"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

HARMADIK FEJEZET

A Motel America recepci#243;j#225;n#225;l v#233;kony, fiatal n#337; #225;llt. K#246;z#246;lte #193;rny#233;kkal, hogy a bar#225;tja m#225;r helyette is bejelentkezett, #233;s #225;tny#250;jtotta a kulcsk#233;nt szolg#225;l#243; sz#246;gletes m#369;anyag lapot. Fak#243;sz#337;ke haja volt, arca n#233;mileg egy r#225;gcs#225;l#243;#233;ra eml#233;keztetett, ami sokkal felt#369;n#337;bb volt, ha gyanakodva n#233;zett, #233;s megenyh#252;lt, amikor elmosolyodott. Nem volt hajland#243; el#225;rulni Szerda szobasz#225;m#225;t, ragaszkodott hozz#225;, hogy felh#237;vja a bels#337; telefonon #233;s k#246;z#246;lje vele, a vend#233;ge meg#233;rkezett.

Szerda szob#225;ja a folyos#243; v#233;g#233;n volt. Kij#246;tt #233;s biccentett #193;rny#233;knak.

— Milyen volt a temet#233;s? — k#233;rdezte.

— M#225;r v#233;ge — mondta #193;rny#233;k.

— Akarsz besz#233;lni r#243;la?

— Nem.

— J#243;. — Szerda elvigyorodott. — Manaps#225;g mindenki t#250;l sokat besz#233;l. Sz#246;veg, sz#246;veg, sz#246;veg. Ez az orsz#225;g sokkal jobban boldogulna, ha az emberek megtanuln#225;nak csendben szenvedni.

Szerda megmutatta a szob#225;j#225;t, ami szemben volt #193;rny#233;k#233;val. Az eg#233;sz helyis#233;get ellept#233;k a sz#233;thajtogatott t#233;rk#233;pek, befedt#233;k az #225;gyat #233;s bebor#237;tott#225;k a falat. Szerda rik#237;t#243; sz#237;n#369; kijel#246;l#337;filcekkel rajzolta tele #337;ket, neonz#246;lddel, vak#237;t#243; r#243;zsasz#237;nnel #233;s #233;l#233;nk naranccsal.

— Elrabolt egy dagadt k#246;ly#246;k — mondta #193;rny#233;k. — Arra k#233;rt, k#246;z#246;ljem veled, hogy kidobtak a t#246;rt#233;nelem szem#233;tdombj#225;ra, m#237;g az olyanok, mint #337;, limuzinban sz#225;guldoznak az #233;let szupersztr#225;d#225;j#225;n. Valami ilyesmi.

— Kis takony — mondta Szerda.

— Ismered?

Szerda v#225;llat vont.

— Tudom, kicsoda. — Neh#233;zkesen le#252;lt a szoba egyetlen sz#233;k#233;re. — Fogalmuk sincs az eg#233;szr#337;l. Kurv#225;ra fogalmuk sincs r#243;la. Meddig kell a v#225;rosban maradnod?

— Nem tudom. Tal#225;n m#233;g egy h#233;tig. Azt hiszem, rendbe kell tennem Laura dolgait. Elint#233;zni a lak#225;st, megszabadulni a ruh#225;it#243;l, ilyesmi. Az anyja idegbeteg lesz t#337;le, de az a n#337; meg is #233;rdemli.

Szerda finoman biccentett hatalmas fej#233;vel.

— Nos, min#233;l hamarabb v#233;gzel, ann#225;l hamarabb t#225;vozhatunk Eagle Pointb#243;l. J#243; #233;jt.

#193;rny#233;k #225;ts#233;t#225;lt a sz#233;les folyos#243;n. Szob#225;ja t#246;k#233;letes m#225;sa volt Szerd#225;#233;nak, m#233;g az #225;gy felett f#252;gg#337;, v#233;rv#246;r#246;s naplement#233;t #225;br#225;zol#243; nyomat is megegyezett. Rendelt mag#225;nak egy bolognai pizz#225;t, azt#225;n vizet engedett a k#225;dba, #233;s a f#252;rd#337;szoba #246;sszes apr#243; m#369;anyag flakonj#225;b#243;l belenyomta a habf#252;rd#337;t, hogy j#243; habos legyen.

Nagy termete miatt nem tudott elfek#252;dni a k#225;dban, de bele#252;lt #233;s a lehet#337; legjobban ki#233;lvezte a luxust. #193;rny#233;k meg#237;g#233;rte mag#225;nak, hogy ha kiszabadul a b#246;rt#246;nb#337;l, vesz egy nagy f#252;rd#337;t, #233;s #193;rny#233;k betartotta az #237;g#233;reteit.

A pizza nem sokkal azut#225;n #233;rkezett, hogy kisz#225;llt a k#225;db#243;l, #233;s #193;rny#233;k megette, azt#225;n le#246;bl#237;tette egy doboz gy#246;k#233;rs#246;rrel.

Lefek#252;dt az #225;gyba #233;s azt gondolta, ez az els#337; #225;gy, amiben szabad emberk#233;nt fekszem, #233;s a gondolat kevesebb el#233;gedetts#233;ggel t#246;lt#246;tte el, mint azt kor#225;bban k#233;pzelte. Nem h#250;zta #246;ssze a f#252;gg#246;nyt, az ablakon t#250;l elsuhan#243; aut#243;k meg a gyors#233;ttermek f#233;nyeit n#233;zte, #233;s megnyugtat#243; #233;rz#233;ssel t#246;lt#246;tte el a tudat, hogy van odakint egy m#225;sik vil#225;g, ahov#225; kis#233;t#225;lhat, ha kedve tartja.

Lehetett volna ak#225;r otthon is, a saj#225;t #225;gy#225;ban, gondolta, a lak#225;sban, ahol Laur#225;val #233;ltek — az #225;gyban, ahol Laur#225;val aludtak. De a gondolat, hogy n#233;lk#252;le legyen ott, Laura holmij#225;val, illat#225;val, #233;let#233;vel k#246;r#252;lv#233;ve, egyszer#369;en t#250;l f#225;jdalmas volt…

Ne menj oda, gondolta #193;rny#233;k. Megpr#243;b#225;lt m#225;sra #246;sszpontos#237;tani. #201;rmetr#252;kk#246;kre gondolt. Bel#337;le hi#225;nyzott az, ami var#225;zsl#243;v#225; tesz valakit, #233;s ezzel tiszt#225;ban volt: nem tudott t#246;rt#233;netet sz#337;ni a mutatv#225;ny k#246;r#233;, ami sz#252;ks#233;ges ahhoz, hogy az hihet#337; legyen, #233;s nem akart sem k#225;rtyatr#252;kk#246;ket, sem pap#237;rvir#225;gokat mutogatni. Csak p#233;nz#233;rm#233;kkel akart zsongl#337;rk#246;dni; szerette csin#225;lni. Elkezdte v#233;giggondolni azokat a p#233;nzelt#252;ntet#337; tr#252;kk#246;ket, amiket megtanult, amir#337;l esz#233;be jutott az #233;rme, amit Laura s#237;rj#225;ba dobott, #233;s a fej#233;ben megsz#243;lalt Audrey hangja, #233;s azt mondta neki, hogy amikor Laura meghalt, Robbie farka volt a sz#225;j#225;ban, #233;s kicsit megint megsajdult a sz#237;ve.

Minden #243;ra sebet ejt rajtad. Az utols#243; v#233;gez veled. Hol hallotta ezt?

Esz#233;be jutott Szerda megjegyz#233;se, #233;s #246;nk#233;ntelen#252;l elmosolyodott: t#250;l sok embert hallott m#225;r, akik azt mondogatt#225;k egym#225;snak, hogy ne fojts#225;k el az #233;rz#233;seiket, mutass#225;k ki az #233;rzelmeiket, eressz#233;k szabadj#225;ra a f#225;jdalmat. #193;rny#233;k #250;gy gondolta, sok minden sz#243;l az #233;rzelmek elfojt#225;sa mellett. Ha el#233;g sok#225;ig #233;s el#233;g m#233;lyen eltemeted #337;ket, egy id#337; ut#225;n nem #233;rzel semmit.

Azt#225;n elnyomta az #225;lom, de #233;szre sem vette.

S#233;t#225;lt…

Hatalmas teremben s#233;t#225;lt, ami nagyobb volt, mint egy v#225;ros, #233;s b#225;rmerre n#233;zett, szobrokat #233;s farag#225;sokat #233;s durv#225;n v#233;sett b#225;lv#225;nyokat l#225;tott. Egy n#337;nem#369; szobor mellett #225;llt: a n#337; mez#237;telen, lapos keblei a has#225;t verdest#233;k, derek#225;t lev#225;gott kezekb#337;l font l#225;nc #233;kes#237;tette, mindk#233;t saj#225;t kez#233;ben #233;les k#233;seket szorongatott, #233;s nem volt feje, hanem k#233;t k#237;gy#243; sarjadt a nyak#225;b#243;l, test#252;k nagy #237;vben megfesz#252;lt, fej#252;k t#225;mad#225;sra k#233;szen szembefordult egym#225;ssal. Volt valami m#233;lys#233;gesen zavar#243; ebben a szoborban, valami visszatasz#237;t#243;an, er#337;szakosan rossz, #233;s #193;rny#233;k elh#225;tr#225;lt onnan.

S#233;t#225;lni kezdett a teremben. A szoborszemek, m#225;r amelyeknek volt szeme, mintha minden l#233;p#233;s#233;t k#246;vett#233;k volna.

#193;lm#225;ban #233;szrevette, hogy minden szobor el#337;tt, a padl#243;n l#225;ngol#243; bet#369;kkel vil#225;g#237;t egy n#233;v. Az #337;sz haj#250; #246;regember, dobbal a kez#233;ben #233;s fogakb#243;l k#233;sz#237;tett l#225;nccal a nyak#225;ban Leucotios volt; a sz#233;les cs#237;p#337;j#369; n#337;, akinek a l#225;ba k#246;z#246;tti roppant hasad#233;kb#243;l sz#246;rnyetegek potyogtak el#337;, Hubur n#233;vre hallgatott; az aranylabd#225;t szorongat#243; kosfej#369; f#233;rfi Hershef.

Prec#237;z, dag#225;lyos #233;s szabatos hang besz#233;lt hozz#225; #225;lm#225;ban, de sehol sem l#225;tott senkit.

— Ezeket az isteneket r#233;gen elfeledt#233;k, #233;s lehet, hogy m#225;r meg is haltak. Mind#246;ssze sz#225;raz t#246;rt#233;nelemk#246;nyvek lapjain tal#225;lkozhatunk vel#252;k. Elt#225;voztak k#246;z#252;l#252;nk, elt#225;voztak mind, de nev#252;k #233;s k#233;p#252;k tov#225;bb #233;l benn#252;nk.

#193;rny#233;k befordult egy sarkon, #233;s tudta, hogy most egy m#225;sik teremben van, ami m#233;g az el#337;z#337;n#233;l is gig#225;szibb lehet. A t#250;ls#243; v#233;g#233;ig el sem l#225;tott. Nem messze t#337;le egy mamut barna, f#233;nyesre csiszolt kopony#225;ja #225;llt, meg egy sz#337;r#246;s, okkers#225;rga k#246;p#246;nyeg, amit egy alacsony n#337; viselt, akinek megnyomorodott a bal keze. Mellette h#225;rom asszonyt l#225;tott, akiket egyetlen gr#225;nitt#246;mbb#337;l faragtak ki, #233;s a cs#237;p#337;j#252;kn#233;l #246;sszefontak: #250;gy t#369;nt, mintha k#233;sz#237;t#337;j#252;k az arcukra m#225;r csak kapkodva, figyelmetlen#252;l ker#237;tett volna sort, pedig a kebl#252;ket #233;s a nemi szerv#252;ket apr#243;l#233;kosan kidolgozta; #233;s volt m#233;g ott egy rep#252;l#233;sre k#233;ptelen mad#225;r, amit #193;rny#233;k nem ismert fel, #233;s k#233;tszer akkora lehetett, mint #337;, cs#337;re ak#225;r a kesely#369;#233;, de emberi karja volt; #233;s #237;gy tov#225;bb, #233;s #237;gy tov#225;bb.

Ism#233;t megsz#243;lalt a hang, mintha egy iskolai oszt#225;lynak besz#233;lne, #233;s azt mondta:

— Ezek az istenek kikoptak az emberis#233;g eml#233;kezet#233;b#337;l. M#233;g a nev#252;k is elveszett. Akik ezeket az isteneket im#225;dt#225;k, legal#225;bb annyira elt#369;ntek a feled#233;s hom#225;ly#225;ban, mint #337;k. Totem oszlopaik r#233;ges-r#233;gen megroppantak #233;s led#337;ltek. Amikor az utols#243; papjaik meghaltak, senkinek sem adt#225;k #225;t a titkokat. — Az istenek meghalnak. #201;s amikor val#243;ban meghalnak, senki sem gy#225;szolja #337;ket, #233;s senki sem eml#233;kszik r#225;juk t#246;bb#233;. Az eszm#233;ket nehezebb meg#246;lni, mint az embereket, de a v#233;g#233;n #337;ket is el lehet puszt#237;tani.

Suttog#243; hang k#233;lt, halk sustorg#225;s, ami v#233;gigk#250;szott a folyos#243;n #233;s #193;rny#233;kban, b#225;r #225;lmodott, v#233;rfagyaszt#243;, megmagyar#225;zhatatlan f#233;lelem #233;bredt. Mindent elem#233;szt#337; p#225;nik lett rajta #250;rr#225;, itt, a csarnokban, ahol r#233;gen elfeledett istenek #225;lltak — poliparc#250; istenek, #233;s istenek, akik csak egy mumifik#225;lt k#233;z vagy zuhan#243; k#337;darab vagy erd#337;t#369;z alakj#225;ban l#233;teztek…

Vadul dobog#243; sz#237;vvel riadt fel, ver#237;t#233;kt#337;l nyirkos homlokkal, teljesen #233;beren. Az #233;jjeliszekr#233;nyen #225;ll#243; #243;ra v#246;r#246;s sz#225;mjegyei szerint hajnali 1:03 volt. Az ablakon bevil#225;g#237;tott a Motel America neonrekl#225;mj#225;nak a f#233;nye. #193;rny#233;k k#225;b#225;n fel#225;llt #233;s kiment az apr#243; f#252;rd#337;szob#225;ba. Nem kapcsolta fel a l#225;mp#225;t, #250;gy vizelt, azt#225;n visszament a szob#225;ba. Az #225;lom m#233;g mindig frissen, #233;l#233;nken #233;lt a fej#233;ben, de azt nem tudta megmagyar#225;zni, mit#337;l riadt meg annyira.

A f#233;ny, ami kintr#337;l sziv#225;rgott a szob#225;ba, nem volt er#337;s, de #193;rny#233;k szeme hozz#225;szokott a s#246;t#233;thez. Egy n#337; #252;lt az #225;gy sz#233;l#233;n.

Ismerte #337;t. Ezer, sz#225;zezer ember k#246;z#252;l felismerte volna. Ugyanazt a tenger#233;szk#233;k koszt#252;m#246;t viselte, amiben eltemett#233;k.

Suttogva besz#233;lt, de ismer#337;s hangon.

— Gondolom — mondta Laura —, szeretn#233;d tudni, mit keresek itt.

#193;rny#233;k nem sz#243;lt semmit.

Le#252;lt a szoba egyetlen sz#233;k#233;re, #233;s v#233;g#252;l azt k#233;rdezte:

— Te vagy az?

— Igen — mondta a n#337;. — F#225;zom, kutyusk#225;m.

— Meghalt#225;l, kicsim.

— Igen — mondta a n#337;. — Igen, meghaltam. — Megpaskolta maga mellett az #225;gyat. — Gyere, #252;lj le mell#233;m.

— Nem — mondta #193;rny#233;k. — Azt hiszem, ink#225;bb maradok itt. Van n#233;h#225;ny dolog, amit meg kell besz#233;ln#252;nk.

— P#233;ld#225;ul azt, hogy halott vagyok?

— Esetleg. De #233;n ink#225;bb arra gondoltam, hogyan halt#225;l meg. R#225;d meg Robbie-ra.

— #211; — mondta a n#337;. — Arra.

#193;rny#233;k rothad#225;s, vir#225;gok #233;s tart#243;s#237;t#243;szerek szag#225;t #233;rezte — de lehet, hogy csak k#233;pzelte. A feles#233;ge — az exfeles#233;ge… nem, helyesb#237;tett mag#225;ban, a n#233;hai feles#233;ge… az #225;gy sz#233;l#233;n #252;lt #233;s #337;t n#233;zte, m#233;g csak nem is pislogott.

— Kutyusk#225;m — mondta a n#337;. — Megtenn#233;d… mit gondolsz, tudn#225;l szerezni nekem — egy sz#225;l cigarett#225;t?

— Azt hittem, leszokt#225;l.

— Leszoktam — mondta a n#337;. — De m#225;r nem #233;rdekel, k#225;ros-e az eg#233;szs#233;gemre. #201;s azt hiszem, megnyugtatn#225; az idegeimet. A hallban van egy automata.

#193;rny#233;k farmert meg trik#243;t h#250;zott #233;s mez#237;tl#225;b kiment a hallba. Az #233;jszakai port#225;s k#246;z#233;pkor#250; f#233;rfi volt, #233;s egy John Grisham — reg#233;nyt olvasott. #193;rny#233;k vett egy csomag Virginia Slimset az automat#225;b#243;l. K#233;rt egy doboz gyuf#225;t a port#225;st#243;l.

— A szob#225;j#225;ban tilos doh#225;nyozni — mondta a port#225;s. — Mindenk#233;ppen nyissa ki az ablakot, m#233;g most. — #193;tny#250;jtott #193;rny#233;knak egy doboz gyuf#225;t meg egy m#369;anyag hamutart#243;t, amin a Motel America embl#233;m#225;ja d#237;szelgett.

— #201;rtettem — mondta #193;rny#233;k.

Visszament a szob#225;ba. A n#337; az #225;gyon, a gy#369;r#246;tt leped#337;k#246;n hever#233;szve v#225;rta. #193;rny#233;k kinyitotta az ablakot, azt#225;n odaadta neki a cigarett#225;t meg a gyuf#225;t. Laura ujjai hidegek voltak. Meggy#250;jtott egy sz#225;l gyuf#225;t, #233;s #193;rny#233;k l#225;tta, hogy a k#246;rme, ami #225;ltal#225;ban makul#225;tlanul tiszta volt, most t#246;redezett, meg van r#225;gcs#225;lva, #233;s s#225;r van alatta.

Laura r#225;gy#250;jtott, let#252;d#337;zte a f#252;st#246;t, elf#250;jta a gyuf#225;t. M#233;g egyet szippantott.

— Nem #233;rzem az #237;z#233;t — mondta. — Szerintem nincsen semmi hat#225;sa.

— Sajn#225;lom — mondta #193;rny#233;k.

— #201;n is — mondta a n#337;.

Amikor Laura szippantott a cigarett#225;j#225;b#243;l, a v#233;g#233;n felizzott a par#225;zs, #233;s #193;rny#233;k megl#225;tta a feles#233;ge arc#225;t.

— Nos — mondta a n#337;. — Kiengedtek.

— Igen.

A cigaretta v#233;ge narancssz#237;nben izzott.

— M#233;g mindig h#225;l#225;s vagyok neked. Nem kellett volna belekevernem t#233;ged.

— H#225;t — mondta a f#233;rfi —, beleegyeztem. Mondhattam volna nemet is. — Nem #233;rtette, mi#233;rt nem f#233;l: mi#233;rt van az, hogy az #225;lm#225;ban l#225;tott m#250;zeum hal#225;lra r#233;m#237;ti, mik#246;zben #250;gy t#369;nik, k#233;pes f#233;lelem n#233;lk#252;l t#225;rsalogni egy s#233;t#225;l#243; holttesttel.

— Igen — mondta a n#337;. — Megtehetted volna. Te nagy mel#225;k. — F#252;st kavargott az arca el#337;tt. Olyan gy#246;ny#246;r#369; volt a f#233;lhom#225;lyban. — Szeretn#233;d tudni, mi volt Robbie meg k#246;z#246;ttem?

— Azt hiszem.

A n#337; elnyomta a cigarett#225;t a hamutart#243;ban.

— B#246;rt#246;nben volt#225;l — mondta. — #201;s sz#252;ks#233;gem volt valakire, akinek a v#225;ll#225;n kis#237;rhattam magamat. Te nem volt#225;l ott. Kiborultam.

— Sajn#225;lom. — #193;rny#233;k most j#246;tt r#225;, hogy valami nincsen rendben Laura hangj#225;val, #233;s megpr#243;b#225;lta kital#225;lni, mi az.

— Tudom. Sz#243;val n#233;ha elment#252;nk k#225;v#233;zni. Arr#243;l besz#233;lgett#252;nk, mit csin#225;lunk, ha kij#246;ssz a b#246;rt#246;nb#337;l. Hogy milyen j#243; lesz #250;jra l#225;tni t#233;ged. Tudod, Robbie nagyon kedvelt t#233;ged. Alig v#225;rta, hogy ism#233;t munk#225;ba #225;llj n#225;la.

— Igen.

— Azt#225;n egyszer Audrey elutazott a n#337;v#233;r#233;hez egy h#233;tre. Ez egy #233;vvel, tizenh#225;rom h#243;nappal azut#225;n t#246;rt#233;nt, hogy elment#233;l. — Hangj#225;b#243;l hi#225;nyzott minden #233;rzelem; szavai sz#237;ntelenek, tomp#225;k voltak, mintha kavicsok hullottak volna egyes#233;vel egy m#233;ly k#250;tba. — Robbie #225;tj#246;tt. Ber#250;gtunk. A h#225;l#243;szoba padl#243;j#225;n csin#225;ltuk. J#243; volt. T#233;nyleg j#243; volt.

— Ezt nem kellett volna elmondanod.

— Nem? Sajn#225;lom. Ha meghalt#225;l, ezt nehezebb eld#246;nteni. Olyan az eg#233;sz, mint egy f#233;nyk#233;p. Nem sz#225;m#237;t t#250;l sokat.

— Nekem sz#225;m#237;t.

Laura ism#233;t r#225;gy#250;jtott. K#246;nnyed#233;n, gond n#233;lk#252;l mozgott, nem voltak darabosak a mozdulatai. #193;rny#233;k egy pillanatra elbizonytalanodott, meghalt-e egy#225;ltal#225;n. Lehet, hogy az eg#233;sz csak egy ravasz tr#252;kk.

— Igaz — mondta a n#337;. — #201;rtem. Nos, az utols#243; k#233;t #233;vben viszonyunk volt — igaz, nem #237;gy h#237;vtuk, mert nem h#237;vtuk sehogyan sem.

— Ott akart#225;l hagyni miatta?

— Mi#233;rt tettem volna? Te vagy az #233;n nagy mack#243;m. A kutyusk#225;m. Amit tett#233;l, #233;rtem tetted. H#225;rom #233;vig v#225;rtam, hogy visszaj#246;jj hozz#225;m. Szeretlek.

#193;rny#233;k majdnem azt mondta, #201;n is szeretlek, de nem tette. Nem mond ilyet. Soha t#246;bb#233;.

— Sz#243;val mi t#246;rt#233;nt azon az #233;j szak#225;n?

— Amikor meghaltam?

— Igen.

— Nos, Robbie meg #233;n elment#252;nk valahov#225;, hogy megbesz#233;lj#252;k a meglepet#233;sbulidat. Remek buli lett volna. #201;s k#246;z#246;ltem vele, hogy k#246;zt#252;nk v#233;ge mindennek. V#233;gezt#252;nk. Miut#225;n visszaj#246;tt#233;l, minden olyan lesz, amilyennek lennie kell.

— Mmm. K#246;sz#246;n#246;m, kicsim.

— Sz#237;vesen, dr#225;g#225;m. — A n#337; arc#225;n a mosoly halov#225;ny k#237;s#233;rtete futott #225;t. — #201;rzelegt#252;nk. #201;des este volt. Ostobas#225;gokat besz#233;lt#252;nk. Nagyon ber#250;gtam. #336; nem. Vezetett. Hazafel#233; tartottunk, amikor bejelentettem, hogy b#250;cs#250;z#243;ul, m#233;g utolj#225;ra szenved#233;lyesen le fogom szopni, #233;s leh#250;ztam a slicc#233;t #233;s megtettem.

— Nagy hiba volt.

— Nekem mondod? A v#225;llammal megl#246;ktem a v#225;lt#243;t, azt#225;n Robbie megpr#243;b#225;lt eltasz#237;tani onnan, hogy visszav#225;ltson, azt#225;n megcs#250;sztunk, hangos reccsen#233;s hallatszott, #233;s eml#233;kszem, hogy a vil#225;g megp#246;rd#252;lt, #225;tfordult, #233;s arra gondoltam, „Meg fogok halni.” Az eg#233;sz olyan #233;rzelemmentes volt. Erre eml#233;kszem. Nem f#233;ltem. Azt#225;n m#225;sra nem eml#233;kszem.

#201;gett m#369;anyag szaga terjengett. A cigaretta az, gondolta #193;rny#233;k: m#225;r par#225;zslott a sz#369;r#337;. #218;gy t#369;nt, Laura #233;szre sem vette.

— Mit csin#225;lsz itt, Laura?

— A feles#233;g tal#225;n nem l#225;togathatja meg a f#233;rj#233;t?

— Meghalt#225;l. Ma d#233;lut#225;n volt a temet#233;sed.

— Igen. — A n#337; elhallgatott #233;s a semmibe meredt. #193;rny#233;k fel#225;llt #233;s odal#233;pett hozz#225;. Kivette az ujjai k#246;z#252;l a f#252;st#246;lg#337; csikket #233;s kihaj#237;totta az ablakon.

— Nos?

A n#337; tekintete #193;rny#233;k szem#233;t kereste.

— Most sem tudok sokkal t#246;bbet, mint amikor m#233;g #233;ltem. Annak, amit most tudok, a nagy r#233;sz#233;t k#233;ptelen vagyok szavakkal kifejezni.

— Az emberek norm#225;lis esetben nem j#246;nnek ki a s#237;rjukb#243;l — mondta #193;rny#233;k.

— T#233;nyleg? T#233;nyleg, kutyusk#225;m? R#233;gebben #233;n is ezt hittem. Most m#225;r nem vagyok benne biztos. Tal#225;n. — Lesz#225;llt az #225;gyr#243;l #233;s az ablakhoz l#233;pett. A neonrekl#225;m f#233;ny#233;ben az arca ugyanolyan gy#246;ny#246;r#369; volt, mint valaha. Annak a n#337;nek az arca volt, aki#233;rt #193;rny#233;k bevonult a b#246;rt#246;nbe.

A sz#237;ve #250;gy megsajdult, mintha valaki beny#250;lt volna a mellkas#225;ba #233;s megszor#237;totta volna.

— Laura…!

A n#337; nem n#233;zett r#225;.

— Gyan#250;s #252;gyekbe keveredt#233;l, #193;rny#233;k. El fogod sz#250;rni, ha valaki nem #225;ll melletted, hogy seg#237;tsen. #201;n majd seg#237;tek neked. #201;s k#246;sz#246;n#246;m az aj#225;nd#233;kot.

— Milyen aj#225;nd#233;kot?

A n#337; a bl#250;za zseb#233;be ny#250;lt #233;s el#337;vette az arany#233;rm#233;t, amit #193;rny#233;k d#233;lut#225;n haj#237;tott a s#237;rg#246;d#246;rbe. A p#233;nzt m#233;g mindig fekete f#246;ld bor#237;totta. — Lehet, hogy felf#369;z#246;m egy l#225;ncra. Nagyon #233;des volt t#337;led.

— Sz#237;vesen.

Laura megfordult, #193;rny#233;kra pillantott, #233;s mintha l#225;tta is volna, meg nem is.

— Azt hiszem, van n#233;h#225;ny dolog a h#225;zass#225;gunkkal kapcsolatban, amit meg kell besz#233;ln#252;nk.

— Kicsim — mondta neki #193;rny#233;k. — Meghalt#225;l.

— Nyilv#225;nval#243;an ez az egyik dolog. — Elhallgatott. — Ok#233; — mondta azt#225;n. — Megyek. Jobb lesz, ha most elmegyek. — #201;s mag#225;t#243;l #233;rtet#337;d#337;en, k#246;nnyed#233;n megfordult, #225;tkarolta #193;rny#233;k v#225;ll#225;t #233;s l#225;bujjhegyre #225;llt, hogy b#250;cs#250;cs#243;kot adjon neki, ahogy mindig is tette.

#193;rny#233;k t#233;tov#225;n lehajolt, hogy puszit nyomjon az arc#225;ra, de a feles#233;ge elfordult #233;s az ajk#225;hoz nyomta a sz#225;j#225;t. Lehelet#233;n halov#225;ny naftalinszag #233;rz#337;d#246;tt.

Laura nyelve befurakodott #193;rny#233;k sz#225;j#225;ba. Hideg volt #233;s sz#225;raz, #237;ze ak#225;r a cigaretta #233;s az epe. Ha #193;rny#233;knak voltak is k#233;ts#233;gei, t#233;nyleg meghalt-e a feles#233;ge, ezek most elt#369;ntek.

Elh#250;z#243;dott t#337;le.

— Szeretlek — mondta a n#337; egyszer#369;en. — #201;n majd vigy#225;zok r#225;d. — A szoba ajtaj#225;hoz s#233;t#225;lt. #193;rny#233;k sz#225;j#225;ban k#252;l#246;n#246;s #237;z terjengett. — Aludj egy keveset, kutyusk#225;m — tette hozz#225; a n#337;. — #201;s ne keveredj z#369;rbe.

Kinyitotta az ajt#243;t. A folyos#243; neonf#233;nye nem volt kegyes hozz#225;: ebben a megvil#225;g#237;t#225;sban Laura halottnak t#369;nt, igaz, ebben a f#233;nyben b#225;rki m#225;s is annak l#225;tszott volna.

— Megh#237;vhatt#225;l volna #233;jszak#225;ra — mondta a n#337;, hideg, kavicsk#233;nt koppan#243; hangj#225;n.

— Nem hiszem — mondta #193;rny#233;k.

— Majd fogod, #233;desem — mondta a n#337;. — Miel#337;tt ez az eg#233;sz v#233;get #233;r. Majd fogod. — Elfordult #233;s v#233;gigs#233;t#225;lt a folyos#243;n.

#193;rny#233;k kin#233;zett az ajt#243;n. Az #233;jszakai port#225;s John Grisham reg#233;ny#233;t b#250;jta, szinte fel sem pillantott, amikor a n#337; elment el#337;tte. Vastag, temet#337;i s#225;r tapadt a cip#337;j#233;re. Azt#225;n elt#369;nt.

#193;rny#233;k lass#250; s#243;hajjal kieresztette a leveg#337;t. Sz#237;ve szab#225;lytalanul kalap#225;lt a mellkas#225;ban. #193;ts#233;t#225;lt a sz#233;les folyos#243;n #233;s bekopogtatott Szerda ajtaj#225;n. Amikor kopogtatott, rettenetesen k#252;l#246;n#246;s #233;rz#233;s ker#237;tette hatalm#225;ba, mintha fekete sz#225;rnyak sim#237;tottak volna v#233;gig rajta, mintha roppant varj#250; r#246;ppent volna kereszt#252;l a test#233;n, ki a folyos#243;ra #233;s onnan az el#337;csarnokba.

Szerda kinyitotta az ajt#243;t. A derek#225;ra csavart feh#233;r t#246;r#252;lk#246;z#337;t lesz#225;m#237;tva meztelen volt.

— Mi a f#233;szkes fen#233;t akarsz? — k#233;rdezte.

— Van valami, amir#337;l tudnod kellene — mondta #193;rny#233;k. — Tal#225;n csak #225;lmodtam — de biztosan nem —, vagy t#250;l sokat szippantottam a dagadt k#246;ly#246;k szintetikus varangyb#337;r f#252;stj#233;b#337;l, esetleg #233;ppen meg#337;r#252;ltem…

— J#243;, j#243;. Ny#246;gd m#225;r ki — mondta Szerda. — #201;ppen fontos dolgom van.

#193;rny#233;k ben#233;zett a szob#225;ba. Valaki fek#252;dt m#233;g az #225;gyban #233;s #337;t n#233;zte.

A leped#337; eltakarta apr#243; kebleit. Fak#243;sz#337;ke haja volt, az arca n#233;mileg patk#225;ny szer#369;nek t#369;nt. #193;rny#233;k lehalk#237;totta a hangj#225;t.

— Most tal#225;lkoztam a feles#233;gemmel — mondta. — A szob#225;mban volt.

— Egy k#237;s#233;rtetr#337;l besz#233;lsz? K#237;s#233;rtetet l#225;tt#225;l?

— Nem. Nem k#237;s#233;rtet volt. Meg lehetett fogni. Meghalt, az biztos, de nem k#237;s#233;rtet. Meg#233;rintettem. Megcs#243;kolt.

— #201;rtem. — Szerda fut#243; pillant#225;st vetett a n#337;re. — Egy pillanat m#250;lva itt vagyok, dr#225;gas#225;gom — mondta.

#193;tmentek #193;rny#233;k szob#225;j#225;ba. Szerda felkapcsolta a l#225;mp#225;t. Megn#233;zte a hamutart#243;ban hever#337; csikket. Megvakarta a mellkas#225;t. A mellbimb#243;ja s#246;t#233;t volt, #246;regemberes, mellsz#337;rzete #337;sz#252;lt. Fels#337;test#233;n feh#233;r heg futott v#233;gig. A leveg#337;be szimatolt. Azt#225;n v#225;llat vont.

— Ok#233; — mondta. — Sz#243;val felbukkant a halott feles#233;ged. F#233;lsz?

— Kicsit.

— Nagyon b#246;lcs. A holtakt#243;l engem is #246;r#246;kk#233; kit#246;r a fr#225;sz… Van m#233;g valami?

— K#233;sz vagyok elmenni innen. Laura anyja elint#233;zheti a lak#225;st meg a t#246;bbit. Am#250;gy is ut#225;l. Ha indulsz, veled megyek.

Szerda elmosolyodott.

— Ez j#243; h#237;r, fiam. Reggel indulunk. Most pedig aludnod kellene. Ha altat#243;ra lenne sz#252;ks#233;ged, van egy kis sk#243;t whisky a szob#225;mban. Kell?

— Nem. Minden rendben lesz.

— Akkor ne zaklass t#246;bbet. Hossz#250; #233;jszaka #225;ll el#337;ttem.

— J#243; #233;jszak#225;t — mondta #193;rny#233;k.

— Pontosan — mondta Szerda, #233;s becsukta maga ut#225;n az ajt#243;t.

#193;rny#233;k le#252;lt az #225;gyra. Cigarettaf#252;st #233;s a tart#243;s#237;t#243;szer szaga terjengett a leveg#337;ben. B#225;rcsak meggy#225;szolhatn#225; Laur#225;t: sokkal hely#233;nval#243;bb lett volna, mint #237;gy tal#225;lkozni vele, vagy — ahogyan az most, a n#337; t#225;voz#225;sa ut#225;n mag#225;nak is beismerte — mint egy kicsit f#233;lni t#337;le. Ez a gy#225;sz ideje. Lekapcsolta a l#225;mp#225;t, elhevert az #225;gyon #233;s Laur#225;ra gondolt, arra, milyen volt, miel#337;tt #337;t lecsukt#225;k. Esz#233;be jutott az esk#252;v#337;j#252;k, amikor mindketten fiatalok voltak #233;s boldogok #233;s ostob#225;k #233;s nem b#237;rt#225;k levenni a kez#252;ket egym#225;sr#243;l.

#193;rny#233;k nagyon r#233;gen s#237;rt utolj#225;ra, olyan r#233;gen, hogy el is felejtette, mikor volt az. Akkor sem s#237;rt, amikor az anyja meghalt.

De most s#237;rni kezdett, f#225;jdalmas, g#246;rcs#246;s zokog#225;ssal, #233;s kisgyermek kora #243;ta el#337;sz#246;r #225;lomba s#237;rta mag#225;t.

A csillagos #233;g meg a sz#225;razf#246;ld alapj#225;n navig#225;ltak a z#246;ld tengeren, #233;s amikor a sz#225;razf#246;ld t#225;voli eml#233;k volt csup#225;n, #233;s felh#337;k takart#225;k az #233;jszakai eget, a vakhit vezette #337;ket, #233;s a Mindenek Atyj#225;t sz#243;l#237;tott#225;k, hogy biztons#225;gban partra vezesse #337;ket ism#233;t.

Borzalmas #250;t volt, elg#233;mberedtek az ujjaik, a csontjaikba bef#233;szkelte mag#225;t a diderg#233;s, #233;s m#233;g a bor sem tudta kiolvasztani onnan. Reggelente arra #233;bredtek, hogy d#233;r lepte be szak#225;llukat, #233;s am#237;g a nap fel nem meleg#237;tette #337;ket, #250;gy n#233;ztek ki, mint akik idejekor#225;n meg#337;sz#252;ltek, mint megannyi #246;regember.

Mire kik#246;t#246;ttek a z#246;ldell#337; f#246;ld#246;n, a messzi nyugaton, az #246;sszes foguk kilazult #233;s a szem#252;k bes#252;ppedt az #252;reg#233;ben. #201;s a f#233;rfiak azt mondt#225;k:

— Messze, messze ker#252;lt#252;nk az otthonunkt#243;l #233;s a t#369;zhely#252;nkt#337;l, messze vagyunk a tengerekt#337;l, amiket ismer#252;nk, #233;s a f#246;ldekt#337;l, amiket annyira szeret#252;nk. Itt, a vil#225;g perem#233;n elfeledkeznek r#243;lunk az isteneink.

Vez#233;r#252;k felkapaszkodott egy nagy szikla tetej#233;re, #233;s g#250;nyolni kezdte #337;ket kishit#369;s#233;g#252;k miatt:

— A Mindenek Atyja teremtette a vil#225;got? — ki#225;ltotta. — Saj#225;t kez#233;vel #233;p#237;tette nagyapja, Ymir h#250;s#225;b#243;l #233;s sz#233;tz#250;zott csontjaib#243;l. Ymir agyvelej#233;b#337;l csin#225;lta a felh#337;ket az #233;gre, #233;s s#243;s v#233;r#233;b#337;l lett a tenger, amin #225;thaj#243;ztunk. Ha #337; teremtette az eg#233;sz vil#225;got, nem gondolj#225;tok, hogy ezt a f#246;ldet is #337; k#233;sz#237;tette? #201;s ha f#233;rfiakk#233;nt halunk meg itt, nem ker#252;l#252;nk az #337; csarnok#225;ba?

#201;s a f#233;rfiak ujjongtak #233;s kacagtak. Er#337;s akarattal nekil#225;ttak csarnokot #233;p#237;teni, kiv#225;gott f#225;k t#246;rzs#233;b#337;l meg s#225;rb#243;l, #233;s kihegyezett kar#243;kb#243;l alacsony pal#225;nkot h#250;ztak k#246;r#233;, b#225;r #250;gy tudt#225;k, hogy az #250;j vil#225;gnak #337;k az egyetlen lak#243;i.

Azon a napon, amikor elk#233;sz#252;ltek a csarnokkal, vihar t#225;madt: d#233;lben olyan s#246;t#233;t lett az #233;g, mintha #233;jszaka lenne, feh#233;r l#225;ngnyelvek t#233;p#225;zt#225;k a mennyboltot, #233;s a f#233;rfiak majdnem megs#252;ket#252;ltek, olyan hangosan mennyd#246;rg#246;tt, a haj#243; macsk#225;ja pedig, akit az#233;rt hoztak magukkal, hogy szerencs#233;t hozzon, elrejt#337;z#246;tt a partra futtatott haj#243; alatt. A vihar el#233;g kegyetlen #233;s gonosz volt, ez#233;rt a f#233;rfiak kacagtak #233;s egym#225;s h#225;t#225;t csapkodt#225;k #233;s azt mondt#225;k:

— A Mennyd#246;rg#337; itt van vel#252;nk, ezen a t#225;voli f#246;ld#246;n! — #201;s h#225;l#225;t adtak az isteneknek, #246;rvendeztek, #233;s addig ittak, am#237;g j#225;rni sem b#237;rtak.

A csarnok f#252;st#246;s s#246;t#233;tj#233;ben aznap #233;jjel a b#225;rd r#233;gi #233;nekeket dalolt nekik. Odinr#243;l #233;nekelt, a Mindenek Atyj#225;r#243;l, aki oly b#225;tran #233;s nemesen #225;ldozta fel #246;nmag#225;t saj#225;t mag#225;nak, mint ahogyan m#225;sokat #225;ldoztak fel neki. Dalolt arr#243;l, hogy Odin kilenc napon #225;t f#252;gg#246;tt a vil#225;gf#225;n, oldal#225;t l#225;ndzsasz#250;r#225;s szak#237;totta fel #233;s cs#246;p#246;g#246;tt bel#337;le a v#233;r, #233;s #233;nekelt mindazokr#243;l a dolgokr#243;l, amiket a Mindenek Atyja k#237;nszenved#233;se k#246;zben megtanult: kilenc nevet, kilenc r#250;n#225;t #233;s huszonkilenc var#225;zst. Amikor az Odin oldal#225;ba has#237;t#243; l#225;ndzs#225;r#243;l besz#233;lt, a b#225;rd felsikoltott a f#225;jdalomt#243;l, #250;gy, mik#233;ppen a Mindenek Atyja is ord#237;tott a k#237;nt#243;l, #233;s a f#233;rfiak megborzongtak, mert elk#233;pzelt#233;k Odin szenved#233;s#233;t.

A skraellinggel m#225;snap tal#225;lkoztak, a Mindenek Atyja napj#225;n. Alacsony f#233;rfi volt, hossz#250; haja fekete, mint a varj#250; sz#225;rnya, b#337;re sz#237;ne ak#225;r a zs#237;ros, v#246;r#246;s agyag#233;. Olyan nyelven besz#233;lt, amit a harcosok k#246;z#252;l senki sem #233;rtett, m#233;g a b#225;rd sem, aki #225;thaj#243;zott m#225;r Herkules oszlopai k#246;z#246;tt #233;s ismerte a keresked#337;k kever#233;k nyelv#233;t, amit a F#246;ldk#246;zi-tenger ment#233;n mindenhol besz#233;ltek. Az idegen tollakba meg b#337;r#246;kbe burkol#243;zott, #233;s csontokat font hossz#250; haj#225;ba.

Magukkal vitt#233;k a t#225;borukba, s#252;lt h#250;st adtak neki enni #233;s er#337;s s#246;rt, amivel csillap#237;thatta a szomj#225;t. L#225;rm#225;san r#246;h#246;gtek, amikor a f#233;rfi t#225;molyogni #233;s #233;nekelni kezdett, meg azon, hogy lek#243;kadt #233;s himb#225;l#243;zott a feje, pedig tele sem t#246;lt#246;tt#233;k az iv#243;k#252;rtj#233;t. Adtak m#233;g neki inni #233;s hamarosan az asztal alatt hevert, karja al#225; temetett fejjel.

Akkor felemelt#233;k a f#246;ldr#337;l, k#233;t ember a v#225;ll#225;t fogta, k#233;t ember a l#225;b#225;t, v#225;llmagass#225;gban cipelt#233;k, mint egy nyolc l#225;b#250; l#243;, #233;s a menet #233;l#233;re #225;llva az #246;b#246;lre n#233;z#337; dombra vitt#233;k, a k#337;risf#225;hoz, ahol k#246;telet vetettek a nyak#225;ba #233;s felh#250;zt#225;k a magasba, a sz#233;lbe, #237;gy ad#243;zva a Mindenek Atyj#225;nak, az akaszt#243;f#225;k ur#225;nak. A skraelling teste vadul himb#225;l#243;zott a sz#233;lben, arca elfeketedett, nyelve kil#243;gott a sz#225;j#225;b#243;l, a szeme kid#252;lledt, p#233;nisze olyan kem#233;ny volt, hogy sisakot akaszthattak volna r#225;, #233;s a f#233;rfiak ek#246;zben ujjongtak, ki#225;ltoztak meg nevettek, #233;s b#252;szk#233;k voltak r#225;, hogy #225;ldozatot k#252;ldenek a mennyekbe.

#201;s amikor m#225;snap k#233;t hatalmas holl#243; telepedett a skraelling holttest#233;re, mindegyik v#225;ll#225;ra egy, #233;s elkezdt#233;k csipkedni az arc#225;t meg a szem#233;t, a f#233;rfiak tudt#225;k, hogy #225;ldozatukat elfogadt#225;k.

Hossz#250; t#233;l volt, #233;s mindannyian #233;heztek, de boldogs#225;ggal t#246;lt#246;tte el #337;ket a tudat, hogy ha kitavaszodik, visszak#252;ldik a haj#243;t #233;szakra, #233;s a haj#243; telepeseket meg n#337;ket hoz majd mag#225;val. Ahogy egyre hidegebb#233; v#225;lt az id#337; #233;s egyre r#246;videbbek lettek a napok, n#233;h#225;nyan elindultak megkeresni a skraellingek faluj#225;t, h#225;tha tal#225;lnak ott ennival#243;t #233;s n#337;ket. Nem tal#225;ltak semmit, csak elhagyott t#252;zek nyomait, ahol kor#225;bban kisebb csapatok t#225;boroztak.

T#233;l k#246;zep#233;n, amikor a nap korongja kicsi volt #233;s hideg, mint egy f#233;ny#233;t vesztett ez#252;stp#233;nz, #233;szrevett#233;k, hogy a skraelling teste elt#369;nt a k#337;risf#225;r#243;l. Aznap d#233;lut#225;n havazni kezdett, hatalmas, lass#250; pelyhekben.

Az #233;szaki emberek bez#225;rt#225;k a t#225;bor kapuit #233;s visszavonultak a f#225;b#243;l r#243;tt falak k#246;z#233;.

A skraelling csapat #233;jjel csapott le r#225;juk: #246;tsz#225;zan harminc ellen. #193;tm#225;sztak a falon, #233;s a r#225;k#246;vetkez#337; h#233;t napban mind a harminc f#233;rfit meg#246;lt#233;k, harminc k#252;l#246;nb#246;z#337; m#243;don. #201;s a tenger#233;szeket elfeledt#233;k: a t#246;rt#233;nelem #233;s saj#225;t n#233;p#252;k is.

A falat lerontott#225;k, a t#225;bort felgy#250;jtott#225;k. A s#225;rk#225;nyhaj#243;t, ami felford#237;tva hevert a kavicsos f#246;venyen, szint#233;n felgy#250;jtott#225;k, mert azt rem#233;lt#233;k, hogy a s#225;padt idegeneknek csak egyetlen haj#243;juk volt, #233;s ha el#233;getik, nem j#246;n t#246;bb #233;szaki a partjaikra.

Ez t#246;bb mint sz#225;z #233;vvel azel#337;tt t#246;rt#233;nt, hogy Szerencs#233;s Leif, V#246;r#246;s Erik fia #250;jra felfedezte ezt a f#246;ldet, amit majd Vinlandnak nevez el. Amikor meg#233;rkezett, m#225;r v#225;rtak r#225; az istenei: a f#233;lkez#369; Tyr, az #337;sz Odin, az akaszt#243;f#225;k ura #233;s Thor, a Mennyd#246;rg#337;.

Ott voltak.

V#225;rtak.