246;tt. Ha engem k#233;rdez, az ilyen alakokat egyszer#369;en be kellene z#225;rni #233;s elhaj#237;tani a kulcsot. — Ezt olyan ritk#225;n hallani a mindennapi #233;letben, tudja. M#225;rmint kimondva. — Micsod#225;t, Varj#250; kisasszony? — „Zs#225;km#225;ny”. Az emberek nem t#250;l gyakran mondanak ilyesmit. Tal#225;n csak a filmekben. Nem val#243;s#225;gos. — Ez nem egy film, Varj#250; kisasszony. — Fekete Varj#250;. Fekete Varj#250; kisasszony. A bar#225;taim Samnek sz#243;l#237;tanak. — #201;rtem, Sam. Ami ezt az embert illeti… — De maguk nem a bar#225;taim. H#237;vjanak nyugodtan Fekete Varj#250; kisasszonynak. — Na ide figyeljen, maga taknyos kis… — Semmi gond, Makad#225;m #250;r. Sam — eln#233;z#233;st, h#246;lgyem —, vagyis Fekete Varj#250; kisasszony seg#237;teni akar nek#252;nk. T#246;rv#233;nytisztel#337; polg#225;r. — H#246;lgyem, tudjuk, hogy seg#237;tett #193;rny#233;knak. L#225;tt#225;k magukat egy#252;tt egy feh#233;r Chevy Nov#225;ban. Elvitte mag#225;t egy darabon. Megh#237;vta vacsor#225;ra. Mondott esetleg valamit, ami seg#237;thet nek#252;nk a nyomoz#225;sban? A k#233;t legjobb ember#252;nk t#369;nt el. — Sohasem tal#225;lkoztunk. — Tal#225;lkoztak. K#233;rem, ne k#246;vesse el azt a hib#225;t, hogy ostob#225;nak n#233;z minket. Nem vagyunk ostob#225;k. — Mmm. Sok emberrel szoktam tal#225;lkozni. Lehet, hogy #246;sszeakadtunk, #233;s m#225;r meg is feledkeztem r#243;la. — H#246;lgyem, #246;nnek is el#337;ny#233;re v#225;lik, ha egy#252;ttm#369;k#246;dik vel#252;nk. — M#225;sk#252;l#246;nben k#233;nytelenek lesznek bemutatni m#225;sik k#233;t bar#225;tjuknak, H#252;velykszor#237;t#243; #233;s Lidokain uraknak? — H#246;lgyem, nem k#246;nny#237;ti meg a helyzet#233;t. — H#369;. Sajn#225;lom. Nos, seg#237;thetek m#233;g valamiben? Csak mert mindj#225;rt azt fogom mondani, hogy „P#225;!”, becsukom az ajt#243;t, #233;s gondolom, maguk ketten akkor besz#225;llnak Aut#243; #250;rba #233;s elhajtanak innen. — H#246;lgyem, k#233;nytelenek lesz#252;nk figyelembe venni az egy#252;ttm#369;k#246;d#233;s teljes hi#225;ny#225;t. — P#225;! Klikk. |
|
|