"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

TIZENKETTEDIK FEJEZET

#193;rny#233;k vezetett. Nyugat fel#233; tartottak, #225;t Wisconsinon meg Minnesot#225;n, azt#225;n be#233;rtek #201;szak-Dakot#225;ba, ahol a h#243; bor#237;totta dombok hatalmas, alv#243; b#246;l#233;nyekre eml#233;keztettek, #233;s Szerda meg #337; m#233;rf#246;ldeken #225;t nem l#225;ttak m#225;st, csak a semmit, de abb#243;l rengeteget. Egy id#337; ut#225;n d#233;l fel#233; fordultak. D#233;l-Dakota ir#225;ny#225;ba, a rezerv#225;tumok fel#233;.

Szerda lecser#233;lte a Lincolnt, amit #193;rny#233;k sz#237;vesen vezetett, #233;s most egy #337;s#246;reg, lass#250; Winnebago lak#243;kocsival utaztak, aminek mindent #225;that#243; kand#250;rszaga volt, #233;s ezt egy#225;ltal#225;n nem vezette sz#237;vesen.

Amikor felbukkant az els#337; #250;tjelz#337; t#225;bla, ami a m#233;g mindig t#246;bb sz#225;z m#233;rf#246;ldnyire innen l#225;that#243; Rushmore-hegy fel#233; mutatott, Szerda felmordult.

— No, az t#233;nyleg szent hely — mondta.

#193;rny#233;k eddig azt hitte, alszik.

— Azt tudom, hogy az indi#225;nok szent helyk#233;nt tisztelt#233;k.

— Az is — mondta Szerda. — Az amerikaiak mindig ezt csin#225;lj#225;k — kell nekik valami #252;r#252;gy, hogy felkerekedjenek #233;s h#243;doljanak. Manaps#225;g senki nem j#246;n el megn#233;zni egy hegyet. Gutzon Borglum gigantikus eln#246;ki arcait ann#225;l ink#225;bb. Amikor k#337;be faragta #337;ket, az emberek #250;gy #233;rezt#233;k, most m#225;r lehet j#246;nni, #233;s t#246;meg#233;vel aut#243;znak ide, hogy #233;l#337;ben is megn#233;zzenek valamit, amit ezer k#233;peslapon l#225;thattak m#225;r.

— Ismertem egyszer egy fick#243;t. Az Izomtany#225;ra j#225;rt kondizni, m#233;g #233;vekkel ezel#337;tt. #336; mes#233;lte, hogy a dakota indi#225;nok, a t#246;rzs fiataljai felm#225;sznak a hegyre, azt#225;n hal#225;lmegvet#337; b#225;tors#225;ggal, #246;sszekapaszkodva emberi l#225;ncot alkotnak, hogy az utols#243; l#225;ncszem le tudja hugyozni az eln#246;k orr#225;t.

Szerd#225;b#243;l kirobbant a r#246;h#246;g#233;s.

— H#225;t ez remek! Nagyon j#243;! #201;s melyik eln#246;k b#246;ki ennyire a szem#252;ket?

#193;rny#233;k v#225;llat vont.

— Azt nem mondta.

A Winnebago kerekei sz#225;molatlanul falt#225;k a m#233;rf#246;ldeket. #193;rny#233;k kezdte #250;gy #233;rezni, mintha a kocsi mozdulatlanul #225;llna, #233;s az amerikai t#225;j suhanna el mellett#252;k hatvanh#233;t m#233;rf#246;ld/#243;ra #225;lland#243; sebess#233;ggel. T#233;li k#246;d nyaldosta a dolgok perem#233;t.

Utaz#225;suk m#225;sodik napj#225;nak k#246;zep#233;n j#225;rtak, #233;s m#225;r majdnem el#233;rt#233;k #250;ti c#233;ljukat. #193;rny#233;k, aki eg#233;sz #250;ton gondolkodott, egyszer csak megsz#243;lalt:

— M#250;lt h#233;ten elt#369;nt egy kisl#225;ny Lakeside-b#243;l. Amikor San Francisc#243;ban voltunk.

— Mm? — Szerd#225;t j#243;l hallhat#243;an nem #233;rdekelte az #252;gy.

— Alison McGovernnek h#237;vt#225;k. Nem #337; az els#337; gyerek, aki elt#369;nt. Voltak m#225;sok is. Mindannyian t#233;len vesztek el.

Szerda a szem#246;ld#246;k#233;t r#225;ncolta.

— Micsoda trag#233;dia, nem? Az ember mindig l#225;tja azokat a f#233;nyk#233;peket a tejesdobozok oldal#225;n — b#225;r az is igaz, hogy meg nem tudn#225;m mondani, mikor l#225;ttam mostan#225;ban egy gyermek arck#233;p#233;t tejesdobozon —, meg a sztr#225;da menti parkol#243;k fal#225;n. „L#225;tt#225;l engem?” — mindig ez van al#225;juk #237;rva. Ami alapvet#337;en egy m#233;lyen egzisztenci#225;lis k#233;rd#233;s. „L#225;tt#225;l engem?” Kanyarodj le a k#246;vetkez#337; lehajt#243;n#225;l.

#193;rny#233;knak egy pillanatra #250;gy t#369;nt, mintha helikopter h#250;zott volna el felett#252;k, de a felh#337;k t#250;ls#225;gosan alacsonyra ereszkedtek, #233;s nem l#225;tott semmit.

— Mi#233;rt #233;ppen Lakeside? — k#233;rdezte.

— M#225;r mondtam. Kedves, csendes hely, ahol nyugodtan elrejt#337;zhetsz. Elt#369;nt#233;l a t#233;rk#233;pr#337;l, ott nem #233;rz#233;kel a radar.

— De mi#233;rt?

— Mert ez van. Most balra — mondta Szerda. #193;rny#233;k balra fordult.

— Valami b#369;zlik — mondta Szerda. — A pics#225;ba. J#233;zus a kibaszott biciklin. Lass#237;ts, de ne #225;llj meg.

— Nem akarsz beavatni?

— Bajban vagyunk. Nem ismersz egy ker#252;l#337; utat?

— Nem igaz#225;n. Tudod, most j#225;rok el#337;sz#246;r D#233;l-Dakot#225;ban — mondta #193;rny#233;k. — #201;s fogalmam sincs, hov#225; megy#252;nk.

A domb t#250;loldal#225;n valami v#246;r#246;sen villogott, sz#237;nesre festve maga k#246;r#252;l a k#246;d#246;t.

— #218;ttorlasz — mondta Szerda. M#233;lyen az #246;lt#246;nye egyik zseb#233;be t#250;rt, azt#225;n egy m#225;sikba, mintha keresne valamit.

— Meg#225;llok #233;s megfordulok.

— Nem fordulhatunk meg. K#246;vetnek — mondta Szerda. — Lass#237;ts le t#237;z-tizen#246;t m#233;rf#246;ldes sebess#233;gre.

#193;rny#233;k a t#252;k#246;rbe pillantott. Egy m#233;rf#246;ldre m#246;g#246;tt#252;k f#233;nysz#243;r#243;k vil#225;g#237;tottak.

— Biztos vagy ebben? — k#233;rdezte.

Szerda felhorkantott.

— Mint ahogy a toj#225;s az toj#225;s — felelte. — Mik#233;nt azt a pulykateny#233;szt#337; mondta, miut#225;n kikelt n#225;la az els#337; tekn#337;sb#233;ka. A, megvan! — #233;s ezzel egy kis darab feh#233;r kr#233;t#225;t hal#225;szott el#337; az egyik zsebe legm#233;ly#233;r#337;l.

Neki#225;llt telefirk#225;lni a furgon m#369;szerfal#225;t, mintha egy algebrafeladatot pr#243;b#225;lna megoldani, vagy mintha csavarg#243; lenne, aki a hob#243;k titkos#237;r#225;s#225;val hossz#250; #252;zenetet karcol a falra a t#246;bbi csavarg#243;nak: harap#243;s kutya, vesz#233;lyes v#225;ros, kedves asszony, a b#246;rt#246;n nem szigor#250;, ki lehet h#250;zni bent egy #233;jszak#225;t…

— Ok#233; — mondta Szerda. — Most torn#225;zd fel harmincra. #201;s ne is menj lassabban. A m#246;g#246;tt#252;k halad#243; j#225;rm#369;vek egyike a l#225;mp#225;it meg a szir#233;n#225;t bekapcsolva megindult fel#233;j#252;k.

— Ne lass#237;ts — ism#233;telte Szerda. — Le akarnak #225;ll#237;tani, miel#337;tt el#233;rn#233;nk a torlaszt. — Kricc. Kracc.

Fel#233;rtek a dombtet#337;re. Az #250;ttorlasz m#225;r negyed m#233;rf#246;ldre sem volt t#337;l#252;k. Az #250;ton tizenk#233;t kocsi #225;llt keresztben, az #250;t mellett pedig egy csom#243; rend#337;raut#243; meg n#233;h#225;ny nagy, fekete furgon.

— K#233;sz — mondta Szerda, #233;s eltette a kr#233;t#225;t. A m#369;szerfalat teljesen elbor#237;tott#225;k a r#250;naszer#369; irkafirk#225;k.

A szir#233;n#225;z#243; aut#243; utol#233;rte #337;ket. Lelass#237;tott, felz#225;rk#243;zott mell#233;j#252;k, #233;s r#225;juk ord#237;tott egy hangosbesz#233;l#337;:

— H#250;z#243;djon le! — #193;rny#233;k Szerd#225;ra pillantott.

— Fordulj jobbra — mondta Szerda. — Hajts le az #250;tr#243;l.

— Ezzel a j#225;rg#225;nnyal nem merem megcsin#225;lni. Felborulunk.

— Nem lesz semmi gond. Hajts jobbra. Most!

#193;rny#233;k f#233;lrer#225;ntotta a korm#225;nyt. A Winnebago hatalmasat z#246;kkent #233;s megingott. Egy pillanatra azt hitte, m#233;gis igaza lesz #233;s fel fognak borulni, de az ablakon t#250;li vil#225;g sz#233;tfoszlott #233;s megremegett, mint amikor sz#233;l fodrozza v#233;gig a krist#225;lytiszta t#243;ban t#252;kr#246;z#337;d#337; k#233;pet.

Elt#369;ntek a felh#337;k, a k#246;d, a h#243; #233;s a napf#233;ny.

Most csillagok ragyogtak felett#252;k, fagyott f#233;nyd#225;rd#225;kk#233;nt d#246;ftek az #233;jszakai #233;gbe.

— Itt #225;llj le — mondta Szerda. — Gyalog megy#252;nk tov#225;bb.

#193;rny#233;k le#225;ll#237;totta a kocsit. H#225;trament a Winnebago h#225;tulj#225;ba, felh#250;zta a kab#225;tj#225;t, a csizm#225;j#225;t meg a keszty#369;j#233;t. Azt#225;n kim#225;szott a j#225;rm#369;b#337;l. — Ok#233;. Mehet#252;nk — mondta.

Szerda meglepetten pillantott r#225;, de mintha lett volna m#233;g ott valami m#225;s is — bossz#250;s#225;g tal#225;n. Vagy b#252;szkes#233;g.

— Mi#233;rt nem tiltakozol? — k#233;rdezte. — Mi#233;rt nem kiab#225;lod, hogy ez lehetetlen? Mi a szar t#246;rt#233;nt veled, hogy azt teszed, amit mondok, r#225;ad#225;sul ilyen kurv#225;ra nyugodtan?

— Mert nem az#233;rt fizetsz, hogy k#233;rdez#337;sk#246;djek — felelte #193;rny#233;k. Amikor ezt kimondta, m#225;r pontosan tudta, mi az igazs#225;g. — Laura #243;ta egy#233;bk#233;nt sem lep#337;d#246;m meg semmin.

— Ami#243;ta visszat#233;rt a hal#225;lb#243;l?

— Mi#243;ta megtudtam, hogy Robbie-val kef#233;lt. Az f#225;jt. A t#246;bbi csak a hab a tort#225;n. Most hova megy#252;nk?

Szerda az egyik ir#225;nyba mutatott, #233;s elindultak arrafel#233;. A talajt f#233;nyes, n#233;ha #252;vegszer#369;, vulk#225;ni eredet#369; k#337;darabok bor#237;tott#225;k. A leveg#337; cs#237;p#337;s volt, de nem t#233;liesen fagyos. Oldalazva lebotork#225;ltak egy domboldalon. Ott r#225;bukkantak egy kitaposott #246;sv#233;nyre #233;s elindultak rajta. #193;rny#233;k len#233;zett a domb alj#225;ra.

— Mi a franc ez? — k#233;rdezte, de Szerda az ajk#225;hoz #233;rintette az ujj#225;t #233;s kurt#225;n megcs#243;v#225;lta a fej#233;t. Hallgass.

Az a valami legink#225;bb egy g#233;pp#243;kra eml#233;keztetett, k#233;kes f#233;mb#337;l k#233;sz#252;lt test#233;n LED-ek vill#243;ztak, #233;s akkora volt, mint egy traktor. A domb l#225;b#225;n#225;l kuporgott. M#246;g#246;tte csontok hevertek kusza #246;sszevisszas#225;gban, mindegyik mellett gyertyal#225;ngnyi t#369;znyelv lobogott.

Szerda egy int#233;ssel jelezte, hogy maradjon t#225;vol ezekt#337;l a valamikt#337;l. #193;rny#233;k ez#233;rt oldalra l#233;pett, ami hiba volt, mert megcs#250;szott az #252;vegsima #246;sv#233;nyen, kibicsaklott a bok#225;ja, #233;s bukfencezve, cs#250;szk#225;lva #233;s pattogva gurult lefel#233;. Megpr#243;b#225;lt megkapaszkodni egy szikl#225;ban, de az obszidi#225;n csonk #250;gy has#237;totta fel a b#337;rkeszty#369;j#233;t, mintha az pap#237;rb#243;l lenne.

A domb alj#225;ig meg sem #225;llt, azt#225;n elter#252;lt a g#233;pp#243;k meg a csontok k#246;z#246;tt.

Megt#225;maszkodott a f#246;ld#246;n, hogy feltorn#225;zza mag#225;t, #233;s v#233;letlen#252;l r#225;markolt egy combcsontra, #233;s…

…#233;s nappal volt, #337; pedig doh#225;nyzott, meg az #243;r#225;j#225;t n#233;zte. Mindenfel#233; aut#243;k #225;lltak k#246;r#252;l#246;tte, n#233;melyik #252;resen, n#233;melyik nem. B#225;rcsak ne itta volna meg az utols#243; cs#233;sze k#225;v#233;t, mert sz#246;rny#369;s#233;gesen vizelnie kellett, #233;s egyre kellemetlenebb#252;l #233;rezte mag#225;t.

A helyi rendfenntart#243; er#337;k egyik tagja l#233;pett hozz#225;, egy k#246;v#233;r f#233;rfi, akinek z#250;zmara fagyott harcsabajusz#225;ra. M#225;r elfelejtette a nev#233;t.

— Nem #233;rtem, hogyan vesz#237;thett#252;k el #337;ket — mondja a Helyi Rendfenntart#243; Er#337; menteget#337;zve #233;s zavartan.

— Optikai ill#250;zi#243; volt — feleli erre #337;. — Ilyen k#252;l#246;n#246;s id#337;j#225;r#225;si k#246;r#252;lm#233;nyek k#246;z#246;tt el#337;fordul. A k#246;d miatt. D#233;lib#225;b volt. Egy m#225;sik #250;ton mentek. Mi meg azt hitt#252;k, ezen.

A Helyi Rendfenntart#243; Er#337; csal#243;dottnak l#225;tszik.

— #211;. Azt hittem, olyasmi ez, mint az X-akt#225;kban — mondja.

— Att#243;l tartok, ennyire nem izgalmas a dolog. — Id#337;nk#233;nt ki#250;jul az aranyere, #233;s most is viszket a feneke, ami biztos jele annak, hogy #250;jabb f#225;jdalmas id#337;szak k#246;zeleg. Szeretne m#225;r visszamenni Washingtonba. B#225;rcsak lenne itt egy fa, hogy be#225;llhasson m#246;g#233;: a vizel#233;si inger egyre rosszabb. A f#246;ldre dobja #233;s eltapossa a cigarett#225;t.

A Helyi Rendfenntart#243; Er#337; az egyik rend#337;raut#243;hoz s#233;t#225;l #233;s mond valamit a sof#337;rnek. Mindketten a fej#252;ket cs#243;v#225;lj#225;k.

#336; k#246;zben el#337;veszi a mobilj#225;t, bel#233;p a telefonk#246;nyvbe #233;s megkeresi a „Mosoda” bejegyz#233;st, ami annyira tetszett neki, amikor be#237;rta — utal#225;s a The Man from U.N.C.L.E. c#237;m#369; k#233;mfilmsorozatra, de nem is, most esz#233;be jut, hogy ez nem is onnan van, ott szab#243;m#369;helynek h#237;vt#225;k, #337; a Get Smartra gondolt, #233;s most furcs#225;n #233;rzi mag#225;t, kicsit csal#243;dott is, hiszen hossz#250; #233;veken #225;t nem j#246;tt r#225;, hogy az csak egy v#237;gj#225;t#233;k, pedig sr#225;ckor#225;ban mennyire szeretett volna egy cip#337;be #233;p#237;tett telefont…

N#337;i hang sz#243;l a telefonba.

— Igen?

— Itt V#225;ros #250;r. Vil#225;g urat keresem.

— Egy pillanat. Megn#233;zem, bent van-e.

Csend. V#225;ros #250;r keresztbe teszi a l#225;bait, feljebb r#225;ntja a pocakj#225;n az #246;v#233;t — most m#225;r t#233;nyleg le kell adnia azt a p#225;r kil#243;t —, hogy ne szor#237;tsa a h#243;lyagj#225;t. Azt#225;n udvarias, finom hang sz#243;lal meg a telefonban.

— Hell#243;, V#225;ros #250;r.

— Elvesz#237;tett#252;k #337;ket — mondja V#225;ros. Csal#243;dotts#225;g szor#237;tja g#246;rcsbe a gyomr#225;t: ezek a rohad#233;kok, ezek a mocskos, geci szem#233;tl#225;d#225;k #246;lt#233;k meg Szikl#225;t meg Deszk#225;t, az isten szerelm#233;re. J#243; emberek voltak. J#243; emberek. Borzaszt#243;an szeretn#233; megdugni Deszka feles#233;g#233;t, de tudja, hogy m#233;g csak most temett#233;k el a f#233;rj#233;t, v#225;rnia kell egy keveset. Ez#233;rt havonta egyszer megh#237;vja vacsor#225;zni, amolyan befektet#233;sk#233;ppen, a n#337; pedig h#225;l#225;s a figyelmess#233;g#233;#233;rt…

— Hogyan?

— Nem tudom. Eltorlaszoltuk az utat, nem mehettek sehov#225;, de m#233;gis elt#369;ntek.

— Az #233;let #250;jabb apr#243; rejt#233;lye. Ne izguljon. Megnyugtatta a helyieket?

— Azt mondtam, optikai csal#243;d#225;s volt.

— Beveszik?

— Val#243;sz#237;n#369;leg.

Volt valami rendk#237;v#252;l ismer#337;s Vil#225;g #250;r hangj#225;ban — de milyen k#252;l#246;n#246;s gondolat is ez, hiszen pontosan k#233;t #233;ve dolgozik neki, naponta besz#233;lnek, h#225;t persze, hogy ismer#337;s a hangja.

— Most m#225;r messze j#225;rhatnak.

— K#252;ldjek embereket a rezerv#225;tumba?

— Nem #233;r meg annyi felhajt#225;st. T#250;l sok jogi bonyodalommal j#225;rna, #233;s enn#233;l t#246;bb sz#225;lat #233;n sem tudok k#233;zben tartani ma reggel. Rengeteg id#337;nk van. J#246;jj#246;n vissza. Nyakig #252;l#246;k a tal#225;lkoz#243; megszervez#233;s#233;ben.

— Gondok vannak?

— Most mindenki megpr#243;b#225;lja megmutatni, kinek a farka a legnagyobb. #201;n ind#237;tv#225;nyoztam, hogy az eg#233;sz legyen itt. A technikusok Austinban akarj#225;k, esetleg San Jos#233;ban, a j#225;t#233;kosok Hollywoodban, a S#233;rthetetlenek a Wall Streeten. Mindenki a maga h#225;ts#243; udvar#225;ban szeretn#233; megszervezni. Senki sem enged.

— Tehetek esetleg valamit?

— M#233;g nem. Lesz, amelyikre r#225;mordulok, m#225;sokat megcir#243;gatok. Tudja, hogy megy ez.

— Igen, uram.

— Folytassa, V#225;ros.

Megszakad a kapcsolat.

V#225;ros arra gondol, hogy kommand#243;sokat kellett volna r#225;k#252;ldenie arra a kurva Winnebag#243;ra, vagy al#225; kellett volna akn#225;znia az utat, esetleg taktikai atoml#246;ved#233;kkel l#337;ni #337;ket, akkor megtanult#225;k volna azok a rohad#233;kok, hogy itt komoly dolgokr#243;l van sz#243;. Mint ahogyan azt egyszer Vil#225;g #250;rt#243;l hallotta, Mi L#225;ngol#243; Bet#369;kkel #237;rjuk a j#246;vend#337;t, #233;s V#225;ros #250;r most arra gondol, hogy J#233;zusom, ha most nem vizelhet, az egyik ves#233;j#233;nek annyi, mert egyszer#369;en felrobban, ahogy a pap#225;ja szokta mondogatni, amikor V#225;ros m#233;g kisfi#250; volt #233;s sokat utaztak a sztr#225;d#225;n #233;s a pap#225;ja mindig azt mondta: „Mindj#225;rt sz#233;tdurranok…” — V#225;ros #250;r m#233;g most is tiszt#225;n hallja a papa recseg#337; jenki akcentus#225;t — „Ki kell csavarnom a gy#237;kot, mert mindj#225;rt sz#233;tdurranok…”

…#233;s #193;rny#233;k #233;rezte, hogy valaki sz#233;tfesz#237;ti a tenyer#233;t, egyes#233;vel fejti le az ujjait a combcsontr#243;l. M#225;r nem kellett vizelnie — az valaki m#225;s volt.

#336; a csillagok f#233;ny#233;ben #225;llt egy szikl#225;s pusztas#225;gban.

Szerda ism#233;t csendre intette. Azt#225;n elindult, #233;s #193;rny#233;k k#246;vette.

A g#233;pp#243;k fel#337;l nyikordul#225;s hallatszott #233;s Szerda megtorpant. #193;rny#233;k is meg#225;llt #233;s v#225;rt. A p#243;k oldal#225;n z#246;ld f#233;nynyal#225;bok futottak v#233;gig. #193;rny#233;k megpr#243;b#225;lta nagyon halkan venni a leveg#337;t.

A t#246;rt#233;nteken t#369;n#337;d#246;tt. Az el#337;bb mintha belepillantott volna valakinek a fej#233;be. Azt#225;n arra gondolt: Vil#225;g #250;r hangja. Nekem t#369;nt ismer#337;snek. Az az #233;n gondolatom volt, nem V#225;ros #250;r#233;. Megpr#243;b#225;lt r#225;j#246;nni, kinek a hangj#225;t hallotta, de nem siker#252;lt.

Majd eszembe jut — gondolta. — El#337;bb vagy ut#243;bb #250;gyis eszembe jut.

A z#246;ld f#233;nyek k#233;kre v#225;ltottak, azt#225;n pirosra, majd eltompultak, #233;s a p#243;k leereszkedett a f#233;ml#225;bakra. Szerda megindult el#337;re, mag#225;nyos alak a csillagok f#233;ny#233;ben, sz#233;les karim#225;j#250; kalapban, t#233;pett, s#246;t#233;t k#246;p#246;nyege szesz#233;lyesen csapkodott a sehonnan sem f#250;j#243; sz#233;lben, botja kopogva verdeste v#233;gig az #252;veges szikl#225;kat.

Amikor a f#233;mp#243;k m#225;r csak t#225;voli csillan#225;s volt a csillagf#233;nyes #233;jszak#225;ban, messze a h#225;tuk m#246;g#246;tt, a pusztas#225;gban, Szerda megsz#243;lalt.

— Most m#225;r biztons#225;gosan besz#233;lgethet#252;nk.

— Hol vagyunk?

— A kulissz#225;k m#246;g#246;tt — felelte Szerda.

— Hogy mondtad?

— Gondolj r#225; #250;gy mintha a kulissz#225;k m#246;g#246;tt lenn#233;l. Mint a sz#237;nh#225;zban. Elt#369;nt#252;nk a k#246;z#246;ns#233;g szeme el#337;l, #233;s most a d#237;szletek m#246;g#246;tt vagyunk. Ez egy r#246;videbb #250;t.

— Amikor megfogtam azt a csontot, egy fick#243; fej#233;be ker#252;ltem, akit V#225;rosnak h#237;vnak. Az #246;lt#246;ny#246;s#246;kkel van. Ut#225;l minket.

— Igen.

— A f#337;n#246;k#233;t Vil#225;g #250;rnak h#237;vj#225;k. Nagyon eml#233;keztetett valakire, de nem tudom, kire. Belepillantottam V#225;ros fej#233;be — vagy benne voltam a fej#233;ben. Nem vagyok benne biztos.

— Tudj#225;k, merre ment#252;nk?

— Azt hiszem, most f#250;jj#225;k le az #252;ld#246;z#233;st. Nem akarnak ut#225;nunk j#246;nni a rezerv#225;tumba. Egy#233;bk#233;nt egy rezerv#225;tumiba megy#252;nk?

— Tal#225;n. — Szerda egy pillanatra meg#225;llt, r#225;t#225;maszkodott a botj#225;ra, azt#225;n ment tov#225;bb.

— Mi volt az a p#243;kszer#369; iz#233;?

— A mint#225;zat megtestes#252;l#233;se. Keres#337;program.

— Vesz#233;lyesek?

— Ha valaki annyi id#337;s, mint #233;n, mindig a legrosszabbat felt#233;telezi.

#193;rny#233;k elmosolyodott.

— Mi#233;rt, milyen #246;reg vagy?

— Mint a nyelvem — felelte Szerda. — #201;s n#233;h#225;ny h#243;nappal id#337;sebb a fogaimn#225;l.

— Annyira rejtegeted a lapjaidat — mondta #193;rny#233;k —, hogy n#233;ha nem is tudom, vannak-e lapjaid egy#225;ltal#225;n.

Szerda nem v#225;laszolt, csak felmordult. A dombok egyre meredekebbek lettek.

#193;rny#233;k sz#233;d#252;lt. A csillagok mintha a hal#225;nt#233;k#225;ban meg a mellkas#225;ban dobol#243; v#233;rrel l#252;ktettek volna egy #252;temre. Amikor le#233;rtek a k#246;vetkez#337; domb alj#225;ra, megt#225;ntorodott, sz#243;ra nyitotta a sz#225;j#225;t, azt#225;n elh#225;nyta mag#225;t.

Szerda az egyik bels#337; zseb#233;be ny#250;lt #233;s egy lapos#252;veget h#250;zott el#337;.

— Igy#225;l egy kortyot — mondta. — De csak egyet.

A folyad#233;knak #225;that#243; illata volt #233;s #250;gy p#225;rolgott sz#233;t a sz#225;j#225;ban, mint a nagyon finom konyak, b#225;r nem volt alkohol#237;ze. Szerda kivette a kez#233;b#337;l a lapos#252;veget #233;s eltette.

— Nem tesz j#243;t a k#246;z#246;ns#233;gnek, ha a kulissz#225;k m#246;g#246;tt tal#225;lja mag#225;t. Ez#233;rt vagy rosszul. Gyorsan ki kell jutnunk innen.

Szapor#225;bb l#233;ptekkel folytatt#225;k az #250;tjukat, Szerda elsz#225;ntan cammogva, #193;rny#233;k pedig meg-meginogva, b#225;r az italt#243;l jobban #233;rezte mag#225;t. Narancsh#233;j, rozmaringolaj, borsmenta #233;s szegf#369;szeg #237;ze maradt ut#225;na a sz#225;j#225;ban.

Szerda megmarkolta a karj#225;t.

— Arra — mutatott balra, k#233;t egyforma, k#337;v#233; dermedt #252;vegdombra. — S#233;t#225;lj #225;t k#246;z#246;tt#252;k. Maradj mellettem.

Bes#233;t#225;ltak a k#233;t sziklahalom k#246;z#233;, #233;s hideg leveg#337; meg vak#237;t#243; napf#233;ny csapott #193;rny#233;k arc#225;ba.

Egy meredek hegyoldalon #225;lltak. Elt#369;nt a k#246;d, f#233;nyes, fagyos nappal volt, makul#225;tlan k#233;k sz#237;nben izzott az #233;g. A hegy l#225;b#225;n#225;l kavicsos #250;t kanyargott, #233;s v#246;r#246;s kombi k#246;zeledett rajta d#252;l#246;ng#233;lve, mint egy j#225;t#233;kaut#243;. A k#246;zeli h#225;zb#243;l f#225;b#243;l rakott t#369;z f#252;stje sz#225;llt. Lak#243;kocsi lehetett, amit harminc #233;vvel ezel#337;tt valaki itt hagyott a domboldalon. Az#243;ta sokat jav#237;tgattak #233;s foltozgattak rajta, #233;s imitt-amott m#233;g hozz#225; is #233;p#237;tettek.

Amikor az ajt#243; el#233; #233;rtek, az kiny#237;lt #233;s egy k#246;z#233;pkor#250; f#233;rfi pillantott ki r#225;juk metsz#337; pillant#225;ssal, a sz#225;ja pedig keskeny volt, mintha k#233;ssel v#225;gt#225;k volna az arc#225;ba.

— Aj, hallottam #225;m a k#233;t feh#233;rr#337;l, akik elindultak megl#225;togatni engem. K#233;t feh#233;r egy Winnebag#243;val. #201;s azt is hallottam, hogy elvesztek, mert a feh#233;r emberek mindig elt#233;vednek, ha nem raknak tele mindent a t#225;bl#225;ikkal. #201;s erre ez a k#233;t sz#225;nalmas p#225;ria itt toporog a k#252;sz#246;b#246;m#246;n. Tudj#225;tok, hogy a lakot#225;k f#246;ldj#233;n j#225;rtok?

— Mi#243;ta vagy te lakota, v#233;n zsiv#225;ny? — k#233;rdezte Szerda. Kab#225;tot meg lehajthat#243; f#252;l#369; sapk#225;t viselt, #233;s #193;rny#233;k alig hitte, hogy az el#337;bb a csillagok f#233;ny#233;ben m#233;g sz#233;les karim#225;j#250; kalap meg t#233;pett k#246;p#246;nyeg volt rajta. — No, Whiskey Jack, #233;n mindj#225;rt #233;hen halok, a bar#225;tom meg most szabadult meg a reggelij#233;t#337;l. Nem akarsz beh#237;vni az otthonodba?

Whiskey Jack a h#243;nalj#225;t vakargatta. Farmernadr#225;got hordott meg atl#233;tatrik#243;t, ami olyan sz#252;rke volt, mint a haja. A l#225;b#225;n mokaszint viselt #233;s r#225; sem heder#237;tett a hidegre.

— J#243;l #233;rzem magam itt. Gyertek be, feh#233;r emberek, akik elhagyt#225;k a Winnebag#243;jukat.

A lak#243;kocsiban sokkal nagyobb volt a f#252;st, #233;s az asztaln#225;l #252;lt m#233;g valaki. Kopott szarvasb#337;r nadr#225;got viselt, de cip#337;t nem. K#233;regbarna b#337;re volt. Szerda el#233;gedettnek t#369;nt.

— Noh#225;t — mondta —, #250;gy t#369;nik, k#233;sleked#233;s#252;nk m#233;gis gy#252;m#246;lcs#246;z#337;nek bizonyult. Whiskey Jack #233;s Alma Johnny. K#233;t legyet egy csap#225;sra.

Az asztaln#225;l #252;l#337; f#233;rfi, Alma Johnny Szerd#225;ra meredt, azt#225;n beny#250;lt a k#233;t l#225;ba k#246;z#233; #233;s r#225;markolt az #225;gy#233;k#225;ra.

— Megint nem j#246;tt be. Megn#233;ztem, de mindk#233;t goly#243;m megvan, ippeg ott, ahol lenni#252;k kell. — #193;rny#233;kra n#233;zett, #233;s a tenyer#233;t mutatva felemelte a kez#233;t. — A nevem John Chapman. Ne is t#246;r#337;dj vele, mit hadov#225;l r#243;lam a f#337;n#246;k#246;d. Seggfej. Mindig is az volt. Mindig is az lesz. N#233;mely ember egyszer#369;en seggfejnek sz#252;letik, ennyi az eg#233;sz.

— Mike Ainsel — mondta #193;rny#233;k.

Chapman megd#246;rg#246;lte borost#225;s #225;ll#225;t.

— Ainsel — mondta. — Ez nem n#233;v. De sz#252;ks#233;g eset#233;n megteszi. Hogy h#237;vnak?

— #193;rny#233;knak.

— Akkor #233;n is #193;rny#233;knak h#237;vlak. H#233;, Whiskey Jack… — de val#243;j#225;ban nem azt mondta, hogy Whiskey Jack, gondolta #193;rny#233;k. Amit #337; mondott, az sokkal t#246;bb sz#243;tagb#243;l #225;llt. — Hogy #225;llsz az ennival#243;val?

Whiskey Jack fakan#225;llal a kez#233;ben felemelte a fat#252;zel#233;s#369; t#369;zhelyen rotyog#243; fekete vasfaz#233;k tetej#233;t.

— Lehet enni — mondta.

N#233;gy m#369;anyag t#225;lat vett el#337;, mindegyiket telemerte #233;s letette #337;ket az asztalra. Kinyitotta az ajt#243;t, kiment #233;s egy m#369;anyag kann#225;t h#250;zott ki a h#243;kupacb#243;l. Behozta, #233;s n#233;gy nagy poharat t#246;lt#246;tt tele valamilyen hom#225;lyos, s#225;rg#225;sbarna itallal. V#233;g#252;l el#337;szedett n#233;gy kanalat. Le#252;lt a t#246;bbiek mell#233; az asztalhoz.

Szerda gyanakodva m#233;regette a pohar#225;t.

— Mint a h#250;gy — mondta.

— M#233;g mindig azt iszod? — k#233;rdezte Whiskey Jack. — Ti, feh#233;rek, teljesen h#252;ly#233;k vagytok. — Azt#225;n #193;rny#233;k fel#233; fordulva m#233;g hozz#225;tette: — A p#246;rk#246;lt vadpulyk#225;b#243;l van. John hozta az alm#225;t.

— Gyenge almabor — mondta John Chapman. — Soha nem hittem a t#246;m#233;ny szeszben. Elveszi az ember esz#233;t.

A p#246;rk#246;lt nagyon finom volt, ak#225;rcsak az almabor. #193;rny#233;knak k#233;nyszer#237;tenie kellett mag#225;t, hogy lass#237;tson, megr#225;gja a falatot, #233;s ne csak moh#243;n nyeldesse, de #233;hesebb volt, mint hitte. M#233;g egy t#225;ny#233;rral szedett a p#246;rk#246;ltb#337;l #233;s t#246;lt#246;tt a borb#243;l.

— Azt csicsergik a verebek, hogy mindenf#233;le emberekkel besz#233;lgetsz #233;s mindenf#233;l#233;ket #237;g#233;rgetsz nekik. Olyanokat hallani, hogy hadi#246;sv#233;nyre sz#243;l#237;tod az #246;regeket — sz#243;lalt meg John Chapman. #193;rny#233;k meg Whiskey Jack elmosogattak, #233;s m#369;anyag ed#233;nyekbe lap#225;tolt#225;k a p#246;rk#246;lt marad#233;k#225;t. Whiskey Jack kitette az ed#233;nyeket a h#243;ba, majd egy tejesdobozt nyomott a bucka tetej#233;re, hogy k#233;s#337;bb is megtal#225;lja.

— Azt hiszem, szak#233;rt#337; m#243;don #233;s hib#225;tlanul #246;sszefoglaltad az esem#233;nyeket — mondta Szerda.

— #336;k fognak gy#337;zni — mondta Whiskey Jack sz#237;ntelen hangon. — M#225;r gy#337;ztek is. Ti pedig vesz#237;tettetek. Mint a feh#233;rek meg a #233;n n#233;pem. A legt#246;bbsz#246;r #337;k nyertek. Amikor vesz#237;tettek, egyezs#233;geket k#246;t#246;ttek. Amiket nem tartottak be. Ez#233;rt megint #337;k nyertek. #201;n nem harcolok m#233;g egy vesztes #252;gy#233;rt.

— #201;s te csak ne pislogj#225;l fel#233;m — mondta John Chapman —, mert m#233;g ha harcoln#233;k is melletted — amit nem fogok —, nem sok hasznomat l#225;tn#225;d. Azok a koszlott, patk#225;nyfark#250; korcsok elhagytak, #233;s #250;gy megfeledkeztek r#243;lam, mint annak a rendje. — Elhallgatott, azt#225;n azt mondta: „Paul Bunyan”. Lassan megcs#243;v#225;lta a fej#233;t, #233;s megism#233;telte, amit az el#337;bb mondott. „Paul Bunyan.” #193;rny#233;k m#233;g soha nem hallott k#233;t ennyire #225;rtalmatlan sz#243;t ilyen el#237;t#233;l#337;en kiejtve.

— Paul Bunyan? — k#233;rdezte, — #336; mit k#246;vetett el?

— H#252;lyes#233;gekkel t#246;mte tele az emberek fej#233;t — mondta Whiskey Jack. Vett egy sz#225;lat Szerda cigarett#225;j#225;b#243;l, #233;s a k#233;t f#233;rfi f#252;st#246;lve #252;ld#246;g#233;lt az asztal mellett.

— Mint azok az idi#243;t#225;k, akik kital#225;lj#225;k, hogy vigy#225;zniuk kell a kolibrik s#250;ly#225;ra, fogazat#225;ra vagy valami hasonl#243; ostobas#225;gra, esetleg egyszer#369;en meg akarj#225;k v#233;delmezni a madarakat a cukor vesz#233;lyeit#337;l — magyar#225;zta Szerda. — Ez#233;rt azzal a kurva cukorp#243;tl#243;val t#246;ltik tele az etet#337;ket. A madarak meg megissz#225;k. Azt#225;n elpusztulnak, mert a kis hasukat ugyan megt#246;lt#246;tt#233;k, de az #233;telben nem volt kal#243;ria. Ez az igazi Paul Bunyan. Senki sem mes#233;lt Paul Bunyan-t#246;rt#233;neteket. Senki nem hitt benne. 1910-ben kit#225;molygott egy New York-i rekl#225;m#252;gyn#246;ks#233;g ajtaj#225;n, #233;s #252;res kal#243;ri#225;kkal t#246;lt#246;tte meg az orsz#225;g m#237;toszokra ki#233;hezett gyomr#225;t.[6]

— #201;n kedvelem Paul Bunyant — mondta Whiskey Jack. — Egyszer elmentem a Mall of Americ#225;ba #233;s fel#252;ltem a Paul Bunyan-hull#225;mvas#250;tra, m#233;g j#243; n#233;h#225;ny #233;vvel ezel#337;tt. Amikor fel#233;rsz a legtetej#233;re, megpillantod az #246;reg hatalmas arck#233;p#233;t, azt#225;n m#233;sz is lefel#233;. Placcs. Nekem nincsen vele bajom. Engem nem zavar, hogy l#233;tezett, mert nem v#225;gta ki a f#225;kat. De m#233;g az sem olyan j#243;, mintha f#225;kat #252;ltetett volna. Az jobb.

— Ezt j#243;l megmondtad — jegyezte meg Johnny Chapman.

Szerda f#252;stkarik#225;t f#250;jt. A karika a leveg#337;ben lebegett, cs#225;pokra #233;s fodrokra foszlott sz#233;t, azt#225;n elt#369;nt.

— A fen#233;be, Whiskey Jack, nem err#337;l van sz#243;, #233;s ezt te is tudod.

— Nem seg#237;tek neked — felelte Whiskey Jack. — Ha sz#233;tr#250;gj#225;k a seggedet, gyere vissza nyugodtan, #233;s ha m#233;g mindig itt vagyok, megint kapsz t#337;lem enni. A legjobb kaj#225;t errefel#233;.

— A t#246;bbi lehet#337;s#233;g rosszabb — mondta erre Szerda.

— Fogalmad sincs arr#243;l, mi a t#246;bbi lehet#337;s#233;g — felelte Whiskey Jack. Azt#225;n #193;rny#233;kra n#233;zett. — Vad#225;szol, igaz? — Hangja rekedt volt a f#252;stt#337;l meg a cigarett#225;t#243;l.

— Dolgozom — mondta #193;rny#233;k.

Whiskey Jack megr#225;zta a fej #233;t.

— De vad#225;szol valamire — mondta. — Rendezni akarsz egy tartoz#225;st.

#193;rny#233;k Laura k#233;k ajk#225;ra gondolt, meg a kez#233;t mocskol#243; v#233;rre, #233;s b#243;lintott.

— Hallgass ide. A r#243;ka volt itt el#337;sz#246;r, #233;s az #337; testv#233;re volt a farkas. R#243;ka azt mondta, az emberek #246;r#246;kk#233; fognak #233;lni. Ha meghalnak, hal#225;luk nem tart sok#225;ig. Farkas azt mondta, nem, az emberek meghalnak, mert meg kell halniuk, minden #233;l#337;nek meg kell halnia, k#252;l#246;nben elszaporodnak #233;s elbor#237;tj#225;k a vil#225;got, felfalj#225;k a lazacokat, a karibut meg a b#246;l#233;nyeket, az #246;sszes t#246;k#246;t meg a kukoric#225;t. Azt#225;n egy napon meghalt Farkas, #233;s azt mondta a R#243;k#225;nak, gyorsan, add vissza az #233;letemet. #201;s R#243;ka azt felelte, nem, a holtak maradjanak csak holtak. Meggy#337;zt#233;l. #201;s amikor ezt mondta, zokogott. De kimondta, #233;s ezt #237;gy is gondolta. Most Farkas uralkodik a halottak vil#225;g#225;ban, R#243;ka pedig a nap #233;s a hold f#233;ny#233;ben #233;l, #233;s m#233;g mindig gy#225;szolja a testv#233;r#233;t.

— Ha nem sz#225;llsz be, h#225;t nem sz#225;llsz be — sz#243;lt k#246;zbe Szerda. — Megy#252;nk tov#225;bb.

Whiskey Jack arca szenvtelen maradt.

— A fiatalemberrel besz#233;lgetek — mondta. — Rajtad m#225;r nem seg#237;thetek. Rajta m#233;g igen. — Visszafordult #193;rny#233;khoz. — Mes#233;ld el az #225;lmodat.

— Kopony#225;kb#243;l rakott tornyon kapaszkodtam felfel#233; — mondta neki #193;rny#233;k. — Hatalmas madarak repkedtek felette. Vill#225;mok cik#225;ztak a tollaik k#246;z#246;tt. Megt#225;madtak. A torony #246;sszed#337;lt.

— Mindenki #225;lmodik — mondta Szerda. — Indulhatunk v#233;gre?

— Nem mindenki #225;lmodik a Vakinjanr#243;l, a mennyd#246;rg#233;s madar#225;r#243;l — mondta Whiskey Jack. — A visszhangjait m#233;g itt is #233;rezni lehetett.

— #201;n mondtam — jegyezte meg Szerda. — J#233;zusom.

— Nyugat-Virgini#225;ban #233;l egy f#233;szekaljnyi mennyd#246;rg#233;smad#225;r — mondta Chapman lust#225;n. — N#233;h#225;ny n#337;st#233;ny meg egy #246;reg, mag#225;nyos h#237;m. Tudok egy toj#243; p#225;rr#243;l azon a vid#233;ken, amit Franklin #225;llam#225;nak h#237;vtak akkoriban, de szeg#233;ny Benr#337;l v#233;g#252;l nem neveztek el #225;llamot. Valahol Kentucky #233;s Tenessee k#246;z#246;tt van. Persze m#233;g a r#233;gi sz#233;p id#337;kben sem akadt bel#337;l#252;k t#250;l sok.

Whiskey Jack kiny#250;jtotta a kez#233;t, ami v#246;r#246;s volt, mint az agyag, #233;s gyeng#233;den meg#233;rintette #193;rny#233;k arc#225;t.

— Ajj — mondta. — #205;gy igaz. Ha becserk#233;szel egy mennyd#246;rg#233;smadarat, visszahozhatod az asszonyodat. De #337; a farkas#233;, a halott vil#225;gban, nem szabadna a f#246;ld#246;n j#225;rnia.

— Honnan tudod? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. Whiskey Jack ajka meg sem moccant.

— Mit hallott#225;l a b#246;l#233;nyt#337;l?

— Hogy higgyek.

— J#243; tan#225;cs. Megfogadod?

— Igen. Azt hiszem. — Szavak n#233;lk#252;l besz#233;lgettek, nem mozdult a sz#225;juk, nem hallatszott a hangjuk. #193;rny#233;k nem tudta, mit l#225;t ebb#337;l a m#225;sik k#233;t f#233;rfi: vajon #337;k ketten most mozdulatlanul #225;llnak egy sz#237;vdobban#225;snyi ideig, s#337;t tal#225;n csak a sz#237;vdobban#225;s t#246;red#233;k#233;ig?

— Ha megtal#225;ltad a t#246;rzsedet, l#225;togass el hozz#225;m — mondta Whiskey Jack. — Seg#237;thetek.

— #205;gy teszek.

Whiskey Jack leeresztette a kez#233;t. Azt#225;n Szerda fel#233; fordult.

— Visszam#233;sz a Ho Csank#233;rt?

— A mi#233;rt?

— Ho Csank. A winnebago indi#225;nok nevezik #237;gy magukat.

Szerda megr#225;zta a fej#233;t.

— T#250;l rizik#243;s. Probl#233;m#225;s lehet visszahozni onnan. Keresni fogj#225;k.

— Lopott?

Szerda megb#225;ntottnak t#369;nt.

— V#233;letlen#252;l sem. A pap#237;rok a keszty#369;tart#243;ban vannak.

— #201;s a kulcsok?

— N#225;lam — mondta #193;rny#233;k.

— Az unoka#246;cs#233;mnek, Harry K#233;k Szajk#243;nak van egy 81-es Buickja. Mi#233;rt nem adod nekem a lak#243;kocsid kulcsait? Cser#233;be megkapod az #337; aut#243;j#225;t.

— Mif#233;le csere ez? — Szerda komolyan d#252;hbe gurult. Whiskey Jack v#225;llat vont.

— Tudod, milyen neh#233;z lesz visszahozni a kocsidat onnan, ahol hagytad? Sz#237;vess#233;get teszek neked. Kell vagy nem? Engem nem #233;rdekel. — Ezzel #246;sszeszor#237;totta sebhelyv#233;kony ajk#225;t.

Szerda d#252;h#246;snek l#225;tszott, azt#225;n a haragot lehangolts#225;g v#225;ltotta fel.

— #193;rny#233;k, add oda a kulcsokat ennek az embernek. — #193;rny#233;k #225;tny#250;jtotta a kulcsokat Whiskey Jacknek.

— Johnny — mondta Whiskey Jack —, elk#237;s#233;rn#233;d #337;ket K#233;k Szajk#243;hoz? Mondd meg neki, hogy azt #252;zenem, adja oda nekik a kocsij#225;t.

— #214;r#246;mmel — felelte John Chapman.

Fel#225;llt, az ajt#243;hoz s#233;t#225;lt, felemelt a f#246;ldr#337;l egy zs#225;kv#225;szon h#225;tizs#225;kot, kinyitotta az ajt#243;t #233;s kis#233;t#225;lt. #193;rny#233;k meg Szerda k#246;vett#233;k. Whiskey Jack meg#225;llt az ajt#243;ban.

— H#233; — sz#243;lt oda Szerd#225;nak. — Te ne gyere ide vissza. Nem l#225;tlak itt sz#237;vesen.

Szerda az #233;g fel#233; emelte a mutat#243;ujj#225;t.

— Dugd fel — mondta ny#225;jasan.

Elindultak lefel#233; a h#243;ban, #233;s sorban #225;tkecmeregtek a sz#233;lf#250;jta torlaszokon. Chapman ment el#246;l, meztelen l#225;ba v#246;r#246;s volt a ropog#243;sra fagyott h#243;t#243;l.

— Nem f#225;zik? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— A feles#233;gem csokt#243; indi#225;n volt — felelte Chapman.

— #201;s megtan#237;totta azokra az #337;si praktik#225;kra, amik megv#233;dik a hidegt#337;l?

— Francokat. Teljesen h#252;ly#233;nek tartott — mondta Chapman. — Mindig azt hajtogatta, hogy „Johnny, h#225;t m#233;r’ nem veszel fel v#233;gre egy csizm#225;t?” — A lejt#337; egyre meredekebb lett, #233;s k#233;nytelenek voltak sz#252;neteltetni a besz#233;lget#233;st. Botladozva, cs#250;szk#225;lva mentek lefel#233;, a ny#237;rf#225;k t#246;rzs#233;be kapaszkodtak, nehogy elessenek. Amikor kiss#233; lank#225;sabb#225; v#225;lt a terep, Chapman folytatta. — Persze meghalt m#225;r. Azt hiszem, hogy amikor meghalt, kiss#233; meg#337;r#252;ltem. B#225;rkivel megt#246;rt#233;nhet. Ak#225;r veled is. — R#225;csapott #193;rny#233;k karj#225;ra. — J#233;zus #233;s Jehosaf#225;t, te azt#225;n nagy leg#233;ny vagy.

— Azt mondj#225;k — felelte #193;rny#233;k.

K#246;r#252;lbel#252;l f#233;l #243;r#225;n #225;t araszoltak lefel#233; a hegyr#337;l, m#237;g a v#233;g#233;n el#233;rt#233;k a l#225;b#225;n#225;l kacskaring#243;z#243;-kavicsos utat, #233;s elindultak a fentr#337;l l#225;tott #233;p#252;letcsoport fel#233;.

Aut#243; lass#237;tott mellett#252;k, azt#225;n meg#225;llt. A korm#225;nyn#225;l #252;l#337; n#337; #225;thajolt a m#225;sik ablakhoz, letekerte, #233;s kisz#243;lt nekik:

— H#233;, fi#250;k, elvigyem magukat?

— Ez nagyon kedves #246;nt#337;l, asszonyom — mondta Szerda. — Egy Harry K#233;k Szajk#243; nev#369; urat keres#252;nk.

— Biztosan lent van a sz#243;rakoztat#243; k#246;zpontban — felelte a n#337;. #193;rny#233;k #250;gy tippelte, hogy a negyvenes #233;vei k#246;r#252;l j#225;rhatott. — Sz#225;lljanak be.

Besz#225;lltak. Szerda az any#243;s#252;l#233;sre #252;lt, Johnny Chapman meg #193;rny#233;k h#225;tra. #193;rny#233;knak alig f#233;rt el a l#225;ba, de az#233;rt megtett minden t#337;le telhet#337;t. A kocsi nagyot r#225;ndult, azt#225;n megindult a kavicsos #250;ton.

— Sz#243;val honnan j#246;nnek? — k#233;rdezte a n#337;.

— Egy bar#225;tunkat l#225;togattuk meg — felelte Szerda.

— Fent a hegyen — tette hozz#225; #193;rny#233;k.

— Milyen hegyen? — k#233;rdezte a n#337;.

#193;rny#233;k h#225;trafordult, #233;s kin#233;zett a koszos h#225;ts#243; ablakon #225;t a hegyre. De semmilyen hegyet nem l#225;tott: nem volt ott semmi, csak a s#237;ks#225;g felett lebeg#337; felh#337;k.

— Whiskey Jack — mondta.

— Aha — b#243;lintott a n#337;. — Mi Inktominak nevezz#252;k errefel#233;. Szerintem ugyanarr#243;l besz#233;l#252;nk. A nagyap#225;m j#243; kis t#246;rt#233;neteket mes#233;lt r#243;la. Persze a legjobbak el#233;gg#233; tr#225;g#225;rak voltak. — R#225;hajtottak egy buck#225;ra. A n#337; #225;tkoz#243;dott. — J#243;l vannak ott h#225;tul?

— Igen, asszonyom — felelte Johnny Chapman. K#233;t k#233;zzel kapaszkodott az #252;l#233;sbe.

— Rezerv#225;tumi #250;t — mondta a n#337;. — Megszokja az ember.

— Mindegyik ilyen? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— El#233;gg#233; — mondta a n#337;. — A k#246;rny#233;ken az #246;sszes ilyen. #201;s ne j#246;jj#246;n nekem azzal, hogy mi van azzal a sok p#233;nzzel, amit a kaszin#243;k termelnek, mert ki az a bolond, aki kij#246;nne ide, a semmi k#246;zep#233;re kaszin#243;zni? Abb#243;l a p#233;nzb#337;l nem sok jut el hozz#225;nk.

— Sajn#225;lom.

— Ne sajn#225;lja. — Recsegve-ropogva sebess#233;get v#225;ltott. — Tudja, hogy a k#246;rny#233;k feh#233;r n#233;pess#233;ge folyamatosan cs#246;kken? Ha elindul valamerre, v#233;gig k#237;s#233;rtetv#225;rosokat tal#225;l. Mi#233;rt is maradn#225;nak a farmokon, ha egyszer megl#225;tt#225;k a t#233;v#233;ben, milyen a vil#225;g? #201;s egy#233;bk#233;nt sem #233;ri meg gazd#225;lkodni errefel#233;, ezeken a term#233;ketlen ter#252;leteken. Elvett#233;k a f#246;ldjeinket, letelepedtek, most meg elmennek. D#233;lre. Nyugatra. Ha el#233;g sokat v#225;runk, tal#225;n mind elmennek New Yorkba, Miamiba meg Los Angelesbe, #233;s harc n#233;lk#252;l visszaszerezhetj#252;k az orsz#225;g k#246;z#233;ps#337; r#233;sz#233;t.

— Sok szerencs#233;t — mondta #193;rny#233;k.

K#233;k Szajk#243;t a sz#243;rakoztat#243; k#246;zpontban tal#225;lt#225;k meg, a bili#225;rdasztaln#225;l, ahol tr#252;kk#246;s l#246;v#233;sekkel pr#243;b#225;lt leny#369;g#246;zni egy csapatnyi fiatal l#225;nyt. Jobb k#233;zfej#233;re egy k#233;k szajk#243;t tetov#225;ltak, a jobb f#252;l#233;ben pedig egy csom#243; f#252;lbeval#243; l#243;gott.

— H#243; h#243;ka, Harry K#233;k Szajk#243; — mondta John Chapman.

— H#250;zz a pics#225;ba, te mez#237;tl#225;bas, bolond feh#233;r k#237;s#233;rtet — mondta K#233;k Szajk#243; t#225;rsalg#225;si hangnemben. — A fr#225;szt hozod r#225;m.

A terem t#250;ls#243; v#233;g#233;ben id#337;sebb f#233;rfiak #252;ltek, #233;s k#225;rty#225;ztak vagy besz#233;lgettek. A fiatalabbak, akik annyi id#337;sek lehettek, mint K#233;k Szajk#243;, a sorukra v#225;rtak a bili#225;rdasztaln#225;l. Az asztal nagy volt #233;s sz#233;les, az egyik oldal#225;n felhasadt a z#246;ld poszt#243;, amit ez#252;stsz#252;rke szigetel#337;szalaggal ragasztottak meg.

— #220;zenetet hoztam a nagyb#225;ty#225;dt#243;l — mondta Chapman zavartalanul. — Azt #252;zeni, add oda a kocsidat ennek a k#233;t embernek.

A csarnokban harminc, s#337;t tal#225;n negyven ember lehetett, #233;s most mindannyian elsz#225;ntan meredtek a lapjaikra, a l#225;bukra, a k#246;rm#252;k hegy#233;re, #233;s buzg#243;n pr#243;b#225;ltak #250;gy tenni, mint akik nem hallanak semmit.

— Nem a nagyb#225;ty#225;m.

A teremben #225;llt az #225;porodott cigarettaf#252;st. Chapman sz#233;lesen elmosolyodott, k#246;zszeml#233;re t#233;ve a legcs#250;ny#225;bb fogazatot, amit #193;rny#233;k emberi sz#225;jban valaha is l#225;tott. — Elmondan#225;d ezt neki is? Az mondja, te vagy az egyetlen oka, ami#233;rt m#233;g a lakot#225;k k#246;z#246;tt van.

— Whiskey Jack sok mindent mond — felelte K#233;k Szajk#243; inger#252;lten.

De #337; sem azt mondta, hogy Whiskey Jack. Majdnem ugyanazt, de kicsit m#225;sk#233;ppen hangzott: Wisakedjak, gondolta #193;rny#233;k. Ez az a n#233;v. Egy#225;ltal#225;n nem Whiskey Jack.

— Igen — k#246;z#246;lte K#233;k Szajk#243;val. — T#246;bbek k#246;z#246;tt azt is mondta, hogy elcser#233;lhetj#252;k a Winnebag#243;nkat a Buickodra.

— Semmilyen Winnebag#243;t nem l#225;tok.

— Majd elhozza neked — mondta John Chapman. — Te is tudod.

Harry K#233;k Szajk#243; megpr#243;b#225;lkozott egy tr#252;kk#246;s l#246;v#233;ssel, de elrontotta. Kicsit remegett a keze.

— Nem vagyok a v#233;n r#243;ka unokatestv#233;re — mondta. — B#225;rcsak ne mondogatn#225; ezt mindenkinek.

— Jobb egy #233;l#337; r#243;ka, mint egy halott farkas — sz#243;lt k#246;zbe Szerda olyan m#233;ly hangon, hogy az szinte morg#225;snak hangzott. — Nos, hajland#243; vagy eladni nek#252;nk az aut#243;dat?

Harry K#233;k Szajk#243; j#243;l l#225;that#243;an megborzongott.

— Persze — mondta. — Persze. Csak vicceltem. Sokat viccelek, az m#225;r igaz. — Letette a d#225;k#243;t az asztalra, #233;s levett egy vastag dzsekit az ajt#243; melletti fogason l#243;g#243; sok egyforma dzseki k#246;z#252;l. — El#337;sz#246;r hadd hordjam ki a szars#225;gaimat a tragacsb#243;l.

K#246;zben mindv#233;gig #250;gy pislogott Szerda fel#233;, mintha biztosra venn#233;, hogy az #246;regember b#225;rmelyik pillanatban felrobbanhat.

Harry kocsija sz#225;z m#233;terrel od#233;bb parkolt. Menet k#246;zben els#233;t#225;ltak egy meszelt fal#250;, kicsi katolikus templom el#337;tt, ahol egy papi gall#233;rt visel#337; f#233;rfi b#225;multa #337;ket az ajt#243;b#243;l. #218;gy sz#237;vta a cigarett#225;j#225;t, mint aki nem is #233;lvezi.

— Sz#233;p j#243; napot, aty#225;m! — kurjantott fel#233; Johnny Chapman, de a gall#233;ros f#233;rfi nem v#225;laszolt. Eltaposta a cigarett#225;j#225;t, felvette a csikket a f#246;ldr#337;l, az ajt#243; melletti v#246;d#246;rbe dobta #233;s bement.

K#233;k Szajk#243; kocsij#225;r#243;l hi#225;nyoztak a visszapillant#243; t#252;kr#246;k, #233;s #193;rny#233;k m#233;g az #233;letben nem l#225;tott ilyen kopott gumikat: mindegyik t#246;k#233;letesen sima volt #233;s fekete. Harry k#246;z#246;lte vel#252;k, hogy a kocsi zab#225;lja az olajat, de ameddig t#246;ltik bele, a vil#225;g v#233;g#233;ig gurulni fog, m#225;r ha meg nem #225;ll.

Harry telepakolt egy fekete szemeteszs#225;kot a szars#225;gaival (k#246;zte t#246;bb lecsavarhat#243; kupakos, olcs#243; s#246;rrel, aminek m#233;g l#246;ty#246;g#246;tt az alj#225;n valamennyi, f#243;li#225;ba csavart kannabiszmarad#233;kkal, amit meglehet#337;sen #252;gyetlen#252;l pr#243;b#225;ltak elrejteni a hamutart#243;ban, egy b#369;z#246;s borz fark#225;val, k#233;ttucat country- meg western-kazett#225;val, illetve a Stranger in a Strange Land c#237;m#369; k#246;nyv megs#225;rgult, kopott p#233;ld#225;ny#225;val).

— Bocs az el#337;bbi cseszeget#233;s#233;rt — mondta Harry Szerd#225;nak, amikor #225;tny#250;jtotta a kulcsokat. — Nem tudja, mikor kapom meg a Winnebag#243;t?

— A nagyb#225;ty#225;dat k#233;rdezd. #336; a kibaszott aut#243;keresked#337;, nem #233;n — mordult fel Szerda.

— Wisakedjak nem a nagyb#225;ty#225;m — mondta Harry K#233;k Szajk#243;. Felmarkolta a fekete szemeteszs#225;kot, bement a legk#246;zelebbi h#225;zba #233;s becsukta az ajt#243;t. Johnny Chapmant Sioux Fallsben tett#233;k ki, egy bio#233;lelmiszert #225;rus#237;t#243; bolt el#337;tt. Szerda meg sem sz#243;lalt #250;tk#246;zben. S#246;t#233;t hangulatban volt, ami#243;ta csak Whiskey Jackt#337;l elj#246;ttek.

St. Paul mellett, egy csal#225;di #233;tteremben #193;rny#233;k belelapozott az #250;js#225;gba, amit valaki az asztalon felejtett. R#225;pillantott a f#337;oldalra, r#225;pillantott m#233;g egyszer, azt#225;n megmutatta Szerd#225;nak.

— Ezt n#233;zd meg — mondta.

Szerda s#243;hajtott, majd az #250;js#225;gra n#233;zett.

— Igaz#225;n #246;r#252;l#246;k — k#246;z#246;lte —, hogy a l#233;giir#225;ny#237;t#243;k sztr#225;jk n#233;lk#252;l meg tudtak egyezni a vit#225;s k#233;rd#233;sekben.

— Nem arra gondoltam — mondta #193;rny#233;k. — N#233;zd. A d#225;tum szerint febru#225;r tizennegyedike van.

— Boldog Valentin-napot!

— Teh#225;t elindultunk janu#225;r, mikor is, huszadik#225;n, huszonegyedik#233;n. Nem nagyon k#246;vettem az id#337; m#250;l#225;s#225;t, de janu#225;r harmadik hete lehetett. Mindent #246;sszevetve h#225;rom napot utazhattunk. Akkor hogyan lehet febru#225;r tizennegyedike?

— Mert majdnem egy h#243;napig gyalogoltunk — felelte Szerda. — A Puszta F#246;ldeken. A kulissz#225;k m#246;g#246;tt.

— Ezt nevezem #250;tr#246;vid#237;t#233;snek — mondta #193;rny#233;k.

Szerda eltolta maga el#337;l az #250;js#225;got.

— A seggfej Almamag Johnny meg az #337; Paul Bunyanja. A val#243;s#225;gban Chapmannek tizenn#233;gy alm#225;skertje volt. T#246;bb ezer hekt#225;ron gazd#225;lkodott. Igen, val#243;ban gondoskodott r#243;la, hogy b#233;ke legyen a nyugati hat#225;rvid#233;ken, de ezen k#237;v#252;l egyetlen igaz t#246;rt#233;netet nem hallhatsz fel#337;le, azt lesz#225;m#237;tva, hogy egyszer t#233;nyleg megbuggyant egy kiss#233;.[7] De nem sz#225;m#237;t. Ahogy az #250;js#225;gok mondj#225;k, ha az igazs#225;g nem el#233;g, hozd le a legend#225;t. Ennek a orsz#225;gnak sz#252;ks#233;ge van a legend#225;ira. #201;s ebben m#225;r maguk a legend#225;k sem hisznek.

— De te l#225;tod, mi folyik itt.

— Nekem m#225;r le#225;ldozott. Ki a faszt #233;rdekel, mi van velem?

#193;rny#233;k erre azt mondta l#225;gyan:

— Isten vagy.

Szerda sz#250;r#243;s pillant#225;st vetett r#225;. M#225;r majdnem mondott valamit, azt#225;n visszas#252;ppedt a sz#233;k#233;be, #233;s az #233;tlapot kezdte tanulm#225;nyozni.

— #201;s? — mondta v#233;g#252;l.

— Istennek lenni j#243; dolog — mondta #193;rny#233;k.

— T#233;nyleg? — k#233;rdezte Szerda, #233;s ez alkalommal #193;rny#233;k volt az, aki elford#237;totta a fej#233;t.

Huszon#246;t m#233;rf#246;ldre Lakeside-t#243;l, egy benzink#250;t mosd#243;j#225;nak a fal#225;n #193;rny#233;k megpillantott egy h#225;zilag k#233;sz#237;tett, f#233;nym#225;solt hirdetm#233;nyt: Alison McGovern fekete-feh#233;r fot#243;ja volt rajta, felette egy k#233;zzel #237;rott k#233;rd#233;s: L#225;tt#225;l engem? A f#233;nyk#233;pet az iskolai #233;vk#246;nyvb#337;l f#233;nym#225;solhatt#225;k ki: egy magabiztosan mosolyg#243;, k#233;k fogszab#225;lyz#243;s kisl#225;nyt #225;br#225;zolt, aki #225;llatokkal szeretne foglalkozni, ha nagy lesz.

L#225;tt#225;l engem?

#193;rny#233;k vett egy Snickerst, egy #252;veg vizet, meg a Lakeside News legut#243;bbi sz#225;m#225;t. A c#237;mlapsztorit Marguerite Olsen #237;rta, a f#233;nyk#233;pen egy fi#250; meg egy id#337;sebb f#233;rfi #225;llt a befagyott tavon, egy sufniszer#369;, j#233;gre #233;p#237;tett l#233;khal#225;szkuck#243; mellett, #233;s egy nagy halat tartottak a kez#252;kben. Mosolyogtak. Rekordm#233;ret#369; halat fogott apa #233;s fia — folytat#225;s a harmadik oldalon.

Szerda vezetett. — Olvass fel nekem valami #233;rdekeset — mondta.

#193;rny#233;k megfontoltan lapozgatva #225;ttanulm#225;nyozta az #250;js#225;got, de nem tal#225;lt semmi #233;rdekeset.

Szerda a gar#225;zsfelj#225;r#243;n#225;l tette ki #193;rny#233;kot. A felj#225;r#243;n gubbaszt#243; f#252;stsz#237;n#369; macska alaposan megb#225;multa, de amikor meg akarta simogatni, elmenek#252;lt.

#193;rny#233;k meg#225;llt a teraszon, a lak#225;sajt#243; el#337;tt #233;s len#233;zett a t#243;ra, amit imitt-amott z#246;ld meg barna l#233;khal#225;szkunyh#243;k pettyeztek. A legt#246;bb mellett aut#243; is #225;llt. A h#237;d k#246;zel#233;ben a v#233;n, z#246;ld roncs #225;llt a j#233;gen, pontosan #250;gy, mint az #250;js#225;gban.

— M#225;rcius huszonharmadika — k#246;z#246;lte #193;rny#233;k b#225;tor#237;t#243;an a ronccsal. — D#233;lel#337;tt negyed t#237;z k#246;r#252;l. Meg tudod csin#225;lni.

— Es#233;lytelen — sz#243;lalt meg egy n#337;i hang. — #193;prilis harmadika. Este hat. Aznap enged fel a j#233;g. — #193;rny#233;k elmosolyodott. Marguerite Olsen s#237;ruh#225;t viselt. A terasz t#250;ls#243; v#233;g#233;n t#246;lt#246;gette a mad#225;retet#337;ket.

— Olvastam a cikk#233;t a Lakeside Newsban.

— Izgalmas, mi?

— H#225;t, ink#225;bb oktat#243; jelleg#369;.

— M#225;r azt hittem, vissza sem j#246;n — mondta a n#337;. — J#243;l elt#369;nt, mi?

— A nagyb#225;ty#225;mnak sz#252;ks#233;ge volt r#225;m — felelte #193;rny#233;k. — #218;gy elszaladt az id#337;, szinte #233;szre sem vett#252;k.

A n#337; betette az utols#243; faggy#250;kock#225;t a ketrecbe, majd egy m#369;anyag tejesflakonb#243;l korp#225;t #246;nt#246;tt a h#225;l#243;s etet#337;be. A k#246;zeli feny#337;f#225;n t#252;relmetlen csipogtak az ol#237;vaz#246;ld t#233;likab#225;tjukat visel#337; tengelic#233;k.

— Az #250;js#225;gban nem tal#225;ltam semmit Alison McGovernr#337;l.

— Nem tudtunk mit #237;rni. M#233;g mindig nem tal#225;lt#225;k meg. Elterjedt a pletyka, hogy valaki l#225;tta Detroitban, de mint kider#252;lt, vakl#225;rma volt.

— Szeg#233;ny kisl#225;ny.

Marguerite Olsen visszacsavarta a kupakot a kann#225;ra.

— Rem#233;lem, meghalt — mondta t#225;rgyilagosan.

#193;rny#233;k teljesen megd#246;bbent.

— Mi#233;rt?

— Mert a t#246;bbi lehet#337;s#233;g sokkal rosszabb.

A tengelic#233;k zaklatottan ugr#225;ndoztak a feny#337;fa #225;g#225;n, #233;s t#252;relmetlen#252;l v#225;rt#225;k, hogy v#233;gre elt#369;njenek onnan az emberek.

Nem Alisonr#243;l besz#233;lt — gondolta #193;rny#233;k. — Hanem a saj#225;tfi#225;r#243;l. Sandyr#337;l. Hi#225;nyzik Sandy — mondta valaki nem is olyan r#233;gen. Ki volt az?

— J#243;t besz#233;lgett#252;nk — mondta.

— Igen — mondta a n#337;. — Szerintem is.

A febru#225;r marad#233;ka kurta, sz#252;rke napok gyors sorozat#225;v#225; olvadt #246;ssze. Voltak napok, amikor havazott, voltak napok, amikor nem. Kezdett enyh#252;lni az id#337;, olykor fagypont f#246;l#233; emelkedett a h#337;m#233;rs#233;klet. #193;rny#233;k a lak#225;sban maradt, de lassan #250;gy #233;rezte mag#225;t, mint akit b#246;rt#246;nbe z#225;rtak, #237;gy h#225;t amikor Szerd#225;nak nem volt r#225; sz#252;ks#233;ge, s#233;t#225;kra indult a k#246;rny#233;ken.

A nap nagy r#233;sz#233;t s#233;t#225;l#225;ssal t#246;lt#246;tte, #233;s hossz#250; v#225;ndorutakat tett a v#225;ros k#246;rny#233;k#233;n. Mag#225;nyos barangol#225;sa sor#225;n eljutott a nemzeti park hat#225;r#225;ig #233;szakon meg nyugaton, d#233;len pedig teh#233;nlegel#337;kbe #233;s kukoricamez#337;kbe #252;tk#246;z#246;tt. V#233;gigment a helyi t#250;ra#246;sv#233;nyen, elhagyatott s#237;neken #233;s h#225;ts#243; d#369;l#337;utakon bandukolt. Olykor m#233;g a befagyott tavon is #225;tkelt, az #233;szaki partr#243;l a d#233;lire. N#233;ha tal#225;lkozott helyb#233;liekkel, t#233;li kir#225;ndul#243;kkal vagy kocog#243;kkal, #233;s ilyenkor integetett nekik, #252;dv#246;z#246;lte #337;ket. Az esetek nagy r#233;sz#233;ben senkit sem l#225;tott, csak varjakat meg tengelic#233;ket, nagy ritk#225;n egy el#252;t#246;tt oposszumot vagy mos#243;medv#233;t falatoz#243; s#243;lymot. Egy eml#233;kezetes alkalommal v#233;gign#233;zte, hogyan fog egy sas ez#252;st#246;s pikkely#369; halat a perem#233;n befagyott, de k#246;z#233;pen szabadon zubog#243; White Pine-foly#243;b#243;l. A hal vadul fic#225;nkolt a sas karmai k#246;z#246;tt, pikkely#233;n a d#233;li nap sugarai csillogtak. #193;rny#233;k elk#233;pzelte, mi lenne, ha a hal kiszabadulna #233;s el#250;szna az #233;gen, azt#225;n komoran elmosolyodott.

R#225;j#246;tt, hogy ha s#233;t#225;l, nem kell gondolkodnia, #233;s ez t#246;k#233;letesen megfelelt neki — ha gondolkodni kezdett, elm#233;je olyan helyekre kalandozott, amelyek felett nem volt hatalma, ahol k#233;nyelmetlen#252;l #233;rezte mag#225;t. A kimer#252;lts#233;g sokkal jobb volt. Amikor teljesen kif#225;radt, a gondolatai nem t#233;rtek vissza Laur#225;hoz, a k#252;l#246;n#246;s #225;lmokhoz, esetleg olyan dolgokhoz, amelyek nem l#233;teztek vagy nem l#233;tezhettek. Amikor s#233;ta ut#225;n hazat#233;rt, azonnal elaludt #233;s nem #225;lmodott.

A f#337;t#233;ren, George Borb#233;ly#252;zlet#233;ben #246;sszefutott Chad Mulligan seriffel. #193;rny#233;k mindig sokat v#225;rt a fodr#225;szokt#243;l, de azok soha nem v#225;ltott#225;k be a hozz#225;juk f#369;z#246;tt rem#233;nyeket. Minden hajv#225;g#225;s ut#225;n t#246;bb#233;-kev#233;sb#233; ugyan#250;gy n#233;zett ki, mint el#337;tte, csak r#246;videbb volt a haja. A szomsz#233;dos sz#233;kben #252;l#337; Chadet meglep#337;en aggasztotta, milyen lesz a k#252;lseje. Amikor a fodr#225;sz v#233;gzett, a seriff komoran a t#252;k#246;rk#233;pe szem#233;be n#233;zett, mintha mindj#225;rt megb#237;rs#225;goln#225; gyorshajt#225;s#233;rt.

— J#243;l n#233;z ki — mondta neki #193;rny#233;k.

— Akkor is ezt mondan#225;, ha n#337; lenne?

— Szerintem igen.

#193;ts#233;t#225;ltak a t#233;ren Mabel b#252;f#233;j#233;be, #233;s rendeltek k#233;t b#246;gre forr#243; csokol#225;d#233;t.

— H#233;, Mike — mondta Chad. — Nem gondolt m#233;g r#225;, hogy bel#233;pjen a rend#337;rs#233;ghez?

#193;rny#233;k v#225;llat vont.

— Nem mondhatn#225;m — felelte. — Szerintem egy csom#243; dolgot tudni kell hozz#225;.

Chad a fej#233;t cs#243;v#225;lta.

— Tudja, mi egy ilyen v#225;rosban a rend#337;ri munka legfontosabb r#233;sze? Higgadtnak maradni. Ha t#246;rt#233;nik valami, ha valaki ord#237;tani kezd mag#225;val, mindenf#233;le ocsm#225;nys#225;gokat v#225;g a fej#233;hez, akkor tudnia kell azt mondani, hogy az eg#233;sz csak egy f#233;lre#233;rt#233;s, #233;s ha mindenki meg#337;rzi a nyugalm#225;t, maga majd elint#233;zi a dolgot. #201;s ezt komolyan kell gondolnia.

— #201;s ezut#225;n elint#233;zem a dolgot?

— Legt#246;bbsz#246;r ez azt jelenti, hogy megbilincseli #337;ket. De igen, ahogyan tudja, elint#233;zi. Sz#243;ljon, ha be akar l#233;pni. #201;ppen embereket keres#252;nk. #201;s pont olyanokra gondoltunk, mint maga.

— Nem felejtem el. Ha m#225;r nem kell seg#237;tenem a nagyb#225;ty#225;mnak.

Belekortyoltak a forr#243; csokiba.

— Mondja, Mike — sz#243;lalt meg Mulligan —, maga mit tenne, ha lenne egy t#225;voli rokona, egy n#337;. Tegy#252;k fel, #246;zvegy. #201;s elkezden#233; h#237;vogatni mag#225;t.

— M#225;rmint?

— Telefonon. Nem itt lakik. Messze innen. — A seriff arc#225;n k#233;t piros folt t#369;nt fel. — Tavaly tal#225;lkoztunk egy csal#225;di esk#252;v#337;n. Akkoriban m#233;g volt f#233;rje, vagyis #233;lt m#233;g a f#233;rje, #233;s egy#233;bk#233;nt rokon. Nem k#246;zvetlen rokon. Nagyon t#225;voli.

— Tetszik mag#225;nak?

A f#233;rfi elpirult.

— Nem is tudom.

— Akkor m#225;sk#233;ppen teszem fel a k#233;rd#233;st. Maga tetszik neki?

— H#225;t, mondott p#225;r dolgot, amikor felh#237;vott. Nagyon csinos n#337;.

— #201;s… mit fog tenni?

— Esetleg megh#237;vhatn#225;m ide. Nem? V#233;g#252;l is mondott olyasmit, hogy sz#237;vesen megl#225;togatna.

— Mindketten feln#337;tt emberek. #201;n azt mondom, hajr#225;.

Chad b#243;lintott, elv#246;r#246;s#246;d#246;tt, azt#225;n megint b#243;lintott.

#193;rny#233;k lak#225;s#225;ban hallgatott a telefon. Nem jutott esz#233;be senki, akit felh#237;vhatott volna. Egyszer, k#233;s#337; #233;jjel felemelte a kagyl#243;t, belehallgatott, #233;s biztos volt benne, hogy a sz#233;l z#250;g#225;s#225;t hallja, meg egy t#225;voli besz#233;lget#233;s foszl#225;nyait, ami t#250;l halk volt #233;s nem #233;rtette rendesen. „Hall#243;” — sz#243;lt bele a telefonba. — „Van ott valaki?” — k#233;rdezte, de nem kapott v#225;laszt, b#225;r hirtelen csend lett, #233;s valahol nevet#233;s harsant, olyan messze, olyan halkan, hogy nem is volt biztos benne, hallotta-e egy#225;ltal#225;n.

A k#246;vetkez#337; n#233;h#225;ny h#233;tben t#246;bbsz#246;r elk#237;s#233;rte Szerd#225;t.

Egyszer egy kunyh#243; konyh#225;j#225;ban #252;ld#246;g#233;lt Rhode Islanden, m#237;g Szerda az els#246;t#233;t#237;tett h#225;l#243;szob#225;ban vitatkozott egy n#337;vel, aki nem volt hajland#243; felkelni, #233;s az arc#225;t sem mutatta meg egyik#252;knek sem. A h#369;t#337; polc#225;n k#233;t m#369;anyag zacsk#243; volt, az egyikben t#252;csk#246;ket, a m#225;sikban #250;j sz#252;l#246;tt egerek tetem#233;t tartott#225;k.

Egy seattle-i rockklubban v#233;gign#233;zte, amint Szerda megpr#243;b#225;lja t#250;lkiab#225;lni a zenekar d#252;b#246;rg#233;s#233;t, #233;s #252;dv#246;zl#337; szavakat ord#237;t egy r#246;vid, v#246;r#246;s haj#250;, k#233;k spir#225;lokkal kitetov#225;lt l#225;ny f#252;l#233;be. A besz#233;lget#233;s eredm#233;nyes lehetett, mert Szerda el#233;gedetten vigyorogva t#225;vozott.

#214;t nappal k#233;s#337;bb egy b#233;relt aut#243;ban v#225;rta Szerd#225;t, aki bossz#250;s arccal s#233;t#225;lt ki egy dallasi irodah#225;zb#243;l. Be#252;lt, bev#225;gta az ajt#243;t #233;s egy darabig meg sem sz#243;lalt, csak haragt#243;l v#246;r#246;s arccal #252;lt az #252;l#233;sen.

— Indulj — sz#243;lalt meg v#233;g#252;l. — Seggfej alb#225;nok — tette hozz#225;. — Nem mintha b#225;rkit is #233;rdekeln#233;nek.

H#225;rom nappal k#233;s#337;bb Boulderbe rep#252;ltek, ahol kellemes eb#233;den vettek r#233;szt #246;t fiatal jap#225;n h#246;lgy t#225;rsas#225;g#225;ban. Mindv#233;gig udvarias megjegyz#233;seket v#225;ltottak, #233;s amikor t#225;voztak, #193;rny#233;k azt sem tudta eld#246;nteni, egy#225;ltal#225;n megegyeztek-e valamiben. Szerda viszont eg#233;szen j#243;kedv#369;nek l#225;tszott.

Kezdte v#225;rni a napot, amikor visszat#233;rhet Lakeside-ba. Ott nyugalmas volt az #233;let, sz#237;vesen l#225;tt#225;k, #233;s ezt kezdte egyre jobban megbecs#252;lni.

Azokon a reggeleken, amikor nem sof#337;rk#246;d#246;tt, #225;thajtott a h#237;don #233;s leparkolt a f#337;t#233;ren. K#233;t p#225;st#233;tomot vett Mabeln#233;l: az egyiket ott helyben megette #233;s ut#225;na ivott egy k#225;v#233;t. Ha valaki ott felejtette az #250;js#225;got, elolvasta, b#225;r annyira soha nem #233;rdekelt#233;k a k#252;lvil#225;g h#237;rei, hogy mag#225;t#243;l vegyen egyet.

A m#225;sik p#225;st#233;tomot pap#237;rba csomagolva mag#225;val vitte #233;s megette eb#233;dre.

Az egyik reggel az USA Todayt olvasta, amikor Mabel l#233;pett az asztalhoz.

— H#233;, Mike. Ma merre megy?

Halv#225;nyk#233;k volt az #233;g. A reggeli k#246;d m#225;r felsz#225;llt #233;s deres h#225;rty#225;t hagyott a fat#246;rzseken.

— Nem tudom — mondta #193;rny#233;k. — Tal#225;n megint v#233;gigmegyek a gyalog#246;sv#233;nyen.

A n#337; #250;jrat#246;lt#246;tte a k#225;v#233;spohar#225;t.

— J#225;rt m#225;r kelet fel#233;, a Q #250;ton? Arrafel#233; nagyon sz#233;p a t#225;j. Az a kis utca lesz az, ami a Huszadik sug#225;r#250;tr#243;l indul, a sz#337;nyegbolt mellett.

— Nem. M#233;g nem j#225;rtam arrafel#233;.

— H#225;t — mondta a n#337; — pedig nagyon sz#233;p.

Rendk#237;v#252;l sz#233;p volt. #193;rny#233;k letette a kocsit a v#225;ros hat#225;r#225;ban, azt#225;n elindult az #250;t sz#233;l#233;n. A sz#233;lf#250;tta vid#233;ki #250;t a v#225;rost#243;l keletre magasod#243; dombok k#246;z#246;tt kanyargott. A dombokat csupasz juharf#225;k, csontfeh#233;r ny#237;rf#225;k #233;s s#246;t#233;t feny#337;k bor#237;tott#225;k.

Valahol a nyom#225;ba szeg#337;d#246;tt egy s#246;t#233;t kismacska. Sz#252;rke bund#225;ja volt #233;s feh#233;r zoknija. #193;rny#233;k odas#233;t#225;lt a macsk#225;hoz. Az nem futott el.

— Szia, macska — mondta neki fesztelen#252;l.

A macska f#233;lrehajtotta a fej#233;t #233;s v#233;gigm#233;rte smaragdsz#237;n szem#233;vel. Azt#225;n f#250;jt — nem a f#233;rfira, hanem valamire az #250;t t#250;loldal#225;n, de #193;rny#233;k nem l#225;tta, mi az.

— Nyugi — mondta a macsk#225;nak. Az #225;llat #225;tsurrant az #250;ton #233;s elt#369;nt a l#225;bon maradt kukoricasz#225;rak k#246;z#246;tt.

A k#246;vetkez#337; kanyarban apr#243; temet#337;re bukkant. A s#237;rk#246;vek viharvertek voltak, b#225;r n#233;h#225;ny mellett friss vir#225;gcsokrot l#225;tott. A temet#337; k#246;r#252;l nem volt fal, sem ker#237;t#233;s, csak a kort#243;l #233;s a j#233;gt#337;l meggy#246;t#246;rt alacsony eperf#225;k jelezt#233;k, hol h#250;z#243;dik a hat#225;rvonal. #193;rny#233;k #225;tl#233;pett az #250;t mell#233; kotort h#243;kupacon #233;s a latyakon. A bej#225;ratot k#233;t k#337;oszlop jel#246;lte, de kapu nem volt. A k#233;t kapuoszlop k#246;z#246;tt bes#233;t#225;lt a temet#337;be.

K#246;rbes#233;t#225;lt a s#237;rok k#246;z#246;tt #233;s szem#252;gyre vette a s#237;rk#246;veket. Egyik feliraton sem szerepelt 1969-n#233;l #250;jabb d#225;tum. Les#246;p#246;rte a havat egy stabilnak l#225;tsz#243; gr#225;nitangyalr#243;l #233;s lekucorodott mell#233;.

El#337;h#250;zta a zseb#233;b#337;l a pap#237;rba csavart csomagot #233;s kivette bel#337;le a p#225;st#233;tomot. T#246;rt egy darabot a tetej#233;b#337;l: az #233;tel g#337;z#246;lg#246;tt a hideg leveg#337;ben. #201;s nagyon j#243; illata volt. Beleharapott.

Valami moccant m#246;g#246;tte a boz#243;tban. El#337;sz#246;r azt hitte, a macska az, de azt#225;n parf#252;m illata csapott az orr#225;ba, a parf#252;m illat#225;n pedig #225;tsejlett a rothad#225;s szaga.

— Ne n#233;zz r#225;m, k#233;rlek — sz#243;lalt meg a n#337; a h#225;ta m#246;g#246;tt.

— Hell#243;, Laura — mondta #193;rny#233;k.

A n#337; hangja #243;vatos volt, s#337;t tal#225;n egy picit riadt is.

— Szia, kutyusk#225;m — mondta.

#193;rny#233;k t#246;rt a p#225;st#233;tomb#243;l.

— K#233;rsz egy kicsit? — k#233;rdezte.

A n#337; most k#246;zvetlen#252;l a h#225;ta m#246;g#246;tt #225;llt.

— Nem — felelte. — Edd csak meg. #201;n m#225;r nem eszem ennival#243;t.

#193;rny#233;k ette tov#225;bb a p#225;st#233;tomot. Finom volt.

— Szeretn#233;k r#225;d n#233;zni — mondta.

— Nem vagyok sz#233;p l#225;tv#225;ny — mondta a n#337;.

— K#233;rlek.

A n#337; kil#233;pett a k#337;angyal m#246;g#252;l. #193;rny#233;k szem#252;gyre vette a napf#233;nyben. Volt, ami v#225;ltozott rajta, #233;s volt, ami nem. A szeme nem v#225;ltozott, sem b#237;ztat#243;, gunyoros mosolya. #201;s nyilv#225;nval#243;an el#233;gg#233; r#233;gen meghalt m#225;r. #193;rny#233;k v#233;gzett a p#225;st#233;tommal. Fel#225;llt, kisz#243;rta a morzs#225;kat a zacsk#243;b#243;l, azt#225;n #246;sszehajtogatta a pap#237;rt #233;s eltette a zseb#233;be.

A cair#243;i halottash#225;zban elt#246;lt#246;tt id#337;nek k#246;sz#246;nhet#337;en valahogy nem zavarta annyira Laura t#225;rsas#225;ga. Nem tudta, mit kellene mondania.

A n#337; hideg keze #193;rny#233;k kez#233;re cs#250;szott #233;s gyeng#233;den megszor#237;totta. #193;rny#233;k #233;rezte, hogyan ver a saj#225;t sz#237;ve a mellkas#225;ban. F#233;lt, #233;s legink#225;bb az riasztotta meg, milyen norm#225;lisnak is t#369;nt ez az eg#233;sz. Olyan j#243; #233;rz#233;s volt a feles#233;ge mellett #225;llni, hogy sz#237;vesen el#225;csorgott volna itt #246;r#246;kk#233;.

— Hi#225;nyzol — vallotta be.

— Itt vagyok — mondta a n#337;.

— Ilyenkor hi#225;nyzol a legjobban. Amikor itt vagy. Amikor nem #225;llsz mellettem, amikor csak egy k#237;s#233;rtet vagy a m#250;ltb#243;l, #225;lom egy m#225;sik #233;letb#337;l, akkor k#246;nnyebb.

A n#337; megszor#237;tott az ujjait.

— H#225;t — mondta #193;rny#233;k. — Milyen a hal#225;l?

— Kem#233;ny — mondta a n#337;. — Nem akar v#233;get #233;rni.

Laura #193;rny#233;k v#225;ll#225;ra hajtotta a fej#233;t. Ez majdnem sok volt neki.

— Van kedved s#233;t#225;lni egyet? — k#233;rdezte.

— Persze. — A n#337; #193;rny#233;kra mosolygott: ideges, f#233;loldalas mosoly egy halott arcon.

Kis#233;t#225;ltak az apr#243; temet#337;b#337;l, #233;s k#233;zen fogva elindultak vissza, a v#225;ros fel#233;.

— Hol volt#225;l? — k#233;rdezte a n#337;.

— Itt — felelte a f#233;rfi. — Nagyr#233;szt.

— Kar#225;csony #243;ta — mondta Laura — mintha elvesz#237;tettelek volna. N#233;ha tudtam, merre j#225;rsz, n#233;h#225;ny #243;r#225;ig, n#233;h#225;ny napig. #201;reztelek. Azt#225;n megint elt#369;nt#233;l.

— Ebben a v#225;rosban voltam — mondta #193;rny#233;k. — Rendes kis v#225;ros.

— #211; — mondta a n#337;.

M#225;r nem azt a k#233;k koszt#252;m#246;t viselte, amiben eltemett#233;k. Most t#246;bb r#233;teg pul#243;ver volt rajta, hossz#250;, s#246;t#233;t sz#237;n#369; szoknya, #233;s magas sz#225;r#250;, burgundiv#246;r#246;s csizma. Ez ut#243;bbit #193;rny#233;k meg is dics#233;rte.

Laura f#233;lrehajtott fejjel n#233;zett r#225;. Azt#225;n elmosolyodott.

— H#225;t nem sz#233;p? Chicag#243;ban bukkantam r#225;, egy nagy cip#337;#225;ruh#225;zban.

— #201;s mi sz#233;l hozott ide Chicag#243;b#243;l?

— #211;, onnan m#225;r r#233;gen elj#246;ttem. D#233;l fel#233; tartottam. Zavart a hideg. Azt hihetn#233;d, hogy #246;r#252;ltem neki. De att#243;l tartok, ha meghalsz, m#225;sk#233;nt #225;llsz a dologhoz. Nem #233;rzel hideget, egyszer#369;en nem #233;rzel semmit, #233;s azt hiszem, a halottak egyed#252;l a semmit#337;l f#233;lnek. Texasba akartam menni. Galvestonban akartam t#246;lteni a telet. Azt hiszem, gyerekkoromban Galvestonban telelt#252;nk.

— Szerintem nem — mondta #193;rny#233;k. — Ezt m#233;g sohasem eml#237;tetted.

— Nem? Akkor valaki m#225;s volt. Nem tudom. Eml#233;kszem a sir#225;lyokra — kenyeret hajig#225;ltam nekik, annak a t#246;bb sz#225;z sir#225;lynak, mert az eg#233;sz eget elbor#237;tott#225;k a sir#225;lyok, csapkodtak a sz#225;rnyukkal, #233;s a leveg#337;ben kapt#225;k el a keny#233;rdarabokat. — Elhallgatott. — Ha nem #233;n l#225;ttam, akkor valaki m#225;s volt az — mondta azt#225;n.

A sarkon felbukkant egy aut#243;. A sof#337;r intett nekik. #193;rny#233;k visszaintegetett.

B#225;mulatosan norm#225;lis dolognak t#369;nt a feles#233;g#233;vel s#233;t#225;lgatni.

— Ez j#243; — mondta Laura, mintha a gondolataiban olvasott volna.

— Igen — mondta #193;rny#233;k.

— Amikor meg#233;reztem a h#237;v#225;st, sietnem kellett. #201;ppen meg#233;rkeztem Texasba.

— H#237;v#225;st?

A n#337; az arc#225;ba n#233;zett. A nyak#225;ban megcsillant az arany p#233;nzdarab.

— Olyan volt, mint egy h#237;v#225;s — mondta. — Egyszer csak eszembe jutott#225;l. Hogy mennyire szeretn#233;lek l#225;tni. Mint egy moh#243; #233;tv#225;gy.

— Sz#243;val tudtad, hogy itt vagyok?

— Igen. — A n#337; megtorpant. Elfintorodott, #233;s elk#233;k#252;lt ajk#225;ba harapott. Oldalra hajtotta a fej#233;t. — Igen. Hirtelen tudtam. Azt hittem, te h#237;vsz, de akkor nem te volt#225;l az, ugye?

— Nem.

— Nem akart#225;l l#225;tni.

— Nem err#337;l van sz#243; — mondta #193;rny#233;k t#233;tov#225;zva. — Nem. Nem akartalak l#225;tni. T#250;ls#225;gosan f#225;j.

A l#225;buk alatt ropogott a h#243; #233;s gy#233;m#225;ntk#233;nt szikr#225;zott a napf#233;nyben.

— Neh#233;z dolog lehet nem #233;lni — mondta Laura.

— M#225;rmint nehezen viseled, hogy meghalt#225;l? N#233;zd, r#225; fogok j#246;nni, hogyan tudlak visszahozni, m#225;rmint rendesen. Szerintem j#243; #250;ton j#225;rok…

— Nem — mondta a n#337;. — Vagyis nagyon k#246;sz#246;n#246;m. #201;s rem#233;lem, hogy t#233;nyleg k#233;pes leszel r#225;. Sok rosszat elk#246;vettem… — Megr#225;zta a fej#233;t. — De #233;n r#243;lad besz#233;ltem.

— #201;n #233;lek — mondta #193;rny#233;k. — Nem haltam meg. Eml#233;kszel?

— Nem halt#225;l meg — mondta a n#337;. — De szerintem nem is #233;lsz. Nem igaz#225;n.

Ennek a besz#233;lget#233;snek nem kellene #237;gy alakulnia — gondolta #193;rny#233;k. — Semminek sem kellene #237;gy alakulnia.

— Szeretlek — mondta Laura szenvtelen#252;l. — Te vagy az #233;n kutyusk#225;m. De amikor t#233;nyleg meghalsz, sokkal tiszt#225;bban l#225;tod a dolgokat. Olyan, mintha nem lenne itt senki. #201;rted? Egy nagy, t#246;m#246;r, ember alak#250; lyuk vagy a vil#225;gban. — Elfintorodott. — M#233;g amikor egy#252;tt voltunk… im#225;dtam veled lenni. B#225;lv#225;nyozt#225;l #233;s mindent megtett#233;l volna #233;rtem. De n#233;ha bementem a szob#225;ba, #233;s eszembe se jutott, hogy van m#233;g ott valaki. Azt#225;n felkapcsoltam a l#225;mp#225;t, vagy #233;ppen lekapcsoltam, #233;s akkor j#246;ttem r#225;, hogy te is ott vagy, ott #252;lsz egyed#252;l, de nem olvasol, nem t#233;v#233;zel, nem csin#225;lsz semmit.

Gyorsan meg#246;lelte #193;rny#233;kot, mintha el akarn#225; venni a szavai #233;l#233;t.

— Robbie-ban azt szerettem a legjobban, hogy #337; volt valaki. N#233;ha nagy seggfej tudott lenni, m#225;skor meg nevets#233;gesen viselkedett, #233;s szerette, ha t#252;kr#246;k k#246;z#246;tt szeretkezt#252;nk, hogy l#225;ssa, hogyan kef#233;l#252;nk, de #337; #233;lt, kutyusk#225;m. Akart dolgokat. Kit#246;lt#246;tte a teret. — Meg#225;llt, feln#233;zett #193;rny#233;kra #233;s egyik oldalr#243;l a m#225;sikra biccentette a fej#233;t. — Sajn#225;lom. Megb#225;ntottalak?

#193;rny#233;k f#233;lt, hogy a hangja el#225;ruln#225;, ez#233;rt egyszer#369;en nemet intett.

— J#243; — mondta a n#337;. — Akkor j#243;.

K#246;zeledtek a parkol#243; fel#233;, ahol letette a kocsit. #193;rny#233;k #250;gy #233;rezte, mondania kellene valamit: Szeretlek vagy K#233;rlek, ne menj el, esetleg Sajn#225;lom. Olyasmit, amivel az ember helyrehozza azt a besz#233;lget#233;st, ami figyelmeztet#233;s n#233;lk#252;l s#246;t#233;t helyekre kanyarodott. De ehelyett azt mondta:

— Nem vagyok halott.

— Tal#225;n nem — felelte a n#337;. — De biztos vagy benne, hogy #233;lsz?

— N#233;zz r#225;m — mondta a f#233;rfi.

— Ez nem v#225;lasz — mondta halott feles#233;ge. — Ha #233;lsz, tudsz r#243;la.

— #201;s most? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— H#225;t — felelte Laura — l#225;ttalak. Most visszamegyek d#233;lre.

— Vissza Texasba?

— Valami meleg helyre. Nem #233;rdekel t#250;lzottan.

— Nekem itt kell v#225;rnom — mondta #193;rny#233;k. — Am#237;g a f#337;n#246;k#246;mnek sz#252;ks#233;ge van r#225;m.

— Ez nem #233;let — mondta Laura. S#243;hajtott — azt#225;n elmosolyodott, azzal a mosollyal, ami mindig elszor#237;totta #193;rny#233;k sz#237;v#233;t, ak#225;rh#225;nyszor csak l#225;tta. Ez a mosoly minden alkalommal olyan volt, mintha akkor l#225;tn#225; el#337;sz#246;r.

K#246;zelebb l#233;pett, hogy meg#246;lelje, de a n#337; a fej#233;t r#225;zva elh#250;z#243;dott el#337;le. Le#252;lt egy h#243; bor#237;totta piknikasztal sz#233;l#233;re, #233;s figyelte, ahogyan #193;rny#233;k elhajt.