"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Eltelt h#225;rom hideg nap. A h#337;m#233;r#337; higanysz#225;la m#233;g nappal sem tudott m#237;nusz tizenh#233;t fok f#246;l#233; emelkedni. #193;rny#233;k nem is sejtette, hogyan voltak k#233;pesek az emberek #233;letben maradni ebben a hidegben az elektromoss#225;g, az arcv#233;d#337; maszk, a pihek#246;nny#369; termo-als#243;nem#369;k #233;s a gyors utaz#225;sok kora el#337;tt.

Ell#225;togatott a videot#233;k#225;ba, ami egyszerre volt szol#225;rium, horg#225;sz- #233;s csalibolt, ahol megn#233;zte Hinzelmann k#233;zzel k#233;sz#237;tett m#369;legyeit. #201;rdekesebbnek bizonyultak, mint v#225;rta: sz#237;nes #233;letut#225;nzatok tollb#243;l #233;s fon#225;lb#243;l, apr#243; horoggal a belsej#252;kben.

Megk#233;rdezte Hinzelmannt.

— Igaz#225;b#243;l? — k#233;rdezte Hinzelmann.

— Igaz#225;b#243;l — mondta #193;rny#233;k.

— H#225;t — mondta az #246;regember — n#233;ha nem #233;lt#233;k t#250;l a telet #233;s meghaltak. A sziv#225;rg#243; k#233;m#233;nyek, rosszul szelel#337; t#369;zhelyek #233;s v#237;zmeleg#237;t#337;k legal#225;bb annyi emberrel v#233;geztek, mint a hideg. De akkoriban kem#233;ny id#337;k j#225;rtak — eg#233;sz ny#225;ron meg #337;sszel az ennival#243;t #233;s a t#369;zif#225;t halmozt#225;k fel t#233;lire. A legrosszabb a t#233;boly volt. Egyszer a r#225;di#243;ban hallottam, hogy a dolognak k#246;ze van a napf#233;nyhez, mert abb#243;l nincsen el#233;g t#233;len. A pap#225;m mindig azt mondogatta, hogy a n#233;pek ilyenkor teljesen megg#225;rgyultak — t#233;li t#233;bolynak nevezt#233;k. Lakeside mindig meg#250;szta, de n#233;h#225;ny k#246;rnyez#337; v#225;ros kem#233;nyen megs#237;nylette. K#246;ly#246;kkoromban m#233;g az a sz#243;l#225;s j#225;rta, ha a csel#233;dl#225;ny nem pr#243;b#225;lt meg#246;lni febru#225;rig, nem is j#243; semmire.

— A k#246;nyvek aranyat #233;rtek — amikor a v#225;rosnak m#233;g nem volt k#246;nyvt#225;ra, minden kincsnek sz#225;m#237;tott, amit el lehetett olvasni. Amikor nagyapus kapott egy k#246;nyvet a testv#233;r#233;t#337;l. Bajororsz#225;gb#243;l, az #246;sszes n#233;met bev#225;ndorl#243; #246;sszegy#369;lt a v#225;rosh#225;z#225;n, hogy felolvasson nekik bel#337;le, #233;s a finnek meg az #237;rek meg a t#246;bbiek k#233;s#337;bb elmes#233;ltett#233;k a n#233;metekkel az eg#233;szet.

— H#250;sz m#233;rf#246;ldre d#233;lre egyszer tal#225;ltak egy mez#237;telen n#337;t, aki a halott csecsem#337;j#233;vel a kez#233;ben gyalogolt a h#243;ban, #233;s nagyon nem szenvedhette, amikor el akart#225;k venni t#337;le. — Merengve megcs#243;v#225;lta a fej#233;t #233;s kattanva becsukta a csalitart#243; szekr#233;ny ajtaj#225;t. — Cs#250;nya #252;gy. Nem akar beiratkozni a k#246;lcs#246;nz#337;be? Egyszer itt is megny#237;lik a Blockbusters helyi #252;zlete #233;s akkor hamar leh#250;zhatjuk a rol#243;t. De addig is el#233;g sz#233;p kollekci#243;b#243;l v#225;logathat.

#193;rny#233;k eml#233;keztette r#225; Hinzelmannt, hogy se t#233;v#233;je, se vide#243;ja nincsen. J#243;l #233;rezte mag#225;t Hinzelmann t#225;rsas#225;g#225;ban — kedvelte az #246;regember visszaeml#233;kez#233;seit, l#243;d#237;t#225;sait #233;s man#243;szer#369; vigyor#225;t. De biztosan k#237;noss#225; v#225;lna a helyzet, ha be kellene vallania, hogy ami#243;ta besz#233;lgetett egy telev#237;zi#243;val, az#243;ta az #246;sszeset elker#252;li.

Hinzelmann belet#250;rt az egyik fi#243;kba #233;s egy b#225;dogdobozt h#250;zott el#337; — r#225;n#233;z#233;sre kar#225;csonyi aj#225;nd#233;kdoboznak t#369;nt, amiben csoki vagy s#252;tem#233;ny lehetett: a fedel#233;r#337;l foltos t#233;lap#243; sand#237;tott felfel#233;, coca-col#225;s #252;vegekkel megrakott t#225;lc#225;val a kez#233;ben. Hinzelmann leszedte a f#233;mtet#337;t, #233;s noteszt meg #252;res jegyeket szedett el#337;.

— Mennyit adjak?

— Mennyi micsod#225;t?

— Roncsjegyeket. Ma tolom ki a kocsit a j#233;gre, ez#233;rt ma kezdem #225;rus#237;tani a jegyeket. Egy jegy #246;t doll#225;r, t#237;z jegy negyven, h#250;sz jegy negyven#246;t. Egy jegy#233;rt #246;t percet kap. Azt persze nem #237;g#233;rhetj#252;k, hogy a maga #246;t perce alatt el is s#252;llyed, de az, aki legk#246;zelebb tippelt, #246;tsz#225;z dolcsit nyer, #233;s ha m#233;gis els#252;llyed #246;t perc alatt, h#225;t ezer #252;ti a mark#225;t. Min#233;l kor#225;bban veszi meg a jegyet, ann#225;l t#246;bb id#337;pontra tippelhet. Akaija l#225;tni az inform#225;ci#243;s anyagot?

— Persze.

Hinzelmann #225;tny#250;jtott egy f#233;nym#225;solt lapot. A roncs egy #246;reg aut#243; volt, amib#337;l kiszedt#233;k a motort meg a benzintart#225;lyt, #233;s t#233;lv#237;z idej#233;n kitolt#225;k a j#233;gre. Valamikor tavasszal majd olvadni kezd a j#233;g, #233;s ha kell#337;en elv#233;konyodott az aut#243; alatt, az elt#369;nik a v#237;zben. A legkor#225;bbi id#337;pont, amikor erre valaha sor ker#252;lt, febru#225;r huszonhetedike volt („Kilencvennyolc tel#233;n. B#225;r #233;n ink#225;bb nem is nevezn#233;m azt t#233;lnek”), a legk#233;s#337;bbi pedig m#225;jus elseje („Ez meg 1950-ben t#246;rt#233;nt. M#225;r-m#225;r azt gondoltuk, kar#243;t kell verni a t#233;l sz#237;v#233;be, hogy v#233;gre kim#250;ljon.”) A kocsi az esetek nagy r#233;sz#233;ben valamikor #225;prilis els#337; napjaiban s#252;llyedt a t#243;ba — #225;ltal#225;ban kora d#233;lut#225;n.

Hinzelmann jegyzetf#252;zete szerint #225;prilisban az #246;sszes kora d#233;lut#225;ni id#337;pont elkelt. #193;rny#233;k harminc percet v#225;s#225;rolt m#225;rcius 23-#225;n reggel, kilenct#337;l f#233;l t#237;zig. Lesz#225;molt Hinzelmannak harminc doll#225;rt.

— B#225;rcsak mindenkivel ilyen k#246;nny#369; dolgom lenne — mondta az #246;reg.

— K#246;sz#246;netk#233;ppen a kellemes fogadtat#225;s#233;rt, amiben az els#337; itteni est#233;men r#233;szes#237;tett.

— Nem, Mike — mondta Hinzelmann. — Ez a gyerekeknek megy. — Egy pillanatra elkomolyodott, r#225;ncos, #246;reg arc#225;r#243;l elt#369;nt man#243;szer#369; fintora. — Ugorjon be hozz#225;m ma d#233;lut#225;n, seg#237;thet kitolni a roncsot a t#243;ra.

#214;t k#233;k k#225;rty#225;t ny#250;jtott #225;t #193;rny#233;knak — #243;divat#250; k#233;z#237;r#225;s#225;val mindegyikre r#225;firkantotta a napot meg az #243;r#225;t, majd ezeket feljegyezte a notesz#233;be is.

— Hinzelmann — mondta #193;rny#233;k —, hallott m#225;r valaha a sask#246;vekr#337;l?

— Ami ott van #233;szak fel#233;? Nem, az egy foly#243;. Att#243;l tartok, nem tudom.

— #201;s mennyd#246;rg#233;smadarakr#243;l?

— H#225;t, az #214;t#246;dik utc#225;ban volt egy Mennyd#246;rg#233;smad#225;r Gal#233;ria, de m#225;r bez#225;rt#225;k. Nem vagyok nagy seg#237;ts#233;g, mi?

— H#225;t nem.

— Mondok #233;n valamit. Mi#233;rt nem n#233;z ut#225;na a k#246;nyvt#225;rban? Kedves n#233;pek dolgoznak ott, b#225;r ezen a h#233;ten tal#225;n kicsit lefoglalja #337;ket a ki#225;rus#237;t#225;s. M#225;r mutattam, hol van, igaz?

#193;rny#233;k b#243;lintott #233;s elk#246;sz#246;nt. A k#246;nyvt#225;r mag#225;t#243;l is esz#233;be juthatott volna. Besz#225;llt lila kocsij#225;ba, d#233;l fel#233; indult a f#337;utc#225;n, #233;s eg#233;szen a t#243; legd#233;libb pontj#225;ig ment, a v#225;rosi k#246;nyvt#225;rnak otthont ad#243;, kast#233;lyszer#369; #233;p#252;letig. Bes#233;t#225;lt az ajt#243;n. KI#193;RUS#205;T#193;S, hirdette a pince ir#225;ny#225;ba mutat#243; ny#237;l. Maga a k#246;nyvt#225;r a f#246;ldszinten volt. #193;rny#233;k leverte a havat a csizm#225;j#225;r#243;l #233;s bement.

Egy elutas#237;t#243; arckifejez#233;s#369; n#337;, aki #246;sszeszor#237;tott, karmazsinsz#237;n sz#225;jjal #252;lt ott, cs#237;p#337;s hangon megk#233;rdezte, tud-e seg#237;teni valamiben.

— Azt hiszem, be kellene iratkoznom — felelte #193;rny#233;k. — #201;s mindent tudni akarok a mennyd#246;rg#233;smadarakr#243;l.

Az Amerikai bennsz#252;l#246;ttek hitvil#225;ga #233;s hagyom#225;nyai jelzet#369; polcot az egyik toronyban tal#225;lta meg. Leemelt n#233;h#225;ny k#246;nyvet #233;s le#252;lt az ablak mell#233;. Perceken bel#252;l megtudta, hogy a mennyd#246;rg#233;smadarak a legend#225;k gig#225;szi madarai, hegycs#250;csokon #233;lnek, #337;k hozz#225;k a vill#225;mokat, #233;s sz#225;rnycsap#225;saikkal mennyd#246;rg#233;st kavarnak. Az is ott #225;llt, hogy n#233;h#225;ny t#246;rzs szerint a mennyd#246;rg#233;smadarak teremtett#233;k a vil#225;got. F#233;l #243;ra m#250;lva sem tudott meg enn#233;l t#246;bbet, #233;s egyik k#246;nyv t#225;rgymutat#243;j#225;ban sem szerepeltek a sask#246;vek.

Az utols#243; k#246;nyvet tette vissza a polcra, amikor meg#233;rezte, hogy valaki figyeli. Kicsi, komoly arc lesett r#225; a s#250;lyos polcok k#246;z#252;l. Amikor odan#233;zett, az arc elt#369;nt. H#225;tat ford#237;tott a fi#250;nak, azt#225;n #243;vatosan k#246;r#252;lpillantott: megint figyelt#233;k.

A Szabads#225;g-#233;rme a zseb#233;ben volt. El#337;vette, jobb kez#233;be fogta #233;s felemelte, hogy a fi#250; is j#243;l l#225;ssa. Elt#252;ntette a bal tenyer#233;ben, megmutatta, hogy mindk#233;t keze #252;res, a bal kez#233;t a sz#225;j#225;hoz emelte, k#246;h#246;g#246;tt egyet #233;s a p#233;nzt a bal tenyer#233;b#337;l a jobbj#225;ba ejtette.

A fi#250; elkerekedett szemmel b#225;mult r#225;, azt#225;n eliszkolt, #233;s pillanatokkal k#233;s#337;bb a mosolytalan arc#250; Marguerite Olsennel t#233;rt vissza, aki gyanakodva m#233;rte v#233;gig #193;rny#233;kot.

— #220;dv, Ainsel #250;r. Leon azt mondja, var#225;zsolt neki.

— Apr#243; szemf#233;nyveszt#233;s, asszonyom, semmi t#246;bb. Most jut eszembe, m#233;g meg sem k#246;sz#246;ntem a tan#225;cs#225;t. Az#243;ta olyan meleg van n#225;lam, hogy meg lehet s#252;lni.

— Az j#243;. — A n#337; jeges arckifejez#233;se cseppet sem enyh#252;lt.

— Sz#233;p ez a k#246;nyvt#225;r — mondta #193;rny#233;k.

— Gy#246;ny#246;r#369; #233;p#252;let. De a v#225;rosnak valami sokkal hat#233;konyabbra #233;s kev#233;sb#233; sz#233;pre van sz#252;ks#233;ge. Megl#225;togatja a ki#225;rus#237;t#225;st odalent?

— Nem terveztem.

— H#225;t pedig megtehetn#233;. J#243;t#233;kony c#233;lokat szolg#225;lna vele.

— Semmik#233;ppen sem fogom elmulasztani.

— Kimegy a folyos#243;ra, azt#225;n le a l#233;pcs#337;n. #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk, Ainsel #250;r.

— Sz#243;l#237;tson csak Mike-nak.

A n#337; sz#243; n#233;lk#252;l megfogta Leon kez#233;t #233;s elindultak a gyerekr#233;szleg fel#233;.

— De anya — hallotta #193;rny#233;k a kisfi#250; hangj#225;t —, nem szemh#233;j veszt#233;s volt, akkor sem. L#225;ttam, hogy elt#369;nt #233;s ut#225;na kiesett az orr#225;b#243;l. L#225;ttam.

A falon l#243;g#243; olajfestm#233;nyr#337;l Abraham Lincoln b#225;mult le r#225;. Les#233;t#225;lt a t#246;lgyf#225;b#243;l #233;s m#225;rv#225;nyb#243;l #233;p#237;tett l#233;pcs#337;n a pinc#233;be, #233;s bel#233;pett egy asztalokkal telezs#250;folt terembe, ahol kupacokban #225;lltak a v#225;logat#225;s n#233;lk#252;l #246;sszedob#225;lt k#246;nyvek: puhafedelesek #233;s kem#233;nybor#237;t#225;s#250;ak, reg#233;nyek #233;s szakk#246;nyvek, magazinok #233;s enciklop#233;di#225;k hevertek egym#225;s mellett az asztalokon, n#233;melyik gerinccel kifel#233;, n#233;melyik nem.

#193;rny#233;k a szoba h#225;tulj#225;ba s#233;t#225;lt, ahol r#233;ginek l#225;tsz#243;, b#337;rk#246;t#233;ses k#246;nyvek #225;lltak, feh#233;r katal#243;gussz#225;mmal a gerinc#252;k#246;n.

— Maga az els#337; ember, aki ma ebbe a sarokba t#233;ved — sz#243;lalt meg egy f#233;rfi, aki az #252;res l#225;d#225;k, zs#225;kok #233;s a f#233;m p#233;nzesdoboz mellett #252;cs#246;rg#246;tt. — A legt#246;bben a krimiket, a gyerekk#246;nyveket meg a romantikus reg#233;nyf#252;zeteket viszik. Jenny Kerton, Danielle Steel, ilyesmi. — A f#233;rfi Agatha Christie egyik k#246;nyv#233;t, az Ackroyd-gyilkoss#225;got olvasta. — Minden, amit az asztalon l#225;t, #246;tven cent, de egy doll#225;r#233;rt h#225;rmat adunk.

#193;rny#233;k megk#246;sz#246;nte az inform#225;ci#243;t #233;s folytatta a n#233;zel#337;d#233;st.

R#225;bukkant H#233;rodotosz k#246;nyv#233;nek egyik kopott, b#337;rk#246;t#233;ses kiad#225;s#225;ra. Esz#233;be jutott r#243;la a b#246;rt#246;nben hagyott puhafedeles p#233;ld#225;ny. Tal#225;lt egy k#246;nyvet, aminek B#225;mulatos otthoni ill#250;zi#243;k volt a c#237;me, #233;s els#337; r#225;n#233;z#233;sre #233;rmetr#252;kk#246;k is lehettek benne. Mindk#233;t k#246;nyvet letette a p#233;nzesdobozn#225;l #252;l#337; f#233;rfi el#233;.

— Vegyen m#233;g egyet, ugyan#250;gy egy doll#225;r — mondta a f#233;rfi. — Ha eggyel t#246;bbet visz, nagy sz#237;vess#233;get tesz nek#252;nk. Sz#252;ks#233;g#252;nk van a helyre.

#193;rny#233;k visszas#233;t#225;lt az #246;reg, b#337;rk#246;t#233;ses k#246;nyvekhez. Arra gondolt, azt a k#246;nyvet fogja kimenek#237;teni innen, amit nagy es#233;llyel senki sem vinne mag#225;val, de k#233;ptelen volt d#246;nteni A h#250;gyvezet#233;k leggyakoribb betegs#233;gei, illusztr#225;ci#243;kkal, egy szakorvos toll#225;b#243;l, illetve a Feljegyz#233;sek Lakeside v#225;ros tan#225;cs#252;l#233;seir#337;l 1872-1884 k#246;z#246;tt. Megn#233;zte az orvosi szakk#246;nyv illusztr#225;ci#243;it, #233;s arra gondolt, hogy biztosan akad a v#225;rosban egy kamasz, aki megbotr#225;nkoztathatja vele a bar#225;tait. A tan#225;cs#252;l#233;sekr#337;l sz#243;l#243; k#246;nyvet is letette a f#233;rfi el#233;, aki elvette az egy doll#225;rt #233;s berakta a k#246;nyveket Dave #201;lelmiszer#252;zlet#233;nek barna pap#237;rzacsk#243;j#225;ba.

#193;rny#233;k t#225;vozott a k#246;nyvt#225;rb#243;l. Innen tiszt#225;n be lehetett l#225;tni a tavat. M#233;g a lak#225;s#225;t is l#225;tta, fent, a h#237;dn#225;l, olyan volt, mint egy babah#225;z. A h#237;d mellett, a j#233;gen emberek mozogtak, egy s#246;t#233;tz#246;ld aut#243;t toltak a feh#233;r t#243; k#246;zepe fel#233;.

— M#225;rcius huszonh#225;rom — k#246;z#246;lte #193;rny#233;k a t#243;val suttogva. — Reggel kilenct#337;l f#233;l t#237;zig. — Vajon meghallotta a t#243; meg a roncs? #201;s ha meghallott#225;k, hallgattak is r#225;? Nem val#243;sz#237;n#369;.

Fagyos sz#233;l mart az arc#225;ba.

Chad Mulligan seriff a lak#225;sa el#337;tt v#225;rt r#225;. #193;rny#233;k sz#237;ve szapor#225;bban kezdett dobogni, amikor megl#225;tta a rend#337;raut#243;t, #233;s csak akkor csitult el egy kicsit, amikor #233;szrevette, hogy a rend#337;r a pap#237;rmunk#225;val b#237;bel#337;dik.

A pap#237;rzacsk#243;val a kez#233;ben a kocsihoz s#233;t#225;lt.

Mulligan leengedte az ablakot.

— K#246;nyvt#225;ri ki#225;rus#237;t#225;s? — k#233;rdezte.

— Igen.

— K#233;t vagy h#225;rom #233;vvel ezel#337;tt szereztem n#225;luk egy doboz Robert Ludlum reg#233;nyt. Az#243;ta is egyfolyt#225;ban el akarom olvasni #337;ket. Az unokatestv#233;rem esk#252;szik a fick#243;ra. Manaps#225;g eszembe jut n#233;ha, hogy ha partra vet#337;dn#233;k egy lakatlan szigeten #233;s n#225;lam lenne az a doboz, esetleg befejezhetn#233;m #337;ket.

— Tehetek valamit mag#225;#233;rt, f#337;n#246;k?

— Semmit az #233;gvil#225;gon, #246;regem. Arra gondoltam, beugrom, megn#233;zem, siker#252;lt-e beilleszkednie. Tudja, van egy k#237;nai mond#225;s, ha megmented egy ember #233;let#233;t, #246;r#246;kre felel#337;s vagy #233;rte. No, nem azt akarom mondani, hogy m#250;lt h#233;ten az #233;let#233;t mentettem meg. De att#243;l m#233;g kedvem t#225;madt felugrani mag#225;hoz. Milyen a lila Gunthermobil?

— J#243; — felelte #193;rny#233;k. — J#243;. Remek#252;l megy.

— #214;r#246;mmel hallom.

— A k#246;nyvt#225;rban tal#225;lkoztam a szomsz#233;dommal — mondta #193;rny#233;k. — Olsen asszonnyal. #201;s k#237;v#225;ncsi voltam…

— Hogy mit#337;l v#225;g #225;lland#243;an ilyen b#250;b#225;natos k#233;pet?

— Fogalmazhatunk #237;gy is.

— Hossz#250; t#246;rt#233;net. Ha van kedve aut#243;k#225;zni velem egy kicsit, elmes#233;lhetem az eg#233;szet.

#193;rny#233;k egy pillanatra elgondolkodott.

— Ok#233; — mondta. Be#252;lt az any#243;s#252;l#233;sre. Mulligan egy darabig #233;szak fel#233; tartott, azt#225;n lekapcsolta a l#225;mp#225;t #233;s le#225;llt az #250;t mellett.

— Darren Olsen Stevens Pointban, az egyetemen tal#225;lkozott Margie-dzsal #233;s visszahozta mag#225;val ide, #233;szakra. Marge v#233;gz#337;s m#233;dia szakos volt. Darren meg, a franc tudja, tal#225;n sz#225;llodavezet#233;st tanult. Amikor hazaj#246;ttek, mindenkinek leesett az #225;lla. Ez, l#225;ssuk csak, tizenh#225;rom, tizenn#233;gy #233;ve t#246;rt#233;nt. Margie gy#246;ny#246;r#369; volt… az a fekete haj… — Egy pillanatra elhallgatott, azt#225;n folytatta. — Darren a camdeni Motel Americ#225;t vezette, h#250;sz m#233;rf#246;ldre innen nyugatra. A gond csak az volt, hogy senkinek sem akar#243;dzott meg#225;llni Camdenben, #237;gy v#233;g#252;l bez#225;rt#225;k a helyet. K#233;t fiuk volt. Akkoriban Sandy tizenegy #233;ves lehetett. A kicsi — Leon, igaz? — m#233;g csak karon#252;l#337; csecsem#337;.

— Darren Olsen nem volt b#225;tor ember. J#243;l r#246;gbizett a gimiben, de szerintem akkor lehetett utolj#225;ra valaki. Mindegy. Nem merte megmondani otthon, hogy elvesz#237;tette a munk#225;j#225;t. Ez#233;rt egy vagy k#233;t h#243;napon #225;t minden reggel be#252;lt a kocsij#225;ba, kora reggel elhajtott, k#233;s#337; este hazaj#246;tt #233;s panaszkodott, hogy milyen neh#233;z napja volt a sz#225;llod#225;ban.

— Mit csin#225;lt? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Mm. Nem tudom biztosan. Szerintem felment Ironwoodsba, vagy lefel#233;, Green Baybe. Gondolom, kezdetben #225;ll#225;sra vad#225;szott. Azt#225;n nem t#250;l sok#225;ra m#225;r iv#225;ssal m#250;latta az id#337;t, #233;s t#246;bb mint val#243;sz#237;n#369;, hogy id#337;nk#233;nt prostikkal vigasztal#243;dott. M#233;g a szerencsej#225;t#233;kot is kipr#243;b#225;lhatta. Az biztos, hogy k#246;r#252;lbel#252;l t#237;z h#233;t alatt ki#252;r#237;tette a banksz#225;ml#225;jukat. Csak id#337; k#233;rd#233;se volt, Marge mikor j#246;n r#225;… hopp#225;!

Kikanyarodott az #250;tra, bekapcsolta a szir#233;n#225;t meg a l#225;mp#225;t, #233;s hal#225;lra r#233;misztett egy apr#243; termet#369; emberk#233;t, aki iowai rendsz#225;m#250; kocsij#225;val most j#246;tt le a dombr#243;l hetvennel.

Miut#225;n Mulligan megb#237;rs#225;golta a v#225;ndorl#243; kedv#369; iowait, folytatta a t#246;rt#233;netet.

— Hol is tartottam? Ok#233;. Sz#243;val Margie kir#250;gta #233;s beadta a v#225;l#243;keresetet. Azt#225;n d#252;h#246;dt v#225;l#243;peres csat#225;roz#225;ss#225; fajult a dolog. Legal#225;bbis a People magazinban mindig #237;gy nevezik az ilyesmit. D#252;h#246;dt V#225;l#243;peres Csat#225;roz#225;s. A gyerekek Margie-hoz ker#252;ltek. Darren l#225;that#225;si jogot kapott, de azon k#237;v#252;l szinte semmit. Nos, Leon akkor m#233;g nagyon kicsi volt, Sandy viszont id#337;sebb, j#243; fej sr#225;c, az a fajta, aki b#225;lv#225;nyozza az apj#225;t. Soha nem engedte, hogy Margie egy rossz sz#243;t sz#243;ljon r#243;la. Elvesz#237;tett#233;k a h#225;zukat — sz#233;p kis h#225;z volt, lent a Daniels Roadon. Margie alb#233;rletbe k#246;lt#246;z#246;tt. Darren elment. Id#337;nk#233;nt felbukkant #233;s mindenkinek megkeser#237;tette az #233;let#233;t.

— #205;gy ment ez #233;vekig. Visszaj#246;tt, a sr#225;cokra k#246;lt#246;tte az #246;sszes p#233;nz#233;t, megr#237;katta Margie-t. T#246;bben azt k#237;v#225;ntuk, b#225;r ne j#246;nne vissza soha t#246;bb#233;. Amikor a sz#252;lei nyugd#237;jasok lettek, elk#246;lt#246;ztek Florid#225;ba, mert eleg#252;k lett a wisconsini t#233;lb#337;l. Sz#243;val tavaly megint el#337;keveredett valahonnan, #233;s mag#225;val akarta vinni a sr#225;cokat Florid#225;ba, kar#225;csonyozni. Margie k#246;z#246;lte vele, hogy ne is rem#233;nykedjen #233;s t#369;nj#246;n el innen. El#233;g k#237;nos volt — m#233;g nekem is ki kellett j#246;nn#246;m hozz#225;juk. Csal#225;di perpatvar. Mire ki#233;rtem, Darren az udvaron ord#237;tozott mindenf#233;l#233;t, a fi#250;k alig #225;lltak a l#225;bukon, Margie meg zokogott.

— K#246;z#246;ltem Darrennel, hogy ha nem vigy#225;z, lesittelem #233;jszak#225;ra. Egy pillanatra azt hittem, meg#252;t, de annyira nem volt r#233;szeg. Elvittem a kamionparkol#243;ba, a v#225;ros d#233;li v#233;g#233;n #233;s k#246;z#246;ltem vele, hogy t#369;n#233;s. B#225;ntotta m#225;r eleget azt az asszonyt… m#225;snap elment.

— K#233;t h#233;ttel k#233;s#337;bb Sandy elt#369;nt. Nem sz#225;llt fel az iskolabuszra. A legjobb bar#225;tainak azt mondta, hogy hamarosan tal#225;lkozik a pap#225;j#225;val, meg Darren valami k#252;l#246;nleges, tuti aj#225;nd#233;kot hoz neki a floridai kar#225;csony#233;rt cser#233;be. Az#243;ta nem l#225;tta senki. Az ilyen gyerekrabl#225;s a legkem#233;nyebb di#243;. Neh#233;z dolog megtal#225;lni egy sr#225;cot, aki nem akarja, hogy megtal#225;lj#225;k, nem igaz?

#193;rny#233;k azt felelte, hogy igaz. De #233;szrevett valami m#225;st is. Chad Mulligan szerelmes volt Marguerite Olsenbe. Vajon tiszt#225;ban van vele, hogy ez mennyire nyilv#225;nval#243;?

Mulligan m#233;g egyszer kih#250;zott az #250;tra, #233;s villog#243; l#225;mp#225;kkal le#225;ll#237;tott n#233;h#225;ny kamaszt, akik hatvannal mentek. Nem b#237;rs#225;golta meg #337;ket, „csak j#243;l r#225;juk ijesztettem, a mindenit.”

Aznap este #193;rny#233;k a konyhaasztaln#225;l #252;lve megpr#243;b#225;lt egycentess#233; v#225;ltoztatni egy ez#252;stdoll#225;rt. A tr#252;kk#246;t a B#225;mulatos otthon! ill#250;zi#243;kban tal#225;lta, de az instrukci#243;k d#252;h#237;t#337;en k#246;d#246;sek #233;s haszn#225;lhatatlanok voltak. Minden m#225;sodik mondat #250;gy sz#243;lt, hogy „ekkor t#252;ntess#252;k el az egycentest a szok#225;sos m#243;dszerrel”. Vajon ebben a k#246;rnyezetben mi lehet a „szok#225;sos m#243;dszer”? Ejtse a m#225;sik kez#233;be? Cs#250;sztassa az ingujj#225;ba? Ki#225;ltson fel, hogy „Jajj istenem, egy oroszl#225;n!”, azt#225;n dugja a zseb#233;be a p#233;nzt, am#237;g a k#246;z#246;ns#233;g m#225;sfel#233; figyel?

Feldobta #233;s elkapta az ez#252;stdoll#225;rt — esz#233;be jutott a hold meg a n#337;, akit#337;l az #233;rm#233;t kapta —, azt#225;n kipr#243;b#225;lta a b#369;v#233;sztr#252;kk#246;t. Nem akart m#369;k#246;dni. #193;ts#233;t#225;lt a f#252;rd#337;szob#225;ba, kipr#243;b#225;lta a t#252;k#246;r el#337;tt #233;s meggy#337;z#337;d#246;tt r#243;la, hogy #237;gy egyszer#369;en nem m#369;k#246;dhet. Fels#243;hajtott, eltette a p#233;nzt #233;s letelepedett a d#237;v#225;nyra. Az olcs#243; rongy sz#337;nyeggel betakargatta a l#225;b#225;t #233;s kinyitotta a Feljegyz#233;sek Lakeside v#225;ros tan#225;cs#252;l#233;seir#337;l 1872-1884 k#246;z#246;tt c#237;m#369; k#246;tetet. A k#233;t has#225;bba szor#237;tott bet#369;k sz#246;rnyen apr#243;k, szinte olvashatatlanok voltak. #193;tlapozta a k#246;nyvet, megn#233;zte a korabeli f#233;nyk#233;pek reprodukci#243;it #233;s a v#225;rosi tan#225;cs egyes k#233;pvisel#337;ir#337;l k#233;sz#252;lt portr#233;kat: bozontos pofaszak#225;llakat, agyagpip#225;kat, kopott #233;s csillog#243; kalapokat l#225;tott, illetve n#233;ha k#252;l#246;n#246;sen ismer#337;s arcokra bukkant. Nem #233;rte v#225;ratlanul, hogy az 1882-es v#225;rosi k#246;zgy#369;l#233;s titk#225;ra egy pocakos f#233;rfi, bizonyos Patrick Mulligan volt: borotv#225;lt arccal #233;s t#237;z kil#243;val karcs#250;bban kik#246;p#246;tt m#225;sa lett volna Chad Mulligannek, az… #252;kunok#225;j#225;nak tal#225;n? K#237;v#225;ncsi volt, vajon Hinzelmann pion#237;r nagyapja szerepel-e a k#233;peken, de v#233;g#252;l #250;gy t#369;nt, nem volt tagja a test#252;letnek. Mik#246;zben egyik f#233;nyk#233;pr#337;l a m#225;sikra ugrott, egyszer mintha megpillantotta volna a Hinzelmann nevet, de amikor visszalapozott, m#225;r nem tal#225;lta meg, #233;s az apr#243; bet#369;kt#337;l megf#225;jdult a feje.

Letette a k#246;nyvet a mellkas#225;ra, #233;s akkor tudatosult benne, hogy kezd led#246;ccenni a feje. Butas#225;g lenne a d#237;v#225;nyon aludni, okoskodott. N#233;h#225;ny l#233;p#233;sre van a h#225;l#243;szoba. M#225;sr#233;szt viszont a h#225;l#243; #233;s az #225;gy #246;t perc m#250;lva is ott lesz, meg egy#233;bk#233;nt sem fog elaludni, csak egy pillanatra hunyja le a szem#233;t…

S#246;t#233;ts#233;g d#252;b#246;rg#246;tt k#246;r#252;l#246;tte.

T#225;gas s#237;ks#225;gon #225;llt. A ny#237;l#225;s mellett, ahonnan a m#250;ltkor el#337;bukkant, ahov#225; kil#246;kte a f#246;ld. Az #233;gr#337;l m#233;g mindig hullottak a csillagok, #233;s minden csillag, amelyik a v#246;r#246;sf#246;ldre #233;rt, f#233;rfiv#225; vagy n#337;v#233; v#225;ltozott. A f#233;rfiaknak hossz#250;, fekete hajuk volt #233;s sz#233;les arccsontjuk. A n#337;k #252;gy n#233;ztek ki, mint Marguerite Olsen. #336;k voltak a csillagok n#233;pe.

S#246;t#233;t, b#252;szke pillant#225;sok m#233;regett#233;k #193;rny#233;kot.

— Mes#233;ljetek nekem a mennyd#246;rg#233;smadarakr#243;l — mondta nekik #193;rny#233;k — K#233;rlek Nem nekem kell A feles#233;gemnek.

Egym#225;s ut#225;n, sorban h#225;tat ford#237;tottak neki #233;s abban a pillanatban, amikor az arcukat elvesztette szem el#337;l, elt#369;ntek, eggy#233; v#225;ltak a t#225;jjal De az utols#243; n#337;, akinek #337;sz s#225;vok cs#237;kozt#225;k fekete haj#225;t, a borsz#237;n#369; #233;gre mutatott.

— K#233;rdezd meg #337;ket magad — mondta. Ny#225;ri vill#225;mok has#237;tott#225;k v#233;gig az eget, egy pillanatra l#225;that#225;rt#243;l l#225;that#225;rig bevil#225;g#237;tott#225;k a t#225;jat.

A k#246;zelben szikl#225;k magasodtak, homokk#337; cs#250;csok meg sud#225;r oszlopok, #233;s #193;rny#233;k elkezdett felkapaszkodni a legk#246;zelebbire. A sziklahegy sz#237;ne r#233;gi elef#225;ntcsontra eml#233;keztetett. Amikor megmarkolt egy ki#225;ll#243; darabot, az felhas#237;totta a tenyer#233;t. Csont, gondolta #193;rny#233;k Nem k#337;. R#233;gi, sz#225;raz csont.

#193;lmodott, #233;s az #225;lmokban nem lehet v#225;lasztani: vagy nincsenek lehet#337;s#233;gek, vagy ha vannak, m#225;r az #225;lom kezdete el#337;tt eld#337;lt, mi lesz az #225;lmod#243; sorsa. #193;rny#233;k m#225;szott tov#225;bb. F#225;jt a keze. Csontok reccsentek, roppantak #233;s szil#225;nkokra hasadtak mez#237;telen talpa alatt. Szilajul tombolt k#246;r#252;l#246;tte a sz#233;l, #233;s #193;rny#233;k a csonttoronyhoz tapadva kapaszkodott tov#225;bb.

A hegy v#233;gig egyfajta csontb#243;l #225;llt. Mindegyik csontdarab sz#225;raz volt #233;s g#246;mb#246;ly#369;. De amikor #250;jabb vill#225;m lobbant, r#225;j#246;tt, hogy t#233;vedett: #252;reges szem#252;k volt meg foguk, #233;s j#243;kedv n#233;lk#252;l vigyorogtak r#225;.

Valahol madarak rikoltottak. Es#337;cseppek hullottak az arc#225;ra.

Most m#225;r t#246;bb sz#225;z l#225;b magass#225;gban tapadt a koponyatorony oldal#225;hoz, #233;s feh#233;ren izz#243; vill#225;mnyal#225;bok #233;gett#233;k az #233;gre a cs#250;cs felett k#246;r#246;z#337; #225;rny#233;kmadarak k#246;rvonalait — gig#225;szi, fekete, kondorkesely#369;re eml#233;keztet#337; madarak voltak, feh#233;r tollpamaccsal a nyakukon. Hatalmas, kecses, irt#243;zatos madarak voltak, sz#225;rnycsap#225;saik mennyd#246;rg#233;sk#233;nt d#252;b#246;r#246;gtek v#233;gig az #233;jszakai #233;gen.

A torony k#246;r#252;l keringtek.

Sz#225;rnyhegyt#337;l sz#225;rnyhegyig #246;t vagy hat m#233;ter hossz#250;ak lehettek.

Azt#225;n az egyik mad#225;r vitorl#225;zva megindult fel#233;je, #233;s k#233;k vill#225;mok sisteregtek a tollain. #193;rny#233;k a kopony#225;k k#246;z#246;tti hasad#233;kba pr#233;selte mag#225;t, #252;res szemg#246;dr#246;k meredtek r#225;, kusza, elef#225;ntcsontsz#237;n fogsorok vigyorogtak, de #337; m#225;szott tov#225;bb, egyre feljebb h#250;z#243;zkodott a kopony#225;k hegy#233;n, mindem #233;les perem a b#337;r#233;be v#225;jt, #233;s #193;rny#233;k undorodott, rettegett #233;s #225;mult.

#218;jabb mad#225;r csapott le r#225;, emberk#233;z nagys#225;g#250; karom m#233;lyedt a karj#225;ba.

Kiny#250;jtotta a kez#233;t #233;s megpr#243;b#225;lt kit#233;pni egy tollat a mad#225;r sz#225;rny#225;b#243;l — ha mennyd#246;rg#233;smad#225;rtoll n#233;lk#252;l t#233;r vissza a t#246;rzsh#246;z, sz#233;gyent hoz a fej#233;re #233;s soha nem lehet f#233;rfi —, de a mad#225;r egy csap#225;ssal elh#337;k#246;lt el#337;le #233;s #193;rny#233;k nem #233;rte el. A mennyd#246;rg#233;smad#225;r szor#237;t#225;sa gyeng#252;lt, azt#225;n elengedte a karj#225;t #233;s visszalend#252;lt a sz#233;lbe. #193;rny#233;k m#225;szott tov#225;bb.

Legal#225;bb ezer koponya van itt, gondolta. Ezer #233;s ezer. #201;s nem mindegyik emberi. #201;s v#233;g#252;l az oszlop tetej#233;n #225;llt, lassan k#246;r#246;ztek a feje f#246;l#246;tt a hatalmas madarak, a mennyd#246;rg#233;smadarak apr#243; sz#225;rnycsap#225;sokkal vitorl#225;ztak a vihar hull#225;main.

Hangot hallott, a b#246;l#233;nyember hangj#225;t, aki az #337; nev#233;t ki#225;ltotta a sz#233;lbe #233;s el#225;rulta, kinek a kopony#225;i ezek…

A torony megr#225;zk#243;dott, #233;s a legnagyobb mad#225;r — szeme az eget cakkoz#243; vill#225;m k#233;kesfeh#233;r izz#225;sa — mennyd#246;r#246;gve megindult fel#233;je, #233;s #193;rny#233;k zuhant, gurult lefel#233; a torony oldal#225;n…

A telefon f#252;ls#233;rt#337; hangon felvis#237;tott. #193;rny#233;k nem is tudta, hogy be van k#246;tve. K#225;b#225;n, bizonytalanul felemelte a kagyl#243;t.

— Mi a faszt csin#225;lsz?! — ord#237;totta Szerda a telefonba, #233;s #193;rny#233;k m#233;g sohasem hallotta ilyen d#252;h#246;snek. — Mi a szents#233;ges b#252;d#246;s faszt sz#243;rakozol?!

— Elaludtam — mondta #193;rny#233;k ostob#225;n.

— Szerinted mi a fasznak duglak el egy olyan rejtekhelyre, mint Lakeside, ha r#246;gt#246;n akkora l#225;rm#225;t csapsz, amire m#233;g egy halott ember is felfigyelne?

— Mennyd#246;rg#233;smadarakr#243;l #225;lmodtam… — motyogta #193;rny#233;k. — #201;s egy toronyr#243;l. Kopony#225;kr#243;l… — Valami#233;rt nagyon fontosnak #233;rezte, hogy elmes#233;lje az #225;lmot.

— Tudom, mir#337;l #225;lmodt#225;l. Mindenki #225;tkozottul j#243;l tudja. J#233;zusom. Mi a szarnak rejtelek el t#233;ged, ha r#246;gt#246;n rekl#225;mozni kezded magadat?

#193;rny#233;k nem sz#243;lt semmit.

A vonal t#250;ls#243; v#233;g#233;n csend t#225;madt.

— Reggel ott leszek #233;rted — mondta v#233;g#252;l Szerda. Mintha csillapodott volna a haragja. — San Francisc#243;ba utazunk. Vir#225;got is t#369;zhetsz a hajadba, ha kedved tartja. — Ezzel megszakadt a vonal.

#193;rny#233;k letette a telefont a sz#337;nyegre #233;s elg#233;mberedett tagokkal fel#252;lt. Reggel hat volt, odakint m#233;g nem vil#225;gosodott. Reszketve felt#225;p#225;szkodott a d#237;v#225;nyr#243;l. A befagyott t#243; felett sikoltozva v#225;gtatott a sz#233;l. #201;s valaki s#237;rt a k#246;zelben, a falon t#250;l. Biztos volt benne, hogy Marguerite Olsent hallja, hogy #337; az, aki halkan, meg#225;ll#225;s n#233;lk#252;l #233;s sz#237;vszaggat#243;an zokog oda#225;t.

#193;ts#233;t#225;lt a v#233;c#233;be, vizelt, azt#225;n visszament a h#225;l#243;szob#225;ba #233;s becsukta az ajt#243;t, kiz#225;rva a s#237;r#243; n#337; hangj#225;t. Odakint #250;gy #252;v#246;lt#246;tt, #250;gy jajgatott a sz#233;l, mintha szint#233;n egy elveszett gyermeket keresett volna.

Janu#225;rhoz k#233;pest San Francisc#243;ban szokatlanul meleg volt, olyannyira, hogy #193;rny#233;k inge izzadtan tapadt a h#225;t#225;hoz. Szerda m#233;lyk#233;k #246;lt#246;nyt viselt, hozz#225; aranykeretes szem#252;veget, #233;s #250;gy n#233;zett ki, mint egy sz#243;rakoztat#243;iparban dolgoz#243; #252;gyv#233;d.

A Haight Streeten s#233;t#225;ltak. A szajh#225;k, a k#233;reget#337;k #233;s a cs#246;vesek mind megb#225;mult#225;k #337;ket, #233;s egyik#252;k sem ny#250;jtotta el#233;j#252;k apr#243;val teli pap#237;rpohar#225;t, egyik#252;k sem k#233;rt t#337;l#252;k semmit.

Szerda konokul #246;sszeszor#237;totta a sz#225;j#225;t. Amikor a fekete Lincoln reggel meg#225;llt a h#225;z el#337;tt, #193;rny#233;k r#246;gt#246;n l#225;tta, hogy a f#233;rfi m#233;g mindig haragszik, ez#233;rt nem k#233;rdezett semmit. A rep#252;l#337;t#233;rig egyik#252;k sem sz#243;lalt meg. #193;rny#233;k eg#233;szen megk#246;nnyebb#252;lt, amikor Szerda az els#337; oszt#225;lyra sz#225;llt fel, #337; pedig h#225;tra, a turistaoszt#225;lyra ment.

Most k#233;s#337; d#233;lut#225;n volt. #193;rny#233;kot, aki gyerekkora #243;ta nem j#225;rt San Francisc#243;ban #233;s az#243;ta mind#246;ssze k#252;l#246;nb#246;z#337; filmek helysz#237;nek#233;nt l#225;tta, megd#246;bbentette, mennyire ismer#337;s volt a v#225;ros, milyen sz#237;npomp#225;sak #233;s egyediek a fah#225;zak, milyen meredekek a dombok #233;s mennyire nem olyan itt, mint b#225;rhol m#225;shol.

— Neh#233;z elhinni, hogy Lakeside is ugyanebben az orsz#225;gban van — mondta.

Szerda v#233;gigm#233;rte. Azt#225;n azt mondta:

— Pedig ez nem igaz. San Francisco ugyan#250;gy nincsen t#246;bb#233; egy orsz#225;gban Lakeside v#225;ros#225;val, mint ahogyan New York sincsen egy orsz#225;gban New Orleansszal, vagy Miami Minneapolisszal.

— Val#243;ban? — k#233;rdezte #193;rny#233;k j#225;mboran.

— Val#243;ban. Akadnak k#246;z#246;tt#252;k bizonyos kultur#225;lis azonoss#225;gok — p#233;nz, sz#246;vets#233;gi korm#225;nyhivatalok, sz#243;rakoztat#243;ipar, v#233;gt#233;re is nyilv#225;nval#243;an a kontinens ugyanaz, de azt az ill#250;zi#243;t, hogy ez egyetlen orsz#225;g, mind#246;ssze a z#246;ldhas#250;, a David Letterman Show #233;s a McDonald’s kelti. — Az utca v#233;g#233;n felt#369;ntek egy park f#225;i. — Most tal#225;lkozni fogunk egy h#246;lggyel, l#233;gy kedves hozz#225;. De ne t#250;l kedves.

— Nem probl#233;ma — mondta #193;rny#233;k.

Elindultak a f#252;v#246;n.

Els#233;t#225;ltak egy fiatal l#225;ny mellett, aki alaposan megn#233;zte #337;ket. Nem lehetett t#246;bb tizenn#233;gy #233;vesn#233;l, a haj#225;t z#246;ldre, narancss#225;rg#225;ra #233;s r#243;zsasz#237;nre festette. Egy korcs kutya #252;ld#246;g#233;lt mellette, p#243;r#225;zk#233;nt #233;s nyak#246;rvk#233;nt a nyak#225;ba akasztott zsineg szolg#225;lt. A kutya vakkantott, azt#225;n a fark#225;t cs#243;v#225;lta.

#193;rny#233;k egy egydoll#225;rost nyomott a l#225;ny kez#233;be. A l#225;ny #250;gy meredt a p#233;nzre, mintha nem lenne biztos benne, mi az.

— Vegy#233;l rajta kutyakaj#225;t — aj#225;nlotta #193;rny#233;k. A l#225;ny b#243;lintott #233;s elmosolyodott.

— #336;szinte leszek — mondta Szerda. — Nagyon #243;vatosnak kell lenned a h#246;lggyel, akit most megl#225;togatunk. M#233;g a v#233;g#233;n szemet vet r#225;d, #233;s az nem lenne t#250;l j#243;.

— Tal#225;n a bar#225;tn#337;d?

— K#237;na #246;sszes m#369;anyag vack#225;#233;rt se — mondta Szerda bar#225;ts#225;gosan. A haragja mintha elp#225;rolgott volna, vagy esetleg f#233;lretette k#233;s#337;bbre. #193;rny#233;k gyan#237;totta, hogy Szerda haraggal #252;zemel.

Az egyik fa t#246;v#233;ben, egy kiter#237;tett pap#237;rabrosz mellett egy n#337; #252;ld#246;g#233;lt a f#252;v#246;n #233;s a k#252;l#246;nf#233;le ennival#243;kkal megrakott m#369;anyag dobozok k#246;z#246;tt v#225;logatott.

Kicsit… de nem, nem volt k#246;v#233;r, egy#225;ltal#225;n nem: tulajdonk#233;ppen form#225;s volt — #193;rny#233;k eddig nem hitte volna, hogy valaha is haszn#225;lni fogja ezt a sz#243;t. Haja olyan sz#337;ke volt, hogy m#225;r-m#225;r feh#233;rnek t#369;nt, platinasz#337;ke f#252;rtjei r#233;gen halott filmcsillagokat id#233;ztek, ajk#225;t karmazsinv#246;r#246;sre festette, #233;s els#337; r#225;n#233;z#233;sre huszon#246;t #233;s #246;tven k#246;z#246;tt lehetett.

Amikor oda#233;rtek hozz#225;, #233;ppen siker#252;lt kiv#225;lasztania egy t#225;ny#233;r toj#225;sos rizst. Felpillantott, v#233;gigm#233;rte Szerd#225;t, letette a t#225;ny#233;rt #233;s megt#246;r#246;lte a kez#233;t.

— #220;dv#246;z#246;llek, v#233;n sz#233;lh#225;mos — mondta, de k#246;zben mosolygott, mire Szerda m#233;lyen meghajolt #233;s cs#243;kot lehelt a n#337; kez#233;re.

— Istenien n#233;zel ki — mondta azt#225;n.

— Hogy a fen#233;be n#233;zhetn#233;k ki m#225;shogyan? — #233;rdekl#337;d#246;tt a n#337; kedvesen. — Egy#233;bk#233;nt is hazudsz. Nagyon nagy hiba volt New Orleansba menni — mennyit is szedtem fel ott, tizen#246;t kil#243;t? Esk#252;sz#246;m. Amikor kacs#225;zva kezdtem j#225;rni, tudtam, hogy ideje t#225;vozni. Egyfolyt#225;ban #246;sszed#246;rzs#246;l#337;dnek a combjaim, h#225;t el tudod ezt k#233;pzelni? — Ez ut#243;bbi k#233;rd#233;st m#225;r #193;rny#233;khoz int#233;zte, akinek sejtelme sem volt, mit kellene v#225;laszolnia erre, #233;s #233;rezte, hogy az arc#225;t el#246;nti a forr#243;s#225;g. A n#337; el#233;gedetten kacagott. — Elpirult! Szerda, #233;desem, te egy pirul#243;s fi#250;t hozt#225;l nekem! Milyen b#225;mulatosan kedves t#337;led. Mi a neve?

— Ez itt #193;rny#233;k — mondta Szerda. L#225;that#243;an #233;lvezte #193;rny#233;k zavar#225;t. — #193;rny#233;k, k#246;sz#246;nj Easternek.

#193;rny#233;k ny#246;g#246;tt valamit, ami ak#225;r egy „Hell#243;” is lehetett, #233;s a n#337; megint r#225;mosolygott. #193;rny#233;k #250;gy #233;rezte mag#225;t, mint akit telibe kapott a f#233;nysz#243;r#243; sugara — az orvvad#225;szok l#337;nek #237;gy szarvast, amikor az #225;llat mozdulni sem b#237;r a hirtelen f#233;ny#225;radatban. Innen is #233;rezte a n#337; parf#252;mj#233;nek illat#225;t, a j#225;zmin, lonc, #233;des tej #233;s n#337;i b#337;r b#243;d#237;t#243; arom#225;j#225;t.

— Mi a p#225;lya? — k#233;rdezte Szerda.

A n#337; — Easter — m#233;ly torokhangon felnevetett, j#243;#237;z#369;en #233;s #246;r#246;mmel. Hogyan lehetne nem kedvelni valakit, aki #237;gy nevet?

— Minden rendben — felelte. — Mi a helyzet veled, v#233;n farkas?

— Abban rem#233;nykedem, hogy magam mell#233; #225;ll#237;thatlak.

— Az id#337;det vesztegeted.

— Legal#225;bb hallgass meg, miel#337;tt elk#252;ldesz.

— Semmi #233;rtelme. Ne er#337;lk#246;dj.

A n#337; #193;rny#233;kra pillantott.

— Foglalj helyet #233;s k#243;stold meg az ennival#243;t. Tess#233;k, itt egy t#225;ny#233;r, rakd meg alaposan. Mindegyik nagyon finom. Toj#225;s, s#252;lt csirke, currys csirke, csirkesal#225;ta, ez meg itt lapin… igaz#225;b#243;l ny#250;l, de nincsen csod#225;latosabb a hideg ny#250;lh#250;sn#225;l, abban a l#225;bosban meg ny#250;lpaprik#225;st tal#225;lsz — de mondd csak, mi#233;rt is nem szedek neked egy adagot? — Ezzel felkapott egy m#369;anyag t#225;ny#233;rt, megrakta ennival#243;val #233;s #225;tny#250;jtotta #193;rny#233;knak. Azt#225;n Szerd#225;ra n#233;zett. — K#233;rsz valamit? — k#233;rdezte.

— Rendelkezz velem, dr#225;g#225;m — felelte az.

— Te — mondta neki a n#337; —, akkora seggfej vagy, hogy nem is #233;rtem, mi#233;rt nem folyik kaka a f#252;ledb#337;l. — #220;res t#225;ny#233;rt l#246;k#246;tt Szerda el#233;. — Szolg#225;ld ki magad.

A n#337; h#225;ta m#246;g#246;tt ragyog#243; d#233;lut#225;ni nap f#233;nye platinasz#237;n gl#243;ri#225;t var#225;zsolt k#246;r#233;.

— #193;rny#233;k — mondta, mik#246;zben #233;lvezettel r#225;gcs#225;lt egy csirkel#225;bat. — Milyen aranyos n#233;v. Mi#233;rt h#237;vnak #193;rny#233;knak?

#193;rny#233;k megnedves#237;tette az ajk#225;t.

— Sr#225;ckoromban — mondta — mi, vagyis az any#225;m meg #233;n, mi, vagyis #337;, sz#243;val amolyan titk#225;rn#337; volt egy csom#243; amerikai nagyk#246;vets#233;gen, #233;s v#225;rosr#243;l v#225;rosra k#246;lt#246;zt#252;nk #201;szak-Eur#243;p#225;ban. Azt#225;n megbetegedett #233;s kor#225;n nyugd#237;jba kellett vonulnia, ez#233;rt visszaj#246;tt#252;nk az #193;llamokba. Sosem tudtam, mit mondjak a t#246;bbi gyereknek, ez#233;rt mindig kisz#250;rtam magamnak a feln#337;tteket #233;s koslattam ut#225;nuk, sz#243;tlanul, mint egy #225;rny#233;k. Gondolom, t#225;rsas#225;gra v#225;gytam. Nem tudom. El#233;g kicsi gyerek voltam.

— Megn#337;tt#233;l — mondta a n#337;.

— Igaz — mondta #193;rny#233;k. — Megn#337;ttem.

A n#337; visszafordult Szerd#225;hoz, aki hideg gumbolevest kanalazott.

— Ez az a fi#250;, aki mindenkit annyira felbosszantott?

— Hallott#225;l r#243;la?

— Nyitott f#252;llel j#225;rok — mondta a n#337;. Azt#225;n #193;rny#233;k fel#233; fordulva hozz#225;tette: — Jobb, ha t#225;vol tartod magadat t#337;l#252;k. T#250;l sok titkos t#225;rsas#225;g m#369;k#246;dik a vil#225;gban, #233;s ezek nem h#369;s#233;gesek senkihez, #233;s nem szeretnek semmit. Ak#225;r a korm#225;nynak, ak#225;r a multiknak dolgoznak, de lehetnek f#252;ggetlenek is, att#243;l m#233;g ugyanolyan mind. Vannak k#246;zt#252;k teljesen amat#337;r#246;k #233;s rendk#237;v#252;l vesz#233;lyesek. H#233;, v#233;n farkas, hallottam egy viccet a minap, biztosan tetszeni fog. Honnan tudhatjuk, hogy a CIA-nak semmi k#246;ze nem volt a Kennedy-gyilkoss#225;ghoz?

— Ismerem — mondta Szerda.

— K#225;r. — A n#337; figyelme visszat#233;rt #193;rny#233;kra. — De a fekete #246;lt#246;ny#246;s#246;k, akikkel te tal#225;lkozt#225;l, kiss#233; m#225;sok. #336;k az#233;rt l#233;teznek, mert mindenki tudja, hogy l#233;tezni#252;k kell. — Egy pap#237;rpoh#225;rb#243;l kih#246;rpintette az ital marad#233;k#225;t, ami tal#225;n feh#233;rbor lehetett, majd fel#225;llt. — Az #193;rny#233;k j#243; n#233;v — mondta. — Iszom egy mochacchin#243;t. Gyertek.

Elindult.

— Mi lesz az ennival#243;val? — k#233;rdezte Szerda. — Nem hagyhatod csak itt.

A n#337; r#225;mosolygott, a kuty#225;s kisl#225;nyra mutatott, azt#225;n kit#225;rta a karj#225;t, mintha meg#246;leln#233; az eg#233;sz utc#225;t #233;s az eg#233;sz vil#225;got.

— Legyen az #246;v#233;k — mondta, #233;s ism#233;t elindult. #193;rny#233;k #233;s Szerda k#246;vette.

— Ne feledd — mondta Szerd#225;nak s#233;ta k#246;zben —, #233;n gazdag vagyok. Remek#252;l elboldogulok. Mi#233;rt seg#237;ten#233;k neked?

— Egy vagy k#246;z#252;l#252;nk — mondta a f#233;rfi. — Ugyan#250;gy elfelejtettek #233;s elhanyagoltak, mint b#225;rmelyik#252;nket. El#233;gg#233; egy#233;rtelm#369;, melyik oldalon a helyed.

Meg#233;rkeztek egy k#225;v#233;z#243;hoz, #225;ts#233;t#225;ltak a teraszon, bementek, le#252;ltek. Csak egy pinc#233;rn#337; volt odabent, aki szem#246;ld#246;kgy#369;r#369;j#233;vel jelezte, milyen kasztba tartozik, meg egy n#337; a pult m#246;g#246;tt, aki k#225;v#233;t f#337;z#246;tt. A pinc#233;rn#337; odal#233;pett hozz#225;juk, automatikus mosolyt villantott r#225;juk, egy asztalhoz vezette #337;ket, felvette a rendel#233;st.

Easter Szerda darabos, sz#252;rke kez#233;re tette karcs#250; kez#233;t.

— Hidd el nekem — mondta. — Remek#252;l #233;rzem magam. A nekem szentelt h#250;sv#233;ti napokon[4] m#233;g mindig toj#225;st #233;s nyulat esznek, cukork#225;kat meg h#250;st, az #250;jj#225;sz#252;let#233;s #233;s a szaporod#225;s jelk#233;pek#233;nt. Vir#225;got t#369;znek a kalapjuk mell#233; #233;s vir#225;gokat aj#225;nd#233;koznak egym#225;snak. #201;s mindezt az #233;n nevemben. Minden #233;vben egyre t#246;bben #233;s t#246;bben. Az #233;n nevemben, v#233;n farkas.

— Te pedig zs#237;rosodsz, mik#246;zben a szeretet#252;kben #233;s az im#225;datukban d#250;sk#225;lsz? — k#233;rdezte Szerda sz#225;razon.

— Ne legy#233;l seggfej. — A n#337; hirtelen nagyon f#225;radtnak t#369;nt. Belekortyolt a mochaccin#243;j#225;ba.

— Komolyan k#233;rdeztem, dr#225;g#225;m. Term#233;szetesen egyet#233;rtek veled abban, hogy milli#243;k #233;s milli#243;k aj#225;nd#233;kozz#225;k meg egym#225;st a nevedben, el#337;#237;r#225;s szerint megtartj#225;k a neked szentelt #252;nneps#233;geket, m#233;g eldugott toj#225;sokat is keresnek a f#369;ben. De vajon h#225;nyan tudj#225;k, ki vagy te? He? Eln#233;z#233;st, kisasszony! — Ezt a pinc#233;rl#225;nynak mondta.

— M#233;g egy k#225;v#233;t? — k#233;rdezte a l#225;ny.

— Nem k#233;rek, dr#225;g#225;m. Mind#246;ssze az jutott eszembe, h#225;tha seg#237;thet megoldani a mi kis n#233;zetelt#233;r#233;s#252;nket. A bar#225;tn#337;mmel azon vitatkoztunk, mit jelent az a n#233;v, hogy „Easter”?

A l#225;ny #250;gy meredt r#225;, mintha z#246;ld varangyosb#233;k#225;k m#225;sztak volna el#337; a sz#225;j#225;b#243;l. Azt#225;n azt mondta:

— Nem #233;rdekelnek az ilyen kereszt#233;ny dolgok. Pog#225;ny vagyok.

— Szerintem a latinb#243;l sz#225;rmazik — sz#243;lalt meg a pult m#246;g#246;tt #225;ll#243; n#337;. — „Krisztus felt#225;madt”. Vagy valami ilyesmi.

— T#233;nyleg? — k#233;rdezte Szerda.

— Ja, biztosan — mondta a n#337;. — Mint ahogy a nap felkel keleten.[5]

— #201;s Krisztus felt#225;madt, mint a nap hajnalban. Persze — milyen logikus k#246;vetkeztet#233;s. — A n#337; elmosolyodott, #233;s visszafordult a k#225;v#233;dar#225;l#243;hoz. Szerda felpillantott a pinc#233;rn#337;j#252;kre. — Azt hiszem, m#233;gis k#233;rek egy pressz#243;k#225;v#233;t, ha nem b#225;nja. #201;s #225;rulja el nekem, mit tisztel, mint pog#225;ny?

— Mit tisztelek?

— #205;gy van. Ha nem csal#243;dom, el#233;gg#233; sz#233;les a sk#225;la. Sz#243;val kinek #225;ll#237;tja fel a h#225;zi olt#225;rt? Ki el#337;tt hajt fejet? Kihez foh#225;szkodik pirkadatkor #233;s alkonyatkor?

A l#225;ny ajka n#233;h#225;ny hangtalan sz#243;t form#225;zott, majd v#233;g#252;l azt mondta:

— A n#337;i princ#237;piumot tisztelem. Ami mindent #225;thatja. Tudja.

— H#225;t persze. #201;s ami a maga n#337;i princ#237;pium#225;t illeti… van neki neve?

— #336; az istenn#337;, aki benn#252;nk #233;l — felelte a szem#246;ld#246;kgy#369;r#369;s l#225;ny, #233;s kezdett elpirosodni az arca. — Nincsen sz#252;ks#233;ge n#233;vre.

— Ah — mondta Szerda, #233;s vigyorgott, a majmok fenyeget#337; vigyor#225;val —, akkor net#225;n k#225;pr#225;zatos bacchan#225;li#225;kat tart a tisztelet#233;re? Szokott v#233;rv#246;r#246;s bort kortyolgatni a telihold f#233;ny#233;ben, mik#246;zben skarl#225;tsz#237;n#369; gyerty#225;k lobognak az ez#252;st gyertyatart#243;kban? S#233;t#225;lt m#225;r meztelen#252;l a tenger habjai k#246;z#246;tt, mik#246;zben elragadtatottan k#225;nt#225;lt n#233;vtelen istenn#337;j#233;hez, #233;s #233;rezte, hogy hull#225;mok nyaldoss#225;k a l#225;b#225;t #233;s #250;gy lefetyelik v#233;gig a combj#225;t, mint ezernyi leop#225;rd nyelve?

— Maga g#250;nyol#243;dik velem — mondta a l#225;ny. — Mi m#225;r nem csin#225;lunk ilyesmiket. — Nagy leveg#337;t vett. #193;rny#233;k gyan#237;totta, hogy elsz#225;molt mag#225;ban t#237;zig. — K#225;v#233;t, m#233;g valaki? M#233;g egy mochaccin#243;t, asszonyom? — Mosolya most olyan volt, mint amivel k#246;sz#246;nt#246;tte #337;ket.

#336;k intettek, hogy nem, azt#225;n pinc#233;rn#337; h#225;tat ford#237;tott nekik #233;s #252;dv#246;z#246;lte az #250;j vend#233;geket.

— Tess#233;k — mondta Szerda —, most l#225;thattunk valakit, „akiben nincsen meg a hit, #233;s nem #225;h#237;tja a sz#243;rakoz#225;st”, mint azt Chesterton mondta. Pog#225;ny, az bizony. Mi lenne, ha v#233;gigs#233;t#225;ln#225;nk az utc#225;n, Easter dr#225;g#225;m, #233;s megk#233;rdezn#233;nk a j#225;r#243;kel#337;ket, vajon h#225;nyan tudj#225;k, hogy a h#250;sv#233;ti mulats#225;g egybeesik egy pog#225;ny #252;nneppel, amit E#243;szr#243;l, a hajnal istenn#337;j#233;r#337;l neveztek el? L#225;ssuk csak… megvan. Megk#233;rdez#252;nk sz#225;z embert. Minden egyes ember#233;rt, aki tudja az igazs#225;got, lev#225;ghatod az egyik ujjamat, #233;s ha azokb#243;l kifogytunk, akkor a l#225;bujjaim ker#252;lnek sorra. #201;s minden h#250;sz ember#233;rt, aki nem tudja, velem t#246;ltesz egy #233;jszak#225;t. Az es#233;lyek egy#233;rtelm#369;en neked kedveznek — v#233;gt#233;re is San Francisc#243;ban vagyunk. Ezeken a meredek utc#225;kon ny#252;zs#246;gnek a pog#225;nyok #233;s a boszork#225;nyok.

A n#337; z#246;ld szeme Szerd#225;ra szegez#337;d#246;tt. #193;rny#233;knak #250;gy t#369;nt, pontosan ilyen z#246;ld sz#237;ne van tavasszal a faleveleknek, amelyeken #225;tragyog a nap. A n#337; nem sz#243;lt semmit.

— Megpr#243;b#225;lhatn#225;nk — folytatta Szerda. — De a v#233;g#233;n t#237;z-t#237;z ujj maradna a kezemen meg a l#225;bamon, #233;s #246;t #233;jszak#225;t t#246;lten#233;k az #225;gyadban. Sz#243;val ne mondd, hogy im#225;dkoznak hozz#225;d #233;s megtartj#225;k az #252;nnepedet. Csak a nevedet hajtogatj#225;k, de nem jelent nekik semmit. Az #233;gvil#225;gon semmit.

K#246;nnyek csillantak a n#337; szem#233;ben.

— Tudom — mondta csendesen. — Nem vagyok ostoba.

— Nem — mondta Szerda. — Nem vagy az.

T#250;ls#225;gosan messzire ment, gondolta #193;rny#233;k.

Szerda megsz#233;gyen#252;lten lehajtotta a fej#233;t. — Sajn#225;lom — mondta. #193;rny#233;k #337;szinte komolys#225;got hallott kicsend#252;lni a hangj#225;b#243;l. — Sz#252;ks#233;g#252;nk van r#225;d. Sz#252;ks#233;g#252;nk van az er#337;dre. Sz#252;ks#233;g#252;nk van a hatalmadra. Harcolsz h#225;t vel#252;nk, amikor kit#246;r a vihar?

A n#337; habozott. A bal csukl#243;j#225;ra nefelejcsvir#225;gokat tetov#225;ltak, mintha kark#246;t#337; lenne.

— Igen — sz#243;lalt meg kis id#337; m#250;lva. — Azt hiszem, igen.

Biztosan van igazs#225;g abban a r#233;gi mond#225;sban — gondolta #193;rny#233;k —, ha k#233;pes vagy #337;szintes#233;get sz#237;nlelni, nyert #252;gyed van. Azt#225;n elsz#233;gyellte mag#225;t, ami#233;rt ez jutott az esz#233;be.

Szerda cs#243;kot lehelt az ujj#225;ra #233;s meg#233;rintette Easter arc#225;t. Odah#237;vta a pinc#233;rn#337;t #233;s kifizette a k#225;v#233;kat. #211;vatosan kisz#225;molta a p#233;nzt, #246;sszehajtotta, #246;sszefogta a sz#225;ml#225;val #233;s #225;tny#250;jtotta a l#225;nynak.

#193;rny#233;k a t#225;voz#243; pinc#233;rn#337; ut#225;n sz#243;lt.

— H#246;lgyem! Eln#233;z#233;st. Ezt elejtette. — Egy t#237;zdoll#225;ros bankjegyet emelt fel a padl#243;r#243;l.

— Nem — mondta a l#225;ny a kez#233;ben tartott, #246;sszehajtott p#233;nzekre pillantva.

— L#225;ttam, hogy elejtette, h#246;lgyem — mondta #193;rny#233;k t#252;relmesen. — Szerintem sz#225;molja meg.

A l#225;ny megsz#225;molta a p#233;nzt, #233;rtetlen arccal feln#233;zett, azt#225;n azt mondta:

— Jesszus. Igaza volt. Sajn#225;lom. — Elvette #193;rny#233;kt#243;l a t#237;zdoll#225;rost #233;s elment.

Easter kik#237;s#233;rte #337;ket az utc#225;ra. Kezdtek tompulni a f#233;nyek. Biccentett Szerd#225;nak, azt#225;n meg#233;rintette #193;rny#233;k kez#233;t.

— Mir#337;l #225;lmodt#225;l tegnap #233;jjel?

— Mennyd#246;rg#233;smadarakr#243;l — felelte #193;rny#233;k. — A kopony#225;k hegy#233;r#337;l.

A n#337; b#243;lintott.

— #201;s tudod, kinek a kopony#225;i voltak?

— Hallottam egy hangot — mondta #193;rny#233;k. — #193;lmomban. El#225;rulta nekem.

A n#337; biccentett #233;s v#225;rt.

#201;s #193;rny#233;k azt mondta:

— Az eny#233;mek voltak. Az #233;n r#233;gi kopony#225;im. Ezer #233;s ezer.

A n#337; Szerd#225;ra n#233;zett.

— Szerintem #337; egy #337;riz#337;. — Sz#233;les mosolyt k#252;ld#246;tt #193;rny#233;k fel#233;. Azt#225;n megveregette a karj#225;t #233;s elindult. #193;rny#233;k sok#225;ig n#233;zett ut#225;na, #233;s megpr#243;b#225;lt — nem sok sikerrel — nem gondolni a n#337; egym#225;shoz d#246;rzs#246;l#337;d#337; combjaira.

Amikor m#225;r a taxiban #252;ltek #233;s a rep#252;l#337;t#233;r fel#233; hajtottak, Szerda #193;rny#233;khoz fordult.

— Mi a fene volt ez a t#237;z doll#225;rral?

— Kevesebbet fizett#233;l neki. Az #337; fizet#233;s#233;b#337;l vont#225;k volna le.

— #201;s mi a francnak #233;rdekel ez t#233;ged? — Szerda #337;szint#233;n d#252;h#246;snek t#369;nt.

#193;rny#233;k elgondolkodott.

— H#225;t, #233;n sem szeretn#233;m, ha valaki ezt tenn#233; velem — mondta v#233;g#252;l. — Nem csin#225;lt semmi rosszat.

— Nem? — Szerda a leveg#337;be b#225;mult, valahov#225; maga el#233;, azt#225;n folytatta. — H#233;t#233;ves kor#225;ban bez#225;rt egy kismacsk#225;t a szekr#233;nybe. Napokig hallgatta, hogyan mi#225;kol. Amikor elhallgatott, kivette a szekr#233;nyb#337;l, cip#337;sdobozba tette #233;s el#225;sta a h#225;ts#243; udvaron. Egyszer#369;en el akart temetni valamit. Minden munkahely#233;n k#246;vetkezetesen lop. #193;ltal#225;ban kisebb #246;sszegeket. Tavaly megl#225;togatta a nagyanyj#225;t az #246;regek otthon#225;ban, ahov#225; bez#225;rt#225;k az #246;regasszonyt. A nagyanyja #233;jjeliszekr#233;ny#233;r#337;l elemelt egy r#233;gi arany#243;r#225;t, azt#225;n besurrant egy csom#243; m#225;sik szob#225;ba is, #233;s kisebb p#233;nz#246;sszegeket meg szem#233;lyes ing#243;s#225;gokat lopott el a nyugd#237;jas #233;veiket #233;l#337;, lassan le#233;p#252;l#337; emberekt#337;l. Amikor haza#233;rt, nem tudta, mihez kezdjen vel#252;k, megijedt, h#225;tha megtal#225;lj#225;k, ez#233;rt a p#233;nz kiv#233;tel#233;vel minden m#225;st#243;l megszabadult.

— #201;rtem m#225;r — mondta #193;rny#233;k.

— Ezen k#237;v#252;l t#252;netmenetes trippere van — folytatta Szerda. — Gyan#237;tja, hogy esetleg fert#337;z#246;tt, de nem tesz semmit ellene. Amikor az el#337;z#337; bar#225;tja megv#225;dolta, hogy t#337;le kapta el a betegs#233;get, megs#233;rt#337;d#246;tt #233;s az#243;ta nem hajland#243; tal#225;lkozni a fi#250;val.

— Ezt m#225;r nem kellett volna — tiltakozott #193;rny#233;k. — M#225;r mondtam, hogy #233;rtem. Ezt b#225;rkivel meg tudn#225;d tenni, igaz? Fel tudn#225;d sorolni a rossz tulajdons#225;gaikat.

— Persze — b#243;lintott Szerda. — Mindenki ugyanazt csin#225;lja. Esetleg azt hiszik, hogy egyedi, k#252;l#246;nleges b#369;n#246;ket k#246;vetnek el, de az esetek legnagyobb r#233;sz#233;ben ezek kicsinyes, ism#233;tl#337;d#337; b#369;n#246;k.

— #201;s ez feljogos#237;t arra, hogy ellopj t#337;le t#237;z doll#225;rt?

Szerda kifizette a taxist; azt#225;n bes#233;t#225;ltak a rep#252;l#337;t#233;rre #233;s megkerest#233;k a kaput. M#233;g nem lehetett besz#225;llni. Szerda azt mondta:

— Mi m#225;st tehetn#233;k? Nem #225;ldoznak nekem bik#225;t meg kost. Nem aj#225;nlj#225;k fel a gyilkosok #233;s rabszolg#225;k felakasztott, holl#243;v#225;jta tetem#233;t. #336;k teremtettek. Azt#225;n elfelejtettek. Most visszaszerzek t#337;l#252;k valamicsk#233;t. Szerinted ez igazs#225;gtalan?

— A mam#225;m mindig azt mondta, hogy „Az #233;let igazs#225;gtalan” — felelte #193;rny#233;k.

— Term#233;szetesen — b#243;lintott Szerda. — A mam#225;k mindig ilyesmiket mondanak, meg azt, hogy „Ha a bar#225;taid k#250;tba ugran#225;nak, te is ut#225;nuk ugran#225;l?”

— Te #225;tv#225;gtad t#237;z doll#225;rral, #233;n adtam neki t#237;z doll#225;rt — mondta #193;rny#233;k konokul.

— Ezt kellett tennem.

A hangosbesz#233;l#337; bejelentette, hogy a besz#225;ll#225;s megkezd#337;d#246;tt. Szerda fel#225;llt.

— B#225;r minden d#246;nt#233;sed ilyen egyszer#369; lenne — mondta.

A hideghull#225;m gyeng#252;lni kezdett, mire a hajnali #243;r#225;kban Szerda kitette #193;rny#233;kot a lak#225;s el#337;tt. Lakeside-ban m#233;g mindig fertelmesen hideg volt, de m#225;r nem hihetetlen#252;l hideg. Amikor #225;thajtottak a v#225;roson, az Mamp;I Bank oldal#225;ra szerelt jelz#337;t#225;bl#225;n a 3:30 #233;s a -20 °C villogott felv#225;ltva.

D#233;lel#337;tt f#233;l t#237;z volt, amikor Chad Mulligan seriff bekopogtatott #193;rny#233;k ajtaj#225;n #233;s megk#233;rdezte, ismer-e egy Alison McGovern nev#369; l#225;nyt.

— Nem hinn#233;m — mondta #193;rny#233;k #225;lmosan.

— Van itt egy f#233;nyk#233;p r#243;la — mondta Mulligan. #193;rny#233;k azonnal felismerte a k#233;pen l#225;that#243; arcot: a k#233;k fogszab#225;lyz#243;s l#225;ny volt, akit a bar#225;tn#337;je az Alka Seltzer pezsg#337;tablett#225;k #233;s az or#225;lis szex #246;sszef#252;gg#233;s#233;re ok#237;tott.

— Ja, persze. Ok#233;. Azzal a busszal j#246;tt, amivel #233;n #233;rkeztem a v#225;rosba.

— Merre j#225;rt tegnap, Ainsel #250;r?

#193;rny#233;k k#246;r#252;l t#243;t#225;gast #225;llt a vil#225;g. Tudta, hogy nem k#246;vetett el semmi rosszat. (Megszegted a felt#233;teles szabadl#225;bra helyez#233;s felt#233;teleit #233;s #225;lnevet haszn#225;lsz — suttogta egy nyugodt hang a fej#233;ben. — Ez tal#225;n nem el#233;g?)

— San Francisc#243;ban — felelte. — Kaliforni#225;ban. A b#225;csik#225;mnak seg#237;tettem lesz#225;ll#237;tani egy baldachinos #225;gyat.

— Tud nekem mutatni egy jegyet? Vagy valamit hasonl#243;t?

— Persze. — Mindk#233;t besz#225;ll#243;k#225;rtya a farzseb#233;ben volt. — Mir#337;l van sz#243;?

Chad Mulligan szem#252;gyre vette a besz#225;ll#243;k#225;rty#225;kat.

— Alison McGovern elt#369;nt. A Lakeside #193;llatmenhelyen dolgozott szabad idej#233;ben. Megetette az #225;llatokat, megs#233;t#225;ltatta a kuty#225;kat. Suli ut#225;n mindig ott t#246;lt#246;tt p#225;r #243;r#225;t. Sz#243;val. Dolly Knopf, az #225;llatmenhely vezet#337;je este mindig hazavitte kocsival. Alison tegnap nem #233;rkezett meg.

— Elt#369;nt.

— Ja. A sz#252;lei h#237;vtak fel tegnap. Ez a buta kisl#225;ny n#233;ha stoppal ment ki a menhelyre. Az m#225;r a v#225;roson k#237;v#252;l van, a W #250;ton, el#233;gg#233; elhagyatott hely. A sz#252;lei ugyan mindig sz#243;ltak neki, hogy ne tegye, de errefel#233; sohasem t#246;rt#233;nik semmi… az emberek m#233;g az ajt#243;t sem z#225;rj#225;k, tudja? A gyerekek meg #250;gysem hallgatnak a j#243; tan#225;csra. Sz#243;val n#233;zze meg m#233;g egyszer a k#233;pet.

Alison McGovern mosolygott. A k#233;pen piros fogszab#225;lyz#243;t viselt, nem k#233;ket.

— Esk#252;szik r#225;, hogy nem rabolta el, nem er#337;szakolta meg, #233;s nem v#233;gzett vele, vagy ilyesmi?

— San Francisc#243;ban voltam. #201;s soha nem csin#225;ln#233;k ilyen szars#225;got.

— #201;n is erre gondoltam, #246;regem. Szeretne seg#237;teni a kutat#225;sban?

— #201;n?

— Maga. Ma reggel kisz#225;lltak a K9-es csoport technikusai — eddig semmi. — Fels#243;hajtott. — A fen#233;be is, Mike. Nagyon rem#233;lem, hogy egyszer csak felbukkan Minneapolisban egy idi#243;ta bar#225;tja t#225;rsas#225;g#225;ban.

— Maga szerint ez val#243;sz#237;n#369;?

— Szerintem lehets#233;ges. Szeretne csatlakozni a kutat#243; exped#237;ci#243;hoz?

#193;rny#233;k eml#233;kezett r#225;, hogy tal#225;lkozott a l#225;nnyal a Hennings Mez#337;gazdas#225;gi Boltban, #233;s esz#233;be jutott Alison sz#233;gyenl#337;s, fogszab#225;lyz#243;s mosolya, meg az, hogy milyen gy#246;ny#246;r#369; n#337; lesz bel#337;le egyszer. — Megyek — mondta.

A t#369;zolt#243;s#225;g el#337;csarnok#225;ban k#233;ttucatnyi f#233;rfi meg n#337; v#225;rakozott. #193;rny#233;k felismerte k#246;zt#252;k Hinzelmannt, #233;s t#246;bb m#225;sik arc is ismer#337;snek t#369;nt. Voltak ott rend#337;r#246;k #233;s a megyei seriff barna egyenruh#225;s emberei.

Chad Mulligan elmondta, mit viselt Alison az elt#369;n#233;se napj#225;n (v#246;r#246;s anor#225;kot, z#246;ld keszty#369;t #233;s k#233;k k#246;t#246;tt sapk#225;t a kapucnija alatt), majd h#225;romf#337;s csapatokba osztotta az #246;nk#233;nteseket. Az egyik csoportot #193;rny#233;k, Hinzelmann #233;s egy Brogan nev#369; f#233;rfi alkotta. Mindenkit figyelmeztettek, hogy nagyon hamar bes#246;t#233;tedik, #233;s k#246;z#246;lt#233;k vel#252;k, ha — ne adj’ isten — r#225;bukkann#225;nak Alison test#233;re, „ne, ism#233;tlem, ne ny#250;ljanak semmihez”, csak sz#243;ljanak vissza r#225;di#243;n, de ha #233;letben van, mindenk#233;ppen tarts#225;k melegen, am#237;g a seg#237;ts#233;g meg#233;rkezik.

A W #250;tra k#252;ldt#233;k #337;ket.

Hinzelmann, Brogan #233;s #193;rny#233;k egy befagyott patak partj#225;n haladtak. Indul#225;s el#337;tt minden csoport kapott egy kis k#233;zi ad#243;vev#337;t.

A felh#337;k alacsonyra ereszkedtek #233;s sz#252;rke volt a vil#225;g. Az elm#250;lt harminchat #243;r#225;ban nem esett a h#243;. A ropog#243; h#243;takar#243; csillog#243; feh#233;rs#233;g#233;ben #233;lesen kirajzol#243;dtak a l#225;bnyomok.

Az #337;sz#252;l#337; hal#225;nt#233;k#250;, v#233;konyka bajuszt visel#337; Brogan egy nyugalmazott ezredesre eml#233;keztetett. #336; vezetett, #233;s k#246;zben elmes#233;lte #193;rny#233;knak, hogy nyugd#237;jas gimn#225;ziumigazgat#243;.

— #201;n sem leszek m#225;r fiatalabb. Manaps#225;g n#233;ha tan#237;tok, megrendezem az iskolai sz#237;ndarabot — am#250;gy is mindig ez volt az #233;v cs#250;cspontja —, olykor vad#225;szgatok, meg van egy kis kunyh#243;m a Pike-t#243;n#225;l #233;s t#250;l sok id#337;t t#246;lt#246;k ott. — Amikor kisz#225;lltak a kocsib#243;l, m#233;g hozz#225;tette: — Egyr#233;szt szeretn#233;m, ha megtal#225;ln#225;nk. De ami azt illeti, ha valaki r#225;bukkan a kisl#225;nyra, nagyon #246;r#252;ln#233;k, ha nem mi lenn#233;k azok. #201;rti, mire gondolok, nem?

#193;rny#233;k t#246;k#233;letesen #233;rtette, mire gondol.

Nem sokat besz#233;ltek. Mentek az erd#337;ben #233;s azt n#233;zt#233;k, l#225;tnak-e v#246;r#246;s anor#225;kot, z#246;ld keszty#369;t, k#233;k sapk#225;t vagy feh#233;r testet. Brogan id#337;nk#233;nt kapcsolatba l#233;pett Chad Mulligannel az ad#243;vev#337; seg#237;ts#233;g#233;vel.

Eb#233;did#337;ben csatlakoztak a t#246;bbiekhez, #233;s hotdogot ettek #233;s forr#243; levest ittak a kutat#225;s idej#233;re lefoglalt iskolabuszban. Valaki felh#237;vta a figyelmet egy v#246;r#246;s farktollas sasra, valaki azt mondta, az ink#225;bb s#243;lyom, de a mad#225;r elrep#252;lt #233;s ezzel v#233;ge szakadt a vit#225;nak.

Hinzelmann elmes#233;lt nekik egy t#246;rt#233;netet a nagyapja trombit#225;j#225;r#243;l. A dolog akkor t#246;rt#233;nt, amikor az #246;reg megpr#243;b#225;lt j#225;tszani rajta a hidegben, a pajta mellett, ahol gyakorolni szokott, de a hangszer meg sem mukkant.

— Erre bej#246;tt a h#225;zba, #233;s letette a trombit#225;t a t#369;zhelyre, hogy kiolvadjon. Nos, a csal#225;d m#225;r lefek#252;dt aludni, #233;s egyszer csak elkezdtek j#246;nni a trombit#225;b#243;l a kiolvadt hangok. Nagyany#225;m #250;gy megijedt, hogy majdnem meghalt ott helyben.

A d#233;lut#225;n eredm#233;nytelen volt, lehangol#243; #233;s alig akart v#233;get #233;rni. Lassan kifakult a vil#225;gb#243;l a f#233;ny: megr#246;vid#252;ltek a t#225;vols#225;gok, indig#243;k#233;kre s#246;t#233;tedett a t#225;j, #233;s a sz#233;l majdnem lemarta az arcukr#243;l a b#337;rt. Amikor m#225;r t#250;l s#246;t#233;t volt a kutat#225;shoz, Mulligan r#225;di#243;n lef#250;jta a tov#225;bbi keres#233;st aznap est#233;re, azt#225;n mindenkit felszedtek #233;s elfuvaroztak a t#369;zolt#243;s#225;gra.

A t#369;zolt#243;s#225;g #233;p#252;lete mellett #225;llt a Szarvasitat#243; Kocsma, ahol azt#225;n a kutat#243;csoport legt#246;bb tagja kik#246;t#246;tt. Mindenki f#225;radt volt #233;s kedvetlen, #233;s arr#243;l besz#233;lgettek, milyen hideg lett, meg arr#243;l, hogy n#233;h#225;ny nap m#250;lva Alison #250;gyis felbukkan, #233;s nem is sejti majd, mennyi gondot okozott mindenkinek.

— Ne ebb#337;l #237;t#233;lje meg a v#225;rost — mondta Brogan. — Rendes hely ez.

— Lakeside a legrendesebb v#225;ros itt #233;szakon — mondta egy csinos n#337;, akinek #193;rny#233;k nem eml#233;kezett a nev#233;re, m#225;r ha egy#225;ltal#225;n bemutatkoztak egym#225;snak. — Tudja, h#225;ny munkan#233;lk#252;li #233;l Lakeside-ban?

— Nem — felelte #193;rny#233;k.

— Kevesebb mint h#250;sz — mondta a n#337;. — #214;tezern#233;l t#246;bb ember #233;l a v#225;rosban meg a k#246;rny#233;k#233;n. Lehet, hogy nem vagyunk gazdagok, de mindenki dolgozik. Nem #250;gy, mint a b#225;nyav#225;rosokban, #233;szakkeleten — a legt#246;bb k#237;s#233;rtetv#225;ross#225; v#225;lt. Az agr#225;rv#225;rosokat a tej#225;rak cs#246;kken#233;se vagy diszn#243;k alacsony #225;ra #246;lte meg. Tudja, mi a leggyakoribb hal#225;loz#225;si ok a k#246;z#233;pnyugati gazd#225;lkod#243;k k#246;z#246;tt?

— #214;ngyilkoss#225;g? — #193;rny#233;k csak tippelt.

A n#337; szinte csal#243;dottnak t#369;nt.

— Igen, az. V#233;geznek magukkal. — Megcs#243;v#225;lta a fej#233;t, majd folytatta. — T#250;l sok v#225;ros van errefel#233;, amit kiz#225;r#243;lag a vad#225;szok #233;s a nyaral#243;vend#233;gek tartanak el, mert beszedik t#337;l#252;k a p#233;nzt, #233;s n#233;h#225;ny tr#243;fe#225;val meg sz#250;nyogcs#237;p#233;ssel gazdagabban k#252;ldik #337;ket haza. Azt#225;n vannak a multik v#225;rosai, ahol minden cs#250;csszuper, am#237;g a Wal-Mart fel nem sz#225;molja az eloszt#243;k#246;zpontot vagy a 3M fel nem hagy a CD-gy#225;rt#225;ssal, mert akkor hirtelen ott #252;l egy csom#243; ember, aki k#233;ptelen fizetni a k#246;lcs#246;n#246;ket. Eln#233;z#233;st, de nem hallottam a nev#233;t.

— Ainsel — mondta #193;rny#233;k. — Mike Ainsel. — Helyi f#337;z#233;s#369;, patakv#237;zb#337;l k#233;sz#252;lt s#246;rt ivott. Finom volt.

— Callie Knopf vagyok — mondta a n#337;. — Dolly h#250;ga. — Az arca m#233;g mindig piros volt a hidegt#337;l. — Sz#243;val csak azt akartam mondani, hogy Lakeside szerencs#233;s. Itt mindenb#337;l van egy kicsi — mez#337;gazdas#225;g, k#246;nny#369;ipar, turizmus, mesteremberek. Meg j#243; iskol#225;k.

#193;rny#233;k zavartan pillantott a n#337;re. Valahogyan #252;resen csengtek ezek a szavak. Mintha egy #252;gyn#246;k#246;t, egy j#243; #252;gyn#246;k#246;t hallott volna, aki hitt ugyan a term#233;kben, amit #225;rus#237;tott, de m#233;gis mindent megtett volna, hogy az #246;sszes kef#233;t vagy az eg#233;sz sorozat lexikont megv#225;s#225;rolj#225;k t#337;le. A n#337; val#243;sz#237;n#369;leg #233;szrevette az arckifejez#233;s#233;t.

— Eln#233;z#233;st — mondta. — Ha az ember nagyon szeret valamit, #225;lland#243;an csak arr#243;l akar besz#233;lni. Maga mivel foglalkozik, Ainsel #250;r?

— A nagyb#225;ty#225;m antik holmikkal kereskedik szerte az orsz#225;gban. Velem cipelteti a nagy #233;s neh#233;z dolgokat. J#243; munka, de nem #225;lland#243;. — A b#225;r #252;dv#246;sk#233;je, egy fekete macska bukkant fel #193;rny#233;k l#225;b#225;n#225;l, #233;s a csizm#225;j#225;hoz d#246;rg#246;lte a fej#233;t. Azt#225;n felugrott mell#233; a padra #233;s elaludt.

— De legal#225;bb sokat utazik — mondta Brogan. — Csin#225;l m#233;g valamit ezenk#237;v#252;l?

— Van magukn#225;l nyolc darab negyeddoll#225;ros? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. Brogan a zseb#233;be t#250;rt apr#243;#233;rt. Tal#225;lt #246;t negyeddoll#225;rost #233;s #193;rny#233;k el#233; cs#250;sztatta #337;ket. Callie Knopf hozz#225;tett m#233;g h#225;rmat.

#193;rny#233;k k#233;t sorba rendezte az #233;rm#233;ket. Azt#225;n szinte hib#225;tlanul megcsin#225;lta azt a tr#252;kk#246;t, amikor #250;gy tett, mintha a falapon kereszt#252;l dob#225;ln#225; #225;t a p#233;nz fel#233;t az egyik kez#233;b#337;l a m#225;sikba.

Ezut#225;n a jobb kez#233;vel felmarkolta a nyolc p#233;nzdarabot, balj#225;val megfogott egy szalv#233;t#225;val letakart, #252;res vizespoharat, #233;s #250;gy tett, mintha a jobb kez#233;b#337;l sorban elt#369;nn#233;nek a p#233;nzek #233;s hallhat#243; cs#246;rren#233;ssel megjelenn#233;nek a letakart poh#225;rban. Ut#225;na sz#233;tnyitotta #252;res jobb tenyer#233;t, #233;s a szalv#233;t#225;t ler#225;ntva megmutatta nekik a p#233;nzeket a poh#225;rban.

Visszaadta nekik a p#233;nzeket — h#225;rmat Callie-nek, #246;t#246;t Brogannak —, azt#225;n Brogan kez#233;b#337;l kivett egy #233;rm#233;t, akin#233;l #237;gy csak n#233;gy maradt. R#225;f#250;jt a p#233;nzre, ami egycentess#233; v#225;ltozott, majd #225;tny#250;jtotta Brogannak, aki megsz#225;molta a negyeddoll#225;rosokat, #233;s megr#246;k#246;ny#246;dve tapasztalta, hogy mind az #246;t darab n#225;la van.

— Maga egy Houdini! — recsegte Hinzelmann el#233;gedetten. — Az biztos!

— Csak egy amat#337;r — mondta #193;rny#233;k. — Sokat kell m#233;g tanulnom. — De az#233;rt felt#225;madt benne egy #225;rnyalatnyi b#252;szkes#233;g. Ez volt az els#337; feln#337;tt k#246;z#246;ns#233;ge.

Hazafel#233; menet beugrott a boltba, hogy vegyen mag#225;nak egy doboz tejet. A kassz#225;n#225;l #225;ll#243;, gy#246;mb#233;rsz#237;n haj#250; l#225;ny ismer#337;snek t#369;nt. Szeme karik#225;s volt a s#237;r#225;st#243;l. Az arc#225;t elbor#237;tott#225;k a szepl#337;k.

— #201;n ismerlek t#233;ged — mondta neki #193;rny#233;k. — Te vagy… — #233;s majdnem azt mondta, hogy a pezsg#337;tablett#225;s l#225;ny, de elharapta a mondatot, #233;s ink#225;bb m#225;sk#233;ppen fejezte be: — Te vagy Alison bar#225;tn#337;je. A buszon tal#225;lkoztunk. Rem#233;lem, semmi baja nem lesz.

A l#225;ny szipogva b#243;lintott.

— #201;n is. — Kif#250;jta az orr#225;t, #233;s a ruh#225;ja ujj#225;ba t#369;rte a zsebkend#337;t.

A kit#369;z#337;j#233;n a k#246;vetkez#337; felirat #225;llt: SZIA! SOPHIE VAGYOK! K#201;RDEZZ CSAK MEG, HOGYAN FOGYHATSZ 10 KIL#211;T EGY H#211;NAP ALATT!

— Eg#233;sz nap #337;t kerest#252;k. M#233;g nem tal#225;ltuk meg.

Sophie biccentett, #233;s visszanyelte a k#246;nnyeit. Elh#250;zta a tejesdobozt a leolvas#243; el#337;tt, #233;s a g#233;p csipogva ki#237;rta az #225;r#225;t. #193;rny#233;k #225;tny#250;jtott k#233;t doll#225;rt.

— Elmegyek ebb#337;l a rohadt v#225;rosb#243;l — sz#243;lalt meg hirtelen a l#225;ny elf#250;l#243; hangon. — Elk#246;lt#246;z#246;m a mam#225;mhoz Ashlandbe. Alison elment. Sandy Olsen tavaly t#369;nt el. Jo Ming tavalyel#337;tt. Mi van, ha j#246;v#337;re #233;n leszek a k#246;vetkez#337;?

— Azt hittem, Sandy Olsent az apja vitte mag#225;val.

— Igen — mondta a l#225;ny keser#369;en. — Azt meghiszem. Jo Ming meg elk#246;lt#246;z#246;tt Kaliforni#225;ba, Sarah Lindquistnek pedig hegym#225;sz#225;s k#246;zben veszett nyoma, #233;s soha nem tal#225;lt#225;k meg. T#246;kmindegy. Ashlandbe akarok menni.

Nagy leveg#337;t vett, #233;s egy percig bent tartotta. Azt#225;n v#225;ratlanul #193;rny#233;kra mosolygott. Semmi hamiss#225;g nem volt ebben a mosolyban. Egyszer#369;en azt mondt#225;k neki, hogy #237;gy kell mosolyognia, ha valaki fizet az #225;ru#233;rt. Sz#233;p napot k#237;v#225;nt. Azt#225;n az #193;rny#233;k m#246;g#246;tt #225;ll#243; n#337;h#246;z fordult, #233;s elkezdte kipakolni a megrakott bev#225;s#225;rl#243;kocsit.

#193;rny#233;k fogta a tejet, besz#225;llt a kocsiba, azt#225;n elindult hazafel#233;, elhajtott a benzink#250;t meg a j#233;gre tolt roncs mellett, #225;t a h#237;don, #233;s meg#233;rkezett a h#225;zhoz.

Volt egyszer egy l#225;ny, akit eladott a nagyb#225;tyja, #237;rta Ibis #250;r t#246;k#233;letesen g#246;mb#246;ly#246;d#337; bet#369;kkel.

Ennyi a mese — a t#246;bbi csak r#233;szlet.

Vannak t#246;rt#233;netek, amelyeket elegend#337; val#243;di #225;t#233;rz#233;ssel hallgatni, #233;s r#246;gt#246;n m#233;ly sebet ejtenek rajtunk. Mint p#233;ld#225;ul? Tess#233;k, itt egy j#243; ember, aki mind a saj#225;t #233;rt#233;k#237;t#233;lete, mind a bar#225;tai felfog#225;sa szerint j#243; ember: h#369;s#233;ges #233;s #337;szinte a feles#233;g#233;hez, im#225;dja #233;s mindennel elhalmozza a kisgyerekeit, t#246;r#337;dik az orsz#225;g sors#225;val, a lehet#337; legjobban v#233;gzi a munk#225;j#225;t. Azaz hat#233;konyan #233;s j#243;lelk#369;en zsid#243;kat k#252;ld a hal#225;lba: #233;lvezi a zen#233;t, ami a h#225;tt#233;rben sz#243;l megnyugtat#225;sk#233;ppen, #233;s mindig figyelmezteti a zsid#243;kat, ne feledkezzenek meg az azonos#237;t#243; sz#225;mukr#243;l, amikor a zuhanyz#243;ba mennek — mindig elmondja nekik, hogy sokan elfelejtik a sz#225;mukat, azt#225;n m#225;s ruh#225;j#225;t veszik fel, amikor kij#246;nnek a zuhanyz#243;b#243;l. Ez megnyugtatja a zsid#243;kat. L#233;tezik #233;let a zuhanyz#243; ut#225;n, mondogatj#225;k magukban. Ember#252;nk minden r#233;szlet#233;ben fel#252;gyeli a folyamatot, am#237;g a holttestek a kemenc#233;be nem ker#252;lnek — ha van valami, ami miatt rosszul #233;rzi mag#225;t, az, hogy m#233;g mindig hat#225;ssal van r#225; az elg#225;zos#237;t#225;s. Tudja, ha igaz#225;n j#243; ember lenne, nem #233;rezne m#225;st, csak sz#237;ntiszta gy#246;ny#246;rt, hiszen a vil#225;g v#233;gre megszabadul a k#225;rtev#337;kt#337;l.

Volt egyszer egy l#225;ny, akit eladott a nagyb#225;tyja. Ez #237;gy annyira egyszer#369;.

Egyetlen ember sem sziget, jelentette ki Donne, #233;s t#233;vedett. Ha nem lenn#233;nk mindannyian szigetek, m#225;r r#233;gen elveszt#252;nk volna, belef#250;ltunk volna egym#225;s trag#233;di#225;iba. Elszigetelj#252;k magunkat (#233;s ne feledj#252;k, hogy m#225;r az ig#233;ben is ott van a sziget sz#243;) m#225;sok trag#233;di#225;it#243;l, azzal, hogy szigetek vagyunk #233;s azzal, hogy ezeknek a t#246;rt#233;neteknek mind egyforma a szerkezet#252;k. A visszat#233;r#337; mot#237;vum nem v#225;ltozik soha: volt egyszer egy emberi l#233;ny, aki megsz#252;letett, #233;lte az #233;let#233;t, azt#225;n #237;gy vagy #250;gy meghalt. Tess#233;k. A r#233;szleteket mindenki be#237;rhatja saj#225;t tapasztalatai alapj#225;n. #201;s a t#246;rt#233;net ugyan#250;gy nem eredeti, mint az #246;sszes t#246;bbi #233;s ugyan#250;gy egyed#252;l#225;ll#243;, mint minden #233;let. Az emberi #233;letek olyanok, mint a h#243;pelyhek: #225;ltalunk j#243;l ismert mint#225;kba rendez#337;dnek, #233;s #250;gy hasonl#237;tanak egym#225;sra, mint bors#243;szemek a h#252;velyben (megn#233;zted m#225;r valaha a bors#243;szemeket a h#252;velyben? De j#243;l megn#233;zted? El#233;g egy percig vizsg#225;lgatni valamennyit, azt#225;n m#225;r v#233;letlen#252;l sem t#233;veszted #246;ssze #337;ket), #233;s m#233;gis p#225;ratlanok.

Egy#233;ni sorsok n#233;lk#252;l csak sz#225;mokat l#225;tunk: ezer halottat, sz#225;zezer halottat, „az emberi vesztes#233;gek el#233;rhetik az egymilli#243;t”. Ha megismerj#252;k az egy#233;ni sorsokat, a statisztikai adatokb#243;l emberek lesznek — de m#233;g ez is csak hazugs#225;g, mert az emberek tov#225;bbra is szenvedni fognak, de most m#225;r sz#225;mok form#225;j#225;ban, #233;s m#225;r maguk a sz#225;mok is #233;rtelmetlenek #233;s zsibbaszt#243;ak. L#225;ssuk csak, n#233;zd azt a kisgyereket, felp#252;ffedt a hasa, legyek ny#252;zs#246;gnek a szeme sark#225;ban, l#225;ba v#233;kony, mint egy csontv#225;z#233; — k#246;nnyebb lesz neked att#243;l, ha tudod, mi a neve, mennyi id#337;s, mir#337;l #225;lmodik #233;s mit#337;l f#233;l? Ha belen#233;zhetsz a lelk#233;be? #201;s ha k#246;nnyebb lesz t#337;le, nem igazs#225;gtalans#225;g ez a n#337;v#233;r#233;vel szemben, aki mellette hever a perzsel#337; porban, mint egy kisgyermek torz, felpuffadt karikat#250;r#225;ja? #201;s tess#233;k, ha #225;t#233;rezz#252;k a helyzet#252;ket, akkor #337;k most fontosabbak a sz#225;munkra, mint a t#246;bbi ezer gyermek, akik ugyan#250;gy #233;heznek, #233;s akikb#337;l — hozz#225;juk hasonl#243;an — hamarosan a legyek miri#225;dnyi, ny#252;zsg#337; gyermeke fog t#225;pl#225;lkozni?

Az ilyen gy#246;trelmes pillanatokat m#225;r nem vagyunk k#233;pesek elviselni, #233;s a szigeteinken maradunk, ahol nem okozhatnak nek#252;nk f#225;jdalmat. Ezeket a pillanatokat sima, biztons#225;gos, gy#246;ngyh#225;zf#233;ny#369; burok fedi, hogy gy#246;ngyk#233;nt csusszanjanak ki a lelk#252;nkb#337;l #233;s ne t#233;pjenek rajtunk sebeket.

A kital#225;lt t#246;rt#233;netek seg#237;ts#233;g#233;vel bel#233;phet#252;nk ezekbe a fejekbe, ezekre az idegen helyekre #233;s m#225;s szem#233;n kereszt#252;l n#233;zhetj#252;k a vil#225;got. #201;s meg#225;llunk a mes#233;ben, miel#337;tt meghaln#225;nk, vagy nem is mi halunk meg, mert nek#252;nk nem esik b#225;nt#243;d#225;sunk, azt#225;n lapozunk vagy becsukjuk a k#246;nyvet a mes#233;n t#250;li vil#225;gban, #233;s #233;lj#252;k tov#225;bb a saj#225;t #233;let#252;nket.

#201;let#252;nket, amely a t#246;bbihez hasonl#243;an cseppet sem hasonl#237;t a t#246;bbire. #201;s ilyen egyszer#369; az eg#233;sz: Volt egyszer egy l#225;ny, akit eladott a nagyb#225;tyja.

Ott, ahol a l#225;ny sz#252;letett, a k#246;vetkez#337; mond#225;s j#225;rta: egy f#233;rfi sem tudhatja biztosan, ki a gyermek apja, de ami az anyj#225;t illeti, oh#243;, abban azt#225;n biztos lehetsz. A v#233;rvonal #233;s a tulajdon anyai #225;gon #246;r#246;kl#337;d#246;tt, de a hatalom mindig a f#233;rfiak kez#233;ben maradt: egy f#233;rfi teljes jog#250; birtokosa volt a l#225;nytestv#233;re gyermekeinek.

T#246;rt#233;nt egyszer, hogy h#225;bor#250; d#250;lt azon a f#246;ld#246;n — kicsi h#225;bor#250; volt, ink#225;bb amolyan csetepat#233; k#233;t visz#225;lykod#243; falu k#246;z#246;tt. Szinte csak torzsalkod#225;s. Az egyik falu nyert, a m#225;sik vesz#237;tett.

Az #233;let #225;ru, az ember tulajdon. Azon a f#246;ld#246;n a rabszolgas#225;g t#246;bb ezer #233;ve a kult#250;ra szerves r#233;sz#233;nek sz#225;m#237;tott. Az arab rabszolgatart#243;k elpuszt#237;tott#225;k Kelet-Afrika utols#243; nagy kir#225;lys#225;gait, a nyugat-afrikaiak pedig v#233;geztek egym#225;ssal.

Semmi szokatlan vagy t#246;rv#233;nytelen nem volt abban, hogy a nagyb#225;tyjuk eladta #337;ket, b#225;r az ikreket var#225;zserej#369; teremtm#233;nyeknek tartott#225;k, #233;s a nagyb#225;tyjuk f#233;lt t#337;l#252;k, annyira f#233;lt, hogy nem #225;rulta el nekik, mit tervez vel#252;k, h#225;tha akkor b#225;ntani fogj#225;k az #225;rny#233;k#225;t #233;s meghal. Tizenk#233;t #233;vesek voltak. A l#225;nyt Wututunak h#237;vt#225;k, mint a h#237;rviv#337; madarat, a fi#250;t Agasunak, mint egy halott kir#225;lyt. Eg#233;szs#233;ges gyerekek voltak, #233;s mivel ikrek voltak, fi#250; meg l#225;ny, sok mindent mes#233;ltek nekik az istenekr#337;l, #233;s mivel ikrek voltak, meghallgatt#225;k mindazt, amit mes#233;ltek nekik, #233;s nem felejtett#233;k el soha.

A nagyb#225;tyjuk k#246;v#233;r volt #233;s lusta. Ha t#246;bb marh#225;ja lett volna, a gyerekek helyett tal#225;n ink#225;bb azokb#243;l adott volna el egyet, de nem #237;gy tett. Eladta az ikreket. Legyen el#233;g ennyi bel#337;le: t#246;bbet nem bukkan fel ebben a t#246;rt#233;netben. Az ikrek sors#225;t k#246;vetj#252;k tov#225;bb.

T#246;bb mint t#237;z m#233;rf#246;ld#246;n #225;t hajtott#225;k #337;ket, n#233;h#225;ny m#225;s rabszolg#225;val egy#252;tt, akiket a h#225;bor#250;ban szereztek vagy vettek, m#237;g egy kisebb hely#337;rs#233;ghez #233;rtek. Itt eladt#225;k #337;ket, #233;s az ikreket meg tizenh#225;rom t#225;rsukat hat, k#233;sekkel meg l#225;ndzs#225;kkal felfegyverzett f#233;rfi vette meg, akik nyugat fel#233; hajtott#225;k #337;ket, a tenger fel#233;, azt#225;n sok-sok m#233;rf#246;ld#246;n #225;t a tengerparton. Most tizen#246;ten voltak rabszolg#225;k, kez#252;ket laz#225;n #246;sszek#246;t#246;tt#233;k #233;s a nyakukn#225;l fogva f#369;zt#233;k #337;ket egym#225;shoz.

Wututu megk#233;rdezte testv#233;r#233;t, Agasut, mi t#246;rt#233;nik ezut#225;n vel#252;k.

— Nem tudom — mondta Agasu. Mindig mosolygott: fogai feh#233;rek voltak #233;s hib#225;tlanok, #233;s gyakran mutogatta #337;ket, amikor elvigyorodott, #233;s boldog mosolya mindig j#243;kedvre der#237;tette Wututut. Agasu most nem mosolygott. Ink#225;bb megpr#243;b#225;lt b#225;tornak mutatkozni a testv#233;re el#337;tt, fej#233;t felszegte, kih#250;zta a v#225;ll#225;t, #233;s olyan b#252;szke, fenyeget#337; #233;s mulats#225;gos volt, mint egy sz#337;r#233;t borzol#243; kiskutya.

A sebhelyes arc#250; f#233;rfi, aki Wututu m#246;g#246;tt j#246;tt a sorban, azt mondta:

— Eladnak a feh#233;r #246;rd#246;g#246;knek, akik magukkal visznek minket a h#225;zukba, a nagy v#237;z t#250;ls#243; partj#225;ra.

— #201;s ott mit fognak vel#252;nk csin#225;lni? — k#246;vetelte Wututu. A f#233;rfi nem sz#243;lt semmit.

— Nos? — k#233;rdezte Wututu. Agasu megpr#243;b#225;lt h#225;tran#233;zni a v#225;lla felett. Menet k#246;zben tilos volt besz#233;lgetni vagy #233;nekelni.

— Lehet, hogy megesznek minket — mondta a f#233;rfi. — Ezt mes#233;lt#233;k nekem. Ez#233;rt van sz#252;ks#233;g#252;k ilyen sok rabszolg#225;ra. Mert mindig #233;hesek.

Wututu s#237;rni kezdett. Agasu azt mondta neki:

— Ne s#237;rj, testv#233;rem. Nem fognak megenni t#233;ged. #201;n megv#233;delek. Az isteneink megv#233;denek.

De Wututu csak s#237;rt tov#225;bb #233;s neh#233;z sz#237;vvel gyalogolt #233;s olyan nyers, mindent el#246;nt#337; f#225;jdalmat, haragot #233;s f#233;lelmet #233;rzett, amit csak egy gyermek tud. K#233;ptelen volt elmondani Agasunak, #337; nem tart att#243;l, hogy felfalj#225;k a feh#233;r #246;rd#246;g#246;k. #336; #233;letben marad, ebben biztos volt. Az#233;rt s#237;rt, mert f#233;lt, hogy megeszik a testv#233;r#233;t, #233;s nem volt benne biztos, hogy meg tudja v#233;deni.

Meg#233;rkeztek egy keresked#337;#225;llom#225;shoz #233;s t#237;z napig tartott#225;k ott #337;ket. A tizedik nap reggel#233;n valamennyi#252;ket kiterelt#233;k a kunyh#243;b#243;l, ahol raboskodtak (#233;s ami nagyon zs#250;foltt#225; v#225;lt az utols#243; napokban, mert #250;jabb f#233;rfiak #233;rkeztek messzi f#246;ldekr#337;l, saj#225;t rabl#225;ncra f#369;z#246;tt csoportjaikkal). A kik#246;t#337;be vezett#233;k #337;ket, #233;s Wututu megl#225;tta a haj#243;t, ami majd elviszi innen a rabszolg#225;kat.

Az els#337; gondolata az volt, milyen hatalmas, a m#225;sodik pedig az, hogy t#250;l kicsi #233;s nem fognak mind bef#233;rni. K#246;nnyed#233;n ringat#243;zott a v#237;zen. A cs#243;nak ide-odaj#225;rt a part #233;s a haj#243; k#246;z#246;tt, a fed#233;lzetre sz#225;ll#237;totta a foglyokat, ahol megbilincselt#233;k #233;s az als#243; fed#233;lk#246;zbe zs#250;folt#225;k #337;ket a tenger#233;szek, akiknek t#233;glav#246;r#246;s vagy napbarn#237;totta b#337;r#252;k, furcsa, hegyes orruk #233;s szak#225;lluk volt, amit#337;l mind vad#225;llatoknak t#369;ntek. N#233;h#225;ny tenger#233;sz hasonl#237;tott azokra a f#233;rfiakra, akik a partig k#237;s#233;rt#233;k #337;ket. A f#233;rfiakat, a n#337;ket #233;s a gyereket elv#225;lasztott#225;k egym#225;st#243;l #233;s a rab szolgafed#233;lzet k#252;l#246;nb#246;z#337; r#233;szeibe toloncolt#225;k. Ennyi rabszolg#225;t neh#233;z volt elhelyezni a haj#243;n, ez#233;rt t#246;bbeket fent, a fed#233;lzeten l#225;ncoltak le, a tenger#233;szek f#252;gg#337;#225;gyai alatt.

Wututut nem az asszonyok, hanem a gyermekek k#246;z#233; tett#233;k, #233;s nem l#225;ncolt#225;k le, csak bez#225;rt#225;k. Testv#233;r#233;t, Agasut a megl#225;ncolt f#233;rfiak k#246;z#233; l#246;kt#233;k, akik heringekk#233;nt zs#250;fol#243;dtak #246;ssze a fed#233;lk#246;zben. Itt mindig b#252;d#246;s volt, pedig a leg#233;nys#233;g felmosta a deszk#225;kat az utols#243; sz#225;ll#237;tm#225;ny ut#225;n. A b#369;z beette mag#225;t a f#225;ba: a f#233;lelem #233;s az epe szaga volt ez, a hasmen#233;s#233; #233;s a hal#225;l#233;, a l#225;z#233;, a t#233;boly#233; meg a gy#369;l#246;let#233;. Wututu a forr#243; rakt#233;rben gubbasztott a gyerekek k#246;z#246;tt. Mindk#233;t oldalr#243;l izzad#243; gyermekek pr#233;sel#337;dtek hozz#225;. Az egyik hull#225;ml#246;k#233;s az #246;l#233;be tasz#237;tott egy kisfi#250;t, aki bocs#225;natot k#233;rt, de Wututu nem ismerte a nyelvet, amit besz#233;lt. Megpr#243;b#225;lt r#225;mosolyogni a f#233;lhom#225;lyban.

A haj#243; vitorl#225;t bontott. S#250;lyosan imbolygott a hull#225;mokon.

Wututu arra a helyre gondolt, ahonnan a feh#233;r emberek #233;rkeztek (b#225;r egyik#252;k sem volt igaz#225;n feh#233;r: nap#233;gette, barna f#233;rfiak voltak, s#246;t#233;t b#337;rrel). Vajon annyira nincs mit enni#252;k, hogy eg#233;szen az #337; f#246;ldj#233;ig el kellett j#246;nni#252;k ennival#243;#233;rt? Vagy #337; lesz az #237;nyencs#233;g, a ritka csemege, olyan emberek asztal#225;n, akik m#225;r annyi mindent ettek az #233;letben, hogy csak a fazekukba ker#252;l#337; fekete h#250;st#243;l fut #246;ssze a sz#225;jukban a ny#225;l?

A kihaj#243;z#225;s ut#225;ni m#225;sodik napon a haj#243; sz#233;lviharba keveredett, ami nem is volt v#233;szes, de a fed#233;lzet d#252;l#246;ng#233;lt meg bukd#225;csolt, #233;s h#225;ny#225;s szaga keveredett a vizelet, a hasmen#233;s meg a f#233;lelem kip#225;rolg#225;s#225;ba. A rab szolgafed#233;lzet mennyezet#233;be v#225;gott szell#337;z#337;r#225;csokon kereszt#252;l v#237;zes#233;sk#233;nt z#250;dult a nyakukba az es#337;.

Egy h#233;t ut#225;n, amikor m#225;r nem l#225;tszott a sz#225;razf#246;ld, a rabszolg#225;kr#243;l levett#233;k a bilincseket. Figyelmeztett#233;k #337;ket, hogy el#233;g b#225;rmilyen engedetlens#233;g vagy bajkever#233;s, #233;s a b#252;ntet#233;s#252;k kem#233;nyebb lesz, mint azt el tudn#225;k k#233;pzelni.

Reggel babot #233;s k#233;tszers#252;ltet kaptak enni, meg egy korty ecetes citromlevelet, ami olyan savany#250; volt, hogy #246;sszer#225;ntotta az arcukat, #233;s k#246;h#246;gtek meg folyt a sz#225;jukb#243;l a ny#225;l, n#233;h#225;nyan pedig ny#246;sz#246;r#246;gve, jajgatva v#225;rtak sorukra. De nem k#246;phett#233;k ki: ha valakit rajtakaptak, hogy kik#246;pi vagy nem nyeli le, azt megkorb#225;csolt#225;k vagy megvert#233;k.

Este s#243;zott h#250;st kaptak. Rossz #237;ze volt #233;s a sz#252;rke h#250;sdarabokat sziv#225;rv#225;nyos h#225;rtya bor#237;totta. Legal#225;bbis az utaz#225;s kezdet#233;n. Ahogy teltek-m#250;ltak a napok, a h#250;s egyre pocs#233;kabb lett.

Ha alkalmuk ny#237;lt r#225;, Wututu #233;s Agasu egym#225;shoz b#250;jtak, #233;s az #233;desanyjukr#243;l, az otthonukr#243;l #233;s pajt#225;saikr#243;l besz#233;lgettek. Wututu olykor elmes#233;lte azokat a t#246;rt#233;neteket, amiket az #233;desanyj#225;t#243;l hallott, mint p#233;ld#225;ul Elegba, a legfurfangosabb isten mes#233;j#233;t, aki Nagy Mawu szeme #233;s f#252;le volt a vil#225;gban, #233;s aki #252;zeneteket vitt Mawunak, majd visszat#233;rt ura v#225;laszaival.

Hogy megt#246;rj#233;k az utaz#225;s egyhang#250;s#225;g#225;t, a tenger#233;szek est#233;nk#233;nt megparancsolt#225;k a rabszolg#225;knak, hogy #233;nekeljenek nekik #233;s t#225;ncolj#225;k el sz#252;l#337;f#246;ldj#252;k t#225;ncait.

Wututunak szerencs#233;je volt, hogy a gyermekek k#246;z#233; ker#252;lt. #336;ket egym#225;s mell#233; zs#250;folt#225;k #233;s nem t#246;r#337;dtek vel#252;k — a n#337;k m#225;r nem mindig voltak ilyen szerencs#233;sek. Egyes rabszolgahaj#243;kon a n#337;ket rendszeresen meger#337;szakolt#225;k, mintha hallgat#243;lagosan ez is r#233;sze lenne az #250;tnak. Ez nem olyan haj#243; volt, ami nem jelentette azt, hogy nem er#337;szakoltak meg senkit.

Vagy sz#225;z f#233;rfi, n#337; #233;s gyermek lelte hal#225;l#225;t azon a haj#243;#250;ton, #233;s #337;ket a tengerbe haj#237;tott#225;k — n#233;h#225;nyan m#233;g meg sem haltak, de az #243;ce#225;n z#246;ldes hidege hamarosan leh#369;t#246;tte hal#225;los l#225;zukat, #233;s kap#225;l#243;zva, fuldokolva, elveszetten s#252;llyedtek a m#233;lybe.

Wututu #233;s Agasu egy holland haj#243;n utaztak, de err#337;l #337;k mit sem tudtak, #233;s lehetett volna ak#225;r angol, portug#225;l, spanyol vagy francia haj#243; is.

A haj#243; fekete matr#243;zai, akiknek a b#337;re m#233;g Wututu b#337;r#233;n#233;l is feket#233;bb volt, megmondt#225;k nekik, hov#225; menjenek, mit csin#225;ljanak #233;s mikor t#225;ncoljanak. Egyik reggel Wututu #233;szrevette, hogy az egyik fekete #337;r #337;t b#225;mulja. Ev#233;s k#246;zben a f#233;rfi odaj#246;tt hozz#225; #233;s sok#225;ig meredt r#225; sz#243;tlanul.

— Mi#233;rt csin#225;lod? — k#233;rdezte Wututu a f#233;rfit. — Mi#233;rt szolg#225;lod a feh#233;r #246;rd#246;g#246;ket?

A f#233;rfi vigyorgott, mintha ez lenne a vil#225;g legmulats#225;gosabb k#233;rd#233;se. Azt#225;n lehajolt, #233;s az ajka majdnem a l#225;ny f#252;l#233;hez #233;rt, #233;s Wututu kis h#237;j#225;n rosszul lett a f#233;rfi forr#243; lehelet#233;t#337;l.

— Ha id#337;sebb lenn#233;l — k#246;z#246;lte a f#233;rfi —, sikoltozn#225;l a gy#246;ny#246;rt#337;l, amikor a p#233;niszem a testedbe hatol. De tal#225;n ma #233;jjel meg is teszem. L#225;ttam, milyen sz#233;pen t#225;ncolsz.

A l#225;ny v#233;gigm#233;rte a f#233;rfit mogyor#243;barna szem#233;vel, #233;s rezzen#233;stelen arccal azt mondta neki — s#337;t tal#225;n m#233;g el is mosolyodott:

— Ha bel#233;m dugod ott lent, leharapom az odalent rejt#337;z#337; fogaimmal. Boszork#225;ny vagyok #233;s nagyon #233;les fogaim vannak odalent. — El#233;gedetten nyugt#225;zta a f#233;rfi arckifejez#233;s#233;t. A tenger#233;sz nem sz#243;lt semmit #233;s els#233;t#225;lt.

A szavak az #337; sz#225;j#225;b#243;l sz#243;ltak, de nem a saj#225;t szavai voltak: nem #337; gondolta #233;s nem #337; mondta ki #337;ket. Nem, #233;s tudta, hogy ezek Elegba, a m#243;kamester szavai voltak. A vil#225;got Mawu teremtette, #233;s Elegba cs#237;nytev#233;seinek k#246;sz#246;nhet#337;en a matr#243;z elvesz#237;tette az #233;rdekl#337;d#233;s#233;t ir#225;nta. Elegba sz#243;lt a sz#225;j#225;n kereszt#252;l, #337; lovagolta meg egy pillanatra, Elegba, a furfangos, akinek mindig ac#233;lkem#233;ny a f#233;rfiass#225;ga, #233;s Wututu aznap #233;jjel, elalv#225;s el#337;tt h#225;l#225;t adott neki.

N#233;h#225;ny fogoly nem volt hajland#243; enni. #336;ket addig korb#225;csolt#225;k, m#237;g v#233;g#252;l #233;telt vettek a sz#225;jukba #233;s le is nyelt#233;k, b#225;r a korb#225;csol#225;sba k#246;zben k#233;t f#233;rfi belehalt. De ut#225;na egyetlen fogoly sem pr#243;b#225;lta meg koplal#225;ssal kiv#237;vni a szabads#225;g#225;t. Egy f#233;rfi meg egy n#337; kiugrott a haj#243;b#243;l, h#225;tha #237;gy v#233;gezhetnek magukkal. A n#337;nek siker#252;lt. A f#233;rfit megmentett#233;k, az #225;rbochoz k#246;t#246;zt#233;k #233;s eg#233;sz nap korb#225;ccsal vert#233;k, m#237;g a h#225;t#225;n nem maradt #233;p b#337;r, azt#225;n ott hagyt#225;k kik#246;t#246;zve, m#237;g lesz#225;llt az #233;jszaka. Nem kapott enni #233;s nem ihatott m#225;st, csak a saj#225;t vizelet#233;t. Harmadnapra zagyv#225;lni kezdett, a feje megdagadt #233;s megpuhult, mint a napon felejtett dinnye. Amikor abbahagyta a zagyv#225;l#225;st, #225;thaj#237;tott#225;k a pal#225;nkon. Ezenk#237;v#252;l #246;t napra minden rabszolg#225;ra visszatett#233;k a bilincset.

Hossz#250; #250;t volt #233;s a foglyok rettenetesen szenvedtek, #233;s a leg#233;nys#233;gnek sem volt kellemes, b#225;r r#233;gen megtanult#225;k m#225;r, hogyan kem#233;ny#237;ts#233;k meg sz#237;v#252;ket, #233;s #250;gy tettek, mintha csak gazd#225;lkod#243;k lenn#233;nek, akik #233;l#337; #225;llatot sz#225;ll#237;tanak a v#225;s#225;rra.

Kellemes, balzsamos id#337; volt, amikor horgonyt vetettek Bridgeportban, Barbados sziget#233;n, #233;s a haj#243;hoz k#252;ld#246;tt lapos cs#243;nakokban partra sz#225;ll#237;tott#225;k, azt#225;n a piact#233;rre hajtott#225;k a foglyokat, ahol n#233;mi ord#237;toz#225;s ut#225;n, hus#225;ngok seg#237;ts#233;g#233;vel sorokba rendezt#233;k #337;ket. S#237;psz#243; harsant, #233;s a piacteret el#246;z#246;nl#246;tt#233;k a vizslat#243; pillant#225;s#250;, tapogat#243;, v#246;r#246;s arc#250; emberek, akik mindv#233;gig kiab#225;ltak, vizsg#225;lgattak, alkudoztak #233;s morogtak.

Itt v#225;lasztott#225;k el egym#225;st#243;l Wututut #233;s Agasut. Olyan gyorsan t#246;rt#233;nt — egy nagydarab f#233;rfi sz#233;tfesz#237;tette Agasu sz#225;j#225;t, megn#233;zte a fogait, megtapogatta a karizmait, biccentett, #233;s k#233;t m#225;sik ember elr#225;ngatta a testv#233;re mell#337;l. Nem k#252;zd#246;tt. Wututura n#233;zett, #233;s odaki#225;ltott neki: „L#233;gy b#225;tor!”. A l#225;ny b#243;lintott, azt#225;n a vil#225;got hom#225;lyos foltokk#225; most#225;k a k#246;nnyei, #233;s jajgatni kezdett. Egy#252;tt ikrek voltak, var#225;zserej#369;, nagy hatalm#250; l#233;nyek. K#252;l#246;n-k#252;l#246;n csak szenved#337; gyerekek.

Wututu ezut#225;n csak egyszer tal#225;lkozott a testv#233;r#233;vel, #233;s akkor sem a f#246;ldi #233;letben.

L#225;ssuk, mi t#246;rt#233;nt Agasuval. El#337;sz#246;r elvitt#233;k egy #252;ltetv#233;nyre, ahol f#369;szert termesztettek, azut#225;n minden #225;ll#243; nap megkorb#225;csolt#225;k az#233;rt, amit elk#246;vetett #233;s az#233;rt is, amit nem k#246;vetett el, megtan#237;tottak neki n#233;h#225;ny angol sz#243;t, #233;s fekete b#337;re miatt elkeresztelt#233;k Tinta Jacknek. Amikor megsz#246;k#246;tt, kuty#225;kkal eredtek a nyom#225;ba, visszavitt#233;k #233;s v#233;s#337;vel v#225;gt#225;k le az egyik l#225;bujj#225;t, hogy soha ne felejtse el a leck#233;t. Megpr#243;b#225;lta hal#225;lra #233;heztetni mag#225;t, de amikor visszautas#237;totta az ennival#243;t, kivert#233;k az el#252;ls#337; fogait #233;s addig nyomt#225;k bel#233; a zabk#225;s#225;t, am#237;g nem maradt m#225;s v#225;laszt#225;sa, mint lenyelni az #233;telt vagy megfulladni.

M#225;r azokban az id#337;kben is jobban szerett#233;k a rabszolgas#225;gban sz#252;letett munkaer#337;t, mint az Afrik#225;b#243;l hozott embereket. A szabadon sz#252;letettek megpr#243;b#225;ltak megsz#246;kni vagy meghalni, #233;s ez mindenk#233;ppen a haszon rov#225;s#225;ra ment.

Amikor Tinta Jack tizenhat #233;ves volt, t#246;bb m#225;sik rabszolg#225;val egy#252;tt eladt#225;k egy cukorn#225;d#252;ltetv#233;nyre, St. Domingue-ra. A nagydarab, t#246;r#246;tt fog#250; rabszolg#225;t itt J#225;cint n#233;vre keresztelt#233;k. Ezen az #252;ltetv#233;nyen tal#225;lkozott egy #246;regasszonnyal a faluj#225;b#243;l — r#233;gebben csel#233;d volt, de azt#225;n t#250;l b#252;tyk#246;s #233;s k#246;szv#233;nyes lett a keze —, aki elmondta neki, hogy a feh#233;rek sz#225;nd#233;kosan sz#243;rj#225;k sz#233;t az ugyanabb#243;l a falub#243;l, v#225;rosb#243;l vagy vid#233;kr#337;l sz#225;rmaz#243; rabszolg#225;kat, nehogy fel#252;sse a fej#233;t a l#225;zad#225;s vagy az el#233;gedetlens#233;g. Nem szerett#233;k, ha a rabszolg#225;k a saj#225;t nyelv#252;k#246;n besz#233;lgettek egym#225;ssal.

J#225;cint megtanult egy keveset franci#225;ul #233;s megismerte a katolikus egyh#225;z n#233;h#225;ny tan#237;t#225;s#225;t. Minden nap kiment cukorn#225;dat v#225;gni, j#243;val napfelkelte el#337;tt, #233;s napnyugta ut#225;n t#233;rt vissza.

Sz#252;letett n#233;h#225;ny gyereke. A szigor#250; tilt#225;s ellen#233;re a hajnali #243;r#225;kban t#246;bb t#225;rs#225;val egy#252;tt kiosont az erd#337;be, ahol kalind#225;t t#225;ncoltak #233;s dalokat #233;nekeltek Damballa-Wed#243;nak, a fekete k#237;gy#243; alakj#225;ban mutatkoz#243; k#237;gy#243;istennek. Agasu #233;nekelt Elegb#225;nak, Ogunak, Shang#243;nak, Zak#225;nak #233;s m#233;g sok m#225;s istennek, akiket a rabszolg#225;k hoztak magukkal a szigetre, a gondolataikban #233;s a sz#237;v#252;k legm#233;ly#233;n.

St. Domingue cukorn#225;d#252;ltetv#233;ny#233;n kev#233;s rabszolga #233;lt t#237;z #233;vn#233;l t#246;bbet. Abban a kev#233;ske szabad id#337;ben, ami jutott nekik — k#233;t #243;ra a d#233;li h#337;s#233;gben #233;s #246;t #243;ra az #233;jszaka s#246;t#233;tj#233;ben (tizenegyt#337;l n#233;gyig) —, gondoskodniuk kellett saj#225;t ennival#243;jukr#243;l (mert uraik nem adtak nekik enni, mind#246;ssze kiutaltak n#233;h#225;ny apr#243; parcell#225;t, amit maguknak kellett gondozniuk), #233;s ebben a kev#233;s id#337;ben tudtak csak aludni #233;s #225;lmodni. De m#233;g #237;gy is tal#225;ltak r#225; alkalmat, hogy ilyenkor #246;sszegy#369;ljenek, #233;nekeljenek, t#225;ncoljanak, meg az isteneiknek h#243;doljanak. A szigetnek term#233;keny talaja volt, #233;s m#233;lyen meggy#246;kereztek benne Dahomey, Kong#243; meg Nig#233;ria istenei, akik mind nagyra n#337;ttek, tereb#233;lyesedni kezdtek #233;s szabads#225;got #237;g#233;rtek azoknak, akik nekik h#243;doltak az erd#337; m#233;ly#233;n.

J#225;cint huszon#246;t #233;ves volt, amikor a jobb k#233;zfej#233;t megcs#237;pte egy p#243;k. A seb elfert#337;z#337;d#246;tt #233;s el#252;szk#246;s#246;d#246;tt a keze: nem sokkal k#233;s#337;bb az eg#233;sz karja megduzzadt, belilult #233;s fertelmes szagot #225;rasztott. L#252;ktetett #233;s f#225;jt.

Karcos rumot #246;nt#246;ttek a sz#225;j#225;ba, azt#225;n fogtak egy machet#233;t, #233;s izz#243; feh#233;rre hev#237;tett#233;k a t#369;zben. Ut#225;na v#225;llb#243;l lev#225;gt#225;k a karj#225;t egy f#369;r#233;sszel #233;s a l#225;ngol#243; k#233;ssel #233;gett#233;k ki a sebet. Egy h#233;tig hevert l#225;zasan. Azt#225;n visszament dolgozni.

A J#225;cint nev#369;, f#233;lkar#250; rabszolga r#233;szt vett az 1791-es rab szolgafelkel#233;sben.

Az #233;jszakai tiszt#225;son Elegba sz#225;llta meg a test#233;t, #233;s #250;gy lovagolt rajta, ahogyan a feh#233;rek a lovaikon, #233;s az #337; sz#225;j#225;n kereszt#252;l sz#243;lt a t#246;bbiekhez. J#225;cint nem sok mindenre eml#233;kezett abb#243;l, amit mondott, de a t#225;rsai azt mondt#225;k, szabads#225;got #237;g#233;rt nekik. Csak f#225;jdalmas, botszer#369; mereved#233;s#233;re eml#233;kezett, #233;s arra, hogy a hold fel#233; emelte mindk#233;t kez#233;t — azt, ami megmaradt neki #233;s azt is, amit elvesz#237;tett.

Le#246;ltek egy diszn#243;t, #233;s az #252;ltetv#233;nyen dolgoz#243; f#233;rfiak #233;s n#337;k megitt#225;k az #225;llat g#337;z#246;lg#337; v#233;r#233;t, fogadalmat tettek #233;s testv#233;rekk#233; v#225;ltak. Megesk#252;dtek, hogy #337;k lesznek a felszabad#237;t#243; sereg, #233;s ut#225;na m#233;g egyszer esk#252;t tettek az #246;sszes istennek, akiket magukkal hurcoltak a t#225;voli f#246;ldekr#337;l.

— Ha meghalunk a feh#233;rek elleni harcban — mondogatt#225;k egym#225;snak —, Afrik#225;ban sz#252;let#252;nk #250;jj#225;, az otthonunkban #233;s a t#246;rzs#252;nk k#246;r#233;ben.

A felkel#233;snek volt m#233;g egy J#225;cint nev#369; tagja, ez#233;rt Agasut Nagy F#233;lkar#250;nak nevezt#233;k. Harcolt, im#225;dkozott, #225;ldozott #233;s tervezgetett. Sorban hullottak el mellette a bar#225;tai meg a szerelmei, #233;s #337; harcolt tov#225;bb.

Tizenk#233;t #233;vig tartott a h#225;bor#250;, az #337;rj#237;t#337;, v#233;res harc az #252;ltetv#233;nyesek #233;s a francia csapatok ellen. Harcoltak, egyszer sem lankadtak, #233;s hihetetlen m#243;don #337;k gy#337;ztek a v#233;g#233;n.

1804. janu#225;r elsej#233;n kihirdett#233;k St. Domingue f#252;ggetlens#233;g#233;t, amit a vil#225;g hamarosan Haiti K#246;zt#225;rsas#225;g n#233;ven fog megismerni. Nagy F#233;lkar#250; ezt m#225;r nem #233;rte meg. 1802 augusztus#225;ban v#233;gzett vele egy francia katona szuronya.

Abban a pillanatban, amikor a Nagy F#233;lkar#250; meghalt (akit kor#225;bban J#225;cintnak, el#337;tte meg Tinta Jacknek h#237;vtak, de a sz#237;v#233;ben mindig Agasu maradt), a testv#233;re — akit #337; Wututunak nevezett, de az els#337; #252;ltetv#233;nyen, Karolin#225;ban M#225;ri#225;nak sz#243;l#237;tott#225;k, #233;s amikor h#225;zicsel#233;d lett, D#233;zinek, majd a Lavere csal#225;d h#225;z#225;ban, New Orleans mellett Zsuzsi n#233;vre keresztelt#233;k — meg#233;rezte, hogy hideg bajonett sz#250;r a bord#225;i k#246;z#233;, felsikoltott #233;s kit#246;rt bel#337;le a csillap#237;thatatlan zokog#225;s. K#233;t ikerl#225;nya fel#233;bredt #233;s ord#237;tani kezdett. Az #250;jsz#252;l#246;tt kisl#225;nyok sz#237;ne a tejesk#225;v#233;ra eml#233;keztetett, nem is hasonl#237;tottak azokra a fekete gyerekekre, akiknek m#233;g az els#337; #252;ltetv#233;nyen adott #233;letet, amikor szinte maga is kisl#225;ny volt — de azokat a gyerekeket tizen#246;t #233;s t#237;z#233;ves koruk #243;ta nem l#225;tta. A k#246;z#233;ps#337;nek sz#252;letett kisl#225;ny egy #233;vvel azel#337;tt meghalt, hogy #337;t eladt#225;k mell#337;l#252;k.

Az#243;ta, hogy Zsuzsit el#337;sz#246;r partra tett#233;k, sz#225;mtalanszor megkorb#225;csolt#225;k — egyszer s#243;t d#246;rg#246;ltek a sebeibe, m#225;skor olyan kem#233;nyen megvert#233;k, hogy napokig nem tudott le#252;lni, #233;s ord#237;tott, ha valami a h#225;t#225;hoz #233;rt. Fiatalabb kor#225;ban t#246;bbsz#246;r meger#337;szakolt#225;k: feket#233;k, akikkel meg kellett osztania a fekhely#233;t, #233;s feh#233;rek egyar#225;nt. L#225;ncra vert#233;k. De egyszer sem s#237;rt. #201;szak-Karolin#225;ban egyszer l#225;tta, hogy egy t#225;ny#233;rb#243;l adtak enni a rabszolg#225;k gyermekeinek meg a kuty#225;knak, #233;s saj#225;t apr#243; gyerekei a kuty#225;kkal marakodtak a cafatok#233;rt. L#225;tta mindezt — #233;s l#225;tott m#225;r ilyet kor#225;bban, de k#233;s#337;bb is sokszor, am#237;g el nem vitt#233;k onnan —, #233;s megszakadt a sz#237;ve.

Egy ideig nagyon sz#233;p volt. De a k#237;nkeserves #233;vek nem m#250;ltak el nyomtalanul felette, #233;s megcs#250;nyult. Az arca megr#225;ncosodott, #233;s t#250;l sok f#225;jdalom lapult azokban a barna szemekben.

Tizenegy #233;vvel ezel#337;tt, amikor huszon#246;t #233;ves volt, egyszer csak elsorvadt a karja. Egyik feh#233;r ember sem tudott vele mit kezdeni. A h#250;s mintha lem#225;llott volna a csontjair#243;l, #233;s a karja #250;gy l#243;gott az oldala mellett, mint egy csontv#225;z keze, #233;s alig tudta mozgatni. Ezut#225;n h#225;zicsel#233;d lett.

A f#246;ldbirtokos Casterton csal#225;dot leny#369;g#246;zte, milyen remek#252;l f#337;z #233;s milyen gondosan v#233;gzi a h#225;zimunk#225;t, de Casterton asszonyt zavarta a l#225;ny elsorvadt karja, ez#233;rt eladt#225;k a Lavere csal#225;dnak, akik egy #233;vre k#246;lt#246;ztek ide Loiusian#225;b#243;l: Monsieur Lavere k#246;v#233;r, vid#225;m ember volt, akinek kap#243;ra j#246;tt egy szak#225;cs #233;s egy mindenes szobal#225;ny, #233;s a legcsek#233;lyebb m#233;rt#233;kben sem zavartatta mag#225;t D#233;zi rabszolga elsorvadt karja miatt. Amikor egy #233;v m#250;lva visszamentek Louisian#225;ba. Zsuzsit, a csel#233;dl#225;nyt is magukkal vitt#233;k.

New Orleans v#225;ros#225;ban gyakran l#225;togatt#225;k a n#337;k, de a f#233;rfiak is, hogy gy#243;gyf#252;veket, b#225;j italokat, apr#243; f#233;tiseket v#225;s#225;roljanak t#337;le, igen, term#233;szetesen mind feket#233;k voltak, de az#233;rt akadtak k#246;zt#252;k feh#233;r emberek is. A Lavere csal#225;d szemet hunyt a dolog felett. Tal#225;n #233;lvezt#233;k a megbecs#252;l#233;st, amit a tisztelt #233;s rettegett rabszolgal#225;ny jelentett nekik. Azonban nem voltak hajland#243;ak felszabad#237;tani.

#201;jszak#225;nk#233;nt Zsuzsi kiment a l#225;pvid#233;kre, #233;s minden #233;jjel elj#225;rta a kalind#225;t meg a bambul#225;t. Ak#225;rcsak St. Domingue sziget#233;n, vagy a sz#252;l#337;f#246;ldj#252;k#246;n, a l#225;pvid#233;ki t#225;ncosok itt is egy fekete k#237;gy#243;t v#225;lasztottak voudounnak — de #337;ket nem sz#225;llt#225;k meg a sz#252;l#337;f#246;ldj#252;k istenei, sem a t#246;bbi afrikai n#233;p#233;, mint tett#233;k azt a testv#233;r#233;vel #233;s St. Domingue n#233;p#233;vel. #193;m #337; lankadatlanul h#237;vogatta #337;ket, #233;s k#246;ny#246;r#246;gve k#233;rte, seg#237;tsenek rajtuk.

Hallotta, amint a feh#233;rek a St. Domingo (#337;k #237;gy mondt#225;k) sziget#233;n kirobbant l#225;zad#225;sr#243;l besz#233;ltek, meg arr#243;l, hogy eleve kudarcra van #237;t#233;lve — „Gondoljon csak bele! Egy kannib#225;l orsz#225;g!” —, azt#225;n egyszer csak felt#369;nt neki, hogy m#225;r nem besz#233;lnek r#243;la t#246;bbet.

Hamarosan az az #233;rz#233;se t#225;madt, hogy St. Domingo soha nem is l#233;tezett, ami pedig Haitit illeti, ezt a sz#243;t egyszer sem eml#237;tett#233;k. Mintha az eg#233;sz amerikai n#233;p elhat#225;rozta volna, hogy akaratuk puszta erej#233;vel #250;gy elt#252;ntetnek egy j#243;kora karib-tengeri szigetet, mintha az sohasem l#233;tezett volna.

A Lavere gyerekek eg#233;sz nemzed#233;ke n#337;tt fel Zsuzsi vigy#225;z#243; szemei el#337;tt. Amikor a legfiatalabb m#233;g kicsi volt, k#233;ptelen volt kimondani a nev#233;t, ez#233;rt Zuzu mam#225;nak h#237;vta, ami sz#233;p lassan rajta maradt. Azt#225;n el#233;rkezett 1821, amikor Zsuzsi az #246;tvenes #233;vei k#246;zep#233;n j#225;rt. Sokkal id#337;sebbnek l#225;tszott.

Sokkal t#246;bb titkot ismert, mint a v#233;n Sanit#233; D#233;d#233;, aki cukork#225;t #225;rult a Cabildo el#337;tt, t#246;bbet mint Marie Salopp#233;, aki a vudu kir#225;lyn#337;j#233;nek h#237;vta mag#225;t: #337;k mindketten szabad, sz#237;nes b#337;r#369; n#337;k voltak, Zuzu mama pedig csak egy rabszolga, aki rabszolgak#233;nt fog meghalni, mint azt a gazd#225;ja egyszer megmondta neki.

Az a fiatal n#337;, aki az#233;rt l#225;togatott el hozz#225;, mert tudni akarta, mi t#246;rt#233;nt a f#233;rj#233;vel, #246;zvegy Parisn#233;nek nevezte mag#225;t. Nagykebl#369;, fiatal #233;s b#252;szke teremt#233;s volt. Ereiben afrikai, eur#243;pai meg indiai v#233;r cs#246;rgedezett. B#337;re v#246;r#246;ses #225;rnyalat#250; volt, haja csillog#243;an fekete. Szeme fekete volt #233;s g#337;g#246;s. F#233;rje, Jacques Paris tal#225;n meghalt. Amennyire ezt nyomon lehetett k#246;vetni, h#225;romnegyed r#233;szt feh#233;r f#233;rfi volt, egy valaha b#252;szke csal#225;d fattya, akik sok m#225;s bev#225;ndorl#243;hoz hasonl#243;an szint#233;n St. Domingo sziget#233;r#337;l menek#252;ltek el, #233;s ugyan#250;gy szabadnak sz#252;letett, mint k#225;pr#225;zatos sz#233;ps#233;g#369;, fiatal feles#233;ge.

— Az #233;n Jacques-om. Halott? — k#233;rdezte #246;zvegy Parisn#233;. Fodr#225;szk#233;nt dolgozott, h#225;zr#243;l h#225;zra j#225;rt, #233;s eleg#225;ns frizur#225;kat k#233;sz#237;tett a New Orleans-i h#246;lgyeknek, hogy csinosan tudjanak eleget tenni meger#337;ltet#337; t#225;rsadalmi k#246;telezetts#233;geiknek.

Zuzu mama megtan#225;cskozta a dolgot a csontokkal, azt#225;n megcs#243;v#225;lta a fej#233;t.

— Egy feh#233;r asszonnyal van, valahol #233;szakon — mondta. — Egy aranysz#337;ke, feh#233;r n#337;vel. #201;letben van.

Ebben nem volt semmi m#225;gia. New Orleans v#225;ros#225;ban mindenki tudta, kivel sz#246;k#246;tt meg Jacques Paris, mint ahogy a n#337; sz#337;kes#233;ge sem volt titok.

Zuzu mam#225;t meglepte, hogy #246;zvegy Parisn#233; nem is sejti, hogy a f#233;rje minden #225;ldott este egy r#243;zsasz#237;n le#225;nyz#243;ba er#337;szakolja kevert v#233;r#369;, apr#243; pipij#233;t, m#225;r amikor nem volt r#233;szeg #233;s m#225;sra is haszn#225;lni tudta a vizel#233;sen k#237;v#252;l. De tal#225;n m#233;gis tudta. Tal#225;n m#225;s c#233;lja volt a l#225;togat#225;snak.

Onnant#243;l kezdve #246;zvegy Parisn#233; hetente egyszer-k#233;tszer megl#225;togatta az #246;reg rabszolgan#337;t. Egy h#243;nap m#250;lva aj#225;nd#233;kokat hozott: szalagokat, k#246;m#233;nyes pog#225;cs#225;t #233;s egy fekete kakast.

— Zuzu mama — mondta a l#225;ny —, elj#246;tt az ideje, hogy megtan#237;ts mindenre, amit tudsz.

— Igen — mondta Zuzu mama, aki tudta, merr#337;l f#250;j a sz#233;l. R#225;ad#225;sul #246;zvegy Parisn#233; bevallotta, hogy amikor megsz#252;letett, h#225;rtya fesz#252;lt a l#225;bujjai k#246;z#246;tt, vagyis volt egy ikertestv#233;re, akit m#233;g az anyam#233;hben meg#246;lt. Zuzu mam#225;nak nem volt m#225;s v#225;laszt#225;sa.

Megtan#237;totta a l#225;nynak, hogy ha k#233;t szerecsendi#243;t f#369;z egy madzagra, majd a madzagot addig tekeri a nyak#225;ra, m#237;g a zsineg el nem szakad, elm#250;lnak a sz#237;vz#246;rejek, ha pedig felv#225;g egy galambot, amely m#233;g sohasem rep#252;lt, #233;s azt a p#225;ciens fej#233;re teszi, a mad#225;rtetem mag#225;ba sz#237;vja a l#225;zat. Megmutatta neki, hogyan k#233;sz#237;thet k#237;v#225;ns#225;gzacsk#243;t, ami egy kis b#337;rersz#233;ny, benne tizenh#225;rom garassal, kilenc gyapotcserjemaggal #233;s egy fekete diszn#243; s#246;rt#233;j#233;vel, #233;s mik#233;ppen kell megd#246;rzs#246;lni a zs#225;kot, hogy teljes#237;tse a k#237;v#225;ns#225;gait.

#214;zvegy Parisn#233; mindent megtanult, amire Zuzu mama tan#237;totta. Viszont nem #233;rdekelt#233;k az istenek. Nem igaz#225;n. #336;t a gyakorlatias dolgok vonzott#225;k. Elvezettel hallgatta, hogy ha #233;l#337; b#233;k#225;t m#225;rt m#233;zbe, majd leteszi egy hangyaboly mell#233; #233;s megv#225;rja, m#237;g tiszt#225;ra pucolj#225;k a csontjait, alapos vizsg#225;l#243;d#225;ssal r#225;lelhet egy lapos, sz#237;v alak#250; meg egy horgos csontdarabra: a horgos csontot annak a ruh#225;j#225;ra kell akasztania, akit szeretne mag#225;ba bolond#237;tani, a sz#237;v alak#250;t pedig j#243;l el kell rejtenie (mert ha elv#233;sz, a szerelmes f#233;rfi felb#337;sz#252;lt kutyak#233;nt fordul ellene). Ha #237;gy tesz, a szerelme biztosan az #246;v#233; lesz.

Megtanulta, hogy ha sz#225;r#237;tott k#237;gy#243;b#243;l #337;r#246;lt port kever ellens#233;ge p#250;der#233;be, az meg fog vakulni, #233;s ha #233;jf#233;lkor egy t#233;gla al#225; temeti ellenl#225;basa ellopott #233;s kiford#237;tott als#243;nem#369;j#233;t, az illet#337; hamarosan v#237;zbe f#250;l.

Zuzu mama megmutatta #246;zvegy Parisn#233;nak a Csodagy#246;kereket, a mondabeli H#243;d#237;t#243; J#225;nos nagyszer#369;, apr#243; gy#246;k#233;rk#233;it, meg a s#225;rk#225;nyv#233;rt, a valerian#225;t #233;s a kankalint. Megtan#237;totta, hogyan kell magzatot elveszejt#337; te#225;t, b#369;b#225;jitalt meg faire-Shingo f#337;zetet k#233;sz#237;teni.

Zuzu mama mindezt megmutatta #246;zvegy Parisn#233;nek, #233;s m#233;g sokkal t#246;bbet is enn#233;l. De a l#225;ny akkor is csal#243;d#225;st okozott neki. Mindent megtett, hogy beavassa a titkos igazs#225;gokba, hogy felt#225;rja el#337;tte a tud#225;s m#233;lyebb r#233;sz#233;t, mes#233;lt neki Papa Legb#225;r#243;l, Mawur#243;l, Aido-Hwed#243;r#243;l, a voudoun k#237;gy#243;r#243;l meg a t#246;bbiekr#337;l, de az #246;zvegy Parisn#233;t (most m#225;r el#225;rulom, milyen n#233;ven l#225;tta meg a napvil#225;got, #233;s k#233;s#337;bb ugyanezzel a n#233;vvel lett ismert: Marie Laveau-nak h#237;vt#225;k. De nem #337; volt a h#237;res Marie Laveau, akir#337;l mindenki hallott, #337; az anyja volt, aki k#233;s#337;bb #246;zvegy Glapionn#233; lett) nem #233;rdekelt#233;k a t#225;voli f#246;ldek istenei. Ha St. Domingo d#250;s, term#233;keny talaj volt, amiben gy#246;keret verhettek az afrikai istenek, akkor ez a f#246;ld, ahol kukorica, dinnye #233;s gyapot n#337;tt #233;s #233;desv#237;zi r#225;kok #233;ltek a vizekben, kop#225;r volt #233;s medd#337;.

— Nem akar tudni az a l#225;ny — panaszolta Zuzu mama Cl#233;mentine-nek, a bizalmas#225;nak, aki a k#246;rny#233;k h#225;zaiban mosta a f#252;gg#246;ny#246;ket meg az abroszokat. Cl#233;mentine arc#225;t #233;g#233;snyomok cs#250;f#237;tott#225;k el, #233;s az egyik gyermeke meghalt, amikor leforr#225;zta egy felborult kond#233;r.

— Akkor ne tan#237;tsad — mondja erre Cl#233;mentine.

— Tan#237;tom #233;n, de nem veszi #233;szre az #233;rt#233;kes dolgokat — csak azt l#225;tja, mit lehet vel#252;k csin#225;lni. Gy#233;m#225;ntokat adok neki, de #337;t csak a csics#225;s #252;veg #233;rdekli. A legjobb v#246;r#246;sborral trakt#225;lom, de #337; csak foly#243;vizet iszik. Fogolys#252;lttel k#237;n#225;lom, de #337; csak patk#225;nyt eszik.

— Akkor minek k#252;szk#246;dsz vele? — k#233;rdezi erre Cl#233;mentine.

Zuzu mama megr#225;ntja sov#225;ny v#225;ll#225;t, amit#337;l megremeg elsorvadt keze.

Erre a k#233;rd#233;sre nem tud v#225;laszolni. Csak annyit mondhatna, hogy az#233;rt, mert h#225;l#225;s, hogy m#233;g #233;l, #233;s t#233;nyleg h#225;l#225;s: t#250;l sok embert l#225;tott meghalni. Vagy mert #225;lmaiban l#225;tja a rabszolg#225;k elj#246;vend#337; felkel#233;s#233;t, mint t#246;rt#233;nt az LaPlace-ban (ahol levert#233;k #337;ket), de a sz#237;ve m#233;ly#233;n tudja, hogy Afrika istenei, Legba #233;s Mawu seg#237;ts#233;ge n#233;lk#252;l soha nem kerekedhetnek fel#252;l feh#233;r k#237;nz#243;ikon, soha nem t#233;rhetnek vissza a sz#252;l#337;f#246;ldj#252;kre.

Amikor majdnem h#250;sz #233;vvel ezel#337;tt felriadt azon a sz#246;rny#369; #233;jszak#225;n #233;s #233;rezte a bord#225;i k#246;z#233; hatol#243; ac#233;l hideg#233;t, Zuzu mama meghalt. #336; m#225;r r#233;gen nem #233;l, csak gy#369;l#246;l. Ha b#225;rki megk#233;rdezn#233;, k#233;ptelen lenne felid#233;zni a b#369;z#246;lg#337; haj#243;n utaz#243;, tizenk#233;t #233;ves l#225;ny eml#233;k#233;t — t#250;l sokszor megvert#233;k #233;s megkorb#225;csolt#225;k az#243;ta, t#250;l sok #233;jszak#225;t t#246;lt#246;tt bilincsben, t#250;l sokszor szak#237;tott#225;k el azokt#243;l, akiket szeretett #233;s t#250;l sokat szenvedett.

De mes#233;lhetne a fi#225;r#243;l, akinek lev#225;gt#225;k a h#252;velykujj#225;t, amikor a gazd#225;juk r#225;j#246;tt, hogy tud #237;rni meg olvasni. Mes#233;lhetne a l#225;ny#225;r#243;l, aki tizenk#233;t #233;ves kor#225;ban nyolc h#243;napos terhes volt az egyik hajcs#225;rt#243;l, #233;s arr#243;l, mik#233;nt #225;stak g#246;dr#246;t a v#246;r#246;s f#246;ldbe, hogy ne vesz#237;tse el a gyermeket, de ut#225;na addig korb#225;csolt#225;k, m#237;g csurom v#233;r nem lett a h#225;ta. Hi#225;ba #225;st#225;k meg a lyukat, a l#225;nya egyszerre b#250;cs#250;zott el a gyermek#233;t#337;l #233;s az #233;let#233;t#337;l egy vas#225;rnap reggelen, amikor az #246;sszes feh#233;r a templomban #252;lt…

T#250;l sokat szenvedett.

— H#243;dolj el#337;tt#252;k — mondta Zuzu mama a fiatal Parisn#233;nek a mocs#225;rban, egy #243;r#225;val #233;jf#233;l ut#225;n. Mindketten der#233;kig mez#237;telenek voltak, szakadt r#243;luk a v#237;z a f#252;lledt #233;jszak#225;ban, b#337;r#252;k sz#237;n#233;t kihangs#250;lyozta a feh#233;r holdvil#225;g.

Az #246;zvegy Parisn#233; f#233;rje, Jacques (aki h#225;rom #233;vvel k#233;s#337;bb fog meghalni, meglehet#337;sen furcsa k#246;r#252;lm#233;nyek k#246;z#246;tt) mes#233;lt egy keveset St. Domingo isteneir#337;l, de Marie-t mindez nem #233;rdekelte. A hatalom a r#237;tusokban van, nem az istenekben.

Zuzu mama #233;s #246;zvegy Parisn#233; egy#252;tt d#250;doltak, dobogtak #233;s t#233;rdepeltek a mocs#225;rban, a fekete k#237;gy#243;knak #233;nekeltek, a sz#237;nes b#337;r#369;, szabad n#337; #233;s az elsorvadt kar#250; rabszolgan#337;.

— Nemcsak arr#243;l van sz#243;, hogy ha te boldogulsz, akkor ellens#233;geid gyeng#252;lnek — mondta Zuzu mama.

A cerem#243;ni#225;k lit#225;ni#225;ja, a szavak, amelyeket valaha #337; #233;s a testv#233;re is ismert, m#225;r kikoptak az eml#233;keib#337;l. A csinos Marie Laveau-nak azt mondta, hogy a szavak nem sz#225;m#237;tanak, csak a dallam #233;s a ritmus a fontos, #233;s most, amikor #233;nekelve dobognak a s#225;rban, k#252;l#246;n#246;s l#225;tom#225;sa t#225;mad. L#225;tja a dalok ritmus#225;t, a kalind#225;#233;t meg a bambul#225;#233;t, #233;s azt, ahogyan az egyenl#237;t#337;i Afrika l#252;ktet#233;se lassan sz#233;t#225;rad az #233;jf#233;li t#225;jon, am#237;g az eg#233;sz orsz#225;g bele nem remeg #233;s #225;tveszi a r#233;gi istenek ritmus#225;t. #201;s most, a mocs#225;rban dobogva azt is meg#233;rti, hogy ez sem, m#233;g ez sem lesz elegend#337;.

Zuzu mama a csinos Marie-hoz fordul, #233;s az #337; szem#233;n kereszt#252;l l#225;tja mag#225;t, a fekete b#337;r#369; #246;regasszonyt, akinek r#225;ncos az arca #233;s csontsov#225;ny karja mereven l#243;g az oldala mellett, #233;s a tekintete el#225;rulja, hogy #337; l#225;tta a gyermekeit kuty#225;kkal verekedni az ennival#243;#233;rt. L#225;tta mag#225;t, #233;s akkor, #233;let#233;ben el#337;sz#246;r meg#233;rezte, hogy ez a fiatalasszony mennyire f#233;l #233;s iszonyodik t#337;le.

Azt#225;n felkacagott, leguggolt #233;s j#243; kez#233;vel felemelt a f#246;ldr#337;l egy k#237;gy#243;t, ami olyan hossz#250; volt, mint egy hus#225;ng #233;s olyan vastag, mint egy haj#243;k#246;t#233;l.

— Nesze — mondta. — Ez lesz a mi voudoununk.

A k#237;gy#243; nem tiltakozott, amikor a Marie kez#233;ben tartott kos#225;rba dobta.

#201;s akkor, a holdf#233;nyben #250;jabb l#225;tom#225;sa t#225;madt, ez alkalommal utolj#225;ra, #233;s megl#225;tta testv#233;r#233;t, Agasut. De nem az a tizenk#233;t #233;ves fi#250; volt, akit a bridgeporti piacon elszak#237;tottak t#337;le, hanem egy hatalmas, kopasz f#233;rfi, aki h#233;zagos fogsorral vigyorgott r#225;, #233;s m#233;ly hegek cs#237;kozt#225;k a h#225;t#225;t. Egyik kez#233;ben machet#233;t tartott. Jobb karja alig volt t#246;bb, mint egy csonk.

Zuzu mama kiny#250;jtotta eg#233;szs#233;ges bal kez#233;t.

— Maradj, maradj m#233;g egy kicsit — suttogta. — Ott leszek. Hamarosan ott leszek veled.

#201;s Marie Paris azt hitte, hogy az #246;regasszony hozz#225; besz#233;l.