Harmadik fejezetRÁMA ÉS SZÍTÁ

Az Űrtanács rendkívüli ülése rövid volt és viharos. Még a huszonkettedik században sem sikerült kivívni azt, hogy idős és konzervatív tudósok ne tölthessenek be fontos vezető állásokat. Kétséges, hogy egyáltalán elérik-e valaha.

A helyzetet csak súlyosbította, hogy a tanács jelenlegi elnöke Olaf (Emeritus) Davidson, a tekintélyes asztrofizikus volt. Davidson professzort a galaxisoknál kisebb égitestek nem nagyon érdekelték, és e véleményét nem is nagyon rejtette véka alá. És, noha tudta, hogy tudományának kilencven százaléka Földön kívül állomásozó műszerek megfigyelésein alapszik, e tudat nem tette boldoggá. Hosszú pályája során nem kevesebb, mint három mesterséges bolygót indítottak útnak, pusztán azzal a céllal, hogy igazolják az ő kedvenc elméleteinek egyikét, ám ezek épp az ellenkezőjét bizonyították.

A tanács elé terjesztett kérdés meglehetősen nyílt volt. A Ráma kétségtelenül szokatlan égitest — de vajon fontos-e? Néhány hónapon belül örökre eltűnik, és cselekvésre nem sok idő marad. A most elszalasztott alkalom nem tér vissza.

Megoldható ugyan, bár iszonyúan nagy költségek mellett, hogy a Marsról hamarosan felszálló és a Neptunuszon túli területeket kutató űrszonda pályáját módosítva nagy sebességgel olyan pályára irányítsák, hogy találkozhassék a Rámával. Valódi találkozásra természetesen nincs remény: a két tárgy rekordsebességgel, percenként kétezer kilométert haladva repülne el egymás mellett. A Rámát igazán alaposan csak néhány percig tudná figyelni, és közvetlen közelből: nem egészen egy másodpercig. De megfelelő műszerezettséggel ennyi idő alatt is fény derülhet sok mindenre. A javaslatot elfogadták — bár Davidson professzor nagyon borúlátóan vélekedett a Neptunusz-szondáról, de végül is ilyen célokra ő sem akart több pénzt fordítani. Ékesszólóan ecsetelte az aszteroidaüldözés hiábavaló voltát, és ezzel szemben sürgette egy nagy felbontású interferométer felállítását a Holdon, amellyel majd bebizonyíthatja a teremtés újra divatba jött «Big Bang» elméletét.

Ezzel nagy taktikai baklövést követett el, hiszen a «Módosított Szilárd Állapot Elméletének» három legelszántabb híve ugyancsak helyet kapott a tanácsban. Titokban ugyan ők is egyetértettek Davidson professzorral abban, hogy az aszteroidaüldözés merő pazarlás, ámbár…

A professzor egyetlen szavazattal veszített.