"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

TIZEDIK FEJEZET

Egy s#246;t#233;ts#233;gben #233;s mocsokban elt#246;lt#246;tt #233;let — err#337;l #225;lmodott #193;rny#233;k Lakeside v#225;ros#225;ban, azon az els#337; #233;jszak#225;n. Egy gyermek #233;lete, r#233;ges-r#233;gen #233;s messze innen, az #243;ce#225;n t#250;lpartj#225;n, azon a f#246;ld#246;n, ahol felkel a nap. De ebben az #233;letben nem voltak napfelkelt#233;k, csak a nappali f#233;lhom#225;ly #233;s az #233;jjeli s#246;t#233;ts#233;g.

Senki sem besz#233;lt hozz#225;. Kintr#337;l besz#369;r#337;d#246;tt az emberi besz#233;d, de ezt ugyan#250;gy nem #233;rtette, mint a baglyok huhog#225;s#225;t vagy a kuty#225;k csahol#225;s#225;t.

Eml#233;kezett, vagy #250;gy hitte, hogy eml#233;kezett egy f#233;l ember#246;lt#337;vel ezel#337;tti #233;jszak#225;ra, amikor csendben bel#233;pett hozz#225; az egyik nagy ember, #233;s nem bilincselte meg #233;s nem adott neki enni, hanem domborod#243; mell#233;hez #246;lelte. J#243; illata volt. Forr#243; v#237;zcseppek potyogtak az arc#225;r#243;l az #337; arc#225;ra. #336; f#233;lt #233;s hangosan vony#237;tott a f#233;lelemt#337;l.

A n#337; sietne letette a szalm#225;ra, kiment a kunyh#243;b#243;l #233;s besz#237;jazta az ajt#243;t.

Eml#233;kezett a pillanatra #233;s kincsk#233;nt #337;rizgette, mint a t#246;bbi eml#233;ket, a k#225;posztatorzsa #233;dess#233;g#233;t, a szilva gy#252;m#246;lcs#237;z#233;t, az alma herseg#233;s#233;t, a s#252;lt hal zs#237;ros zamat#225;t.

#201;s most a t#369;z f#233;ny#233;ben megl#225;tta az arcokat, mindegyik #337;t b#225;multa, amikor kivezett#233;k a kunyh#243;b#243;l, #233;let#233;ben el#337;sz#246;r #233;s utolj#225;ra. Teh#225;t #237;gy n#233;znek ki az emberek. S#246;t#233;tben n#337;tt f#246;l, sohasem l#225;tott arcokat. Minden olyan #250;j volt. Olyan furcsa. A m#225;glyaf#233;nye b#225;ntotta a szem#233;t. K#246;t#233;lhurkot vetettek a nyak#225;ba #233;s arra a helyre vezett#233;k, ahol a f#233;rfi v#225;rt r#225;.

#201;s amikor a l#225;ngok megvil#225;g#237;tott#225;k az els#337; peng#233;t, hatalmas ujjong#225;s harsant a t#246;megb#337;l. A s#246;t#233;ts#233;gb#337;l #233;rkezett gyermek vel#252;k nevetett, boldogan #233;s szabadon.

#201;s akkor a penge les#250;jtott.

#193;rny#233;k kinyitotta a szem#233;t #233;s tudatosult benne, hogy #233;hes, f#225;zik, #233;s a lak#225;s ablak#225;t j#233;gh#225;rtya bor#237;tja bel#252;lr#337;l. Megfagyott lehelet, gondolta. Felkelt #233;s #246;r#252;lt, ami#233;rt nem kell fel#246;lt#246;znie. Amikor els#233;t#225;lt az ablak mellett, a k#246;rm#233;vel megkapargatta az #252;veget, #233;s #233;rezte, hogy j#233;g szorult a k#246;rme al#225;, ami r#246;gt#246;n elolvadt.

Megpr#243;b#225;lta felid#233;zni, mit #225;lmodott, de nem eml#233;kezett semmire, csak s#246;t#233;ts#233;gre #233;s a nyomor#250;s#225;g #233;rz#233;s#233;re.

Felh#250;zta a cip#337;j#233;t. Ha tegnap j#243;l jegyezte meg az utat, a t#243; #233;szaki v#233;g#233;ben #225;ts#233;t#225;l a h#237;don, #233;s m#225;ris meg#233;rkezik a v#225;rosk#246;zpontba. Felvette v#233;kony kab#225;tj#225;t, #233;s esz#233;be jutott az #246;nmag#225;nak tett #237;g#233;rete, hogy v#225;s#225;rol egy meleg t#233;likab#225;tot.

Kinyitotta a bej#225;rati ajt#243;t #233;s kis#233;t#225;lt a teraszra. A hidegt#337;l elakadt a l#233;legzete: szippantott a leveg#337;b#337;l, #233;s #233;rezte, hogy az orr#225;ban megfagynak a sz#337;rsz#225;lak. A teraszr#243;l remek kil#225;t#225;s ny#237;lt a t#243;ra, ahol a nagy feh#233;rs#233;get elsz#243;rtan sz#252;rke foltok t#246;rt#233;k meg.

A hideghull#225;m meg#233;rkezett, az biztos. A h#337;m#233;rs#233;klet b#337;ven fagypont alatt lehetett, #233;s biztosan nem lesz kellemes s#233;ta, de b#237;zott abban, hogy gond n#233;lk#252;l eljut a v#225;rosba. Mit is mondott tegnap Hinzelmann — t#237;zperces #250;t? #201;s #193;rny#233;k sz#233;p sz#225;l ember volt. Majd megszapor#225;zza a l#233;pteit #233;s lehelgeti a tenyer#233;t.

Elindult d#233;lnek, a h#237;d ir#225;ny#225;ba.

Nem sokkal k#233;s#337;bb, amikor a j#233;ghideg leveg#337; a t#252;dej#233;be mart, k#246;h#246;gni kezdett, sz#225;raz, ugat#243; k#246;h#246;g#233;ssel. Hamarosan sajogni kezdett a f#252;le, az arca #233;s a sz#225;ja, azt#225;n a l#225;ba is. M#233;lyen a zseb#233;be s#252;llyesztette v#233;dtelen kez#233;t #233;s #246;sszeszor#237;totta az ujjait, h#225;tha att#243;l melegebb lesz egy kicsit. Lassan esz#233;be jutottak Low Key Lyesmith hihetetlen mes#233;i a minnesotai telekr#337;l — k#252;l#246;n#246;sen az, amiben egy medve felkergetett egy vad#225;szt a f#225;ra, de az el#337;vette a fark#225;t, nagy, s#225;rga #237;vben levizelt a magasb#243;l, #233;s a g#337;z#246;lg#337; vizelet m#233;g le sem #233;rt a f#246;ldre, m#225;r megfagyott, #233;s akkor a f#233;rfi a k#337;kem#233;ny, fagyott vizeletcs#250;szd#225;n lecsusszant a szabads#225;gba. Az eml#233;k savany#250; mosolyt csalt az arc#225;ra, #233;s #250;jabb sz#225;raz, f#225;jdalmas k#246;h#246;g#233;s szaladt ki bel#337;le.

L#233;p#233;s l#233;p#233;s ut#225;n. H#225;tran#233;zett. A h#225;z k#246;zelebb volt, mint hitte.

R#225;j#246;tt, hogy hib#225;t k#246;vetett el. De m#225;r h#225;rom vagy n#233;gy percre jutott a lak#225;st#243;l, #233;s a hidat is l#225;tta. Ugyanannyi #233;rtelme volt folytatni az utat, mint visszamenni. (#201;s akkor mihez kezdene? H#237;vna egy taxit a s#252;ket telefonon? Megv#225;rja a tavaszt? A lak#225;sban nincsen ennival#243;, eml#233;keztette mag#225;t.)

Tov#225;bbment, #233;s s#233;ta k#246;zben fokozatosan m#243;dos#237;totta a h#337;m#233;rs#233;klettel kapcsolatos becsl#233;seit, legink#225;bb lefel#233;. M#237;nusz t#237;z? M#237;nusz h#250;sz? Vagy m#237;nusz negyven, a h#337;m#233;r#337;nek az a k#252;l#246;n#246;s pontja, ahol a Celsius #233;s a Fahrenheit megegyezik. Annyira az#233;rt nincsen hideg. De ha f#250;j a sz#233;l, mindig hidegebb van, #233;s most kem#233;nyen, #225;llhatatosan #233;s folyamatosan f#250;jt a t#243; f#246;l#246;tt, Kanad#225;n #225;t egyenesen az #201;szaki-sarkr#243;l.

Irigykedve gondolt a k#233;z- #233;s l#225;bmeleg#237;t#337;ire. B#225;rcsak most is lenne n#225;la egy.

#218;jabb t#237;z perc gyalogl#225;s ut#225;n — ha j#243;l sz#225;molta — a h#237;d m#233;g mindig nem ker#252;lt k#246;zelebb. Olyan hideg volt, hogy m#225;r reszketni sem b#237;rt. F#225;jt a szeme. Ez nem egyszer#369; hideg volt: ez m#225;r tudom#225;nyos-fantasztikus reg#233;nybe illett. Ez a t#246;rt#233;net a Merk#250;r s#246;t#233;t oldal#225;n j#225;tsz#243;dott, m#233;g amikor azt hitt#233;k, hogy van s#246;t#233;t oldala. Vagy a szikl#225;s Pl#250;t#243;n, ahol a Nap csak egy csillag a sok k#246;z#246;tt, alig vil#225;g#237;t f#233;nyesebben n#225;luk a s#246;t#233;ts#233;gben. Ezt itt, gondolta #193;rny#233;k, csak egy hajsz#225;l v#225;lasztja el azokt#243;l a helyekt#337;l, ahol v#246;d#246;rbe lehet t#246;lteni a leveg#337;t #233;s #250;gy folyik, ak#225;r a s#246;r.

Az a n#233;h#225;ny j#225;rm#369;, amelyik elhajtott mellette, val#243;tlannak t#369;nt: #369;rhaj#243;k voltak, kis v#225;kuumfagyasztott f#233;m- #233;s #252;vegadagok, #233;s a benn#252;k #252;l#337; emberek mind melegebben voltak fel#246;lt#246;zve, mint #337;. A fej#233;ben megsz#243;lalt #233;desanyja egyik kedvenc dala, a „S#233;ta a t#233;li csodaorsz#225;gban”, #233;s #193;rny#233;k #246;sszeszor#237;tott ajkakkal z#252;mm#246;gte a dallamot #233;s az #252;tem#233;hez igaz#237;totta a l#233;pteit.

Nem #233;rezte a l#225;b#225;t. Len#233;zett fekete b#337;rcip#337;j#233;re meg v#233;kony pamutzoknij#225;ra, #233;s most el#337;sz#246;r komolyan agg#243;dni kezdett, hogy le fog fagyni valamije.

Ez m#225;r nem volt vicc. Ez m#225;r t#246;bb volt, mint egyszer#369; ostobas#225;g, #225;tcs#250;szott az igazi, Jesszusom ezt rettent#337;en elsz#250;rtam ball#233;p#233;sek birodalm#225;ba. Ennyi er#337;vel csipkeruh#225;t is viselhetett volna: a sz#233;l #225;tf#250;jt a ruh#225;j#225;n, megdermesztette a csontjait meg a vel#337;t, a szempill#225;it, #233;s a meleg zugot a visszah#250;z#243;d#243; heregoly#243;k alatt.

Menj tov#225;bb — parancsolta mag#225;nak. — Menj tov#225;bb. Ha haza#233;rt#233;l, meg#225;llhatsz #233;s ihatsz egy cs#246;b#246;rnyi leveg#337;t. Egy Beatles-dal csend#252;lt fel a fej#233;ben #233;s most ehhez igaz#237;totta a l#233;pteit. Csak amikor a refr#233;nhez #233;rt, akkor j#246;tt r#225;, hogy a „Help!” c#237;m#369; n#243;t#225;t z#252;mm#246;gi.

M#225;r majdnem el#233;rte a hidat. Mindj#225;rt #225;ts#233;t#225;l rajta #233;s m#233;g mindig t#237;z percre lesz a nyugati part boltjait#243;l — vagy egy kicsit messzebb…

S#246;t#233;t aut#243; hajtott el mellette, meg#225;llt, azt#225;n gomolyg#243; kipufog#243;f#252;st#246;t p#246;f#233;kelve visszatolatott #233;s meg#225;llt mellette. Leh#250;z#243;dott az egyik ablak, a bentr#337;l kit#243;dul#243; g#337;z meg p#225;ra #246;sszekeveredett a f#252;sttel, #233;s s#225;rk#225;nyleheletk#233;nt kavargott a kocsi k#246;r#252;l.

— Minden ok#233;, uram? — k#233;rdezte egy hekus az aut#243;b#243;l.

#193;rny#233;k els#337; #246;szt#246;n#246;s reakci#243;jak#233;nt majdnem r#225;v#225;gta, H#225;ppersze, minden t#246;k#233;letes #233;s cs#250;csszuper k#246;sz#246;n#246;m sz#233;pen biztos #250;r. De ezzel m#225;r elk#233;sett, #233;s helyette azt kezdte mondani:

— Mindj#225;rt megfagyok. Elindultam a v#225;rosba, hogy ennival#243;t meg meleg ruh#225;t vegyek, de al#225;becs#252;ltem a t#225;vot — #233;s eddig jutott gondolatban, amikor r#225;j#246;tt, hogy ebb#337;l a fogvacog#225;son k#237;v#252;l csak annyi hallatszott: „M-m-meg-ffagyok”, #233;s gyorsan hozz#225;tette:

— S-s-s-sajn#225;lom. Hideg. Bocs.

A rend#337;r kinyitotta a kocsi h#225;ts#243; ajtaj#225;t.

— Azonnal besz#225;ll #233;s felmelegszik, meg#233;rtette? — #193;rny#233;k h#225;latelt sz#237;vvel bem#225;szott a h#225;ts#243; #252;l#233;sre, a kez#233;t d#246;rzs#246;lgette, #233;s megpr#243;b#225;lta elhessegetni a lefagyott l#225;bujjak gondolat#225;t. A rend#337;r vissza#252;lt a korm#225;nyhoz. #193;rny#233;k a r#225;cson kereszt#252;l megn#233;zte mag#225;nak. Nem akart arra gondolni, mikor #252;lt utolj#225;ra egy rend#337;raut#243; h#225;ts#243; #252;l#233;s#233;n, #233;s nem akarta #233;szrevenni, hogy h#225;tul nincsen kilincs, hanem ink#225;bb #233;letre d#246;rg#246;lte a kez#233;t. F#225;jt az arca, ak#225;rcsak v#246;r#246;sl#337; ujjai, #233;s most, a melegben ism#233;t megsajdultak a l#225;bujjai. Ez, gondolta, j#243; jel.

A hekus sebess#233;gbe tette a kocsit #233;s elindultak.

— H#225;t tudja — mondta, de nem n#233;zett h#225;tra, csak egy kicsit hangosabban besz#233;lt —, ha megbocs#225;t, ez igaz#225;n nagy ostobas#225;g volt. Nem hallgatta az id#337;j#225;r#225;sjelent#233;seket? M#237;nusz harminc van odakint. Isten tudja, mennyivel #233;rezz#252;k hidegebbnek a sz#233;l miatt, m#237;nusz #246;tvennek vagy hatvannak, de azt hiszem, ilyen hidegben a sz#233;l a legutols#243;, ami miatt agg#243;dni kell.

— K#246;sz — mondta #193;rny#233;k. — K#246;sz, hogy meg#225;llt. Nagyon, nagyon h#225;l#225;s vagyok mag#225;nak.

— Nem messze innen egy n#337; ma reggel kiment megt#246;lteni a mad#225;retet#337;t, k#246;nt#246;sben meg papucsban, #233;s odafagyott, sz#243; szerint odafagyott a j#225;rd#225;hoz. Ma reggel mondt#225;k a t#233;v#233;ben. Maga #250;j errefel#233;. — Ez majdnem k#233;rd#233;s volt, de a f#233;rfi tudta r#225; a v#225;laszt.

— M#250;lt #233;jjel #233;rkeztem a t#225;vols#225;gi j#225;rattal. Arra gondoltam, veszek magamnak p#225;r meleg ruh#225;t, kaj#225;t meg egy kocsit. Nem sz#225;m#237;tottam ilyen hidegre.

— Ja — mondta a hekus. — Engem is meglepett. T#250;ls#225;gosan lefoglalt az, hogy a glob#225;lis felmeleged#233;s miatt agg#243;dtam. Chad Mulligan vagyok. A lakeside-i seriff.

— Mike Ainsel.

— Hell#243;, Mike. Jobban van?

— Igen, egy kicsit.

— Mit szeretne, hov#225; vigyem el#337;sz#246;r?

#193;rny#233;k belem#225;rtotta a kez#233;t a lentr#337;l #225;rad#243; t#369;zforr#243; leveg#337;be, ami f#225;jdalmasan #233;gette az ujjait, azt#225;n visszah#250;zta. Mindent a maga idej#233;ben.

— Mi lenne, ha kitenne a v#225;rosk#246;zpontban?

— Sz#243; sem lehet r#243;la. Am#237;g nem egy bankrabl#225;shoz van sz#252;ks#233;ge r#225;m sof#337;rk#233;nt, boldogan elviszem b#225;rhov#225;, ahov#225; menni akar. Vegye #250;gy, hogy ez a v#225;ros #252;dv#246;zl#337; j#225;rata.

— Mit aj#225;nlana, hol kezdj#252;k?

— Csak m#250;lt #233;jjel k#246;lt#246;z#246;tt be.

— #205;gy igaz.

— Reggelizett m#225;r?

— M#233;g nem.

— H#225;t, nekem ez #225;llatira j#243; kiindul#243;pontnak t#369;nik — mondta Mulligan. Addigra #225;tjutottak a h#237;don #233;s bejutottak a v#225;ros #233;szaknyugati r#233;sz#233;be.

— Ez a f#337;utca — mondta Mulligan —, #233;s az ott… — tette hozz#225;, amikor a f#337;utc#225;n jobbra fordultak — a f#337;t#233;r.

A f#337;t#233;r m#233;g #237;gy t#233;len is leny#369;g#246;z#337; volt, de #193;rny#233;k #233;rezte, hogy igaz#225;b#243;l ny#225;ron kellene l#225;tnia, amikor sz#237;nes kavalk#225;dk#233;nt bor#237;t el mindent a pipacs, a n#337;szirom meg mindenf#233;le m#225;s vir#225;g, #233;s a t#233;r egyik sark#225;ban z#246;ld-ez#252;st lugast alkotnak az egym#225;shoz b#250;j#243; ny#237;rf#225;k. Most sz#237;ntelenek voltak, csontv#225;zk#233;nt is gy#246;ny#246;r#369;ek, a zenepavilon #252;resen #225;llt, a sz#246;k#337;kutat t#233;lre elz#225;rt#225;k, a barna homokk#337;b#337;l #233;p#237;tett v#225;rosh#225;z#225;n feh#233;r h#243;sipka d#237;szelgett.

— …ez pedig — fejezte be Chad Mulligan a mondatot, #233;s egy magas, t#225;bla#252;veges #246;reg #233;p#252;let el#233; gurult a t#233;r nyugati r#233;sz#233;n — Mabel b#252;f#233;je.

Kisz#225;llt a kocsib#243;l #233;s kinyitotta #193;rny#233;knak a h#225;ts#243; ajt#243;t. Mindketten lehajtott fejjel siettek v#233;gig a j#225;rd#225;n a hidegben #233;s a sz#233;lben, azt#225;n bel#233;ptek a meleg helyis#233;gbe, ahol frissen s#252;t#246;tt keny#233;r, p#225;st#233;tom, leves #233;s szalonna illata terjengett.

A hely majdnem teljesen #252;res volt. Mulligan letelepedett az egyik asztalhoz #233;s #193;rny#233;k le#252;lt vele szemben. Gyan#237;totta, hogy Mulligan az#233;rt csin#225;lja mindezt, mert szeretn#233; jobban szem#252;gyre venni #337;t, az idegent. De persze az is lehet, hogy a seriff egyszer#369;en az, aminek l#225;tszik: bar#225;ts#225;gos, seg#237;t#337;k#233;sz j#243;indulat#250;.

Egy asszony sietett az asztalukhoz. Nem k#246;v#233;r volt, hanem nagy, nagydarab, bronzsz#237;n haj#250; hatvanas n#337;.

— Hell#243;, Chad — mondta. — Biztosan k#233;rsz egy forr#243; csokit, am#237;g gondolkodsz. — K#233;t lamin#225;lt #233;tlapot tett le el#233;j#252;k.

— De nem k#233;rek r#225; habot — b#243;lintott a seriff. — Mabel t#250;ls#225;gosan j#243;l ismer — fordult #193;rny#233;khoz. — Maga mit k#233;r, #246;regem?

— A forr#243; csoki remek#252;l hangzik — mondta #193;rny#233;k. — #201;s semmi kifog#225;som a tejsz#237;n ellen.

— Remek — mondta Mabel. — #201;ljen csak vesz#233;lyesen, dr#225;g#225;m. Nem mutatsz be minket egym#225;snak, Chad? Ez a fiatalember net#225;n egy #250;j rend#337;rtiszt?

— M#233;g nem — mondta Chad Mulligan vak#237;t#243; mosollyal. — #336; Mike Ainsel. M#250;lt #233;jjel k#246;lt#246;z#246;tt Lakeside-ba. Eln#233;z#233;st. — Fel#225;llt, a helyis#233;g h#225;ts#243; r#233;sz#233;be s#233;t#225;lt #233;s bel#233;pett az #193;LL#211;K felirat#250; ajt#243;n, r#246;gt#246;n az #220;L#336;K t#225;bl#225;val ell#225;tott bej#225;rat mellett.

— Maga az #250;j lak#243; a Northridge Roadon. A r#233;gi Pilsen-h#225;zban. #211;, igen — mondta a n#337; boldogan —, m#225;r tudom, kicsoda maga. Hinzelmann j#225;rt itt reggel p#225;st#233;tom#233;rt #233;s mindent elmes#233;lt. Mondja, csak forr#243; csokit isznak, vagy szeretn#233; megn#233;zni a men#252;t is?

— #201;n reggelizem — mondta #193;rny#233;k. — Mi j#243; itt?

— Itt minden j#243; — felelte Mabel. — Magam k#233;sz#237;tek mindent. De Yoopie-t#243;l keletre #233;s d#233;lre ez az utols#243; hely, ahol p#225;st#233;tomot kap, #233;s azok k#252;l#246;n#246;sen j#243;k. #193;tmeleg#237;tik az embert #233;s laktat#243;ak. Ez a specialit#225;som.

#193;rny#233;k nem tudta pontosan, milyen az a p#225;st#233;tom, de azt mondta, legyen, #233;s Mabel n#233;h#225;ny perc m#250;lva visszat#233;rt valamivel, ami egy sz#233;les, #246;sszehajtott pit#233;re eml#233;keztetett. Az als#243; r#233;sz#233;t szalv#233;t#225;ba csavart#225;k. #193;rny#233;k a szalv#233;t#225;n#225;l fogva felemelte #233;s beleharapott: forr#243; volt, h#250;ssal, krumplival, r#233;p#225;val #233;s hagym#225;val t#246;lt#246;tt#233;k meg.

— #201;letem els#337; p#225;st#233;toma — mondta. — Nagyon j#243;.

— Ez olyan yoopie-dolog — k#246;z#246;lte a n#337;. — Az esetek nagy r#233;sz#233;ben csak fent, Ironwoodban kap ilyesmit. A cornwalliakt#243;l sz#225;rmazik, akik #225;tj#246;ttek Amerik#225;ba #233;s a vasb#225;ny#225;kban dolgoztak.

— Yoopie?

— A fenti f#233;lsziget. Yoopie. Michigan #233;szakkeleti cs#252;cske.

Visszat#233;rt a seriff Belesz#252;rcs#246;lt a forr#243; csokol#225;d#233;ba.

— Mabel — mondta —, csak nem beletuszkolt#225;l egy p#225;st#233;tomot ebbe a kedves fiatalemberbe?

— Finom — mondta #193;rny#233;k. T#233;nyleg az volt, forr#243; t#233;szt#225;ba rejtett #237;zletes meglepet#233;s.

— Megy is r#246;gt#246;n a pocakra. — Chad Mulligan megpaskolta a has#225;t. — #201;n figyelmeztettem. Ok#233;. Sz#243;val sz#252;ks#233;ge lenne egy aut#243;ra. — Miut#225;n levetette csukly#225;s zubbony#225;t, kider#252;lt r#243;la, hogy h#243;rihorgas f#233;rfi, kerekded pocakkal. Ny#250;zott, #233;rtelmes arca volt, ink#225;bb t#369;nt m#233;rn#246;knek, mint hekusnak.

#193;rny#233;k tele sz#225;jjal b#243;lintott.

— Rendben. Felh#237;vtam p#225;r embert. Justin Leibovitz el akarja adni a terepj#225;r#243;j#225;t, n#233;gyezret k#233;r #233;rte, de h#225;romezerben is kiegyezne. Gunther#233;k nyolc h#243;napja #225;rulj#225;k a Toyot#225;jukat, ocsm#225;ny egy d#246;g, de most m#225;r val#243;sz#237;n#369;leg fizetn#233;nek #233;rte, csak t#369;nj#246;n el v#233;gre a felhajt#243;jukr#243;l. Ha nem zavarja, hogy ronda, j#243; v#225;s#225;rt csapna. A f#233;rfimosd#243;b#243;l felh#237;vtam Missy Gunthert a Lakeside Ingatlank#246;zvet#237;t#337;n#233;l #233;s hagytam neki #252;zenetet, mert m#233;g nem volt bent, biztosan a haj#225;t csin#225;ltatja Sheil#225;n#225;l.

#193;rny#233;k az utols#243; falatig t#246;k#233;letesnek tal#225;lta a p#225;st#233;tomot. B#225;mulatosan laktat#243; volt. „A csontjaidra tapad” — szokta mondani az #233;desanyja az ilyen ennival#243;ra. — „Kip#225;rn#225;zza a derekadat.”

— Nos — mondta Chad Mulligan seriff, #233;s let#246;r#246;lte a sz#225;j#225;r#243;l a forr#243; csoki habj#225;t. — Arra gondoltam, a k#246;vetkez#337; #225;llom#225;s a Hennings Mez#337;gazdas#225;gi Bolt lesz, ott szerezhet igazi t#233;li #246;lt#246;z#233;ket mag#225;nak, ut#225;na beugrunk Dave #201;lelmiszerboltj#225;ba, hogy telepakolhassa az #233;l#233;skamr#225;t, onnan pedig elviszem a Lakeside Ingatlan#252;gyn#246;ks#233;ghez. Ha egy #246;sszegben letesz nekik egy ezrest, rendk#237;v#252;l boldogok lesznek, ha az nem megy, kiegyezhetnek havi #246;tsz#225;z doll#225;ros t#246;rleszt#233;sben, n#233;gy h#243;napon kereszt#252;l. Rusnya egy j#225;rg#225;ny, mint m#225;r eml#237;tettem, de ha a k#246;ly#246;k nem festette volna lil#225;ra, t#237;zezret #233;rne, r#225;ad#225;sul megb#237;zhat#243;, amire errefel#233; nagy sz#252;ks#233;g van t#233;len, nekem elhiheti.

— Ez nagyon kedves mag#225;t#243;l — mondta #193;rny#233;k. — De nem b#369;n#246;z#337;ket kellene kergetnie ahelyett, hogy az #250;j j#246;vev#233;nyeknek seg#237;t? Nem mintha kifog#225;som lenne ellene, persze.

— Mi is mind ezt hajtogatjuk neki — kuncogott Mabel.

Mulligan v#225;llat vont.

— Ez egy j#243; v#225;ros — mondta egyszer#369;en. — Nincs sok z#369;r. Valaki mindig t#250;ll#233;pi a sebess#233;ghat#225;rt — ami nem rossz, mert a b#237;rs#225;gokb#243;l j#246;n #246;ssze a fizet#233;sem. P#233;ntek, szombat #233;jjelenk#233;nt akad egy-egy barom, aki fel#246;nt a garatra #233;s elp#252;f#246;li kedves h#225;zast#225;rs#225;t — #233;s higgye el nekem, ez nem mindig egy s#233;m#225;ra meggy: f#233;rfiak #233;s n#337;k egyar#225;nt megteszik. De errefel#233; nyugodt az #233;let. Ha valaki bez#225;rta a kulcs#225;t a kocsij#225;ba, engem h#237;v. Csahol#243; kuty#225;k. Minden #233;vben elcs#237;p#252;nk n#233;h#225;ny gimnazist#225;t, akik f#252;vet rejtegetnek az #252;l#233;s m#246;g#246;tt. Az eddigi legnagyobb esetem #246;t #233;ve volt, amikor Dan Schwartz ber#250;gott, felgy#250;jtotta a lak#243;kocsij#225;t, azt#225;n #225;mokfut#225;st rendezett a f#337;utc#225;n a tol#243;kocsij#225;ban, kez#233;ben egy s#246;r#233;tessel, #233;s azt ordib#225;lta, hogy lel#246;vi, aki az #250;tj#225;ba ker#252;l #233;s senki sem akad#225;lyozhatja meg, hogy eljusson a sztr#225;d#225;ra. Szerintem Washingtonba akart menni, hogy meg#246;lje az eln#246;k#246;t. M#225;ig elfog a r#246;h#246;g#233;s, ha eszembe jut Dan, amint a sztr#225;da fel#233; sz#225;guld a tol#243;kocsij#225;ban, amire a k#246;vetkez#337; matric#225;t ragasztotta: „A fiam fiatalkor#250; b#369;n#246;z#337;, #233;s a te eminens kisl#225;nyodat dugja.” Eml#233;kszel, Mabel?

Mabel #246;sszeszor#237;tott sz#225;jjal b#243;lintott. #336; l#225;that#243;an nem tal#225;lta annyira mulats#225;gosnak a dolgot.

— Mit csin#225;lt?

— Besz#233;ltem vele. Odaadta a pusk#225;t. A b#246;rt#246;nben kialudta a m#225;mor#225;t. Dan nem rossz fick#243;, csak r#233;szeg volt #233;s d#252;h#246;s.

#193;rny#233;k kifizette a reggelij#233;t, #233;s Chad Mulligan tess#233;k-l#225;ss#233;k tiltakoz#225;sa ellen#233;re mindk#233;t forr#243; csokit.

A Hennings Mez#337;gazdas#225;gi Bolt rakt#225;rm#233;ret#369; #233;p#252;let volt a v#225;ros d#233;li r#233;sz#233;n, ahol a traktorokt#243;l kezdve a j#225;t#233;kokig mindent kapni lehetett (a j#225;t#233;kokat a kar#225;csonyi d#237;szekkel egy#252;tt m#225;r most kedvezm#233;nyesen #225;rult#225;k). Az #252;zletben ny#252;zs#246;gtek a kar#225;csonyi p#243;tbev#225;s#225;rl#243;k. #193;rny#233;k #233;szrevette az egyik l#225;nyt a buszr#243;l, a fiatalabbat. Intett neki, amit a l#225;ny n#233;mi t#233;tov#225;z#225;s ut#225;n k#233;k fogszab#225;lyz#243;s mosollyal viszonzott. #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lta elk#233;pzelni, hogyan fog kin#233;zni t#237;z #233;v m#250;lva.

Val#243;sz#237;n#369;leg olyan gy#246;ny#246;r#369;s#233;gesen sz#233;p lesz, mint a p#233;nzt#225;rn#225;l #225;ll#243; l#225;ny, aki csipog#243; vonalk#243;d-leolvas#243;val p#225;szt#225;zta v#233;gig a v#225;s#225;rolt holmikat, ami val#243;sz#237;n#369;leg egy traktorral is megbirk#243;zott volna, ha valaki azzal jelenik meg a kassz#225;n#225;l.

— T#237;z p#225;r j#233;gerals#243;? — jegyezte meg a l#225;ny. — Be#246;lt#246;z#252;nk t#233;lire, hmm? — #218;gy n#233;zett ki, mint egy fiatal filmcsillag.

#193;rny#233;k ism#233;t tizenn#233;gy #233;ves, ostoba kamasznak #233;rezte mag#225;t, akinek csom#243; ker#252;lt a nyelv#233;re. Sz#243;tlanul n#233;zte, ahogyan a l#225;ny leolvassa a h#337;tart#243; csizm#225;t, a keszty#369;t, a pul#243;vert #233;s a libatollal b#233;lelt kab#225;tot.

Most ink#225;bb nem akarta kipr#243;b#225;lni a Szerd#225;t#243;l kapott hitelk#225;rty#225;t, k#252;l#246;n#246;sen nem a seg#237;t#337;k#233;sz Chad Mulligannel az oldal#225;n, ez#233;rt minden#233;rt k#233;szp#233;nzzel fizetett. Azt#225;n a csomagokkal elt#369;nt a f#233;rfimosd#243;ban, ahol mag#225;ra #246;lt#246;tte szerzem#233;nyei nagy r#233;sz#233;t.

— J#243;l n#233;z ki, colos bar#225;tom — mondta Mulligan.

— Legal#225;bb nem f#225;zom — felelte #193;rny#233;k, #233;s kint, a parkol#243;ban sem f#225;zott, pedig a sz#233;l hidegen #233;gette az arc#225;t. Mulligan ind#237;tv#225;ny#225;ra a h#225;ts#243; #252;l#233;sre tette a szatyrokat #233;s be#252;lt el#337;re.

— Sz#243;val mivel foglalkozik, Ainsel #250;r? — k#233;rdezte a seriff — Egy ilyen nagydarab fick#243;, mint maga. Mi a szakm#225;ja? Lakeside-ban is ebb#337;l fog #233;lni?

#193;rny#233;k sz#237;ve szapor#225;bban kezdett verni, de a hangja magabiztos maradt.

— A nagyb#225;ty#225;mnak dolgozom. Az orsz#225;got j#225;rja, mindenf#233;l#233;vel kereskedik. #201;n cipelem a nagyobb dolgokat.

— J#243;l megfizetik?

— Csal#225;dtag vagyok. #336; tudja, hogy nem fogom #225;tverni, #233;n meg menet k#246;zben tanulok egy keveset a szakm#225;b#243;l. Am#237;g r#225; nem j#246;v#246;k, pontosan mivel akarok foglalkozni. — Az eg#233;sz teljesen meggy#337;z#337;en cs#250;szott ki a sz#225;j#225;n, k#246;nnyed#233;n, mint egy k#237;gy#243;. Abban a pillanatban mindent tudott Mike Amseir#337;l, #233;s kedvelte Mike Ainselt. Neki nem voltak olyan gondjai, mint #193;rny#233;knak. Mike Ainsel nem h#225;zasodott meg soha. Mike Ainselt nem vallatta Deszka #250;r meg Szikla #250;r egy tehervagonban. A telev#237;zi#243;k sem besz#233;lgettek Mike Ainsellel („Akarod l#225;tni Lucy cicij#233;t?” — k#233;rdezte egy hang a fej#233;ben). Mike Ainselnek nem voltak r#233;m#225;lmai #233;s nem hitt a k#246;zelg#337; viharban.

Dave #233;lelmiszerboltj#225;ban telepakolta a kosarat hideg ennival#243;val — tejjel, toj#225;ssal, keny#233;rrel, alm#225;val, sajttal, keksszel. Semmi komoly. A f#337;z#233;ssel m#233;g r#225;#233;r. Mik#246;zben a polcok k#246;z#246;tt b#243;kl#225;sztak, Chad Mulligan egyfolyt#225;ban ismer#337;s#246;kkel tal#225;lkozott, #233;s bemutatta nekik #193;rny#233;kot: „Ez itt Mike Ainsel, kivette azt az #252;res lak#225;st a Pilsen-h#225;zban, ott fent, a t#243; h#225;ts#243; cs#252;csk#233;ben”. #193;rny#233;k hamarosan meg sem pr#243;b#225;lta megjegyezni a neveket. Mindenkivel kezet szor#237;tott, mosolygott, #233;s k#233;nyelmetlen#252;l #233;rezte mag#225;t, mert szigetelt v#233;d#337;#246;lt#246;zet#233;ben izzadni kezdett a meleg #252;zletben.

Chad Mulligan #225;tfuvarozta a t#250;loldalra, a Lakeside Ingatlan#252;gyn#246;ks#233;ghez. Missy Gunther frissen lakkozott hajjal #233;s csillog#243; k#246;rm#246;kkel v#225;rta #337;ket, #233;s neki be sem kellett mutatni a j#246;vev#233;nyt — t#246;k#233;letesen tudta, kicsoda Mike Ainsel. H#225;t, a Borson #250;r, Emerson b#225;csik#225;ja, micsoda kedves ember, lakott itt, mikor is, hat, nyolc hete m#225;r, #233;s azt a lak#225;st b#233;relte a Pilsen-h#225;zban, #233;s ugye, milyen im#225;dnival#243; onnan fentr#337;l a kil#225;t#225;s? De #233;desem, v#225;rja csak meg a tavaszt, #233;s mi olyan szerencs#233;sek vagyunk, errefel#233; rengeteg t#243; z#246;ld lesz az alg#225;t#243;l nyaranta, az ember gyomra kifordul t#337;le, de a mi tavunk, h#225;t, tudja, j#246;n majd j#250;lius negyedike, #233;s sz#243; szerint inni lehetne a v#237;zb#337;l olyankor, #233;s Borson #250;r m#233;g tavaly el#337;re kifizette a b#233;rleti d#237;jat az eg#233;sz #233;vre, ami pedig a kocsit illeti, el sem hiszi, hogy Chad Mulligan m#233;g eml#233;kszik r#225;, #233;s igen, nagyon sz#237;vesen megv#225;lik t#337;le. Az igazat megvallva m#225;r majdnem odaadta Hinzelmannak, legyen ez az idei roncs, nem mintha roncs lenne, isten #337;rizz, a fi#225;#233; volt, miel#337;tt elment volna tanulni Green Baybe, #233;s, h#225;t a sr#225;c egyszer csak #225;tfestette lil#225;ra, #233;s ha-ha-ha, nagyon rem#233;li, hogy Mike Ainsel kedveli a lila sz#237;nt, csak ennyit akart mondani, #233;s ha nem, h#225;t nem hib#225;ztathatja #233;rte…

Mulligan seriff a lit#225;nia k#246;zep#233;n eln#233;z#233;st k#233;rt.

— #218;gy t#369;nik, sz#252;ks#233;g van r#225;m az irod#225;ban. #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk, Mike — mondta, #233;s #225;tpakolta #193;rny#233;k csomagjait Missy Gunther furgonj#225;ba.

Az asszony elfuvarozta #193;rny#233;kot a h#225;zukig, ahol a gar#225;zsfelhajt#243;n megpillantotta az #246;regecske furgont. Az egyik fel#233;t a h#243;f#250;v#225;s m#225;zolta vak#237;t#243;an feh#233;rre, m#237;g a t#246;bbi r#233;sze olyan l#225;z#225;lom szer#369;en lila volt, amihez az embernek nagyon sokat #233;s nagyon durv#225;n kell sz#237;vnia, hogy egy#225;ltal#225;n kedvelni kezdje.

Viszont els#337; pr#243;b#225;lkoz#225;sra beindult, m#369;k#246;d#246;tt benne a f#369;t#233;s, b#225;r majdnem t#237;z percig kellett j#225;ratni a motort, teljesen felcsavart f#369;t#233;ssel, hogy a bels#337; h#337;m#233;rs#233;klet elviselhetetlen hidegr#337;l szimpl#225;n fagyosra v#225;ltozzon. Mik#246;zben a kocsi kiolvadt, Missy Gunther a konyh#225;ba k#237;s#233;rte #193;rny#233;kot — eln#233;z#233;st a rumli#233;rt, de a kicsik kar#225;csonykor mindenhol sz#233;thagyj#225;k a j#225;t#233;kaikat, #233;s egyszer#369;en nincsen sz#237;vem elpakolni, nem k#233;r esetleg egy kis marad#233;k pulyk#225;t? J#243;, akkor k#225;v#233;t, egy pillanat, #233;s k#233;sz lesz egy friss kann#225;val —, majd #193;rny#233;k levett egy nagy, piros j#225;t#233;kaut#243;t az ablak melletti sz#233;kr#337;l, le#252;lt, #233;s Missy Gunther megk#233;rdezte t#337;le, tal#225;lkozott-e m#225;r a szomsz#233;daival, #233;s #337; bevallotta, hogy m#233;g nem.

Mik#246;zben a k#225;v#233; lef#337;tt, megtudta, hogy a h#225;zban n#233;gyen laknak rajta k#237;v#252;l — amikor m#233;g Pilsen#233;k#233; volt, #337;k laktak a f#246;ldszinten #233;s kiadt#225;k a k#233;t emeleti lak#225;st, de most k#233;t fiatalember, Holz #250;r #233;s Neiman #250;r k#246;lt#246;z#246;tt a hely#252;kre, egy#252;tt laknak, #233;s #250;gy laknak egy#252;tt, j#243;s#225;gos #233;g, van itt mindenf#233;le ember, annyif#233;l#233;k vagyunk, b#225;r az olyanok, mint #337;k, ink#225;bb Madisonban vagy Minneapolisban k#246;tnek ki, de az igazat megvallva, errefel#233; fikarcnyit nem #233;rdekel senkit a dolog. Key Westben t#246;ltik a telet, #225;prilisban j#246;nnek vissza, akkor majd biztosan tal#225;lkoznak. Az a helyzet, hogy Lakeside rendes v#225;ros. Na most Ainsel #250;r mellett Marguerite Olsen lakik a kisfi#225;val, kedves asszony, nagyon, nagyon kedves, de neh#233;z #233;lete volt, m#233;gis annyira b#225;jos teremt#233;s, #233;s a Lakeside Newsn#225;l dolgozik. Nem a vil#225;g legizgalmasabb #250;js#225;gja, de Missy Gunther szerint a helyzet az, hogy a helyb#233;liek t#246;bbs#233;ge kedveli.

#211;, mondta #233;s kit#246;lt#246;tte a k#225;v#233;t, b#225;rcsak l#225;thatn#225; Ainsel #250;r a v#225;rost ny#225;ron vagy k#233;s#337; tavasszal, amikor vir#225;gzik az orgona, az almafa meg a cseresznye, mert Missy Gunther szerint ehhez foghat#243; nincs az eg#233;sz vil#225;gon.

#193;rny#233;k kifizetett #246;tsz#225;z doll#225;r el#337;leget, be#252;lt a kocsiba #233;s h#225;tramenetben v#233;gighajtott az udvaron, ki az #250;ttestre. Missy Gunther megkocogtatta az ablakot.

— Ez a mag#225;#233; — mondta. — Majdnem elfelejtettem. — S#225;rg#225;sbarna bor#237;t#233;kot nyomott #193;rny#233;k kez#233;be. — Ez amolyan vicc. P#225;r #233;ve nyomtattuk. Nem kell most megn#233;znie.

#193;rny#233;k k#246;sz#246;netet mondott az asszonynak #233;s #243;vatosan visszaaut#243;zott a v#225;rosba. A t#243;parton ment. B#225;rcsak l#225;thatn#225; tavasszal vagy ny#225;ron vagy #337;sszel: biztosan nagyon sz#233;p lehet, ebben nem is k#233;telkedett.

T#237;z perc alatt otthon volt.

A kocsit a h#225;z el#337;tt hagyta #233;s fels#233;t#225;lt a l#233;pcs#337;n a hideg lak#225;sba. Kipakolta a szatyrokat, berakta az ennival#243;t a h#369;t#337;be meg a konyhaszekr#233;nybe, azt#225;n kinyitotta a bor#237;t#233;kot, amit Missy Gunthert#337;l kapott.

Egy #250;tlev#233;l lapult benne. K#233;k, lamin#225;lt fed#337;lapja volt #233;s az els#337; oldalon egy nyilatkozatot tal#225;lt, miszerint Michael Ainsel (Missy Gunther szabatos k#233;z#237;r#225;s#225;val) mostant#243;l fogva Lakeside polg#225;ra. A k#246;vetkez#337; oldalon a v#225;ros t#233;rk#233;pe d#237;szelgett. A t#246;bbi lapon k#252;l#246;nb#246;z#337; boltokban bev#225;lthat#243; kuponok voltak.

— Azt hiszem, j#243;l fogom itt #233;rezni magam — mondta hangosan. A j#233;gvir#225;gos ablak#252;vegen kereszt#252;l lepillantott a t#243;ra. — Ha egyszer v#233;ge lesz ennek a hidegnek.

D#233;lut#225;n kett#337; k#246;r#252;l valaki d#246;r#246;mb#246;lt az ajt#243;n. #193;rny#233;k az egyik elt#252;ntet#337; tr#252;kk#246;t gyakorolta egy negyeddoll#225;rossal, amit #233;szrev#233;tlen#252;l hajig#225;lt egyik kez#233;b#337;l a m#225;sikba. T#250;ls#225;gosan f#225;ztak #233;s elg#233;mberedtek az ujjai, ez#233;rt #225;lland#243;an elejtette a p#233;nzdarabot, #233;s akkor is elejtette, amikor meghallotta a kopog#225;st.

Az ajt#243;hoz ment #233;s kinyitotta.

A val#243;di riadalom pillanata: az ajt#243;ban #225;ll#243; f#233;rfi fekete #225;larcot viselt, ami az arca als#243; r#233;sz#233;t eltakarta. A t#233;v#233;sorozatok bankrabl#243;i viseltek ilyen #225;larcot, vagy egy gyenge horrorfilm sorozatgyilkosa, aki #237;gy akarja megriasztani az #225;ldozatait. A f#233;rfi fej#233;t fekete, k#246;t#246;tt sapka takarta.

Viszont kisebb #233;s v#233;konyabb volt #193;rny#233;kn#225;l, #233;s els#337; l#225;t#225;sra nem volt n#225;la fegyver. #201;s rik#237;t#243; sz#237;n#369; steppelt kab#225;tot hordott, amit a sorozatgyilkosok norm#225;lis esetben ink#225;bb mell#337;zn#233;nek.

— Hihelhan — mondta a l#225;togat#243;.

— He?

A f#233;rfi leh#250;zta a maszkot #233;s Hinzelmann vid#225;m arca bukkant el#337; al#243;la.

— Azt mondtam, „Hinzelmann”. L#225;tja, el sem tudom k#233;pzelni, mit csin#225;ltunk, miel#337;tt feltal#225;lt#225;k ezeket az #225;larcokat. Vagyis pontosan eml#233;kszem, mit csin#225;ltunk. Vastag, k#246;t#246;tt sapk#225;t hordtunk meg egy csom#243; s#225;lat, #233;s ne is akarja tudni, miket m#233;g. Szerintem b#225;mulatos, mi mindennel el#337; nem rukkolnak manaps#225;g. Lehet, hogy #246;reg vagyok m#225;r, de nem morgol#243;dom a fejl#337;d#233;s miatt, #233;n ugyan nem.

Sz#243;noklata v#233;gezt#233;vel egy kosarat nyomott #193;rny#233;k kez#233;be, amit helyi sajttal, palackokkal, lekv#225;ros#252;vegekkel #233;s a c#237;mk#233;j#252;k szerint #337;zh#250;sb#243;l k#233;sz#252;lt kolb#225;szk#225;kkal raktak tele, majd bel#233;pett az ajt#243;n.

— Kellemes kar#225;csony m#225;sodnapj#225;t k#237;v#225;nok — mondta. #193;larc ide vagy oda, az orra, a f#252;le #233;s az arca k#246;z#233;ps#337; r#233;sze cseresznyepiros volt. — Hallom, m#225;ris evett egyet Mabel p#225;st#233;tom#225;b#243;l. Hoztam p#225;r dolgot.

— Ez nagyon kedves mag#225;t#243;l — mondta #193;rny#233;k.

— Ugyan, semmis#233;g. A k#246;vetkez#337; h#233;ten majd elkezdem nyaggatni a tombol#225;val. A Kereskedelmi Kamara szervezi, #233;s errefel#233; #233;n vagyok a Kereskedelmi Kamara. Tavaly majdnem tizenh#233;tezer doll#225;rt gy#369;jt#246;tt#252;nk a Lakeside-i K#243;rh#225;z gyermekoszt#225;ly#225;nak.

— H#225;t akkor mi#233;rt nem v#225;g meg most egy jegyre?

— Nem kezdem el addig, am#237;g a roncs ki nem ker#252;l a j#233;gre — felelte Hinzelmann. Kin#233;zett az ablakon a t#243;ra. — Hideg van odakint. Szerintem m#250;lt #233;jjel legal#225;bb t#237;z fokkal h#369;lt le a leveg#337;.

— Nagyon gyorsan t#246;rt#233;nt — b#243;lintott #193;rny#233;k.

— A r#233;gi sz#233;p id#337;kben pont ilyen fagyok#233;rt im#225;dkoztak — mondta Hinzelmann. — A pap#225;m mes#233;lte.

— Ilyen id#337;j#225;r#225;s#233;rt?

— Az #225;m, mert a telepesek csak #237;gy #233;lt#233;k t#250;l a telet. Nem jutott mindenkinek el#233;g ennival#243;, #233;s nem lehetett csak #250;gy leugrani a boltba #233;s telepakolni a kocsit, nem #225;m, uram. Sz#243;val a nagyapusom neki#225;llt t#246;rni a kobakj#225;t, #233;s amikor be#225;lltak az igaz#225;n hideg napok, mint ez itt, fogta nagyanyust meg a lurk#243;kat, a b#225;csik#225;mat, a n#233;nik#233;met meg a pap#225;mat — #337; volt a legfiatalabb —, #233;s a csel#233;dl#225;nyt meg a napsz#225;most, azt#225;n lement vel#252;k a patakhoz, megitatta vel#252;k a k#252;l#246;nleges gy#243;gyn#246;v#233;nyekb#337;l k#233;sz#252;lt f#337;zet#233;t, aminek m#233;g az #243;haz#225;b#243;l hozta a receptj#233;t, #233;s patakv#237;zzel locsolta v#233;gig #337;ket. Persze pillanatokon bel#252;l megfagytak, merevre #233;s k#233;kre, mint egy csom#243; j#233;gkr#233;m. Begur#237;totta #337;ket az #225;rokba, amit m#233;g kor#225;bban #225;sott #233;s szalm#225;val t#246;lt#246;tt fel, #233;s sz#233;pen sorba rakta #337;ket, mint a has#225;bf#225;t, szalm#225;t t#246;mk#246;d#246;tt k#246;z#233;j#252;k, azt#225;n sz#233;les deszk#225;kkal letakarta az #225;rkot, nehogy az #225;llatok ki#225;ss#225;k #337;ket — akkoriban m#233;g k#243;sz#225;ltak erre farkasok, medv#233;k meg mindenf#233;le #225;llat, amit manaps#225;g nem l#225;t az ember, de az a s#225;rk#225;nyfej#369; ember, a hodag az nem, mert az csak kital#225;ci#243;, #233;s nem akarom #233;n pr#243;b#225;ra tenni a hisz#233;kenys#233;g#233;t, nem #225;m, uram — sz#243;val deszk#225;kkal befedte az #225;rkot, amit azt#225;n a k#246;vetkez#337; h#243;es#233;s teljesen elt#252;ntetett, lesz#225;m#237;tva a z#225;szl#243;t, ami azt mutatta, hol van az #225;rok.

— Azut#225;n az #233;n nagyapusom k#233;nyelmesen kibekkelte a telet, #233;s nem kellett az #233;lelem vagy a t#252;zel#337; miatt agg#243;dnia. #201;s amikor bek#246;sz#246;nt#246;tt az igazi tavasz, els#233;t#225;lt a z#225;szl#243;hoz, f#233;lreh#225;nyta a havat, leszedte a deszk#225;kat, azt#225;n egyes#233;vel hazavitte a csal#225;dtagjait #233;s letette #337;ket a t#369;zhely el#233;, hogy felengedjenek. Soha senki nem reklam#225;lt, az egyik napsz#225;most lesz#225;m#237;tva, akinek a f#233;l f#252;le b#225;nta a dolgot, mert a nagyapus rosszul rakta fel a deszk#225;kat, #233;s besz#246;k#246;tt egy r#225;gcs#225;l#243; kedv#369; eg#233;r. No persze, akkoriban m#233;g igazi telek j#225;rt#225;k, #250;gyhogy ezt meg lehetett csin#225;lni. Ezeken a mai ny#225;pic teleken szinte hideg sincsen.

— Val#243;ban? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. Komoly arcot v#225;gott ugyan, de k#246;zben nagyon j#243;l sz#243;rakozott.

— Nem #225;m, 49 #243;ta, de maga t#250;l fiatal ahhoz, hogy eml#233;kezzen r#225;. No, az t#233;l volt. L#225;tom, v#225;s#225;rolt mag#225;nak j#225;rm#369;vet.

— Ja. Mit gondol r#243;la?

— Igazs#225;g szerint soha nem kedveltem azt a Gunther fi#250;t. Volt nekem egy pisztr#225;ngos patakom, bent az erd#337;ben, a birtokom legv#233;g#233;n, nagyon h#225;tul, na j#243;, igaz#225;b#243;l az m#225;r a v#225;ros#233;, de #233;n k#246;veket fektettem le a v#237;zbe #233;s kis tavacsk#225;kat csin#225;ltam, mert a pisztr#225;ngok szeretik az ilyen helyeket. Fogtam ott n#233;h#225;ny igazi sz#233;ps#233;get — az egyik p#233;ld#225;ny meglehetett vagy h#225;rom, h#225;rom #233;s f#233;l kil#243;, a kis Gunther sz#233;trugdosta a k#246;veket #233;s megfenyegetett, hogy feljelent a term#233;szetv#233;d#337;kn#233;l. Most Green Bayben van #233;s vissza fog j#246;nni ide, a kellet#233;n#233;l hamarabb. Ha volna igazs#225;g a vil#225;gon, felcsapna t#233;li sz#246;kev#233;nynek, #233;s szervusz, vil#225;g, de nem, ez #250;gy tapad, mint bog#225;ncs a gyapj#250;zokniba. — Elkezdte kirakosgatni a pultra az aj#225;nd#233;kkos#225;r tartalm#225;t. — Ez itt Katherine Powdermaker vadalmalekv#225;rja. Mi#243;ta az eszemet tudom, minden kar#225;csonyra kapok t#337;le egy b#246;d#246;nnel, #233;s az a szomor#250; igazs#225;g, hogy m#233;g soha ki nem nyitottam egyet se. Ott #225;llnak a pinc#233;ben, negyven vagy #246;tven b#246;d#246;n. Ki tudja, egyszer m#233;g felbontok egyet, #233;s kider#252;l, hogy finom. H#225;tha mag#225;nak #237;zlik.

— Mi az a t#233;li sz#246;kev#233;ny?

— Mm. — Az #246;reg feljebb tolta a sapk#225;j#225;t a fej#233;n #233;s r#243;zsasz#237;n mutat#243;ujj#225;val megvakargatta a hal#225;nt#233;k#225;t. — H#225;t, Lakeside-ban is el#337;fordul az ilyesmi — rendes v#225;ros ez, tal#225;n jobb is, mint az #225;tlag, de nem t#246;k#233;letes. Vannak telek, amikor, h#225;t, egy-egy k#246;ly#246;k kicsit bekattan, amikor olyan hideg van, hogy nem lehet kimenni a h#225;zb#243;l #233;s porh#243; takarja a f#246;ldet, amib#337;l rendes h#243;goly#243;t sem lehet csin#225;lni, mert sz#233;tesik…

— Vil#225;gg#225; mennek?

Az #246;regember komor arccal b#243;lintott:

— R#233;szemr#337;l a telev#237;zi#243;t hib#225;ztatom, mert olyasmiket mutat a k#246;lyk#246;knek, amilyen nekik sohasem lehet — a Dallast, a Dinaszti#225;t meg az #246;sszes t#246;bbi ostobas#225;got. 83 #337;sze #243;ta nincsen t#233;v#233;m, lesz#225;m#237;tva egy fekete-feh#233;r vackot a szekr#233;nyben, amit az#233;rt tartok, h#225;tha beugrik hozz#225;m valaki a v#225;rosb#243;l #233;s meccs van a t#233;v#233;ben.

— Megk#237;n#225;lhatom valamivel, Hinzelmann?

— K#225;v#233;val ne. #201;g t#337;le a gyomrom. Csak vizet k#233;rek. — Megcs#243;v#225;lta a fej#233;t. — Az orsz#225;gnak ebben a sark#225;ban a szeg#233;nys#233;g a legnagyobb gond. Nem #250;gy, mint a gazdas#225;gi v#225;ls#225;g idej#233;n, sokkal ink#225;bb… hogy h#237;vj#225;k azt, amikor valami motoz a dolgok szeg#233;ly#233;n, mint egy cs#243;t#225;ny?

— Lappang?

— Az az. Lappang. A fav#225;g#225;snak v#233;ge. A b#225;ny#225;szatnak v#233;ge. A turist#225;k nem mennek #233;szakabbra a The Delisn#233;l, lesz#225;m#237;tva egy maroknyi vad#225;szt meg azt a p#225;r k#246;lyk#246;t, akik kempingezni j#246;nnek a tavakhoz — #233;s #337;k nem sok p#233;nzt k#246;ltenek a v#225;rosokban.

— Viszont Lakeside eg#233;szen j#243;l elboldogul, ahogy l#225;tom.

Az #246;regember #193;rny#233;kra pislogott egyet.

— Higgye el nekem, rengeteg er#337;fesz#237;t#233;sbe ker#252;l — mondta. — Kem#233;ny munka. De ez egy rendes v#225;ros, #233;s az itteniek minden erej#252;ket a v#225;rosra ford#237;tj#225;k. Nem mintha az #233;n csal#225;dom nem lett volna szeg#233;ny. K#233;rdezze csak meg, milyen szeg#233;nyek voltunk.

#193;rny#233;k komoly arcot er#337;ltetett mag#225;ra #233;s megk#233;rdezte:

— Milyen szeg#233;nyek voltak, Hinzelmann #250;r?

— Csak Hinzelmann, Mike. Olyan szeg#233;nyek voltunk, hogy m#233;g t#369;zre sem telt. Szilveszterkor az ap#225;m elszopogatott egy mentolos cukork#225;t, mi, k#246;lyk#246;k meg #246;sszegy#369;lt#252;nk k#246;r#252;l#246;tte #233;s a lehelet#233;ben melengett#252;k a kez#252;nket.

#193;rny#233;kb#243;l kirobbant a vihog#225;s. Hinzelmann felh#250;zta a s#237;maszkot, felk#252;zd#246;tte mag#225;ra hatalmas steppelt kab#225;tj#225;t, el#337;vette a zseb#233;b#337;l a kulcsokat #233;s felh#250;zta nagy keszty#369;it.

— Ha nagyon elunn#225; mag#225;t idefent, csak j#246;jj#246;n le a boltba #233;s keressen engem. Megmutatom a sz#225;r#237;tott l#233;gycsaligy#369;jtem#233;nyemet. Az annyira unalmas, hogy megk#246;nnyebb#252;l#233;s lesz visszaj#246;nni ide. — Fojtott, de #233;rthet#337; hangon besz#233;lt.

— #205;gy teszek — mondta #193;rny#233;k mosolyogva. — Hogy van Tessie?

— A t#233;li #225;lm#225;t alussza. Majd tavasszal el#337;hozom. Vigy#225;zzon mag#225;ra, Ainsel #250;r. — Becsukta maga ut#225;n az ajt#243;t.

A lak#225;sban egyre hidegebb lett.

#193;rny#233;k felvette a kab#225;tj#225;t meg a keszty#369;j#233;t. Azt#225;n felh#250;zta a csizm#225;j#225;t. Most m#225;r alig l#225;tszott a t#243; az ablakra fagyott j#233;gr#233;teg miatt, ami absztrakt festm#233;nny#233; v#225;ltoztatta a l#225;tk#233;pet.

#193;rny#233;k l#233;legzete felh#337;k#233;nt gomolygott a leveg#337;ben.

Kiment a lak#225;sb#243;l, v#233;gigs#233;t#225;lt a teraszon #233;s bekopogtatott a szomsz#233;d lak#225;s ajtaj#225;n. Odabent n#337;i hang kiab#225;lt valakivel, hogy hallgasson m#225;r el, az isten szerelm#233;re, #233;s halk#237;tsa le a t#233;v#233;t — biztosan egy gyerekkel, gondolta #193;rny#233;k, a feln#337;ttek nem #237;gy kiab#225;lnak egym#225;ssal. Kiny#237;lt az ajt#243;, #233;s egy nagyon hossz#250;, nagyon fekete haj#250;, f#225;radt n#337; b#225;mult r#225; riadtan.

— Igen?

— #220;dv#246;zl#246;m, asszonyom. A nevem Mike Ainsel. #201;n vagyok a szomsz#233;d.

A n#337; arckifejez#233;se #225;rnyalatnyit sem v#225;ltozott.

— Igen?

— Asszonyom, borzalmas hideg van a lak#225;somban. A radi#225;torb#243;l j#246;n egy kis meleg, de a lak#225;s egy#225;ltal#225;n nem melegszik fel t#337;le.

A n#337; tet#337;t#337;l talpig v#233;gigm#233;rte, azt#225;n halov#225;ny mosoly derengett fel a sz#225;ja sark#225;ban.

— Na, j#246;jj#246;n be. K#252;l#246;nben ebben a lak#225;sban sem lesz t#250;l meleg. #193;rny#233;k bel#233;pett az ajt#243;n. A padl#243;n sz#237;nes j#225;t#233;kok hevertek mindenfel#233;. A fal mellett kis kupacokban #225;lltak a kar#225;csonyi csomagol#243;pap#237;rok maradv#225;nyai. A t#233;v#233; el#337;tt, centikre a k#233;sz#252;l#233;kt#337;l egy kisfi#250; #252;lt, #233;s a Disney-f#233;le Herkulest n#233;zte a vide#243;n. Rajzolt szat#237;r trappolt v#233;gig kiab#225;lva a k#233;perny#337;n. #193;rny#233;k h#225;tat ford#237;tott a t#233;v#233;nek.

— Ok#233; — mondta a n#337;. — A k#246;vetkez#337;t kell tennie. El#337;sz#246;r szigeteli az ablakot, a Henningsben lehet kapni ilyesmit, olyan, mint a f#243;lia, de ablakokra val#243;. R#225;ragasztja az #252;vegre, #233;s ha van hozz#225; kedve, m#233;g a hajsz#225;r#237;t#243;val is v#233;gigmehet rajta, akkor eg#233;sz t#233;len ott is marad. Ez megakad#225;lyozza, hogy kisz#246;kj#246;n a meleg. Azt#225;n vegyen egy vagy k#233;t h#337;sug#225;rz#243;t. Az #233;p#252;let kaz#225;nja #246;reg m#225;r, #233;s nem igaz#225;n tud mit kezdeni az igazi hideggel. Mostan#225;ban enyhe telek voltak, gondolom, h#225;l#225;snak kellene lenn#252;nk emiatt. — Azt#225;n kezet ny#250;jtott. — Marguerite Olsen.

— #214;r#252;l#246;k, hogy megismerhetem — mondta #193;rny#233;k. Leh#250;zta a keszty#369;j#233;t #233;s kezet szor#237;tott a n#337;vel. — Tudja, asszonyom, mindig #250;gy gondoltam, hogy egy Olsennek sz#337;k#233;bbnek kellene lennie.

— Az exf#233;rjem olyan sz#337;ke volt, ahogyan az a nagyk#246;nyvben meg van #237;rva. R#243;zsasz#237;n arc#250; #233;s sz#337;ke. Akkor sem b#237;rt volna lebarnulni, ha fegyvert fognak r#225;.

— Missy Gunther mes#233;lte, hogy a helyi lapn#225;l dolgozik.

— Missy Gunther mindenkinek mindent elmes#233;l. Nem is #233;rtem, minek helyi lap, am#237;g itt van nek#252;nk #337;. — B#243;lintott. — Igen. N#233;ha tud#243;s#237;tok err#337;l-arr#243;l, de a h#237;rek nagy r#233;sz#233;t a f#337;szerkeszt#337; #237;rja. Nekem jut a term#233;szetv#233;delmi rovat, a kert#233;szked#233;s, vas#225;rnaponk#233;nt a szerkeszt#337;i v#233;lem#233;nyek meg a „K#246;z#246;ss#233;gi napl#243;”, ami ideg#246;l#337; r#233;szletess#233;ggel taglalja, ki kivel vacsor#225;zott tizen#246;t m#233;rf#246;ldes k#246;rzetben.

A n#337; fekete szeme #193;rny#233;kot f#252;rk#233;szte, #233;s #337;t egy pillanatra elfogta a sz#237;ntiszta d#233;j#225; vu #233;rz#233;se. J#225;rtam m#225;r itt kor#225;bban, gondolta.

Nem, ink#225;bb a n#337; eml#233;keztet valakire.

— No mindegy, sz#243;val #237;gy kell felf#369;teni a lak#225;st — mondta a n#337;.

— K#246;sz#246;n#246;m — mondta #193;rny#233;k. — Ha melegebb lesz n#225;lam, j#246;jj#246;n #225;t a kisfi#225;val.

— Leonnak h#237;vj#225;k — mondta a n#337;. — #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk… eln#233;z#233;st…

— Ainsel — mondta #193;rny#233;k. — Mike Ainsel.

— Mif#233;le n#233;v ez az Ainsel?

#193;rny#233;knak sejtelme sem volt r#243;la.

— Az #233;n nevem — mondta. — Att#243;l tartok, sohasem #233;rdekelt a csal#225;dunk t#246;rt#233;nete.

— Norv#233;g, esetleg? — k#233;rdezte a n#337;.

— Nem nagyon tartottuk a kapcsolatot — mondta #193;rny#233;k. Azt#225;n esz#233;be jutott a b#225;csik#225;ja, Emerson Borson, #233;s hozz#225;tette: — Legal#225;bbis a csal#225;dnak azzal az #225;g#225;val.

Mire Szerda meg#233;rkezett, #193;rny#233;k minden ablakra feltette az #225;tl#225;tsz#243; m#369;anyag f#243;li#225;t, #233;s egy-egy h#337;sug#225;rz#243; ontotta a meleget a nappaliban meg a h#225;ts#243; h#225;l#243;szob#225;ban. Eg#233;szen bar#225;ts#225;gos volt a kl#237;ma.

— Mi a b#252;d#246;s franc az a lila szarl#225;da odakint? — k#233;rdezte Szerda k#246;sz#246;n#233;sk#233;ppen.

— H#225;t — mondta #193;rny#233;k —, te elvitted a feh#233;r szarl#225;d#225;mat. T#233;nyleg, hol van?

— Eladtam Duluthban — felelte Szerda. — Az ember nem lehet el#233;gg#233; #243;vatos. Ne izgulj, megkapod a r#233;szedet — ha v#233;ge lesz ennek az eg#233;sznek.

— Mit keresek #233;n itt? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — M#225;rmint ebben a v#225;rosban. Nem az #233;letben.

Szerda felvillantotta azt a vigyor#225;t, amit#337;l #193;rny#233;knak mindig kedve t#225;madt meg#252;tni.

— Az#233;rt laksz itt, mert ez az utols#243; hely, ahol keresni fognak. Itt el tudlak rejteni.

— A t#246;bbes sz#225;m az #246;lt#246;ny#246;s#246;kre vonatkozik?

— Pontosan. Att#243;l tartok, a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;z kiesett a j#225;t#233;kb#243;l. Nehez#237;ti egy kicsit a helyzetet, de majd megbirk#243;zunk vele. Most csak topogunk, k#243;dorgunk, v#225;rjuk, hogy elkezd#337;dj#246;n a m#243;ka — ami kicsit k#233;s#337;bb lesz esed#233;kes, mint sz#225;m#237;tottuk. Azt hiszem, elhalasztj#225;k tavaszig. Addig semmi komoly nem t#246;rt#233;nhet.

— Hogyhogy?

— Mert zagyv#225;lhatnak mikro-milli-szekundumokr#243;l, virtu#225;lis vil#225;gokr#243;l #233;s paradigmav#225;lt#225;sokr#243;l, miegym#225;sr#243;l, att#243;l m#233;g #337;ket is k#246;tik az #233;v ciklusai. Ezek halott h#243;napok. Az ilyenkor kiv#237;vott gy#337;zelem halott gy#337;zelem.

— Fogalmam sincs, mir#337;l besz#233;lsz — mondta #193;rny#233;k. Ez nem volt teljesen igaz. Volt valami k#246;d#246;s elk#233;pzel#233;se, de rem#233;lte, hogy t#233;ved.

— Kem#233;ny tel#252;nk lesz, #233;s te meg #233;n a lehet#337; legb#246;lcsebben haszn#225;ljuk ki az id#337;nket. #214;sszetoborozzuk csapatainkat, kiv#225;lasztjuk a harcmez#337;t.

— Ok#233; — mondta #193;rny#233;k. Tudta, hogy Szerda igazat mond, legal#225;bbis r#233;szben. H#225;bor#250; k#246;zeleg. Nem, ez nem igaz: m#225;r el is kezd#337;d#246;tt. A csata k#246;zeleg. — Bolond Sweeney azt mondta, hogy neked dolgozott az els#337; #233;jszak#225;n, amikor tal#225;lkoztunk. A hal#225;la el#337;tt mondta.

— Szerinted olyan ember kell nekem, aki m#233;g egy ilyen nyomorultat sem tud legy#337;zni egy kocsmai vereked#233;sben? De cseppet se f#233;lj, legal#225;bb tucatszor megh#225;l#225;ltad a bel#233;d vetett bizalmamat. J#225;rt#225;l m#225;r Las Vegasban?

— A nevadai Las Vegasban?

— Ott.

— Nem.

— Ma #233;jjel odarep#252;l#252;nk Madisonb#243;l, egy #250;riember mag#225;nrep#252;l#337;j#233;n, amivel a nagyp#225;ly#225;s szerencsej#225;t#233;kosok utaznak. Meggy#337;ztem #337;ket, hogy a fed#233;lzeten a hely#252;nk.

— Te sohasem f#225;radsz bele a hazudoz#225;sba? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. L#225;gyan, k#237;v#225;ncsian k#233;rdezte.

— A legkev#233;sb#233; sem. Mindegy is, mert igazat mondtam. Mi j#225;tszunk a legnagyobb t#233;tre mind k#246;z#246;tt. Az utak tiszt#225;k, p#225;r #243;ra alatt Madisonban lehet#252;nk.

Sz#243;val z#225;rd be az ajt#243;t #233;s kapcsold ki a f#369;t#233;st. Borzaszt#243; szerencs#233;tlens#233;g lenne, ha t#225;voll#233;tedben le#233;gne a h#225;z.

— Kivel tal#225;lkozunk Las Vegasban?

Szerda megmondta.

#193;rny#233;k lekapcsolta a h#337;sug#225;rz#243;kat, besz#243;rt n#233;h#225;ny ruhadarabot a sportt#225;sk#225;j#225;ba, azt#225;n visszafordult Szerd#225;hoz.

— N#233;zd, kicsit h#252;ly#233;n #233;rzem magam. Tudom, hogy #233;ppen most mondtad meg, kivel fogunk tal#225;lkozni, de… nem is tudom. Biztosan kihagyott az agyam. Elfelejtettem. Megmondan#225;d m#233;g egyszer?

Szerda m#233;g egyszer megmondta.

#193;rny#233;k most majdnem megjegyezte. A n#233;v ott lebegett az eml#233;kezete perem#233;n. B#225;rcsak jobban figyelt volna az el#337;bb. Azt#225;n annyiban hagyta a dolgot.

— Ki vezet? — k#233;rdezte.

— Te — felelte Szerda. Kil#233;ptek az ajt#243;n, les#233;t#225;ltak a deszkal#233;pcs#337;n, v#233;gigmentek a jeges #246;sv#233;nyen #233;s besz#225;lltak a fekete Lincoln Town Carba. #193;rny#233;k vezetett.

Amikor valaki bel#233;p egy kaszin#243; ajtaj#225;n, minden oldalr#243;l k#237;s#233;rt#233;sek ostromolj#225;k — olyan k#237;s#233;rt#233;sek, amelyekre kiz#225;r#243;lag egy sz#237;vtelen, l#233;lek n#233;lk#252;li ember mondhatna nemet, akib#337;l furcsa m#243;don a kapzsis#225;g szikr#225;ja is hi#225;nyzik. Figyelj csak: el#337;sz#246;r az ez#252;stp#233;nzek g#233;ppuskaszer#369; ropog#225;sa hallatszik, amint p#246;r#246;gve, cs#246;r#246;gne potyognak a nyer#337;g#233;p t#225;lc#225;j#225;ra, #233;s a peremen t#250;lcsordulva el#246;ntik a monogramos sz#337;nyeget, de ezt felv#225;ltja a ny#237;l#225;sokba dob#225;lt #233;rm#233;k csilingel#337; szir#233;ndala, majd ezt a l#225;rm#225;s, pittyeg#337; k#243;rust is elnyeli a nagyterem, #233;s megnyugtat#243; h#225;tt#233;rzajj#225; alak#237;tja, mire el#233;r a k#225;rtyaasztalokhoz, ami csak #233;ppen annyira hangos, hogy nem hagyja csillapulni az adrenalint a j#225;t#233;kosok ereiben.

A kaszin#243;knak van egy titkuk — olyan titok ez, amit nagy becsben tartanak #233;s minden#225;ron meg#337;riznek, mert ez az egyik legszentebb miszt#233;rium mind k#246;z#246;tt. Mert a legt#246;bb ember nem az#233;rt j#225;tszik, hogy nyerjen, b#225;r a k#246;ztudatban ez az elk#233;pzel#233;s #233;l, ezt adj#225;k el nek#252;nk, ezt hajtogatj#225;k #246;r#246;kk#233; #233;s mi is err#337;l #225;lmodozunk. De ez csak k#233;nyelmes hazugs#225;g, ami az embert becs#225;b#237;tja az #246;r#246;kk#233; nyitott, h#237;vogat#243;, hatalmas ajt#243;kon.

A titok a k#246;vetkez#337;: az emberek az#233;rt j#225;tszanak, hogy vesz#237;tsenek. A kaszin#243;ba azok#233;rt a pillanatok#233;rt j#225;rnak, amikor #250;gy #233;rezhetik, hogy #233;lnek: amikor megp#246;rgetik a kereket, felford#237;tj#225;k a k#225;rty#225;kat, #233;s a p#233;nz#252;ket a g#233;pekbe sz#243;rva saj#225;t magukat is elvesz#237;tik. Lehet, hogy tele sz#225;jjal emlegetik a nyer#337; #233;jszak#225;kat, a megnyert #246;sszegeket, de amit kincsk#233;nt rejtegetnek, titkos kincsk#233;nt, az nem m#225;s, mint a veszt#233;s pillanata. Ez amolyan #225;ldozat.

A p#233;nz meg#225;ll#237;thatatlan z#246;ld-ez#252;st #225;radatk#233;nt h#246;mp#246;ly#246;g #225;t a kaszin#243;n, k#233;zr#337;l k#233;zre, j#225;t#233;kost#243;l krupi#233;hoz, onnan a p#233;nzt#225;roshoz, onnan az igazgat#243;hoz, onnan a biztons#225;gi #337;r#246;kh#246;z, m#237;g a v#233;g#233;n Minden Szents#233;gek Legszentebbik#233;be, a legbens#337;bb szent#233;lybe, a P#233;nzsz#225;ml#225;l#243; Szob#225;ba ker#252;l #201;s itt, a kaszin#243; sz#225;ml#225;l#243;szob#225;j#225;ban pihen meg v#233;g#252;l, itt, ahol kisim#237;tj#225;k, k#246;tegelik, indexelik a z#246;ldhas#250;akat, itt, ezen a helyen, ami kezd idej#233;tm#250;ltt#225; v#225;lni, hiszen a kaszin#243;n #225;tzubog#243; p#233;nz egyre megfoghatatlanabb: bitek elektronikus #225;radata, telefondr#243;tokban h#246;mp#246;lyg#337; adatsorozat.

H#225;rom embert l#225;tunk a szent#233;lyben, akik p#233;nzt sz#225;molnak a kamer#225;k #252;veges tekintet#233;nek keresztt#252;z#233;ben — a l#225;that#243; kamer#225;kon k#237;v#252;l h#252;ll#337;szer#369;, apr#243; g#233;pszemek is figyelik #337;ket, de ezekr#337;l #337;k h#225;rman nem tudnak Egyetlen ember egy m#369;szak alatt t#246;bb p#233;nzt sz#225;mol meg, mint amennyit eg#233;sz #233;let#233;ben megkeres. Amikor alszanak, mindannyian p#233;nzr#337;l #225;lmodnak, kupacokr#243;l #233;s k#246;tegekr#337;l, meg egyre n#246;vekv#337; sz#225;msorokr#243;l, szort#237;rozz#225;k #233;s sorban elvesz#237;tik #337;ket. Hetente legal#225;bb egyszer mindannyiuknak esz#233;be jut, mik#233;ppen j#225;tszhatn#225;k ki a kaszin#243; biztons#225;gi berendez#233;seit, hogyan t#369;nhetn#233;nek el annyi p#233;nzzel, amennyit csak fel b#237;rnak markolni — #233;s miut#225;n megvizsg#225;lt#225;k a lehet#337;s#233;geket, kelletlen#252;l r#225; kellett j#246;nni#252;k, hogy ezek mind kivitelezhetetlenek, #233;s maradnak ink#225;bb az #225;lland#243;fizet#233;sn#233;l, el-elker#252;lik a b#246;rt#246;n meg a jeltelen s#237;r kett#337;s r#233;m#233;t.

Itt, a sanctum sanctorumban #252;l az a h#225;rom ember, aki sz#225;ml#225;ja a p#233;nzt, meg az #337;r#246;k, akik figyelik #337;ket, akik hozz#225;k #233;s viszik a p#233;nzt; #233;s van itt m#233;g valaki. Makul#225;tlan, grafitsz#252;rke #246;lt#246;nyt visel, a haja s#246;t#233;t, arca sim#225;ra borotv#225;lt, viselked#233;se minden #233;rtelemben teljesen feledhet#337;. A t#246;bbiek m#233;g egyszer sem vett#233;k #233;szre, hogy ott van, #233;s ha fel is figyeltek r#225;, abban a pillanatban meg is feledkeztek r#243;la.

A m#369;szak v#233;g#233;n kiny#237;lik a szoba ajtaja, #233;s a grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi az #337;r#246;kkel egy#252;tt v#233;gigs#233;t#225;l a folyos#243;kon. L#233;ptek susognak a monogramos sz#337;nyegen, mik#246;zben egy bels#337; rakod#243;terembe gur#237;tj#225;k a p#225;nc#233;lszekr#233;nyekbe pakolt p#233;nzt, ahol p#225;nc#233;lozott j#225;rm#369;vekbe rakj#225;k az eg#233;szet. Amikor a r#225;mpa tetej#233;n kiny#237;lik az ajt#243; #233;s az aut#243;k kihajtanak Las Vegas hajnali utc#225;ira, a grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi #233;szrev#233;tlen#252;l bel#233;p az ajt#243;n, fels#233;t#225;l a r#225;mp#225;n #233;s kiballag az #233;p#252;let el#233;. Pillant#225;sra sem m#233;ltatja New York kicsiny#237;tett m#225;s#225;t.

Las Vegas olyan, mint egy kisgyerek k#233;pesk#246;nyvszer#369; #225;lma egy v#225;rosr#243;l — itt egy mesebeli kast#233;ly, ott egy fekete piramis, szfinxszel, a cs#250;cs#225;n vak#237;t#243; f#233;ny t#233;p a s#246;t#233;tbe #233;s #250;gy forog k#246;rbe-k#246;rbe, mint az uf#243;k lesz#225;ll#243;f#233;nyei, #233;s mindenhol neonj#243;sd#225;k #233;s vill#243;dz#243; k#233;perny#337;k #237;g#233;rnek boldogs#225;got meg vagyont, helyb#233;li vagy vend#233;gk#233;nt #233;rkez#337; #233;nekeseket, nevettet#337;ket, m#225;gusokat rekl#225;moznak, #233;s a f#233;nyek #246;r#246;kk#233; vill#243;znak, h#237;vogatnak #233;s csalogatnak. F#233;ny- #233;s l#225;ngkoszor#250; k#237;s#233;ret#233;ben #243;r#225;nk#233;nt kit#246;r egy vulk#225;n. Egy kal#243;zhaj#243; #243;r#225;nk#233;nt els#252;llyeszt egy hadig#225;ly#225;t.

A grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi k#233;nyelmesen ballag az utc#225;n #233;s #233;rzi, hogyan z#250;dul #225;t a v#225;roson a p#233;nz #225;radata. Ny#225;ron az utc#225;k izzanak a h#337;s#233;gt#337;l, #233;s minden kapualjb#243;l l#233;gkondicion#225;l#243;k lihegnek fagyos leveg#337;t a verejt#233;kszag#250; melegbe, leh#369;tik az arc#225;n csillog#243; izzadts#225;got. Most, a sivatagi t#233;lben, nagy megel#233;ged#233;s#233;re sz#225;raz #233;s hideg az id#337;. A p#233;nz #225;raml#225;sa finom, csipkeszer#369; h#225;l#243;k#233;nt l#252;ktet a gondolataiban, a f#233;ny #233;s a mozg#225;s h#225;romdimenzi#243;s huroklabirintusa ez. Ami ezt a sivatagi v#225;rost illeti, leny#369;g#246;zi a sebess#233;g, amivel a p#233;nz egyik helyr#337;l a m#225;sikra, k#233;zb#337;l k#233;zbe ker#252;l: a sz#225;guld#243; temp#243; megsz#225;llottja, ami szenved#233;lybetegk#233;nt csalogatja ki az utc#225;ra.

Egy taxi k#246;veti, lassan gurul ut#225;na az utc#225;n, tisztes t#225;vols#225;gban t#337;le. A f#233;rfinak nem t#369;nik fel, esz#233;be sem jut, hogy figyelnie kellene: olyan ritk#225;n veszik #233;szre, hogy sz#225;m#225;ra a puszta gondolat is elk#233;pzelhetetlen, hogy valaki k#246;vetheti.

Hajnali n#233;gy van, #233;s egyszer csak egy kaszin#243;val egybe#233;p#237;tett sz#225;llod#225;ban tal#225;lja mag#225;t, ami m#225;r harminc #233;ve kiment a divatb#243;l, de m#233;g mindig m#369;k#246;dik, hogy holnap nagy f#233;l #233;v m#250;lva felrobbants#225;k, lerombolj#225;k #233;s #246;r#246;kre elfeledj#233;k. Senki sem ismeri, senki sem eml#233;kszik r#225;, de a b#225;r koszos #233;s csendes, cigarettaf#252;st k#233;k k#246;de lebeg a leveg#337;ben #233;s egy fenti mag#225;nlakoszt#225;lyban valaki hamarosan n#233;h#225;ny milli#243; doll#225;rt fog elvesz#237;teni egy p#243;kerj#225;tszm#225;ban. N#233;h#225;ny emelettel lejjebb a grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi le#252;l, de a pinc#233;rn#337; r#225; sem heder#237;t. A „Why Can’t He Be You?” sz#243;l felv#233;telr#337;l, szinte tudatk#252;sz#246;b alatt. #214;t Elvis-hasonm#225;s n#233;zi a t#233;v#233;ben a r#246;gbimeccs hajnali ism#233;tl#233;s#233;t, mindannyian m#225;s sz#237;n#369; flitteres ruh#225;t viselnek.

Vil#225;gos sz#237;n#369; #246;lt#246;nyt visel#337;, nagydarab f#233;rfi foglal helyet a grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s asztal#225;n#225;l, #233;s ha t#225;rs#225;t nem is, de #337;t m#225;r #233;szreveszi a pinc#233;rn#337; — aki t#250;l sov#225;ny ahhoz, hogy csinos legyen, #233;s szemmel l#225;that#243;an t#250;ls#225;gosan anorexi#225;s ahhoz, hogy a Luxorban vagy a Tropican#225;ban dolgozzon, #233;s most a munkaid#337;b#337;l h#225;tral#233;v#337; perceket sz#225;molja —, az asztalhoz j#246;n #233;s elmosolyodik. A f#233;rfi hatalmas vigyort villant fel#233;. „Ragyog#243;an fest ma, dr#225;g#225;m, #252;d#237;t#337; l#225;tv#225;ny szeg#233;ny, v#233;ns#233;ges szememnek” — mondja, #233;s a n#337; bus#225;s borraval#243;t szimatolva sz#233;lesen elmosolyodik. A vil#225;gossz#252;rke #246;lt#246;nyt visel#337; f#233;rfi Jack Daniel’st rendel mag#225;nak, a mellette #252;l#337; vend#233;gnek Laproaight v#237;zzel.

— Tudod mondja a halv#225;nysz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi, miut#225;n megkapta az ital#225;t —, a legk#246;lt#337;ibb mondat, ami valaha is elhangzott ennek az #225;tkozott orsz#225;gnak az eg#233;sz t#246;rt#233;nelme sor#225;n, az Kanada Bill Jonest#243;l sz#225;rmazik, akit 1853-ban, Boton Rouge-ban tejesen legaty#225;s#237;tottak a hamisk#225;rty#225;sok f#225;ra#243;z#225;s k#246;zben. George Devol, aki Kanada Bilihez hasonl#243;an szint#233;n nem riadt vissza att#243;l, hogy alkalmank#233;nt megkopasszon egy-egy balekot, f#233;lreh#250;zta Bilit, #233;s megk#233;rdezte, hogy nem l#225;tja-e, hogy itt csalnak. #201;s Kanada Bili fels#243;hajtott, v#225;llat vont #233;s azt mondta: „Tudom. De ez az egyetlen parti a v#225;rosban.” #201;s visszament j#225;tszani.

Bizalmatlan, s#246;t#233;t szemek m#233;regetik a halv#225;nysz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfit. A grafitsz#252;rke #246;lt#246;ny#246;s mond valamit v#225;laszk#233;ppen. A halv#225;ny #246;lt#246;ny#246;s, akinek #337;sz#252;l#337;, v#246;rhenyes szak#225;lla van, a fej#233;t cs#243;v#225;ja.

— N#233;zd — mondja —, sajn#225;lom, ami Wisconsinban t#246;rt#233;nt. De mindenkit #233;ps#233;gben kimenek#237;tettem, nem? Senki sem s#233;r#252;lt meg.

A s#246;t#233;t #246;lt#246;ny#246;s belekortyol a h#237;g#237;tott Laproaighba, #237;zlelgeti az ital posv#225;nyos zamat#225;t, ami olyan, mintha egy holttest bomlott volna fel a mocs#225;r viz#233;ben. K#233;rdez valamit.

— Nem tudom. Gyorsabban zajlanak a dolgok, mint v#225;rtam. Mindenki r#225; van gerjedve a k#246;ly#246;kre, akit k#252;ld#246;ncfi#250;nak vettem fel — ott v#225;r kint, a taxiban. M#233;g mindig benne vagy?

A s#246;t#233;t #246;lt#246;ny#246;s v#225;laszol valamit.

A szak#225;llas f#233;rfi megr#225;zza a fej#233;t.

— A n#337; k#233;tsz#225;z #233;ve elt#369;nt. Ha m#233;g #233;l, akkor sincs belesz#243;l#225;sa az esem#233;nyekbe.

#218;jabb megjegyz#233;s.

— N#233;zd — mondja a szak#225;llas, #233;s legur#237;tja az ital#225;t. — Besz#225;llsz, #233;s ha sz#252;ks#233;g#252;nk van r#225;d, j#246;ssz, #233;n pedig gondoskodom r#243;lad. Mit akarsz m#233;g? Szom#225;t? Tudok szerezni egy #252;veggel. Igazit.

A s#246;t#233;t #246;lt#246;ny#246;snek elkerekedik a szeme. Azt#225;n k#233;nyszeredetten b#243;lint #233;s tesz egy megjegyz#233;st.

— Persze, hogy az vagyok — feleli a szak#225;llas penge#233;les mosollyal. — Mi#233;rt, mit v#225;rt#225;l? De fogd fel #250;gy, hogy ez az egyetlen parti a v#225;rosban. — Kiny#250;jtja kiss#233; mancsszer#369; kez#233;t #233;s megszor#237;tja a m#225;sik f#233;rfi manik#369;r#246;z#246;tt kez#233;t. Azt#225;n els#233;t#225;l.

A sov#225;ny pinc#233;rn#337; zavartan az asztalhoz l#233;p: most egyetlen ember #252;l a sarokban, egy v#225;laszt#233;kosan #246;lt#246;z#246;tt, s#246;t#233;t haj#250; f#233;rfi grafitsz#252;rke #246;lt#246;nyben.

— Minden rendben? — k#233;rdezi a n#337;. — A bar#225;tja m#233;g visszaj#246;n?

A s#246;t#233;t haj#250; f#233;rfi fels#243;hajt, majd elmagyar#225;zza, hogy a bar#225;tja nem j#246;n vissza, teh#225;t sem a h#246;lgy elvesztegetett idej#233;t, sem a f#225;radoz#225;s#225;t nem fogja kifizetni. De amikor megl#225;tja a n#337; elkeseredett pillant#225;s#225;t, megsajn#225;lja, #233;s v#233;gigpillant az elm#233;j#233;t beh#225;l#243;z#243; aranyfonalakon, a m#225;trixot tanulm#225;nyozza, k#246;veti a p#233;nz #250;tj#225;t, am#237;g egy csom#243;ponthoz nem #233;r, majd k#246;zli a n#337;vel, hogy ha harminc perccel a v#225;lt#225;s ut#225;n, azaz pontban hat #243;rakor a Kincses Sziget el#337;tt lesz, tal#225;lkozik egy denveri onkol#243;gussal, aki #233;ppen negyvenezer doll#225;rt nyert kock#225;n, #233;s sz#252;ks#233;ge lesz egy mentorra, egy t#225;rsra, aki seg#237;t neki elk#246;lteni a nyerem#233;ny#233;t, miel#337;tt negyvennyolc #243;ra m#250;lva felsz#225;ll a hazafel#233; tart#243; g#233;pre.

A szavak nyomtalanul elp#225;rolognak a pinc#233;rn#337; fej#233;ben, de jobb kedvre der#252;l t#337;l#252;k. Fels#243;hajt, #233;s #233;szreveszi, hogy a sarokban #252;l#337; k#233;t fick#243; megl#233;pett #233;s m#233;g borraval#243;t sem adtak — azt#225;n esz#233;be jut, mi lenne, ha munka ut#225;n nem menne r#246;gt#246;n haza, hanem elkanyarodna a Kincses Szigethez, de ha valaki megk#233;rdezn#233;, mi#233;rt, nem lenne k#233;pes megmondani.

— Sz#243;val ki volt ez a fick#243;? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, amikor m#225;r a rep#252;l#337;t#233;r besz#225;ll#243;csarnok#225;ban j#225;rtak. Mindenfel#233; j#225;t#233;kg#233;pek #225;lltak. Voltak, akik m#233;g ebben a korai #243;r#225;ban is p#233;nzzel t#246;mt#233;k a g#233;peket. #193;rny#233;kban felmer#252;lt a gondolat, hogy ezek az emberek esetleg soha nem is jutottak ki innen, csak lesz#225;lltak a g#233;pr#337;l, bes#233;t#225;ltak a csarnokba, #233;s csapd#225;ba ejtett#233;k #337;ket az #246;rv#233;nyl#337; k#233;pek meg a villog#243; f#233;nyek, am#237;g az utols#243; negyeddoll#225;rosukat is bele nem sz#243;rj#225;k a g#233;pbe, #233;s akkor megfordulnak, majd felsz#225;llnak a hazafel#233; tart#243; rep#252;l#337;re.

A k#246;vetkez#337; pillanatban tudatosult benne, hogy elbambult, pedig Szerda most mondta meg neki, ki volt a s#246;t#233;t #246;lt#246;ny#246;s f#233;rfi, akit a taxiban #252;lve k#246;vettek.

— Sz#243;val vel#252;nk van — mondta Szerda. — Igaz, egy #252;veg Szom#225;ba fog ker#252;lni.

— Mi az a Szoma?

— Egy ital. — Felsz#225;lltak a charterg#233;pre, ahol rajtuk k#237;v#252;l csak h#225;rom kicsapong#243; #252;zletember #252;lt, akiknek a reggeli munkakezd#233;sre vissza kellett t#233;rni#252;k Chicag#243;ba.

Szerda k#233;nyelembe helyezte mag#225;t #233;s rendelt egy Jack Daniel’st.

— A magamfajt#225;k sz#225;m#225;ra ti, emberek… — kezdte, azt#225;n kicsit t#233;tov#225;zott. — Olyan ez, mint a m#233;hek meg a m#233;z — folytatta. — Minden m#233;h csak egyetlen apr#243;, nagyon apr#243; m#233;zcseppet termel. Ezer, s#337;t tal#225;n milli#243; m#233;h munk#225;ja kell ahhoz az egy csupornyi m#233;zhez, amit a reggelihez az asztalra teszel. Most k#233;pzeld el, mi lenne, ha kiz#225;r#243;lag m#233;zen tudn#225;l #233;lni. #205;gy #233;lnek a magamfajt#225;k… a hitb#337;l, az im#225;kb#243;l #233;s a szeretetb#337;l t#225;pl#225;lkozunk.

— A Szoma pedig…

— Ha ragaszkodunk az el#337;z#337; hasonlathoz, olyan, mint a m#233;zs#246;r. — Felkuncogott. — Koncentr#225;lt hit #233;s ima, er#337;s it#243;k#225;v#225; p#225;rolva.

Nebraska felett j#225;rhattak #233;s jellegtelen reggelij#252;ket fogyasztott#225;k, amikor #193;rny#233;k megsz#243;lalt.

— A feles#233;gem — mondta.

— Aki meghalt.

— Laura. Nem akar halott maradni. #336; mondta. Miut#225;n kiszabad#237;tott a vonatb#243;l.

— Ilyen egy j#243; feles#233;g. Kimenek#237;t a sz#246;rny#369;s#233;ges fogs#225;gb#243;l #233;s v#233;gez mindazokkal, akik b#225;ntottak t#233;ged. Igaz#225;n nagy becsben kellene tartanod, Ainsel #246;cs#233;m.

— Igaz#225;n #233;lni akar. Meg tudjuk tenni? Lehets#233;ges ez?

Szerda sok#225;ig nem sz#243;lt semmit, #233;s #193;rny#233;k m#225;r azt hitte, nem hallotta a k#233;rd#233;st, vagy esetleg nyitott szemmel elszenderedett. De Szerda maga el#233; meredt, #233;s #237;gy sz#243;lt:

— Ismerek egy b#369;b#225;jt, mely gy#243;gy#237;tja a f#225;jdalmat #233;s a betegs#233;get, megszabad#237;tja a sz#237;vet a gy#225;sz terh#233;t#337;l.

— Ismerek egy b#369;b#225;jt, mely #233;rint#233;ssel gy#243;gy#237;t.

— Ismerek egy b#369;b#225;jt, melyt#337;l f#246;ldre hullanak ellens#233;gem fegyverei.

— Ismerek egy m#225;sikat, mely minden b#233;kly#243;b#243;l #233;s bilincsb#337;l kiszabad#237;t.

— Az #246;t#246;dik b#369;b#225;j: r#246;pt#233;ben kapom el a ny#237;lvessz#337;t, #233;s nem esik bajom t#337;le.

Halkan, nyomat#233;kosan besz#233;lt. Nyoma sem volt a parancsol#243; hangs#250;lynak #233;s a vigyornak. #218;gy besz#233;lt, mint aki egy vall#225;sos ritu#225;l#233; szavait mondja fel, vagy s#246;t#233;t, f#225;jdalmas dologra eml#233;kezik.

— A hatodik: az #225;rt#243; var#225;zslatok nem engem, hanem a b#369;b#225;jost b#225;ntj#225;k.

— A hetedik b#369;b#225;j, melyet ismerek: puszta pillant#225;sommal kioltom a t#252;zet.

— Nyolcadik: ha valaki gy#369;l#246;l, bar#225;ts#225;gg#225; v#225;ltoztatom gy#369;l#246;let#233;t.

— Kilencedik: dalommal #225;lomba ringatom a szelet #233;s lecsit#237;tom a vihart, m#237;g partot #233;r a haj#243;.

— Ez volt az els#337; kilenc b#369;b#225;j, amit megtanultam. Kilenc #233;jen #225;t l#243;gtam a csupasz f#225;n, oldalamat l#225;ndzs#225;val sz#250;rt#225;k #225;t. Hideg szelek #233;s forr#243; szelek hint#225;ztattak #233;s ostoroztak, #233;s nem ettem, nem ittam, fel#225;ldoztam magamat saj#225;t magamnak, #233;s akkor felt#225;rultak el#337;ttem a vil#225;gok.

— Tizedik b#369;b#225;jk#233;nt megtanultam, mik#233;nt #369;zhetem el a boszork#225;nyokat, hogyan ragadhatom el #337;ket forg#243;sz#233;llel az #233;gbe, hogy soha t#246;bb#233; ne tal#225;ljanak vissza h#225;zuk ajtaj#225;hoz.

— Tizenegyedikk#233;nt: ha dalba fogok, mikor csata d#252;h#246;ng, s#233;rtetlen#252;l vezetem #225;t vele a harcosokat a csata forgatag#225;n, #233;s #233;ps#233;gben eljuttatom #337;ket otthonukba.

— A tizenkettedik b#369;b#225;j, melyet ismerek: ha akasztott embert l#225;tok, le tudom szedni a bit#243;r#243;l, hogy a f#252;l#252;nkbe s#250;gja mindazt, amit l#225;tott.

— Tizenharmadik: ha vizet fr#246;csk#246;l#246;k egy gyermek fej#233;re, az a gyermek nem fog elesni csat#225;ban.

— Tizennegyedik: ismerem minden isten nev#233;t. Az #246;sszes #225;tkozott isten#233;t.

— Tizen#246;t#246;dik: hatalomr#243;l, dics#337;s#233;gr#337;l #233;s b#246;lcsess#233;gr#337;l #225;lmodom, #233;s ha akarom, az #225;lmaimban az emberek is hisznek.

Most nagyon halkan besz#233;lt, #233;s #193;rny#233;knak hegyeznie kellett a f#252;l#233;t, hogy a rep#252;l#337;g#233;p d#252;b#246;rg#233;s#233;n #225;t is hallja a szavait.

— A tizenhatodik b#369;b#225;j, melyet ismerek: ha szerelemre v#225;gyom, b#225;rmelyik n#337; sz#237;v#233;t #233;s elm#233;j#233;t meg tudom nyerni.

— Tizenhetedik: ha akarok egy n#337;t, az soha nem akar rajtam k#237;v#252;l senki m#225;st.

— #201;s ismerek egy tizennyolcadikat is, #233;s ez a leghatalmasabb mind k#246;z#246;tt #233;s senki emberfi#225;nak nem mondhatom el, mert ez a titok, melyr#337;l senki m#225;s nem tud, csak te, a legnagyobb titok, ami valaha is l#233;tezett.

Fels#243;hajtott #233;s elhallgatott.

#193;rny#233;k eg#233;sz test#233;ben megborzongott. Mintha ablak ny#237;lt volna el#337;tte egy m#225;sik helyre, eg#233;sz vil#225;gokra innen, ahol akasztott embereket ringat a sz#233;l, ahol boszork#225;k sikoltanak az #233;jszakai #233;gen.

— Laura — ennyit tudott mondani, semmi m#225;st.

Szerda elford#237;totta a fej#233;t, #233;s #193;rny#233;k fak#243;sz#252;rke szem#233;be n#233;zett.

— Nem tudom #233;letre kelteni — mondta. — Azt sem tudom, mi#233;rt nem halott, hiszen annak kellene lennie.

— Azt hiszem, miattam — mondta #193;rny#233;k. — Az #233;n hib#225;m volt.

Szerda felh#250;zta a szem#246;ld#246;k#233;t.

— Amikor Bolond Sweeney megmutatta, hogyan kell csin#225;lni azt az #233;rmetr#252;kk#246;t, kaptam t#337;le egy aranyp#233;nzt. Nekem azt mondta, nem a megfelel#337; #233;rm#233;t adta oda. Hanem valami sokkal hatalmasabbat, mint eredetileg hitte. Laur#225;nak aj#225;nd#233;koztam.

Szerda felmordult, lehajtotta a fej#233;t, #246;sszevonta a szem#246;ld#246;k#233;t. Azt#225;n h#225;trad#337;lt.

— #205;gy m#225;r lehets#233;ges — mondta. — #201;s nem, nem tudok seg#237;teni. Persze az csak r#225;d tartozik, mivel t#246;lt#246;d a szabad id#337;det.

— Ez mit akar jelenteni? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Azt jelenti, nem akad#225;lyozhatlak meg abban, hogy sask#246;vekre #233;s mennyd#246;rg#233;smadarakra vad#225;ssz. De v#233;gtelen#252;l h#225;l#225;s lenn#233;k, ha csendes visszavonults#225;gban t#246;lten#233;d a napjaidat Lakeside v#225;ros#225;ban, ahol senki sem l#225;t, #233;s rem#233;lhet#337;leg senki nem is gondol r#225;d. Ha h#250;z#243;ss#225; v#225;lnak a dolgok, minden k#233;zre sz#252;ks#233;g#252;nk lesz a korm#225;nyn#225;l.

Nagyon #246;regnek #233;s t#246;r#233;kenynek l#225;tszott, amikor ezt mondta, szinte m#233;g a b#337;re is #225;ttetsz#337;v#233; v#225;lt, #233;s alatta sz#252;rke volt a h#250;sa.

#193;rny#233;k nagyon, nagyon szerette volna megszor#237;tani Szerda sz#252;rke kez#233;t. Szerette volna azt mondani neki, hogy minden rendben lesz — amiben nem hitt, de tudta, hogy ezt kellene mondania. Odakint #246;lt#246;ny#246;s emberek utaztak fekete vonatokban. Volt egy k#246;v#233;r k#246;ly#246;k a limuzinj#225;val, meg emberek a t#233;v#233;ben, akik mind rosszat akartak nekik.

Nem #233;rintette meg Szerda kez#233;t. Nem sz#243;lt semmit.

K#233;s#337;bb gyakran elt#369;n#337;d#246;tt azon, vajon v#225;ltoztatott-e volna b#225;rmit ez a mozdulat. Elh#225;r#237;thatta volna azt a sok szenved#233;st, ami ezut#225;n k#246;vetkezett? Azt mondogatta mag#225;nak, hogy nem. Tudta, hogy nem. De m#233;gis, k#233;s#337;bb azt k#237;v#225;nta, b#225;rcsak meg#233;rintette volna Szerda kez#233;t azon a lassan sz#225;rnyal#243; g#233;pen, #250;tban hazafel#233;.

A kurta t#233;li nappal m#225;r fakulni kezdett, amikor Szerda kitette #193;rny#233;kot a lak#225;sa el#337;tt. Amikor kinyitotta az ajt#243;t, a dermeszt#337; hideg m#233;g val#243;sz#237;n#369;tlenebbnek t#369;nt #237;gy Las Vegasszal #246;sszehasonl#237;tva.

— Ker#252;ld a bajt — mondta Szerda. — H#250;zd meg magad. Ne kavard fel a vizet.

— Mindezt egyszerre?

— Ne okoskodj velem, #233;des fiam. Lakeside-ban elt#369;nhetsz, mint a k#225;mfor. Nagy sz#237;vess#233;get kellett ig#233;nybe vennem, hogy biztons#225;gban lehess itt. Ha egy m#225;sik v#225;rosban lenn#233;l, perceken bel#252;l kiszagoln#225;nak.

— Nyugton maradok #233;s ker#252;l#246;m a bajt — mondta #193;rny#233;k, #233;s komolyan gondolta. Az eg#233;sz #233;lete z#369;r#246;kb#337;l #225;llt, #233;s err#337;l sz#237;vesen lemondott volna, ak#225;r #246;r#246;kre. — Mikor j#246;ssz vissza? — k#233;rdezte.

— Hamarosan — mondta Szerda, azt#225;n beind#237;totta a Lincolnt, felh#250;zta az ablakot #233;s elt#369;nt a rideg #233;jszak#225;ban.