"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

NYOLCADIK FEJEZET

A kar#225;csony el#337;tti h#233;t nyugalmas id#337;szaknak sz#225;m#237;t egy temetkez#233;si v#225;llalat #233;let#233;ben, tudta meg #193;rny#233;k vacsora k#246;zben. Egy kisvend#233;gl#337;ben #252;ltek, k#233;t h#225;zt#246;mbnyire Ibis #233;s Jacquel ravataloz#243;j#225;t#243;l. #193;rny#233;k hatalmas adag ut#243;lagos reggelit kapott — kukoricakeny#233;rrel —, m#237;g Ibis #250;r csup#225;n egy szelet mokkatort#225;t csipegetett.

— A sz#237;v#243;sabbak m#233;g kih#250;zz#225;k az utols#243; kar#225;csonyukig, s#337;t n#233;ha m#233;g szilveszterig is — magyar#225;zta #193;rny#233;knak —, a t#246;bbiekn#233;l, akik majd t#250;ls#225;gosan f#225;jdalmasnak tal#225;lj#225;k m#225;sok vid#225;ms#225;g#225;t #233;s #252;nnepl#233;s#233;t, m#233;g nem telt csordultig a poh#225;r, m#233;g nem szakadt el a c#233;rna, vagy ink#225;bb a fagy#246;ngy koszor#250;, ami majd megroppantja a teve, akarom mondani, a r#233;nszarvas h#225;t#225;t. — #201;s halk hangot hallatott, ami f#233;lig vihog#225;s, f#233;lig horkant#225;s volt #233;s arra utalt, hogy ez egy j#243;l begyakorolt #233;lc, amire k#252;l#246;n#246;sen b#252;szke.

Az Ibis #233;s Jacquel kicsi, csal#225;di tulajdon#250; temetkez#233;si v#225;llalat volt: a k#246;rny#233;k egyik utols#243;, val#243;ban f#252;ggetlen temetkez#233;si v#225;llalata, legal#225;bbis Ibis #250;r ezt hangoztatta. — A kereskedelem legt#246;bb ter#252;let#233;n a nemzetk#246;zi m#225;rk#225;k #233;lveznek el#337;nyt — mondta. Ibis #250;r nem besz#233;lgetett, hanem magyar#225;zott: szel#237;d, #225;m nyomat#233;kos el#337;ad#225;sm#243;dj#225;r#243;l #193;rny#233;knak egy egyetemi professzor jutott esz#233;be, aki valaha az Izomtany#225;n edzett, #233;s nem tudott besz#233;lgetni, csak vit#225;zni, kifejteni #233;s magyar#225;zni. #193;rny#233;k m#225;r tal#225;lkoz#225;suk els#337; n#233;h#225;ny perc#233;ben tiszt#225;ban volt vele, hogy a v#225;llalat vezet#337;j#233;vel folytatott t#225;rsalg#225;sb#243;l neki a lehet#337; legcsek#233;lyebb r#233;szt kell v#225;llalnia. — Ez, gondolom #233;n, annak k#246;sz#246;nhet#337;, hogy az emberek szeretik el#337;re tudni, mit is fognak kapni. Itt van h#225;t a McDonald’s, a Wal-Mart, az F. W. Woolworth (#225;ldott legyen az eml#233;ke): ezek mind ismert m#225;rkanevek, amelyek j#243;l l#225;that#243;an ellepik az eg#233;sz orsz#225;got. B#225;rhov#225; is m#233;gy, kisebb-nagyobb region#225;lis elt#233;r#233;sekkel ugyanazt kapod.

— A temetkez#233;si v#225;llalatok eset#233;ben azonban sz#252;ks#233;gszer#369;en m#225;s a helyzet. Az #252;gyf#233;llel #233;reztetni kell, hogy ez egy kisv#225;rosi, szem#233;lyes szolg#225;ltat#225;s, amit olyasvalaki ny#250;jt neki, aki elhivatotts#225;gb#243;l v#233;gzi a munk#225;j#225;t. Ha valakit nagy vesztes#233;g #233;rt, szeretn#233;, ha #337;t #233;s szeretteit szem#233;lyre sz#243;l#243; figyelemmel venn#233;k k#246;r#252;l. Szeretn#233; azt hinni, hogy a gy#225;sza szem#233;lyes, nem pedig orsz#225;gos #252;gy. De b#225;rmelyik ipar#225;gr#243;l is besz#233;l#252;nk — #233;s t#233;ved#233;s ne ess#233;k, fiatal bar#225;tom, a hal#225;l is ipar#225;g —, csak akkor lehet p#233;nzt keresni vele, ha #246;sszehangoltan m#369;k#246;dik, nagy t#233;telekkel dolgozik #233;s k#246;zpontos#237;tott az ir#225;ny#237;t#225;sa. Nem hangzik sz#233;pen, de igaz. Viszont senki sem #246;r#252;lne a gondolatnak, hogy szeretteit h#369;t#337;kocsikban sz#225;ll#237;tj#225;k valami #246;reg, #225;talak#237;tott rakt#225;r#233;p#252;letbe, ahol esetleg h#250;sz, #246;tven, sz#225;z tetemmel egy#252;tt v#225;r a sor#225;ra. Nem, uram. Az emberek szeretnek hinni abban, hogy a halottak csal#225;dias k#246;r#252;lm#233;nyek k#246;z#233; ker#252;lnek, ahol tisztelettel b#225;nnak vel#252;k olyan emberek, akik biztosan megb#246;kik a kalapjukat, ha #246;sszetal#225;lkoznak a gy#225;szol#243;kkal az utc#225;n.

Ibis #250;r kalapot viselt. Diszkr#233;t, barna kalap volt, ami j#243;l illett diszkr#233;t, barna bl#233;zer#233;hez #233;s diszkr#233;t, barna arc#225;hoz. Orr#225;n apr#243;, aranykeretes szem#252;veg #252;lt. #193;rny#233;k mindig #250;gy eml#233;kezett, hogy Ibis #250;r alacsony, de valah#225;nyszor egym#225;s mellett #225;lltak, r#225; kellett j#246;nnie, hogy val#243;j#225;ban sz#225;znyolcvan centin#233;l is magasabb, #233;s g#246;rnyedten #225;ll, mint egy paszulykar#243;. Most szemben #252;lt vele, a csillog#243;, piros asztal t#250;loldal#225;n, #233;s #193;rny#233;k azon kapta mag#225;t, hogy a f#233;rfi arc#225;ba b#225;mul.

— Teh#225;t a nagy c#233;gek a k#252;l#246;nb#246;z#337;s#233;g l#225;tszat#225;t keltik azzal, hogy megv#225;s#225;rolj#225;k a t#225;rsas#225;g nev#233;t #233;s fizetnek az igazgat#243;nak, csak maradjon a hely#233;n. De ez csak a s#237;rk#337; cs#250;csa. Val#243;j#225;ban csak annyira helyi v#225;llalkoz#225;s az eg#233;sz, mint a Burger King. Nos, nek#252;nk megvannak a saj#225;t ind#237;t#233;kaink, hogy val#243;ban f#252;ggetlenek legy#252;nk. Mi magunk v#233;gezz#252;k a balzsamoz#225;st, amin#233;l jobbat nem tal#225;l az eg#233;sz orsz#225;gban, hab#225;r err#337;l rajtunk k#237;v#252;l senki sem tud. Viszont nem foglalkozunk hamvaszt#225;ssal. T#246;bb p#233;nzt keresn#233;nk, ha lenne saj#225;t kremat#243;riumunk, de ez ellent#233;tes lenne mindazzal, amihez #233;rt#252;nk. Mint azt #252;zlett#225;rsam szokta mondogatni, ha valaki tehets#233;get vagy szak#233;rtelmet kapott az #218;rt#243;l, k#246;teless#233;ge a lehet#337; legjobban #233;lni vele. Egyet#233;rt ezzel?

— J#243;l hangzik — felelte #193;rny#233;k.

— Az #252;zlett#225;rsamnak az #218;r hatalmat adott a holtak felett, mint ahogy engem felruh#225;zott a szavak ismeret#233;vel. A szavak remek dolgok. Tudja, mes#233;ket #237;rok. Semmi irodalmi elhivatotts#225;g. Puszt#225;n saj#225;t sz#243;rakoztat#225;somra. Emberi sorsokat #237;rok meg. — Elhallgatott. Mire #193;rny#233;k r#225;j#246;tt, hogy most meg kellett volna k#233;rdeznie, elolvashatna-e egyet, a pillanat elsz#225;llt. — Nos, teh#225;t t#337;l#252;nk folytonoss#225;got kapnak: az Ibis #233;s Jacquel majdhogynem k#233;tsz#225;z #233;ve m#369;k#246;dik itt. Viszont nem voltunk mindig temet#233;sszervez#337;k. Valaha temetkez#233;si v#225;llalkoz#243;k#233;nt dolgoztunk. Azel#337;tt meg s#237;r#225;s#243;k#233;nt.

— #201;s azel#337;tt?

— Nos — mondta Ibis #250;r, csak #225;rnyalatnyit #246;nel#233;g#252;lt mosollyal —, mi nagyon messzir#337;l j#246;tt#252;nk. Term#233;szetesen csak a polg#225;rh#225;bor#250; idej#233;n tal#225;ltunk r#225; erre a remek kis helyre. Akkor lett#252;nk a helyi sz#237;nesb#337;r#369;ek temetkez#233;si v#225;llalata. Azel#337;tt senki sem tartott minket sz#237;neseknek — k#252;lf#246;ldinek tal#225;n, egzotikusnak #233;s s#246;t#233;t b#337;r#369;nek, de sz#237;neseknek nem. Miut#225;n v#233;ge lett a h#225;bor#250;nak, hamarosan senkinek sem jutott esz#233;be, hogy r#233;gebben nem is tartottak minket feket#233;knek. Koll#233;g#225;mnak mindig s#246;t#233;tebb b#337;re volt, mint nekem. Nem volt neh#233;z az #225;t#225;ll#225;s. Legt#246;bbsz#246;r az vagy aminek hisznek. De k#252;l#246;n#246;snek tartom, amikor mindenki afroamerikaiakat emleget. Ilyenkor mindig azokra gondolok, akik Puntb#243;l, Ophirb#243;l vagy N#250;bi#225;b#243;l #233;rkeztek. Mi soha nem tartottuk magunkat afrikaiaknak — mi a N#237;lus n#233;pe vagyunk.

— Vagyis egyiptomiak voltak — mondta #193;rny#233;k.

Ibis #250;r elgondolkodva cs#252;cs#246;r#237;tett, #233;s #250;gy ingatta a fej#233;t, mintha rug#243;ra er#337;s#237;tett#233;k volna, #233;s #233;ppen mindk#233;t szemsz#246;gb#337;l szem#252;gyre venn#233; a dolgot.

— Nos, igen #233;s nem. Ha azt hallom, „egyiptomiak”, azok az emberek jutnak eszembe, akik most ott #233;lnek. Akik a s#237;rkertjeinkre #233;s palot#225;inkra #233;p#237;tett#233;k a v#225;rosaikat. H#225;t hasonl#237;tanak r#225;m?

#193;rny#233;k v#225;llat vont. L#225;tott m#225;r feket#233;ket, akik hasonl#237;tottak Ibis #250;rra. #201;s l#225;tott m#225;r napbarn#237;totta feh#233;reket is, akik hasonl#237;tottak Ibis #250;rra.

— Milyen volt a mokkatorta? — k#233;rdezte a pinc#233;rn#337;, mik#246;zben #250;jrat#246;lt#246;tte a k#225;v#233;sb#246;gr#233;ket.

— Pomp#225;s — felelte Ibis #250;r. — Add #225;t #252;dv#246;zletemet #233;desany#225;dnak.

— #193;tadom — mondta a l#225;ny, #233;s elsietett.

— Ha az ember temetkez#233;si v#225;llalkoz#243;, nem igaz#225;n #233;rdekl#337;dik az emberek eg#233;szs#233;gi #225;llapota fel#337;l. M#233;g azt hiszik, #252;zlet ut#225;n kuncsorog — jegyezte meg Ibis #250;r suttogva. — Mi lenne, ha megn#233;zn#233;k, hogy #225;ll a szob#225;ja?

L#233;legzet#252;k felh#337;k#233;nt gomolygott az #233;jszakai leveg#337;ben. A kirakatokban kar#225;csonyi f#233;nyek vill#243;ztak.

— #214;r#252;l#246;k, hogy befogadtak — mondta #193;rny#233;k. — Igaz#225;n h#225;l#225;s vagyok #233;rte.

— Tartozunk n#233;mi sz#237;vess#233;ggel a munk#225;ltat#243;j#225;nak. #201;s az #218;r r#225; a tan#250;m, van el#233;g szob#225;nk. Nagy, #246;reg h#225;z a mi#233;nk. Valaha t#246;bben laktunk itt, tudja. Most csak h#225;rman vagyunk. Nem lesz #250;tban.

— Van b#225;rmi #246;tlete, meddig kell itt maradnom?

Ibis #250;r a fej#233;t cs#243;v#225;lta.

— Nem mondta. De #246;r#252;l#252;nk, hogy vel#252;nk van, #233;s tal#225;lunk majd valami munk#225;t mag#225;nak. Ha nem finny#225;s. Ha tisztelettel b#225;nik a halottakkal.

— Sz#243;val — k#233;rdezte #193;rny#233;k — mit is csin#225;lnak maguk Cair#243;ban? Csak a v#225;ros neve miatt vannak itt, vagy mi#233;rt?

— Nem. Egy#225;ltal#225;n nem. A k#246;rny#233;k tulajdonk#233;ppen miattunk kapta a nev#233;t, hab#225;r ezt kevesen tudj#225;k. Keresked#337;#225;llom#225;s volt a r#233;gi sz#233;p id#337;kben.

— A hat#225;rvid#233;k megh#243;d#237;t#225;sakor?

— Mondhatjuk #237;gy is. J#243;’st#233;t, Simmons asszony! #214;nnek is kellemes kar#225;csonyt! Akikkel #233;n j#246;ttem, nagyon-nagyon hossz#250; id#337;vel ezel#337;tt haj#243;ztak fel a Mississippin.

#193;rny#233;k megtorpant #233;s Ibisre meredt.

— Azt akarja nekem beadni, hogy az #243;kori egyiptomiak #246;tezer #233;vvel ezel#337;tt elj#246;ttek ide kereskedni?

Ibis #250;r nem sz#243;lt semmit, de szinte hallhat#243;an somolygott. Azt#225;n azt mondta:

— H#225;romezer-#246;tsz#225;zharminc #233;vvel ezel#337;tt. Ha hiszi, ha nem.

— Ok#233; — mondta #193;rny#233;k. — Ezt beveszem, azt hiszem. Mivel kereskedtek?

— Nem sok mindennel — felelte Ibis #250;r. — #193;llatb#337;r#246;kkel. N#233;mi #233;lelemmel. A mai Michigan-f#233;lsziget fels#337; r#233;sz#233;n rezet b#225;ny#225;sztak. Az eg#233;sz dolog meglehet#337;sen nagy csal#243;d#225;s volt. Nem #233;rte meg az er#337;fesz#237;t#233;st. El#233;g sok#225;ig maradtak itt, hogy higgyenek benn#252;nk, #225;ldozzanak nek#252;nk, #233;s k#246;z#252;l#252;k n#233;h#225;nyan belehaljanak a l#225;zba, majd itt leljenek v#233;gs#337; nyugalmat, #233;s ennek k#246;sz#246;nhet#337;en mi is maradtunk. — Hirtelen megtorpant a j#225;rda k#246;zep#233;n, #233;s kiny#250;jtott karral lassan k#246;rbefordult. — Ez az orsz#225;g nagyj#225;b#243;l t#237;zezer #233;ven kereszt#252;l olyan forgalmas volt, mint egy k#246;zponti p#225;lyaudvar. Erre maga biztosan azt mondja, de mi a helyzet Kolumbusszal?

— Persze — mondta #193;rny#233;k engedelmesen. — Mi a helyzet vele?

— Kolumbusz csak azt tette, amit el#337;tte t#246;bb ezer #233;ven #225;t m#225;sok is megtettek. Nincsen semmi k#252;l#246;n#246;s abban, ha valaki #225;tj#246;n Amerik#225;ba. Megesik, hogy err#337;l #237;rogatok. — K#246;zben ism#233;t elindultak.

— Igaz t#246;rt#233;neteket?

— Bizonyos m#233;rt#233;kig igen. Ha #233;rdekli, mutathatok n#233;h#225;nyat. B#225;rki elolvashatja, akinek van szeme. #201;n szem#233;ly szerint — #233;s ezt a Scientific American egyik el#337;fizet#337;jek#233;nt mondom — nagyon sajn#225;lom a hivat#225;sos tud#243;sokat, amikor #250;jra meg #250;jra r#225;bukkannak egy probl#233;m#225;s kopony#225;ra vagy valamire, ami nem a megfelel#337; n#233;pcsoporthoz tartozik, vagy amikor olyan szobrokat meg t#225;rgyakat tal#225;lnak, amelyek csak #246;sszezavarj#225;k #337;ket — mert ilyenkor mindig arr#243;l besz#233;lnek, hogy ez mennyire furcsa, de senki sem mondja, hogy lehetetlen, #233;s #233;n ilyenkor szoktam sajn#225;lni #337;ket, mert ha valamir#337;l kider#252;l, hogy lehetetlen, azonnal kics#250;szik a hit defin#237;ci#243;i k#246;z#252;l, ak#225;r igaz, ak#225;r nem. L#233;tezik p#233;ld#225;ul olyan koponya, ami azt bizony#237;tja, hogy az ainuk, a jap#225;n bennsz#252;l#246;ttek kilencezer #233;vvel ezel#337;tt megfordultak Amerik#225;ban. Van egy m#225;sik, ami azt mutatja, hogy k#246;zel k#233;tezer #233;vvel k#233;s#337;bb polin#233;zek j#225;rtak Kaliforni#225;ban. A tud#243;sok meg tan#225;cstalanul tal#225;lgatj#225;k, ki sz#225;rmazik kit#337;l, #233;s k#246;zben k#246;zel#233;ben sem j#225;rnak a val#243;s#225;gnak. Az #233;g tudja, mi t#246;rt#233;nik, ha valaha r#225;bukkannak a hopi alagutakra. Az majd felkavarja egy kicsit a dolgokat, csak v#225;rjon.

— Azt k#233;rdezi, j#225;rtak-e #237;rek Amerik#225;ban a s#246;t#233;t k#246;z#233;pkorban? Persze, hogy j#225;rtak, ak#225;rcsak a walesiek, a vikingek, mik#246;zben a nyugat-afrikai partvid#233;k lak#243;i — amit majd k#233;s#337;bb Rabszolgapartnak meg Elef#225;ntcsontpartnak neveznek — D#233;l-Amerik#225;val kereskedtek, a k#237;naiak pedig t#246;bbsz#246;r j#225;rtak Oregonban — #337;k Fu Szangnak nevezt#233;k. Ezerk#233;tsz#225;z #233;vvel ezel#337;tt a baszkok megalap#237;tott#225;k a maguk titkos hal#225;sztelepeit #218;j-Fundlandon. Nos, felt#233;telezem, hogy most azt fogja mondani, de dr#225;ga Ibis #250;r, ezek primit#237;v bennsz#252;l#246;ttek voltak, akik nem ismert#233;k a r#225;di#243;t, a vitamintablett#225;t meg a sug#225;rhajt#225;s#250; rep#252;l#337;g#233;pet.

#193;rny#233;k ugyan nem sz#243;lt semmit #233;s nem is sz#225;nd#233;kozott, de most #250;gy #233;rezte, elv#225;rj#225;k t#337;le, ez#233;rt azt mondta:

— Mi#233;rt, nem #237;gy van? — A l#225;buk alatt az #337;sz utols#243;, halott, d#233;rcs#237;pte falevelei ropogtak.

— Elterjedt t#233;vhit, hogy Kolumbusz el#337;tt senki sem indult hossz#250; haj#243;utakra. De #218;j-Z#233;landot, Tahitit #233;s rengeteg csendes-#243;ce#225;ni szigetet cs#243;nakon #233;rkezett csoportok n#233;pes#237;tett#233;k be, akiknek a navig#225;ci#243;s k#233;pess#233;geit Kolumbusz b#237;zv#225;st megirigyelhette volna. Afrika vagyon#225;nak nagy r#233;sze a kereskedelemb#337;l sz#225;rmazott, b#225;r az ottani n#233;pek f#337;leg keleti ir#225;nyba, India #233;s K#237;na fel#233; indultak. Az #233;n n#233;pem ott a N#237;lus ment#233;n nagyon kor#225;n r#225;j#246;tt, hogy egy n#225;dtutajjal az eg#233;sz vil#225;got k#246;rbe lehet haj#243;zni, ha valaki rendelkezik a sz#252;ks#233;ges t#252;relemmel #233;s elegend#337; iv#243;v#237;zzel. Tudja, a r#233;gi id#337;kben az okozta a legnagyobb probl#233;m#225;t, hogy Amerik#225;ban nem sok minden akadt, amivel kereskedni lehetett volna, #233;s t#250;l messze volt.

Meg#233;rkeztek egy nagy h#225;z el#233;, amit Anna kir#225;lyn#337;-st#237;lusban #233;p#237;tettek. #193;rny#233;k nem tudta pontosan, ki volt Anna kir#225;lyn#337; #233;s mi#233;rt kedvelte annyira az olyan #233;p#252;leteket, mint amiben az Addams csal#225;d is lakott. Ez volt az egyetlen h#225;z a k#246;rny#233;ken, aminek nem deszk#225;zt#225;k be az ablakait. Bel#233;ptek a kapun #233;s megker#252;lt#233;k az #233;p#252;letet.

Ibis #250;r az #243;ral#225;nc#225;ra akasztott kulcsok egyik#233;vel kinyitotta a h#225;ts#243;, k#233;tsz#225;rny#250; ajt#243;t #233;s bel#233;ptek egy hatalmas, f#369;tetlen terembe, ahol k#233;t ember tart#243;zkodott. Egyik#252;k egy magas, s#246;t#233;t b#337;r#369; f#233;rfi volt, egy hossz#250; szik#233;vel a kez#233;ben, a m#225;sik pedig egy halott l#225;ny, aki kamasz#233;vei v#233;ge fel#233; j#225;rhatott, #233;s most egy hossz#250; porcel#225;nasztalon fek#252;dt, ami egyszersmind k#225;dk#233;nt is szolg#225;lt.

A test f#246;l#246;tt, a falon l#243;g#243; parafa t#225;bl#225;ra t#246;bb f#233;nyk#233;pet t#369;ztek a halott l#225;nyr#243;l. Az egyiken, egy #233;vk#246;nyvb#337;l kivett fot#243;n #233;ppen mosolygott. A k#246;vetkez#337;n h#225;rom m#225;sik l#225;ny k#246;z#246;tt #225;llt; r#225;n#233;z#233;sre b#225;li ruha lehetett rajtuk, a l#225;ny fekete haj#225;t bonyolult fonatokba t#369;zt#233;k.

Most, hogy kih#369;lt testtel hevert a porcel#225;nasztalon, leengedt#233;k a haj#225;t, ami v#233;rt#337;l csimb#243;kosan hullott a v#225;ll#225;ra.

— #205;me, a t#225;rsam, Jacquel #250;r — mondta Ibis.

— M#225;r tal#225;lkoztunk — mondta Jacquel. — Ne haragudjon, de most nem ny#250;jtok kezet.

#193;rny#233;k a halott l#225;nyra pillantott.

— Mi t#246;rt#233;nt vele?

— Rossz #233;rz#233;kkel v#225;lasztott mag#225;nak bar#225;tot — felelte Jacquel.

— Ez m#233;g nem mindig hal#225;los — s#243;hajtott Ibis #250;r. — De most az volt. A fi#250; ber#250;gott, volt n#225;la egy k#233;s, a l#225;ny pedig k#246;z#246;lte vele, hogy val#243;sz#237;n#369;leg terhes. A fi#250; nem hitte el, hogy t#337;le.

— Lesz#250;rt#225;k — mondta Jacquel #250;r, #233;s sz#225;molt. Kattan#225;s hallatszott, amikor egy kapcsol#243;ra r#225;l#233;pve beind#237;totta a k#246;zeli asztalon #225;ll#243; diktafont. — #214;t k#233;ssz#250;r#225;ssal. H#225;rom k#233;snyom a bal oldalon, a mellkas fels#337; r#233;sz#233;n. Az els#337; a negyedik #233;s az #246;t#246;dik bordak#246;zi r#233;szen, a bal mell k#246;z#233;pvonal#225;n#225;l, hossza k#233;t eg#233;sz k#233;t tized centim#233;ter. A m#225;sodik #233;s a harmadik #225;tsz#250;rta a bal mell k#246;z#233;pt#225;j#233;k#225;t, #233;s egym#225;st keresztezve behatoltak a hatodik bord#225;n#225;l, hosszuk h#225;rom centim#233;ter. K#233;t centim#233;teres seb a bal mellkas fels#337; r#233;sz#233;n, a m#225;sodik bord#225;n#225;l, egy m#225;sik, #246;t centim#233;ter hossz#250; #233;s maximum egy eg#233;sz hat tized centim#233;ter m#233;ly has#237;tott v#225;g#225;s az anteromedi#225;lis bal deltoidn#225;l. Az #246;sszes mellkasi seb m#233;ly, sz#250;rt s#233;r#252;l#233;s. Egy#233;b k#252;ls#233;relmi nyom nem l#225;that#243;. — Lel#233;pett a padl#243;ba #233;p#237;tett kapcsol#243;r#243;l. #193;rny#233;k most vette #233;szre a balzsamoz#243;asztal f#246;l#233; f#252;ggesztett, dr#243;ton l#243;g#243; mikrofont.

— Sz#243;val maguk halottk#233;mek is? — k#233;rdezte.

— A halottk#233;m errefel#233; politikai #225;ll#225;s — felelte Ibis. — Az #337; dolga megrugdosni a hull#225;t. Ha az nem r#250;g vissza, a halottk#233;m al#225;#237;rja a halotti bizony#237;tv#225;nyt. Jacquel ink#225;bb k#243;rboncnok. A megyei rend#337;rorvosnak dolgozik. Boncol#225;sokat v#233;gez #233;s sz#246;vetmint#225;kat tesz f#233;lre anal#237;zisre. A l#225;ny sebeit m#225;r lef#233;nyk#233;pezte.

Jacquel r#225;juk se heder#237;tett. Nagy szik#233;t vett el#337;, #233;s m#233;ly V alak#250; v#225;g#225;st ejtett a k#233;t kulcscsont k#246;z#246;tt, azt#225;n egy #250;jabb m#233;ly has#237;t#233;kot v#225;gott a szegycsontt#243;l a szem#233;remcsontig, amivel Y-t csin#225;lt a V-b#337;l. Apr#243;, s#250;lyos kr#243;mf#250;r#243;nak l#225;tsz#243; holmit fogott a kez#233;be, ami medalion m#233;ret#369;, kerek, f#369;r#233;szes peng#233;ben v#233;gz#337;d#246;tt. Beind#237;totta, #233;s a szegycsont mindk#233;t fel#233;n #225;tv#225;gta vele a bord#225;kat.

A l#225;ny kiny#237;lt, ak#225;r egy ersz#233;ny.

#193;rny#233;kot hirtelen enyhe, de kellemetlen#252;l #225;that#243;, orrfacsar#243;, h#250;sos szag csapta meg.

— Azt hittem, b#252;d#246;sebb lesz — mondta.

— Eg#233;szen friss — felelte Jacquel. — #201;s nem s#233;r#252;ltek meg a bels#337;s#233;gek, ez#233;rt nincsen szarszaga.

#193;rny#233;k elkapta a tekintet#233;t, de nem az#233;rt, mert undorodott, mint ahogyan v#225;rta, hanem mert furcsa k#233;sztet#233;s #233;bredt benne, hogy most ne zavarja a l#225;nyt. Enn#233;l nehezebben lehetett volna mez#237;telenebb.

Jacquel elk#246;t#246;tte a beleket, amelyek csillogva, k#237;gy#243;k#233;nt tekeregve kuporogtak a l#225;ny has#225;ban, a gyomor f#246;l#246;tt, m#233;lyen a medencecsont alatt. Mik#246;zben kih#250;zta, v#233;gigtapogatta az #246;sszeset — „norm#225;lisak”, mondta a mikrofonba, #233;s a padl#243;n #225;ll#243; v#246;d#246;rbe rakta #337;ket. Egy v#225;kuumpump#225;val kisz#237;vta a v#233;rt a mellkasb#243;l #233;s lem#233;rte, mennyi lett. Ut#225;na megvizsg#225;lta a mellkas belsej#233;t.

— H#225;rom reped#233;s a pericardiumban, kit#246;lti a cseppfoly#243;s, illetve alvadt v#233;r — mondta a mikrofonba.

Jacquel megmarkolta a l#225;ny sz#237;v#233;t, belev#225;gott a tetej#233;be #233;s kez#233;ben forgatva vizsg#225;lgatta. R#225;l#233;pett a kapcsol#243;ra.

— K#233;t reped#233;s a myocardiumban: egy eg#233;sz #246;t tized centim#233;teres sz#250;r#225;s a jobb kamr#225;ban #233;s egy eg#233;sz nyolc tized centim#233;teres behatol#225;s a bal kamr#225;ban.

Kivette mindk#233;t t#252;d#337;t. A bal oldalit megsz#250;rt#225;k #233;s f#233;lig #246;sszeesett. A sz#237;vvel egy#252;tt lem#233;rte mindkett#337;t #233;s lef#233;nyk#233;pezte a sebeket. Mindk#233;t t#252;d#337;b#337;l kiv#225;gott egy sz#246;vetdarabot #233;s egy ed#233;nybe tette #337;ket.

— Formaldehid — suttogta Ibis #250;r k#233;szs#233;gesen.

Jacquel k#246;zben folyamatosan besz#233;lt a mikrofonba, elmondta, mit csin#225;l #233;s mit tal#225;lt, mik#246;zben kiszedte a l#225;ny m#225;j#225;t, gyomr#225;t, l#233;p#233;t, hasny#225;lmirigy#233;t, mindk#233;t ves#233;j#233;t, a m#233;het meg a petef#233;szket.

Mindegyiket lem#233;rte, #233;s mint azt be is jelentette, norm#225;lisnak #233;s s#233;rtetlennek tal#225;lta #337;ket. Mindegyikb#337;l kiv#225;gott egy sz#246;vetdarabot, #233;s azt egy-egy formaldehiddel t#246;lt#246;tt ed#233;nybe helyezte.

A sz#237;vb#337;l, a m#225;jb#243;l #233;s az egyik ves#233;b#337;l k#233;t mint#225;t has#237;tott le. A m#225;sodj#225;ra leszedett sz#246;vetfoszl#225;nyokat elr#225;gcs#225;lta, lassan, hogy sok#225;ig kitartsanak. #193;rny#233;k #250;gy #233;rezte, hogy ez #237;gy j#243;: tiszteletteljes gesztusnak t#369;nt, nem obszc#233;nnak.

— Sz#243;val vel#252;nk akar maradni egy r#246;pke id#337;re? — k#233;rdezte Jacquel, a l#225;ny sz#237;v#233;b#337;l kiv#225;gott darabk#225;t r#225;gcs#225;lva.

— Ha befogadnak — felelte #193;rny#233;k.

— Term#233;szetesen befogadjuk — mondta Ibis #250;r. — Egyetlen ok sem sz#243;l ellene, viszont sz#225;mtalan #233;rv sz#243;l mellette. Am#237;g vel#252;nk van, a v#233;delm#252;nket #233;lvezi.

— Rem#233;lem, nem zavarja, ha halottakkal kell egy fed#233;l alatt laknia — mondta Jacquel.

#193;rny#233;k Laura cs#243;kj#225;ra gondolt, a hideg #233;s keser#369; ajkakra.

— Nem — felelte. — Legal#225;bbis am#237;g halottak maradnak.

Jacquel megfordult #233;s v#233;gigm#233;rte: pillant#225;sa hideg volt #233;s kif#252;rk#233;szhetetlen, mint a sivatagi sak#225;lok#233;.

— Itt holtak maradnak — csak ennyit mondott.

— Nekem #250;gy t#369;nik… — mondta #193;rny#233;k — …#250;gy t#369;nik, hogy a halottak eg#233;szen k#246;nnyed#233;n visszaj#225;rnak.

— Ez egy#225;ltal#225;n nem igaz — mondta Ibis #250;r. — Tudja, m#233;g a zombikat is #233;l#337; emberekb#337;l teremtik. Csipetnyi por, egy kis k#225;nt#225;l#225;s, l#246;kd#246;s#233;s, m#225;ris k#233;sz a zombi. #201;lnek, de azt hiszik, meghaltak. De ahhoz, hogy valaki igaz#225;n visszahozza a holtakat, a saj#225;t test#252;kben… ahhoz hatalom kell. — Kicsit t#233;tov#225;zott, majd hozz#225;tette: — Az #243;vil#225;gban, a r#233;gi id#337;kben sokkal k#246;nnyebb volt.

— Ak#225;r #246;tezer #233;vig a testhez k#246;thett#252;k a k#225;t — mondta Jacquel. — Megk#246;thett#252;k, elv#225;ghattuk. De ez m#225;r nagyon r#233;gen volt. — Fogta a kiszedett bels#337; szerveket, #233;s tiszteletteljes mozdulatokkal visszapakolta az #246;sszeset a test #252;reg#233;be. A hely#252;kre cs#250;sztatta a beleket meg a szegycsontot, #233;s a v#225;g#225;s k#233;t sz#233;l#233;n k#246;zelebb h#250;zta a b#337;rt. Vastag t#369;t meg fonalat vett el#337;, azt#225;n #252;gyes, f#252;rge mozdulatokkal #246;sszevarrta a holttestet, ak#225;r egy b#337;rlabd#225;t: a h#250;sdarabb#243;l ism#233;t fiatal l#225;ny lett.

— Inn#233;k most egy s#246;rt — mondta. Leh#250;zta a gumikeszty#369;j#233;t #233;s a v#246;d#246;rbe haj#237;totta. A barna kezesl#225;bast egy szennyestart#243;ba dobta. Azt#225;n felkapta a dobozt, amiben az apr#243; v#246;r#246;s, barna #233;s lila darabk#225;kat tartalmaz#243; ed#233;nyek voltak. — Mehet#252;nk?

A h#225;ts#243; l#233;pcs#337;n fels#233;t#225;ltak a konyh#225;ba. A komoly, tiszteletrem#233;lt#243; helyis#233;gben a barna meg feh#233;r sz#237;n domin#225;lt, #233;s #250;gy t#369;nt, mintha a h#250;szas #233;vekben rendezt#233;k volna #225;t utolj#225;ra. Az egyik fal mellett hatalmas, r#233;gim#243;di h#369;t#337;szekr#233;ny z#246;rg#246;tt mag#225;ban. Jacquel kinyitotta a h#369;t#337; ajtaj#225;t, #233;s betette a l#233;p-, vese-, m#225;j- #233;s sz#237;vdarabk#225;kat tartalmaz#243; m#369;anyag ed#233;nyeket. El#337;h#250;zott h#225;rom barna #252;veget.

Ibis #250;r kinyitotta az #252;vegajtaj#250; konyhaszekr#233;nyt #233;s h#225;rom poharat vett el#337;. Azt#225;n intett #193;rny#233;knak, hogy foglaljon helyet a konyhaasztal mellett.

Ibis #250;r t#246;lt#246;tt, #233;s az egyik poharat #193;rny#233;knak, a m#225;sikat Jacquelnak adta.

A s#246;r finom volt, keser#369; #233;s s#246;t#233;t.

— J#243; s#246;r — jegyezte meg #193;rny#233;k.

— Magunk f#337;zz#252;k — mondta #237;bisz. — A r#233;gi id#337;kben ez az asszonyok feladata volt. #336;k jobb s#246;rf#337;z#337;k voltak, mint mi. De most csak h#225;rman vagyunk. #201;n, Sak#225;l #233;s #337;. — A szoba sarka fel#233; intett, ahol a barna kismacska aludt egy kos#225;rban. — Kezdetben t#246;bben voltunk. De Szet v#225;ndor#250;tra indult, mikor is, k#233;tsz#225;z #233;vvel ezel#337;tt? Megvan annyi. 1905-ben, 1906-ban kaptunk t#337;le egy k#233;peslapot San Francisc#243;b#243;l. Azt#225;n semmi. Szeg#233;ny #246;reg H#243;rusz pedig…

— Olykor #246;sszefutok vele — mondta Jacquel. — Amikor tetem#233;rt megyek. — Belekortyolt a s#246;r#233;be.

— Dolgozni fogok a sz#225;ll#225;s#233;rt — mondta #193;rny#233;k. — Am#237;g itt vagyok. Megmondj#225;k, mit kell tennem, #233;s #233;n megcsin#225;lom.

— Tal#225;lunk majd munk#225;t — helyeselt Jacquel.

A barna kismacska kinyitotta a szem#233;t #233;s nagyot ny#250;jt#243;zkodva felt#225;p#225;szkodott. #193;t#252;getett a konyh#225;n #233;s #193;rny#233;k bakancs#225;hoz d#246;rg#246;lte a fej#233;t. #193;rny#233;k leny#250;lt #233;s megvakarta a kismacska homlok#225;t, a f#252;le t#246;v#233;t meg a nyak#225;t. A kismacska k#233;jesen beg#246;rb#237;tette a h#225;t#225;t, azt#225;n felugrott #193;rny#233;k #246;l#233;be, megt#225;masztotta mag#225;t a mellkas#225;n, #233;s hideg orr#225;t a f#233;rfi orr#225;hoz nyomta. Ezut#225;n #246;sszeg#246;mb#246;ly#246;d#246;tt az #246;l#233;ben #233;s ism#233;t elaludt. #193;rny#233;k simogatni kezdte: a bund#225;ja l#225;gy volt, #233;s melegen, puh#225;n hevert az #246;l#233;ben, mintha ez lenne a legbiztons#225;gosabb hely a vil#225;gon, #233;s #193;rny#233;k ett#337;l kellemesen #233;rezte mag#225;t.

A s#246;r ut#225;n j#243;les#337; zsong#225;s maradt a fej#233;ben.

— A szob#225;j#225;t a l#233;pcs#337; tetej#233;n tal#225;lja, a mosd#243; mellett — mondta Jacquel. — A munkaruh#225;ja a szekr#233;nyben van — majd megl#225;tja. Gondolom, el#337;sz#246;r sz#237;vesen lef#252;rdene #233;s megborotv#225;lkozna.

#193;rny#233;k #237;gy is tett. Be#225;llt a kov#225;csoltvas k#225;dba #233;s lezuhanyozott, majd idegesen megborotv#225;lkozott a borotvak#233;ssel, amit Jacquelt#337;l kapott. A gy#246;ngyh#225;z nyel#369; alkalmatoss#225;g arcpir#237;t#243;an #233;les volt, #233;s #193;rny#233;k gyan#237;totta, hogy ezzel szokt#225;k megborotv#225;lni a halott f#233;rfiakat. Most haszn#225;lt el#337;sz#246;r borotvak#233;st, de nem v#225;gta meg mag#225;t. Lemosta az arc#225;r#243;l a borotvahabot, #233;s a l#233;gypiszokkal pettyezett t#252;k#246;rben szem#252;gyre vette mag#225;t meztelen#252;l. Mindenhol horzsol#225;sok bor#237;tott#225;k: a fels#337;test#233;n #233;s a karj#225;n az #250;j horzsol#225;sok eltakart#225;k a halv#225;nyabbakat, amiket m#233;g Bolond Sweeney-t#337;l kapott. T#252;k#246;rk#233;pe bizalmatlanul b#225;mult vissza r#225;.

#201;s akkor, mintha valaki m#225;s ir#225;ny#237;totta volna a kez#233;t, felemelte a borotvak#233;st #233;s kinyitva a tork#225;hoz emelte.

Ez is egy megold#225;s, gondolta. Egy k#246;nny#369; megold#225;s. #201;s ha van valaki, aki egy#225;ltal#225;n nem zavartatn#225; mag#225;t #233;s egyszer#369;en feltakar#237;tan#225; a mocskot ut#225;na, h#225;t akkor az a k#233;t fick#243; lenne, aki a konyh#225;ban issza a s#246;r#233;t. Nem lenne t#246;bb agg#243;d#225;s. Nem lenne t#246;bb#233; Laura. Nem lenn#233;nek t#246;bb#233; titkok #233;s #246;sszeesk#252;v#233;sek. Nem lenn#233;nek t#246;bb#233; rossz #225;lmok. Csak csend #233;s b#233;ke #233;s nyugalom, mind#246;r#246;kk#233;. Egyetlen tiszta v#225;g#225;s, f#252;lt#337;l f#252;lig. Ennyi az eg#233;sz.

Mozdulatlanul #225;llt ott, a tork#225;hoz szor#237;tott borotv#225;val. Apr#243; v#233;rcsepp serkent, ahol a penge a b#337;r#233;hez #233;rt. Nem is #233;rezte a v#225;g#225;st. L#225;tod, mondta mag#225;ban, #233;s szinte hallotta, ahogy valaki a f#252;l#233;be s#250;gja a szavakat. Nem fog f#225;jni. Ahhoz t#250;l #233;les. #201;szre sem veszed, m#225;r meg is halt#225;l.

Ekkor n#233;h#225;ny centire kiny#237;lt a f#252;rd#337;szoba ajtaja, #233;ppen annyira, hogy a barna kismacska be tudta dugni a fej#233;t a r#233;sen. — Mrr? — ny#225;vogta k#237;v#225;ncsian.

— H#233; — mondta #193;rny#233;k a macsk#225;nak. — Azt hittem, bez#225;rtam az ajt#243;t.

Becsattintotta a borotvak#233;st, letette a mosd#243;kagyl#243; perem#233;re, t#233;pett egy darabot a v#233;c#233;pap#237;rb#243;l #233;s felitatta vele az apr#243; v#225;g#225;st. Azt#225;n t#246;r#252;lk#246;z#337;t tekert a derek#225;ra #233;s bel#233;pett a szomsz#233;d h#225;l#243;szob#225;ba.

A szob#225;j#225;t, a konyh#225;hoz hasonl#243;an, mintha valamikor a h#250;szas #233;vekben rendezt#233;k volna be: a fi#243;kos-t#252;kr#246;s szekr#233;ny mellett mosd#243;t#225;l #233;s kancs#243; #225;ll. Valaki m#225;r kiter#237;tette a ruh#225;j#225;t az #225;gyra: fekete #246;lt#246;nyt, feh#233;r inget, fekete nyakkend#337;t, feh#233;r trik#243;t #233;s j#233;gerals#243;t, fekete zoknit. Az #225;gy mellett, a kopott perzsasz#337;nyegen fekete cip#337; #225;llt.

Fel#246;lt#246;z#246;tt. A ruhadarabok j#243; min#337;s#233;g#369;ek voltak, b#225;r r#233;giek. Vajon ki viselhette #337;ket? Lehet, hogy egy halott zoknij#225;t viseli? Egy halott ember cip#337;j#233;ben s#233;t#225;l? A t#252;k#246;r el#233; #225;llt, felk#246;t#246;tte a nyakkend#337;t, #233;s a t#252;k#246;rk#233;pe most mintha gunyorosan mosolygott volna r#225;.

M#225;r a gondolat is elk#233;pzelhetetlennek t#369;nt, hogy egy#225;ltal#225;n el akarta v#225;gni a tork#225;t. A t#252;k#246;rk#233;pe mosolyogva n#233;zte, amint megigaz#237;totta a nyakkend#337;j#233;t.

— H#233; — mondta neki #193;rny#233;k. — Tudsz valamit, amit #233;n nem? — #233;s r#246;gt#246;n sz#246;rnyen ostob#225;nak #233;rezte mag#225;t.

Nyikorogva kiny#237;lt az ajt#243;, #233;s a kismacska surrant be a r#233;sen, #225;tl#233;pdelt a szob#225;n #233;s felugrott az ablakp#225;rk#225;nyra.

— H#233; — sz#243;lt oda #193;rny#233;k a macsk#225;nak. — Becsuktam az ajt#243;t. Tudom, hogy becsuktam.

A kismacska #233;rdekl#337;dve figyelte. A szeme s#246;t#233;ts#225;rga volt, mint a borosty#225;n. Azt#225;n a p#225;rk#225;nyr#243;l az #225;gyra ugrott, ahol sz#337;rpamaccs#225; g#246;mb#246;ly#246;d#246;tt #233;s ism#233;t elaludt, egy karik#225;nyi macska a v#233;n #225;gytakar#243;n.

#193;rny#233;k nem csukta be a szob#225;ja ajtaj#225;t, hogy a macska ki tudjon menni #233;s a szoba is szell#337;zz#246;n egy kicsit, #233;s lement a f#246;ldszintre. A l#233;pcs#337;fokok nyikorogva, ny#246;sz#246;r#246;gve tiltakoztak a s#250;lya ellen, mintha csak azt szerett#233;k volna, hogy valaki v#233;gre b#233;k#233;n hagyja #337;ket.

— Azt a mindenit, maga azt#225;n j#243;l n#233;z ki — mondta Jacquel. A l#233;pcs#337; alj#225;n v#225;rt r#225;, ez#250;ttal #193;rny#233;khoz hasonl#243;an fekete #246;lt#246;nyben. — Vezetett m#225;r halottaskocsit?

— Nem.

— Egyszer azt is el kell kezdeni — mondta Jacquel. — Ott #225;ll a h#225;z el#337;tt.

***

Meghalt egy #246;regasszony. Lila Goodchildnak h#237;vt#225;k. #193;rny#233;k Jacquel #250;r utas#237;t#225;sait k#246;vetve a keskeny l#233;pcs#337;n felcipelte a h#225;l#243;szob#225;ba az #246;sszecsukhat#243; alum#237;nium hord#225;gyat #233;s sz#233;tnyitotta az #225;gy mellett. El#337;szedett egy #225;ttetsz#337; k#233;k hullazs#225;kot, letette a halott n#337; mell#233; #233;s kicipz#225;rozta. A n#337; r#243;zsasz#237;n h#225;l#243;inget #233;s steppelt k#246;nt#246;st viselt. #193;rny#233;k felemelte a t#246;r#233;keny, szinte s#250;lytalan testet #233;s bebugyol#225;lta egy takar#243;ba, majd becs#250;sztatta a zs#225;kba. Becipz#225;rozta a zs#225;kot #233;s a hord#225;gyra tette. Mik#246;zben ezzel foglalatoskodott, Jacquel egy nagyon #246;reg f#233;rfival besz#233;lgetett, aki Lila Goodchild f#233;rje volt, am#237;g az asszony meg nem halt. Vagyis ink#225;bb csak hallgatta, amit az #246;regember besz#233;l. Mik#246;zben #193;rny#233;k #246;sszeh#250;zta a zs#225;kot a tetem k#246;r#252;l, az #246;regember azt magyar#225;zta, milyen h#225;l#225;tlanok voltak a gyerekeik, s#337;t az unok#225;k is, b#225;r ez nem az #337; hib#225;juk, hanem a sz#252;leik#233;, az alma nem esik messze a f#225;j#225;t#243;l, #233;s #337; #250;gy hitte, enn#233;l az#233;rt tisztess#233;gesebb neveltet#233;st kaptak t#337;le.

#193;rny#233;k #233;s Jacquel lekorm#225;nyozt#225;k a hord#225;gyat a keskeny l#233;pcs#337;n. Az #246;regember j#246;tt ut#225;nuk #233;s m#233;g mindig besz#233;lt, legink#225;bb a p#233;nzr#337;l, a kapzsis#225;gr#243;l #233;s a h#225;l#225;tlans#225;gr#243;l. H#225;zipapucsot viselt. Lefel#233; menet #193;rny#233;k fogta a hord#225;gy nehezebbik v#233;g#233;t, majd amikor le#233;rtek az utc#225;ra, a hullasz#225;ll#237;t#243;hoz tolta a jeges betonon. Jacquel kinyitotta a j#225;rm#369; h#225;ts#243; ajtaj#225;t. Amikor #193;rny#233;k t#233;tov#225;zott, Jacquel annyit mondott: — Csak l#246;kje meg. A tart#243;l#225;bak majd #246;sszecsuk#243;dnak. — #193;rny#233;k megl#246;kte a hord#225;gyat, a tart#243;l#225;bak felcsap#243;dtak, kerekek p#246;r#246;gtek, #233;s a hord#225;gy becs#250;szott a kocsiba. Jacquel megmutatta, hogyan kell biztons#225;gosan lesz#237;jazni, azt#225;n #193;rny#233;k becsukta az ajt#243;t, m#237;g Jacquel m#233;g mindig az #246;regembert hallgatta, aki valaha Lila Goodchild f#233;rje volt #233;s most a hideggel mit sem t#246;r#337;dve, papucsban #233;s f#252;rd#337;k#246;penyben #225;csorgott a jeges j#225;rd#225;n #233;s azt magyar#225;zta Jacquelnek, hogy a gyerekeik kesely#369;k, fikarcnyit sem jobbak a tetem f#246;l#246;tt k#246;r#246;z#337; kesely#369;kn#233;l, csak arra v#225;rnak, hogy v#233;gre elvehess#233;k azt a keveset, amit #337; #233;s Lila #246;sszekapartak maguknak, #233;s mik#233;nt menek#252;ltek #337;k ketten St. Louisba, onnan Memphisbe, majd Miamiba, onnan pedig Cair#243;ba, #233;s mennyire #246;r#252;l, ami#233;rt Lila nem egy otthonban halt meg, #233;s nagyon f#233;l att#243;l, hogy #337; viszont ott fog elpusztulni. Visszak#237;s#233;rt#233;k az #246;regembert a h#225;zba, fel a l#233;pcs#337;n, vissza a szob#225;j#225;ba. A h#225;l#243;szoba sark#225;ban apr#243; t#233;v#233; z#252;mm#246;g#246;tt. Amikor #193;rny#233;k els#233;t#225;lt el#337;tte, #233;szrevette, hogy a bemond#243; r#225;vigyorog #233;s kacsint. Amikor meggy#337;z#337;d#246;tt r#243;la, hogy senki sem figyeli, bemutatta neki a k#246;z#233;ps#337; ujj#225;t.

— Nincsen p#233;nz#252;k — mondta Jacquel, amikor be#252;ltek a kocsiba. — Holnap megl#225;togatja Ibist. A legolcs#243;bb temet#233;st v#225;lasztja majd. Gondolom, a bar#225;tai megpr#243;b#225;lj#225;k majd meggy#337;zni, hogy ne sp#243;roljon, ravataloztassa fel rendesen a nappaliban. De morogni fog. Nincsen p#233;nze. Errefel#233; senkinek sincsen p#233;nze mostans#225;g. Mindegy, f#233;l #233;v m#250;lva meghal. Legfeljebb egy #233;vet adok neki.

H#243;pelyhek kavarogtak #233;s sodr#243;dtak a reflektorok f#233;ny#233;ben. A h#243; d#233;l fel#337;l j#246;tt.

— Beteg? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Nem err#337;l van sz#243;. Az asszonyok t#250;l#233;lik a p#225;rjukat. A f#233;rfiak — az olyanok, mint #337; —, nem #233;lnek sok#225;ig a feles#233;g#252;k hal#225;la ut#225;n. Majd megl#225;tja — egyszer csak nem tal#225;lja t#246;bb#233; a hely#233;t, mert az #246;sszes ismer#337;s dolog elt#369;nt a feles#233;g#233;vel egy#252;tt. Egyre f#225;radtabb lesz, sz#252;rk#252;lni kezd, azt#225;n feladja #233;s v#233;ge. Tal#225;n t#252;d#337;gyullad#225;s v#233;gez vele, esetleg a r#225;k, vagy meg#225;ll a sz#237;ve. Meg#246;regsz#252;nk #233;s m#225;r nem harcolunk tov#225;bb. Azt#225;n meghalunk.

#193;rny#233;k ezen elgondolkodott.

— H#233;, Jacquel.

— Egen?

— Hisz maga a l#233;lekben?

Nem eg#233;szen ezt akarta mondani, #233;s meglepetten hallotta, hogy ez a k#233;rd#233;s cs#250;szik ki a sz#225;j#225;n. Nem #237;gy akarta megfogalmazni, de erre nem lehetett kev#233;sb#233; k#246;zvetlen#252;l r#225;k#233;rdezni.

— Att#243;l f#252;gg. R#233;gen, m#233;g az #233;n id#337;mben, meg volt szervezve az eg#233;sz. Aki meghalt, be#225;llt a sorba, felv#225;llalta a rossz cselekedeteit meg a j#243; cselekedeteit, #233;s ha a rossz cselekedetei t#246;bbet nyomtak egy tolln#225;l, a lelk#233;t #233;s a sz#237;v#233;t Ammetnek, a L#233;lekfal#243;nak dobtuk.

— J#243; sok embert felfalhatott.

— Nem olyan sokat, mint hinn#233;. Meglehet#337;sen neh#233;z toll volt. Mi k#233;sz#237;ttett#252;k. #193;tkozottul gonosznak kellett lenni ahhoz, hogy valaki s#250;lyosabb legyen n#225;la. #193;lljon meg ann#225;l a benzink#250;tn#225;l. Tankolunk p#225;r literrel.

Az utc#225;kon olyan csend volt, amilyet csak az els#337; lehullott h#243; var#225;zsolhat.

— Feh#233;r kar#225;csonyunk lesz — mondta #193;rny#233;k, mik#246;zben az aut#243;t tankolta.

— Jaja. A francba is. Az a fick#243; egy m#225;zlista volt, azt a sz#369;z #233;desanyj#225;t neki.

— J#233;zus?

— Nagyon, nagyon szerencs#233;s. M#233;g egy p#246;ceg#246;d#246;rb#337;l is r#243;zsaillat#250;an m#225;szott volna ki. A pokolba is, ez m#233;g csak nem is az #337; sz#252;let#233;snapja, tudta? Leny#250;lta Mitr#225;szt#243;l. #214;sszefutott m#225;r Mitr#225;sszal? V#246;r#246;s sapk#225;ja van. J#243; fej k#246;ly#246;k.

— Nem, azt hiszem, nem.

— H#225;t… #233;n sem l#225;ttam errefel#233; soha. Katonaf#233;le gyerk#337;c volt. Lehet, hogy visszament a K#246;z#233;p-Keletre #233;s #233;li a vil#225;g#225;t, b#225;r szem#233;ly szerint #233;n #250;gy gondolom, neki v#233;ge. Megesik. Az egyik nap m#233;g a birodalom #246;sszes katon#225;ja megf#252;rdik a neked #225;ldozott bika v#233;r#233;ben. M#225;snap meg arra sem eml#233;keznek, mikor van a sz#252;let#233;snapod.

Az ablakt#246;rl#337; lap#225;tok susog#243; zajjal tolt#225;k az ablak sz#233;l#233;re a havat, csom#243;kk#225; #233;s tiszta j#233;gkrist#225;lyokk#225; pr#233;selt#233;k a pelyheket.

A k#246;vetkez#337; l#225;mpa #233;ppen s#225;rg#225;ra, majd pirosra v#225;ltott, #233;s #193;rny#233;k r#225;taposott a f#233;kre. A hullasz#225;ll#237;t#243; h#225;tulja megcs#250;szott #233;s megp#246;rd#252;ltek az #252;res #250;ton.

A l#225;mpa z#246;ldre v#225;ltott. #193;rny#233;k t#237;z m#233;rf#246;ldes sebess#233;gig torn#225;szta fel a kocsit, ami a cs#250;sz#243;s #250;ton #233;ppen elegend#337;nek t#369;nt. Kettesben z#246;tyk#246;l#337;d#246;tt tov#225;bb, #233;s a j#225;rg#225;ny #233;ppen megfelel#337;nek tal#225;lta ezt a sebess#233;get: val#243;sz#237;n#369;leg #233;lete legnagyobb r#233;sz#233;t ezzel a sebess#233;ggel tette meg, feltartva a forgalmat.

— #205;gy j#243; lesz — mondta Jacquel. — Na, sz#243;val J#233;zus frank#243;n el#233;ldeg#233;l ide#225;t. De tal#225;lkoztam #233;n olyan fick#243;val, aki azt mes#233;lte, l#225;tta stoppolni egy afganiszt#225;ni #250;t mellett, #233;s nem vette fel senki. Tudta? Az eg#233;sz att#243;l f#252;gg, hol van.

— Szerintem hatalmas vihar k#246;zeleg — mondta #193;rny#233;k. #336; az id#337;j#225;r#225;sr#243;l besz#233;lt.

Amikor azonban Jacquel v#233;g#252;l megsz#243;lalt, egy#225;ltal#225;n nem az id#337;j#225;r#225;sr#243;l besz#233;lt.

— N#233;zzen csak #237;biszre meg r#225;m — mondta. — N#233;h#225;ny #233;v m#250;lva kikopunk az #252;zletb#337;l. Tett#252;nk f#233;lre p#233;nzt a sz#369;k#246;s id#337;kre, de j#243; ideje m#225;r sz#369;k#246;s id#337;ket #233;l#252;nk, #233;s minden #233;v egyre sz#369;k#246;sebb lesz. H#243;rusz megkattant, de valami eszm#233;letlen#252;l megt#233;bolyodott, minden pillanat#225;t s#243;lyomalakban t#246;lti, elcsapott #225;llatokat zab#225;l, h#225;t milyen #233;let ez, most mondja? Bastot m#225;r l#225;tta. #201;s mi m#233;g jobban tartjuk magunkat, mint a t#246;bbiek! Nek#252;nk legal#225;bb jut m#233;g egy kis hit, amib#337;l el#233;ldeg#233;lhet#252;nk. A legt#246;bb szerencs#233;tlen ennyit sem kap. Olyan ez, mint a temetkez#233;s — ak#225;r tetszik, ak#225;r nem, egy sz#233;p napon felv#225;s#225;rolnak a nagyfi#250;k, mert nagyobbak, hat#233;konyabbak, #233;s mert m#369;k#246;dnek. Az #233;gvil#225;gon semmi nem v#225;ltozik, ha neki#225;llunk kap#225;l#243;zni, mert ezt a bizonyos csat#225;t m#225;r akkor elvesz#237;tett#252;k, amikor sz#225;z vagy ezer vagy t#237;zezer #233;vvel ezel#337;tt meg#233;rkezt#252;nk ebbe a z#246;ld vil#225;gba. Meg#233;rkez#252;nk, de ez Amerik#225;t egy#225;ltal#225;n nem #233;rdekelte. Sz#243;val vagy felv#225;s#225;rolnak minket, vagy k#252;szk#246;d#252;nk tov#225;bb, vagy elv#225;ndorlunk. Vagyis igen. Igaza van. K#246;zeledik a vihar.

#193;rny#233;k bekanyarodott az utc#225;jukba, ahol egyetlen h#225;zat lesz#225;m#237;tva csupa halott, vak #233;s bedeszk#225;zott ablak#250; #233;p#252;let #225;llt.

— A h#225;ts#243; sik#225;torba — mondta Jacquel.

#193;rny#233;k addig tolatgatott a hullasz#225;ll#237;t#243;val, m#237;g majdnem nekikoccant a h#225;ts#243; dupla ajt#243;nak. Ibis kinyitotta a hullah#225;z meg a kocsi ajtaj#225;t, #193;rny#233;k kisz#237;jazta a hord#225;gyat #233;s kih#250;zta. Amikor az #225;gy #225;td#246;ccent a k#252;sz#246;b#246;n, kipattantak a t#225;maszt#243;k. #193;rny#233;k a balzsamoz#243;asztal mell#233; korm#225;nyozta a hord#225;gyat. Felemelte Lila Goodchildot, #250;gy tartotta a kez#233;ben az #225;ttetsz#337; zs#225;kba csavart testet, mint egy alv#243; gyermeket, majd #243;vatosan lefektette a j#233;ghideg hullah#225;z asztal#225;ra, mintha att#243;l f#233;lne, hogy fel#233;bred.

— Tudja, van erre nek#252;nk egy k#252;l#246;n hord#225;gyunk — mondta Jacquel. — Nem musz#225;j emelgetnie.

— Nem tesz semmit — felelte #193;rny#233;k. Kezdte #225;tvenni Jacquel st#237;lus#225;t. — Nagydarab sr#225;c vagyok. Nem probl#233;ma.

Gyermekkor#225;ban #193;rny#233;k a kor#225;hoz k#233;pest t#250;l kicsi volt, sov#225;ny, nyakigl#225;b kisfi#250;. Az egyetlen gyerekkori f#233;nyk#233;p#233;n, amit Laura hajland#243; volt bekereteztetni, egy k#243;cos haj#250;, s#246;t#233;t szem#369;, komor k#246;ly#246;k #225;csorog egy tort#225;val #233;s s#252;tem#233;nnyel megrakott asztal mellett. #193;rny#233;k val#243;sz#237;n#369;nek tartotta, hogy a k#233;p az egyik nagyk#246;vets#233;g kar#225;csonyi partij#225;n k#233;sz#252;lhetett, mert a legjobb ruh#225;j#225;t viselte, meg csokornyakkend#337;t hozz#225;.

T#250;l sokat k#246;lt#246;ztek #337;k ketten, #193;rny#233;k #233;s az #233;desanyja, el#337;sz#246;r Eur#243;p#225;ban, k#246;vets#233;gr#337;l k#246;vets#233;gre, ahol az #233;desanyja a K#252;l#252;gyminiszt#233;rium kapcsolattart#243;jak#233;nt dolgozott, #233;s titkos#237;tott t#225;viratokat #237;rt #225;t vagy k#252;ld#246;tt k#252;lf#246;ldre, azt#225;n amikor #193;rny#233;k nyolc#233;ves volt, visszamentek az Egyes#252;lt #193;llamokba, ahol az #233;desanyja nyughatatlanul vonult egyik v#225;rosb#243;l a m#225;sikba, mert t#250;l gyakran betegeskedett #233;s nem kapott #225;lland#243; #225;ll#225;st, #237;gy h#225;t egy #233;vet itt t#246;lt#246;ttek, egy m#225;sikat meg amott, #233;s ha az anyja #225;llapota megengedte, id#337;szakosan dolgozott valahol. Soha nem maradtak egy helyen annyi id#337;re, hogy #193;rny#233;k bar#225;tokat szerezzen, otthon #233;rezze mag#225;t vagy pihenjen. #201;s #193;rny#233;k kicsi gyerek volt…

#201;s nagyon gyorsan megn#337;tt. Amikor tizenh#225;rom #233;ves volt, tavasszal a k#246;rny#233;kbeli gyerekek #246;r#246;k#246;sen #337;t piszk#225;lt#225;k, olyan vereked#233;sekbe hajszolt#225;k bele, amelyekr#337;l tudt#225;k, hogy nem nyerheti, meg, #233;s ezek ut#225;n #193;rny#233;k d#252;h#246;sen #233;s gyakran s#237;rva rohant az #246;lt#246;z#337;be lemosni az arc#225;r#243;l a v#233;rt meg a sarat, miel#337;tt valaki megl#225;thatta volna. Azt#225;n j#246;tt a ny#225;r, #233;lete hossz#250;, var#225;zslatos tizenharmadik nyara, amikor nagy #237;vben kiker#252;lte a nagyobb k#246;lyk#246;ket, #250;szni j#225;rt a helyi strandra, #233;s k#246;nyveket olvasott a medence partj#225;n. Ny#225;r elej#233;n alig tudott #250;szni. Augusztus v#233;g#233;re k#246;nnyed karcsap#225;sokkal has#237;totta az egyik hosszt a m#225;sik ut#225;n, fejeseket ugrott a trambulinr#243;l, #233;s a napf#233;nyt#337;l meg a v#237;zt#337;l m#233;lybarn#225;ra s#246;t#233;tedett a b#337;re. Szeptemberben visszament az iskol#225;ba, #233;s r#225;j#246;tt, hogy akik eddig megkeser#237;tett#233;k az #233;let#233;t, mind alacsony, puh#225;ny k#246;lyk#246;k, akik nem k#233;pesek t#246;bb#233; kihozni a sodr#225;b#243;l. Az a kett#337;, aki megpr#243;b#225;lta, kapott egy kis leck#233;t, kurta, kem#233;ny #233;s f#225;jdalmas leck#233;t, #233;s #193;rny#233;kban akkor tudatosult, hogy most m#225;r m#225;s kasztba tartozik: t#246;bb#233; nem lehet csendes k#246;ly#246;k, aki minden#225;ron megpr#243;b#225;l #233;szrev#233;tlen#252;l megh#250;z#243;dni legh#225;tul. Ehhez t#250;ls#225;gosan nagy volt, t#250;l szembet#369;n#337;. #201;v v#233;g#233;re beker#252;lt az #250;sz#243;csapatba meg a s#250;lyemel#337;csoportba, #233;s m#233;g a triatlonosok edz#337;je is megpr#243;b#225;lta beszervezni. #193;rny#233;knak tetszett, hogy nagy #233;s er#337;s. Att#243;l lett valaki. El#337;tte f#233;l#233;nk, csendes k#246;nyvmoly volt, #233;s ez f#225;jdalmasan #233;rintette, most pedig nagydarab, buta sr#225;c lett, akit#337;l senki sem v#225;rt t#246;bbet, mint hogy #225;tvigye a d#237;v#225;nyt a m#225;sik szob#225;ba.

Legal#225;bbis Laura megjelen#233;s#233;ig.

Ibis #250;r k#233;sz#237;tette a vacsor#225;t: rizst meg p#225;rolt z#246;lds#233;get mag#225;nak #233;s Jacquelnek.

— #201;n nem eszem h#250;st — magyar#225;zta —, Jacquel pedig munka k#246;zben szerez annyit, amennyire sz#252;ks#233;ge van. — #193;rny#233;k el#337;tt, az asztalon s#252;lt csirkefalatok v#225;rtak a KFC pap#237;rdoboz#225;ban, meg egy #252;veg s#246;r.

Ennyi csirk#233;t nem b#237;rt megenni, ez#233;rt a marad#233;kot megosztotta a macsk#225;val. Leszedte a csirkeb#337;rt #233;s a ropog#243;s pan#237;rt, majd az ujjaival kis darabokra t#233;pte a h#250;st.

— A b#246;rt#246;nben volt egy Jackson nev#369; sr#225;c — mes#233;lte #193;rny#233;k ev#233;s k#246;zben —, a k#246;nyvt#225;rban dolgozott. #336; mondta, hogy a Kentucky Fried Chicken nevet az#233;rt kellett KFC-re v#225;ltoztatni, mert m#225;r nem is igazi csirk#233;t #225;rus#237;tanak. Genetikusan m#243;dos#237;tott, mut#225;ns iz#233; van helyette, olyan, mint egy fejetlen, #243;ri#225;s sz#225;zl#225;b#250;, csak sz#225;rnyakb#243;l meg mellh#250;sb#243;l #225;ll. T#225;pcs#246;veken kereszt#252;l etetik. A fick#243; szerint a korm#225;ny nem engedte meg nekik, hogy a csirke sz#243;t haszn#225;lj#225;k.

Ibis #250;r felh#250;zta a szem#246;ld#246;k#233;t.

— #201;s maga szerint ez igaz?

— Dehogy. A r#233;gi cellat#225;rsam, Low Key szerint az#233;rt v#225;ltoztatt#225;k meg a nevet, mert m#225;r nem lehet azt mondani, hogy „s#252;lt”. Tal#225;n azt akart#225;k, hogy az emberek azt higgy#233;k, m#225;r #237;gy, k#233;szen sz#252;lettek.

Vacsora ut#225;n Jacquel eln#233;z#233;st k#233;rt #233;s lement a hullah#225;zba. Ibis #250;r visszavonult a dolgoz#243;szob#225;j#225;ba #237;rni. #193;rny#233;k m#233;g #252;lt egy kicsit a konyh#225;ban, a csirkemell darabk#225;ival etette a barna kismacsk#225;t #233;s a s#246;r#233;t kortyolgatta. Amikor mind a s#246;r, mind a csirke elfogyott, elmosta a t#225;ny#233;rokat meg az ev#337;eszk#246;z#246;ket, a sz#225;r#237;t#243;ra tette #337;ket #233;s felment a l#233;pcs#337;n.

Mire fel#233;rt a szob#225;j#225;ba, a barna kismacska ism#233;t az #225;gy v#233;g#233;ben aludt, sz#337;rmegombolyagk#233;nt #246;sszeg#246;mb#246;ly#246;dve. Az #246;lt#246;z#337;asztal k#246;z#233;ps#337; fi#243;kj#225;ban tal#225;lt n#233;h#225;ny cs#237;kos pizsam#225;t. R#225;n#233;z#233;sre lehetettek vagy hetven#233;vesek, de friss illatot #225;rasztottak, #233;s mikor felh#250;zott egyet, az #246;lt#246;nyh#246;z hasonl#243;an az is #250;gy illet r#225;, mintha m#233;retre k#233;sz#237;tett#233;k volna.

Az #225;gy melletti asztalk#225;n kis kupacnyi Reader’s Digest #225;llt, a legfrissebb sz#225;m is 1960 m#225;rcius#225;b#243;l sz#225;rmazott. Jackson, a k#246;nyvt#225;ros — ugyanaz, aki esk#252;d#246;tt r#225;, hogy a Mut#225;ns Kentucky Fried Chicken-sztori sz#237;nigaz, #233;s aki arr#243;l a fekete tehervonatr#243;l mes#233;lt #193;rny#233;knak, ami a korm#225;ny politikai foglyait sz#225;ll#237;tja az #233;jszaka kell#337;s k#246;zep#233;n az #201;szak-Kaliforniai Titkos Koncentr#225;ci#243;s T#225;borba — egyszer azt is el#225;rulta neki, hogy a Reader’s Digest a CIA fed#337;szerve a vil#225;g minden r#233;sz#233;n. Szerinte a vil#225;g k#252;l#246;nb#246;z#337; orsz#225;gaiban tal#225;lhat#243; Reader’s Digest irod#225;k val#243;j#225;ban CIA-#252;gyn#246;ks#233;gek.

— Van egy viccem — sz#243;lalt meg Deszka #250;r #193;rny#233;k eml#233;kei k#246;z#246;tt. — Hogyan lehet#252;nk biztosak abban, hogy a CIA-nak nem volt k#246;ze a Kennedy-gyilkoss#225;ghoz?

#193;rny#233;k r#233;snyire kinyitotta az ablakot — #237;gy el#233;g friss leveg#337; jutott a szob#225;ba, #233;s a macska is ki tudott menni az erk#233;lyre.

Felkapcsolta a kisl#225;mp#225;t, bem#225;szott az #225;gyba #233;s olvasgatott egy kicsit, megpr#243;b#225;lta kikapcsolni az agy#225;t, elhessegetni az utols#243; n#233;h#225;ny nap eml#233;k#233;t, kiv#225;lasztani a legunalmasabbnak l#225;tsz#243; cikket a legunalmasabbnak l#225;tsz#243; Reader’s Digestben. Azt#225;n #233;szrevette, hogy az „Apu hasny#225;lmirigye vagyok” c#237;m#369; cikken f#233;lig lebillent a feje. Szinte arra sem volt ideje, hogy lekapcsolja a l#225;mp#225;t #233;s letegye a fej#233;t a p#225;rn#225;ra, m#225;r le is csuk#243;dott a szeme.

K#233;s#337;bb soha nem volt k#233;pes #246;sszerakni ennek a bizonyos #225;lomnak a r#233;szleteit vagy azt, mik#233;nt zajlott le egy#225;ltal#225;n: ak#225;rh#225;nyszor megpr#243;b#225;lt visszaeml#233;kezni r#225;, csak kusza #233;s s#246;t#233;t k#233;pek mer#252;ltek fel el#337;tte. Volt ott egy l#225;ny. Tal#225;lkoztak valahol, #233;s most egy h#237;don s#233;t#225;ltak. A h#237;d egy tavacska felett #237;velt #225;t, egy v#225;ros k#246;zep#233;n. A v#237;z felsz#237;n#233;t sz#233;l fodrozta #233;s feh#233;r tajt#233;kot var#225;zsolt a hull#225;mokra, amelyek #250;gy festettek, mintha megannyi apr#243; k#233;z ny#250;lna #193;rny#233;k fel#233;.

— …Engedd el magad — mondta a n#337;. Leop#225;rdmint#225;s szokny#225;ja libegett #233;s csapkodott a sz#233;lben, #233;s a harisny#225;ja #233;s szokny#225;ja k#246;z#246;tt kivillan#243; b#337;re kr#233;msz#237;n#369; volt #233;s puha, #233;s #193;rny#233;k itt, az #225;lm#225;ban, a h#237;don, Isten #233;s a vil#225;g el#337;tt let#233;rdelt el#337;tte, #225;gy#233;k#225;ba temette az arc#225;t #233;s moh#243;n sz#237;vta be n#337;iess#233;ge r#233;szeg#237;t#337;, buja illat#225;t. #193;lm#225;ban is tudatosult benne, hogy a val#243;di vil#225;gban erekci#243;ja van, kem#233;ny, l#252;ktet#337;, sz#246;rny#369;s#233;ges, #233;s legal#225;bb olyan f#225;jdalmas, mint kamaszkor#225;ban, amikor #225;tl#233;pett a pubert#225;skorba.

Elh#250;z#243;dott #233;s felpillantott, de m#233;g #237;gy sem l#225;tta a n#337; arc#225;t. De a sz#225;ja megtal#225;lta az ajk#225;t, #233;s a n#337; cs#243;kja puh#225;n simult a cs#243;kj#225;hoz, azt#225;n gyeng#233;den a tenyer#233;be fogta a kebleit, majd v#233;gigsim#237;tott szat#233;nsimas#225;g#250; b#337;r#233;n, keze belet#250;rt a derek#225;t bor#237;t#243; sz#337;rm#233;be #233;s f#233;lretolta azt, becsusszant a n#337; csod#225;latos has#237;t#233;k#225;ba, ami felforr#243;sodott, #233;rint#233;s#233;re benedvesedett #233;s sz#233;tny#237;lt, ak#225;r egy vir#225;g.

A n#337; k#233;jesen dorombolt mellette, keze megtal#225;lta a f#233;rfi #225;gaskod#243; p#233;nisz#233;t #233;s megmarkolta. #193;rny#233;k f#233;lrel#246;kte a takar#243;t #233;s a n#337;re hengeredett, kez#233;vel sz#233;tt#225;rta a combj#225;t, mik#246;zben a n#337; keze a l#225;bai k#246;z#233; vezette, ahol egyetlen tasz#237;t#225;s, egyetlen var#225;zslatos l#246;k#233;s…

Most a r#233;gi b#246;rt#246;ncell#225;j#225;ban voltak, #233;s #193;rny#233;k elragadtatottan cs#243;kol#243;zott vele. A n#337; szorosan #246;lelte, a combj#225;ra kulcsolta a l#225;b#225;t, hogy m#233;g szorosabban mag#225;hoz vonhassa, hogy #193;rny#233;k ne tudjon elh#250;z#243;dni, m#233;g ha akarna, akkor sem.

#193;rny#233;k m#233;g sohasem cs#243;kolt ilyen puha ajkakat. Nem is tudta, hogy ilyen puha ajkak is l#233;teznek. De a n#337; nyelve smirglik#233;nt d#246;rzs#246;lt.

— Ki vagy te? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

A n#337; nem felelt, hanem a h#225;t#225;ra l#246;kte a f#233;rfit, egyetlen hajl#233;kony mozdulattal f#246;l#233;be kerekedett #233;s lovagolni kezdett rajta. Nem, nem is lovagl#225;s volt ez ink#225;bb csupa selyempuha, apr#243; odasimul#225;s, mindegyik egyre er#337;sebb, mint az el#337;z#337;, l#246;k#233;s, r#225;nt#225;s #233;s l#252;ktet#233;s, ami mind v#233;gigrobajlott #193;rny#233;kon, mint ahogyan a t#243; hull#225;mai t#246;rnek meg a parton. A n#337;nek t#369;hegyes k#246;rmei voltak, #193;rny#233;k oldal#225;ba kaptak, v#233;gigsz#225;ntottak a test#233;n, de nem #233;rzett f#225;jdalmat, csak gy#246;ny#246;rt, ismeretlen alk#237;mia alak#237;tott #225;t mindent em#233;szt#337; gy#246;ny#246;rr#233;.

#193;rny#233;k k#252;szk#246;dve pr#243;b#225;lt mag#225;ra tal#225;lni #233;s megsz#243;lalni, gondolatai k#246;z#246;tt sivatagi sz#233;l #233;s homokd#369;n#233;k…

— Ki vagy te? — k#233;rdezte ism#233;t, leveg#337;#233;rt kapkodva.

A n#337; v#233;gigm#233;rte, szeme ak#225;r a s#246;t#233;t borosty#225;n, azt#225;n #193;rny#233;k ajk#225;ra szor#237;totta az ajk#225;t #233;s szenved#233;lyesen megcs#243;kolta, olyan t#246;k#233;letesen #233;s olyan m#233;lyen, hogy #193;rny#233;k majdnem el#233;lvezett ott helyben, a t#243; feletti h#237;don, a cell#225;j#225;ban #233;s a temetkez#233;si v#225;llalat egyik szob#225;j#225;ban. A szenved#233;ly #250;gy sodorta mag#225;val, mint pap#237;rs#225;rk#225;nyt a hurrik#225;n, #233;s azt akarta, hogy enn#233;l ne legyen er#337;sebb, ne robbanjon, ne legyen soha v#233;ge. Azt#225;n #250;rr#225; lett ezen is. Figyelmeztetnie kellett a n#337;t.

— A feles#233;gem, Laura. Megfog #246;lni.

— Engem nem — felelte a n#337;.

#201;rtelmetlen butas#225;g bugyogott fel #193;rny#233;k gondolatai k#246;z#246;tt: a k#246;z#233;pkorban #250;gy tartott#225;k, hogy az a n#337;, aki egyes#252;l#233;s k#246;zben fel#252;l van, p#252;sp#246;k#246;t fog sz#252;lni. #205;gy is nevezt#233;k: p#252;sp#246;kkel pr#243;b#225;lkozni…

Tudni akarta a nev#233;t, de harmadszorra m#225;r nem merte megk#233;rdezni, #233;s a n#337; a mellkas#225;hoz simult, #233;rezte a b#337;r#233;nek nyom#243;d#243; mellbimb#243;k kem#233;nys#233;g#233;t, #233;s a n#337; megszor#237;totta, valahogyan megszor#237;totta odalent, a teste legm#233;ly#233;n, #233;s ez alkalommal nem b#237;rta meglovagolni az #233;rz#233;st, mert most felkapta, megp#246;rgette, #233;s #193;rny#233;k megfesz#252;lt, olyan m#233;lyen hatolt a n#337;be, mintha #337;k ketten valahogyan egyetlen teremtm#233;ny lenn#233;nek, k#246;z#246;sen #237;zleln#233;nek, sz#252;rcs#246;ln#233;nek, szor#237;tan#225;nak #233;s v#225;gyakozn#225;nak…

— Engedd el magad — mondta a n#337; torokhang#250;, macskaszer#369; morg#225;ssal. — Add nekem. Engedd el magad tejesen.

#201;s #193;rny#233;k el#233;lvezett, g#246;rcs#246;sen #246;sszer#225;ndulva, felold#243;dva, elm#233;je cseppfoly#243;ss#225; v#225;lt, majd elp#225;rolgott, lassan sodr#243;dva #225;t egyik #225;llapotb#243;l a m#225;sikba.

Valahol itt, a v#233;g#233;n vett igaz#225;b#243;l leveg#337;t, nagy, friss#237;t#337; korttyal, #233;s #233;rezte, hogy eg#233;szen eddig visszatartotta a l#233;legzet#233;t. Legal#225;bb h#225;rom #233;vig. Tal#225;n m#233;g t#246;bb ideig.

— Most pihenj — mondta a n#337; #233;s puha ajka cs#243;kot lehelt #193;rny#233;k szem#233;re. — Hagyd. Hagyj mindent.

Ezut#225;n m#233;ly, #225;lomtalan #233;s puha #225;lom ereszkedett r#225;, #233;s #193;rny#233;k fejest ugrott bele #233;s mag#225;hoz #246;lelte.

K#252;l#246;n#246;s f#233;ny terjengett a szob#225;ban. Megn#233;zte az #243;r#225;j#225;t: reggel h#225;romnegyed h#233;t volt, odakint m#233;g s#246;t#233;t, de a szob#225;ban bizonytalan, k#233;kes dereng#233;s ragyogott. Kim#225;szott az #225;gyb#243;l. Eg#233;szen biztos volt benne, hogy pizsam#225;ban fek#252;dt le, de most meztelen volt #233;s a leveg#337; hidegen sim#237;tott v#233;gig a b#337;r#233;n. Az ablakhoz l#233;pett #233;s becsukta.

#201;jszaka h#243;vihar d#252;h#246;ng#246;tt: hath#252;velyknyi h#243; esett, vagy tal#225;n m#233;g t#246;bb. A v#225;rosnak az a mocskos #233;s lepusztult szeglete, amit ebb#337;l az ablakb#243;l l#225;thatott, most megtisztult #233;s teljesen megv#225;ltozott: a h#225;zak nem elhagyatottan, elfeledetten #225;csorogtak ott, hanem eleg#225;ns m#225;zba fagytak. Az utc#225;k teljesen elt#369;ntek a feh#233;r h#243;mez#337; alatt.

K#243;sza #246;tletszikra villant fel a gondolatai k#246;z#246;tt. Valami a muland#243;s#225;gr#243;l. Felszikr#225;zott, azt#225;n elt#369;nt.

Olyan vil#225;gos volt, mintha nappal lenne.

Valami furcsa dolgot vett #233;szre a t#252;k#246;rben. K#246;zelebb l#233;pett #233;s csak b#225;mult. Az #246;sszes v#233;ral#225;fut#225;s elt#369;nt r#243;la. Meg#233;rintette az oldal#225;t #233;s kem#233;nyen megnyomkodta azt a pontot, amely Szikla #233;s Deszka urakkal t#246;rt#233;nt tal#225;lkoz#243;j#225;ra eml#233;keztette, megpr#243;b#225;lta megkeresni azt a z#246;ldess#225;rga foltot, amivel Bolond Sweeney aj#225;nd#233;kozta meg, de nem tal#225;lt semmit. Arcb#337;re sima volt #233;s #233;rintetlen. Azonban a derek#225;t meg a h#225;t#225;t (kicsavart p#243;zban szem#252;gyre vette mag#225;t a t#252;k#246;rben) fels#233;rtette valami, ami r#225;n#233;z#233;sre karomnyomnak l#225;tszott.

Akkor m#233;gsem #225;lom volt. Vagyis nem teljesen.

Kih#250;zogatta a fi#243;kokat #233;s felvette, amit tal#225;lt: #337;s#246;reg farmert, inget, vastag, k#233;k pul#243;vert, hozz#225; meg egy fekete s#237;r#225;s#243;kab#225;tot, amit a szoba t#250;ls#243; v#233;g#233;ben #225;ll#243; szekr#233;nyben tal#225;lt.

Saj#225;t, r#233;gi cip#337;j#233;t vette fel.

A h#225;z m#233;g aludt. #193;tlopakodott az #233;p#252;leten, mik#246;zben v#233;gig az#233;rt foh#225;szkodott, ne nyikorogjanak a padl#243;deszk#225;k, #233;s kint is volt, beleg#225;zolt a h#243;ba, m#233;ly l#225;bnyomokat taposva a j#225;rda h#243;sz#337;nyeg#233;be. Vil#225;gosabb volt, mint bentr#337;l l#225;tszott, #233;s a h#243; visszaverte az #233;gbolt dereng#233;s#233;t.

Tizen#246;t perces s#233;ta ut#225;n #193;rny#233;k egy h#237;dhoz #233;rkezett, aminek az oldal#225;n nagybet#369;s felirat hirdette, hogy most hagyja el Cairo t#246;rt#233;nelmi v#225;ros#225;t. H#243;rihorgas f#233;rfi #225;csorgott a h#237;d alatt, a cigarett#225;j#225;t sz#237;vta #233;s sz#252;net n#233;lk#252;l remegett. #193;rny#233;k ismer#337;snek tal#225;lta.

Azt#225;n k#246;r#252;lvette a h#237;d alatt lapul#243; t#233;li s#246;t#233;ts#233;g #233;s el#233;g k#246;zel volt ahhoz, hogy #233;szrevegye a f#233;rfi szeme k#246;r#252;l #233;ktelenked#337; lila monoklit, #233;s akkor azt mondta:

— J#243; reggelt. Bolond Sweeney.

Olyan n#233;ma volt az eg#233;sz vil#225;g. M#233;g aut#243;k zaja sem t#246;rte meg a csendet.

— Hell#243;, #246;reg — mondta Bolond Sweeney. Fel sem n#233;zett. K#233;zzel sodort cigarett#225;t sz#237;vott.

— Ha sok#225;ig l#243;fr#225;lsz a hidak alatt, Bolond Sweeney — mondta neki #193;rny#233;k —, m#233;g a v#233;g#233;n azt hiszik r#243;lad, troll vagy.

Bolond Sweeney ez alkalommal feln#233;zett. #193;rny#233;k j#243;l l#225;tta az #237;risze k#246;r#252;l a szeme feh#233;rj#233;t. A f#233;rfi riadtnak t#369;nt.

— T#233;ged kerestelek — mondta #193;rny#233;knak. — Seg#237;tened kell rajtam, #246;reg. #193;llatira elbasztam a dolgokat. — Belesz#237;vott a sodort cigij#233;be, azt#225;n kivette a sz#225;j#225;b#243;l. A pap#237;r odatapadt az als#243; ajk#225;hoz #233;s a cigaretta sz#233;thullott, morzs#225;kat sz#243;rva a gy#246;mb#233;rsz#237;n szak#225;llra #233;s a mocskos p#243;l#243;ra. Bolond Sweeney koszt#243;l fekete keze egy g#246;rcs#246;s mozdulattal azonnal le is s#246;p#246;rte #337;ket mag#225;r#243;l, mintha vesz#233;lyes rovarok lenn#233;nek.

— K#233;szleteim meglehet#337;sen megfogyatkoztak, Bolond Sweeney — mondta #193;rny#233;k. — De mi#233;rt nem avatsz be, miben #225;llhatok rendelkez#233;sedre? K#233;rsz egy k#225;v#233;t?

Bolond Sweeney a fej#233;t r#225;zta. Doh#225;nyzacsk#243;t #233;s pap#237;rt h#250;zott el#337; a farmerdzsekije zseb#233;b#337;l #233;s #250;jabb cigarett#225;t sodort mag#225;nak. Szak#225;lla felborzol#243;dott, ajka sz#252;ntelen#252;l mozgott, b#225;r egyetlen hangos sz#243; sem hagyta el az ajk#225;t. Megnyalta a pap#237;r tapad#243;s v#233;g#233;t #233;s az ujjai k#246;z#233; fogva #246;sszesodorta. A v#233;geredm#233;ny csak t#225;volr#243;l eml#233;keztetett cigarett#225;ra. Azt#225;n megsz#243;lalt:

— Troll a francokat. Nagy szart. Azok a seggfejek s#237;kh#252;ly#233;k, bazmeg.

— Tudom, hogy nem vagy troll, Bolond Sweeney — felelte #193;rny#233;k kedvesen. — Miben seg#237;thetek?

Bolond Sweeney felkattintotta a Zipp#243;j#225;t, #233;s a cigaretta els#337; harmada l#225;ngba borult, majd hamuv#225; omlott.

— Eml#233;kszel m#233;g, amikor megmutattam neked, hogyan var#225;zsolhatsz el#337; egy p#233;nzdarabot? Eml#233;kszel?

— Igen — felelte #193;rny#233;k. Lelki szemei el#337;tt felderengett az aranyp#233;nz k#233;pe, l#225;tta, amint Laura kopors#243;j#225;n koppan, l#225;tta csillogni a feles#233;ge nyak#225;n. — Eml#233;kszem.

— Az a rossz #233;rme volt, #246;reg.

Aut#243; k#246;zel#237;tett a h#237;d alatt terjeng#337; sz#252;rkes#233;g fel#233; #233;s elvak#237;totta #337;ket a reflektorok f#233;nye. Amikor elhajtott mellett#252;k, lelass#237;tott, azt#225;n meg#225;llt #233;s z#252;mm#246;gve leh#250;z#243;dott az egyik ablaka.

— Minden rendben, uraim?

— Minden a lehet#337; legnagyobb rendben, biztos #250;r — mondta #193;rny#233;k. — Csak egy kis reggeli s#233;ta.

— Akkor j#243; — mondta a hekus. Nem #250;gy t#369;nt, mint aki elhiszi. V#225;rt. #193;rny#233;k megfogta Bolond Sweeney v#225;ll#225;t, #233;s elindult vele, ki a v#225;rosb#243;l, el a rend#337;raut#243;t#243;l. Hallotta a felh#250;z#243;d#243; ablak z#252;mm#246;g#233;s#233;t, de a kocsi nem indult el.

#193;rny#233;k s#233;t#225;lt. Bolond Sweeney is s#233;t#225;lt, n#233;ha megt#225;ntorodott.

A rend#337;raut#243; lassan elhajtott mellett#252;k, azt#225;n megfordult #233;s egyre gyorsulva visszagurult a v#225;rosba a behavazott #250;ton.

— #201;s most igaz#225;n elmondhatod, mi nyomja a lelkedet — sz#243;lalt meg #193;rny#233;k.

— Azt tettem, amit mondott. Mindent #250;gy tettem, ahogyan mondta, de a rossz #233;rm#233;t adtam neked. Nem azt kellett volna. Az a nemesen sz#252;letettek#233;. #201;rted? Nem is #233;rtem, hogyan tudtam elvenni. Az az #233;rme Amerika kir#225;ly#225;nak j#225;r. Nem valami szaros kis seggfejnek, mint te vagy #233;n. Csak add vissza a p#233;nzt, #246;reg. Azt#225;n az #233;letben nem l#225;tsz t#246;bbet, ok#233;, arra a sz#233;jjelk#250;rt Branra esk#252;sz#246;m, j#243;? Esk#252;sz#246;m az #246;sszes hossz#250; #233;vre, amit lenyomtam a kibaszott f#225;k k#246;z#246;tt.

— Azt tetted, amit mondott… kicsoda, Sweeney?

— Grimnir. A fick#243;, akit te Szerd#225;nak h#237;vsz. Tudod, ki #337;? Kicsoda igaz#225;b#243;l?

— Ja. Asszem.

Az #237;r t#233;bolyult, k#233;k szem#233;ben p#225;nik villant.

— Semmi rosszat nem akart. Semmi rosszat. Csak annyit mondott, legyek ott a b#225;rban #233;s k#246;ssek bel#233;d. Azt mondta, l#225;tni akarja, milyen f#225;b#243;l faragtak t#233;ged.

— Mondott m#233;g m#225;st is?

Sweeney remegett #233;s g#246;rcs#246;sen r#225;ngott az arca. #193;rny#233;k el#337;sz#246;r azt hitte, a hidegt#337;l, de azt#225;n r#225;j#246;tt, hol l#225;tott m#225;r ilyen r#225;ngat#243;z#243; reszket#233;st. A b#246;rt#246;nben: a drogf#252;gg#337;k remegtek #237;gy. Sweeney-nek elvon#225;si t#252;netei voltak, #233;s #193;rny#233;k le merte volna fogadni, hogy heroinr#243;l van sz#243;. Nark#243;s leprik#243;n? Bolond Sweeney lecsippentette a cigaretta par#225;zsl#243; v#233;g#233;t, a f#246;ldre haj#237;totta, a megmaradt, s#225;rga csikket eltette a zseb#233;be. #214;sszed#246;rg#246;lte koszt#243;l fekete ujjait #233;s r#225;lehelgetett a kez#233;re, h#225;tha #237;gy visszat#233;r bel#233; a meleg. Hangja vinnyog#225;ss#225; halkult.

— Figyelj, #246;reg, csak azt a kurva p#233;nzt add vissza. Kapsz t#337;lem egy ugyanolyan j#243;t. A pokolba is, kapsz egy zs#225;kkal ezekb#337;l a szarokb#243;l.

Lekapta zs#237;ros baseballsapk#225;j#225;t, azt#225;n jobb kez#233;vel a leveg#337;be markolt, #233;s egy hatalmas aranyp#233;nzt tartott a kez#233;ben. Beledobta a sapk#225;j#225;ba. Azt#225;n l#233;legzete gomolyg#243; felh#337;j#233;b#337;l el#337;h#250;zott egy m#225;sikat, azt#225;n m#233;g egyet, addig kapkodta #337;ket el#337; a n#233;ma reggeli leveg#337;b#337;l, am#237;g a sapka a perem#233;ig meg nem telt, #233;s k#233;nytelen volt k#233;t k#233;zzel tartani.

#193;rny#233;k fel#233; ny#250;jtotta az arannyal megrakott sapk#225;t.

— Nesze — mondta. — Tedd el, #246;reg. Csak add vissza az #233;rm#233;t, amit t#337;lem kapt#225;l. — #193;rny#233;k a sapk#225;ra n#233;zett #233;s megpr#243;b#225;lta kital#225;lni, mennyit #233;rhet ez az eg#233;sz.

— #201;s hol k#246;lten#233;m el, Bolond Sweeney? — k#233;rdezte. — Sok olyan hely van, ahol k#233;szp#233;nzre v#225;ltj#225;k az aranyat?

El#337;sz#246;r azt hitte, hogy az #237;r mindj#225;rt meg#252;ti, de a pillanat elsz#225;llt, #233;s Bolond Sweeney csak #225;llt ott, mint Twist Oliv#233;r, k#233;t k#233;zzel markolva az arannyal megrakott sapk#225;t. Azt#225;n k#246;nnycsepp buggyant ki a szem#233;b#337;l #233;s v#233;gigcsordult az arc#225;n. Fogta a sapk#225;j#225;t — ami most a a zs#237;ros p#225;ntot lesz#225;m#237;tva teljesen #252;res volt — #233;s visszal#246;kte ritkul#243; haj#225;ra.

— Ne iz#233;lj, #246;reg — motyogta —, h#225;t nem megmutattam, hogyan kell csin#225;lni? Megmutattam, hogyan szerezhetsz p#233;nzt a titkos k#233;szletekb#337;l. Megmutattam, hol vannak a titkos k#233;szletek. Csak add vissza az #233;rm#233;t. Nem is az eny#233;m volt.

— M#225;r nincs n#225;lam.

Bolond Sweeney szem#233;ben elapadtak a k#246;nnyek #233;s k#233;t foltban kiv#246;r#246;s#246;d#246;tt az arca.

— Te, te mocskos… — kezdte, azt#225;n cserbenhagyt#225;k a szavak, #233;s csak #225;llt ott #233;s hang n#233;lk#252;l t#225;togott.

— Nem hazudok — mondta #193;rny#233;k. — Sajn#225;lom. Ha n#225;lam lenne, visszaadn#225;m. De elaj#225;nd#233;koztam valakinek.

Sweeney szurtos keze megmarkolta #193;rny#233;k v#225;ll#225;t, #233;s a halv#225;ny#233;k szemek farkasszemet n#233;ztek vele. A k#246;nnyek cs#237;kokat rajzoltak az arc#225;t bor#237;t#243; koszr#233;tegbe. — A francba — mondta. Cigarettaf#252;st, #225;llott s#246;r #233;s szeszb#369;z#246;s izzads#225;g szaga csapott #193;rny#233;k orr#225;ba. — Igazat mondasz, k#246;cs#246;g. Odaadtad valakinek, szabadon, saj#225;t akaratodb#243;l. #193;tok a s#246;t#233;t szemedre, te kurv#225;ra odaadtad valakinek.

— Sajn#225;lom. — #193;rny#233;knak esz#233;be jutott a sustorg#243; koppan#225;s, amivel az #233;rme Laura kopors#243;j#225;ra hullott.

— Ak#225;r sajn#225;lod, ak#225;r nem, #225;tkozott lettem #233;s k#225;rhozott mind#246;r#246;kk#233;. — Sweeney megt#246;r#246;lte az orr#225;t meg a szem#233;t a kab#225;tja ujj#225;val, k#252;l#246;n#246;s mint#225;kat m#225;zolva az arc#225;ra.

#193;rny#233;k megszor#237;totta Sweeney felkarj#225;t — kiss#233; esetlen, f#233;rfias mozdulattal.

— Jobb lett volna nekem, ha meg sem sz#252;letek — sz#243;lalt meg Bolond Sweeney v#233;g#252;l. — A fick#243;, akinek odaadtad, visszaadn#225;?

— Nem fick#243;, hanem n#337;. #201;s nem tudom, hol van. De nem, nem hiszem, hogy visszaadn#225;.

Sweeney gy#225;szosan fels#243;hajtott.

— Amikor m#233;g csak tejfelessz#225;j#250; leg#233;ny voltam — mondta —, tal#225;lkoztam egy n#337;vel a csillagos #233;g alatt, aki megengedte, hogy j#225;tszadozzak a cicij#233;vel, #233;s m#233;g j#246;vend#337;t is mondott nekem. Azt mondta, a napkelett#337;l nyugatra v#233;gzem majd be, mag#225;nyosan, #233;s egy halott asszony cicom#225;ja pecs#233;teli meg a sorsomat. #201;n csak nevettem, #233;s t#246;lt#246;ttem m#233;g az #225;rpal#233;b#337;l #233;s j#225;tszottam m#233;g egy kicsit a cicij#233;vel #233;s megcs#243;koltam csinos kis ajkait. Azok voltak #225;m a sz#233;p id#337;k — m#233;g nem #233;rkeztek meg a f#246;ld#252;nkre a sz#252;rke szerzetesek, s#337;t m#233;g el sem indultak nyugat fel#233; a z#246;ld tengeren. #201;s most… — Elharapta a mondatot. Elford#237;totta a fej#233;t #233;s v#233;gigm#233;rte #193;rny#233;kot. — Ne b#237;zz meg benne — mondta azt#225;n szemreh#225;ny#243;an.

— Kiben?

— Szerd#225;ban. Nem szabad megb#237;znod benne.

— Nem kell megb#237;znom benne. #201;n csak dolgozom neki.

— Eml#233;kszel m#233;g, hogyan kell csin#225;lni?

— Mit? — #193;rny#233;k #250;gy #233;rezte, mintha egyszerre f#233;l tucat emberrel besz#233;lgetne. A saj#225;tos st#237;lus#250; leprik#243;n hadarva ugr#225;lt egyik szem#233;lyis#233;gb#337;l a m#225;sikba, t#233;m#225;r#243;l t#233;m#225;ra, mintha megmaradt agysejtjei egym#225;s ut#225;n lobbantak volna fel #233;s hunytak volna ki #246;r#246;kre.

— A p#233;nzekre, #246;reg. A p#233;nzekre. Megmutattam, h#225;t nem eml#233;kszel? — Sweeney az arc#225;hoz emelte k#233;t ujj#225;t, alaposan megn#233;zte #337;ket, azt#225;n aranyp#233;nzt h#250;zott el#337; a sz#225;j#225;b#243;l. #193;rny#233;k fel#233; haj#237;totta az #233;rm#233;t, aki kiny#250;jtotta a kez#233;t, de a p#233;nz valahol elt#369;nt #250;tk#246;zben.

— R#233;szeg voltam — mondta #193;rny#233;k. — Nem eml#233;kszem.

Sweeney #225;tt#225;molygott az #250;ttesten. Mostanra kivil#225;gosodott, a vil#225;g sz#252;rke lett #233;s feh#233;r. #193;rny#233;k k#246;vette. Sweeney elny#250;jtott, bizonytalan l#233;ptekkel haladt, #233;s #250;gy festett, mint aki mindj#225;rt #246;sszeesik, de a l#225;bai nem engedik, #233;s #250;jabb meg #250;jabb botladoz#243; l#233;p#233;ssel lend#237;tik el#337;re. Amikor el#233;rtek a h#237;dhoz, egyik kez#233;vel megkapaszkodott a t#233;glafalban, megfordult #233;s azt mondta:

— Tudsz adni p#225;r dolcsit? Nem kell sok. Csak egy jegyet akarok venni, hogy elt#369;nhessek innen. H#250;sz dolcsi pont el#233;g lenne. Nincsen tetves h#250;sz doll#225;rod?

— Hov#225; tudn#225;l elmenni h#250;sz doll#225;rb#243;l? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Elt#369;n#246;k innen — mondta Sweeney. — Miel#337;tt lez#250;dul a vihar. Elt#369;n#246;k ebb#337;l az orsz#225;gb#243;l, ahol az #243;pium lett a t#246;megek vall#225;sa. El innen. — Elhallgatott, k#233;zfej#233;vel megt#246;r#246;lgette az orr#225;t, azt#225;n a kab#225;tja ujj#225;ba t#246;r#246;lte a kez#233;t.

#193;rny#233;k a nadr#225;gja zseb#233;be ny#250;lt, el#337;h#250;zott egy h#250;szast #233;s Sweeney kez#233;be nyomta. — Tess#233;k.

Sweeney a mark#225;ba gy#369;rte a p#233;nzt, #233;s els#252;llyesztette olajfoltos farmerkab#225;tja szivarzseb#233;nek legm#233;ly#233;re, a felvarr#243; m#246;g#233;, ami kop#225;r #225;gon #252;cs#246;rg#337; kesely#369;ket #225;br#225;zolt, alattuk a k#246;vetkez#337; sz#246;veggel: T#220;RELEM, A SZART! MINDJ#193;RT KINY#205;ROK VALAKIT! Biccentett.

— Ebb#337;l eljutok oda, ahov#225; menni szeretn#233;k — mondta.

Nekit#225;maszkodott a t#233;glafalnak, #233;s addig kotor#225;szott a zseb#233;ben, am#237;g megtal#225;lta a f#233;lbehagyott csikket. #211;vatosan r#225;gy#250;jtott, nehogy meg#233;gesse az ujj#225;t vagy a szak#225;ll#225;t.

— Mondok #233;n neked valamit — sz#243;lalt meg. — Akaszt#243;f#225;k k#246;z#246;tt s#233;t#225;lsz, k#246;t#233;l l#243;g a nyakadban, mindk#233;t v#225;lladon egy-egy holl#243;mad#225;r kuporog, akik csak a szemedre v#225;rnak, #233;s az akaszt#243;f#225;nak nagyon m#233;lyre ny#250;lnak a gy#246;kerei, a mennyekt#337;l a pokolig, #233;s a vil#225;gunk csak egy #225;g, amire a k#246;telet hurkolt#225;k. — Elhallgatott. — Szuny#225;tok egy hangy#225;nyit — mondta, #233;s lekucorodott, h#225;t#225;t a fekete t#233;glafalnak vetve.

— Sok szerencs#233;t — mondta #193;rny#233;k.

— A pokolba is, nekem m#225;r kurv#225;ra mindegy — mondta Bolond Sweeney. — De fel#337;lem… K#246;sz.

#193;rny#233;k visszaballagott a v#225;rosba. Reggel nyolc #243;ra volt, Cairo #233;bredezett. Visszan#233;zett a h#237;d fel#233;, #233;s l#225;tta Sweeney k#246;nnyekkel #233;s mocsokkal bepiszkol#243;dott, s#225;padt arc#225;t, amint #337;t figyeli.

#193;rny#233;k akkor l#225;tta utolj#225;ra #233;lve.

A kar#225;csony el#337;tti kurta napok f#233;nyes felvillan#225;sok voltak a t#233;li s#246;t#233;ts#233;gben, #233;s a halottak h#225;z#225;ban m#233;g enn#233;l is r#246;videbbnek t#369;ntek.

December huszonharmadika volt, #233;s Jacquel meg Ibis #250;r voltak a h#225;zigazd#225;k Lila Goodchild halotti tor#225;n. Lav#243;rt, serpeny#337;t, tepsit szorongat#243; asszonyok ny#252;zs#246;gtek a konyh#225;ban, mik#246;zben az elhunyt az #233;p#252;let nappalij#225;ban fek#252;dt felravatalozva, #252;vegh#225;zi vir#225;gokkal k#246;r#252;lv#233;ve. A szoba t#250;ls#243; sark#225;ban, egy nagy asztalon k#225;posztasal#225;ta #225;llt meg bab, kukoricakeny#233;r, csirke, sert#233;sborda meg csicseribors#243;, azt#225;n d#233;lut#225;nra a h#225;zat megt#246;lt#246;tt#233;k a vend#233;gek, akik s#237;rtak #233;s nevettek #233;s a lelk#233;sz kez#233;t szorongatt#225;k. Jacquel #233;s Ibis urak komor #246;lt#246;nyeikben mindent megszerveztek #233;s fel#252;gyeltek a maguk csendes m#243;dj#225;n. A temet#233;s m#225;snap reggel lesz.

Amikor az el#337;szob#225;ban megcs#246;rd#252;lt a telefon (fekete, bakelitk#233;sz#252;l#233;k volt, val#243;di t#225;rcs#225;val), Ibis #250;r vette fel. Azt#225;n f#233;lrevonta #193;rny#233;kot.

— A rend#337;rs#233;g — mondta. — El tudna menni egy tetem#233;rt?

— Persze.

— Legyen diszkr#233;t. Tess#233;k. — Lefirkantotta egy pap#237;rra a c#237;met #233;s #225;tny#250;jtotta #193;rny#233;knak, aki a t#246;k#233;letesen g#246;mb#246;ly#246;d#337; bet#369;kre pillantott, azt#225;n #246;sszehajtotta a cetlit #233;s eltette.

— Lesz ott egy rend#337;raut#243; — tette hozz#225; Ibis #250;r.

#193;rny#233;k ki#225;llt a halottaskocsival. Mind Ibis #250;r, mind Jacquel elmagyar#225;zt#225;k neki, k#252;l#246;n-k#252;l#246;n, hogy a halottaskocsit kiz#225;r#243;lag temet#233;seken haszn#225;lj#225;k, a tetemeket egy furgonnal sz#225;ll#237;tj#225;k, de az #233;ppen szervizben van, m#225;r h#225;rom hete, #233;s ugye nagyon #243;vatosan fog b#225;nni a j#225;rm#369;vel? #193;rny#233;k teh#225;t #243;vatosan vezetett. A h#243;ek#233;k m#225;r letiszt#237;tott#225;k az utakat, de j#243; #233;rz#233;s volt lassan gurulni. Ez a temp#243; t#246;k#233;letesen illett egy halottaskocsihoz, b#225;r #193;rny#233;k idej#233;t sem tudta, mikor l#225;tott utolj#225;ra halottaskocsit az utc#225;n. Amerika utc#225;ir#243;l elt#369;nt a Hal#225;l; mostan#225;ban k#243;rh#225;zakb#243;l #233;s ment#337;aut#243;kb#243;l ragadta el az embereket. Nehogy megriasszuk az #233;l#337;ket, gondolta #193;rny#233;k. Ibis #250;r mes#233;lte, hogy egyes k#243;rh#225;zakban a halottakat #252;resnek l#225;tsz#243;, letakart hord#225;gyak als#243; rekesz#233;ben sz#225;ll#237;tj#225;k — az elhunytak m#225;r saj#225;t #250;tjukat j#225;rj#225;k, a maguk titokzatos m#243;dj#225;n.

Az egyik mell#233;kutc#225;ban s#246;t#233;tk#233;k rend#337;raut#243; parkolt, #233;s #193;rny#233;k m#246;g#246;tte #225;ll#237;totta le a halottaskocsit. A j#225;r#337;raut#243;ban k#233;t rend#337;r #252;lt #233;s termoszkupakb#243;l itt#225;k a k#225;v#233;jukat. J#225;ratt#225;k a motort, hogy melegen tarts#225;k az aut#243;t. #193;rny#233;k megkocogtatta az oldals#243; ablakot.

— Igen?

— A temetkez#233;si v#225;llalatt#243;l vagyok.

— Meg kell v#225;rnunk a rend#337;rorvost — mondta a zsaru. #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lt r#225;j#246;nni, vajon vele besz#233;lgetett-e a h#237;d alatt. A hekus, egy fekete f#233;rfi, kisz#225;llt a kocsib#243;l — t#225;rsa a korm#225;nyn#225;l maradt —, #233;s egy nagy f#233;m szemetestart#225;lyhoz vezette #193;rny#233;kot. Bolond Sweeney a tart#225;ly mellett #252;lt a h#243;ban. #220;res z#246;ld #252;veg hevert az #246;l#233;ben, arc#225;t, sapk#225;j#225;t #233;s a v#225;ll#225;t belepte a h#243; #233;s a j#233;g. Nem pislogott.

— Halott cs#246;ves — mondta a zsaru.

— #218;gy fest a dolog — mondta #193;rny#233;k.

— M#233;g ne ny#250;ljon semmihez — figyelmeztette a hekus. — A rend#337;rorvos b#225;rmelyik percben meg#233;rkezhet. Ha engem k#233;rdez, a fick#243; merevre itta mag#225;t, azt#225;n sz#233;tfagyott a segge.

— Igen — b#243;lintott #193;rny#233;k. — El#233;gg#233; #250;gy n#233;z ki.

Leguggolt #233;s megn#233;zte a Bolond Sweeney #246;l#233;ben hever#337; #252;veget. Jameson #237;r whisky: h#250;szdoll#225;ros jegy, amivel elt#369;nhetett volna innen. Kicsi, z#246;ld Nissan #225;llt meg mellett#252;k, kisz#225;llt bel#337;le egy ny#250;zott, k#246;z#233;pkor#250; f#233;rfi, akinek homoksz#237;n haja #233;s homoksz#237;n bajusza volt, #233;s odas#233;t#225;lt hozz#225;juk. Meg#233;rintette a hulla nyak#225;t. Mindj#225;rt beler#250;g a testbe — gondolta #193;rny#233;k —, #233;s ha az nem r#250;g vissza…

— Meghalt — mondta a rend#337;rorvos. — Vannak pap#237;rjai?

— Azonos#237;tatlan hulla. Egy John Doe — mondta a hekus.

A rend#337;rorvos #193;rny#233;kra n#233;zett.

— Jacquelnek meg Ibisnek dolgozik? — k#233;rdezte.

— Igen — felelte #193;rny#233;k.

— Mondja meg Jacquelnek, hogy azonos#237;tanunk kell, ez#233;rt sz#252;ks#233;g#252;nk lesz a fog- #233;s ujjlenyomat#225;ra. Nem kell boncolni. Vegyen t#337;le v#233;rt a toxikol#243;giai vizsg#225;latokhoz. Fogta? Le#237;rjam esetleg?

— Nem kell — mondta #193;rny#233;k. — Megvan. Megjegyeztem.

A f#233;rfi arc#225;n alig l#225;that#243; fintor suhant v#233;gig, azt#225;n el#337;h#250;zott egy n#233;vjegyk#225;rty#225;t, r#225;firkantott valamit #233;s #225;tny#250;jtotta #193;rny#233;knak.

— Ezt adja oda Jacquelnek. — Azt#225;n mindenkinek boldog kar#225;csonyt k#237;v#225;nt, #233;s m#225;r el is t#369;nt. A hekusok eltett#233;k az #252;res #252;veget.

#193;rny#233;k al#225;#237;rta a John Doe pap#237;rjait #233;s feltette a hord#225;gyra. A tetem t#250;ls#225;gosan merev volt, #233;s nem b#237;rta fekv#337; helyzetbe torn#225;zni. Megvizsg#225;lta a hord#225;gyat, #233;s r#225;j#246;tt, hogy fel lehet nyitni a h#225;tt#225;ml#225;j#225;t. #220;l#337; helyzetbe sz#237;jazta a senkit, #233;s arccal el#337;re betolta a kocsiba. Kocsik#225;zzon egy j#243;t. Beh#250;zta a h#225;ts#243; f#252;gg#246;nyt. Azt#225;n elindult visszafel#233;.

A halottaskocsi #233;ppen pirosat kapott egy l#225;mp#225;n#225;l, amikor #193;rny#233;k h#225;ta m#246;g#246;tt felreccsent a rekedtes hang:

— #201;s j#243;f#233;le tort akarok magamnak, a legjobbat mindenb#337;l, csodasz#233;p l#225;nyok ontsanak #233;rtem k#246;nnyeket, t#233;pj#233;k meg a ruh#225;jukat miattam, #233;s b#225;tor f#233;rfiak mes#233;ljenek b#250;songva dics#337;s#233;ges napjaimr#243;l.

— Meghalt#225;l, Bolond Sweeney — mondta #193;rny#233;k. — Ha meghalt#225;l, be kell #233;rned azzal, ami van.

— #218;gy #225;m — s#243;hajtotta a halott ember a halottsz#225;ll#237;t#243; h#225;tulj#225;ban. Hangj#225;b#243;l elt#369;nt a nark#243;s ny#252;sz#237;t#233;s, #233;s valami rezign#225;lt #252;ress#233;g v#225;ltotta fel, mintha a szavak valahonnan nagyon messzir#337;l #233;rkezn#233;nek, halott szavak egy halott frekvenci#225;n.

A l#225;mpa z#246;ldre v#225;ltott, #233;s #193;rny#233;k puh#225;n a g#225;zra l#233;pett.

— Mindazon#225;ltal tarts#225;l #233;rettem tort — mondta Bolond Sweeney. — Ter#237;ts meg nekem az asztaln#225;l, #233;s mocskosul r#233;szeges tort #252;lj#233;l a nevemben ma #233;jjel. Meg#246;lt#233;l, #193;rny#233;k. Tartozol nekem ennyivel.

— Nem #246;ltelek meg, Bolond Sweeney — felelte #193;rny#233;k. H#250;sz doll#225;r, gondolta, az egy jegy, ami elvisz innen. — Az ital #233;s a hideg, az #246;lt meg t#233;ged.

Nem kapott v#225;laszt, #233;s az #250;t tov#225;bbi r#233;sz#233;ben csend volt a kocsi h#225;tulj#225;ban. #193;rny#233;k meg#225;llt a h#225;z m#246;g#246;tt, kiemelte a hord#225;gyat #233;s betolta a hullah#225;zba. #218;gy emelte #225;t Bolond Sweeney test#233;t a balzsamoz#243;asztalra, mint egy nagy darab marhah#250;st.

Letakarta a John Doe-t egy leped#337;vel, #233;s mag#225;ra hagyta a mellette hever#337; pap#237;rokkal egy#252;tt. M#225;r a l#233;pcs#337;n j#225;rt, amikor mintha hangot hallott volna, fojtottan #233;s csendes#233;n, mintha r#225;di#243; sz#243;lna egy t#225;voli szob#225;ban, #233;s a hang azt mormogta, „#201;s mik#233;nt v#233;gezhetne velem az ital vagy a fagy, velem, egy tiszta v#233;r#369; leprik#243;nnal? Nem, te #246;lt#233;l meg engem azzal, hogy elvesz#237;tetted az apr#243; aranynapot, #233;s ez #250;gy igaz, mint ahogy a v#237;z nedves, a nappalok hossz#250;ak, #233;s egy bar#225;tban mindig csal#243;dni fogsz a v#233;g#233;n.”

#193;rny#233;k szerette volna felh#237;vni Bolond Sweeney figyelm#233;t arra, hogy ez el#233;gg#233; keser#369; #233;letfiloz#243;fia, de gyan#237;totta, hogy az ember megkeseredik, ha meghal.

Felment a l#233;pcs#337;n a h#225;zba, ahol t#246;bb k#246;z#233;pkor#250; asszony #233;ppen aluf#243;li#225;val takarta le a t#369;z#225;ll#243; t#225;lakat, #233;s kih#369;lt s#252;lt krumplival meg sajtos makar#243;nival megrakott m#369;anyag dobozokat tettek f#233;lre.

Goodchild #250;r, az elhunyt f#233;rje a szoba t#250;ls#243; fel#233;ben t#225;rsalgott Ibis #250;rral, #233;s azt ecsetelte neki, hogy tudta #337;, egyik gyermek#252;k sem fog v#233;gs#337; b#250;cs#250;t venni az anyj#225;t#243;l. Az alma nem esik messze a f#225;j#225;t#243;l, hajtogatta mindenkinek, aki hajland#243; volt meghallgatni. Az alma nem esik messze a f#225;j#225;t#243;l.

Aznap este #193;rny#233;k eggyel t#246;bb embernek ter#237;tett. A t#225;ny#233;rok mell#233; poharakat tett, az asztal k#246;zep#233;re pedig egy #252;veg Jameson Goldot helyezett. Ez volt a legdr#225;g#225;bb #237;r whisky az italboltban. Miut#225;n megvacsor#225;ztak (megett#233;k a marad#233;kokat, amiket az asszonyok hagytak nekik), #193;rny#233;k kiad#243;s korty italt t#246;lt#246;tt mindegyik poh#225;rba — a saj#225;tj#225;ba. Ibis#233;be, Jacquel#233;be #233;s Bolond Sweeney-#233;be.

— #201;s mi van akkor, ha egy hord#225;gyon #252;l a pinc#233;ben, #233;s hamarosan elf#246;ldelik a csavarg#243;k temet#337;j#233;ben? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, mik#246;zben t#246;lt#246;tt. — Ma #233;jjel k#246;sz#246;nt#337;t mondunk a tisztelet#233;re, #233;s virrasztunk #233;rte, ahogyan #337; is akarta.

Az #252;res sz#233;k fel#233; emelte a pohar#225;t.

— Mind#246;ssze k#233;tszer tal#225;lkoztam vele, am#237;g #233;lt — mondta. — El#337;sz#246;r vil#225;gklasszis baromnak tartottam, akibe maga az #246;rd#246;g b#250;jt bel#233;. M#225;sodik alkalommal #250;gy gondoltam, olt#225;ri nagy balfasz, #233;s p#233;nzt adtam neki, hogy meg#246;lhesse mag#225;t. Mutatott nekem egy #233;rmetr#252;kk#246;t, amire nem eml#233;kszem, szereztem t#337;le p#225;r v#233;ral#225;fut#225;st, #233;s azt #225;ll#237;totta mag#225;r#243;l, hogy leprik#243;n. Nyugodj b#233;k#233;ben, Bolond Sweeney. — Bekortyolt az italba #233;s #233;rezte, hogy a f#252;st#246;s #237;z sz#233;t#225;rad a sz#225;j#225;ban. A m#225;sik k#233;t f#233;rfi is ivott, #233;s vele egy#252;tt emelt#233;k poharukat az #252;res sz#233;k fel#233;.

Ibis #250;r beleny#250;lt a bels#337; zseb#233;be, el#337;h#250;zott egy jegyzetf#252;zetet, addig lapozgatta, am#237;g megtal#225;lta a megfelel#337; oldalt, azt#225;n felolvasta nekik Bolond Sweeney #233;let#233;nek r#246;vid t#246;rt#233;net#233;t.

Ibis #250;r szerint Bolond Sweeney egy apr#243; #237;r tiszt#225;son kezdte az #233;let#233;t, ahol egy szent k#246;vet #337;rz#246;tt, t#246;bb mint h#225;romezer #233;vvel ezel#337;tt. Ibis #250;r mes#233;lt nekik Sweeney szerelmeir#337;l #233;s visz#225;lyair#243;l, a t#233;boly#225;r#243;l, amib#337;l a hatalma sz#225;rmazott („a mese egyik k#233;s#337;bbi v#225;ltozat#225;t mai napig mes#233;lik, hab#225;r a szent k#337; mot#237;vuma a t#246;rt#233;net nagy r#233;sz#233;vel egy#252;tt r#233;gen kikopott bel#337;le”), mindarr#243;l az im#225;datr#243;l #233;s csod#225;latr#243;l, ami a saj#225;t f#246;ldj#233;n #246;vezte #337;t, #233;s k#233;s#337;bb #243;vatos tisztelett#233;, azut#225;n pedig sz#243;rakoztat#243; #233;rdekess#233;gg#233; alakult. Elmes#233;lte nekik az #237;rorsz#225;gi Bantryb#243;l sz#225;rmaz#243; l#225;ny t#246;rt#233;net#233;t, aki #225;tj#246;tt az #218;jvil#225;gba, #233;s mivel hitt Bolond Sweeneyben, a leprik#243;nban, mag#225;val hozta #337;t is, hiszen r#233;gebben tal#225;lkozott vele egy #233;jszak#225;n, a t#243; partj#225;n, #233;s a leprik#243;n r#225;mosolygott, az igazi nev#233;n sz#243;l#237;totta, teh#225;t csak #337; lehetett. A l#225;ny menek#252;ltk#233;nt kuporgott egy haj#243; rakter#233;ben m#225;s emberekkel egy#252;tt, akik v#233;gign#233;zt#233;k, hogyan lesz ny#250;l#243;s, fekete massza a f#246;ldj#252;k#246;n term#337; krumplib#243;l, akik v#233;gign#233;zt#233;k, hogyan pusztulnak el bar#225;taik #233;s szeretteik az #233;hs#233;gt#337;l, akik olyan vil#225;gr#243;l #225;lmodtak, ahol megt#246;lthetik a gyomrukat. A Bantry Bayb#337;l sz#225;rmaz#243; l#225;ny els#337;sorban egy v#225;rosr#243;l #225;lmodott, ahol elegend#337; p#233;nzt kereshet ahhoz, hogy a csal#225;dja is #225;tj#246;hessen az #250;jvil#225;gba. Az Amerik#225;ba #233;rkez#337; #237;rek t#246;bbs#233;ge katolikusnak tartotta mag#225;t, m#233;g akkor is, ha nem ismert#233;k a katekizmust, m#233;g akkor is, ha a vall#225;sr#243;l nem tudtak m#225;st, csak azt, hogy l#233;tezik a Bean Sidhe, a banshee, aki sik#237;t#225;s#225;val jelzi, ha valaki hamarosan meghal a h#225;zban, meg Szent Brigitta, aki valaha Brigid volt, k#233;t n#337;v#233;r#233;vel (akiket mind Brigidnek h#237;vtak #233;s ugyanaz az asszony volt mind a h#225;rom), #233;s sz#225;mtalan mes#233;t ismertek, Finnr#337;l, O#237;sinr#337;l, Kopasz Conanr#243;l — meg a leprik#243;nokr#243;l, a kicsi n#233;pr#337;l (#233;s #233;ppen ez az #237;rek legnagyobb tr#233;f#225;ja, hiszen a maguk idej#233;ben a leprik#243;nok voltak a legmagasabbak a f#246;ldhalmok n#233;pe, a t#252;nd#233;rek k#246;z#246;tt)…

Ibis #250;r ezt mind elmes#233;lte nekik azon az #233;jszak#225;n, #233;s m#233;g t#246;bbet is. Falra vet#252;l#337; #225;rny#233;ka megny#250;lt, olyan volt, mint egy nagy mad#225;r, #233;s amikor #193;rny#233;k m#233;g t#246;bb whiskyt ivott, #250;gy t#369;nt neki, mintha egy hatalmas v#237;zimad#225;r hossz#250;, kamp#243;s cs#337;r#369; fej#233;t l#225;tn#225;, #233;s valahol a m#225;sodik poh#225;r k#246;zep#233;n#233;l j#225;rhatott, amikor maga Bolond Sweeney is belesz#243;lt Ibis #250;r elbesz#233;l#233;s#233;be, #233;s hol apr#243; r#233;szletekkel, hol teljesen #233;rdektelen dolgokkal eg#233;sz#237;tette ki azt („…#233;s micsoda egy feh#233;rn#233;p volt, keble kr#233;msz#237;n#369;, szepl#337;kkel telehintve, bimb#243;ja pedig ragyog#243;, v#246;r#246;ses-r#243;zsasz#237;n, mint a nap korongja hajnalban, m#233;g miel#337;tt eleredne az es#337;, #250;gy, mintha d#233;zs#225;b#243;l #246;nten#233;k, de azt#225;n vacsor#225;ra kider#252;l az #233;g…”), majd hadon#225;szva megpr#243;b#225;lta elmagyar#225;zni az #237;r istenek t#246;rt#233;net#233;t, akik egym#225;st k#246;vet#337; hull#225;mokban #233;rkeztek Galli#225;b#243;l #233;s Spanyolorsz#225;gb#243;l #233;s minden #225;tkozott helyr#337;l a vil#225;gon, #233;s minden egyes hull#225;m #225;talak#237;totta az utols#243; isteneket, trollokk#225; meg t#252;nd#233;rekk#233; meg mindenf#233;le #225;tkozott teremtm#233;nny#233;, am#237;g meg nem #233;rkezett maga az Anyaszentegyh#225;z, #233;s #205;rorsz#225;g #246;sszes isten#233;b#337;l ukmukfukk t#252;nd#233;r lett, vagy szent, vagy halott kir#225;ly…

Ibis #250;r megtisztogatta aranykeretes szem#252;veg#233;t #233;s mutat#243;ujj#225;val a leveg#337;be b#246;kd#246;sve magyar#225;zni kezdte — az #225;tlagosn#225;l is tiszt#225;bban, prec#237;zebben artikul#225;lt, #233;s #193;rny#233;k ebb#337;l tudta, hogy r#233;szeg (de err#337;l csak a szavai #233;s a h#225;zban terjeng#337; hideg ellen#233;re a homlok#225;n gy#246;ngy#246;z#337; verejt#233;kcseppek #225;rulkodtak) —, hogy #337; m#369;v#233;sz, #233;s a t#246;rt#233;netei nem sz#243; szerint #233;rtend#337; konstrukci#243;k, hanem imaginat#237;v #250;jj#225;alkot#225;sok, az igazs#225;gn#225;l is igazabbak, mire Bolond Sweeney azt mondta neki, hogy „Mutatok #233;n neked imaginat#237;v #250;jj#225;alkot#225;st, #233;s kezd#233;sk#233;nt mondjuk imaginat#237;van #250;jj#225;alkotom azt a kibaszott pof#225;dat”, de Jacquel #250;r kivicsor#237;totta a fogait #233;s r#225;mordult Sweeney-re, #250;gy morgott, mint egy hatalmas kutya, aki nem b#225;nja, ha nem kell verekednie, de ha musz#225;j, egyetlen mozdulattal kit#233;pi a tork#225;t, #233;s Sweeney meg#233;rtette a figyelmeztet#233;st, le#252;lt, majd t#246;lt#246;tt mag#225;nak m#233;g egy poh#225;r italt.

— Eml#233;kszel m#233;g r#225;, hogy volt az #233;n kis #233;rmetr#252;kk#246;m? — k#233;rdezte vigyorogva #193;rny#233;kt#243;l.

— Nem.

— Ha kital#225;lod, hogy csin#225;ltam — mondta Bolond Sweeney, akinek lil#225;s sz#237;nben j#225;tszott az ajka #233;s k#233;k szeme f#225;tyoloss#225; v#225;lt —, elmagyar#225;zom. Ha m#225;r belemelegedt#233;l.

— Nem teny#233;rrel, ugye? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Nem.

— Valami bigy#243;val? Amit felcs#250;sztatsz az inged ujj#225;ba, #233;s az l#246;vi ki a p#233;nzeket, amiket elkapsz?

— Ez sem j#243;. M#233;g egy poh#225;rral, valaki?

— Egyszer olvastam egy k#246;nyvben, hogyan kell megcsin#225;lni a F#246;sv#233;ny #193;lm#225;t. B#337;rsz#237;n#369; latexet h#250;zol a kezedre #233;s ebbe az ersz#233;nybe rejted a p#233;nzt.

— B#250;s halotti tor ez, pedig a Nagy Sweeney-#233;rt virrasztunk, aki mad#225;rk#233;nt rep#252;lte #225;t eg#233;sz #205;rorsz#225;got #233;s t#233;boly#225;ban v#237;zitorm#225;t zab#225;lt: mert meghalt, #233;s nem gy#225;szolja senki, csak egy mad#225;r, egy kutya meg egy idi#243;ta. Nem, nem #237;gy csin#225;lom.

— H#225;t, akkor kifogytam az #246;tletekb#337;l — mondta #193;rny#233;k. — Biztosan csak el#337;h#250;zod #337;ket a semmib#337;l. — Gunyoros megjegyz#233;snek sz#225;nta, de azt#225;n megl#225;tta Sweeney arckifejez#233;s#233;t. — Sz#243;val #237;gy — mondta. — A semmib#337;l h#250;zod #337;ket el#337;.

— H#225;t, nem pontosan a semmib#337;l — mondta Bolond Sweeney. — De m#225;r kapisk#225;lod. A titkos rejtekhelyr#337;l.

— A rejtekhelyr#337;l — mondta #193;rny#233;k, akinek kezdett derengeni valami. — Igen.

— Csak annyit kell tenned, hogy alaposan az agyadba id#233;zed, #233;s onnant#243;l a ti#233;d, elveheted. A nap kincse. Ott van azokban a pillanatokban, amikor a vil#225;g sziv#225;rv#225;nyt teremt. A napfogyatkoz#225;s #233;s a vihar pillanat#225;ban.

#201;s megmutatta #193;rny#233;knak, hogyan kell csin#225;lni. Ez alkalommal #193;rny#233;k meg#233;rtette.

#193;rny#233;k feje d#252;b#246;r#246;gve l#252;ktetett, #233;s #250;gy #233;rezte, mintha smirglit nyelt volna. Belehunyorgott a vak#237;t#243; napf#233;nybe. A konyh#225;ban aludt, az asztalra borulva. Teljesen fel volt #246;lt#246;zve, b#225;r valamikor siker#252;lt megszabadulnia a fekete nyakkend#337;t#337;l.

Les#233;t#225;lt a hullah#225;zba, #233;s megk#246;nnyebb#252;lten l#225;tta, hogy a n#233;vtelen senki m#233;g mindig a balzsamoz#243;asztalon hever. Kicsavarta az #252;res Jameson Goldos #252;veget a hullamerev ujjak k#246;z#252;l #233;s elhaj#237;totta. Valaki j#225;rk#225;lt odafent a h#225;zban.

Szerda a konyhaasztaln#225;l #252;lt, amikor #193;rny#233;k bel#233;pett az ajt#243;n. M#369;anyag kan#225;llal ette a megmaradt krumplisal#225;t#225;t egy m#369;anyag dobozb#243;l. S#246;t#233;tsz#252;rke #246;lt#246;nyt, feh#233;r inget #233;s m#233;lysz#252;rke nyakkend#337;t viselt: a reggeli napf#233;ny megcsillant a f#225;t #225;br#225;zol#243; ez#252;st nyakkend#337;t#369;j#233;n. Amikor megpillantotta #193;rny#233;kot, elmosolyodott.

— Ah#225;, #193;rny#233;k, #233;des fiam, #246;r#252;l#246;k, hogy #233;bren tal#225;llak. Azt hittem, soha nem kelsz fel t#246;bb#233;.

— Bolond Sweeney meghalt — mondta #193;rny#233;k.

— Hallottam — felelte Szerda. — Nagy vesztes#233;g ez. Persze a v#233;g#233;n mindannyian erre a sorsra jutunk. — R#225;markolt egy k#233;pzeletbeli k#246;t#233;lre a f#252;l#233;vel egy magass#225;gban, azt#225;n oldalra r#225;ntotta a fej#233;t, szeme kid#252;lledt, nyelve kil#243;gott a sz#225;j#225;b#243;l. Ahhoz k#233;pest, hogy csak egy gyors pantomim volt, el#233;gg#233; zavar#243; l#225;tv#225;nyt ny#250;jtott. Ezut#225;n elengedte a k#246;telet #233;s felvillantotta ismer#337;s mosoly#225;t. — K#233;rsz egy kis krumplisal#225;t#225;t?

— Ink#225;bb nem. — #193;rny#233;k k#246;r#252;ln#233;zett a konyh#225;ban #233;s kipillantott az el#337;szob#225;ba. — Nem tudod, hol van Ibis #233;s Jacquel?

— Dehogynem. #201;ppen Lila Goodchild asszonys#225;got helyezik v#233;gs#337; nyugalomra — val#243;sz#237;n#369;leg sz#237;vesen vett#233;k volna, ha te is seg#237;tesz nekik, de megk#233;rtem #337;ket, ne #233;bresszenek fel. Hossz#250; #250;t #225;ll m#233;g el#337;tted.

— Indulunk?

— Egy #243;r#225;n bel#252;l.

— El kellene b#250;cs#250;znom t#337;l#252;k.

— A b#250;cs#250;t hajlamosak vagyunk t#250;l#233;rt#233;kelni. Tal#225;lkozol vel#252;k, nem k#233;tlem, m#233;g miel#337;tt ennek az eg#233;sznek v#233;ge lesz.

#193;rny#233;k az els#337; #233;jszak#225;ja #243;ta most el#337;sz#246;r l#225;tta a barna kismacsk#225;t a kosar#225;ban heverni. A macska felpillantott, #233;s k#246;z#246;mb#246;sen figyelte #337;ket, amikor kimentek az ajt#243;n.

#205;gy h#225;t #193;rny#233;k elhagyta a halottak h#225;z#225;t. A t#233;lfekete bokrokat #233;s f#225;kat j#233;gtakar#243; fedte, mintha a hideg ellen v#233;den#233; #337;ket, #233;s #225;lomb#233;li l#225;tv#225;nyoss#225;gokat var#225;zsolt bel#337;l#252;k. Az #246;sv#233;ny cs#250;sz#243;s volt.

Szerda mutatta az utat #193;rny#233;k feh#233;r Chevy Nov#225;j#225;hoz, ami a j#225;rda mellett #225;llt. Mostan#225;ban moshatt#225;k le, a wisconsini rendsz#225;mt#225;bl#225;t minnesotaira cser#233;lt#233;k. Szerda b#337;r#246;ndje m#225;r a h#225;ts#243; #252;l#233;sen volt. Szerda #193;rny#233;k kulcsainak m#225;solat#225;val kinyitotta az ajt#243;t.

— Majd #233;n vezetek — mondta. — M#233;g legal#225;bb egy #243;r#225;ig haszn#225;lhatatlan leszel.

#201;szak fel#233; tartottak, a bal oldalon a Mississippi h#246;mp#246;lyg#246;tt, sz#233;les, ez#252;st szalag a sz#252;rke #233;g alatt. #193;rny#233;k az #250;t mellett, egy level#233;t vesztett sz#252;rke fa #225;g#225;n megpillantott egy hatalmas, barn#225;sfeh#233;r s#243;lymot, ami t#233;bolyult szemekkel b#225;multa #337;ket, azt#225;n felrebbent #233;s lass#250;, leny#369;g#246;z#337; k#246;r#246;kben emelkedett az #233;g fel#233;.

#193;rny#233;kban tudatosult, hogy a halottak h#225;z#225;ban t#246;lt#246;tt id#337;vel csak ideiglenes halad#233;kot kapott — #233;s m#225;ris #250;gy #233;rezte, mintha mindez valaki m#225;ssal t#246;rt#233;nt volna, hossz#250;-hossz#250; id#337;vel ezel#337;tt.