"Az Alapítvány pereme" - читать интересную книгу автора (Asimov Isaac)

12.

— Nem bánt vele valami kesztyűs kézzel, polgármester asszony — jegyezte meg Kodell.

— Miért bántam volna? — fintorodott el a polgármesternő. — Elárulta a barátját.

— Mi láttuk a hasznát.

— Történetesen igen. De a következő árulásánál másképpen is alakulhatnak a dolgok.

— Miért gondol következő árulásra?

— Ide figyeljen, Liono — mondta Branno türelmetlenül —, ne adja nekem az ártatlant! Aki egyszer már bebizonyította, hogy kettős játékot is tud űzni, arra mindig gyanakodni kell.

— Talán még arra is képes lesz, hogy ezúttal Trevize-zal fogjon össze… Ők ketten együtt esetleg…

— Ezt maga sem gondolja komolyan. Lehet, hogy Trevize bolond és naiv ember, de egyenesen tör a célja felé. Képtelen az árulásra, és soha, semmi körülmények között nem fog még egyszer megbízni Comporban.

— Bocsásson meg, polgármester asszony — vetette közbe Kodell —, de szeretném tisztán látni, vajon jól értem-e az elgondolását. Ön szerint milyen mértékben bízhat meg Comporban? Honnan tudja, hogy valóban követni fogja-e Trevize-t, és tisztességes jelentéseket küld majd róla? A félelmére épít, hogy jól bánunk-e itthon maradó feleségével? Hogy vissza fog vágyódni hozzá?

— Mindkettőt figyelembe veszem, de nemcsak ezekre építek. Compor hajóján lesz hipernyomkövető. Trevize gyanakodni fog, tehát tűvé teszi a hajóját a műszer után. De Compor — minthogy ő a nyomkövető — szerintem gyanútlan lesz, tehát egyáltalán nem fogja keresni. Ha tévednék, és megtalálja, akkor, természetesen nem marad más hátra, mint a felesége vonzóereje. Kodell elnevette magát.

— Ha arra gondolok, hogy valaha én tanítottam magát! És mi célja van a követésével?

— Kettős védelem a célom. Ha Trevize-t elkapják, Compor még mindig folytathatja az útját, és tőle kapjuk meg azokat az információkat, amelyeket Trevize-tól már nem kaphatunk meg.

— Még egy kérdést engedjen meg. Mi van akkor, ha Trevize valami véletlen folytán megtalálja a Második Alapítványt, és rajta vagy Comporon keresztül tudomást szerzünk róla, vagy legalább megsejtjük, hogy valóban létezik, de tegyük fel, mindkettőjük halála árán?

— Én remélem, hogy a Második Alapítvány valóban létezik, Liono — válaszolta az asszony. — A Seldon-terv mindenesetre nem sokáig szolgál már bennünket. A nagy Hari Seldon a Birodalom haldoklásának napjaiban gondolta ki a tervét, amikor szinte mindenféle műszaki haladás leállt. Maga Seldon is saját korának terméke volt, és bármilyen tüneményes is félig mitikus tudománya, a pszichohistória, ő sem léphette túl a saját korlátait. Ő nem számolhatott a gyors technikai fejlődéssel. Holott az Alapítvány erre az útra lépett, különösen, ami az utolsó évszázadot illeti. Olyan tömegészlelő eszközeink vannak, amikről korábban még csak nem is álmodtak, a számítógépeink gondolkodással irányíthatók, s ami a legfontosabb: van mentális védőernyőnk. Már nem sokáig uralkodhat rajtunk a Második Alapítvány, ha tette is eddig. Azt akarom, hogy kormányzásom utolsó esztendeiben én tereljem új útra a Terminus sorsát.

— És ha bebizonyosodnék, hogy még sincs Második Alapítvány?

— Akkor máris rálépünk erre az új útra.