Negyedik fejezetA TALÁLKOZÁS

Norton parancsnok emlékezett erre az első tévéközvetítésre, melyet— most, a találkozás előtti percekben újra és újra lejátaszott. De egyvalamit az elektronikus kép egyáltalán nem tudott visszaadni — a Ráma óriási méreteit.

Sohasem érzett ilyesmit, amikor természetes égitestekre, például a Holdra vagy a Marsra szállt le. Ezek világok voltak, és az ember elvárta tőlük, hogy nagyok legyenek. De leszállt mára Jupiter VIII-ra is, amely alig volt nagyobb a Rámánál mégis egészen kicsinek látszott.

A paradoxon nem volt megfejthetetlen: ez a tárgy mestercéges volt, és több milliószor nehezebb, mint amit az ember valaha is feljuttatott az űrbe. A Ráma tömege legalább tízmilliószor millió tonna volt, és ez a tény önmagában is bámulatot s egyben rettenetet váltott volna ki bármely űrhajósból. Nem csoda, ha az eget egyre inkább betöltő, megmunkált henger láttán ő is jelentéktelennek érezte magát, s egyre lehangoltabb lett.

Még soha addig nem tapasztalt veszélyérzet fogta el. Minden korábbi leszállásánál tudta, mire kell számítania: baleset bármikor bekövetkezhetett, de meglepetés nem érhette. A Ráma esetében a meglepetés volt az egyetlen bizonyosság.

Az Endeavour most a henger északi pólusa felett, nem egészen ezer méter magasságban lebegett, pontosan a lassan forgó korong középpontja felett. Azért esett a választás épp erre a végére, mert a Nap ezt világította meg. A tengely közelében lévő, alig kiemelkedő, rejtélyes szerkezetek étes árnyékot vetettek a fémsíkra. A Ráma északi arca gigantikus napóraként mérte négyperces napjai gyors múlását.

Norton parancsnoknak nem okozott gondot, hogy négytonnás űrhajóját lebocsássa a forgó korong közepére. Ugyanilyen módon kapcsolódott volna össze bármely nagy űrállomás forgó tengelyével; Az Endeavour oldalirányú sugárhajtóművei segítségével az űrhajó már fel is vette a megfelelő forgási sebességet, és Joe Calvert hadnagy — a számítógép segítségével vagy anélkül — kétségtelenül olyan puhán száll majd le, akár egy hópehely.

— Három perc múlva — mondta Joe, de szemét le nem vette a képernyőről — megtudjuk, hogy antianyagból van-e. Norton elmosolyodott, amikor eszébe jutottak a Ráma eredetéről szóló hajmeresztő elméletek. Ha igaznak bizonyulna ez a valószínűtlen magyarázat, néhány perc múlva a legnagyobb megrázkódtatást élhetik át, mióta a Naprendszer kialakult. Tízezer tonna teljes megsemmisülése egy második nappal ajándékozná meg a bolygókat.

A küldetés szervezői azonban még erre a nagyon valószínűtlen esetre is gondoltak: az Endeavour egyik hajtóműve biztonságos ezer kilométeres távolságból bombázta a Rámát. Amikor a párasugár elérte célját, nem történt semmi említésreméltó — noha az anyag-antianyag-reakció még néhány milligramm esetében is hatalmas tűzijátékot okozott volna.

Norton, mint az űrhajósok általában, óvatos ember volt. Hosszan, behatóan vizsgálta a Ráma északi végét, helyet keresett a leszálláshoz. Hosszas töprengés után elvetette a legkézenfekvőbbet, a tengelyen lévő középpontot. A pólus közepén jól kivehető, kerek, száz méter átmérőjű lemezt látott: nem elképzelhetetlen, hogy egy hatalmas légkamra külső lezárása. Ennek az üreges világnak az építői nyilván módot találtak arra, hogy hajóikat bevigyék. Ésszerű, hogy itt van a főbejárat, és Norton úgy gondolta, nem lenne bölcs dolog tőle, ha a saját hajójával eltorlaszolná.

Ez az új döntés azonban újabb problémákat vetett fel. Ha az Endeavour nem többel, csak néhány méterrel a tengely mellett száll le, a gyors forgás következtében mind távolabbra kerül a tengelytől. A centrifugális erő itt gyenge ugyan, de állandó és könyörtelen. Norton parancsnok nem örült annak a gondolatnak, hogy hajója mind nagyobb sebességgel csússzon a korong széle felé, s amikor eléri, tízezer kilométeres sebességgel vágódjék ki az űrbe.

Lehet, hogy a Ráma gravitációs tere — mely a földinek mintegy ezredrésze — megakadályozza ezt. Több tonnányi erővel tartaná az Endeavourt a felszínen, sőt abban az esetben, ha a felszín elég érdes, a pólus közelében. De Norton parancsnok nem akart a teljesen biztos centrifugális erő ellenében egy ismeretlen súrlódási erőre hagyatkozni.

Szerencsére a Ráma tervezői megadták kérdésére a választ. A sarki tengely körül egyenlő távolságra három alacsony, mintegy tíz méter átmérőjű, bunkerszerű építmény volt. Ha az Endeavour kettő közé száll le, ezek olyan szilárdan tartják a hajót a centrifugális sodrás ellenében, mint a vízben kikötött bárkát a parti hullámok.

— Tizenöt másodperc múlva leszállunk — jelentette Joe. Norton parancsnok, miközben feszülten figyelte a biztonsági ellenőrző berendezést, remélve, hogy nem lesz rá szükség, minden idegszálával érezte a pillanat jelentőségét. Nem vitás, hogy a másfél évszázaddal ezelőtti, első Holdra szállás óta ez a legfontosabb leszállás.

A szürke bunkerek lassanként felmagasodtak mellettük. A reaktor utolsót pisszent, majd alig hallható sercegés következett.

Az elmúlt hetekben Norton parancsnok gyakran gondolt arra, mit mond majd ebben a pillanatban. De most, hogy a pillanat elérkezett, a Történelem diktálta a szavakat, melyeket szinte automatikusan, a múlt hangjára alig figyelve mondott

— Ráma-bázis. Az Endeavour leszállt.

Még egy hónappal ezelőtt sem hitte volna el, hogy ez igaz lehet. Amikor a parancsot megkapta, szokásos ellenőrző és aszteroida-figyelmeztetőket kihelyező útját végezte. Az Endeavour volt a Naprendszer egyetlen olyan űrhajója, amely találkozhatott a Rámával, mielőtt az megkerüli a Napot, és visszaszáguld a távoli csillagok felé. Még így is három napkutató tevékenységet folytató űrhajót kellett kifosztani, úgy, hogy ezek mindaddig tehetetlenül sodródnak, amíg a tartályhajók újra fel nem töltik őket. Norton sejtette, hogy hosszú időbe telik, míg a Calypso, a Beagle és a Challenger parancsnokai ismét szóba állnak vele.

Még ilyen óriási mennyiségű üzemanyaggal is hosszú, nehéz utat kellett megtennie — a Ráma már a Vénusz pályáján belül haladt, mire az Endeavour utolérte. Erre egyetlen más űrhajó sem lett volna képes, de az elkövetkező hetekben még így sem volt egyetlen elvesztegetni való percük sem. Ezért a lehetőségért ezernyi tudós adta volna el boldogan a lelkét, de most csak ajkukat harapdálva figyelhették a tévé képernyőjét, és egytől egyig mind arra gondoltak, mennyivel jobban csinálnák ők. Talán igazuk is volt, de nem volt választási lehetőség. Az égi gépezet könyörtelen törvényei kimondták, hogy az Endeavour az első, egyben utolsó, ember készítette űrhajó, amely valaha is találkozhat a Rámával.

A Földről szünet nélkül özönlő tanácsáradat nem nagyon enyhítette Norton felelősségét. Ha valamiben azonnal döntenie kellett, nem segíthetett senki: az Ellenőrző Központ rádióüzenete máris tízperces késéssel érkezett hozzá, és ez csak növekedni fog. Gyakran gondolt irigykedve a régmúlt nagy hajósaira, akik az elektronikus kommunikáció feltalálása előtti időkben pecséttel ellátott utasításokat kaptak, s nem kellett a központ parancsait várva folyton a monitort lesniük. Ha ők hibáznak, az nem derül ki soha.

Ugyanakkor nem bánta, hogy néhány döntést a Földre bízhat. Most, hogy az Endeavour pályája egybeesett a Rámáéval, egyetlen testként futottak a Nap felé; negyven nap múlva elérik a perihéliont, és húszmillió kilométernyi távolságban elhaladnak a Nap mellett. Ez már olyannyira nem lenne kellemes közelség, hogy az Endeavour kénytelen lesz megmaradt üzemanyagát arra használni, hogy biztonságosabb pályára térjen. Három hetük lesz, hogy megfigyeljék a Rámát, mielőtt örökre elválnának.

A többi a Föld gondja. Az Endeavour akkor már tehetetlenül halad egy olyan pályán, amely révén az űrhajók közül elsőként érheti el a csillagokat — mintegy ötvenezer év alatt. Aggodalomra semmi ok — ígérte az Űrutazási Ellenőrző Központ. Kerül, amibe kerül, az Endeavourt valamiképpen feltöltik üzemanyaggal, még akkor is, ha tartályhajókat kell utánaküldeniük. Ezek, miután üzemanyaguk utolsó cseppjét is átadták, ott maradnak sorsukra hagyva az űrben. A Ráma minden kockázatot megér, kivéve az öngyilkosságot.

És még ez is bekövetkezhet. Norton parancsnoknak ezzel kapcsolatban nem voltak illúziói. Száz év óta először ismét teljes bizonytalanságba került emberek sorsa. A bizonytalanság olyasmi, amit sem a politikusok, sem a tudósok nem viselhetnek el. Ha ez az ára a bizonytalanság kiküszöbölésének, az Endeavour és legénysége feláldozható.