"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

NEGYEDIK FEJEZET

Szerda #233;s #193;rny#233;k a Vid#233;ki Konyha nev#369; helyen reggelizett, a motellel #225;tellenben. Nyolc #243;ra volt, a vil#225;g k#246;d#246;s volt #233;s fagyos.

— M#233;g mindig k#233;szen #225;llsz elhagyni Eagle Pointot? — k#233;rdezte Szerda. — Ha igen, el kell int#233;znem p#225;r telefonh#237;v#225;st. Ma p#233;ntek van. P#233;ntek, azaz szabadnap. N#337;i nap. Holnap szombat. Szombaton sok mindent kell csin#225;lni.

— K#233;sz vagyok — mondta #193;rny#233;k. — Nem k#246;t ide semmi.

Szerda k#252;l#246;nf#233;le felv#225;gottakat tornyozott a t#225;ny#233;rj#225;ra. #193;rny#233;k n#233;h#225;ny szelet dinny#233;t vett, bagelt #233;s egy darab kr#233;msajtot. Ut#225;na le#252;ltek az egyik boxban.

— Nem semmi, amit tegnap #233;jjel #225;lmodt#225;l — mondta Szerda.

— Igen — mondta #193;rny#233;k. — Az biztos. — Amikor reggel felkelt, Laura s#225;ros l#225;bnyomai tiszt#225;n l#225;tszottak a sz#337;nyegen, kifel#233; a folyos#243;ra #233;s onnan az el#337;csarnokba.

— No — mondta Szerda. — Mi#233;rt h#237;vnak #193;rny#233;knak?

#193;rny#233;k v#225;llat vont.

— Ez csak egy n#233;v — mondta. A t#225;bla#252;vegen t#250;li, k#246;dben #250;sz#243; vil#225;g olyan volt, mint a sz#252;rke tucatnyi #225;rnyalat#225;val k#233;sz#237;tett ceruzarajz, amit imitt-amott megbontott a l#225;mp#225;k v#246;r#246;se vagy a h#243; feh#233;rs#233;ge.

— Hogyan vesz#237;tetted el a szemed?

Szerda f#233;ltucat szalonnacs#237;kot lap#225;tolt a sz#225;j#225;ba, megr#225;gta, majd a k#233;zfej#233;vel let#246;r#246;lte az ajk#225;r#243;l a zs#237;rt.

— Nem vesz#237;tettem el — mondta. — Pontosan tudom, hol van.

— Sz#243;val mi a terv?

Szerda arc#225;n elgondolkod#243; kifejez#233;s jelent meg. Bekapott n#233;h#225;ny #233;l#233;nkr#243;zsasz#237;n sonkaszeletet, leszedett egy h#250;sdarabot a szak#225;ll#225;r#243;l #233;s a t#225;ny#233;rj#225;ba dobta.

— A terv a k#246;vetkez#337;. Holnap este tal#225;lkozunk n#233;h#225;ny emberrel, akik mind kiemelked#337; tekint#233;lynek sz#225;m#237;tanak a maguk szakter#252;let#233;n — ne hagyd, hogy a viselked#233;s#252;k megriasszon. A tal#225;lkoz#243;ra az orsz#225;g egyik legfontosabb pontj#225;n ker#252;l sor. Azut#225;n megvend#233;gelj#252;k #337;ket. Szeretn#233;m, ha seg#237;ten#233;nek nekem k#252;sz#246;b#246;n #225;ll#243; v#225;llalkoz#225;somban.

— #201;s hol van ez a nagyon fontos hely?

— Majd megl#225;tod, #233;des fiam. Azt mondtam, az egyik legfontosabb. A v#233;lem#233;nyek, #233;rthet#337; m#243;don, megoszlanak. M#225;r #252;zentem a koll#233;g#225;imnak. #218;tk#246;zben meg#225;llunk Chicag#243;ban, mert p#233;nzre van sz#252;ks#233;gem. A vend#233;gl#225;t#225;s, m#225;r amilyen vend#233;gl#225;t#225;st rendezn#252;nk illene, t#246;bb k#233;szp#233;nzt ig#233;nyel, mint amennyivel jelenleg rendelkezem. Azt#225;n ir#225;ny Madison. — Szerda fizetett, majd t#225;voztak #233;s #225;ts#233;t#225;ltak szembe, a motel parkol#243;j#225;ba. Szerda odadobta #193;rny#233;knak a kulcsokat. R#225;kanyarodtak a gyorsforgalmi #250;tra #233;s kihajtottak a v#225;rosb#243;l.

— Hi#225;nyozni fog? — k#233;rdezte Szerda. Egy t#233;rk#233;pekkel t#246;m#246;tt irattart#243;ban lapozgatott.

— A v#225;ros? Nem. Igaz#225;b#243;l sohasem #233;ltem itt. K#246;ly#246;kkoromban egy helyen sem laktam sok#225;ig, #233;s m#225;r elm#250;ltam h#250;sz, mire idek#246;lt#246;ztem. Vagyis ez a v#225;ros ink#225;bb Laur#225;#233;.

— Rem#233;lj#252;k, itt is marad.

— Csak egy #225;lom volt — mondta #193;rny#233;k. — Tudod.

— Az j#243; — mondta Szerda. — Ez eg#233;szs#233;ges hozz#225;#225;ll#225;sra vall. Megdugtad az #233;jjel?

#193;rny#233;k m#233;ly leveg#337;t vett. Azt#225;n azt mondta:

— Rohadtul semmi k#246;z#246;d hozz#225;. Egy#233;bk#233;nt nem.

— De akartad?

#193;rny#233;k egy sz#243;t sem sz#243;lt. #201;szak fel#233; fordult, Chicago ir#225;ny#225;ba. Szerda felkuncogott, azt#225;n lek#246;t#246;tte mag#225;t a t#233;rk#233;peivel, sz#233;tnyitotta #233;s #246;sszehajtogatta #337;ket, alkalomadt#225;n feljegyzett valamit egy s#225;rga noteszbe egy nagy ez#252;st goly#243;stollal. V#233;g#252;l azt#225;n befejezte. Eltette a tollat #233;s a h#225;ts#243; #252;l#233;sre dobta az irattart#243;t.

— A legjobb dolog azokban az #225;llamokban, ahov#225; tartunk — mondta —, Minnesot#225;ban, Wisconsinban meg az #246;sszes t#246;bbiben a k#246;rny#233;ken, hogy pontosan olyan n#337;k #233;lnek itt, akiket fiatalkoromban felett#233;bb kedveltem. A b#337;r#252;k vil#225;gos, a szem#252;k k#233;k, a hajuk nagyon sz#337;ke, majdnem feh#233;r, ajkuk sz#237;ne, mint a bor, #233;s telt, kerek mell#252;k#246;n l#225;tszanak a k#233;k erek, mint a j#243;f#233;le sajtban.

— Csak amikor fiatalabb volt#225;l? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Nekem #250;gy t#369;nt, tegnap is eg#233;szen j#243;l boldogult#225;l.

— Igen. — Szerda elmosolyodott. — Szeretn#233;d tudni, mi a sikerem titka?

— A p#233;nz?

— Nem ilyen otromba. Nem, a titok a b#369;b#225;j. Ilyen egyszer#369; #233;s tiszta az eg#233;sz.

— B#369;b#225;j, mi? H#225;t, azt mondj#225;k, vagy van benned, vagy nincsen.

— A b#369;b#225;jokat meg lehet tanulni — mondta Szerda.

#193;rny#233;k egy #246;r#246;kz#246;ldeket j#225;tsz#243; r#225;di#243;ra tekert, #233;s olyan sz#225;mokat hallgatott, amik a sz#252;let#233;se el#337;tt voltak divatosak. Bob Dylan a nagy es#337;r#337;l #233;nekelt, ami hamarosan lez#250;dul az #233;gb#337;l, #233;s #193;rny#233;k azon t#369;n#337;d#246;tt, vajon zuhogni kezdett-e m#225;r ez az es#337;, vagy m#233;g csak most j#246;n. Az #250;t #252;res volt, #233;s a reggeli f#233;nyben a j#233;gkrist#225;lyok #250;gy csillogtak az aszfalton, mint megannyi gy#233;m#225;nt.

Chicago lassan gy#252;lemlett fel k#246;r#252;l#246;tt#252;k, mint egy migr#233;nes fejf#225;j#225;s. El#337;sz#246;r vid#233;ken aut#243;ztak, azt#225;n az elsz#243;rt v#225;rosk#225;kb#243;l #233;szrev#233;tlen#252;l alacsony, k#252;lv#225;rosi negyed lett, a k#252;lv#225;rosb#243;l pedig nagyv#225;ros.

Egy z#246;m#246;k, megfeketedett, barna homokk#337;b#337;l #233;p#252;lt #233;p#252;let el#337;tt #225;lltak meg az aut#243;val. A j#225;rd#225;n nem volt h#243;. Bes#233;t#225;ltak az el#337;csarnokba. Szerda megnyomta a legfels#337; gombot a kaputelefon homor#250; f#233;mdoboz#225;n. Semmi sem t#246;rt#233;nt. Megint megnyomta. Majd k#237;s#233;rletk#233;ppen elkezdte v#233;gignyomogatni a t#246;bbi lak#243; cseng#337;j#233;t is, eredm#233;nytelen#252;l.

— Elromlott — sz#243;lalt meg egy sov#225;ny, id#337;s n#337;, aki most j#246;tt le a l#233;pcs#337;n. — Nem m#369;k#246;dik. Sz#243;lunk a gondnoknak, megk#233;rdezz#252;k, mikor jav#237;tja meg, mikor rakja rendbe a f#369;t#233;st, de nem #233;rdekli az eg#233;sz, Arizon#225;ba megy t#233;len, a t#252;deje miatt. — Vaskos akcentusa volt, val#243;sz#237;n#369;leg kelet-eur#243;pai, gondolta #193;rny#233;k.

Szerda m#233;lyen meghajolt.

— Zorja dr#225;g#225;m, ha szabad #237;gy fogalmaznom, kimondhatatlanul gy#246;ny#246;r#369; vagy. Igazi, ragyog#243; sz#233;ps#233;g. Egyetlen napot sem #246;regedt#233;l.

Az #246;regasszony sz#250;r#243;san v#233;gigm#233;rte.

— Nem akar itt l#225;tni t#233;ged. Ami azt illeti, #233;n sem. Mindig csak a baj j#225;r veled. — Kiz#225;r#243;lag az#233;rt, mert sohasem j#246;v#246;k jelent#233;ktelen #252;gyekben.

A n#337; szippantott. #220;res, fonott bev#225;s#225;rl#243;szatyor volt n#225;la #233;s r#233;gi, piros kab#225;tot viselt, #225;llig begombolva. Gyanakodva #193;rny#233;kra pillantott.

— Ki ez a nagy ember? — k#233;rdezte. — Valamelyik gyilkos gazembered?

— Nagyon igazs#225;gtalan vagy hozz#225;m, dr#225;ga h#246;lgyem. Az #250;riembert #193;rny#233;knak h#237;vj#225;k. Nekem dolgozik, val#243; igaz, de saj#225;t elhat#225;roz#225;s#225;b#243;l. #193;rny#233;k, hadd mutassam be neked a b#225;jos Zorja Vecsernaja kisasszonyt.

— #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk — mondta #193;rny#233;k.

Az #246;regasszony mad#225;rszer#369; fejmozdulattal megn#233;zte mag#225;nak.

— #193;rny#233;k — mondta. — J#243; n#233;v. Amikor az #225;rny#233;kok megny#250;lnak, elj#246;n az #233;n id#337;m. #201;s te hossz#250; #225;rny#233;k vagy. — Tet#337;t#337;l talpig v#233;gigm#233;rte, azt#225;n elmosolyodott. — Kezet cs#243;kolhatsz — mondta, #233;s #193;rny#233;k fel#233; ny#250;jtotta hideg kez#233;t.

#193;rny#233;k lehajolt #233;s megcs#243;kolta az #246;regasszony v#233;konyka kez#233;t. K#246;z#233;ps#337; ujj#225;n nagy, borosty#225;nk#246;ves gy#369;r#369;t viselt.

— J#243; fi#250; — mondta a n#337;. — A z#246;lds#233;gboltba megyek. Tudod, #233;n vagyok az egyetlen, aki p#233;nzt hoz a h#225;zhoz. A m#225;sik kett#337; k#233;ptelen p#233;nzt szerezni j#246;vend#337;mond#225;ssal. Mindig az igazat mondj#225;k, #233;s az emberek nem az igazs#225;gra k#237;v#225;ncsiak. Az igazs#225;g rossz dolog, zavarja az embereket, ez#233;rt nem j#246;nnek vissza. De #233;n tudok hazudni, azt mondom nekik, amit hallani akarnak. Teh#225;t #233;n keresem meg a keny#233;rre val#243;t. Mit gondoltok, maradtok vacsor#225;ra?

— Rem#233;lhet#337;leg — felelte Szerda.

— Akkor j#243; lenne, ha adn#225;l n#233;mi p#233;nzt, hogy t#246;bb ennival#243;t tudjak venni — mondta a n#337;. — B#252;szke vagyok, de ostoba nem. A t#246;bbiek b#252;szk#233;bbek n#225;lam, #233;s #337; mindannyiunk k#246;z#252;l a legb#252;szk#233;bb. Sz#243;val adj egy kis p#233;nzt, #233;s ne #225;ruld el nekik, hogy adt#225;l.

Szerda kinyitotta a t#225;rc#225;j#225;t. El#337;h#250;zott egy h#250;szast. Zorja Vecsernaja kikapta a kez#233;b#337;l #233;s v#225;rt. A f#233;rfi el#337;vett m#233;g egy h#250;szast #233;s odaadta a n#337;nek.

— #205;gy j#243; — mondta az #246;regasszony. — Kir#225;lyi lakom#225;t rendez#252;nk nektek. No, eridjetek fel a l#233;pcs#337;n, a legfels#337; emeletre. Zorja Utrenyaja #233;bren van, de a m#225;sik n#337;v#233;r#252;nk m#233;g alszik, sz#243;val ne legyetek t#250;l hangosak.

Szerda #233;s #193;rny#233;k felkapaszkodtak a s#246;t#233;t l#233;pcs#337;k#246;n. K#233;t emelettel feljebb a l#233;pcs#337;fordul#243;t f#233;lig elbor#237;tott#225;k a fekete m#369;anyag szemeteszs#225;kok, #233;s rothad#243; z#246;lds#233;g szaga terjengett.

— Cig#225;nyok? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Zorja meg a csal#225;dja? Dehogyis. Nem rom#225;k. Oroszok. Szl#225;vok, azt hiszem.

— De j#243;sl#225;sb#243;l #233;l.

— Sokan szoktak j#243;solni. Magam is belekont#225;rkodom olykor. — Szerda lihegve nekiv#225;gott az utols#243; l#233;pcs#337;knek. — Nem vagyok form#225;ban.

A l#233;pcs#337; tetej#233;n mag#225;nyos, pirosra festett ajt#243; #225;llt, egy k#233;mlel#337;lyukkal. Szerda kopogott. Semmi v#225;lasz. Megint bekopogott, most hangosabban.

— Ki az? — F#233;rfihang, v#233;n #233;s cigarett#225;t#243;l rekedtes.

— Egy r#233;gi bar#225;t, Csernobog. Meg a t#225;rsa.

Az ajt#243; kiny#237;lt, amennyire a biztons#225;gi l#225;nc engedte. Sz#252;rke arc meredt r#225;juk az #225;rny#233;kok k#246;z#252;l.

— Mit akarsz, Wotan?

— Kezd#233;sk#233;ppen be#233;rem az #246;r#246;mmel, amit t#225;rsas#225;god ny#250;jthat. Ezenk#237;v#252;l h#237;reket hoztam. Van erre egy kifejez#233;s… #243;, igen. Megtudhatsz t#337;lem valamit, ami el#337;ny#246;dre v#225;lik.

Az ajt#243; kit#225;rult. A porsz#237;n#369; f#252;rd#337;k#246;penyt visel#337; f#233;rfi alacsony volt, vassz#252;rke hajjal #233;s r#225;ncos arccal. Sz#252;rke, kif#233;nyesedett, hajsz#225;lcs#237;kos nadr#225;got viselt meg papucsot. Sz#246;gletes v#233;g#369; ujjai k#246;z#246;tt sz#369;r#337;tlen cigarett#225;t tartott, #233;s szip#225;kolva, a cigarett#225;t a tenyer#233;be rejtve gy#250;jtott r#225; — mint egy fegyenc, gondolta #193;rny#233;k, vagy egy katona. Bal kez#233;t Szerda fel#233; ny#250;jtotta.

— L#233;gy h#225;t #252;dv#246;z#246;lve, Wotan.

— Manaps#225;g Szerd#225;nak h#237;vnak — mondta az, #233;s megszor#237;totta az #246;regember kez#233;t.

R#233;snyi mosoly; s#225;rga fogak villannak.

— Igen — mondta az #246;regember. — Nagyon vicces. Ez meg ki?

— A t#225;rsam. #193;rny#233;k, ismerkedj meg Csernobog #250;rral.

— R#233;szemr#337;l a szerencse — mondta Csernobog. Bal kez#233;vel megr#225;zta #193;rny#233;k balj#225;t. K#233;rges, kidolgozott tenyere volt, ujjhegye olyan s#225;rga, mintha j#243;dba m#225;rtotta volna.

— Hogy s mint, Csernobog #250;r?

— #214;regesen. K#237;noz a gyomrom, szaggat a h#225;tam, #233;s minden reggel kik#246;p#246;m a t#252;d#337;met.

— Mi#233;rt az ajt#243;ban #225;csorogtok? — k#233;rdezte egy n#337;i hang. #193;rny#233;k Csernobog m#246;g#233; pillantott, a f#233;rfi m#246;g#246;tt #225;ll#243; #246;regasszonyra. Alacsonyabb #233;s t#246;r#233;kenyebb volt, mint a n#337;v#233;re, de a haja hossz#250;, #233;s m#233;g mindig aranysz#337;ke.

— Zorja Utrenyaja vagyok — mondta. — Ne #225;lldog#225;ljatok a folyos#243;n. Menjetek be a szob#225;ba, #252;ljetek le. Hozok k#225;v#233;t.

Bementek a lak#225;sba, ahol t#250;lf#337;z#246;tt k#225;poszta, macskaalom #233;s sz#369;r#337;tlen k#252;lf#246;ldi cigarett#225;k szaga terjengett, #233;s az apr#243;, csukott ajt#243;kkal szeg#233;lyezett el#337;szob#225;n kereszt#252;l a folyos#243; t#250;ls#243; v#233;g#233;n lev#337; nappaliba k#237;s#233;rt#233;k #337;ket. Itt egy hatalmas, l#243;sz#337;rrel t#246;m#246;tt #246;reg d#237;v#225;nyra #252;lhettek, megzavarva egy id#337;s#246;d#337;, sz#252;rke macsk#225;t, aki nagyot ny#250;jt#243;zott, fel#225;llt #233;s kim#233;rten a d#237;v#225;ny t#225;voli sark#225;ba s#233;t#225;lt, ahol leheveredett, #243;vatosan v#233;gign#233;zett rajtuk, azt#225;n lehunyta az egyik szem#233;t #233;s elaludt. Csernobog vel#252;k szemben foglalt helyet, egy karossz#233;kben.

Zorja Utrenyaja tal#225;lt egy #252;res hamutart#243;t #233;s letette Csernobog mell#233;.

— Hogyan szeretitek a k#225;v#233;t? — k#233;rdezte a vend#233;geket. — Mi feket#233;n, mint az #233;jszaka #233;s #233;desen, mint a b#369;n.

— Az t#246;k#233;letesen megfelel, asszonyom — mondta #193;rny#233;k. Kin#233;zett az ablakon, a szemk#246;zti h#225;zra.

Zorja Utrenyaj a kiment. Csernobog hosszan n#233;zett ut#225;na.

— J#243; asszony — mondta. — Nem #250;gy, mint a testv#233;rei. Az egyik egy h#225;rpia, a m#225;sik meg csak alszik. — Papucsos l#225;b#225;t a hossz#250;, alacsony doh#225;nyz#243;asztalra tette, amit k#246;z#233;pen egy be#233;p#237;tett sakkt#225;bla d#237;sz#237;tett, a lapj#225;t ki#233;getett foltok meg b#246;grenyomok cs#250;f#237;tott#225;k el.

— A feles#233;ge? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Nem feles#233;ge #337; senkinek. — A v#233;nember egy darabig csendben #252;lt #233;s k#233;rges kez#233;t n#233;zte. — Nem. Mindannyian rokonok vagyunk. Egy#252;tt #233;rkezt#252;nk, nagyon-nagyon r#233;gen.

A f#252;rd#337;k#246;peny zseb#233;b#337;l egy csomag sz#369;r#337;tlent h#250;zott el#337;. Szerda el#337;vett egy keskeny, arany #246;ngy#250;jt#243;t #233;s meggy#250;jtotta az #246;regember cigarett#225;j#225;t.

— El#337;sz#246;r New Yorkba j#246;tt#252;nk — mondta Csernobog. — A f#246;ldijeink mind oda mennek. Azt#225;n elker#252;lt#252;nk ide, Chicag#243;ba. Minden rosszra fordult. Az #243;haz#225;ban is majdnem megfeledkeztek r#243;lam. Itt meg nem vagyok t#246;bb, csak rossz eml#233;k. Tudod, mit csin#225;ltam, amikor Chicag#243;ba j#246;ttem?

— Nem — mondta #193;rny#233;k.

— A h#250;siparban helyezkedtem el. A m#233;sz#225;rsz#233;ken. Felj#246;n a tin#243; a r#225;mp#225;n, #233;s #233;n voltam ott a tagl#243;z#243;. Tudod, mi#233;rt h#237;vnak minket tagl#243;z#243;knak? Mert fogjuk a p#246;r#246;lyt, #233;s letagl#243;zzuk vele a tehenet. Bumm! Kell hozz#225; er#337; a karodban. #201;rted? Azt#225;n a b#233;kly#243;z#243; felakasztja a l#225;ncra, felh#250;zza a magasba, #233;s elv#225;gja a tork#225;t. El#337;sz#246;r kieresztik bel#337;le a v#233;rt, miel#337;tt lev#225;gj#225;k a fej#233;t. Mi voltunk a leger#337;sebbek, a tagl#243;z#243;k. — Felgy#369;rte a k#246;peny ujj#225;t, #233;s a felkarj#225;t megfesz#237;tve megmutatta az izmait, amelyek m#233;g mindig j#243;l l#225;tszottak a v#233;n b#337;r alatt. — De nemcsak az er#337;r#337;l sz#243;lt. M#369;v#233;szet volt. M#225;rmint az #252;t#233;s. M#225;sk#252;l#246;nben a teh#233;n csak elk#225;bul vagy bed#252;h#246;dik. Azt#225;n egyszer, az #246;tvenes #233;vekben, a kez#252;nkbe adj#225;k a sz#246;gbel#246;v#337;t. Odanyomod a homlok#225;hoz, azt#225;n bam! bam! Na, most azt hiszed, b#225;rki tud #246;lni. Nem #250;gy van az. — Elj#225;tszotta, hogy pisztolyt szor#237;t egy teh#233;n fej#233;hez. — Ehhez is #233;rteni kell. — Az eml#233;k megmosolyogtatta: vassz#237;n#369; fogak villantak.

— Hagyd #337;ket a tehenes t#246;rt#233;netekkel. — Zorja Utrenyaj a egy v#246;r#246;s fat#225;lc#225;n behozta a k#225;v#233;t, apr#243;, f#233;nyes, zom#225;ncozott cs#233;sz#233;kben. Mindegyik#252;knek adott egy cs#233;sz#233;t, azt#225;n le#252;lt Csernobog mell#233;.

— Zorja Vecsernaja v#225;s#225;rolni ment — mondta. — Hamarosan haza#233;r.

— Tal#225;lkoztunk vele odalent — mondta #193;rny#233;k. — Azt mes#233;lte, szokott j#243;solni.

— Igen — felelte a testv#233;re. — Sz#252;rk#252;letkor, az a hazugs#225;gok #243;r#225;ja. #201;n nem hazudok j#243;l, ez#233;rt rossz j#246;vend#337;mond#243; vagyok. #201;s a h#250;gom, Zorja Polunocsnaja, #337; egy#225;ltal#225;n nem tud hazudni.

A k#225;v#233; #233;desebb #233;s er#337;sebb volt, mint amire #193;rny#233;k sz#225;m#237;tott.

Eln#233;z#233;st k#233;rt #233;s kiment a mosd#243;ba — akkora volt, mint egy szekr#233;ny, a falra akasztott n#233;h#225;ny megbarnult f#233;nyk#233;pen f#233;rfiak #233;s n#337;k #225;lltak merev, viktori#225;nus p#243;zokban. Kora d#233;lut#225;n volt, de m#225;r kezdett tompulni a f#233;ny. Az el#337;szob#225;b#243;l kiab#225;l#225;s hallatszott. J#233;ghideg v#237;zben mosott kezet, egy kellemetlen szag#250;, r#243;zsasz#237;n szappandarabbal.

Amikor #193;rny#233;k kij#246;tt a mosd#243;b#243;l, Csernobog az el#337;szob#225;ban #225;llt.

— Bajt hozol r#225;nk! — kiab#225;lta. — Semmi m#225;st, csak bajt! Nem hallgatlak meg! Azonnal elm#233;sz a h#225;zamb#243;l!

Szerda m#233;g mindig a d#237;v#225;nyon #252;lt, a k#225;v#233;j#225;t kortyolgatta #233;s a sz#252;rke macsk#225;t simogatta. Zorja Utrenyaja a v#233;kony sz#337;nyegen #225;llt, egyik kez#233;vel idegesen sodorgatta hossz#250;, sz#337;ke haj#225;t.

— Valami gond van? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— #336; a gond! — ki#225;ltotta Csernobog. — #336;! Mondd meg neki, hogy b#225;rmit is csin#225;l, nem seg#237;t#252;nk neki! Azt akarom, hogy elmenjen! Azt akarom, hogy elt#369;nj#246;n innen! Mindketten menjetek el!

— K#233;rlek — mondta Zorja Utrenyaja —, k#233;rlek, ne kiab#225;lj, fel#233;breszted Zorja Polunocsnaj#225;t.

— Olyan vagy, mint #337;, be akarsz sz#225;llni ebbe az #337;r#252;lts#233;gbe! — kiab#225;lta Csernobog. #218;gy festett, mint aki mindj#225;rt els#237;rja mag#225;t. Cigarett#225;j#225;r#243;l hamur#250;d hullott az el#337;szoba elny#369;tt sz#337;nyeg#233;re.

Szerda fel#225;llt, Csernoboghoz l#233;pett. Az #246;regember v#225;ll#225;ra tette a kez#233;t.

— Hallgass ide — mondta b#233;k#237;t#337;leg. — El#337;sz#246;r is, ez nem #337;r#252;lts#233;g. Ez az egyetlen megold#225;s. M#225;sodszor, mindenki ott lesz. Nem akarsz kimaradni bel#337;le, ugye?

— Tudod, ki vagyok — mondta Csernobog. — Tudod, mi mindent k#246;vettek el ezek a kezek. Te a testv#233;remet akarod, nem engem. #201;s #337; elment.

Az el#337;szob#225;ban kiny#237;lt egy ajt#243;, #233;s megsz#243;lalt egy #225;lmos, n#337;i hang.

— Valami gond van?

— Semmi gond, h#250;gocsk#225;m — mondta Zorja Utrenyaja. — Menj vissza aludni. — Azt#225;n Csernoboghoz fordult. — L#225;tod? L#225;tod, mit csin#225;lt#225;l a kiab#225;l#225;soddal? Visszam#233;sz a szob#225;ba #233;s le#252;lsz. Le#252;lsz! — El#337;sz#246;r #250;gy l#225;tszott, hogy Csernobog tiltakozni fog, azt#225;n kisz#225;llt bel#337;le a harci szellem. Hirtelen t#246;r#233;kenynek t#369;nt; t#246;r#233;kenynek #233;s mag#225;nyosnak.

A h#225;rom f#233;rfi visszament a kopottas nappaliba. A szob#225;ban, #250;gy harminc centire a mennyezet alatt barna nikotincs#237;k futott v#233;gig a falon, mint koszgy#369;r#369; egy #243;don f#252;rd#337;k#225;dban.

— Nem biztos, hogy csak r#243;lad van sz#243; — folytatta Szerda zavartalanul.

— Ha a testv#233;redr#337;l van sz#243;, az t#233;ged is #233;rint. Ez az, ahol a hozz#225;d hasonl#243; kett#337;s t#237;pusok el#337;nyben vannak vel#252;nk, t#246;bbiekkel szemben, nem?

Csernobog nem sz#243;lt semmit.

— Ha m#225;r Bielobogn#225;l tartunk, hallott#225;l valamit fel#337;le?

Csernobog megr#225;zta a fej#233;t. Feln#233;zett #193;rny#233;kra.

— Van #246;cs#233;d vagy b#225;ty#225;d?

— Nincsen — mondta #193;rny#233;k. — Legal#225;bbis nem tudok r#243;la.

— Nekem van egy testv#233;rem. Azt mondj#225;k, ha #246;sszeraksz minket, egy szem#233;lyt kapsz, #233;rted? Amikor fiatalok vagyunk, a haja nagyon sz#337;ke, nagyon f#233;nyes, #233;s az emberek azt mondj#225;k, #337; a j#243;. #201;s az #233;n hajam nagyon s#246;t#233;t, s#246;t#233;t, mint a ti#233;d, #233;s az emberek azt mondj#225;k, #233;n vagyok a gazember, #233;rted? #201;s most eltelik sok id#337;, #233;s a hajam sz#252;rke. Az #337; haja is, gondolom, sz#252;rke. #201;s megn#233;zel minket, #233;s nem tudn#225;d megmondani, ki a f#233;ny #233;s ki a s#246;t#233;ts#233;g.

— Szoros kapcsolatban voltak? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Szoros? — k#233;rdezte Csernobog. — Nem. Hogyan lett#252;nk volna? Annyira m#225;s dolgok #233;rdekeltek minket.

Az el#337;szob#225;b#243;l cip#337;kopog#225;s hallatszott, #233;s megjelent Zorja Vecsernaja.

— Egy #243;ra m#250;lva vacsora — mondta. Azt#225;n kiment. Csernobog s#243;hajtott.

— Azt hiszi mag#225;r#243;l, j#243; szak#225;cs — mondta. — Amikor gyerek volt, szolg#225;k f#337;ztek. Most m#225;r nincsenek szolg#225;k. Nincsen semmi.

— Nincsen olyan, hogy semmi nincsen — mondta Szerda. — Soha nincs olyan, hogy semmi.

— Te — mondta Csernobog. — Nem figyelek r#225;d. — #193;rny#233;khoz fordult.

— Szokt#225;l d#225;m#225;zni?

— Igen — felelte #193;rny#233;k.

— J#243;. D#225;m#225;zhatsz velem — mondta, #233;s egy fadobozt vett le a kandall#243;p#225;rk#225;nyr#243;l, amib#337;l az asztalra sz#243;rta a korongokat. — #201;n leszek a feket#233;vel.

Szerda meg#233;rintette #193;rny#233;k karj#225;t.

— Nem musz#225;j, ugye tudod?

— Nem gond. Van kedvem — mondta #193;rny#233;k. Szerda v#225;llat vont, #233;s el#337;vett egy #250;js#225;got az ablakban #225;ll#243;, kisebb kupacnyi megs#225;rgult Reader’s Digest k#246;z#252;l.

Csernobog barna ujjai hely#252;kre tolt#225;k a korongokat, #233;s a j#225;tszma elkezd#337;d#246;tt.

Az elj#246;vend#337; napok sor#225;n #193;rny#233;k gyakran azon kapta mag#225;t, hogy esz#233;be jut ez a j#225;tszma. N#233;ha #225;lmodott is r#243;la. Az #337; lapos, kerek korongjai #246;reg, piszkos, eredetileg feh#233;r fadarabok voltak. Csernobog korongjainak tompa, megfakult fekete sz#237;ne volt. #193;rny#233;k l#233;pett el#337;sz#246;r. #193;lm#225;ban nem besz#233;lgettek, csak a korongok hangos koccan#225;sa hallatszott, vagy a falapon s#250;rl#243;d#243; fa hangja, ahogy egyik mez#337;r#337;l a m#225;sikra cs#250;sztak.

Az els#337; f#233;l tucat l#233;p#233;sben mindketten a t#225;bla k#246;zepe fel#233; ir#225;ny#237;tott#225;k a korongokat, #233;s a h#225;ts#243; sorokat #233;rintetlen#252;l hagyt#225;k. A l#233;p#233;sek k#246;z#246;tt sz#252;netet tartottak, hossz#250; sz#252;neteket, mint a sakkban, #233;s k#246;zben figyeltek meg gondolkodtak.

#193;rny#233;k d#225;m#225;zott a b#246;rt#246;nben: el lehetett #252;tni vele az id#337;t. Szokott sakkozni is, de a temperamentuma miatt nem volt j#243; az el#337;re taktik#225;z#225;sban. Ink#225;bb az adott pillanatban d#246;nt#246;tt #233;s kiv#225;lasztotta a legjobb l#233;p#233;st. A d#225;m#225;ban lehet #237;gy nyerni n#233;ha.

Koccan#225;s hallatszott, Csernobog felkapta az egyik fekete korongot #233;s #225;tugrotta #193;rny#233;k feh#233;r figur#225;j#225;t. Az #246;regember felemelte, #233;s letette a t#225;bla mell#233;.

— Els#337; v#233;r. Vesztett#233;l — mondta. — A j#225;t#233;knak v#233;ge.

— Nem — mondta #193;rny#233;k. — A j#225;t#233;knak k#246;zel sincs v#233;ge.

— Akkor mi lenne, ha fogadn#225;nk? Apr#243; t#233;tbe, hogy izgalmasabb legyen a j#225;t#233;k.

— Nem — sz#243;lalt meg Szerda, aki fel sem n#233;zett a katonavicceknek sz#225;nt rovatb#243;l. — Nem fogadna.

— Nem veled j#225;tszom, v#233;nember. Hanem vele. Sz#243;val akarsz fogadni, #193;rny#233;k?

— Mir#337;l vitatkoztak az el#337;bb? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

Csernobog felh#250;zta egyik egyenetlen szem#246;ld#246;k#233;t.

— A gazd#225;d azt szeretn#233;, ha vele tartan#233;k. Hogy seg#237;tsek neki ebben az ostobas#225;gban. #201;n ink#225;bb meghalok.

— Fogadni akar? Ok#233;. Ha nyerek, vel#252;nk j#246;n.

Az #246;regember #246;sszeszor#237;totta a sz#225;j#225;t.

— Tal#225;n — mondta. — De csak akkor, ha hajland#243; vagy megtenni nekem egy #225;ldozatot, ha nyerek.

— #201;s mi lenne az?

Csernobog arckifejez#233;se semmit sem v#225;ltozott.

— Ha nyerek, kiloccsantom az agyadat. A p#246;r#246;llyel. El#337;sz#246;r let#233;rdelsz. Azt#225;n meg#252;tlek a p#246;r#246;llyel, #233;s nem #225;llsz fel t#246;bb#233;. — #193;rny#233;k az #246;regemberre n#233;zett #233;s megpr#243;b#225;lt olvasni az arckifejez#233;s#233;b#337;l. Nem viccelt. #193;rny#233;k ebben biztos volt: s#243;v#225;rg#225;st l#225;tott az arc#225;n, s#243;v#225;rg#225;st valami ut#225;n, legyen az f#225;jdalom vagy hal#225;l vagy b#252;ntet#233;s.

Szerda becsukta a Reader’s Digestet.

— Ez nevets#233;ges — mondta. — Nem volt j#243; #246;tlet idej#246;nni. #193;rny#233;k, indulunk. — Felriasztotta a sz#252;rke macsk#225;t, aki felpattant #233;s #225;tl#233;pett az asztalra, a sakkt#225;bla mell#233;. Megb#225;multa a korongokat, azt#225;n leugrott a padl#243;ra #233;s fark#225;t felcsapva, peckesen kivonult a szob#225;b#243;l.

— Nem — mondta #193;rny#233;k. Nem f#233;lt a hal#225;lt#243;l. V#233;gt#233;re is nem volt semmi, ami#233;rt #233;rdemes lett volna #233;lnie. — Rendben van. Elfogadom. Ha nyer, kap egy lehet#337;s#233;get, hogy a p#246;r#246;lye egyetlen #252;t#233;s#233;vel kiloccsantsa az agyamat — #233;s ezzel a szomsz#233;dos mez#337;re, a t#225;bla sz#233;l#233;re tolta a k#246;vetkez#337; feh#233;r korongot.

Egyik#252;k sem sz#243;lt t#246;bbet, de Szerda m#225;r nem vette k#233;zbe az #250;js#225;got. A j#225;t#233;kra figyelt, mindk#233;t szem#233;vel, a val#243;dival meg az #252;vegszemmel egyar#225;nt, #233;s arckifejez#233;se nem #225;rult el semmit.

Csernobog #250;jabb feh#233;r korongot vett le a t#225;bl#225;r#243;l. #193;rny#233;k kett#337;t szedett le Csernobog figur#225;ib#243;l. A folyos#243;n ismeretlen #233;telek illata terjengett. B#225;r nem mindegyik szag volt #233;tv#225;gygerjeszt#337;, #193;rny#233;k hirtelen r#225;j#246;tt, milyen #233;hes.

A k#233;t f#233;rfi a figur#225;kat tologatta, feket#233;ket #233;s feh#233;reket, sorban, egym#225;s ut#225;n. Z#225;pork#233;nt hullottak a leszedett figur#225;k, felvirradt a k#233;tkorongnyi magas d#225;m#225;k napja: nem kellett t#246;bb#233; oldalazva egy ir#225;nyba haladniuk, mozoghattak el#337;re meg h#225;tra, ami k#233;tszeresen vesz#233;lyess#233; tette #337;ket. El#233;rt#233;k a legh#225;ts#243; sort, #233;s oda mehettek, ahova csak akartak. Csernobognak h#225;rom d#225;m#225;ja volt, #193;rny#233;knak kett#337;.

Csernobog az egyik d#225;m#225;j#225;val k#246;rbej#225;rta a t#225;bl#225;t #233;s leszedte vele #193;rny#233;k megmaradt figur#225;it, amelyeket a m#225;sik k#233;t d#225;m#225;val beszor#237;tott egy-egy mez#337;re.

Azt#225;n csin#225;lt egy negyedik d#225;m#225;t, visszat#233;rt vele a t#225;bl#225;ra #193;rny#233;k k#233;t d#225;m#225;j#225;hoz, #233;s mosolytalan arccal leszedte #337;ket. #201;s ennyi volt az eg#233;sz.

— No — mondta Csernobog. — Akkor kiloccsanthatom az agyadat. #201;s te magadt#243;l let#233;rdelsz. Ez j#243;. — Kiny#250;jtotta v#233;n kez#233;t #233;s megpaskolta #193;rny#233;k karj#225;t.

— M#233;g van id#337;nk, am#237;g a vacsora elk#233;sz#252;l — mondta #193;rny#233;k. — Akar m#233;g egy j#225;tszm#225;t? Ugyanilyen felt#233;telekkel.

Csernobog #250;jabb cigarett#225;ra gy#250;jtott egy hossz#250;, konyhai gyuf#225;val.

— Hogyhogy ugyanilyen felt#233;telekkel? Mit akarsz, #246;ljelek meg k#233;tszer?

— Eddig egyetlen #252;t#233;se van, nem t#246;bb. Maga mondta, hogy nemcsak az er#337;, a szak#233;rtelem is sz#225;m#237;t. Ha nyer, k#233;t #252;t#233;st m#233;rhet a fejemre.

Csernobog mogorv#225;n pillantott r#225;.

— Egyetlen #252;t#233;s, ennyi kell, egyetlen #252;t#233;s. Ez a m#369;v#233;szet benne. — Balj#225;val megveregette a jobb felkarj#225;t, ahol az izmok h#250;z#243;dtak, #233;s sz#252;rke hamu sz#243;r#243;dott szanasz#233;t a cigarett#225;j#225;r#243;l.

— Sok id#337; telt el az#243;ta. Ha elfelejtette a m#243;dszert, lehet, hogy csak megkarcol. Mikor fogott utolj#225;ra p#246;r#246;lyt a m#233;sz#225;rsz#233;ken? Harminc #233;ve? Negyven?

Csernobog nem sz#243;lt semmit. #214;sszepr#233;selt ajka sz#252;rke has#237;t#233;k volt az arc#225;ban. Ujjai ritmust doboltak az asztalon. Azt#225;n visszatolta a hely#233;re a huszonn#233;gy d#225;mafigur#225;t.

— J#225;tssz — mondta. — Megint te vagy a vil#225;gos. #201;n a fekete.

#193;rny#233;k el#337;retolta az els#337; korongot. Csernobog el#337;retolta a saj#225;tj#225;t. #201;s #193;rny#233;k #233;szrevette, hogy Csernobog megpr#243;b#225;lja ugyanazt a j#225;t#233;kot megism#233;telni, mint amit az el#337;bb megnyert, #233;s ez lehet a gyenges#233;ge.

Ez alkalommal #193;rny#233;k vakmer#337;en j#225;tszott. Lecsapott az apr#243; lehet#337;s#233;gekre, gondolkod#225;s n#233;lk#252;l mozgott, egyszer sem #225;llt meg gondolkodni. #201;s ez alkalommal #193;rny#233;k v#233;gig mosolygott a j#225;tszma k#246;zben: #233;s amikor Csernobog #250;jabb meg #250;jabb korongokkal l#233;pett, #193;rny#233;k mosolya m#233;g sz#233;lesebb lett.

Nem telt bele sok id#337;, Csernobog csapkodni kezdett, #233;s #250;gy suhintotta le a korongokat az asztalra, hogy a megmaradt figur#225;k megremegtek a fekete mez#337;k#246;n.

— Tess#233;k — mondta Csernobog, amikor csattanva letette a fekete b#225;but #233;s leszedte #193;rny#233;k egyik figur#225;j#225;t. — Tess#233;k. Ehhez mit sz#243;lsz?

#193;rny#233;k nem sz#243;lt, csak mosolygott, #233;s #225;tugrotta a korongot, amit Csernobog letett, azt#225;n m#233;g egyet #233;s m#233;g egyet, majd a negyediket is, #233;s t#246;k#233;letesen megtiszt#237;totta a t#225;bla k#246;zep#233;t a feket#233;kt#337;l. Felemelt egy feh#233;r korongot a t#225;bla mell#337;l #233;s megkoron#225;zta a b#225;buj#225;t.

Innent#337;l fogva az eg#233;sz csak tisztogat#225;s volt; m#233;g n#233;h#225;ny l#233;p#233;s, #233;s a j#225;t#233;k v#233;get #233;rt.

#193;rny#233;k azt k#233;rdezte:

— Egy d#246;nt#337; harmadikat?

Csernobog csak b#225;mult r#225;, sz#252;rke szeme ac#233;lsz#237;n lett #233;s #193;rny#233;k v#225;ll#225;ra csapott.

— Tetszel nekem! — ki#225;ltotta. — Van v#233;r a puc#225;dban!

Azt#225;n Zorja Utrenyaja dugta be a fej#233;t az ajt#243;n, #233;s k#246;z#246;lte, hogy k#233;sz a vacsora, szedj#233;k le a j#225;t#233;kot #233;s tegy#233;k fel az asztalter#237;t#337;t.

— Nincsen eb#233;dl#337;nk — mondta. — Sajn#225;lom. Itt szoktunk enni.

Nagy t#225;lakat hozott be #233;s tett le az asztalra. Mindenki kapott egy apr#243;, festett t#225;lc#225;t, amit #246;lben kellett tartani, rajta patin#225;t#243;l hom#225;lyos ev#337;eszk#246;z#246;kkel. Zorja Vecsernaja fogott #246;t fat#225;lk#225;t #233;s mindegyikbe egy h#233;j#225;ban f#337;tt krumplit rakott, azt#225;n b#337;s#233;ges adag, borv#246;r#246;s borscsot #246;nt#246;tt r#225;. Erre m#233;g egy kan#225;l tejf#246;lt loccsantott #233;s sorban #225;tny#250;jtotta a t#225;lk#225;t a t#246;bbieknek.

— Azt hittem, hatan vagyunk — mondta #193;rny#233;k.

— Zorja Polunocsnaja m#233;g alszik. Az #337; r#233;sz#233;t betessz#252;k a frizsiderbe. Majd eszik, ha fel#233;bred.

A borscs ecetes volt #233;s c#233;kla#237;z#369;. A f#337;tt krumpli m#225;lladozott.

A k#246;vetkez#337; fog#225;s sz#237;v#243;s marhah#250;s volt, amihez valamilyen p#225;rolt z#246;lds#233;g volt a k#246;ret — b#225;r olyan sok#225;ig #233;s olyan alaposan p#225;rolt#225;k, hogy a legnagyobb fant#225;zi#225;val sem lehetett volna z#246;ldnek nevezni, s#337;t nem sok v#225;lasztotta el a barna sz#237;nt#337;l.

Azt#225;n j#246;tt a dar#225;lt h#250;ssal #233;s rizzsel t#246;lt#246;tt k#225;posztalev#233;l, #233;s a levelek olyan kem#233;nyek voltak, hogy lehetetlennek t#369;nt belev#225;gni an#233;lk#252;l, hogy ne sz#243;r#243;djon rizs #233;s dar#225;lt h#250;s a sz#337;nyegre. #193;rny#233;k k#246;rbe-k#246;rbe tologatta a saj#225;tj#225;t a t#225;ny#233;ron.

— D#225;m#225;ztunk — mondta Csernobog, #233;s #250;jabb h#250;sdarabot kezdett el nyiszatolni. — A fiatalember meg #233;n. #336; nyert egy j#225;t#233;kot, #233;n nyertem egy j#225;t#233;kot. Mivel #337; nyert egy j#225;t#233;kot, azt mondtam, elmegyek vele meg Szerd#225;val, #233;s seg#237;tek nekik ebben az #337;r#252;lts#233;gben. #201;s mivel #233;n nyertem egy j#225;t#233;kot, meg#246;lhetem a fiatalembert egy kalap#225;cs#252;t#233;ssel, ha ennek v#233;ge.

A k#233;t Zorja komoran b#243;lintott.

— Milyen k#225;r — mondta Zorja Vecsernaja #193;rny#233;knak. — Ha #233;n j#243;soltam volna neked, azt mondtam volna, hossz#250;, boldog #233;let v#225;r r#225;d, sok gyermekkel.

— Ez#233;rt vagy te remek j#243;sn#337; — mondta Zorja Utrenyaja. #193;lmosnak l#225;tszott, mintha nagy er#337;fesz#237;t#233;s#233;be ker#252;lt volna #233;bren maradni ilyen k#233;s#337;n. — Te tudsz a legjobban hazudni.

Amikor #193;rny#233;k v#233;gzett a vacsor#225;val, m#233;g mindig #233;hes volt. A b#246;rt#246;nkoszt el#233;gg#233; borzalmas volt, de enn#233;l az is jobban #237;zlett.

— J#243;f#233;le #233;tek — mondta Szerda, aki l#225;that#243; #233;lvezettel tiszt#225;ra pucolta a t#225;ny#233;rj#225;t. — K#246;sz#246;net nektek, h#246;lgyek. Most viszont att#243;l tartok, nem maradt m#225;s, mint hogy aj#225;nljatok nek#252;nk egy j#243; sz#225;llod#225;t a k#246;zelben.

Zorja Vecsernaja megb#225;ntottnak t#369;nt.

— Mi#233;rt menn#233;tek sz#225;llod#225;ba? — k#233;rdezte. — H#225;t nem vagyunk bar#225;tok?

— Nem szeretn#233;k gondot okozni… — kezdte Szerda.

— Nem gond — mondta Zorja Utrenyaja, aki egyik kez#233;vel megmagyar#225;zhatatlanul sz#337;ke haj#225;t sodorgatta #233;s k#246;zben #225;s#237;tott.

— Te aludhatsz Bielobog szob#225;j#225;ban — mondta Zorja Vecsernaja Szerd#225;ra mutatva. — #220;res. #201;s ami a fiatalembert illeti, neki meg#225;gyazok a sz#243;f#225;n. K#233;nyelmesebb lesz, mint egy dunyha. #205;g#233;rem.

— Ez igaz#225;n kedves — mondta Szerda. — Elfogadjuk.

— #201;s nem is fizetsz t#246;bbet, mint egy sz#225;llod#225;ban — tette hozz#225; Zorja Vecsernaja, #233;s diadalmasan felkapta a fej#233;t. — Sz#225;z doll#225;r.

— Harminc — mondta Szerda.

— #214;tven.

— Harminc#246;t.

— Negyven#246;t.

— Negyven.

— Ez j#243;. Negyven#246;t doll#225;r. — Zorja Vecsernaja #225;tny#250;lt az asztal felett #233;s kezet szor#237;tott Szerd#225;val. Azt#225;n elkezdte leszedni az asztalt. Zorja Utrenyaja akkor#225;t #225;s#237;tott, hogy #193;rny#233;k att#243;l f#233;lt, kiakad az #225;llkapcsa azt#225;n bejelentette, hogy elmegy aludni, miel#337;tt fejjel zuhanna a pit#233;be, #233;s mindannyiuknak j#243; #233;jszak#225;t k#237;v#225;nt.

#193;rny#233;k seg#237;tett Zorja Vecsernaj#225;nak kivinni a t#225;ny#233;rokat #233;s az ed#233;nyeket az apr#243; konyh#225;ba. Meglepve vette #233;szre a lefoly#243; alatt #225;ll#243; r#233;gim#243;di mosogat#243;g#233;pet, azt#225;n telepakolta az ed#233;nyekkel Az #246;regasszony #225;tn#233;zett a v#225;lla felett, ciccegett, #233;s kivette a fat#225;lakat.

— Azok a mosogat#243;ba val#243;k — k#246;z#246;lte.

— Eln#233;z#233;st.

— Ne agg#243;dj. Most pedig ir#225;ny visszaj#246;n a pite.

A pit#233;t — alm#225;s pite volt — a boltb#243;l hozt#225;k, a s#252;t#337;ben meleg#237;tett#233;k meg #233;s nagyon, nagyon finom volt. Mind a n#233;gyen fagyival ett#233;k, azt#225;n Zorja Vecsernaja mindenkit kik#252;ld#246;tt a nappalib#243;l #233;s remek #225;gyat r#246;gt#246;nz#246;tt #193;rny#233;knak a d#237;v#225;nyon.

Amikor a folyos#243;n #225;lltak, Szerda azt mondta:

— Volt ez a d#225;maj#225;t#233;k.

— Igen.

— J#243; volt. Hatalmas ostobas#225;g. De j#243;. B#233;k#233;s #225;lmokat.

#193;rny#233;k megmosta a fog#225;t #233;s az arc#225;t a par#225;nyi f#252;rd#337;szoba hideg viz#233;ben, azt#225;n visszament a folyos#243;n a nappaliba, lekapcsolta a l#225;mp#225;t, #233;s alig tette le a fej#233;t a p#225;rn#225;ra, m#225;r aludt is.

#193;rny#233;k #225;lm#225;t robban#225;sok r#225;zt#225;k meg: aknamez#337;n hajtott kereszt#252;l egy teheraut#243;val, #233;s mindk#233;t oldalon bomb#225;k robbantak. A sz#233;lv#233;d#337; szil#225;nkokra hasadt, #233;s #233;rezte, hogy meleg v#233;r csorog v#233;gig az arc#225;n.

Valaki l#337;tt r#225;.

Egy l#246;ved#233;k #225;tf#250;rta a t#252;dej#233;t, egy m#225;sik #246;sszet#246;rte a gerinc#233;t, a harmadik eltal#225;lta a v#225;ll#225;t. #201;rezte a becsap#243;d#225;sok erej#233;t. R#225;bukott a korm#225;nyker#233;kre. Az utols#243; robban#225;st elnyelte a s#246;t#233;ts#233;g.

Biztosan #225;lmodom, gondolta #193;rny#233;k, egyed#252;l a s#246;t#233;tben. Azt hiszem, most haltam meg. Esz#233;be jutott, hogy gyermekkor#225;ban #250;gy hitte, ha valaki #225;lm#225;ban meghal, a val#243; #233;letben is meg fog halni. Nem #233;rezte mag#225;t halottnak. K#237;s#233;rletk#233;ppen kinyitotta a szem#233;t.

Egy n#337; #225;llt az apr#243; nappali ablak#225;n#225;l, #193;rny#233;knak h#225;ttal. A sz#237;ve kihagyott egy f#233;l #252;temet, #233;s azt k#233;rdezte:

— Laura?

A n#337; megfordult, alakj#225;t k#246;r#252;lragyogta a holdf#233;ny.

— Eln#233;z#233;st — mondta. — Nem akartalak felkelteni. — L#225;gy kelet-eur#243;pai akcentussal besz#233;lt. — Elmegyek.

— Nem kell, minden rendben — mondta #193;rny#233;k. — Nem te #233;bresztett#233;l fel. #193;lmodtam.

— Igen — mondta a n#337;. — Kiab#225;lt#225;l #233;s ny#246;sz#246;r#246;gt#233;l. M#225;r majdnem felkeltettelek, de arra gondoltam, nem, ink#225;bb hagylak.

Haja fak#243; volt #233;s sz#237;ntelen a hold er#337;tlen f#233;ny#233;ben. V#233;kony, feh#233;r gyapj#250; h#225;l#243;inget viselt, aminek magas, csipk#233;s nyaka volt #233;s az alja a f#246;ldet s#246;p#246;rte. #193;rny#233;k teljesen #233;beren fel#252;lt.

— Te vagy Zorja Polu… — Habozott, #233;s azt mondta: — A testv#233;r#252;k, aki aludt.

— Zorja Polunocsnaja vagyok, igen. T#233;ged pedig #193;rny#233;knak h#237;vnak, igaz? Zorja Vecsernaja eml#237;tette, amikor fel#233;bredtem.

— Igen. Mit n#233;zt#233;l odakint?

A n#337; v#233;gigm#233;rte, majd intett neki, hogy j#246;jj#246;n az ablakhoz. Amikor elkezdte felh#250;zni a farmerj#225;t, elfordult. #193;rny#233;k a n#337; mell#233; s#233;t#225;lt. Hossz#250; s#233;t#225;nak t#369;nt, ahhoz k#233;pest, milyen kicsi volt a szoba.

Nem tudta eld#246;nteni, mennyi id#337;s lehet. B#337;re r#225;nctalan volt, szeme s#246;t#233;t, szempill#225;ja hossz#250;, feh#233;r haja a derek#225;ig #233;rt. A holdf#233;ny minden sz#237;nt a saj#225;t k#237;s#233;rtet#233;v#233; v#225;ltoztatott. Magasabb volt, mint a n#337;v#233;rei.

A n#337; az #233;j szakai #233;gre mutatott.

— Azt n#233;ztem — mondta a G#246;nc#246;lszek#233;r fel#233; intve. — L#225;tod?

— Ursa Major — mondta a f#233;rfi. — A Nagy Medve.

— #205;gy is lehet n#233;zni — felelte a n#337;. — De ahonnan #233;n j#246;ttem, nem #237;gy nevezik. Felmegyek a tet#337;re. Nem akarsz velem j#246;nni?

Felh#250;zta az ablakot #233;s mez#237;tl#225;b kim#225;szott a t#369;zl#233;pcs#337;re. Fagyos sz#233;l csapott be a szob#225;ba. Volt itt valami, ami zavarta #193;rny#233;kot, de nem tudta, mi az; t#233;tov#225;zott, azt#225;n felvette a pul#243;ver#233;t, a zoknij#225;t meg a cip#337;j#233;t, #233;s kim#225;szott a rozsd#225;sod#243; t#369;zl#233;pcs#337;re. A n#337; v#225;rt r#225;. #193;rny#233;k lehelete g#337;z#246;lg#246;tt a leveg#337;ben. N#233;zte, ahogy a n#337; mez#237;tl#225;b felszalad a jeges f#233;mfokokon, #233;s k#246;vette a tet#337;re.

Egy j#233;ghideg sz#233;ll#246;k#233;s a n#337; test#233;hez sim#237;totta a h#225;l#243;inget, #233;s #193;rny#233;kban k#233;nyelmetlen#252;l tudatosult, hogy Zorja Polunocsnaja nem visel a ruha alatt semmit.

— Nem zavar a hideg? — k#233;rdezte t#337;le, amikor fel#233;rtek a t#369;zl#233;pcs#337; tetej#233;re #233;s a sz#233;l elkapkodta a szavait.

— Tess#233;k?

A n#337; k#246;zelebb hajolt hozz#225;. Lehelete #233;des volt.

— Azt k#233;rdeztem, nem zavar a hideg?

A n#337; v#225;laszk#233;ppen felemelte az ujj#225;t: v#225;rj. K#246;nnyed#233;n #225;tl#233;pett a p#225;rk#225;nyon, #225;t a lapos tet#337;re. #193;rny#233;k kiss#233; esetlenebb#252;l m#225;szott ut#225;na, #233;s k#246;vette a n#337;t, kereszt#252;l a tet#337;n, a v#237;ztorony #225;rny#233;k#225;ba. Ott egy fapad v#225;rta #337;ket. A n#337; le#252;lt a padra #233;s #193;rny#233;k le#252;lt mell#233;je. A v#237;ztorony elfogta a szelet, ami#233;rt #193;rny#233;k nagyon h#225;l#225;s volt.

— Nem — mondta a n#337;. — Nem zavar a hideg. Ez a napszak az eny#233;m. Legfeljebb annyira #233;rezhetem magam ilyenkor k#233;nyelmetlen#252;l, mint egy hal a m#233;ly v#237;zben.

— Biztosan kedveled az #233;jszak#225;t. — #193;rny#233;k azt k#237;v#225;nta, b#225;rcsak valami b#246;lcsebb, m#233;lyebb #233;rtelm#369; dolgot mondott volna.

— A n#337;v#233;reimnek is megvan a saj#225;t idej#252;k. Zorja Utrenyaja a hajnal#233;. Az #243;haz#225;ban #337; szokta kinyitni a kaput, hogy aty#225;nk kihajthasson a… #246;#246;#246;, elfelejtettem a sz#243;t… olyan, mint egy kocsi, csak Lovak vannak el#337;tte…

— Szek#233;r?

— A szeker#233;vel. Aty#225;nk kihajtott a kapun a szeker#233;vel. #201;s Zorja Vecsernaja, #337; sz#252;rk#252;letkor nyitotta a kaput, amikor aty#225;nk visszat#233;rt hozz#225;nk.

— #201;s te?

A n#337; hallgatott. Ajka telt volt, de nagyon fak#243;.

— Nem l#225;ttam aty#225;nkat soha. Aludtam.

— Ez valami betegs#233;g?

A n#337; nem felelt. A v#225;llvon#225;s, m#225;r ha egy#225;ltal#225;n megvonta a v#225;ll#225;t, szinte #233;szrevehetetlen volt.

— Nos. Azt akartad tudni, mit n#233;zek.

— A G#246;nc#246;lszekeret.

A n#337; felemelte a karj#225;t, az #233;gre mutatott #233;s a sz#233;l a test#233;re sim#237;totta a h#225;l#243;inget. A feh#233;r anyagon egy pillanatra s#246;t#233;ten kirajzol#243;dott a mellbimb#243;ja. #193;rny#233;k megborzongott.

— Odin Szekere, #237;gy h#237;vj#225;k n#225;lunk. Meg Nagy Medv#233;nek. Ott, ahonnan j#246;tt#252;nk, #250;gy hissz#252;k, hogy ez egy dolog, nem egy isten, hanem olyan, mint egy isten, egy rossz dolog, #233;s oda van l#225;ncolva azokhoz a csillagokhoz. Ha kiszabadul, felfal mindent a vil#225;gon. #201;s van h#225;rom n#337;v#233;r, akiknek figyelni#252;k kell az eget, eg#233;sz #233;jjel, eg#233;sz nap. #201;s ha megsz#246;kik az a dolog a csillagok k#246;z#252;l, akkor a vil#225;gnak v#233;ge, Pf!, csak #237;gy.

— #201;s az emberek ezt elhitt#233;k?

— Igen. Nagyon r#233;gen.

— #201;s azt n#233;zted, l#225;tod-e a sz#246;rnyet a csillagok k#246;z#246;tt?

— Valami ilyesmit. Igen.

#193;rny#233;k elmosolyodott. Ha nem lenne ennyire hideg, gondolta, m#233;g azt is hihetn#233;, hogy #225;lmodik. Az eg#233;sz olyan volt, mint egy #225;lom.

— Megk#233;rdezhetem, mennyi id#337;s vagy? A n#337;v#233;reid sokkal #246;regebbnek l#225;tszanak.

A n#337; b#243;lintott.

— #201;n vagyok a legfiatalabb. Zorja Utrenyaja reggel sz#252;letett #233;s Zorja Vecsernaja este. #201;n #233;jf#233;lkor sz#252;lettem. #201;n vagyok az #233;jf#233;li testv#233;r: Zorja Polunocsnaja. Van feles#233;ged?

— Meghalt. A m#250;lt h#233;ten, aut#243;balesetben. Tegnap volt a temet#233;se.

— Nagyon sajn#225;lom.

— M#250;lt #233;jjel megl#225;togatott. — Nem is volt neh#233;z kimondani itt, a s#246;t#233;tben, a hold f#233;ny#233;ben; nem volt olyan elk#233;pzelhetetlen, mint nappal.

— Megk#233;rdezted, mit akar?

— Nem. Nem igaz#225;n.

— Tal#225;n meg kellene tenned. Ez a legb#246;lcsebb, amit a halottakt#243;l k#233;rdezhetsz. N#233;ha el#225;rulj#225;k. Zorja Vecsernaja azt mondja, d#225;m#225;zt#225;l Csernoboggal.

— Igen. Nyert #233;s most meg#246;lhet egy p#246;r#246;llyel.

— A r#233;gi id#337;kben felvitt#233;k az embereket a hegy tetej#233;re. A magasba. Bet#246;rt#233;k a kopony#225;jukat egy k#337;vel. Csernobognak.

#193;rny#233;k k#246;r#252;ln#233;zett. Nem, egyed#252;l voltak a tet#337;n.

Zorja Polunocsnaja felnevetett.

— Buta, hiszen nincsen itt. #201;s te is nyert#233;l egy j#225;tszm#225;t. Addig nem fog meg#246;lni, am#237;g ez az eg#233;sz v#233;get nem #233;r. Megmondta, hogy nem. #201;s tudni fogod. Mint a tehenek, akiket meg#246;lt. #336;k mindig tudt#225;k el#337;re. M#225;sk#233;ppen mi #233;rtelme lenne?

— #218;gy #233;rzem — mondta neki #193;rny#233;k —, hogy egy m#225;sik vil#225;gban vagyok, aminek saj#225;t logik#225;ja van. Mint amikor #225;lmodsz, #233;s tudod, hogy vannak szab#225;lyok, amiket nem szeghetsz meg. M#233;g akkor sem, ha nem #233;rted, mit jelentenek. Alkalmazkodnom kell hozz#225;juk, tudod?

— Tudom — mondta a n#337;. J#233;ghideg kez#233;vel megfogta #193;rny#233;k kez#233;t. — Egyszer v#233;delmet kapt#225;l. Mag#225;t a napot. De m#225;r elvesz#237;tetted. Odaadtad m#225;snak. Amit #233;n adhatok, az sokkal gyeng#233;bb v#233;delem. A l#225;ny az, #233;s nem az atya. De minden seg#237;t. Igaz? — A fagyos sz#233;l belekapott feh#233;r haj#225;ba.

— Meg kell k#252;zdenem #233;rte? Vagy d#225;m#225;zunk? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Megcs#243;kolnod sem kell #233;rte — felelte a n#337;. — Csak vedd el t#337;lem a holdat.

— Hogyan?

— Vedd el a holdat.

— Nem #233;rtem.

— Figyelj — mondta Zorja Polunocsnaja. Felemelte a bal kez#233;t #233;s a hold korongja el#233; tartotta, #250;gy, mintha a mutat#243;ujja #233;s a h#252;velykje k#246;z#233; szor#237;tan#225;. Azt#225;n l#225;gy mozdulattal megr#225;ntotta. Egy pillanatra #250;gy t#369;nt, mintha leszedte volna a holdat az #233;gr#337;l, de azt#225;n #193;rny#233;k l#225;tta, hogy a hold m#233;g mindig odafent ragyog. Zorja Polunocsnaja kinyitotta a kez#233;t, #233;s egy ez#252;stdoll#225;rt tartott a k#233;t ujja k#246;z#246;tt, rajta Szabads#225;g #250;rn#337; k#233;pm#225;s#225;val.

— Ezt b#225;mulatosan csin#225;ltad — mondta #193;rny#233;k. — Nem is l#225;ttam, mikor rejtetted a tenyeredbe. #201;s nem tudom, hogy volt az az utols#243; mozdulat.

— Nem rejtettem a tenyerembe — mondta a n#337;. — Elvettem. #201;s most odaadom neked, hogy vigy#225;zz r#225;. Tess#233;k. Ezt ne add oda m#225;snak.

A n#337; #193;rny#233;k jobb tenyer#233;be ejtette az #233;rm#233;t #233;s #246;sszez#225;rta k#246;r#252;l#246;tte az ujjait. A p#233;nz hideg volt. Zorja Polunocsnaja el#337;rehajolt, ujj#225;val lecsukta #193;rny#233;k szem#233;t, #233;s puha cs#243;kot lehelt mindk#233;t szemh#233;j#225;ra.

#193;rny#233;k a d#237;v#225;nyon #233;bredt, teljesen fel#246;lt#246;zve. Az ablakon v#233;kony cs#237;kban bet#369;z#246;tt a napsug#225;r, #233;s porszemek t#225;ncoltak a f#233;nyben.

Felkelt #233;s az ablakhoz s#233;t#225;lt. A nappali f#233;nyben a szoba sokkal kisebbnek t#369;nt.

Amikor kihajolt az alakon #233;s len#233;zett az utc#225;ra, azonnal tudta, mi az, ami m#250;lt #233;jjel zavarta. Odakint nem volt semmilyen t#369;zl#233;pcs#337;: se erk#233;ly, se rozsd#225;sod#243; f#233;ml#233;tra.

#201;s m#233;gis szorosan markolt a tenyer#233;ben valamit, ami olyan f#233;nyes #233;s csillog#243; volt, mintha most ker#252;lt volna ki a p#233;nzverd#233;b#337;l, egy 1922-es ez#252;stdoll#225;rt, Szabads#225;g #250;rn#337; arck#233;p#233;vel.

— #211;. Sz#243;val fel#233;bredt#233;l — sz#243;lt be Szerda az ajt#243;n. — Az j#243;. K#233;rsz k#225;v#233;t? Megy#252;nk bankot rabolni.

Amit igaz#225;n fontos meg#233;rteni az amerikai t#246;rt#233;nelemmel kapcsolatban — #237;rta Ibis #250;r b#337;rk#246;t#233;ses napl#243;j#225;ba —, az, hogy az eg#233;sz kital#225;ci#243;, v#225;zlatszer#369;en leegyszer#369;s#237;tett t#246;rt#233;net a gyermekek sz#225;m#225;ra, vagy azoknak, akik hamar elunj#225;k magukat. Nagyr#233;szt ellen#337;rizetlen, nincsen rendesen sem kital#225;lva, sem #225;tgondolva, mind#246;ssze ismerteti a l#233;nyeget, de nem maga a l#233;nyeg. Sz#233;p t#246;rt#233;net — folytatta, #233;s csak egy pillanatnyi sz#252;netet tartott, am#237;g a tintatart#243;ba m#225;rtotta a tollat #233;s #246;sszeszedte gondolatait —, hogy Amerik#225;t zar#225;ndokok alap#237;tott#225;k, akik szabadon akartak hinni abban, amit fontosnak tartottak, hogy elj#246;ttek az #250;j kontinensre, #233;s szaporodtak #233;s gyarapodtak #233;s belakt#225;k az #252;res f#246;ldeket.

Igazs#225;g szerint az amerikai kol#243;ni#225;k legal#225;bb ugyanennyire szolg#225;ltak szem#233;tlerak#243;k#233;nt, menek#252;l#233;sk#233;nt, a feled#233;s helysz#237;nek#233;nt is. Azokban az id#337;kben, amikor Londonban tizenk#233;t penny ellop#225;s#225;#233;rt b#225;rkit felh#250;zhattak Tyburn h#225;rom#225;g#250; bit#243;j#225;ra, az amerikai gyarmatok az irgalom a m#225;sodik es#233;ly jelk#233;p#233;v#233; v#225;ltak. De a deport#225;l#225;s k#246;r#252;lm#233;nyeit ismerve akadtak n#233;h#225;nyan, akik ink#225;bb a lombtalan fa #225;g#225;t v#225;lasztott#225;k, #233;s addig bok#225;ztak a leveg#337;ben, am#237;g v#233;gleg el nem csendesedtek. Deport#225;l#225;snak nevezt#233;k: #246;t #233;vre, t#237;z #233;vre, #233;letfogytig sz#243;lt. Ez volt az #237;t#233;let.

Eladtak egy kapit#225;nynak, aki bezs#250;folt a haj#243;j#225;ra, a t#246;bbiek k#246;z#233;, mint egy rabszolg#225;t, #233;s elvitt a Nyugat-Indi#225;k gyarmataira; ott #337; adott el szerz#337;d#233;ses munk#225;sk#233;nt annak, aki hajland#243; volt fizetni #233;rted, #233;s addig dolgozt#225;l n#225;la, m#237;g a szerz#337;d#233;sed le nem j#225;rt. De legal#225;bb nem kellett egy angol b#246;rt#246;nben nyomorognod (mert akkoriban csak addig maradt#225;l b#246;rt#246;nben, m#237;g fel nem mentettek, el nem vittek onnan, vagy fel nem akasztottak: nem l#233;tezett olyasmi, hogy b#246;rt#246;nb#252;ntet#233;s), #233;s szerencs#233;t pr#243;b#225;lhatt#225;l ebben az #250;j vil#225;gban. Ezenk#237;v#252;l megpr#243;b#225;lhattad megvesztegetni a haj#243;skapit#225;nyt, hogy vigyen vissza Angli#225;ba, m#233;g a b#252;ntet#233;sed let#246;lt#233;se el#337;tt. T#246;bben megtett#233;k. #201;s ha otthon elcs#237;ptek a hat#243;s#225;gok — ha megl#225;tott #233;s feladott egy r#233;gi ellens#233;ged vagy egy bar#225;tod, akinek elint#233;znival#243;ja akadt veled —, egy szempillant#225;s alatt felk#246;t#246;ttek.

Mindez felid#233;zi bennem — folytatta kis sz#252;net ut#225;n, mialatt felt#246;lt#246;tte az asztalon #225;ll#243; tintatart#243;t a szekr#233;nyb#337;l el#337;vett m#233;lybarna tint#225;val, #233;s ism#233;t belem#225;rtotta a toll#225;t — Essie Tregowan t#246;rt#233;net#233;t, aki Cornwallben, egy sz#233;lf#250;tta, apr#243; hegyi faluban sz#252;letett, Anglia d#233;lnyugati r#233;sz#233;n, ahol a csal#225;dja id#337;tlen id#337;k #243;ta #233;lt. Apja hal#225;sz volt #233;s azt rebesgett#233;k r#243;la, a roncsfosztogat#243;k k#246;z#233; tartozott, akik magas szikl#225;kon gy#250;jtottak f#233;nyt, amikor viharos sz#233;l d#252;h#246;ng#246;tt, #233;s z#225;tonyra csalt#225;k a haj#243;kat a rakt#233;rben sz#225;ll#237;tott #225;ru#233;rt. Essie anyja szak#225;csn#337; volt a f#246;ldes#250;r h#225;z#225;ban, ahol tizenk#233;t #233;ves kor#225;ban Essie is dolgozni kezdett szobal#225;nyk#233;nt. Sov#225;ny, apr#243; teremt#233;s volt, hatalmas barna szemekkel #233;s barna hajjal; #233;s nem dolgozott t#250;l kem#233;nyen, mert #225;lland#243;an elszelelt, hogy mindenf#233;le t#246;rt#233;neteket hallgasson apiskie-kr#337;l meg a sprigganokr#243;l, ha akadt valaki, aki hajland#243; volt mes#233;lni neki: mes#233;lni apiskie-kr#337;l meg a sprigganokr#243;l, a l#225;pvid#233;k fekete kuty#225;ir#243;l, meg a Csatorna f#243;katest#369; asszonyair#243;l. B#225;r a f#246;ldes#250;r csak kacagott az eff#233;le babonas#225;gon, a konyhan#233;p #233;jszak#225;ra mindig kitett egy porcel#225;ncs#233;sz#233;t, a legs#369;r#369;bb tejjel megt#246;ltve, ott hagyt#225;k az ajt#243; el#337;tt a piskie-knek.

Eltelt n#233;h#225;ny #233;v, #233;s Essie nem volt m#225;r sov#225;ny, apr#243; teremt#233;s, hanem kellemesen g#246;mb#246;lyded lett, mint a z#246;ld tenger l#225;gyan h#246;mp#246;lyg#337; hull#225;mai, #233;s barna szeme nevetett, #233;s gesztenyebarna haja d#250;s volt #233;s g#246;nd#246;r. Essie szeme megpihent a Rugbyb#337;l hazat#233;rt Bartholomew ifi#250;ron, a f#246;ldes#250;r tizennyolc #233;ves fi#225;n, #233;s #233;jjel kiment az erd#337; sz#233;l#233;n #225;ll#243; k#337;oszlopokhoz #233;s kitette a Bartholomew vacsor#225;j#225;b#243;l megmaradt keny#233;rdarabot, amit saj#225;t kit#233;pett hajsz#225;l#225;val k#246;t#246;tt #225;t. #201;s m#225;snap, amikor Essie a kandall#243;t tiszt#237;totta az ifi#250;r szob#225;j#225;ban, Bartholomew odal#233;pett hozz#225; besz#233;lgetni, #233;s elismer#337; pillant#225;ssal m#233;rte v#233;gig, #233;s a szeme veszedelmesen k#233;k volt, mint az #233;gbolt a k#246;zelg#337; vihar el#337;tt.

Olyan vesz#233;lyes tekintete volt, mondta Essie Tregowan.

Bartholomew eg#233;szen hamar elutazott Oxfordba, #233;s amikor Essie m#225;r nem takargathatta t#246;bb#233; #225;ldott #225;llapot#225;t, elbocs#225;tott#225;k. De a gyermek halva sz#252;letett #233;s Essie #233;desanyja kedv#233;#233;rt, aki remek szak#225;csn#337; volt, a f#246;ldes#250;r feles#233;ge r#225;besz#233;lte a f#233;rj#233;t, hogy vegy#233;k vissza az egykori szobal#225;nyt konyhal#225;nynak.

De Essie Bartholomew ir#225;nt #233;rzett szerelme elm#250;lt, meggy#369;l#246;lte az eg#233;sz csal#225;dot, #233;s m#233;g abban az #233;vben #250;j udvarl#243;t tal#225;lt mag#225;nak a szomsz#233;d falub#243;l, akit Josiah Hornernek neveztek #233;s nem volt t#250;ls#225;gosan j#243; h#237;re. #201;s az egyik #233;jszaka, amikor az eg#233;sz csal#225;d aludt, Essie felkelt az #233;jszaka k#246;zep#233;n, kireteszelte a h#225;ts#243; ajt#243;t #233;s beengedte a szeret#337;j#233;t. M#237;g a csal#225;d h#225;bor#237;tatlanul aludt, a f#233;rfi kifosztotta a h#225;zat.

A gyan#250; azonnal a h#225;zbeliekre terel#337;d#246;tt, hiszen nyilv#225;nval#243; volt, hogy valakinek ki kellett nyitnia az ajt#243;t (mert a f#246;ldes#250;r feles#233;ge eml#233;kezett r#225;, hogy saj#225;t kez#369;leg reteszelte be), #233;s ez a valaki tudta, hol tartja az #250;r az ez#252;st#246;t, hol vannak a p#233;nzes fi#243;kok #233;s a v#225;lt#243;k. Azonban Essie hat#225;rozottan tagadott #233;s semmit nem bizony#237;tottak r#225;, m#237;g Josiah Horner uras#225;got el nem kapt#225;k egy exeteri szat#243;csn#225;l, ahol az #250;r v#225;lt#243;j#225;val akart fizetni. A f#246;ldes#250;r felismerte a saj#225;t v#225;lt#243;j#225;t, #233;s Horner meg Essie b#237;r#243;s#225;g el#233; ker#252;lt.

A helyi esk#252;dtsz#233;k el#237;t#233;lte Hornert, #233;s amint azt a korabeli arg#243;ban olyan kegyetlen#252;l #233;s nemt#246;r#337;d#246;m m#243;don nevezt#233;k, elmeszelt#233;k, de a b#237;r#243; sz#237;ve megesett Essie-n fiatal kora #233;s gesztenyebarna haja miatt, #233;s h#233;t #233;v deport#225;l#225;sra #237;t#233;lte. A le#225;nyt egy Neptune nev#369; haj#243; vitte Karolin#225;ba, ami bizonyos Clarke kapit#225;ny parancsnoks#225;ga alatt #225;llt; #233;s #250;tk#246;zben #246;sszesz#246;vetkezett a nevezett kapit#225;nnyal, #233;s r#225;vette, hogy a feles#233;gek#233;nt vigye vissza Angli#225;ba, Londonba, ahol senki sem ismerte. Miut#225;n az embersz#225;ll#237;tm#225;nyt gyapj#250;ra meg doh#225;nyra cser#233;lt#233;k, b#233;k#233;s #233;s boldog haza#250;t v#225;rt a kapit#225;nyra #233;s #250;jdons#252;lt menyasszony#225;ra, akik olyanok voltak, mint k#233;t galamb vagy k#233;t udvarl#243; pillang#243;, egy pillanatra sem tudt#225;k meg#225;llni, hogy ne sim#237;tsanak v#233;gig egym#225;son #233;s ne halmozz#225;k el egym#225;st apr#243; aj#225;nd#233;kokkal vagy bec#233;z#337; szavakkal.

Amikor meg#233;rkeztek Londonba, Clarke kapit#225;ny az #233;desanyj#225;hoz k#246;lt#246;ztette Essie-t, #233;s az asszony minden tekintetben #250;gy b#225;nt vele, mint fia #250;j feles#233;g#233;vel. Nyolc h#233;ttel k#233;s#337;bb a Neptune ism#233;t vitorl#225;t bontott, #233;s a gesztenyebarna haj#250; csinos, fiatal feles#233;g a m#243;l#243;r#243;l integetett ut#225;na. Azt#225;n visszament any#243;sa h#225;z#225;ba, ahol az id#337;s h#246;lgy t#225;voll#233;t#233;t kihaszn#225;lva mag#225;hoz vett egy nagy v#233;g selymet, n#233;h#225;ny aranyp#233;nzt #233;s egy ez#252;stfazekat, amiben az #246;regasszony a gombokat tartotta, majd elt#369;nt London #250;tveszt#337;j#233;ben.

A r#225;k#246;vetkez#337; k#233;t #233;vben Essie-b#337;l tapasztalt bolti szarka v#225;lt, hatalmas szokny#225;ja sz#225;molatlan b#369;ntett#233;t elleplezte, f#337;k#233;nt azt, amikor v#233;g selymeket meg csipk#233;t lopott; #233;s az utols#243; cseppig ki#233;lvezte az #233;letet. Essie #250;gy gondolta, azt, hogy #233;p b#337;rrel meg#250;szta #233;lete minden egyes viszontags#225;g#225;t, csak a gyermekkori mes#233;k teremtm#233;nyeinek k#246;sz#246;nhette, a piskie-knek (mert bizonyos volt benne, hogy befoly#225;suk eg#233;szen Londonig el#233;r), #233;s minden #233;jjel egy t#225;lka tejet tett az ablakp#225;rk#225;nyra, hab#225;r a bar#225;tai csak nevettek rajta; de Essie nevetett utolj#225;ra, mert a bar#225;tai elkapt#225;k a himl#337;t meg a kank#243;t, m#237;g #337; mindv#233;gig b#225;mulatos eg#233;szs#233;gnek #246;rvendett.

Egy h#237;j#225;n h#250;sz#233;ves volt, amikor a sors aljas m#243;don les#250;jtott r#225;: a K#233;t Villa fogad#243;ban #252;ld#246;g#233;lt a Fleet Streeten, a Bell Yardban, amikor bel#233;pett az ajt#243;n egy fiatalember, minden jel szerint egyenesen az egyetemr#337;l, #233;s letelepedett a kandall#243; mell#233;. „Oh#243;! Ez a k#246;v#233;r galamb kopaszt#225;sra v#225;r” — gondolja Essie mag#225;ban, #233;s oda#252;l mell#233;, a f#252;l#233;be s#250;gja, milyen j#243;v#225;g#225;s#250; ifj#250;, egyik kez#233;vel simogatni kezdi a t#233;rd#233;t, mialatt a m#225;sikkal #243;vatosan a zseb#243;r#225;j#225;t pr#243;b#225;lja kitapintani. #201;s akkor a fiatalember Essie arc#225;ba n#233;zett, #233;s Essie sz#237;ve elszorult, mert az ifj#250; szeme veszedelmesen k#233;k volt, mint az #233;gbolt a k#246;zelg#337; vihar el#337;tt #233;s akkor Barthalomew ifi#250;r kimondta a nev#233;t.

A newgate-i b#246;rt#246;nbe vitt#233;k, #233;s az volt ellene a v#225;d, hogy megsz#246;k#246;tt a deport#225;l#225;sb#243;l. Amikor b#369;n#246;snek tal#225;lt#225;k, senki sem d#246;bbent meg azon, hogy Essie kegyelmet k#233;rt, mondv#225;n, gyermekkel visel#337;s, hab#225;r a fel#252;gyel#337; asszonys#225;gok, akik az eff#233;le #225;ll#237;t#225;sokat kivizsg#225;lt#225;k (#233;s leggyakrabban alaptalannak tal#225;lt#225;k #337;ket), meglep#337;dtek, amikor be kellett ismerni#252;k, hogy Essie val#243;ban #225;llapotos; de azt soha nem #225;rulta el, kit#337;l sz#225;rmazik a gyermek.

A hal#225;los #237;t#233;letet #250;jfent deport#225;l#225;sra v#225;ltozatt#225;k, ez alkalommal #233;letfogytiglan.

Most a Sea-Maiden fed#233;lzet#233;n l#225;tta meg a tengert. K#233;tsz#225;z fegyenc utazott ezen a haj#243;n, akiket #250;gy zs#250;foltak #246;ssze a rakt#233;rben, mint a piacra sz#225;nt, k#246;v#233;r diszn#243;kat. Tombolt k#246;zt#252;k a l#225;z #233;s a hasmen#233;s; alig volt annyi hely#252;k, hogy le#252;ljenek, fek#252;dni pedig m#233;g kev#233;sb#233; tudtak; a rakt#233;r v#233;g#233;ben egy asszony belehalt a sz#252;l#233;sbe, #233;s az emberek annyira szorosan kuporogtak egym#225;s mellett, hogy m#233;g a test#233;t sem tudt#225;k el#337;re adni, ez#233;rt a csecsem#337;vel egy#252;tt kituszkolt#225;k az egyik apr#243; ablakon, ki a sz#252;rke, tajt#233;kos tengerbe. Essie a nyolcadik h#243;napban j#225;rt, #233;s csodasz#225;mba ment, hogy nem vesz#237;tette el a bab#225;t, de m#233;gis #237;gy t#246;rt#233;nt.

#201;lete h#225;tral#233;v#337; #233;veiben gyakran gy#246;t#246;rt#233;k r#233;m#225;lmok, amikor azt #225;lmodta, ism#233;t a haj#243;n van, #233;s ilyenkor sikoltva #233;bredt, a rakt#233;r #237;z#233;vel #233;s b#369;z#233;vel a tork#225;ban.

A Sea-Maiden a virginai Norfolkban vetett horgonyt, ahol egy kis#252;ltetv#233;nyes, egy John Richardson nevezet#369; doh#225;nytermeszt#337; fizette ki Essie szerz#337;d#233;s#233;t, mert a feles#233;ge egy h#233;ttel a kisl#225;nyuk sz#252;let#233;se ut#225;n belehalt a gyermek#225;gyi l#225;zba, #233;s a f#233;rfinak sz#252;ks#233;ge volt valakire, aki szoptat#243;s dajkak#233;nt meg szobal#225;nyk#233;nt elv#233;gzi a tennival#243;kat a birtokon.

#205;gy h#225;t Essie fi#250;gyermeke, akit Anthonynak nevezett — mint mondotta, n#233;hai f#233;rje, a gyermek atyja ut#225;n (hiszen tudta, hogy nincsen senki, aki #225;ll#237;t#225;s#225;t k#233;ts#233;gbe vonhatn#225;, #233;s tal#225;n t#233;nyleg ismert valaha egy Anthony nev#369; f#233;rfit) —, Phyllida Richardsonnal egy#252;tt szopta #233;desanyja csecseit, de Essie mindig a gazd#225;ja gyermek#233;t etette meg el#337;sz#246;r, akib#337;l eg#233;szs#233;ges le#225;ny lett, magas #233;s er#337;s, m#237;g saj#225;t fi#225;b#243;l, akinek be kellett #233;rnie a marad#233;kkal, gyenge, s#225;pk#243;ros gyerek v#225;lt.

#201;s ahogy a gyermekek cseperedtek, a tejjel egy#252;tt Essie mes#233;it is magukba sz#237;vt#225;k: a r#233;mkoppant#243;kr#243;l meg a k#233;ksipk#225;sokr#243;l, akik lent #233;lnek a b#225;ny#225;ban; a Bucc#225;r#243;l, a f#246;ld legravaszabb szellem#233;r#337;l, aki j#243;val vesz#233;lyesebb a v#246;r#246;s sapk#225;s, pisze piskie-kn#233;l, akiknek a f#246;venyen hagyt#225;k az aznap els#337;nek kifogott halat, #233;s arat#225;skor egy szeletet tettek a legel#337;re a frissen s#252;t#246;tt keny#233;rb#337;l, hogy gazdag legyen a term#233;s; mes#233;lt nekik az almafaemberekr#337;l — azokr#243;l a v#233;n f#225;kr#243;l, akik besz#233;lni is tudtak, ha #250;gy tartotta a kedv#252;k, #233;s b#233;k#237;t#233;sk#233;ppen friss almaborral kellett meg#246;nt#246;zni a gy#246;kereiket az #233;v fordul#243;j#225;n, ha a k#246;vetkez#337; #233;vben is j#243; sz#252;retet akartak t#337;l#252;k. M#233;z#233;des cornwalli kiejt#233;s#233;vel r#233;gi rigmust d#250;dolt nekik arr#243;l, mely f#225;kat tan#225;csos elker#252;lni:

Borong#243;s a szil

A t#246;lgy gy#369;l#246;lk#246;d#337;

De a f#369;zfaember #250;tnak indul

Ha itt az estid#337;

Ilyen dolgokr#243;l mes#233;lt nekik, #233;s #337;k elhitt#233;k, mert Essie hitt azokban.

A farm felvir#225;gzott, #233;s Essie Tregowan porcel#225;ncs#233;sz#233;ben tejet tett ki a h#225;ts#243; ajt#243; el#233;, minden #233;jjel, a piskie-knek. #201;s nyolc h#243;nap m#250;lva John Richardson csendesen bekopogtatott Essie h#225;l#243;szob#225;j#225;ba #233;s azt k#233;rte t#337;le, adja meg neki azt, amit az asszonyn#233;p a f#233;rfiembernek megadhat, #233;s Essie elmondta neki, mennyire megd#246;bbentette #233;s megb#225;ntotta ezzel #337;t, a szeg#233;ny #246;zvegyet, egy szerz#337;d#233;ses szolg#225;l#243;t, aki nem t#246;bb egy rabszolg#225;n#225;l, #233;s most szajhak#233;nt oda kellene adnia mag#225;t annak az embernek, akit olyan nagyra tartott — #233;s egy szerz#337;d#233;ses szolg#225;l#243; m#233;g csak nem is h#225;zasodhat, #233;s fel sem foghatja, mik#233;ppen gondolta az #250;r, hogy #237;gy megk#237;nozhat egy fegyenck#233;nt deport#225;lt le#225;nyt — #233;s mogyor#243;barna szem#233;ben k#246;nnyek csillogtak. #205;gy v#233;g#252;l Richardson volt az, aki bocs#225;natot k#233;rt, #233;s az #252;gy v#233;gkimenetele az lett, hogy azon a forr#243; ny#225;ri #233;jszak#225;n, azon a folyos#243;n John Richardson f#233;l t#233;rdre ereszkedett el#337;tte #233;s meg#237;g#233;rte, hogy v#233;get vett a szolgal#233;tnek, #233;s #252;nnep#233;lyesen megk#233;rte a kez#233;t. Essie ugyan elfogadta az aj#225;nlatot, m#233;gsem aludt vele egyetlen alkalommal sem, m#237;g t#246;rv#233;nyesen #246;ssze nem adt#225;k #337;ket, minekut#225;na az apr#243; padl#225;sszob#225;b#243;l #225;thurcolkodott a gazda h#225;l#243;szob#225;j#225;ba a h#225;z el#252;ls#337; traktus#225;ban; #233;s ha Richardson gazd#225;t n#233;h#225;ny bar#225;tja, illetve azok feles#233;gei leveg#337;nek is n#233;zt#233;k, amikor tal#225;lkoztak vele a v#225;rosban, a legt#246;bben azon a v#233;lem#233;nyen voltak, hogy az #250;j Richardson asszonys#225;g fenem#243;d takaros feh#233;rcsel#233;d, #233;s Johnnie Richardson j#243; v#225;s#225;rt csin#225;lt.

Egy #233;ven bel#252;l Essie #250;jabb gyermeket sz#252;lt, egy m#225;sik fi#250;t, de #337; sz#337;ke volt, mint az apja meg a f#233;ltestv#233;re, #233;s Johnnak nevezt#233;k el, az apja ut#225;n.

A h#225;rom gyermek vas#225;rnaponk#233;nt meghallgatta a v#225;ndorpr#233;dik#225;tor besz#233;d#233;t a helyi templomban, #233;s a par#225;nyi iskol#225;ban a t#246;bbi kisbirtokos gyerekeivel egy#252;tt megtan#237;tott#225;k #337;ket a bet#369;vet#233;sre meg a sz#225;mol#225;sra; k#246;zben Essie gondoskodott r#243;la, hogy megismerj#233;k a piskie-k titkait, a legfontosabbat mind k#246;z#252;l: #337;k v#246;r#246;s #252;st#246;k#369; emberek voltak, orruk pisze, #246;lt#246;z#233;k#252;k #233;s a szem#252;k z#246;ld, ak#225;r a foly#243;, m#243;k#225;s, kancsal alakok, akik, ha kedv#252;k tartotta, megp#246;rgettek, megforgattak, t#233;v#250;tra csaltak, hacsak nem volt a zsebedben s#243; vagy egy keny#233;rdarab. Amikor a gyerekek iskol#225;ba mentek, egyik zseb#252;kben csipetnyi s#243;t, a m#225;sikban darabka kenyeret vittek magukkal, az #233;let #233;s a f#246;ld v#233;ns#233;ges szimb#243;lumait, hogy biztons#225;gban haza#233;rjenek, #233;s mindig #237;gy is t#246;rt#233;nt.

A gyerekek a buja virginai dombok k#246;z#246;tt serd#252;ltek fel, sud#225;r #233;s izmos fiatalok lettek (b#225;r Anthony, Essie els#337;sz#252;l#246;tt fia, mindig gyeng#233;bb volt, s#225;patag, #233;s hajlamos volt a betegesked#233;sre), #233;s a Richardson csal#225;d boldogan #233;ldeg#233;lt; #233;s Essie #250;gy szerette a f#233;rj#233;t, ahogyan csak t#337;le tellett. Tizedik #233;ve voltak h#225;zasok, amikor John Richardsonnak begyulladt a foga, olyannyira, hogy a f#225;jdalom miatt leesett a l#243;r#243;l. Elvitt#233;k a legk#246;zelebbi v#225;rosba, de elk#233;stek, #233;s a v#233;rm#233;rgez#233;s miatt elfeketedett arccal, ny#246;sz#246;r#246;gve halt meg, #233;s a kedvenc f#369;zf#225;ja alatt helyezt#233;k nyugalomra.

A tanya ir#225;ny#237;t#225;sa az #246;zvegy Richardsonn#233;ra maradt, m#237;g f#233;rje k#233;t gyermeke feln#337;tt#233; nem v#225;lik: #233;vr#337;l #233;vre int#233;zte a szerz#337;d#233;ses szolg#225;k meg a rabszolg#225;k dolgait #233;s learatta a doh#225;nyterm#233;st; szilveszter #233;jszak#225;j#225;n almabort #246;nt#246;tt az almaf#225;k gy#246;ker#233;re, arat#225;s idej#233;n mindig hagyott egy darab frissen s#252;t#246;tt kenyeret a mez#337;n, mint ahogyan a cs#233;sze tejet is mindig kitette a h#225;ts#243; ajt#243;hoz. A farm virult, #233;s Richardson #246;zvegy#233;t #250;gy tartott#225;k sz#225;mon, mint aki kem#233;nyen alkudozik ugyan, de mindig kiv#225;l#243; az #225;ruja, #233;s sohasem ad selejtet a j#243; port#233;k#225;#233;rt cser#233;be.

Minden nagyon j#243;l ment t#237;z #250;jabb #233;vig, de akkor rossz esztend#337; k#246;vetkezett, mert Anthony, Essie fia, meg#246;lte a f#233;ltestv#233;r#233;t, Johnnie-t egy heves veszeked#233;s sor#225;n, ami a farm j#246;v#337;je #233;s Phyllida kih#225;zas#237;t#225;sa miatt robbant ki k#246;z#246;tt#252;k. N#233;h#225;nyan azt mondt#225;k, nem akarta meg#246;lni az #246;ccs#233;t, csak egy ostoba #252;t#233;s volt, ami telibe tal#225;lt, #233;s voltak, akik m#225;sk#233;ppen mes#233;lt#233;k. Anthony elmenek#252;lt #233;s Essie a f#233;rje mell#233; temette legifjabb gyermek#233;t. Akkor n#233;h#225;nyan azt rebesgett#233;k, Anthony Bostonba menek#252;lt, m#225;sok #250;gy v#233;lt#233;k, d#233;lnek indult, Florid#225;ba, #233;desanyja pedig azt gondolta, haj#243;ra sz#225;llt Anglia fel#233;, hogy Gy#246;rgy kir#225;ly sereg#233;be bel#233;pve hadba vonuljon a l#225;zad#243; sk#243;tok ellen. De most, hogy mindk#233;t fi#225;t elvesz#237;tette, a farm #252;res #233;s szomor#250; hely lett, #233;s Phyllida #250;gy s#243;hajtozott, #250;gy em#233;sztette mag#225;t, mint akinek meghasadt a sz#237;ve, #233;s b#225;rmit is tett a mostohaanyja, k#233;ptelen volt ism#233;t mosolyt csalni az arc#225;ra.

Viszont ak#225;r meghasadt a sz#237;ve, ak#225;r nem, sz#252;ks#233;g#252;k volt egy f#233;rfiemberre a farmon, #237;gy h#225;t Phyllida feles#233;g#252;l ment Harry Soameshez, aki szakm#225;ja szerint haj#243;#225;cs volt, de belef#225;radt a tengeri #233;letbe, #233;s arr#243;l #225;br#225;ndozott, a sz#225;razf#246;ld#246;n folytatja tov#225;bb, egy olyan farmon, mint ahol Lincolshire-ben feln#337;tt. A Richardson-tanya ugyan kev#233;ss#233; hasonl#237;tott ahhoz, de Harry Soames el#233;g hasonl#243;s#225;got tal#225;lt, hogy boldog legyen. Phyllid#225;nak #233;s Harrynek #246;t gyermeke sz#252;letett, akik k#246;z#252;l h#225;rman #233;letben is maradtak.

Az #246;zvegy Richardsonn#233;nak nagyon hi#225;nyoztak a fiai, ak#225;rcsak a f#233;rje, b#225;r mostanra m#225;r nem volt t#246;bb halov#225;ny eml#233;kn#233;l, egy sz#337;ke f#233;rfi, aki kedvesen b#225;nt vele. Phyllida gyerekei Essie-hez j#246;ttek mes#233;ket hallgatni, #233;s #337; ilyenkor sz#237;vesen besz#233;lt volna a L#225;pvid#233;k Fekete Kuty#225;ir#243;l, a Mumusr#243;l meg az Almafaemberekr#337;l, de #337;ket mindez nem #233;rdekelte, #337;k csak hagyom#225;nyos mes#233;ket akartak — az #233;gig #233;r#337; paszulyr#243;l, az #243;ri#225;s#246;l#337; szab#243;leg#233;nyr#337;l vagy a Csizm#225;s Kand#250;rr#243;l. Essie #250;gy szerette ezeket a gyerekeket, mint a saj#225;tjait, b#225;r megesett, hogy r#233;gen halott emberek nev#233;n sz#243;l#237;totta #337;ket.

M#225;jus volt #233;s Essie kivitte a sz#233;k#233;t a konyhakertbe, hogy leszedje #233;s kifejtse a bors#243;t, kint a napf#233;nyben, mert b#225;rmennyire is p#225;r#225;s h#337;s#233;g volt Virgini#225;ban, a hideg bevette mag#225;t a csontjaiba, d#233;r ez#252;st#246;zte be a haj#225;t #233;s olyan j#243;lesett egy kis meleg.

Mik#246;zben az #246;zvegy Richardsonn#233; a bors#243;t fejtette v#233;n kez#233;vel, elkalandoztak a gondolatai, #233;s azon t#369;n#337;d#246;tt, milyen csod#225;latos volna, ha m#233;g egyszer sz#252;l#337;f#246;ldje, Cornwall mocsaraiban #233;s s#243;lepte szikl#225;in j#225;rhatna, #233;s esz#233;be jutott gyermekkora, amikor a kavicsos f#246;venyen #252;ld#246;g#233;lve v#225;rta, hogy az apja haj#243;ja visszat#233;rjen a sz#252;rke tengerr#337;l. B#252;tyk#246;s, merev ujjaival sz#233;tnyitotta a bors#243;h#252;velyt, az agyagt#225;lba fejtette a term#233;st #233;s a k#246;t#233;ny#233;be dobta az #252;res h#233;jat. #201;s azon kapta mag#225;t, hogy eml#233;kezik arra, ami olyan r#233;gen nem jutott esz#233;be, r#233;gen elvesztegetett #233;let#233;re: arra, mik#233;nt csent ersz#233;nyeket #233;s emelt el selymeket #252;gyes ujjaival; #233;s most esz#233;be jut a newgate-i fegy#337;r, aki azt mondja neki, hogy a t#225;rgyal#225;s#225;ra csak j#243; tizenk#233;t h#233;t m#250;lva ker#252;l sor, #233;s meg#250;szhatja az akaszt#243;f#225;t, ha v#225;rand#243;s, #233;s milyen csinos pofik#225;ja is van neki — #233;s az, amikor a fal fel#233; fordult #233;s b#225;tran felemelte a szokny#225;j#225;t, mik#246;zben gy#369;l#246;lte mag#225;t #233;s gy#369;l#246;lte a f#233;rfit, de tudta, igaza van; #233;s eml#233;kszik az #233;rz#233;sre, amikor gyarapodni kezdett benne egy #233;let, amivel m#233;g egy kis id#337;re kij#225;tszhatta a hal#225;lt…

— Essie Tregowan? — k#233;rdezte az idegen.

Az #246;zvegy Richardsonn#233; felpillantott #233;s kez#233;vel v#233;dte a szem#233;t a m#225;jusi napf#233;nyt#337;l.

— Ismerem #233;n mag#225;t? — k#233;rdezte. Nem hallott l#233;pteket.

A f#233;rfi tet#337;t#337;l talpig z#246;ldbe #246;lt#246;z#246;tt: piszkosz#246;ld, kock#225;s nadr#225;got viselt, z#246;ld zubbonyt #233;s s#246;t#233;tz#246;ld kab#225;tot. Haja r#233;pav#246;r#246;s volt #233;s f#233;loldalas mosollyal vigyorgott le r#225;. Volt benne valami, ami miatt #246;r#246;m volt r#225;n#233;zni, m#237;g valami m#225;s azt s#250;gta, ez az ember vesz#233;lyes.

— Mondhatjuk #237;gy is — felelte a f#233;rfi.

Kancsal szem#233;vel len#233;zett Essie-re #233;s Essie hunyorogva visszan#233;zett r#225;, h#225;tha felfedez valamit a holdvil#225;gk#233;p#233;n, ami seg#237;thet r#225;j#246;nni, kicsoda val#243;j#225;ban.

Els#337; l#225;t#225;sra olyan fiatal lehetett, mint Essie unok#225;i, m#233;gis egykori nev#233;n sz#243;l#237;totta, #233;s raccsol#243; besz#233;de felid#233;zte sz#252;l#337;f#246;ldje l#225;pvid#233;k#233;t #233;s szikl#225;it.

— Maga cornwalli? — k#233;rdezte a n#337;.

— #218;gy biz’a — felelte a v#246;r#246;s haj#250; f#233;rfi. — Vagyis valaha az voltam, de most itt vagyok ebbe’ az #250;j vil#225;gba’, ahol senki sem tesz ki s#246;rt vagy tejet a magamfajta becs#252;letes fick#243;knak, vagy ak#225;r egy vekni kenyeret, ha elj#246;n az arat#225;s ideje.

Az #246;regasszony megt#225;masztotta az #246;l#233;ben tartott t#225;lat.

— Ha maga az, akinek hiszem — mondta —, akkor nincs mit a szem#233;re vetnem. — A h#225;zb#243;l kihallatszott Phyllida hangja, amint a h#225;zvezet#337;n#337;vel zs#233;mbel#337;d#246;tt.

— Nekem se mag#225;nak — mondta a v#246;r#246;s haj#250; f#233;rfi#250; egy kicsit szomork#225;san —, b#225;r maga hozott engem ide, maga meg m#233;g n#233;h#225;nyan, erre a f#246;ldre, ahol nincs id#337; a var#225;zslatra, #233;s nincs helye a piskie-knek meg az eff#233;le n#233;peknek.

— Sok j#243;t k#246;sz#246;nhetek mag#225;nak — mondta az #246;regasszony.

— J#243;t is, rosszat is — mondta a kancsal idegen. — Olyanok vagyunk, mint a sz#233;l. Mindk#233;t ir#225;nyba f#250;junk.

Essie b#243;lintott.

— Megfogn#225; a kezemet, Essie Tregowan? — #201;s kiny#250;jtotta a karj#225;t. Igencsak szepl#337;s volt, #233;s ugyan Essie szeme nem volt m#225;r a r#233;gi, j#243;l l#225;tta a k#233;zfej#233;t bor#237;t#243; narancss#225;rga sz#337;rsz#225;lakat, amelyek aranysz#237;nben izzottak a d#233;lut#225;ni naps#252;t#233;sben. Essie az ajk#225;ba harapott. Azt#225;n t#233;tov#225;zva megfogta a f#233;rfi kez#233;t b#252;tyk#246;s, #246;reg kez#233;vel.

A teste m#233;g meleg volt, amikor megtal#225;lt#225;k, b#225;r az #233;let m#225;r kisz#246;k#246;tt bel#337;le, #233;s csak a bors#243; fel#233;t siker#252;lt kifejtenie.