"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

K#214;ZJ#193;T#201;K

Elkezd#337;d#246;tt a h#225;bor#250;, de senki sem vette #233;szre. A viharfelh#337;k alacsonyabbra ereszkedtek, de senki sem tudott r#243;la.

Egy manhattani utc#225;n k#233;t napig sz#252;netelt a forgalom egy lezuhant gerenda miatt. A balesetben k#233;t ember meghalt, egy arab taxis meg az utasa.

Egy denveri kamionsof#337;rt holtan tal#225;ltak otthon#225;ban. A gyilkos fegyver, egy guminyel#369;, karmos v#233;g#369; kalap#225;cs a hulla mellett hevert a padl#243;n. A f#233;rfi arca #233;rintetlen volt, de a tark#243;j#225;t teljesen bez#250;zt#225;k, #233;s barna r#250;zzsal k#252;l#246;n#246;s jeleket rajzoltak a f#252;rd#337;szobat#252;k#246;rre.

Az arizonai Phoenixben egy postai v#225;logat#243;#225;llom#225;s alkalmazottja meg#337;r#252;lt, #233;s lel#337;tte Terry „Troll” Evensent, egy betegesen elh#237;zott, neh#233;zkes f#233;rfit, aki mag#225;nyosan #233;lt a lak#243;kocsij#225;ban. M#225;sokra is r#225;l#337;tt, de egyed#252;l Terry Evensen halt meg. A l#246;v#246;ld#246;z#337; f#233;rfit — az els#337; felt#233;telez#233;sek szerint egy el#233;gedetlen postai alkalmazottat — soha nem kapt#225;k el #233;s nem is azonos#237;tott#225;k.

— #336;szint#233;n sz#243;lva — nyilatkozta Terry „Troll” Evensen f#337;n#246;ke az #246;t#243;r#225;s h#237;rekben —, ha tippelnem kellett volna, hogy ki lesz az, aki megkattan, h#225;t #233;n a Trollra szavaztam volna. Nem dolgozott rosszul, de fura egy fazon volt, na, az ember sohasem tudhatja, nem?

Az interj#250;t aznap este m#225;r megv#225;gva sug#225;rozt#225;k.

Egy montanai k#246;z#246;ss#233;gben holtan tal#225;ltak kilenc szerzetest. A riporterek el#337;sz#246;r t#246;meges #246;ngyilkoss#225;gra gyanakodtak, de hamarosan kider#252;lt, hogy hal#225;lukat sz#233;nmonoxid-m#233;rgez#233;s okozta, egy r#233;gi kaz#225;n hib#225;ja miatt.

Key Westben meggyal#225;ztak egy temet#337;t.

Idah#243;ban az Amtrak amerikai vas#250;tt#225;rsas#225;g j#225;rata az UPS csomagsz#225;ll#237;t#243; kamionj#225;val #252;tk#246;z#246;tt. A kamion sof#337;rje meghalt, a vonat utasai k#246;z#252;l senki sem s#233;r#252;lt meg komolyan.

Ebben a f#225;zisban m#233;g csak hidegh#225;bor#250; volt az eg#233;sz, igazi furcsa h#225;bor#250;, semmi olyasmi, amit meg lehetett volna nyerni vagy el lehetett volna vesz#237;teni.

Sz#233;l mozgatta a f#225;k #225;gait. Szikr#225;kat sz#243;rt a felkavart t#369;z. K#246;zeledett a vihar.

S#225;ba kir#225;lyn#337;je — akir#337;l azt suttogt#225;k, hogy apai #225;gon f#233;lig d#233;mon —, boszork#225;ny, b#246;lcs #233;s kir#225;lyn#337;, aki S#225;ba uralkod#243;ja volt, amikor S#225;b#225;n#225;l nem akadt gazdagabb birodalom a vil#225;gon, amikor haj#243;k #233;s tev#233;k hordt#225;k onnan a f#369;szereket, a szant#225;lf#225;t #233;s az #233;kk#246;veket a vil#225;g minden sark#225;ba, akit m#225;r #233;let#233;ben b#225;lv#225;nyoztak, akit istenn#337;k#233;nt tiszteltek m#233;g a legb#246;lcsebb kir#225;lyok is, most, hajnali kett#337;kor a Sunset Boulevard j#225;rd#225;j#225;n #225;ll #233;s #252;res tekintettel b#225;mulja a forgalmat, mint egy repedt sark#250; m#369;anyag menyasszony egy fekete #233;s neonsz#237;n esk#252;v#337;i tort#225;n. #218;gy #225;ll ott, mintha az #246;v#233; lenne az eg#233;sz j#225;rda meg az #337;t k#246;r#252;lvev#337; #233;jszaka.

Ha valaki egyenesen az arc#225;ba n#233;z, megmozdul az ajka, mintha mag#225;ban besz#233;lne. Ha f#233;rfiak hajtanak el mellette aut#243;ban, tekintet#233;vel megkeresi a szem#252;ket #233;s elmosolyodik.

Hossz#250; #233;jszaka volt.

Hossz#250; h#233;t volt #233;s hossz#250; n#233;gyezer #233;v.

B#252;szke r#225;, hogy senkinek nem tartozik semmivel. A t#246;bbi l#225;nynak stricije van, rossz szok#225;saik, gyerekeik, mind elveszi t#337;l#252;k azt, amit megkeresnek. Vele ez nem t#246;rt#233;nik meg.

A munk#225;j#225;ban nincsen m#225;r semmi szent. M#225;r nincsen.

M#250;lt h#233;ten meg#233;rkezett az es#337; Los Angelesbe, s#237;kosra #225;ztatta az utakat #233;s baleseteket okozott, lemorzsolta a sarat a domboldalakr#243;l, h#225;zakat sodort a kanyonok m#233;ly#233;re, ereszekbe #233;s csatorn#225;kba mosta az eg#233;sz vil#225;got, megfojtotta a foly#243; beton#225;gy#225;ban megtelepedett csavarg#243;kat #233;s cs#246;veseket. Amikor az es#337; Los Angelesbe #233;rkezik, mindig meglepet#233;sk#233;nt #233;ri az embereket.

Bilquis az elm#250;lt h#233;ten bez#225;rk#243;zott. K#233;ptelen volt kint #225;csorogni az #250;t sz#233;l#233;n, ez#233;rt #246;sszekucorodva gubbasztott a szob#225;j#225;ban, ahol a fal sz#237;ne olyan, mint a nyers m#225;j — hallgatta, hogyan kopog az es#337; az ablakon kivezetett l#233;gkondicion#225;l#243; f#233;mdoboz#225;n, #233;s az interneten rekl#225;mozta mag#225;t. T#246;bb helyre feltette a megh#237;v#243;j#225;t, az adultfriendfinder.com-ra, az LA-escorts.com-ra, a Classyhollywoodbabes.com-ra, #233;s mindenhol n#233;vtelen e-mail c#237;met adott meg. B#252;szke volt mag#225;ra, ami#233;rt neki#225;llt egyezkedni az #250;j ter#252;letek#233;rt, de tov#225;bbra is ideges — nagyon sok#225;ig t#225;vol tartotta mag#225;t minden olyasmit#337;l, ami a nyom#225;ra vezethetne b#225;rkit. M#233;g az L. A. Weekly h#225;ts#243; oldalain sem adott fel soha apr#243;hirdet#233;st, ink#225;bb saj#225;t maga v#225;lasztotta ki az #252;gyfeleit, felm#233;rte, megszagolta, meg#233;rintette azokat, akik h#243;dolni fognak neki, mert sz#252;ks#233;ge van a h#243;dolatra, azokat, akik megengedik neki, hogy elvigye #337;ket a legv#233;gs#337; hat#225;rig…

#201;s most jut esz#233;be, mik#246;zben reszketve #225;csorog az utcasarkon (mert a k#233;s#337; febru#225;ri es#337; elvonult ugyan, de a cs#237;p#337;s hideg, amit hozott, az itt maradt), hogy neki is van egy legal#225;bb olyan rossz szok#225;sa, mint a drogf#252;gg#337; szajh#225;knak, #233;s ez aggodalommal t#246;lti el, #233;s ism#233;t megmoccan a sz#225;ja. Ha el#233;g k#246;zel #225;lln#225;l hozz#225;, hallhatn#225;d, mit motyognak rubinv#246;r#246;s ajkai:

— Az#233;rt h#225;t felkelek #233;n, bej#225;rom a v#225;rost, keresem a tereken #233;s az utc#225;kon, akit szeret a lelkem. — Ezt suttogja, meg m#233;g ezt is: — #201;jszak#225;nk#233;nt #337;t kerestem, akit a lelkem szeretni k#237;v#225;n. Cs#243;koljon h#225;t engem ajka cs#243;kjaival. A szerelmem az eny#233;m #233;s az #233;n az #246;v#233; vagyok.

Bilquis rem#233;li, hogy miut#225;n az es#337; el#225;llt, az #252;gyfelek is visszaj#246;nnek. Az #233;v legnagyobb r#233;sz#233;ben a Sunset Boulevardon s#233;t#225;lgat fel #233;s al#225;, #233;lvezi a ny#252;zsg#337; #233;jszak#225;kat. Havonta egyszer kifizet egy bizonyos #246;sszeget a rend#337;rs#233;g egyik nyomoz#243;j#225;nak, aki felv#225;ltotta el#337;z#337;, nyomtalanul elt#369;nt koll#233;g#225;j#225;t. A f#233;rfit Jerry LeBecnek h#237;vt#225;k #233;s elt#369;n#233;se mind a mai napig rejt#233;ly. R#246;geszm#233;sen belebolondult Bilquisbe #233;s k#246;vetni kezdte. Bilquis az egyik d#233;lut#225;n kopog#243; zajra #233;bredt, #233;s amikor kinyitotta az ajt#243;t, Jerry LeBec a kopott sz#337;nyegen t#233;rdepelt #233;s el#337;re-h#225;tra hint#225;zva v#225;rta, hogy Bilquis kij#246;jj#246;n. K#246;zben #252;temesen csapkodta a fej#233;t az ajt#243;nak, #233;s ez a zaj #233;bresztette fel Bilquist.

Megsimogatta a f#233;rfi fej#233;t #233;s beh#237;vta a lak#225;sba — k#233;s#337;bb egy fekete szemeteszs#225;kba tette a ruh#225;it, #233;s p#225;r utc#225;val arr#233;bb egy hotel szemetes#233;be haj#237;totta az eg#233;szet. A pisztoly#225;t meg a t#225;rc#225;j#225;t egy z#246;lds#233;ges zacsk#243;ba dugta. Sz#233;tf#337;tt k#225;v#233;t #233;s #233;telmarad#233;kokat #246;nt#246;tt a tetej#252;kbe, azt#225;n az eg#233;szet bedobta egy buszmeg#225;ll#243; kuk#225;j#225;ba.

Nem tartott meg szuven#237;reket.

A narancssz#237;n #233;jszakai eget nyugaton t#225;voli vill#225;ml#225;s vil#225;g#237;tja be, valahol a tenger felett, #233;s Bilquis tudja, hogy hamarosan ism#233;t elered az es#337;. S#243;hajt. Nem szeretne meg#225;zni. #218;gy d#246;nt, ink#225;bb hazamegy, megf#252;rdik, leborotv#225;lja a l#225;b#225;t — n#233;ha #250;gy #233;rzi, mintha nem is csin#225;lna m#225;st —, azt#225;n lefekszik.

Egy mell#233;kutc#225;ban elindul felfel#233; a dombra, ahol a kocsija parkol.

F#233;nysz#243;r#243;k villannak m#246;g#246;tte, lassan meg#225;llnak mellette, Bilquis az utca fel#233; fordul #233;s elmosolyodik. A mosoly az arc#225;ra fagy, amikor megl#225;tja, hogy a kocsi egy hossz#250;, feh#233;r limuzin. A limuzinokban utaz#243; f#233;rfiak a j#225;rm#369;ben akarnak kef#233;lni, nem Bilquis csendes szent#233;ly#233;ben. Mindegy, legyen ez befektet#233;s. A j#246;v#337;re.

Z#252;mm#246;gve leh#250;z#243;dik egy s#246;t#233;t#237;tett ablak #233;s Bilquis mosolyogva a limuzinhoz l#233;p.

— H#233;, sz#237;vem — mondja. — Keresel valamit?

— #201;des gy#246;ny#246;rt — feleli egy hang bentr#337;l. A n#337; ben#233;z az ablakon, b#225;r nem sok mindent l#225;t: ismer egy l#225;nyt, aki egyszer besz#225;llt egy limuzinba #246;t r#233;szeg r#246;gbij#225;t#233;kos mell#233;, #233;s komoly s#233;r#252;l#233;seket szerzett, de itt csak egyetlen #252;gyfelet l#225;t, #233;s az is el#233;gg#233; fiatalka. Nem t#369;nik Bilquis h#243;dol#243;j#225;nak, de a p#233;nz, a j#243;f#233;le, ropog#243;s p#233;nz is egyfajta energia — valaha r#233;gen barak#225;nak h#237;vt#225;k —, aminek haszn#225;t veheti, #233;s #337;szint#233;n sz#243;lva manaps#225;g minden apr#243; seg#237;ts#233;g sz#225;m#237;t.

— Mennyi? — k#233;rdezi a fi#250;.

— Att#243;l f#252;gg, mit akarsz #233;s milyen sok#225;ig akarod — feleli a n#337;. — #201;s hogy megengedheted-e magadnak. — A limuzin ablak#225;b#243;l f#252;stszag sziv#225;rog kifel#233;. #201;g#337; dr#243;tok #233;s t#250;lmelegedett #225;ramk#246;r#246;k szaga. Kiny#237;lik az ajt#243;.

— #201;n mindent megengedhetek magamnak — mondja a fi#250;. A n#337; behajol a kocsiba #233;s k#246;r#252;ln#233;z. A fick#243; egyed#252;l van, puf#243;k arc#250; k#246;ly#246;k, akit tal#225;n m#233;g a b#225;rban sem szolg#225;ln#225;nak ki, mert t#250;l fiatal. Senki m#225;s, #250;gyhogy Bilquis besz#225;ll.

— Sz#243;val gazdag sr#225;c vagy, mi? — k#233;rdezi.

— M#233;g a gazdagokn#225;l is gazdagabb — feleli a k#246;ly#246;k, #233;s Bilquis fel#233; araszol a b#337;r#252;l#233;sen. T#233;tov#225;n mozog. A n#337; r#225;mosolyog.

— Mmm. Mindj#225;rt beindulok, sz#237;vem — mondja neki. — Biztosan te is olyan dotcomos fick#243; vagy, akikr#337;l annyit olvasni?

A k#246;ly#246;k hirtelen felf#250;jja mag#225;t, mint egy varangyosb#233;ka.

— Ja. T#246;bbek k#246;zt. #201;n vagyok a technikus sr#225;c. — A kocsi elindul.

— Sz#243;val — mondja a fi#250;. — #193;ruld el nekem, Bilquis, mennyi#233;rt szopn#225;d le a farkamat?

— Minek nevezt#233;l?

— Bilquisnek — mondja a fi#250; ism#233;t. Azt#225;n #233;nekelni kezd, de a hangj#225;t nem #233;nekl#233;sre teremtett#233;k. — Anyagtalan l#225;ny nagy az anyagias vil#225;gban.

— A szavaiban van valami mesterk#233;lts#233;g, mintha t#252;k#246;r el#337;tt gyakorolta volna ezt a p#225;rbesz#233;det.

A n#337; nem mosolyog, arckifejez#233;se megv#225;ltozik, b#246;lcsebb lesz, #233;lesebb, kem#233;nyebb.

— Mit akarsz?

— M#225;r mondtam. #201;des gy#246;ny#246;rt.

— Megkapsz t#337;lem mindent, amit csak akarsz — mondja a n#337;. Ki kell szabadulnia ebb#337;l a kocsib#243;l. Ahhoz val#243;sz#237;n#369;leg t#250;l gyorsan megy, hogy kiugorhasson, de ha nem b#237;rja kidum#225;lni mag#225;t innen, k#233;nytelen lesz ezt tenni. Ak#225;rmi is t#246;rt#233;nik itt, nem tetszik neki.

— Amit csak akarok. Igen. — A k#246;ly#246;k elhallgat. V#233;gignyalja az ajk#225;t.

— Egy tiszta vil#225;got akarok. Azt akarom, hogy az eny#233;m legyen a holnap. Evol#250;ci#243;t, devol#250;ci#243;t #233;s revol#250;ci#243;t akarok. Be akarom juttatni a t#225;rsaimat a mell#233;k#225;gak sz#233;l#233;r#337;l a f#337;sodorba. Ti a f#246;ld al#225; vonultatok. Nem j#243; ez #237;gy. A reflektorf#233;ny meg a csillog#225;s minket illet. El#246;l, k#246;z#233;pen. Ti olyan r#233;g#243;ta vagytok a f#246;ld alatt, hogy m#225;r a szemeteket sem b#237;rj#225;tok haszn#225;lni.

— #201;n Ayesha vagyok — mondja neki a n#337;. — Nem tudom, mir#337;l besz#233;lsz. Dolgozik egy l#225;ny azon a sarkon, #337; Bilquis. Visszamehet#252;nk a Sunsetre, #233;s mindkett#337;nket megkaphatsz…

— #211;, Bilquis — mondja a fi#250;, #233;s te#225;tr#225;lisan fels#243;hajt. — Az emberek nem tudnak enn#233;l jobban hinni. Ennyit kapunk t#337;l#252;k. Ez a nagy k#252;l#246;nbs#233;g a duma meg a t#233;nyek k#246;z#246;tt. — #201;s megint #233;nekelni kezd, hamis orrhangon. — Anal#243;g l#225;ny vagy egy digit#225;lis vil#225;gban. — A limuzin t#250;l nagy sebess#233;ggel kanyarodik, #233;s a k#246;ly#246;k majdnem Bilquis #246;l#233;be zuhan. A sof#337;rt nem l#225;tni a f#252;st#252;veg m#246;g#246;tt. Bilquist hirtelen az a k#233;ptelen balsejtelem fogja el, hogy nincs is sof#337;r, a feh#233;r limuzin mag#225;t#243;l kering Beverly Hillsben, mint Herbie, a csodaaut#243;.

Azt#225;n a k#246;ly#246;k megkocogtatja a f#252;st#252;veg elv#225;laszt#243;t.

A kocsi lass#237;t, de miel#337;tt teljesen meg#225;llna, Bilquis m#225;r ki is l#246;ki az ajt#243;t, #233;s f#233;lig ugrik, f#233;lig zuhan kifel#233; a betonra. Egy hegyoldalon vannak. Balra meredek szikl#225;k, jobbra meredek szakad#233;k. Fut#225;snak ered, lefel#233; az #250;ton.

A limuzin mozdulatlanul #225;ll.

Elered az es#337;, Bilquis magassark#250; cip#337;je kics#250;szik a l#225;ba al#243;l. Gyorsan ler#250;gja, azt#225;n fut tov#225;bb, b#337;rig #225;zva, #233;s egy helyet keres, ahol lejuthatna az #250;tr#243;l. F#233;l. Van hatalma, ez igaz, de az a v#225;gy m#225;gi#225;ja, a vagina m#225;gi#225;ja. Ez tartotta #233;letben ilyen sok#225;ig ezen a f#246;ld#246;n, de minden m#225;sra #233;les szem#233;t, az esz#233;t, sud#225;r testalkat#225;t #233;s sz#233;ps#233;g#233;t haszn#225;lja.

Jobbra egy f#233;mkorl#225;t h#250;z#243;dik t#233;rdmagass#225;gban, nehogy kisodr#243;djanak a kocsik, #233;s csak szakad az es#337;, foly#243;v#225; v#225;ltoztatja az utat, #233;s Bilquis talpa v#233;rezni kezd.

El#337;tte Los Angeles f#233;nyei ny#250;jt#243;znak, ameddig a szem ell#225;t, egy k#233;pzeletbeli kir#225;lys#225;g szipork#225;z#243;, elektromos t#233;rk#233;pe, mintha sz#233;tter#237;tett#233;k volna az #233;gboltot a f#246;ld#246;n, #233;s Bilquis tudja, ha lejut az #250;tr#243;l, biztons#225;gban van.

Barna vagyok, de sz#233;p, suttogja n#233;m#225;n az #233;jszak#225;nak #233;s az es#337;nek. S#225;r#243;n n#225;rcisza vagyok #233;n, a h#246;lgyek lilioma. Er#337;s#237;tsetek asz#250;sz#337;l#337;vel, #252;d#237;tsenek fel alm#225;val, mert a szerelem betege vagyok.

Cakkos vill#225;mnyal#225;b izzik z#246;ld f#233;nyben az #233;jszakai #233;gen. Bilquis al#243;l kics#250;szik a talaj, t#246;bb m#233;tert cs#250;szik lefel#233;, leny#250;zza a b#337;rt a t#233;rd#233;r#337;l meg a k#246;ny#246;k#233;r#337;l, #233;s #233;ppen felt#225;p#225;szkodik, amikor megpillantja a fentr#337;l k#246;zeled#337; aut#243; f#233;nyeit. T#250;l nagy sebess#233;ggel j#246;n, #233;s Bilquis nem tudja, mit tegyen, vet#337;dj#246;n jobbra, ahol a hegyoldalhoz szorul, vagy balra, ahol lezuhanhat a m#233;lybe. #193;trohan az #250;ton, hogy a nedves f#246;ldfalhoz pr#233;selje mag#225;t, megpr#243;b#225;l felkapaszkodni rajta, de a feh#233;r limuzin fic#225;nkol#243; farral sz#225;guld fel#233; a s#237;kos szerpentinen, a pokolba is, legal#225;bb nyolcvannal j#246;n, lehet, hogy ir#225;ny#237;thatatlanul sodr#243;dik, #233;s Bilquis keze belemarkol a gyomokba meg a f#246;ldbe, most m#225;r meg#250;ssza, tudja, de a nedves f#246;ld sz#233;tmorzsol#243;dik a tenyer#233;ben, #233;s visszazuhan az #250;tra.

A limuzin akkora er#337;vel kapja telibe, hogy a h#369;t#337;r#225;cs is behorpad, #233;s a n#337; teste keszty#369;b#225;bk#233;nt rep#252;l a leveg#337;be. A kocsi m#246;g#246;tt csattan a betonon, #233;s a becsap#243;d#225;s ereje szil#225;nkokra t#246;ri a medencecsontj#225;t #233;s bez#250;zza a kopony#225;j#225;t. Hideg es#337;v#237;z csorog v#233;gig az arc#225;n.

#193;tkozni kezdi gyilkos#225;t: csendesen #225;tkoz#243;dik, mert nem mozdul a sz#225;ja. Meg#225;tkozza #233;beren #233;s #225;lm#225;ban, #233;let#233;ben #233;s hal#225;l#225;ban. Meg#225;tkozza, ahogyan egy f#233;ld#233;mon csak #225;tkozni tud.

Kocsiajt#243; csap#243;dik. Valaki k#246;zeledik. Anal#243;g l#225;ny volt#225;l — d#250;dolja ism#233;t a hamis hang — egy digit#225;lis vil#225;gban. — #201;s m#233;g hozz#225;teszi: — Kurva madonn#225;k. Az #246;sszes szem#233;t madonna. — Els#233;t#225;l.

Becsap#243;dik a limuzin ajtaja.

A kocsi h#225;tramenetbe kapcsol #233;s #225;thajt a n#337;n, el#337;sz#246;r lassan. Csontok ropognak a kerekek alatt. Azt#225;n megindul visszafel#233;, le a lejt#337;n.

Amikor az eg#233;sznek v#233;ge #233;s a limuzin elt#369;nik a szerpentinen, nem marad ut#225;na m#225;s, csak sz#233;tkent, v#246;r#246;s h#250;sp#233;p, szinte nem is l#225;tszik, hogy ember volt valaha, #233;s hamarosan ezt is elmossa az es#337;.