"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

#214;T#214;DIK FEJEZET

Azon a szombat reggelen csak Zorja Utrenyaja volt #233;bren, hogy elb#250;cs#250;zzon t#337;l#252;k. #193;tvette Szerda negyven#246;t doll#225;rj#225;t #233;s ragaszkodott hozz#225;, hogy g#246;mb#246;ly#369;, hurkos bet#369;kkel elismerv#233;nyt #237;rjon r#243;la egy lej#225;rt #252;d#237;t#337;ital-utalv#225;ny h#225;tulj#225;ra. Gondosan kisminkelt #246;reg arc#225;val #233;s aranyhaj#225;val teljesen #250;gy festett a reggeli f#233;nyben, mint egy j#225;t#233;kbaba.

Szerda kezet cs#243;kolt neki.

— H#225;l#225;s k#246;sz#246;net a vend#233;gl#225;t#225;s#233;rt, dr#225;ga h#246;lgyem — mondta. — Te #233;s b#225;jos testv#233;reid #246;r#246;kk#233; olyan ragyog#243;ak maradtok, mint az #233;g maga.

— Cs#250;nya v#233;nember! — Megr#225;zta fel#233; az ujj#225;t. Azt#225;n meg#246;lelte a f#233;rfi. — Vigy#225;zz magadra — mondta. — Nem szeretn#233;m azt hallani, hogy #246;r#246;kre elt#369;nt#233;l.

— Engem hasonl#243;k#233;ppen elkeser#237;tene, kedvesem.

Zorja Utrenyaja kezet fogott #193;rny#233;kkal.

— Zorja Polunocsnaja igen j#243; v#233;lem#233;nnyel van r#243;lad — mondta. — Ak#225;rcsak #233;n.

— Ez kedves #246;nt#337;l — mondta #193;rny#233;k. — K#246;sz#246;n#246;m a vacsor#225;t. A n#337; felh#250;zta a szem#246;ld#246;k#233;t.

— #205;zlett? Akkor el kell j#246;nn#246;d #250;jra.

Les#233;t#225;ltak a l#233;pcs#337;n. #193;rny#233;k a kab#225;tzseb#233;be ny#250;lt. Az ez#252;stdoll#225;r hidegen simult a kez#233;be. Nagyobb #233;s nehezebb volt, mint az eddig haszn#225;lt #233;rm#233;k. A klasszikus m#243;dszerrel elt#252;ntette a tenyer#233;ben, leengedte a kez#233;t, azt#225;n kiegyenes#237;tette a karj#225;t, mik#246;zben az #233;rme a tenyere el#252;ls#337; r#233;sz#233;be cs#250;szott. Ott meg#225;llapodott, a mutat#243;ujja #233;s a kisujja k#246;z#246;tt, ahol a lehet#337; legkisebb er#337;kifejt#233;ssel tartotta.

— Ez sim#225;n ment — mondta Szerda.

— M#233;g csak tanulom — mondta #193;rny#233;k. — A technika nagy r#233;sze m#225;r megy. A legnehezebb azt el#233;rni, hogy az emberek a m#225;sik kezemet n#233;zz#233;k.

— Ez #237;gy m#369;k#246;dik?

— Igen — felelte #193;rny#233;k. — Figyelemelterel#233;s. — Az #233;rme al#225; cs#250;sztatta a k#246;z#233;ps#337; ujj#225;t, visszatolta a tenyere h#225;ts#243; r#233;sz#233;be, de elrontotta. A p#233;nz cs#246;r#246;mp#246;lve a l#233;pcs#337;re hullott #233;s elgurult. Szerda lehajolt #233;s felkapta.

— Nem engedheted meg magadnak, hogy ilyen gondatlanul b#225;nj m#225;sok aj#225;nd#233;kaival — mondta. — Az eff#233;le holmikhoz ragaszkodni kell. Nem dob#225;lhatod el #337;ket csak #250;gy. — Szem#252;gyre vette a p#233;nzt, el#337;sz#246;r a sassal d#237;sz#237;tett oldal#225;t, azt#225;n megn#233;zte Szabads#225;g arc#225;t a t#250;loldal#225;n. — Ah, Szabads#225;g #250;rn#337;. H#225;t nem gy#246;ny#246;r#369;? — #193;rny#233;k fel#233; haj#237;totta az #233;rm#233;t, aki elkapta a leveg#337;ben — l#225;tsz#243;lag a bal kez#233;be ejtette, pedig val#243;j#225;ban a jobbj#225;ban maradt —, #233;s #250;gy tett, mintha zsebre v#225;gn#225;. A p#233;nz a jobb kez#233;ben #252;lt, nem t#250;ls#225;gosan rejtve. Megnyugtat#243; #233;rz#233;s volt.

— Szabads#225;g #250;rn#337; — mondta Szerda. — Egy k#252;lf#246;ldi, mint oly sok m#225;s isten, aki az amerikaiak sz#237;v#233;nek kedves. Jelen esetben egy francia n#337;, hab#225;r a franci#225;k, engedve az amerikaiak #233;rz#233;kenys#233;g#233;nek, eltakart#225;k a kebl#233;t, miel#337;tt New Yorknak aj#225;nd#233;kozt#225;k. Szabads#225;g — folytatta, #233;s elfintorodott, amikor megl#225;tta a legals#243; l#233;pcs#337;n hever#337; haszn#225;lt #243;vszert, majd undorodva f#233;lrel#246;kte. — M#233;g a v#233;g#233;n elcs#250;szik rajta valaki. Kit#246;rheti a nyak#225;t — motyogta, megszak#237;tva a monol#243;gj#225;t. — Ak#225;r egy ban#225;nh#233;j, csak rossz #237;zl#233;ssel #233;s ir#243;ni#225;val. — Kil#246;kte az ajt#243;t #233;s arcukba csapott a napf#233;ny. — A Szabads#225;g — b#246;mb#246;lte, mik#246;zben a kocsihoz s#233;t#225;ltak — egy ringy#243;, akit holttestekb#337;l rakott #225;gyon teszel magad#233;v#225;.

— T#233;nyleg? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Id#233;ztem — mondta Szerda. — Valami franci#225;t#243;l. H#225;t ez az, aminek szobrot #225;ll#237;tottak New York kik#246;t#337;j#233;ben: egy szajh#225;nak, aki szerette, ha megh#225;gt#225;k a v#233;rpad fel#233; z#246;ty#246;g#337; szek#233;ren. Tartsd olyan magasra a f#225;kly#225;t, kedvesem, amilyen magasra csak akarod, de att#243;l m#233;g patk#225;nyok vannak a ruh#225;d alatt #233;s hideg sperma csorog a l#225;badon. — Kinyitotta az aut#243; ajtaj#225;t, #233;s az any#243;s#252;l#233;sre mutatott.

— Szerintem gy#246;ny#246;r#369; — mondta #193;rny#233;k, #233;s k#246;zelebbr#337;l is megn#233;zte a p#233;nzt. Szabads#225;g ez#252;starca kicsit Zorja Polunocsnaj#225;ra eml#233;keztette.

— Ez — mondta Szerda, amikor elindultak — a f#233;rfiak #246;r#246;k d#337;res#233;ge. Mindig a l#225;gy h#250;s ut#225;n koslatnak, #233;s nem veszik #233;szre, hogy az eg#233;sz csak csinos csomagol#225;s a csontoknak. Kukaceledel. Kukaceledelhez d#246;rg#246;l#337;z#246;l #233;jszak#225;nk#233;nt. De nem akartalak megb#225;ntani.

#193;rny#233;k m#233;g sohasem l#225;tta Szerd#225;t ilyen k#246;zl#233;kenynek. #218;j f#337;n#246;k#233;re ezek szerint id#337;nk#233;nt r#225;t#246;r a kit#225;rulkoz#225;si roham, amit intenz#237;v hallgat#225;s k#246;vet.

— Sz#243;val nem amerikai vagy? — k#233;rdezte.

— Senki sem amerikai — mondta Szerda. — Eredetileg. Ezt akartam mondani. — Az #243;r#225;j#225;ra pillantott. — M#233;g mindig van n#233;h#225;ny #243;r#225;nk, am#237;g bez#225;rnak a bankok. Mellesleg j#243; munk#225;t v#233;gezt#233;l Csernoboggal a m#250;lt #233;jjel. V#233;g#252;l r#225; tudtam volna venni, hogy j#246;jj#246;n velem, de neked h#225;la, nagyobb odaad#225;ssal csatlakozott, mint amit valaha is kiharcolhattam volna.

— Csak az#233;rt, mert ut#225;na meg#246;lhet.

— Nem sz#252;ks#233;gszer#369;en. Mint arra magad is b#246;lcsen r#225;mutatt#225;l, #246;reg m#225;r, #233;s — tegy#252;k fel — a gyilkos #252;t#233;s egyszer#369;en csak leb#233;n#237;t, semmi t#246;bb. Gy#243;gy#237;thatatlan rokkant leszel. Mily sok minden v#225;rhat m#233;g r#225;d, ha Csernobog #250;r #225;tv#233;szeli a r#225;nk v#225;r#243; neh#233;zs#233;geket.

— Mi#233;rt, ez tal#225;n k#233;rd#233;ses? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, #225;tv#233;ve Szerda st#237;lus#225;t, #233;s ut#225;lta mag#225;t #233;rte.

— Hogy a faszba ne — mondta Szerda. Bekanyarodott egy bank parkol#243;j#225;ba. — Ez — k#246;z#246;lte — a bank, amit ki fogunk rabolni. M#233;g p#225;r #243;r#225;ig nyitva vannak. K#246;sz#246;nj#252;nk be nekik.

Intett #193;rny#233;knak, aki kelletlen#252;l kisz#225;llt a kocsib#243;l. Ha az #246;reg ostobas#225;got akar csin#225;lni, semmi #233;rtelme megmutatni az arc#225;t a kamer#225;nak. De a k#237;v#225;ncsis#225;g er#337;sebb volt #233;s becsalogatta a bankba. A padl#243;t b#225;multa, az orr#225;t d#246;rg#246;lte #233;s mindent megtett, hogy rejtve maradjon az arca.

— Az #233;rt#233;kmeg#337;rz#337; nyomtatv#225;nyait keresem, asszonyom — sz#243;lt oda Szerda a mag#225;nyos p#233;nzt#225;rosn#337;nek.

— Ott, a t#250;loldalon.

— Nagyon j#243;. #201;s ha az #233;jszakai sz#233;fet szeretn#233;m…

— Ugyanaz kell hozz#225;. — A n#337; Szerd#225;ra mosolygott. — Tudja, hol van az #233;jszakai sz#233;f, #233;desem? A bej#225;ratt#243;l balra, a falon.

— H#225;l#225;s k#246;sz#246;net.

Szerda felmarkolt n#233;h#225;ny nyomtatv#225;nyt. B#250;cs#250;z#243;ul a p#233;nzt#225;rosn#337;re vigyorgott #233;s kis#233;t#225;ltak.

Meg#225;llt a j#225;rd#225;n #233;s egy percig nem mozdult, csak t#369;n#337;dve vakargatta a szak#225;ll#225;t. Azt#225;n a falba #233;p#237;tett p#233;nzkiad#243; automat#225;hoz meg az #233;jszakai sz#233;fhez l#233;pett #233;s szem#252;gyre vette #337;ket. #193;tkalauzolta #193;rny#233;kot az #250;t t#250;loldal#225;ra, a szupermarketba, ahol csokol#225;d#233;s j#233;gkr#233;met v#225;s#225;rolt mag#225;nak, #193;rny#233;knak pedig egy poh#225;r forr#243; csokit. A bej#225;rat melletti falon volt egy fizet#337;s telefon, r#246;gt#246;n a kiad#243; szob#225;kat #233;s az otthonra v#225;gyakoz#243; cic#225;kat, kutyusokat bemutat#243; t#225;bla alatt. Szerda feljegyezte a telefonsz#225;mot. Megint #225;tmentek az #250;ton.

— Tudod, mire van most sz#252;ks#233;g#252;nk? — k#233;rdezte hirtelen Szerda. — H#243;ra. J#243;f#233;le, kavarg#243;, ideges#237;t#337; h#243;ra. Gondolj nekem a h#243;ra, rendben?

— He?

— Koncentr#225;lj azokra a felh#337;kre — azokra ott, nyugatra —, #233;s tedd #337;ket nagyobbakk#225;, s#246;t#233;tebbekk#233;. Sz#252;rke #233;gre gondolj #233;s sarkvid#233;ki, tombol#243; sz#233;lre. Gondolj h#243;ra.

— Nem hiszem, hogy sok #233;rtelme lenne.

— Ostobas#225;g. Ha m#225;sra nem is j#243;, legal#225;bb eltereli a gondolataidat — mondta Szerda, #233;s kinyitotta a kocsi ajtaj#225;t. — A Kinko a k#246;vetkez#337;. Siess.

H#243;, gondolta #193;rny#233;k, mik#246;zben a forr#243; csokit szopogatta az any#243;s#252;l#233;sen. H#243; kavarog az #233;gben, hatalmas, sz#233;d#237;t#337;en t#225;ncol#243; pelyhekben #233;s csapatokban, feh#233;r pettyek a vassz#252;rke #233;gen, h#243;, a hideg #233;s a t#233;l #237;ze a nyelveden, habozva lehel cs#243;kot az arcodra, miel#337;tt hal#225;lra dermesztene. Harminccentes h#243;, puha, mint a vattacukor, meseorsz#225;gg#225; v#225;ltozta ja a vil#225;got, minden felismerhetetlen#252;l gy#246;ny#246;r#369; lesz t#337;le…

Szerda mondott neki valamit.

— Hogyan? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Azt mondtam, meg#233;rkezt#252;nk — felelte Szerda. — Valahol m#225;shol j#225;rt#225;l.

— A h#243;ra gondoltam — mondta #193;rny#233;k.

A Kink#243;ban Szerda f#233;nym#225;solatokat k#233;sz#237;tett a banki formanyomtatv#225;nyokr#243;l. Az elad#243;val ott helyben nyomtattatott mag#225;nak k#233;t t#237;zes sorozat n#233;vjegyk#225;rty#225;t. #193;rny#233;k #233;rezte, hogy megf#225;jdult a feje, #233;s valami nem volt rendj#233;n a h#225;t#225;val sem. Lehet, hogy rosszul aludt, #233;s a d#237;v#225;nyon t#246;lt#246;tt #233;jszak#225;nak k#246;sz#246;nhet#337; a fejf#225;j#225;s?

Szerda le#252;lt az egyik sz#225;m#237;t#243;g#233;phez, #237;rt egy levelet #233;s az elad#243; seg#237;ts#233;g#233;vel csin#225;lt n#233;h#225;ny nagybet#369;s falragaszt.

H#243;, gondolta #193;rny#233;k. Fent, a magasban t#246;k#233;letes, apr#243; krist#225;lyok form#225;l#243;dnak a par#225;nyi porszemek k#246;r#252;l, csupa csipkeszer#369;, frakt#225;lis m#369;alkot#225;s. #201;s a h#243;krist#225;lyok pelyhekk#233; tapadnak, mik#246;zben sz#225;lling#243;znak lefel#233;, feh#233;r takar#243;t bor#237;tanak Chicago v#225;ros#225;ra, #233;s a takar#243; egyre csak h#237;zik…

— Tess#233;k — mondta Szerda. A kez#233;be nyomott egy poh#225;r helyi k#225;v#233;t, az ital tetej#233;n f#233;lig felold#243;dott csom#243;ban #250;szk#225;lt a mesters#233;ges tejpor. — Szerintem ennyi el#233;g is lesz, nem?

— Mi lesz el#233;g?

— A h#243;. Nem akarjuk, hogy betemesse a v#225;rost, ugye?

Az #233;g sz#237;ne egys#233;gesen sz#252;rke volt, mint egy csatahaj#243;. Hamarosan havazni fog. Igen.

— De ezt nem #233;n csin#225;ltam, igaz? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Mert nem. Vagy m#233;gis?

— Idd meg a k#225;v#233;dat — mondta Szerda. — Az #237;ze borzalmas, de elm#250;lik t#337;le a fejf#225;j#225;sod. — Azt#225;n m#233;g hozz#225;tette: — Sz#233;p munka volt.

Szerda fizetett, azt#225;n felnyal#225;bolta a leveleket meg a falragaszokat. Felnyitotta a csomagtart#243;t, a pap#237;rokat egy nagy, fekete f#233;mt#225;sk#225;ba tette, amilyet a p#233;nzsz#225;ll#237;t#243; #337;r#246;k is hordanak, #233;s lecsukta a tet#337;t. Egy n#233;vjegyk#225;rty#225;t nyomott #193;rny#233;k kez#233;be.

— Kicsoda A. Haddock, az Al Biztons#225;gi Szolg#225;lat biztons#225;gi f#337;n#246;ke?

— Te.

— A. Haddock?

— Igen.

— Mit jelent az A?

— Alfredo? Alphonse? Augustine? Ambrose? R#225;d b#237;zom.

— #211;. #201;rtem.

— #201;n vagyok James O’Gorman — mondta Szerda. — A bar#225;taimnak Jimmy. L#225;tod? Nekem is van n#233;vjegyem.

Besz#225;lltak a kocsiba. Szerda azt mondta:

— Ha k#233;pes vagy ugyanolyan j#243;l koncentr#225;lni A. Haddockra, mint a h#243;ra, rengeteg p#233;nz#252;nk lesz, amib#337;l ma #233;jjel megvend#233;gelhetj#252;k a bar#225;taimat.

— Nem megyek vissza a b#246;rt#246;nbe.

— Nem is kell.

— Azt hittem, megegyezt#252;nk, hogy nem csin#225;lok semmilyen illeg#225;lis dolgot.

— Nem fogsz. Val#243;sz#237;n#369;leg seg#237;ts#233;get ny#250;jtasz egy apr#243;cska konspir#225;ci#243; v#233;grehajt#225;s#225;ban, melynek k#246;vetkezt#233;ben nyilv#225;nval#243;an lopott p#233;nz birtokosa leszel, de b#237;zz#225;l bennem, olyan #225;rtatlanul j#246;ssz ki az eg#233;szb#337;l, mint a ma sz#252;letett b#225;r#225;ny.

— Azel#337;tt vagy azut#225;n, hogy a v#233;n, szl#225;v Charles Atlas[2] egyetlen csap#225;ssal bez#250;zza a fejemet?

— Romlik m#225;r a szeme — mondta Szerda. — Nagy es#233;llyel el sem tal#225;l. No, m#233;g mindig van egy kis id#337;nk — hiszen a bankok d#233;lben z#225;rnak szombatonk#233;nt. Van kedved eb#233;delni?

— Igen — felelte #193;rny#233;k. — Mindj#225;rt #233;hen halok.

— Tudok egy j#243; helyet — mondta Szerda. Vezet#233;s k#246;zben vid#225;m kis dalocsk#225;t d#250;dolgatott, amit #193;rny#233;k nem ismert fel. H#243;pelyhek kezdtek sz#225;lling#243;zni, pontosan #250;gy, ahogyan elk#233;pzelte #337;ket, #233;s furcs#225;n b#252;szk#233;nek #233;rezte mag#225;t. J#243;zan #233;sszel tudta, hogy semmi k#246;ze a havaz#225;shoz, mint ahogy azzal is tiszt#225;ban volt, hogy a zseb#233;ben hordott ez#252;stdoll#225;r soha nem volt #233;s nem is lesz a hold. De m#233;gis…

Egy nagy, pajtaszer#369; #233;p#252;let el#337;tt #225;lltak meg. A t#225;bla szerint 4 doll#225;r 99-#233;rt annyit ehettek, amennyit csak b#237;rtak.

— Im#225;dom ezt a helyet — mondta Szerda.

— J#243; a kaja? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Nem k#252;l#246;n#246;sebben. De a hangulat p#225;ratlan.

Mint eb#233;d ut#225;n kider#252;lt — #193;rny#233;k s#252;lt csirk#233;t evett #233;s nagyon #237;zlett neki —, a hangulat, amit Szerda annyira szeretett, a pajta h#225;tulj#225;ban berendezett boltnak volt k#246;sz#246;nhet#337; a terem k#246;zep#233;n kifesz#237;tett z#225;szl#243; szerint ez volt itt a Cs#337;dbement #233;s Felsz#225;molt Rakt#225;rk#233;szletek Lerakata.

Szerda kiment a kocsihoz #233;s egy kis aktat#225;sk#225;val t#233;rt vissza, amit mag#225;val vitt a f#233;rfimosd#243;ba. #193;rny#233;k #250;gy gondolta, ak#225;r akarja, ak#225;r nem, hamarosan #250;gyis megtudja, miben mesterkedik, ez#233;rt k#246;rbej#225;rta a felsz#225;molt rakt#225;rk#233;szletek polcait #233;s megb#225;multa az elad#225;sra k#237;n#225;lt holmikat: a „kiz#225;r#243;lag rep#252;l#337;g#233;peken felhaszn#225;lhat#243;” k#225;v#233;t, Tini Nindzsa Tekn#337;c#246;ket #233;s X#233;na-figur#225;kat, mack#243;kat, akik bekapcsol#225;s ut#225;n hazafias dallamokat j#225;tszottak xilofonon, dobozolt ennival#243;kat, s#225;rcip#337;ket #233;s k#252;l#246;nf#233;le h#243;tapos#243;kat, pillecukrot, Bill Clintonos kar#243;r#225;kat, apr#243;, fr#246;ccs#246;nt#246;tt kar#225;csonyf#225;kat, #225;llatform#225;j#250; s#243;- #233;s borssz#243;r#243;kat, testr#233;szeket, gy#252;m#246;lcs#246;ket #233;s ap#225;c#225;kat, #233;s mindezek mellett #193;rny#233;k felfedezte az igazi kedvenc#233;t, az el#337;re gy#225;rtott h#243;embert m#369;anyagsz#233;nszemekkel, csutkapip#225;val #233;s m#369;anyag kalappal („Csak egy val#243;di r#233;pa, #233;s k#233;sz!”).

#193;rny#233;k arra gondolt, mik#233;ppen lehets#233;ges az, hogy valaki #250;gy tesz, mintha levenn#233; a holdat az #233;gr#337;l, ami ez#252;stdoll#225;rr#225; v#225;ltozik, #233;s mi#233;rt kel ki egy n#337; a s#237;rj#225;b#243;l, hogy elj#246;jj#246;n besz#233;lgetni vele.

— H#225;t nem csod#225;latos egy hely? — k#233;rdezte Szerda, miut#225;n kij#246;tt a mosd#243;b#243;l. Vizes kez#233;t zsebkend#337;vel t#246;r#246;lgette. — Elfogyott a pap#237;rt#246;r#246;lk#246;z#337; — mondta. #193;t#246;lt#246;z#246;tt. Most s#246;t#233;tk#233;k dzsekit viselt, hozz#225;ill#337; nadr#225;ggal, k#233;k k#246;t#246;tt nyakkend#337;t, vastag, k#233;k pul#243;vert, feh#233;r inget #233;s fekete cip#337;t. #218;gy n#233;zett ki, mint egy biztons#225;gi #337;r, #233;s ezt #193;rny#233;k meg is mondta neki.

— Mi m#225;st f#369;zhetn#233;k hozz#225; mindehhez, fiatalember — mondta Szerda, #233;s k#233;zbe vett egy doboznyi, akv#225;riumba val#243; m#369;anyag halat (Nem fakul a sz#237;n#252;k — #233;s etetni sem kell #337;ket!) —, mint hogy gratul#225;lok remek megfigyel#337;k#233;szs#233;g#233;hez. Mit sz#243;ln#225;l Arthur Haddockhoz? Az Arthur j#243; n#233;v.

— T#250;l f#246;ldh#246;zragadt.

— Nos, akkor majd kital#225;lsz valamit. No. T#233;rj#252;nk vissza a v#225;rosba. Hajsz#225;lpontos id#337;z#237;t#233;ssel l#225;thatunk hozz#225; kis bankrabl#225;sunkhoz, hogy ut#225;na n#233;mi k#246;lt#337;p#233;nz szerencs#233;s birtokosa legyek.

— A legt#246;bb ember egyszer#369;en p#233;nzt venne ki az automat#225;b#243;l.

— B#225;rmilyen furcs#225;n is hangzik, t#246;bb#233;-kev#233;sb#233; j#243;magam is ezt sz#225;nd#233;kozom tenni.

Szerda a bankkal #225;tellenben, a szupermarket parkol#243;j#225;ban #225;ll#237;totta le a kocsit. A csomagtart#243;b#243;l kivette a f#233;mb#337;r#246;nd#246;t, egy csiptet#337;s t#225;bl#225;t meg egy bilincset. A b#337;r#246;nd#246;t a bal csukl#243;j#225;hoz bilincselte. M#233;g mindig havazott. Azt#225;n felvett egy ellenz#337;s sapk#225;t #233;s egy kit#369;z#337;t er#337;s#237;tett a kab#225;t mells#337; zseb#233;re. A sapk#225;n #233;s a kit#369;z#337;n ugyanaz #225;llt, Al BIZTONS#193;GI SZOLGALAT. A sz#233;fhez sz#252;ks#233;ges nyomtatv#225;nyokat a t#225;bl#225;ra cs#237;ptette. Azt#225;n megroggyant a v#225;lla. #218;gy festett, mint egy nyugd#237;jas, megf#225;radt rend#337;r, s#337;t mintha kis pocakja is n#337;tt volna valahogyan.

— No — mondta. — V#225;s#225;rolsz valamit a boltban, azt#225;n meg#225;llsz a telefonn#225;l. Ha b#225;rki k#233;rdez#337;sk#246;dne, a bar#225;tn#337;d h#237;v#225;s#225;t v#225;rod, akinek lerobbant a kocsija.

— Akkor mi#233;rt itt h#237;vna fel?

— Honnan a pokolb#243;l tudjam?

Szerda feltett egy kifakult, r#243;zsasz#237;n f#252;lmeleg#237;t#337;t. Lecsukta a csomagtart#243;t. H#243;pelyhek telepedtek meg s#246;t#233;tk#233;k sapk#225;j#225;n #233;s f#252;lv#233;d#337;j#233;n.

— Hogy n#233;zek ki? — k#233;rdezte.

— Nevets#233;gesen.

— Nevets#233;gesen?

— Vagy tal#225;n idi#243;t#225;n.

— Mmm. Nevets#233;gesen #233;s idi#243;t#225;n. Az j#243;. — Szerda elmosolyodott. A f#252;lv#233;d#337; miatt ugyanakkor megnyugtat#243;, mulats#225;gos #233;s #246;sszess#233;g#233;ben v#233;ve szeretnival#243; figur#225;nak t#369;nt. #193;tkelt az #250;ton #233;s a bank #233;p#252;let#233;hez s#233;t#225;lt, mik#246;zben #193;rny#233;k bel#233;pett a szupermarket bej#225;rat#225;n #233;s #337;t figyelte.

Szerda hatalmas, piros #233;rtes#237;t#233;st er#337;s#237;tett a p#233;nzkiad#243; automat#225;ra, jelezve, hogy nem m#369;k#246;dik. V#246;r#246;s szalagot h#250;zott az #233;jszakai sz#233;f el#233; #233;s f#233;nym#225;solt pap#237;rlapot ragasztott f#246;l#233;je. #193;rny#233;k #225;multan figyelte.

A pap#237;rlapon a k#246;vetkez#337; felirat #225;llt: #220;GYFELEINK K#201;NYELME #201;RDEK#201;BEN FOLYAMATOS FEJLESZT#201;SEKRE KER#220;L SOR. A KELLEMETLENS#201;GEK#201;RT ELN#201;Z#201;ST K#201;R#220;NK.

Azt#225;n az utca fel#233; fordult. #218;gy festett, mint akivel nagyon kisz#250;rtak #233;s most nagyon f#225;zik.

Egy fiatal n#337; l#233;pett az automat#225;hoz. Szerda megcs#243;v#225;lta a fej#233;t #233;s elmagyar#225;zta, hogy nem m#369;k#246;dik. A n#337; szitkoz#243;dott, eln#233;z#233;st k#233;rt, ami#233;rt szitkoz#243;dott, azt#225;n elrohant.

Aut#243; #225;llt meg a j#225;rda mellett #233;s egy f#233;rfi sz#225;llt ki bel#337;le, kicsi, sz#252;rke zs#225;kkal a kez#233;ben. #193;rny#233;k v#233;gign#233;zte, ahogy Szerda eln#233;z#233;st k#233;r t#337;le, azt#225;n al#225;#237;ratja vele a csiptet#337;re er#337;s#237;tett pap#237;rt, csigalass#250;s#225;ggal meg#237;rja az elismerv#233;nyt, majd egy darabig #252;gyetlenkedik, melyik p#233;ld#225;nyt tartsa meg, #233;s v#233;g#252;l elteszi a zs#225;kot a f#233;mb#337;r#246;ndbe.

A f#233;rfi vacogva topogott a h#243;ban #233;s v#225;rta, hogy az #246;reg biztons#225;gi #337;r befejezze a vacakol#225;st az adminisztr#225;ci#243;val, #233;s v#233;gre itt hagyhassa a holmij#225;t meg a hideget, azt#225;n #225;tvette az elismerv#233;nyt, vissza#252;lt a meleg kocsiba #233;s elhajtott.

Szerda a f#233;mt#225;sk#225;val a kez#233;ben #225;ts#233;t#225;lt az #250;ton #233;s vett mag#225;nak egy cs#233;sze k#225;v#233;t a szupermarketben.

— J#243; napot, fiatalember — sz#243;lt oda #246;reguras kuncog#225;ssal #193;rny#233;knak. — J#243; hideg van, mi?

Visszat#233;rt a hely#233;re #233;s bor#237;t#233;kokat meg sz#252;rke zs#225;kokat vett #225;t az #233;rkez#337; emberekt#337;l, akik az#233;rt j#246;ttek, hogy betegy#233;k a sz#233;fbe a napi bev#233;tel#252;ket ezen a szombat d#233;lut#225;non, kedves, #246;reg biztons#225;gi #337;r volt, m#243;k#225;s r#243;zsasz#237;n f#252;lv#233;d#337;ben.

#193;rny#233;k vett n#233;mi olvasnival#243;t — a Turkey Huntingot, a People magazint meg a Weekly Word News bulv#225;rlapot, mert olyan cs#225;b#237;t#243; volt a jeti a c#237;mlapon —, #233;s kib#225;mult az ablakon.

— Seg#237;thetek valamiben? — k#233;rdezte egy k#246;z#233;pkor#250;, #337;sz bajusz#250; fekete f#233;rfi.

#336; lehetett a tulajdonos.

— K#246;sz, nem. Egy telefont v#225;rok. Lerobbant a bar#225;tn#337;m kocsija.

— Val#243;sz#237;n#369;leg az akku — mondta a f#233;rfi. — Az emberek elfelejtik, hogy ezek csak h#225;rom, legfeljebb n#233;gy #233;vig b#237;rj#225;k. Nem mintha egy vagyonba ker#252;lne.

— Nekem mondja? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— J#243; #225;csorg#225;st, nagyfi#250; — mondta a f#233;rfi #233;s visszament a szupermarketba.

A havaz#225;s miatt az eg#233;sz utca #250;gy n#233;zett ki, mint azok az #252;vegg#246;mb#246;k, amiket fel kell ford#237;tani, #233;s akkor m#369;h#243; sz#225;lling#243;zik a t#225;j #233;leth#369; makettj#233;re.

#193;rny#233;k #225;multan figyelt. Mivel nem hallotta, mir#337;l besz#233;lgetnek az utca t#250;loldal#225;n, az eg#233;sz remek n#233;mafilmnek t#369;nt, csupa pantomimmal #233;s arcmimik#225;val: az #246;reg biztons#225;gi #337;r zs#233;mbesnek, de becs#252;letesnek l#225;tszott — kicsit tal#225;n #252;gyefogyottnak, de hihetetlen#252;l j#243; sz#225;nd#233;k#250;nak.

Akik #225;tadt#225;k neki a p#233;nz#252;ket, kiv#233;tel n#233;lk#252;l boldogabban t#225;voztak, miut#225;n tal#225;lkoztak vele.

Azt#225;n rend#337;raut#243; #225;llt meg a bank el#337;tt #233;s #193;rny#233;k sz#237;ve a tork#225;ba ugrott. Szerda #252;dv#246;zl#233;sk#233;ppen megb#246;kte a sapk#225;j#225;t #233;s az aut#243;hoz kacs#225;zott. K#246;sz#246;nt, a leh#250;zott ablakon beny#250;lva kezet szor#237;tott a zsarukkal, biccentett, ut#225;na a zseb#233;ben kotor#225;szott, v#233;g#252;l el#337;h#250;zott egy n#233;vjegyk#225;rty#225;t meg egy levelet #233;s beadta az ablakon. Azt#225;n belekortyolt a k#225;v#233;j#225;ba.

Megcs#246;rrent a telefon. #193;rny#233;k felemelte a kagyl#243;t #233;s mindent megtett, hogy unottnak t#369;nj#246;n a hangja.

— Al Biztons#225;gi Szolg#225;lat — mondta.

— Besz#233;lhetn#233;k A. Haddockkal? — k#233;rdezte a hekus az utca t#250;loldal#225;r#243;l.

— #201;n vagyok az — mondta #193;rny#233;k.

— Rend#337;rs#233;g, Haddock #250;r — mondta a hekus az utca t#250;loldal#225;n #225;ll#243; aut#243;b#243;l. — Van egy ember#252;k a Market #233;s a M#225;sodik utca sark#225;n#225;l, a First Illinois Bank el#337;tt.

— #214;#246;, igen. #205;gy igaz. Jimmy O’Gorman. #201;s mi a probl#233;ma, biztos #250;r? Jim j#243;l viselkedik? Nem r#233;szeg, ugye?

— Semmi gond, uram. Az ember#252;kkel semmi gond, uram. Csak ellen#337;rizni akartuk, minden rendben van-e.

— K#246;z#246;lje Jimmel, biztos #250;r, hogy ha m#233;g egyszer r#233;szegen l#225;tj#225;k, ki van r#250;gva. #201;rtette? Felmondunk neki. A segg#233;n cs#250;szva fog t#225;vozni. Az Al-n#233;l nem t#369;rj#252;k az ilyesmit.

— Ami azt illeti, uram, nem hiszem, hogy ezt nekem kellene k#246;z#246;ln#246;m vele. J#243;l csin#225;lja. Csak az#233;rt #233;rdekl#337;dt#252;nk, mert ezt a munk#225;t igaz#225;b#243;l k#233;t embernek kellene v#233;geznie. Kock#225;zatos egyetlen fegyvertelen #337;rre b#237;zni ilyen nagy #246;sszeg#369; p#233;nzt.

— Nekem mondja? Tudja mit, mondja ink#225;bb azoknak az olcs#243;j#225;nosoknak a bankn#225;l. Az #233;n embereim #225;llnak a t#369;zvonalban, biztos #250;r. J#243; emberek. Olyanok, mint maga. — #193;rny#233;k kezdett r#225;#233;rezni a szerep#233;re. #201;rezte, ahogy #225;tl#233;nyeg#252;l Andy Haddockk#225;, megr#225;gott, olcs#243; szivar hever el#337;tte a hamutart#243;ban, az asztalon kupacnyi pap#237;rmunka tornyosul, pedig szombat d#233;lut#225;n van, Schaumburgban lakik #233;s van egy szeret#337;je a Lake Shore Drive egyik kis apartmanj#225;ban. — Tudja, biztos #250;r, maga tehets#233;ges fiatalembernek t#369;nik, #246;#246;#246;…

— Myerson.

— Myerson. Ha kellene egy kis h#233;tv#233;gi plusz mel#243;, vagy b#225;rmilyen okb#243;l kifoly#243;lag otthagyn#225; a test#252;letet, cs#246;r#246;gj#246;n ide hozz#225;nk. J#243; emberekre mindig sz#252;ks#233;g#252;nk van. Megvan a n#233;vjegyem, ugye?

— Igen, uram.

— Tartsa meg — mondta Andy Haddock. — H#237;vjon.

A rend#337;raut#243; elhajtott, Szerda pedig visszabotork#225;lt a sorban #225;ll#243; emberekhez, akik arra v#225;rtak, hogy odaadj#225;k neki a p#233;nz#252;ket.

— Minden ok#233;? — k#233;rdezte a tulajdonos, aki kin#233;zett az ajt#243;n. — M#225;rmint a bar#225;tn#337;j#233;vel.

— Az akku volt — felelte #193;rny#233;k. — Most m#225;r csak v#225;rnom kell.

— N#337;k — mondta a tulajdonos. — Rem#233;lem, a maga bar#225;tn#337;j#233;re #233;rdemes v#225;rni.

Lesz#225;llt a t#233;li s#246;t#233;ts#233;g, a d#233;lut#225;n lassan est#233;v#233; sz#252;rk#252;lt. Kigy#250;ltak a f#233;nyek. M#233;g t#246;bben adtak p#233;nzt Szerd#225;nak. Hirtelen, mint egy adott jelre, amit #193;rny#233;k nem vett #233;szre, Szerda a falhoz s#233;t#225;lt, levette a falragaszokat, #225;tcsoszogott a latyakos #250;ttesten a parkol#243;ba. #193;rny#233;k v#225;rt egy percet, azt#225;n k#246;vette.

Szerda a h#225;ts#243; #252;l#233;sen #252;lt. Kinyitotta a f#233;mt#225;sk#225;t #233;s m#243;dszeresen takaros kupacokba rendezgette mindazt, amit az emberek #225;tadtak neki.

— Te vezetsz — mondta. — A State Streetre megy#252;nk, a First Illinois Bankhoz.

— Megism#233;telj#252;k az el#337;ad#225;st? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — K#237;s#233;rted a szerencs#233;det?

— Egy#225;ltal#225;n nem. Betesz#252;nk egy kis p#233;nzt.

Mik#246;zben #193;rny#233;k vezetett, Szerda a h#225;ts#243; #252;l#233;sen #252;lt #233;s maroksz#225;mra sz#243;rta ki az #225;tv#233;teli elismerv#233;nyeket a zs#225;kokb#243;l, de a csekkszelv#233;nyeket #233;s a hitelk#225;rty#225;s sz#225;ml#225;kat benne hagyta, majd n#233;h#225;ny bor#237;t#233;kb#243;l kiszedte a k#233;szp#233;nzt, de nem mindegyikb#337;l. A p#233;nzt visszasz#243;rta a f#233;mb#337;r#246;ndbe. #193;rny#233;k meg#225;llt a bankn#225;l, k#246;r#252;lbel#252;l #246;tven m#233;terre a bej#225;ratt#243;l, j#243;val a kamer#225;k hat#243;t#225;vols#225;g#225;n k#237;v#252;l. Szerda kisz#225;llt a kocsib#243;l #233;s a bor#237;t#233;kokat behajig#225;lta az #233;jszakai let#233;tsz#233;fbe. Azt#225;n kinyitotta az #233;jszakai #233;rt#233;kmeg#337;rz#337;t #233;s bedob#225;lta a sz#252;rke zs#225;kokat. Bez#225;rta a sz#233;fet.

Bek#225;sz#225;l#243;dott az any#243;s#252;l#233;sre.

— Az I-90 fel#233; menj — mondta. — K#246;vesd a t#225;bl#225;kat nyugat fel#233;, Madison ir#225;ny#225;ba.

#193;rny#233;k elindult.

Szerda visszan#233;zett a t#225;volod#243; bank #233;p#252;let#233;re.

— Nos, fiam — k#246;z#246;lte vid#225;man —, ez azt#225;n mindent #246;sszezavar. Ha viszont sok p#233;nzt akarsz keresni, csin#225;ld ugyanezt vas#225;rnap hajnalban f#233;l #246;tkor, amikor a klubok #233;s a b#225;rok megszabadulnak az #233;jjeli bev#233;telt#337;l. Ha kisz#250;rod a megfelel#337; bankot #233;s a megfelel#337; fick#243;t, aki felbukkan a zs#225;kkal — #225;ltal#225;ban nagydarab, becs#252;letes alakokra b#237;zz#225;k a dolgot #233;s n#233;ha p#225;r kidob#243; is k#237;s#233;ri #337;ket, de #337;k nem sz#252;ks#233;gszer#369;en okosak —, egyetlen este megkereshetsz negyedmilli#243; doll#225;rt.

— Ha ez ilyen k#246;nny#369; — k#233;rdezte #193;rny#233;k —, mi#233;rt nem csin#225;lja mindenki?

— Nem teljesen kock#225;zatmentes v#225;llalkoz#225;s — felelte Szerda —, k#252;l#246;n#246;sen nem hajnali f#233;l #246;tkor.

— Arra gondolsz, hogy a hekusok gyanakv#243;bbak hajnali f#233;l #246;tkor?

— Egy#225;ltal#225;n nem. De a kidob#243;k igen. Ad#243;dhatnak k#237;nos helyzetek.

#193;tp#246;rgetett egy k#246;teg #246;tvenest, hozz#225;tett egy kisebb kupac h#250;szast, megbecs#252;lte a s#250;ly#225;t, azt#225;n az eg#233;szet #225;tny#250;jtotta #193;rny#233;knak.

— Tess#233;k — mondta. — Az els#337; heti fizet#233;sed.

#193;rny#233;k meg sem sz#225;molta a p#233;nzt, egyszer#369;en eltette.

— Sz#243;val ebb#337;l #233;lsz? — k#233;rdezte.

— Ritk#225;n. Csak akkor, ha gyorsan nagy #246;sszeg#369; k#233;szp#233;nzre van sz#252;ks#233;gem. #214;sszess#233;g#233;ben v#233;ve a p#233;nzt olyan emberekt#337;l szerzem, akik soha nem fogj#225;k megtudni, hogy #225;tvert#233;k #337;ket, #233;s akik #250;jra meg #250;jra felsorakoznak, hogy megint #225;tverhessem #337;ket.

— Az a Sweeney nev#369; fazon azt mondta, sz#233;lh#225;mos vagy.

— Igaza volt. De sokkal t#246;bb vagyok ann#225;l. #201;s legkev#233;sb#233; sem ez#233;rt van r#225;d sz#252;ks#233;gem, #193;rny#233;k.

S#246;t#233;tben aut#243;ztak, a reflektor f#233;ny#233;ben h#243;pelyhek kavarogtak #233;s a sz#233;lv#233;d#337;nek csap#243;dtak. Szinte delejes l#225;tv#225;ny volt.

— Ez a vil#225;g egyetlen orsz#225;ga — t#246;rte meg Szerda a csendet —, amelyiket aggasztja, mi is val#243;j#225;ban.

— Micsoda?

— A t#246;bbi tudja mag#225;r#243;l, micsoda. Soha, senkinek nem kell megkeresnie Norv#233;gia sz#237;v#233;t. Vagy felkutatnia Mozambik lelk#233;t. #336;k tudj#225;k, kicsod#225;k.

— #201;s…?

— Csak hangosan gondolkodtam.

— Sz#243;val sok m#225;s orsz#225;gban j#225;rt#225;l?

Szerda nem sz#243;lt semmit. #193;rny#233;k a t#225;rs#225;ra pillantott.

— Nem — s#243;hajtott Szerda. — Nem, sohasem j#225;rtam m#225;shol.

Meg#225;lltak tankolni, #233;s Szerda bement a mosd#243;ba, a biztons#225;gi #337;r kab#225;tj#225;ban meg a b#337;r#246;nddel, #233;s amikor kij#246;tt, ropog#243;sra vasalt, vil#225;gos #246;lt#246;ny volt rajta, barna cip#337; #233;s t#233;rdig #233;r#337; barna kab#225;t, ami olasz gy#225;rtm#225;ny#250;nak l#225;tszott.

— #201;s ha el#233;r#252;nk Madisonba, mi lesz?

— Kanyarodj r#225; a tizenn#233;gyes f#337;#250;tra, Spring Green fel#233;. A helyet, ahol a t#246;bbiekkel tal#225;lkozunk, #250;gy h#237;vj#225;k, hogy Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;z. J#225;rt#225;l m#225;r ott?

— Nem — mondta #193;rny#233;k. — De l#225;ttam a hirdet#337;t#225;bl#225;kat.

A vil#225;gnak ebben a sark#225;ban mindenfel#233; a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;zat rekl#225;mozt#225;k: a hom#225;lyos, k#233;t#233;rtelm#369; t#225;bl#225;k mindenkinek felh#237;vt#225;k a figyelm#233;t a H#225;z l#233;tez#233;s#233;re, tele volt vel#252;k Illinois, Minnesota #233;s Wisconsin, de #193;rny#233;k gyan#237;totta, hogy m#233;g Iow#225;ba is jutott bel#337;l#252;k. L#225;tott eff#233;le t#225;bl#225;kat, #233;s ilyenkor mindig elgondolkodott. Tal#225;n a h#225;z #233;letvesz#233;lyesen egyens#250;lyoz a Szikl#225;n? Mi olyan #233;rdekes a Szikl#225;ban? A H#225;zban? De az eg#233;sz nem volt t#246;bb fut#243; gondolatn#225;l, #233;s azt#225;n meg is feledkezett az eg#233;szr#337;l. #193;rny#233;k nem l#225;togatott #250;tmenti l#225;tv#225;nyoss#225;gokat.

Madisonn#225;l lehajtottak a sztr#225;d#225;r#243;l, elhaladtak a kongresszus kupol#225;s #233;p#252;lete mellett, ami a kavarg#243; h#243;es#233;sben szint#233;n #250;gy festett, mint egy h#243;g#246;mb belseje, azt#225;n m#225;ris vid#233;ki orsz#225;gutakon j#225;rtak. Miut#225;n majdnem egy #243;r#225;n kereszt#252;l aut#243;ztak #225;t olyan v#225;rosokon, amiket Black Earthnek meg egy#233;b hasonl#243;knak h#237;vtak, r#225;kanyarodtak egy keskeny kocsifelhajt#243;ra #233;s elgurultak p#225;r hatalmas, behavazott vir#225;gcser#233;p mellett, amelyeket egym#225;sba fon#243;d#243;, gy#237;kszer#369; s#225;rk#225;nyok d#237;sz#237;tettek. A f#225;kkal szeg#233;lyezett parkol#243; majdnem teljesen #252;res volt.

— Hamarosan z#225;rnak — mondta Szerda.

— Sz#243;val mi ez a hely? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, mik#246;zben a parkol#243;n #225;tv#225;gva egy alacsony, #233;rdektelen fa#233;p#252;let fel#233; s#233;t#225;ltak.

— #218;tmenti l#225;tv#225;nyoss#225;g — felelte Szerda. — Az egyik legjobb. Ami azt jelenti, hogy hatalommal felruh#225;zott hely.

— Hogy mondtad?

— Pofonegyszer#369; — mondta Szerda. — M#225;s orsz#225;gokban az emberek ismert#233;k a hatalommal felruh#225;zott helyeket. Ez lehetett egy term#233;szetes alakzat, n#233;ha nem volt m#225;s, csak egy hely, ami valami#233;rt k#252;l#246;nleges volt. Az emberek tudt#225;k, hogy ezeken a pontokon fontos dolgok t#246;rt#233;nnek, hogy ezek egyfajta f#243;kuszpontok, csatorn#225;k, mindegyik ablakot nyitott az isteni hatalomra. #205;gy h#225;t templomokat vagy katedr#225;lisokat #233;p#237;tettek r#225;juk, k#337;k#246;r#246;ket emeltek, vagy… no, #233;rted, mit akarok mondani.

— Viszont az Egyes#252;lt #193;llamokban mindenhol vannak templomok — mondta #193;rny#233;k.

— Minden v#225;rosban. Olykor minden utc#225;ban. #201;s ebben az #246;sszef#252;gg#233;sben nagyj#225;b#243;l annyi jelent#337;s#233;g#252;k van, mint mondjuk egy fogorvosi rendel#337;nek. Nem, az #193;llamokban az emberek, vagy legal#225;bbis n#233;h#225;nyan k#246;z#252;l#252;k m#233;g mindig hallj#225;k a h#237;v#243; sz#243;t #233;s #233;rzik a transzcendens #369;rb#337;l sug#225;rz#243; h#237;v#225;st, #233;s ennek hat#225;s#225;ra s#246;r#246;sdobozokb#243;l k#233;sz#237;tenek modelleket olyan helyekr#337;l, ahol sohasem j#225;rtak, vagy gig#225;szi denev#233;rtany#225;kat #233;p#237;tenek az orsz#225;gnak abban a r#233;sz#233;ben, amit a denev#233;rek hagyom#225;nyosan r#233;g#243;ta messzire elker#252;lnek. Csupa #250;tmenti l#225;tv#225;nyoss#225;g: vonzza valami az embereket ezekre a helyekre, #233;s ha a vil#225;g valamelyik m#225;sik orsz#225;g#225;ban lenn#233;nek, itt k#233;pesek lenn#233;nek felismerni #233;nj#252;knek az igaz#225;n transzcendens r#233;sz#233;t, azt#225;n hot-dogot vesznek, k#246;rbe-k#246;rbe m#225;szk#225;lnak, egy #225;ltaluk megfoghatatlan szinten el#233;gedetten, de egy szinttel lejjebb m#233;lys#233;gesen el#233;gedetlen#252;l.

— Neked azt#225;n #225;llatira fura elm#233;leteid vannak — mondta #193;rny#233;k.

— Ez egy#225;ltal#225;n nem elm#233;let, fiatalember — mondta Szerda. — Erre m#225;r r#225;j#246;hett#233;l volna.

Egyetlen p#233;nzt#225;r volt csak nyitva.

— F#233;l #243;ra m#250;lva m#225;r nem adunk ki jegyet — mondta a l#225;ny. — Tudj#225;k, legal#225;bb k#233;t #243;ra bej#225;rni a h#225;zat.

Szerda k#233;szp#233;nzben fizetett.

— Hol a szikla? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— A h#225;z alatt — mondta Szerda.

— Hol van a h#225;z?

Szerda az ajk#225;ra tette az ujj#225;t #233;s elindultak. Kicsivel beljebb egy g#233;pzongora j#225;tszott valamit, ami eredetileg Ravel Boler#243;ja lehetett. A hely #250;gy festett, mint egy geometriai pontoss#225;ggal berendezett leg#233;nylak#225;s, csupasz falakkal, b#225;rsonysz#337;nyeggel #233;s b#225;mulatosan visszatasz#237;t#243;, gomba alak#250; #243;lom#252;veg l#225;mpaerny#337;kkel. Egy csigal#233;pcs#337; tetej#233;n limlomokkal zs#250;folt szoba v#225;rta #337;ket.

— A h#225;zat #225;ll#237;t#243;lag Frank Lloyd Wright gonosz ikertestv#233;re #233;p#237;tette — mondta Szerda. — Frank Lloyd Wrong. — J#243;t kuncogott a saj#225;t vicc#233;n.

— Ezt m#225;r l#225;ttam egy p#243;l#243;n — mondta #193;rny#233;k.

#218;jabb l#233;pcs#337;sorok k#246;vetkeztek, felfel#233; #233;s lefel#233;, azt#225;n hossz#250;, hossz#250; szob#225;ba jutottak, amit kiz#225;r#243;lag #252;vegb#337;l #233;p#237;tettek #233;s t#369;k#233;nt ny#250;lt ki a level#233;t vesztett, fekete-feh#233;r vid#233;ki t#225;j f#246;l#233;, t#246;bb sz#225;z l#225;bnyira a magasban. #193;rny#233;k meg#225;llt #233;s n#233;zte, hogyan hullik, kavarog a h#243;.

— Ez a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;z? — k#233;rdezte zavartan.

— T#246;bb#233;-kev#233;sb#233;. Ez a V#233;gtelen Szoba, a tulajdonk#233;ppeni h#225;z egyik r#233;sze, hab#225;r nem t#250;l r#233;gen #233;p#237;tett#233;k hozz#225;. De nem, fiatal bar#225;tom, m#233;g felsz#237;n#233;t sem kapargattuk meg mindannak, amit a h#225;z k#237;n#225;lhat nek#252;nk.

— Teh#225;t az elm#233;leted szerint — mondta #193;rny#233;k — Amerika legszentebb helye a Walt Disney World.

Szerda elfintorodott #233;s v#233;gigsim#237;tott a szak#225;ll#225;n.

— Walt Disney v#225;s#225;rolt n#233;h#225;ny narancsligetet Florida k#246;zep#233;n #233;s turistak#246;zpontot #233;p#237;tett r#225;. Nincs ott semmilyen var#225;zslat. Azt hiszem, az eredeti Disney-landban lehet valami val#243;s#225;gos. Rejt#337;zhet benne n#233;mi var#225;zslat, b#225;r torz #233;s neh#233;z hozz#225;f#233;rni. Viszont Florida n#233;h#225;ny r#233;sz#233;t csordultig t#246;lti az igazi m#225;gia. Csak nyitva kell tartanod a szemedet. #211;, a Weekie Wachee sell#337;i… Erre gyere.

Mindenhonnan zenesz#243; hallatszott: hamis, akadoz#243; zene volt, #246;r#246;kk#233; csak leheletnyivel maradt el a ritmust#243;l. Szerda el#337;vett egy #246;tdoll#225;ros bankjegyet, berakta a p#233;nzv#225;lt#243; g#233;pbe #233;s maroknyi r#233;zsz#237;n#369; f#233;m#233;rm#233;t kapott #233;rte cser#233;be. Az egyiket odadobta #193;rny#233;knak, aki elkapta, de amikor #233;szrevette, hogy figyeli egy kisfi#250;, mutat#243;ujja #233;s h#252;velykje k#246;z#233; szor#237;tva felmutatta, azt#225;n elt#252;ntette. A kisfi#250; visszarohant az anyuk#225;j#225;hoz, aki a minden#252;tt jelen l#233;v#337; Mikul#225;sok egyik#233;t n#233;zegette — T#214;BB MINT HATEZER T#201;LAP#211;!, hirdett#233;k a feliratok —, #233;s s#252;rgetve megr#225;ngatta a kab#225;tja szeg#233;ly#233;t.

#193;rny#233;k hamarosan kiment a szob#225;b#243;l Szerda ut#225;n #233;s k#246;vett#233;k a Tegnap Utc#225;i fel#233; mutat#243; nyilakat.

— Negyven #233;vvel ezel#337;tt Alex Jordan — az #337; arc#225;t l#225;thatod azon az #233;rm#233;n, amit elrejtett#233;l a jobb kezedben — neki#225;llt h#225;zat #233;p#237;teni egy f#246;ldb#337;l kit#252;remked#337; magas sziklat#246;mb#246;n, b#225;r a f#246;ld nem is volt az #246;v#233;, #233;s #337; maga sem tudta volna megmondani, mi#233;rt teszi ezt. #201;s az emberek elj#246;ttek #233;s megn#233;zt#233;k, hogyan #233;p#237;tkezik — a k#237;v#225;ncsiak, az #233;rtetlenked#337;k, meg azok, akik egyik csoportba sem tartoztak #233;s igaz#225;b#243;l nem tudt#225;k volna megmondani, mi#233;rt j#246;ttek. #205;gy h#225;t Alex Jordan azt tette, amit minden #233;pesz#369; amerikai tett volna az #337; hely#233;ben: elkezdett bel#233;p#337;d#237;jat szedni — nem nagy #246;sszeget. Fejenk#233;nt #246;t centet, tal#225;n. Vagy negyed doll#225;rt. #201;s folytatta az #233;p#237;tkez#233;st, #233;s az emberek egyre csak j#246;ttek. — #214;sszeszedte azt a sok #246;tcentest #233;s negyeddoll#225;rost, #233;s valami m#233;g nagyobbat, m#233;g k#252;l#246;n#246;sebbet csin#225;lt. Rakt#225;rakat #233;p#237;tett a h#225;z al#225;, a f#246;ld alatt, #233;s az eg#233;szet telezs#250;folta olyan dolgokkal, amiket meg kellett n#233;zni, #233;s az emberek elj#246;ttek, megn#233;zt#233;k ezeket a dolgokat. #201;vente t#246;bb milli#243; ember #233;rkezik ide.

— Mi#233;rt?

De Szerda csak mosolygott, #233;s bel#233;ptek a Tegnap Utc#225;inak f#233;lhom#225;lyos, f#225;kkal szeg#233;lyezett birodalm#225;ba. A piszkos kirakatok m#246;g#252;l Vikt#243;ria korabeli, cs#252;cs#246;r#237;t#337; porcel#225;nbab#225;k t#246;mege b#225;multa #337;ket, mintha egy jobb horrorfilm kell#233;kt#225;r#225;ban lenn#233;nek. L#225;buk alatt macskak#337;, fej#252;k felett a s#246;t#233;ts#233;gbe burkol#243;z#243; mennyezet, a h#225;tt#233;rben akadoz#243; g#233;pzene. Elhaladtak egy t#246;r#246;tt bab#225;kkal t#246;m#246;tt #252;vegl#225;da #233;s egy t#225;rol#243; mellett, amiben t#250;lm#233;retezett, arany zenedoboz pihent. Els#233;t#225;ltak a fogorvos meg a vegyesbolt mellett („NYERJE VISSZA F#201;RFIASS#193;G#193;T! HASZN#193;LJA O’LEARY M#193;GNESES #214;V#201;T!”).

Az utca v#233;g#233;n nagy #252;vegt#225;rol#243; #225;llt, benne egy cig#225;ny j#243;sn#337;nek #246;lt#246;ztetett b#225;buval.

— Most pedig — d#252;b#246;r#246;gte t#250;l Szerda hangja a mechanikus muzsik#225;t — #250;gy illend#337;, hogy minden k#252;ldet#233;s vagy kaland kezdet#233;n tan#225;cs#233;rt forduljunk a norn#225;khoz. Legyen h#225;t ez a Szibilla a mi Urdunk, hmm? — A bedob#243;ny#237;l#225;sba haj#237;totta a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;z r#233;zsz#237;n #233;rm#233;j#233;t. A cig#225;nyasszony szaggatott, g#233;pies mozdulattal felemelte a kez#233;t, azt#225;n #250;jra leeresztette. Pap#237;rszelet cs#250;szott el#337; a ny#237;l#225;sb#243;l.

Szerda elvette, elolvasta, felmordult, #246;sszehajtotta a cetlit #233;s eltette a zseb#233;be.

— Nem mutatod meg, mit kapt#225;l? #201;n megmutatom az eny#233;met — mondta #193;rny#233;k.

— Egy f#233;rfi szerencs#233;je nem tartozik senki m#225;sra — felelte Szerda kim#233;rten. — #201;n sem akarom l#225;tni a ti#233;det.

#193;rny#233;k bedobta az #233;rm#233;j#233;t a ny#237;l#225;sba. Elvette a pap#237;rszeletet. Elolvasta.

Elfintorodott. #214;sszehajtotta a pap#237;rdarabot #233;s eltette a bels#337; zseb#233;be.

M#233;g tov#225;bb mentek, v#233;gig egy v#246;r#246;s folyos#243;n, szob#225;k mellett, ahol #252;res sz#233;keken heged#369;k, br#225;cs#225;k #233;s csell#243;k j#225;tszottak, l#225;tsz#243;lag magukt#243;l, ha valaki p#233;nzzel etette #337;ket. Kulcsok fordultak, cint#225;ny#233;rok csattantak egym#225;shoz, s#237;pokon kereszt#252;l #225;ramlott a s#369;r#237;tett leveg#337; a klarin#233;tokba #233;s az obo#225;kba. #193;rny#233;k sz#225;razon elmosolyodott, amikor #233;szrevette, hogy a g#233;pkarok mozgatta von#243;k val#243;j#225;ban nem is #233;rnek a h#250;rokhoz, amelyek k#246;z#252;l t#246;bb meglazult vagy hi#225;nyzott. Azon t#369;n#337;d#246;tt, vajon #252;t#337;k #233;s a bef#250;vott leveg#337; keltik-e a hangokat, vagy ez is felv#233;telr#337;l megy.

Mintha m#225;r m#233;rf#246;ldeket s#233;t#225;ltak volna, amikor meg#233;rkeztek egy Mik#225;d#243; nev#369; szob#225;ba, ahol az egyik falat teljesen elfoglalta egy tizenkilencedik sz#225;zadi #225;lkeleti r#233;m#225;lom, ahol a s#225;rk#225;nyokkal bor#237;tott fal rejtekeiben bozontos szem#246;ld#246;k#369; g#233;pdobosok p#252;f#246;lt#233;k a dobokat #233;s a cint#225;ny#233;rokat. Jelenleg Sans-Saens m#369;v#233;t, a Danse Macabre-t gyilkolt#225;k m#233;lt#243;s#225;gteljesen.

Csernobog a szemk#246;zti faln#225;l #252;lt egy padon, a Mik#225;d#243;-g#233;ppel szemben #233;s az ujj#225;val verte hozz#225; a taktust. S#237;pok f#252;ty#252;ltek, harangok csend#252;ltek.

Szerda le#252;lt mell#233;. #193;rny#233;k #250;gy d#246;nt#246;tt, #225;llva marad. Csernobog kiny#250;jtotta a balj#225;t, kezet szor#237;tott Szerd#225;val meg #193;rny#233;kkal.

— #214;rvendek — mondta. Azt#225;n h#225;trad#337;lt #233;s l#225;that#243;an #233;lvezte a zen#233;t.

A Danse Macabre viharosan #233;s disszon#225;nsan #233;rt v#233;get. Az, hogy a mesters#233;ges hangszerek #233;ppen csak el voltak hangol#243;dva, tov#225;bb fokozta a hely m#225;svil#225;gi hangulat#225;t. #218;j darab kezd#337;d#246;tt.

— Hogy ment a bankrabl#225;s? — k#233;rdezte Csernobog. — J#243;l?

Fel#225;llt, b#225;r #250;gy t#369;nt, nem sz#237;vesen hagyja itt a Mik#225;d#243;t #233;s a mennyd#246;rg#337;, cseng#337;-bong#243; zen#233;t.

— Sim#225;n, mint vipera a vajashord#243;ban — felelte Szerda.

— #201;n kapok nyugd#237;jat a v#225;g#243;h#237;dt#243;l — mondta Csernobog. — Nem kell nekem t#246;bb.

— Nem tart #246;r#246;kk#233; — mondta Szerda. — Semmi sem tart #246;r#246;kk#233;.

M#233;g t#246;bb folyos#243;, m#233;g t#246;bb zeneg#233;p. #193;rny#233;knak felt#369;nt, hogy nem a kijel#246;lt turistautat k#246;vetik, hanem l#225;tsz#243;lag Szerda saj#225;t k#252;l#246;n #250;tvonal#225;n haladnak. Egy lejt#337;n mentek lefel#233;, #233;s #193;rny#233;k zavartan megpr#243;b#225;lt r#225;j#246;nni, vajon j#225;rtak-e m#225;r erre.

Csernobog megragadta #193;rny#233;k karj#225;t.

— Gyorsan, gyere ide — mondta, #233;s az egyik fal mell#233;, egy nagy #252;vegt#225;rol#243;hoz h#250;zta a f#233;rfit. A t#225;rol#243;ban egy templomudvart #225;br#225;zol#243; dior#225;ma volt, ahol egy csavarg#243; aludt a templom kapuja el#337;tt. A R#201;SZEG #193;LMA, mondta a felirat, #233;s azt is elmagyar#225;zta, hogy ez egy tizenkilencedik sz#225;zadi p#233;nzbedob#243;s g#233;p, ami eredetileg egy angol vas#250;t#225;llom#225;son #225;llt. A p#233;nzbedob#243; ny#237;l#225;st #225;talak#237;tott#225;k, hogy a helyi r#233;z#233;rm#233;kkel is m#369;k#246;dj#246;n.

— Tegyed be a p#233;nzt — mondta Csernobog.

— Mi#233;rt?

— L#225;tnod kell. Megmutatom.

#193;rny#233;k bedobta az #233;rm#233;t. A templom udvar#225;n hever#337; r#233;szeg az ajk#225;hoz emelte az #252;veget. Az egyik s#237;rk#337; f#233;lrecs#250;szott, #233;s leveg#337;be markol#243; holttest bukkant fel al#243;la; elfordult egy fejfa, a vir#225;gok hely#233;re vigyorg#243; koponya ker#252;lt. A templom jobb sark#225;n#225;l lid#233;rces alak jelent meg, a bal oldalon pedig felbukkant valami, aminek f#233;lig rejtett, hegyes, ideges#237;t#337;en mad#225;rszer#369; arca volt, majd a s#225;patag, Bosch ecsetj#233;re m#233;lt#243; r#233;m#225;lom lecsusszant a s#237;rk#337;r#337;l #233;s elt#369;nt az #225;rny#233;kok k#246;z#246;tt. Azt#225;n kiny#237;lt a templom ajtaja, kil#233;pett egy pap #233;s a k#237;s#233;rtetek, lid#233;rcek, hull#225;k mind elt#369;ntek, mag#225;ra hagyva a papot meg a r#233;szeget az udvarban. A pap megvet#337;en len#233;zett a r#233;szegre, majd visszah#225;tr#225;lt a nyitott ajt#243;n, ami becsuk#243;dott m#246;g#246;tte #233;s a r#233;szeg egyed#252;l maradt.

A g#233;pezet mozgatta t#246;rt#233;net rendk#237;v#252;l nyugtalan#237;t#243; volt. Sokkal nyugtalan#237;t#243;bb, gondolta #193;rny#233;k, mint az egy g#233;phez illene.

— Tudod, mi#233;rt mutattam meg neked? — k#233;rdezte Csernobog.

— Nem.

— A vil#225;g ilyen. Ez a val#243;di vil#225;g. Itt, a dobozban.

V#233;rsz#237;n teremben j#225;rtak, k#246;r#246;s-k#246;r#252;l v#233;n sz#237;nh#225;zi orgon#225;k #225;lltak, hatalmas orgonas#237;pok, #233;s volt ott m#233;g n#233;h#225;ny valami, ami els#337;re s#246;rf#337;zd#233;b#337;l meglovas#237;tott gig#225;szi r#233;zk#225;dnak t#369;nt.

— Hov#225; megy#252;nk? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— A k#246;rhint#225;hoz — felelte Csernobog.

— De hiszen m#225;r vagy tucatszor elment#252;nk az odavezet#337; folyos#243;k mellett.

— #336; a saj#225;t #250;tj#225;t j#225;rja. Spir#225;lban megy#252;nk. A leggyorsabb #250;t n#233;ha a leghosszabb.

#193;rny#233;knak megf#225;jdult a l#225;ba, #233;s rendk#237;v#252;l val#243;sz#237;n#369;tlennek tal#225;lta ezt a megjegyz#233;st.

Egy mechanikus g#233;p az „Oktopusz kertje” c#237;m#369; dalt j#225;tszotta egy t#246;bb emelet magas teremben, aminek a k#246;zep#233;t teljesen elfoglalta egy hatalmas, fekete, b#225;lnaszer#369; sz#246;rnyeteg, roppant #252;veggyapot sz#225;j#225;ban egy cs#243;nak #233;letnagys#225;g#250; m#225;solat#225;val. Innen #225;tmentek egy terembe, amit #250;gy h#237;vtak, hogy az Utaz#225;s Csarnoka, ahol a csempedarabokkal bor#237;tott aut#243;t, meg a Rube Goldberg-f#233;le, m#233;g m#369;k#246;d#337; csirkebont#243; masin#225;kat l#225;thatt#225;k, illetve a falat bor#237;t#243;, Burma borotv#225;t rekl#225;moz#243;, rozsd#225;sod#243; hirdet#233;seket.

#237;gy sz#243;lt az egyik, m#237;g a m#225;sik azt mondta:

#233;s m#225;ris egy r#225;mpa alj#225;n #225;lltak, egy j#233;gb#252;f#233; el#337;tt. Hivatalosan nyitva volt, de az asztalokat t#246;r#246;lget#337; l#225;ny arckifejez#233;s#233;b#337;l #237;t#233;lve m#233;gis ink#225;bb z#225;rtak, ez#233;rt #225;ts#233;t#225;ltak a pizz#233;ria-k#225;v#233;z#243;ba, ahol mind#246;ssze egy id#337;sebb, fekete f#233;rfi #252;ld#246;g#233;lt hars#225;ny, kock#225;s zak#243;ban #233;s kan#225;ris#225;rga keszty#369;ben. Apr#243; termet#369; #246;regember volt, akit mintha az elsuhan#243; #233;vek zsugor#237;tottak volna #246;ssze, fagylaltkelyhet evett #233;s t#250;lm#233;retezett b#246;gr#233;nyi k#225;v#233;t ivott hozz#225;. El#337;tte, a hamutart#243;ban fekete szivarka f#252;st#246;lg#246;tt.

— H#225;rom k#225;v#233;t — sz#243;lt oda Szerda #193;rny#233;knak. Elment a mosd#243;ba.

#193;rny#233;k megvette a k#225;v#233;t #233;s odavitte Csernoboghoz, aki az #246;regember mellett #252;lt #233;s topva doh#225;nyzott, mint aki f#233;l, hogy rajtakapj#225;k. A m#225;sik f#233;rfi remek#252;l elsz#243;rakozott a fagylalttal #233;s nem is foglalkozott a szivarj#225;val, de amikor #193;rny#233;k felbukkant, felkapta, nagyot szippantott bel#337;le #233;s k#233;t f#252;stkarik#225;t f#250;jt — el#337;sz#246;r egy nagyot, majd egy kicsit, ami sz#233;pen #225;tb#250;jt az els#337;n —, azt#225;n elvigyorodott, mint aki sz#246;rnyen el#233;gedett mag#225;val.

— #193;rny#233;k, ez itt Nancy #250;r — mondta Csernobog.

Az #246;regember fel#225;llt #233;s kiny#250;jtotta s#225;rga keszty#369;s kez#233;t.

— #214;r#252;l#246;k, hogy tal#225;lkoztunk — mondta k#225;pr#225;zatos mosollyal. — Sejtem, ki vagy. A f#233;lszem#369; gazembernek dolgozol, igaz? — Kicsit orrhangon besz#233;lt, #225;rnyalatnyi akcentussal, ami tal#225;n nyugat-indiai lehetett.

— Szerda #250;rnak dolgozom — mondta #193;rny#233;k. — Igen. K#233;rem, #252;lj#246;n le.

Csernobog lesz#237;vta a f#252;st#246;t.

— Azt hiszem — jelentette be s#246;t#233;ten —, hogy mi az#233;rt szeretj#252;k a cigarett#225;t, mert eml#233;keztet minket a felaj#225;nl#225;sokra, amiket valaha el#233;gettek nek#252;nk, a felsz#225;ll#243; f#252;stre, amikor beleegyez#233;s#252;nket vagy a kegyeinket kerest#233;k.

— #201;n soha nem kaptam ilyesmit — mondta Nancy. — A legt#246;bb, amit rem#233;lhettem, egy kupac gy#252;m#246;lcs volt, esetleg currys kecske, innival#243;nak valami finom, hideg #233;s sok, t#225;rsas#225;gnak meg egy nagy, #246;reg, cs#246;cs#246;s asszony. — Elvigyorodott, feh#233;r fogak villantak #233;s #193;rny#233;kra kacsintott.

— Manaps#225;g — mondta Csernobog v#225;ltozatlan arckifejez#233;ssel — nincsen semmink.

— Nos, k#246;zel sem kapok annyi gy#252;m#246;lcs#246;t, mint valaha — mondta Nancy #250;r csillog#243; szemmel. — De m#233;g mindig nem tal#225;ltam semmit kerek e vil#225;gon, ami felvehetn#233; a versenyt egy nagy #246;reg, cs#246;cs#246;s asszonnyal. Vannak n#233;pek, akik azt #225;ll#237;tj#225;k, a popsi az, amit el#337;sz#246;r meg kell kuksizni, de #233;n mondom neked, a cici az, ami reggelenk#233;nt mind a mai napig beind#237;tja n#225;lam a masin#225;t. — Nevetni kezdett, zih#225;l#243;, csikorg#243;, j#243;indulat#250; nevet#233;ssel, #233;s #193;rny#233;k akarata ellen#233;re #250;gy #233;rezte, kedveli.

Szerda visszat#233;rt a mosd#243;b#243;l #233;s kezet szor#237;tott Nancyvel.

— Akarsz enni valamit, #193;rny#233;k? Egy szelet pizz#225;t? Szendvicset?

— Nem vagyok #233;hes — felelte #193;rny#233;k.

— Mondan#233;k #233;n neked valamit — sz#243;lalt meg Nancy #250;r. — N#233;ha sok id#337; telik el k#233;t #233;tkez#233;s k#246;z#246;tt. Ha valaki #233;tellel k#237;n#225;l, azt mondod, k#233;rek. Nem vagyok m#225;r fiatal, de annyit mondhatok, soha ne mondj nemet, ha lehet#337;s#233;ged van hugyozni, enni vagy szuny#225;lni egy f#233;l#243;r#225;t. Tudsz k#246;vetni?

— Igen. De t#233;nyleg nem vagyok #233;hes.

— Sz#233;p nagy vagy — mondta Nancy, #233;s #246;reg, mahag#243;nibarna szeme #193;rny#233;k fak#243;sz#252;rke tekintet#233;be m#233;lyedt —, j#243; magas leg#233;ny, de ha mondhatok valamit, nem t#369;nsz t#250;ls#225;gosan eszesnek. Volt egy fiam, olyan ostoba, mintha egyet fizet, kett#337;t kap alapon v#225;s#225;rolta volna az ostobas#225;g#225;t, #337; jut r#243;lad az eszembe.

— Ha nem b#225;nja, ezt dics#233;retnek veszem — mondta #193;rny#233;k.

— Hogy azt #225;ll#237;tottam r#243;lad, h#252;lye vagy, mint az egyszeri ember, aki elaludt, amikor az #233;szt osztogatt#225;k?

— Azt, hogy az egyik csal#225;dtagj#225;hoz hasonl#237;tott.

Nancy #250;r elnyomta a v#233;konyka szivart, azt#225;n lep#246;ck#246;lt egy l#225;thatatlan porszemet a s#225;rga keszty#369;r#337;l. — Ami azt illeti, az #246;reg f#233;lszem#369; tal#225;lhatott volna rosszabbat is. — Szerd#225;ra n#233;zett. — Van tipped, mennyien lesz#252;nk ma este?

— Mindenkinek elk#252;ldtem az #252;zenetet, akit csak megtal#225;ltam — mondta Szerda. — Nyilv#225;nval#243;an nem mindenki tud elj#246;nni. #201;s n#233;h#225;nyan — jegyezte meg Csernobogra pillantva — esetleg nem akarnak. De azt hiszem, biztosan sz#225;m#237;thatunk n#233;h#225;ny tucatnyi t#225;rsunkra. #201;s h#237;re megy az esetnek.

Elhaladtak egy p#225;nc#233;lokkal megrakott t#225;rol#243; mellett („Viktori#225;nus hamis#237;tv#225;nyok”, jelentette ki Szerda, amikor az #252;vegezett szekr#233;nyhez #233;rtek, „modem hamis#237;tv#225;ny, tizenkettedik sz#225;zadi sisak egy tizenhetedik sz#225;zadi reprodukci#243;n, tizen#246;t#246;dik sz#225;zadi balkezes keszty#369;…”), azt#225;n kil#246;kte a v#233;szkij#225;rat ajtaj#225;t, megker#252;ltette vel#252;k az #233;p#252;letet a fedett j#225;rd#225;n („Nem b#237;rom #233;n ezt a s#233;tafik#225;l#225;st”, mondta Nancy, „nem vagyok m#225;r fiatal, #233;s melegebb kl#237;m#225;hoz szoktam”), benyitott egy m#225;sik oldalbej#225;r#243;n #233;s meg#233;rkeztek a k#246;rhinta term#233;be.

Verklimuzsika sz#243;lt: Strauss egyik kering#337;je, v#233;rpezsd#237;t#337;en, n#233;ha hamisan. A falon #243;don k#246;rhint#225;kr#243;l leszedett lovak l#243;gtak, t#246;bb sz#225;z, n#233;melyikre r#225;f#233;rt volna a fest#233;s, m#225;sokra egy alapos porol#225;s; felett#252;k t#246;bb tucat sz#225;rnyas angyal lebegett, akiket el#233;gg#233; szembet#369;n#337; m#243;don kirakati pr#243;babab#225;kb#243;l k#233;sz#237;tettek; n#233;melyik#252;k felt#225;rta androg#233;n kebleit, m#225;sok elvesz#237;tett#233;k a par#243;k#225;jukat #233;s kopaszon, vakon b#225;multak lefel#233; a s#246;t#233;ts#233;gbe.

#201;s ott volt a k#246;rhinta.

Az egyik felirat szerint ez volt a vil#225;g legnagyobb k#246;rhint#225;ja, felt#252;ntette a s#250;ly#225;t, azt, h#225;ny ezer villanyk#246;rte tal#225;lhat#243; #246;sszesen a g#243;tikus #246;sszevisszas#225;gban cs#252;ng#337; csill#225;rokban #233;s k#246;z#246;lte, hogy tilos felm#225;szni r#225; vagy fel#252;lni az #225;llatokra.

#201;s micsoda #225;llatokra! #193;rny#233;kot akarata ellen#233;re leny#369;g#246;zte a l#225;tv#225;ny #233;s csak b#225;multa a k#246;rhint#225;n kering#337; t#246;bb sz#225;z #233;letnagys#225;g#250; teremtm#233;nyt. Voltak itt l#233;tez#337; #225;llatok #233;s k#233;pzeletbeliek #233;s a kett#337; kever#233;ke: mindegyik k#252;l#246;nb#246;z#337;. L#225;tott sell#337;l#225;nyokat #233;s sell#337;fi#250;kat, kentaurt #233;s unikornist, elef#225;ntokat (egy nagyot, egy kicsit), bulldogot, b#233;k#225;t #233;s f#337;nixet, zebr#225;t, tigrist, mantik#243;rt #233;s baziliszkuszt, hint#243;t h#250;z#243; hatty#250;kat, egy feh#233;r bik#225;t, egy r#243;k#225;t, k#233;t iker rozm#225;rt, m#233;g egy tengeri k#237;gy#243;t is, mindegyiket #233;l#233;nk sz#237;nekre festett#233;k #233;s hihetetlen#252;l val#243;s#225;gosnak t#369;ntek; a kering#337; v#233;get #233;rt #233;s elkezd#337;d#246;tt egy #250;j. A k#246;rhinta m#233;g csak nem is lass#237;tott.

— Ez mire j#243;? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Ok#233;, a legnagyobb a vil#225;gon, #225;llatok sz#225;zai, villanyk#246;rt#233;k ezrei, #233;s egyfolyt#225;ban forog #233;s senki nem #252;l rajta.

— Nem az#233;rt van itt, hogy #252;ljenek rajta, m#225;rmint az emberek — mondta Szerda. — Az#233;rt van itt, hogy csod#225;lj#225;k. Az#233;rt van itt, hogy legyen.

— Mint egy forg#243; imamalom — mondta Nancy. — Gy#369;jti az energi#225;t.

— Akkor hol tal#225;lkozunk a t#246;bbiekkel? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Azt hittem, itt lesz a tal#225;lkoz#243;. De sehol senki.

Szerda felvillantotta riaszt#243; mosoly#225;t.

— #193;rny#233;k — mondta. — T#250;l sokat k#233;rdezel. Nem az#233;rt fizetlek, hogy k#233;rdez#337;sk#246;dj.

— Bocs#225;nat.

— #193;llj ide #233;s seg#237;ts fel minket — mondta Szerda #233;s az emelv#233;nyhez l#233;pett, ahol a k#246;rhinta le#237;r#225;sa l#243;gott, meg a figyelmeztet#233;s, hogy tilos fel#252;lni r#225;.

#193;rny#233;k arra gondolt, mond valamit, de ink#225;bb seg#237;tett a t#246;bbieknek egyes#233;vel felkapaszkodni. Szerda kifejezetten neh#233;z volt, Csernobog mag#225;t#243;l m#225;szott fel, #193;rny#233;k v#225;ll#225;n csak megt#225;maszkodott, Nancy pedig mintha s#250;lytalan lett volna. Mindh#225;rom #246;regember felkapaszkodott a szeg#233;lyl#233;cre, azt#225;n egy l#233;p#233;ssel #233;s egy sz#246;kken#233;ssel fent voltak a forg#243; dobog#243;n.

— No? — vakkantotta Szerda. — Nem j#246;ssz?

#193;rny#233;k, nem minden t#233;tov#225;z#225;s n#233;lk#252;l, felh#250;z#243;dzkodott a Vil#225;g Legnagyobb K#246;rhint#225;ja mell#233; — b#225;r lopott pillant#225;ssal k#246;r#252;ln#233;zett, nem figyeli-e #337;ket valaki a H#225;z szem#233;lyzet#233;b#337;l. #193;multan #233;s egy kicsit zavartan tudatosult benne, hogy sokkal jobban zavarja, ami#233;rt megszegte a k#246;rhinta el#337;#237;r#225;sait, mint hogy ma d#233;lut#225;n egy bankrabl#225;sban seg#233;dkezett.

Mindegyik #246;reg v#225;lasztott mag#225;nak egy h#225;tast. Szerda egy aranysz#237;n farkasra #252;lt. Csernobog egy p#225;nc#233;los kentaurra kapaszkodott fel, akinek sisak rejtette az arc#225;t. Nancy kuncogva felk#250;szott egy gig#225;szi, ugr#225;sra k#233;sz#252;l#337;d#337; oroszl#225;nra, akit ord#237;t#225;s k#246;zben #246;r#246;k#237;tett meg a szobr#225;sz. A Strauss-kering#337; fens#233;ges dallama k#246;rbe-k#246;rbe sodorta #337;ket.

Szerda mosolygott, Nancy el#233;gedetten, #246;regesen recsegve nevetett, #233;s mintha m#233;g a savany#250;, #246;reg Csernobog is j#243;l #233;rezte volna mag#225;t. #193;rny#233;knak #250;gy t#369;nt, hogy hatalmas s#250;lyt emeltek le r#243;la: a vil#225;g legnagyobb k#246;rhint#225;j#225;n #252;l#337; h#225;rom #246;regember remek#252;l #233;rezte mag#225;t. #201;s mi van akkor, ha kihaj#237;tj#225;k #337;ket? H#225;t nem #233;ri meg, nem #233;r meg b#225;rmit, ha valaki azt mondhatja, utazott a Vil#225;g Legnagyobb K#246;rhint#225;j#225;n? H#225;t nem #233;r meg b#225;rmit, ha fel#252;lhetsz egy ilyen gy#246;ny#246;r#369;s#233;ges sz#246;rnyetegre?

Szemezett egy bulldoggal meg egy tengeri teremtm#233;nnyel, egy arany hordsz#233;kes elef#225;nttal, azt#225;n felm#225;szott egy sasfej#369;, tigristest#369; l#233;nyre #233;s kapaszkodott.

A K#233;k Duna kering#337; dallama a fej#233;ben hull#225;mzott #233;s zengett #233;s csengett, az ezernyi csill#225;r f#233;nye csillogott #233;s szil#225;nkokra t#246;redezett, egy sz#237;vdobban#225;snyi id#337;re gyerek volt megint #233;s boldog, #233;s mindehhez el#233;g volt #252;lni a k#246;rhint#225;n: meg sem mukkant, a sas-tigris#233;n #252;lt a mindens#233;g k#246;zep#233;n #233;s k#246;r#252;l#246;tte forgott a vil#225;g.

A zenesz#243;n is t#250;l hallotta a saj#225;t nevet#233;s#233;t. Boldog volt. Mintha meg sem t#246;rt#233;nt volna az utols#243; harminchat #243;ra, az utols#243; h#225;rom #233;v, mintha az #233;lete nem lett volna m#225;s, csak egy kisgyermek #225;lma, aki San Francisc#243;ban, a Golden Gate Parkban #252;l a k#246;rhint#225;n, miut#225;n el#337;sz#246;r visszat#233;rt az #193;llamokba, egy kimer#237;t#337; utaz#225;s, a haj#243;- #233;s kocsi#250;t ut#225;n, #233;s ott #225;ll az #233;desanyja, b#252;szk#233;n figyeli #337;t, amint olvadt j#233;gkr#233;met szopogat, szorosan kapaszkodik #233;s rem#233;li, hogy soha nem hallgat el a zene, a k#246;rhinta nem #225;ll le soha, nem #233;r v#233;get a forg#225;s. K#246;rbe #233;s k#246;rbe #233;s k#246;rbe…

Azt#225;n kihunytak a f#233;nyek #233;s #193;rny#233;k megl#225;tta az isteneket.