"Amerikai istenek" - читать интересную книгу автора (Gaiman Neil)

HATODIK FEJEZET

#193;rny#233;k az egyik pillanatban m#233;g a Vil#225;g Legnagyobb K#246;rhint#225;j#225;n #252;lt sasfej#369; tigris#233;be kapaszkodva, azt#225;n megny#250;ltak a v#246;r#246;s #233;s feh#233;r f#233;nyek, megremegtek, kihunytak, #233;s #193;rny#233;k csillagokkal teli #243;ce#225;nba zuhant, a kering#337; g#233;pies dallam#225;t pedig #252;temes, l#252;ktet#337; robajl#225;s v#225;ltotta fel, mintha cint#225;ny#233;rok csap#243;dtak volna egym#225;shoz, mintha hull#225;mok t#246;rtek volna meg egy t#225;voli tengerpart szikl#225;in.

Nem vil#225;g#237;tott m#225;s, csak a csillagok, de a hideg, tiszta f#233;nyben j#243;l l#225;tszott minden. H#225;tasa ny#250;jt#243;zkodott, poroszk#225;lni kezdett #233;s #193;rny#233;k bal keze meleg sz#337;rm#233;t, jobbja tollakat tapintott.

— J#243; menet volt, mi? — A hang a h#225;ta m#246;g#252;l hallatszott, a f#252;l#233;ben #233;s a fej#233;ben.

#193;rny#233;k lassan megfordult, #233;s minden mozdulata kimerevedett #225;ll#243;k#233;pp#233; v#225;ltozva maradt m#246;g#246;tte, #233;s mindegyik k#233;pen egy m#225;sodperc t#246;red#233;ke, egyetlen apr#243; mozdulat tartott az #246;r#246;kk#233;val#243;s#225;gig. Az elm#233;j#233;t el#225;raszt#243; k#233;peknek nem volt semmi #233;rtelme: mintha egy szitak#246;t#337; soklap#250; gy#233;m#225;ntra eml#233;keztet#337; szem#233;n kereszt#252;l l#225;tta volna a vil#225;got, de mindegyik szemsz#246;gb#337;l teljesen m#225;s l#225;tv#225;ny fogadta, #233;s k#233;ptelen volt egyetlen #233;rtelmes eg#233;szk#233;nt #233;rtelmezni mindazt, amit l#225;tott, vagy amir#337;l legal#225;bbis #250;gy hitte, hogy l#225;tja.

Ott volt Nancy #250;r, a sz#237;nes b#337;r#369;, v#233;konyka bajuszt visel#337; #246;reg b#225;csi, aki kock#225;s sportzak#243;t hordott meg citroms#225;rga keszty#369;t, #233;s a k#246;rhinta emelked#337;s#252;llyed#337; oroszl#225;nj#225;n #252;lt, fent a leveg#337;ben; de ugyanakkor, ugyanazon a helyen m#225;st is l#225;tott, egy fel#233;kszerezett p#243;kot, ami akkora volt, mint egy l#243;, szeme smaragdsz#237;n #246;rv#233;nyk#233;nt b#225;mult le r#225;; #233;s l#225;tott ott m#225;st is, egy hihetetlen#252;l magas f#233;rfit, tikfa sz#237;n#369; b#337;rrel #233;s h#225;rom p#225;r karral, lobog#243;, strucctollas fejd#237;sszel, v#246;r#246;s cs#237;kokkal kifestett arccal, aki k#233;t kez#233;vel a hatb#243;l szorosan markolta a vad#225;llat s#246;r#233;ny#233;t; de volt m#233;g ott egy rongyos, fiatal, fekete fi#250; is, akinek be volt dagadva a bal l#225;ba #233;s ny#252;zs#246;gtek rajta a legyek; #233;s utolj#225;ra, az #246;sszes t#246;bbi m#246;g#246;tt apr#243;cska p#243;k lapult egy fonnyadt, okkers#225;rga lev#233;l alatt.

#193;rny#233;k l#225;tta mindezt, #233;s tudta, hogy ez mind ugyanaz a dolog.

— Ha nem csukod be a sz#225;dat — mondta az a sok minden, ami Nancy #250;r volt —, m#233;g a v#233;g#233;n belerep#252;l valami.

#193;rny#233;k becsukta a sz#225;j#225;t #233;s nyelt egy nagyot.

Volt ott egy domb, azon egy f#225;b#243;l #233;p#252;lt csarnok, #250;gy egy m#233;rf#246;ldre t#337;l#252;k. Poroszk#225;lva megindultak arrafel#233;, h#225;tasaik pat#225;i #233;s l#225;bai hangtalanul tapodt#225;k a sz#225;raz homokot a tenger sz#233;l#233;n.

Csernobog gyorsabb iramra n#243;gatta a kentaurj#225;t. R#225;paskolt h#225;tasa emberi karj#225;ra.

— Ez igaz#225;b#243;l nem is t#246;rt#233;nik meg — sz#243;lt oda #193;rny#233;knak. Siralmasan csengett a hangja. — Az eg#233;sz a fejedben van. Jobb, ha nem is gondolsz r#225;.

#193;rny#233;k #337;sz haj#250;, v#233;n kelet-eur#243;pai bev#225;ndorl#243;t l#225;tott, igen kopott es#337;kab#225;tban, egyetlen vasfoggal. De l#225;tott m#225;st is, egy z#246;m#246;k, fekete valamit, ami s#246;t#233;tebb volt az #337;ket k#246;r#252;lvev#337; s#246;t#233;ts#233;gn#233;l, szeme mint k#233;t izz#243; sz#233;ndarab; #233;s volt ott egy herceg, hossz#250;, lobog#243; fekete hajjal, hossz#250;, fekete bajusszal, akinek v#233;r bor#237;totta az arc#225;t #233;s kez#233;t, #233;s egy medveb#337;r bund#225;t lesz#225;m#237;tva mez#237;telen#252;l lovagolt f#233;lig ember, f#233;lig vad#225;llat h#225;tas#225;n, arc#225;t, fels#337;test#233;t pedig elbor#237;tott#225;k a k#233;k, tetov#225;lt spir#225;lok #233;s #246;rv#233;nyek.

— Kik vagytok? — k#233;rdezte #193;rny#233;k. — Mik vagytok?

A tenger mellett #252;gettek. A hull#225;mok k#246;ny#246;rtelen#252;l ostromolt#225;k az #233;jszakai partot.

Szerda #193;rny#233;k mell#233; ir#225;ny#237;totta a farkas#225;t, amib#337;l hatalmas, sz#233;nsz#252;rke, z#246;ld szem#369; vad#225;llat v#225;lt. #193;rny#233;k h#225;tasa r#233;m#252;lten elugrott el#337;le, de #337; megsimogatta a nyak#225;t #233;s a f#252;l#233;be s#250;gta, hogy ne f#233;ljen. Az #225;llat tigrisfarka d#252;h#246;sen csapkodott. #193;rny#233;knak #250;gy t#369;nt, volt vel#252;k m#233;g egy farkas, annak az ikertestv#233;re, amin Szerda lovagolt, #233;s a homokd#369;n#233;k k#246;z#246;tt k#246;vette #337;ket, #233;ppen csak l#225;t#243;t#225;vols#225;gon k#237;v#252;l.

— Ismersz engem, #193;rny#233;k? — k#233;rdezte Szerda. B#252;szk#233;n felszegett fejjel #252;lt a farkas#225;n. Jobb szeme csillogott #233;s villogott, a bal szeme f#233;nytelen volt. K#246;p#246;nyeget viselt, #246;bl#246;s csukly#225;val, mint a szerzetesek, arca megb#250;jt az #225;rny#233;k#225;ban. — Mondtam, hogy el#225;rulom neked sz#225;mtalan nevemet. Halld h#225;t, mik#233;ppen sz#243;l#237;tanak engem. #201;n vagyok az, Aki #214;rvend a H#225;bor#250;nak, a Komor, a Rabl#243; #233;s a Harmadik. A F#233;lszem#369;. A Legnagyobb. Az Igazs#225;gok Tud#243;ja. #201;n vagyok Grimnnir #233;s a Csukly#225;s F#233;rfi. #201;n vagyok a Mindenek Atyja #233;s a P#225;lc#225;t Hord#243; Gondlir. Annyi nevem van, mint amennyi sz#233;l van a vil#225;gban, #233;s annyi rangom, mint ah#225;ny m#243;dozata a hal#225;lnak. K#233;t holl#243;m neve Huginn #233;s Muninn, Gondolat #233;s Eml#233;kezet; k#233;t farkasom Freki #233;s Geri; h#225;tasom az akaszt#243;fa. — K#233;t k#237;s#233;rtetsz#252;rke holl#243; telepedett meg a v#225;ll#225;n, mint k#233;t #225;tl#225;tsz#243; mad#225;rburok, cs#337;r#252;ket Szerda fej#233;be dugt#225;k, mintha meg akarn#225;k #237;zlelni az agy#225;t, azt#225;n felrebbentek #233;s ism#233;t elrep#252;ltek.

Miben higgyek? — gondolta #193;rny#233;k, #233;s m#233;lyen d#252;b#246;rg#337; hang felelt neki, valahonnan a vil#225;g al#243;l: Mindenben.

— Odin? — k#233;rdezte #193;rny#233;k, #233;s a sz#233;l elkapta sz#243;t az ajk#225;r#243;l.

— Odin — suttogta Szerda, #233;s a kopony#225;k f#246;veny#233;n megt#246;r#337; hull#225;mok robaja sem volt el#233;g hangos ahhoz, hogy elnyomja ezt a suttog#225;st. — Odin — mondta Szerda, mint aki #237;zlelgeti a sz#243;t. — Odin — mondta Szerda, #233;s hangja gy#337;zedelmes ki#225;lt#225;sk#233;nt visszhangzott l#225;t#243;hat#225;r #233;s l#225;t#243;hat#225;r k#246;z#246;tt. Neve h#237;zni kezdett, megn#337;tt #233;s bet#246;lt#246;tte a vil#225;got, mint #193;rny#233;k f#252;l#233;t a l#252;ktetve dobol#243; v#233;r hangja.

#201;s azt#225;n, mint egy #225;lomban, m#225;r nem a csarnok fel#233; lovagoltak. M#225;r ott is voltak, h#225;tasaik a fal melletti j#225;szolba k#246;tve pihentek.

A csarnok hatalmas volt, de kezdetleges. A tet#337; zs#250;pb#243;l k#233;sz#252;lt, a falak f#225;b#243;l. A csarnok k#246;zep#233;n t#369;z lobogott, #233;s a f#252;st cs#237;pte #193;rny#233;k szem#233;t.

— Az #233;n elm#233;mben kellett volna tal#225;lkoznunk — motyogta Nancy #250;r #193;rny#233;knak. — Ott melegebb lenne.

— Az #337; fej#233;ben vagyunk?

— T#246;bb#233;-kev#233;sb#233;. Ez itt Valaskjalf. A r#233;gi csarnoka.

#193;rny#233;k megk#246;nnyebb#252;lten l#225;tta, hogy Nancy ism#233;t #246;regember, s#225;rga keszty#369;ben, b#225;r az #225;rny#233;ka r#225;zk#243;dott, remegett #233;s #225;lland#243;an v#225;ltozott a l#225;ngok f#233;ny#233;ben, #233;s amiv#233; v#225;ltozott, nem mindig volt emberi.

A fal mellett fal#243;c#225;k #225;lltak, #233;s tal#225;n t#237;z ember #252;lt vagy #225;csorgott ott. Tisztes t#225;vols#225;got tartottak egym#225;st#243;l: meglehet#337;sen vegyes t#225;rsas#225;g volt, akadt k#246;zt#252;k egy s#246;t#233;t b#337;r#369;, matr#243;naszer#369; asszony piros sz#225;riban, n#233;h#225;ny lestrap#225;lt k#252;lsej#369; #252;zletember #233;s m#233;g n#233;h#225;nyan, akik olyan k#246;zel #252;ltek a t#369;zh#246;z, hogy #193;rny#233;k nem l#225;tta #337;ket.

— Hol vannak? — s#250;gta Szerda hevesen Nancy f#252;l#233;be. — Nos? Hol vannak? T#246;bb tucatnyian kellene lenn#252;nk. T#246;bb tucatnyian!

— A megh#237;v#225;st te int#233;zted — felelte Nancy. — Szerintem az is csoda, hogy ennyit siker#252;lt #246;sszeszedned. Mit gondolsz, ne mes#233;ljek el egy t#246;rt#233;netet kezd#233;sk#233;ppen?

Szerda a fej#233;t cs#243;v#225;lta.

— Sz#243; sem lehet r#243;la.

— Nem t#369;nnek t#250;l bar#225;ts#225;gosnak. Egy t#246;rt#233;net mindig j#243;l j#246;n, ha meg akarod nyerni #337;ket. #201;s nincsen b#225;rdod, aki #233;nekelhetne nekik.

— Csak semmi t#246;rt#233;netet — mondta Szerda. — Most nem. K#233;s#337;bb majd lesz r#225;juk id#337;. Most nincsen.

— Nem kellenek t#246;rt#233;netek. Rendben. Akkor csak felr#225;zom #337;ket. — #201;s Nancy #250;r k#246;nnyed mosollyal az arc#225;n bes#233;t#225;lt a t#369;z f#233;nyk#246;r#233;be.

— Tudom, mi j#225;r a fejetekben — mondta. — Arra gondoltok, mit keres itt Comp#233; Anansi, minek j#225;rtatja a sz#225;j#225;t, amikor a Mindenek Atyja h#237;vott ide benneteket, ak#225;rcsak engem? Nos, tudj#225;tok, az embereket n#233;ha eml#233;keztetni kell dolgokra. Amikor bej#246;ttem, k#246;r#252;ln#233;ztem #233;s arra gondoltam, hol vannak a t#246;bbiek? De azt#225;n eszembe jutott, hogy az#233;rt, mert mi kevesen vagyunk #233;s #337;k sokan, mert mi gyeng#233;k vagyunk, #337;k pedig er#337;sek, m#233;g nem biztos, hogy vesztett#252;nk.

— Tudj#225;tok, t#246;rt#233;nt egyszer, hogy megl#225;ttam Tigrist a foly#243;n#225;l: minden #225;llat k#246;z#252;l neki voltak a legnagyobb her#233;i, a leg#233;lesebb karmai #233;s k#233;t el#252;ls#337; foga hossz#250; volt, mint a k#233;s, #233;s #233;les, mint a kard. #201;s azt mondtam neki, Tigris testv#233;r, menj#233;l csak #250;szni, majd vigy#225;zok #233;n a goly#243;idra. Olyan b#252;szke volt a goly#243;ira. Sz#243;val beugrott a foly#243;ba #250;szni, #233;n meg felvettem a goly#243;it #233;s ott hagytam neki az #233;n kicsike p#243;kgoly#243;imat. #201;s tudj#225;tok, mit csin#225;ltam azut#225;n? Elrohantam, olyan gyorsan, ahogyan a l#225;bam csak b#237;rta.

— A szomsz#233;d v#225;rosig meg sem #225;lltam. Ott azt#225;n megl#225;ttam a V#233;n Majmot. Csod#225;latosan n#233;zel ki, Anansi, mondta nekem a V#233;n Majom. Mire #233;n azt feleltem, tudod, mit #233;nekelnek a m#225;sik v#225;rosban? Mit #233;nekelnek, k#233;rdi #337;. A legm#243;k#225;sabb dalt, az #225;m, mondom neki #233;n. Azt#225;n t#225;ncra perd#252;ltem #233;s azt daloltam.

— V#233;n Majom #250;gy kacagott, majd kipukkadt, az oldal#225;t fogta #233;s r#225;zk#243;dott a nevet#233;st#337;l, azt#225;n r#225;kezdett a dalra, csettintgetett hozz#225; #233;s k#233;t l#225;bra #225;llva ugr#225;ndozott. Ez remek n#243;ta volt, mondja, az #246;sszes bar#225;tomnak el fogom #233;nekelni. Tedd azt, felelem neki, azt#225;n elindulok vissza a foly#243;hoz.

— A foly#243;n#225;l fel-al#225; j#225;rk#225;l Tigris, csak #250;gy csapkod a fark#225;val, #233;g fel#233; mered a f#252;le meg a nyak#225;n a sz#337;r, amennyire lehet, #233;s csattogva kapkodja a bogarakat borotva#233;les, hatalmas fogaival #233;s szem#233;ben narancssz#237;n l#225;ng lobog. Kegyetlen, ijeszt#337; #233;s nagy, de a l#225;bai k#246;z#246;tt a vil#225;g legkisebb goly#243;i cs#252;ngenek a vil#225;g legapr#243;bb, legfeket#233;bb, legaszottabb zacsk#243;j#225;ban.

— H#233;, Anansi, mondja, amikor megl#225;t. Neked vigy#225;znod kellett volna a goly#243;imra, am#237;g #233;n #250;szni voltam. De amikor kij#246;ttem a v#237;zb#337;l, nem l#225;ttam m#225;st a parton, csak ezeket a fekete, aszott, haszn#225;lhatatlan p#243;kgoly#243;kat, amiket most viselek.

— #201;n mindent megtettem, mondom neki, de megjelentek ezek a majmok #233;s felfalt#225;k a goly#243;idat, #233;s amikor sz#243;ltam nekik, let#233;pt#233;k az eny#233;met. #201;s annyira elsz#233;gyelltem magamat, hogy elszaladtam.

— Hazudsz, Anansi, mondja Tigris. Felfalom a m#225;jadat. De akkor meghallja a majmokat, akik lej#246;ttek a v#225;rosb#243;l a foly#243;hoz. Tucatnyi boldog majom ugr#225;ndozik az #246;sv#233;nyen #233;s csettintget az ujj#225;val #233;s olyan hangosan dalol, ahogyan a torkukon kif#233;r:

— #201;s Tigris felmordul, felord#237;t, beront ut#225;nuk az erd#337;be, a majmok meg vis#237;tanak #233;s felrohannak a legmagasabb f#225;ra. #201;n megvakargatom sz#233;p #250;j, nagy goly#243;imat, #225;tkozottul j#243; #233;rz#233;s v#233;konyka l#225;baim k#246;z#246;tt tudni #337;ket, #233;s els#233;t#225;lok haza. #201;s Tigris mind a mai napig kergeti a majmokat. Teh#225;t ne feledj#233;tek: csak az#233;rt, mert kicsik vagytok, att#243;l m#233;g lehettek er#337;sek.

Nancy #250;r elmosolyodott, fejet hajtott, sz#233;tt#225;rta a karj#225;t, profi el#337;ad#243;k#233;nt fogadta a tapsot meg a kacag#225;st, azt#225;n megfordult #233;s visszas#233;t#225;lt #193;rny#233;k #233;s Csernobog mell#233;.

— Ha j#243;l eml#233;kszem, azt mondtam, csak semmi t#246;rt#233;netet — jegyezte meg Szerda.

— Ezt nevezed t#246;rt#233;netnek? — k#233;rdezte Nancy. — Csak megk#246;sz#246;r#252;ltem a torkomat. Megpuh#237;tottam #337;ket. Eredj, ny#369;g#246;zd le #337;ket.

Szerda bel#233;pett a t#369;z f#233;nyk#246;r#233;be: egy nagydarab #246;regember, #252;vegszemmel, barna #246;lt#246;nyben #233;s divatjam#250;lt Armani kab#225;tban. Meg#225;llt, v#233;gign#233;zett a padokon #252;l#337; alakokon #233;s sok#225;ig nem mondott semmit. #193;rny#233;k eddig nem is hitte, hogy lehets#233;ges ilyen hossz#250; ideig hallgatni, #250;gy, hogy az ne legyen k#237;nos. Azt#225;n Szerda megsz#243;lalt.

— Ismertek — mondta. — Mindannyian ismertek. N#233;h#225;ny#243;toknak nincs oka kedvelni, de ak#225;r szerettek, ak#225;r nem, ismertek.

A padokon #252;l#337;k megmoccantak, izegtek-mozogtak.

— Hosszabb ideje itt vagyok, mint k#246;z#252;letek a legt#246;bben. Hozz#225;tok hasonl#243;an #233;n is #250;gy hittem, elboldogulhatunk azzal, amink van. A boldogs#225;ghoz ugyan nem elegend#337;, de fenn tudjuk tartani magunkat. — #218;gy fest, hogy mindez megv#225;ltozott. Vihar k#246;zeleg, #233;s ez a vihar nem a mi kez#252;nk munk#225;ja.

Elhallgatott. El#337;rel#233;pett #233;s #246;sszefonta a karj#225;t a mellkas#225;n.

— Amikor az emberek meg#233;rkeztek Amerik#225;ba, mi is vel#252;k j#246;tt#252;nk. Magukkal hoztak engem, Lokit, Thort, Anansit #233;s az Oroszl#225;n-Istent, a leprik#243;nokat, a cluracant meg a banshee-t, Kuber#225;t #233;s Holle any#243;t, Astarothot #233;s titeket. A gondolataik k#246;z#233; b#250;jtunk #233;s gy#246;keret eresztett#252;nk benn#252;k. A telepesekkel egy#252;tt #225;tkelt#252;nk az #243;ce#225;non az #250;j vil#225;gba.

— Ez a f#246;ld m#233;rhetetlen#252;l nagy. A n#233;p#252;nk hamarosan elfeledkezett r#243;lunk, #250;gy maradtunk meg az eml#233;keikben, mint az #243;vil#225;g teremtm#233;nyei, akik nem j#246;ttek el vel#252;k. Igazi h#237;veink meghaltak vagy nem hittek benn#252;nk t#246;bb#233;, #233;s mi elveszetten, riadtan #233;s kisemmizve, a megmaradt kev#233;ske im#225;daton vagy hiten teng#337;dt#252;nk tov#225;bb. #201;s #250;gy #233;lt#252;nk, ahogyan csak tudtunk.

— Ezt tett#252;k h#225;t, folytattuk, minden dolgok legsz#233;l#233;re szorulva, ahol senki sem figyelt r#225;nk t#250;ls#225;gosan.

— N#233;zz#252;nk szembe a t#233;nyekkel #233;s ismerj#252;k el, kev#233;s befoly#225;ssal rendelkez#252;nk. Ragadoz#243;k vagyunk, lopunk az emberekt#337;l, #233;s ebb#337;l tartjuk fenn magunkat; vetk#337;z#252;nk #233;s kurv#225;lkodunk #233;s t#250;l sokat iszunk; benzink#250;ton dolgozunk, lopunk, csalunk #233;s a t#225;rsadalom reped#233;seiben h#250;zzuk meg magunkat. #214;reg istenek vagyunk ebben az istenek n#233;lk#252;li, fiatal vil#225;gban.

Elhallgatott. Komoran n#233;zett v#233;gig a hallgat#243;s#225;g#225;n, mint egy politikus. Azok szenvtelen#252;l b#225;multak r#225; vissza, maszkszer#369;, rezzen#233;stelen arckifejez#233;ssel. Szerda megk#246;sz#246;r#252;lte a tork#225;t #233;s nagyot k#246;p#246;tt a t#369;zbe. Az fell#225;ngolt #233;s bevil#225;g#237;totta a csarnok belsej#233;t.

— Na most, mint arr#243;l magatok is sz#225;mtalan alkalommal meggy#337;z#337;dhettetek, Amerik#225;ban #250;j istenek n#246;vekednek a hit gyarapod#243; csom#243;pontjaiban: a hitelk#225;rty#225;k #233;s a sztr#225;d#225;k istenei, az internet#233; #233;s a telefonok#233;, a r#225;di#243;, a k#243;rh#225;z, a telev#237;zi#243; istenei, a m#369;anyag#233;, a riaszt#243;k#233; #233;s a neonok#233;. B#252;szk#233;k, k#246;v#233;rek #233;s ostob#225;k, akik p#246;ffeszkedve #246;r#252;lnek saj#225;t fontoss#225;guknak #233;s fiatals#225;guknak.

— Tudnak r#243;lunk, f#233;lnek t#337;l#252;nk #233;s gy#369;l#246;lnek minket — mondta Odin. — Magatokat csapj#225;tok be, ha m#225;sk#233;nt gondolj#225;tok. Ha tudnak, elpuszt#237;tanak minket. Ideje #246;sszefognunk. Ideje tenn#252;nk valamit.

A v#246;r#246;s sz#225;rit visel#337; #246;reg n#337; bel#233;pett a f#233;nyk#246;rbe. Homlok#225;t apr#243;, s#246;t#233;tk#233;k dr#225;gak#337; #233;kes#237;tette. Csak annyit mondott:

— Ilyen ostobas#225;g miatt h#237;vt#225;l minket ide? — #201;s #225;mulattal keveredett bossz#250;s#225;ggal felhorkantott.

Szerda #246;sszeh#250;zta a szem#233;t.

— #201;n h#237;vtalak ide, igen. De ez fontos dolog, Mama-dzsi, nem ostobas#225;g. Ezt m#233;g egy gyermek is bel#225;tn#225;.

— Teh#225;t #233;n csak egy gyermek vagyok, igaz? — A n#337; megr#225;zta az ujj#225;t Szerda fel#233;. — M#225;r #246;regen #233;ltem Kalighatban, amikor m#233;g nem is #225;lmodtak r#243;lad, ostoba v#233;nember. Gyermek vagyok? H#225;t legyek, de akkor sincs #233;rtelem az ostobas#225;gaidban.

Egy pillanatra #193;rny#233;k megint k#233;t dolgot l#225;tott egyszerre: l#225;tta az #246;regasszonyt, akinek s#246;t#233;t arc#225;ra r#225;ncokat rajzolt az id#337; #233;s az el#233;gedetlens#233;g, de a h#225;ta m#246;g#246;tt #225;llt valami nagy, egy meztelen n#337;, akinek a b#337;re olyan fekete volt, mint egy #250;j b#337;rkab#225;t, ajka #233;s nyelve v#246;r#246;s, mint az art#233;ri#225;s v#233;r. Nyak#225;t kopony#225;kkal #233;kes#237;tette, sz#225;mtalan kez#233;ben k#233;seket tartott, kardokat meg lev#225;gott fejeket.

— Nem neveztelek gyermeknek, Mama-dzsi — mondta Szerda b#233;k#237;t#337;en. — De egy#233;rtelm#369;nek t#369;nik, hogy…

— Az egyetlen dolog, ami egy#233;rtelm#369;nek t#369;nik — mutatott r#225; a fekete n#337; (#233;s vele egy#252;tt, m#246;g#246;tte, felette, a test#233;n kereszt#252;l ugyanazt mutatta egy fekete, karmos ujj) —, az, hogy te dics#337;s#233;gre v#225;gysz. Hossz#250; ideje b#233;k#233;ben #233;l#252;nk ebben az orsz#225;gban. N#233;h#225;nyan jobban, mint egyesek, ebben egyet#233;rtek. #201;n j#243;l #233;lek. Van egy inkarn#225;ci#243;m Indi#225;ban, neki sokkal jobban megy, de legyen. Nem vagyok irigy. L#225;ttam felbukkanni az #250;jakat, #233;s l#225;ttam #337;ket elt#369;nni. — Leeresztette a kez#233;t. #193;rny#233;k l#225;tta, hogy a t#246;bbiek a n#337;t n#233;zik, mindenki m#225;sk#233;ppen: tisztelettel, #225;mulattal, zavartan. — Egy pillanattal ezel#337;tt m#233;g a vasutat isten#237;tett#233;k. De a vas isteneit ugyan#250;gy elfeledt#233;k, mint a smaragdvad#225;szokat…

— A l#233;nyeget, Mama-dzsi — mondta Szerda.

— A l#233;nyeget? — A n#337; orrlyukai kit#225;gultak. Sz#225;ja sarka leg#246;rb#252;lt. — #201;n… #233;s #233;n nyilv#225;nval#243;an csak egy gyermek vagyok… azt mondom, v#225;rjunk. Ne tegy#252;nk semmit. Nem tudjuk, vesz#233;lyesek-e r#225;nk.

— Akkor is ezt tan#225;csolod majd, ha egy #233;jszaka elj#246;nnek #233;rted, #233;s vagy meg#246;lnek, vagy elfognak?

A n#337; megvet#337;, meglepett arccal n#233;zett r#225;: ez j#243;l l#225;tszott a fintor#225;ban, szem#246;ld#246;ke #237;v#233;ben, abban, ahogyan az orr#225;t tartotta.

— Ha megpr#243;b#225;lj#225;k — mondta —, majd r#225;j#246;nnek, hogy engem neh#233;z elkapni #233;s m#233;g nehezebb meg#246;lni.

A m#246;g#246;tte #252;l#337; z#246;m#246;k fiatalember tork#225;t k#246;sz#246;r#252;lve h#237;vta fel mag#225;ra a figyelmet, azt#225;n m#233;lyen zeng#337; hangon megsz#243;lalt:

— Mindenek Atyja, az #233;n embereim k#233;nyelmesen #233;lnek. A legt#246;bbet hozzuk ki abb#243;l, amink van. Ha a h#225;bor#250;d vissza#252;t r#225;nk, mindent elvesz#237;thet#252;nk.

Szerda csak annyit mondott:

— M#225;r elvesz#237;tettetek mindent. #201;n lehet#337;s#233;get k#237;n#225;lok r#225;, hogy visszaszerezzetek bel#337;le valamennyit.

Mik#246;zben besz#233;lt, fell#225;ngolt a t#369;z #233;s megvil#225;g#237;totta a jelenl#233;v#337;k arc#225;t.

Ezt nem hiszem el — gondolta #193;rny#233;k. — Semmit sem hiszek el bel#337;le. Tal#225;n m#233;g mindig csak tizen#246;t #233;ves vagyok. Mama #233;l #233;s m#233;g nem ismerem Laur#225;t. Ami eddig t#246;rt#233;nt, nem m#225;s, csak egy k#252;l#246;n#246;sen val#243;s#225;gos #225;lom. — De ezt sem tudta teljesen elhinni. Az ember csak az #233;rz#233;keivel hihet: azokkal az eszk#246;z#246;kkel, amelyekkel a vil#225;got szeml#233;lj#252;k, a l#225;t#225;sunkkal, a tapint#225;sunkkal, az eml#233;kezet#252;nkkel. Ha ezek hazudnak nek#252;nk, nem b#237;zhatunk semmiben. #201;s m#233;g ha nem is hisz#252;nk nekik, csak azt az utat j#225;rhatjuk, amit #233;rz#233;keink mutatnak nek#252;nk; #233;s eg#233;szen a v#233;g#233;ig nem t#233;rhet#252;nk le r#243;la.

Azt#225;n kilobbant a t#369;z #233;s a s#246;t#233;ts#233;g elnyelte Valaskjalfot, Odin Csarnok#225;t.

— Most mi van? — suttogta #193;rny#233;k.

— Most visszat#233;r#252;nk a k#246;rhint#225;hoz — motyogta Nancy #250;r —, #233;s a v#233;n F#233;lszem#369; megh#237;v minket vacsor#225;ra, megkeneget n#233;h#225;ny tenyeret, megcs#243;kol p#225;r csecsem#337;t #233;s az i bet#369;s sz#243; nem hangzik el t#246;bb#233;.

— I bet#369;s sz#243;?

— Istenek. Mit csin#225;lt#225;l, #233;des fiam, amikor az #233;szt osztogatt#225;k?

— Valaki elmes#233;lte, hogyan lopta el egy tigris goly#243;it, #233;s azon gondolkoztam, mi lett a v#233;ge.

Nancy #250;r kuncogott.

— De nem old#243;dott meg semmi. Nem egyeztek meg semmiben.

— Lassan dolgozza meg #337;ket. Egyes#233;vel veszi #337;ket kezel#233;sbe. Majd megl#225;tod. A v#233;g#233;n #250;gyis beadj#225;k a derekukat.

#193;rny#233;k #233;rezte, hogy sz#233;l t#225;mad valahonnan, felborzolja a haj#225;t, v#233;gigsim#237;t az arc#225;n #233;s mag#225;val h#250;zza.

A vil#225;g legnagyobb k#246;rhint#225;ja mellett #225;lltak #233;s a Cs#225;sz#225;ri kering#337;t hallgatt#225;k.

A terem t#250;loldal#225;n csapatnyi ember besz#233;lgetett Szerd#225;val, r#225;n#233;z#233;sre turist#225;k, pontosan annyian, mint ah#225;nyan Szerda #225;rny#233;kos csarnok#225;ban megjelentek.

— Erre! — b#246;mb#246;lte Szerda, #233;s kivezette #337;ket az egyetlen kij#225;raton, ami egy hatalmas sz#246;rny t#225;tott sz#225;j#225;t form#225;zta, aki #233;les fogaival b#225;rmikor cafatokk#225; t#233;phetn#233; #337;ket. #218;gy s#233;t#225;lgatott k#246;z#246;tt#252;k, mint egy politikus, h#237;zelegve, b#225;tor#237;t#243;an, mosolyogva, udvariasan ellenkezve, b#233;k#237;t#337;en.

— Megt#246;rt#233;nt egy#225;ltal#225;n? — k#233;rdezte #193;rny#233;k.

— Mi t#246;rt#233;nt meg, szaragy#250;? — k#233;rdezte Nancy #250;r.

— A csarnok. A t#369;z. Tigrishere. A k#246;rhint#225;z#225;s.

— A fen#233;be is, a k#246;rhint#225;n utazni tilos. Nem l#225;ttad a t#225;bl#225;kat? Most pedig cs#246;nd legyen.

A sz#246;rnyeteg sz#225;ja az Orgon#225;k Term#233;be ny#237;lt, ami zavarba ejtette #193;rny#233;kot — nem j#225;rtak m#225;r itt egyszer? M#225;sodszorra is ugyanolyan furcsa volt. Szerda el#337;re ment, fel valami l#233;pcs#337;n, #233;s elhaladtak az Apokalipszis n#233;gy lovas#225;nak #233;letnagys#225;g#250;, mennyezetre f#252;ggesztett modellje mellett, azt#225;n a nyilakat k#246;vetve kijutottak a k#246;zeli kij#225;raton.

A sort #193;rny#233;k #233;s Nancy z#225;rta. Azt#225;n kijutottak a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;zb#243;l, els#233;t#225;ltak az aj#225;nd#233;kbolt mellett #233;s elindultak a parkol#243; fel#233;.

— K#225;r, hogy kor#225;n el kellett j#246;nn#252;nk — mondta Nancy #250;r. — Rem#233;ltem, hogy megn#233;zhetem a vil#225;g legnagyobb g#233;pzenekar#225;t.

— #201;n l#225;ttam — mondta Csernobog. — Nem nagy durran#225;s.

Az #233;tterem t#237;z percre volt, az #250;t mellett. Szerda minden vend#233;ggel k#246;z#246;lte, hogy #337; fizeti a vacsor#225;t, #233;s m#225;r megszervezte a sz#225;ll#237;t#225;st azok sz#225;m#225;ra, akik nem rendelkeznek j#225;rm#369;vel.

#193;rny#233;k nem #233;rtette, hogyan jutottak el egy#225;ltal#225;n a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;zba j#225;rm#369; n#233;lk#252;l, #233;s mik#233;nt sz#225;nd#233;koznak elmenni innen, de nem sz#243;lt semmit. Ez volt a legokosabb, amit mondhatott.

Az aut#243;t megt#246;lt#246;tt#233;k Szerda vend#233;gei, akiket el kellett vinnie az #233;tteremig: a v#246;r#246;s sz#225;rit visel#337; n#337; #252;lt vele el#337;re. H#225;tul ketten #252;ltek: a k#246;pc#246;s, furcsa k#252;lsej#369; fiatalember, akinek nem #233;rtette rendesen a nev#233;t, de #250;gy hangzott, mint az Elvis, meg egy s#246;t#233;t #246;lt#246;nyt visel#337; f#233;rfi, akire egy#225;ltal#225;n nem eml#233;kezett.

A f#233;rfi mellett #225;llt, amikor az besz#225;llt a kocsiba, kinyitotta neki az ajt#243;t #233;s becsukta m#246;g#246;tte, de semmi sem jutott r#243;la esz#233;be. Megfordult #233;s alaposan megjegyezte mag#225;nak az arc#225;t, a haja sz#237;n#233;t, a ruh#225;j#225;t, am#237;g biztosra nem vette, hogy felismern#233;, ha #250;jra tal#225;lkozn#225;nak, majd visszafordult, #233;s a f#233;rfi m#225;ris kiesett az eml#233;kei k#246;z#252;l. Fut#243; benyom#225;s maradt meg benne, valami a sok p#233;nzr#337;l, de semmi t#246;bb.

F#225;radt vagyok — gondolta. Jobbra pillantott #233;s lopva v#233;gigm#233;rte az indiai n#337;t. Figyelm#233;t nem ker#252;lte el a kopony#225;kkal d#237;sz#237;tett apr#243; ez#252;st nyakl#225;nc, a kark#246;t#337;je, amin stiliz#225;lt kezek #233;s fejek csilingeltek, ha megmozdult, meg a homlok#225;t #233;kes#237;t#337; k#233;k gy#233;m#225;nt. F#369;szer-, kardamom, szegf#369;szeg- #233;s vir#225;gillata volt. Haja helyenk#233;nt #337;sz#252;lt #233;s elmosolyodott, amikor #233;szrevette #193;rny#233;k tekintet#233;t.

— Nevezzen Mama-dzsinek — mondta.

— A nevem #193;rny#233;k, Mama-dzsi — mondta #193;rny#233;k.

— Mi a v#233;lem#233;nye munk#225;ltat#243;ja terveir#337;l, #193;rny#233;k #250;r?

#193;rny#233;k lass#237;tott, mert hossz#250;, fekete kamion h#250;zott el mellett#252;k, #233;s lefr#246;csk#246;lte #337;ket latyakkal.

— #201;n nem k#233;rdezek, #337; nem mes#233;l — felelte.

— Ha engem k#233;rdez, egy utols#243; nagy k#252;zdelemre #225;h#237;tozik. Dics#337;s#233;ges kivonul#225;st akar. Azt bizony. Mi meg el#233;g #246;regek vagy el#233;g ostob#225;k vagyunk ahhoz, hogy n#233;h#225;nyan igent mondjanak r#225;.

— Nem feladatom k#233;rdez#337;sk#246;dni — mondta #193;rny#233;k. A n#337; csilingel#337; nevet#233;se bet#246;lt#246;tte a kocsit.

A h#225;tul #252;l#337; f#233;rfi — nem a furcsa fiatalember, hanem a m#225;sik — mondott valamit, amire #193;rny#233;k v#225;laszolt, de egy pillanattal k#233;s#337;bb semmire sem eml#233;kezett az eg#233;szb#337;l.

A k#252;l#246;n#246;s fiatalember nem sz#243;lt semmit, de most d#250;dolni kezdett mag#225;ban, m#233;ly, dallamos basszus hangon, amibe beleremegett, szinte vibr#225;lt a kocsi belseje.

A furcsa fiatalember #225;tlagos magass#225;g#250; volt, de k#252;l#246;n#246;s testalkat#250;: #193;rny#233;k hallott m#225;r hord#243;nyi mellkasokr#243;l, de eddig nem t#225;rsult k#233;p a hasonlat mell#233;. Ennek a f#233;rfinak hord#243;nyi mellkasa volt, l#225;ba ak#225;r, igen, ak#225;r a fat#246;rzs, keze pedig, pontosan, ak#225;r egy oldalnyi sonka. Csukly#225;s, fekete zubbonyt viselt, t#246;bb pul#243;vert, vastag kezesl#225;bast, #233;s mindehhez feh#233;r teniszcip#337;t, ami sem a t#233;li id#337;h#246;z, sem az #246;lt#246;z#233;k#233;hez nem illett, #233;s akkora volt, mint egy cip#337;sdoboz. Virsliujjai v#233;ge lapos volt #233;s sz#246;gletes.

— Nem semmi, ahogyan d#250;dol — sz#243;lt h#225;tra #193;rny#233;k.

— Eln#233;z#233;st — mondta a k#252;l#246;n#246;s fiatalember m#233;ly, nagyon m#233;ly hangon #233;s zavartan. Abbahagyta a d#250;dolgat#225;st.

— Ne, nekem tetszett — mondta #193;rny#233;k. — Folytassa.

A furcsa fiatalember t#233;tov#225;zott, azt#225;n ism#233;t neki#225;llt z#252;mm#246;gni, ugyanolyan m#233;ly #233;s vibr#225;l#243; hangon, mint az el#337;bb. Ez alkalommal szavak is keveredtek a d#250;dol#225;sba. — Le, le, le, le… — dalolta, olyan m#233;lyen, hogy beleremegtek az ablakok —, le, le, le.

Az #250;t menti h#225;zak ereszei kar#225;csonyi f#233;nyekbe #246;lt#246;ztek. Akadt mindenf#233;le, a hunyorg#243;, diszkr#233;t, aranysz#237;n l#225;mp#225;kt#243;l kezdve a h#243;embereket, mack#243;kat #233;s t#246;bbsz#237;n#369; csillagokat #225;br#225;zol#243; #243;ri#225;s alakzatokig.

#193;rny#233;k meg#225;llt az #233;tterem el#337;tt, ami egy nagy cs#369;rszer#369; #233;p#252;let volt, #233;s kitette az utasokat a bej#225;rat el#337;tt. Azt#225;n elvitte a kocsit a h#225;ts#243; parkol#243;ba. S#233;t#225;lni akart egy kicsit, egyed#252;l, a hidegben, hogy kitisztuljon a feje.

Egy fekete kamion mellett tette le az aut#243;t. Lehet, hogy ugyanez a kamion h#250;zott el mellette az el#337;bb. Becsukta az ajt#243;t, #233;s csak #225;llt ott, l#233;legzete felh#337;k#233;nt gomolygott a leveg#337;ben.

Szinte l#225;tta maga el#337;tt a benti jelenetet, Szerd#225;t, aki egy nagy asztalhoz #252;lteti a vend#233;geit #233;s #225;trendezi a termet. Azon t#369;n#337;d#246;tt, vajon t#233;nyleg K#225;li #252;lt-e az els#337; #252;l#233;sen, #233;s mi lehetett az a valami h#225;tul…

— H#233;, haver, van t#252;zed? — k#233;rdezte egy f#233;lig ismer#337;s hang, #233;s #193;rny#233;k m#225;r fordult, hogy sz#243;ljon, sajnos nincsen, akarta mondani, de a fegyver markolata a bal szeme felett tal#225;lta el, #233;s felbukott. Zuhan#225;s k#246;zben kiny#250;jtotta a kez#233;t, hogy megkapaszkodjon valamiben. Valaki puha dolgot t#246;m#246;tt a sz#225;j#225;ba, nehogy kiab#225;lni tudjon #233;s ragaszt#243;szalaggal r#246;gz#237;tette: k#246;nnyed, gyakorlott mozdulatokkal, mint egy csirk#233;t belez#337; hentes.

#193;rny#233;k ki#225;ltani pr#243;b#225;lt, figyelmeztetni akarta Szerd#225;t, a t#246;bbieket, de csak elfojtott ny#246;sz#246;rg#233;s szakadt ki bel#337;le.

— A zs#225;km#225;ny odabent van — mondta a f#233;lig ismer#337;s hang. — Mindenki a hely#233;re. — Alig #233;rthet#337; hang recsegett v#225;laszt egy ad#243;vev#337;b#337;l. — Menj#252;nk be #233;s kapjuk el #337;ket.

— Mi legyen a nagydarabbal? — k#233;rdezte egy m#225;sik hang.

— K#246;t#246;zz#233;tek meg #233;s vigy#233;tek el — felelte az els#337;.

Zs#225;kszer#369; csukly#225;t h#250;ztak #193;rny#233;k fej#233;re, ragaszt#243;szalaggal k#246;t#246;tt#233;k #246;ssze a csukl#243;j#225;t meg a bok#225;j#225;t, berakt#225;k egy kamion h#225;tulj#225;ba #233;s elhajtottak.

Az apr#243; szob#225;ban, ahov#225; #193;rny#233;kot z#225;rt#225;k, nem voltak ablakok. Volt ott egy m#369;anyag sz#233;k, egy pehelyk#246;nny#369;, #246;sszecsukhat#243; asztal #233;s egy letakart v#246;d#246;r, ami ideiglenes v#233;c#233;k#233;nt szolg#225;lt. A padl#243;n hat l#225;b hossz#250; s#225;rga, m#369;anyag hab szivacscs#237;k hevert, meg egy v#233;kony takar#243;, rajta r#233;gen megk#233;rgesedett, barna foltokkal: #193;rny#233;k nem tudta eld#246;nteni, v#233;r, szar vagy #233;tel maradv#225;nyai-e, #233;s nem is volt kedve megvizsg#225;lni. Fent a magasban, egy f#233;mr#225;cs m#246;g#246;tt csupasz villanyk#246;rte vil#225;g#237;tott, de #193;rny#233;k sehol sem l#225;tott villanykapcsol#243;t. A villany v#233;gig #233;gett. Az ajt#243;nak ezen az oldal#225;n nem volt kilincs.

#201;hes volt.

Miut#225;n az ijeszt#337; alakok let#233;pt#233;k a ragaszt#243;szalagot a csukl#243;j#225;r#243;l, bok#225;j#225;r#243;l #233;s a sz#225;j#225;r#243;l, majd bel#246;kt#233;k a szob#225;ba, els#337; dolga volt k#246;rbes#233;t#225;lni #233;s alaposan szem#252;gyre venni a helyis#233;get. Megd#246;ngette a falat. Tomp#225;n f#233;mes hangja volt. A szoba tetej#233;n apr#243; ventil#225;tor forgott. Az ajt#243; szil#225;rdan be volt z#225;rva.

A bal szem#246;ld#246;ke feletti sebb#337;l lassan sziv#225;rgott a v#233;r. F#225;jt a feje.

A padl#243;t nem fedte sz#337;nyeg. Megd#246;ngette. Ugyanolyan hangot adott, mint a fal. Levette a v#246;d#246;rr#337;l a tet#337;t, belevizelt #233;s megint letakarta. Az #243;r#225;ja szerint csak n#233;gy #243;ra telt el az #233;tterem elleni rajta#252;t#233;s #243;ta.

A t#225;rc#225;ja elt#369;nt, de a p#233;nz#233;t meghagyt#225;k.

Le#252;lt a sz#233;kre, a k#225;rtyaasztal mell#233;. Az asztallapot cigarettanyomokkal elcs#250;f#237;tott z#246;ld filc bor#237;totta. #193;rny#233;k gyakorolt: l#225;tsz#243;lag #225;tl#246;kd#246;ste a p#233;nzeket az asztalon. Azt#225;n fogott k#233;t negyeddoll#225;rost #233;s kital#225;lta az #201;rtelmetlen #201;rmetr#252;kk#246;t.

Jobb kez#233;ben elrejtett egy negyeddoll#225;rost, a m#225;sikat j#243;l l#225;that#243;an megmutatta a bal keze mutat#243;ujja #233;s h#252;velykje k#246;z#246;tt. Azt#225;n #250;gy csin#225;lt, mintha elvenn#233; a p#233;nzt a balj#225;b#243;l, pedig val#243;j#225;ban visszaejtette a tenyer#233;be. Kinyitotta a jobb tenyer#233;t #233;s megmutatta az #233;rm#233;t, ami v#233;gig ott volt.

A p#233;nztr#252;kkben az volt a j#243;, hogy teljesen lefoglalta az agy#225;t; vagyis nem tudta megcsin#225;lni, ha ideges volt vagy d#252;h#246;s, ez#233;rt az ill#250;zi#243;k gyakorl#225;sa megnyugtatta #233;s megtiszt#237;totta a gondolatait a zavar #233;s a f#233;lelem felh#337;it#337;l, m#233;g ha egyed#252;l, saj#225;t mag#225;nak, teljesen haszontalanul is csin#225;lta — mert hatalmas er#337;fesz#237;t#233;st #233;s #252;gyess#233;get ig#233;nyelt #250;gy tenni, mintha egyik kez#233;b#337;l a m#225;sik kez#233;be ejtene egy p#233;nzt, pedig ha val#243;ban megteszi, semmilyen k#233;pzetts#233;g nem kellett volna hozz#225;.

Belekezdett egy m#233;g #233;rtelmetlenebb tr#252;kkbe: a f#233;ldoll#225;rost egycentess#233; v#225;ltoztat#243; egykezes mutatv#225;nyba, de most k#233;t negyeddoll#225;rossal csin#225;lta. Az #233;rm#233;k felv#225;ltva t#369;ntek el #233;s bukkantak fel: amikor elkezdte, az egyik l#225;tszott, a m#225;sik nem. A sz#225;j#225;hoz emelte a kez#233;t, r#225;f#250;jt a l#225;that#243; p#233;nzdarabra, majd a klasszikus m#243;don elt#252;ntette a tenyer#233;ben, mik#246;zben az els#337; k#233;t ujj#225;val el#337;szedte #233;s megmutatta a rejtett #233;rm#233;t. Az eg#233;sz #250;gy n#233;zett ki, mintha a sz#225;j#225;hoz emeln#233; a p#233;nzt, r#225;f#250;jna, ism#233;t leereszten#233; a kez#233;t #233;s mindezt v#233;gig ugyanazzal a negyeddoll#225;rossal.

Ezt csin#225;lta, #250;jra meg #250;jra meg #250;jra.

Arra gondolt, vajon meg#246;lik-e, #233;s az egyik keze megremegett, #233;ppen csak egy kicsit, #233;s az egyik p#233;nz kiesett az ujjal k#246;z#252;l, le a k#225;rtyaasztal koszos, z#246;ld filclapj#225;ra.

Azt#225;n eltette a p#233;nzeket, mert m#225;r k#233;ptelen volt gyakorolni, #233;s el#337;vette a Szabads#225;g arc#225;val d#237;sz#237;tett #233;rm#233;t, amit Zorja Polunocsnaj#225;t#243;l kapott, szorosan megmarkolta #233;s v#225;rt.

Az #243;r#225;ja szerint hajnali h#225;rom volt, amikor a f#233;lelmetes alakok visszat#233;rtek kihallgatni. K#233;t f#233;rfi, s#246;t#233;t #246;lt#246;nyben, s#246;t#233;t hajjal #233;s csillog#243;, fekete cip#337;ben. Ijeszt#337;ek voltak. Egyik#252;knek sz#246;gletes #225;lla volt, sz#233;les v#225;lla, d#250;s haja, alaposan megr#225;gcs#225;lt k#246;rme, #233;s #250;gy festett, mint aki sokat r#246;gbizett a k#246;z#233;piskol#225;ban, a m#225;sik kopaszodott, ez#252;stkeretes, kerek szem#252;veget hordott #233;s manik#369;r#246;zte a k#246;rm#233;t. Hab#225;r egy#225;ltal#225;n nem hasonl#237;tottak egym#225;sra, #193;rny#233;kban felmer#252;lt, hogy egy bizonyos szinten, tal#225;n a sejtjeikben ez a k#233;t f#233;rfi egy #233;s ugyanaz. Meg#225;lltak az asztal k#233;t oldal#225;n #233;s len#233;ztek r#225;.

— Milyen r#233;g#243;ta dolgozik Carg#243;nak, uram? — k#233;rdezte az egyik.

— Nem tudom, mir#337;l besz#233;l — mondta #193;rny#233;k.

— Szerd#225;nak h#237;vja mag#225;t. Grimmnek. Aty#225;nak. V#233;n fick#243;. Mag#225;t is l#225;tt#225;k a t#225;rsas#225;g#225;ban, uram.

— N#233;h#225;ny napja dolgozom neki.

— Ne hazudjon nek#252;nk, uram — mondta a szem#252;veges, f#233;lelmetes f#233;rfi.

— Ok#233; — mondta #193;rny#233;k. — Nem fogok. De akkor is csak n#233;h#225;ny napr#243;l van sz#243;.

A m#225;sik ijeszt#337; f#233;rfi, akinek sim#225;ra borotv#225;lt #225;lla volt, el#337;rehajolt #233;s k#233;t ujja k#246;z#233; fogta #193;rny#233;k f#252;l#233;t. Megcsavarta #233;s megszor#237;totta. Nagyon f#225;jt.

— Figyelmeztett#252;k, hogy nek#252;nk ne hazudjon, uram — mondta l#225;gyan. Azt#225;n elengedte #193;rny#233;k f#252;l#233;t.

Mindk#233;t f#233;rfi zak#243;ja alatt pisztoly dudorodott. #193;rny#233;k nem pr#243;b#225;lkozott semmivel. #218;gy viselkedett, mintha megint a b#246;rt#246;nben lenne. Csin#225;ld v#233;gig egyed#252;l — gondolta. — Ne mondj nekik semmit, amit m#233;g nem tudnak Ne k#233;rdez#337;sk#246;dj.

— Vesz#233;lyes emberekkel bar#225;tkozik, uram — mondta az ijeszt#337;, szem#252;veges f#233;rfi. — Nagy szolg#225;latot tesz az orsz#225;gnak, ha hajland#243; tan#250;vallom#225;st tenni. — Kedvesen elmosolyodott. #201;n vagyok a j#243; zsaru — mondta a mosolya.

— #201;rtem — felelte #193;rny#233;k.

— Ha pedig nem hajland#243; seg#237;teni nek#252;nk, uram — mondta a sim#225;ra borotv#225;lt arc#250; —, megtudhatja, milyen az, ha rossz kedv#252;nk van. — Sz#233;les mozdulattal gyomorsz#225;jon v#225;gta #193;rny#233;kot #233;s kiszor#237;totta bel#337;le a leveg#337;t. Ez nem k#237;nz#225;s, gondolta #193;rny#233;k, csak kijelent#233;s: #201;n vagyok a rossz zsaru. #214;klendezett.

— Nem akarom, hogy rossz kedv#252;k legyen — mondta azt#225;n, amikor ism#233;t kapott leveg#337;t.

— Mi nem k#233;r#252;nk m#225;st, uram, csak az egy#252;ttm#369;k#246;d#233;s#233;t.

— Megk#233;rdezhetem… — zih#225;lta #193;rny#233;k (Ne k#233;rdez#337;sk#246;dj — gondolta, de m#225;r k#233;s#337;n, mert kics#250;szott a sz#225;j#225;n a k#233;rd#233;s) — megk#233;rdezhetem, kikkel fogok egy#252;ttm#369;k#246;dni?

— A nev#252;nket akarja tudni? — k#233;rdezte a borotv#225;lt arc#250;. — Mag#225;nak elment az esze.

— Nem, igaza van — mondta a szem#252;veges. — Lehet, hogy #237;gy k#246;nnyebben megered a nyelve. — #193;rny#233;kra pillantott #233;s fogkr#233;mrekl#225;mmosolyt villantott fel#233;. — #220;dv. #201;n Szikla #250;r vagyok. A koll#233;g#225;m Deszka #250;r.

— Igaz#225;b#243;l azt szerettem volna tudni, kinek dolgoznak — mondta #193;rny#233;k. — CIA? FBI?

Szikla megcs#243;v#225;lta a fej#233;t.

— Ty#369;. Ez t#246;bb#233; m#225;r nem ilyen egyszer#369;, uram. Minden sokkal bonyolultabb lett.

— Mag#225;nszektor — mondta Deszka —, k#246;zszf#233;ra. Tudja. Rengeteg az #225;that#225;s mostan#225;ban.

— De biztos#237;thatom — tette hozz#225; Szikla, #250;jabb ragyog#243; mosolyt villantva #193;rny#233;k fel#233; —, mi vagyunk a j#243; fi#250;k. Nem #233;hes, uram? — Zak#243;ja zseb#233;be ny#250;lt #233;s el#337;h#250;zott egy szelet Snickerst. — Tess#233;k. Aj#225;nd#233;k.

— K#246;sz — mondta #193;rny#233;k. Kibontotta a csokit #233;s megette.

— Gondolom, sz#237;vesen le#246;bl#237;ten#233; valamivel. K#225;v#233;t? S#246;rt?

— Vizet, legyen sz#237;ves — mondta #193;rny#233;k.

Szikla az ajt#243;hoz s#233;t#225;lt #233;s kopogott. Kisz#243;lt valamit a folyos#243;n #225;ll#243; #337;rnek, aki b#243;lintott #233;s egy perccel k#233;s#337;bb egy m#369;anyag poh#225;r hideg v#237;zzel t#233;rt vissza.

— CIA — mondta Deszka. Szomor#250;an megcs#243;v#225;lta a fej#233;t. — Micsoda barmok. H#233;, Szikla. Hallottam egy #250;j CIA-viccet. Figyelj: hogyan lehet#252;nk biztosak abban, hogy a CIA-nak nem volt k#246;ze a Kennedy-gyilkoss#225;ghoz?

— Nem tudom — mondta Szikla. — Hogyan?

— Hiszen meghalt, nem? — mondta Deszka.

Mindketten nevettek.

— Jobban #233;rzi mag#225;t, uram? — k#233;rdezte Szikla.

— Azt hiszem.

— Akkor mi#233;rt nem mes#233;li el nek#252;nk, uram, mi t#246;rt#233;nt ma este?

— Turist#225;skodtunk. Elment#252;nk a Szikl#225;ra #201;p#252;lt H#225;zba. Elment#252;nk enni valamit. A t#246;bbit tudj#225;k.

Szikla hatalmasat s#243;hajtott. Deszka csal#243;dottnak t#369;nt, megcs#243;v#225;lta a fej#233;t, azt#225;n t#233;rdkal#225;cson r#250;gta #193;rny#233;kot. Rettenetesen f#225;jt. Azt#225;n Deszka lassan #193;rny#233;k h#225;t#225;ba nyomta az #246;kl#233;t, a jobb ves#233;je felett, majd #252;t#246;tt, kem#233;nyen, #233;s ez m#233;g jobban f#225;jt, mint a t#233;rde.

Nagyobb vagyok, mint #337;k — gondolta. — Elb#225;nok vel#252;k — De fegyver volt n#225;luk; #233;s ha — valahogyan — meg#246;ln#233; vagy le#252;tn#233; #337;ket, m#233;g mindig #246;ssze lenne z#225;rva vel#252;k egy cell#225;ba. (De lenne egy pisztolya. K#233;t pisztolya.) (Nem.)

Deszka #250;r hozz#225; sem #233;rt #193;rny#233;k arc#225;hoz. Nem hagyott l#225;that#243; sebeket. Semmi maradand#243;: csak #246;k#246;l- #233;s talpnyomok a fels#337;test#233;n #233;s a t#233;rd#233;n. F#225;jt. #193;rny#233;k szorosan markolta ez#252;st doll#225;rj#225;t #233;s v#225;rta, hogy v#233;ge legyen ennek az eg#233;sznek.

#201;s egyszer csak, t#250;ls#225;gosan is sok#225;ra, abbamaradt az #252;tlegel#233;s.

— N#233;h#225;ny #243;ra m#250;lva tal#225;lkozunk — mondta Szikla. — Tudja, Deszka bar#225;tomnak sz#246;rnyen f#225;jt, hogy ezt kellett tennie. Mi #233;rtelmes emberek vagyunk. Mint eml#237;tettem, mi vagyunk a j#243; fi#250;k. Maga a rossz oldalon #225;ll. T#233;nyleg, mi#233;rt nem alszik egy keveset?

— Jobb lesz, ha lassan elkezd minket komolyan venni — mondta Deszka.

— A koll#233;g#225;m nem mond butas#225;got, uram — mondta Szikla. — Gondolja v#233;gig.

Becsap#243;dott m#246;g#246;tt#252;k az ajt#243;. #193;rny#233;k k#237;v#225;ncsi volt, vajon lekapcsolj#225;k-e a l#225;mp#225;t, de nem tett#233;k meg, #233;s a villanyk#246;rte #250;gy izzott odafent, mint egy j#233;ghideg szem. V#233;gigk#250;szott a padl#243;n a s#225;rga habszivacsig, r#225;m#225;szott #233;s mag#225;ra h#250;zta a v#233;kony takar#243;t, lehunyta a szem#233;t #233;s a semmibe, az #225;lmokba kapaszkodott. Telt-m#250;lt az id#337;.

Ism#233;t tizen#246;t #233;ves volt #233;s haldoklott az anyja #233;s valami fontosat pr#243;b#225;lt elmondani neki, de #193;rny#233;k nem #233;rtette a szavait. #193;lm#225;ban megmozdult, a felsajdul#243; f#225;jdalom visszar#225;ntotta a f#233;l#225;lomb#243;l a f#233;l#233;brenl#233;tbe #233;s #246;sszer#225;ndult.

Reszketett a v#233;kony takar#243; alatt. Jobb kez#233;vel eltakarta a szem#233;t, hogy megv#233;dje a f#233;nyt#337;l. Szerette volna tudni, vajon Szerda meg a t#246;bbiek m#233;g szabadok-e, ha egy#225;ltal#225;n #233;letben vannak. Rem#233;lte, hogy igen.

Az ez#252;stdoll#225;r hidegen szorult a tenyer#233;be. #201;rezte, hogy ott van, mint az el#337;bb, a ver#233;s k#246;zben is. T#233;tov#225;n elt#369;n#337;d#246;tt azon, mi#233;rt nem meleg#237;ti fel a teste. F#233;lig elszunnyadt #233;s f#233;lig del#237;riumban hevert, #233;s a p#233;nzdarab meg Szabads#225;g, meg a hold, meg Zorja Polunocsnaja valahogyan #246;sszemos#243;dott abban az ez#252;st#246;s f#233;nysug#225;rban, ami az #233;gbolt m#233;ly#233;r#337;l sug#225;rzott le r#225;, #233;s #193;rny#233;k elindult felfel#233; az ez#252;st sug#225;rban, el a f#225;jdalomt#243;l, a b#225;natt#243;l #233;s a f#233;lelemt#337;l, egyre messzebb minden rosszt#243;l, vissza az #225;ldott #225;lmok k#246;z#233;…

A t#225;volb#243;l zajt hallott, de nem tudott odafigyelni r#225;: #337; m#225;r az #225;lmok#233; volt.

Er#337;tlen gondolat: rem#233;lte, nem emberek j#246;nnek #233;rte, hogy felkelts#233;k, megverj#233;k vagy ord#237;tsanak vele. Azt#225;n #246;r#246;mmel vette #233;szre, hogy val#243;ban elaludt #233;s m#225;r nem f#225;zik.

Valahol valaki hangosan kiab#225;lt seg#237;ts#233;g#233;rt, vagy az #225;lm#225;ban, vagy a k#252;lvil#225;gban. #193;rny#233;k oldalra fordult a matracon, #233;s k#246;zben #250;jabb f#225;jdalmas pontokat fedezett fel a test#233;n.

Valaki a v#225;ll#225;t r#225;zogatta.

Sz#243;lni akart nekik, hogy ne kelts#233;k fel, hagyj#225;k aludni, ne zaklass#225;k, de az eg#233;szb#337;l csak egy ny#246;sz#246;rg#233;sre futotta.

— Kutyusk#225;m! — mondta Laura. — Fel kell kelned. #201;bredj fel, #233;desem. A kellemes megk#246;nnyebb#252;l#233;s pillanata. Olyan furcs#225;kat #225;lmodott, b#246;rt#246;n#246;kr#337;l, sz#233;lh#225;mosokr#243;l #233;s lez#252;ll#246;tt istenekr#337;l, de most #233;ppen Laura keltegeti, mert ideje munk#225;ba menni, #233;s indul#225;s el#337;tt tal#225;n jut m#233;g egy kis id#337; egy k#225;v#233;ra meg cs#243;kra, vagy tal#225;n t#246;bbre is; #233;s felemelte a kez#233;t, hogy meg#233;rintse a feles#233;g#233;t. Laura b#337;re hideg volt #233;s ragacsos.

#193;rny#233;k kinyitotta a szem#233;t.

— Mi ez a rengeteg v#233;r? — k#233;rdezte.

— M#225;sok#233; — mondta a n#337;. — Nem az eny#233;m. #201;n glicerinnel #233;s lanolinnal kevert formaldehiddel vagyok felt#246;ltve.

— Hogyhogy m#225;sok#233;?

— Az #337;r#246;k#233; — mondta a n#337;. — Semmi gond. Meg#246;ltem #337;ket. Jobb lesz, ha elindulsz. Azt hiszem, senkinek sem volt alkalma megnyomni a riaszt#243;t. Fogj egy kab#225;tot, mert lefagy a segged.

— Meg#246;lted #337;ket?

A n#337; v#225;llat vont #233;s sz#233;gyenl#337;sen elmosolyodott. A keze #250;gy n#233;zett ki, mintha az ujjaival festett volna egy kiz#225;r#243;lag karmazsinv#246;r#246;s sz#237;neket haszn#225;l#243; alkot#225;st, arc#225;t meg a ruh#225;j#225;t (ugyanazt a k#233;k koszt#252;m#246;t, amiben eltemett#233;k) r#225;fr#246;ccsent foltok tark#237;tott#225;k, amir#337;l #193;rny#233;knak Jackson Pollock bizarr, sz#233;tm#225;zolt fest#233;kekkel k#233;sz#252;lt k#233;pei jutottak az esz#233;be, mert az kevesebb gondot okozott, mint elfogadni a m#225;sik lehet#337;s#233;get.

— Embert #246;lni egyszer#369;bb, ha halott vagy — k#246;z#246;lte Laura. — Vagyis nem olyan nagy #252;gy. Nincsenek t#246;bb#233; el#337;#237;t#233;leteid.

— Nekem m#233;g mindig nagy #252;gy — mondta #193;rny#233;k.

— Maradni akarsz, am#237;g meg#233;rkezik a reggeli v#225;lt#225;s? — k#233;rdezte a n#337;. — Ha kedved van, tedd azt. Azt hittem, szeretn#233;l elt#369;nni innen.

— Azt fogj#225;k hinni, hogy #233;n tettem — mondta #193;rny#233;k but#225;n.

— Tal#225;n — mondta a n#337;. — Vegy#233;l fel egy kab#225;tot, #233;desem. Meg fogsz fagyni.

#193;rny#233;k kil#233;pett a folyos#243;ra. Az #337;rszoba a folyos#243; v#233;g#233;n volt. Odabenn n#233;gy halott embert tal#225;lt: h#225;rom #337;rt meg azt a f#233;rfit, aki Szikl#225;nak nevezte mag#225;t. A bar#225;tj#225;t nem l#225;tta sehol. A padl#243;n #233;ktelenked#337; v#233;res, elkent nyomokb#243;l #237;t#233;lve k#233;t #337;rt a folyos#243;r#243;l vonszoltak be.

A kab#225;tja a fogason l#243;gott. T#225;rc#225;ja m#233;g mindig a bels#337; zseb#233;ben volt, l#225;that#243;an hozz#225; se ny#250;ltak. Laura felt#233;pte az egyik kartondobozt: tele volt csokival.

Most, hogy rendesen megn#233;zte az #337;r#246;ket, #233;szrevette, hogy s#246;t#233;t, terepsz#237;n#369; egyenruh#225;t viselnek ugyan, de nincsen rajtuk semmilyen hivatalos jelv#233;ny, ami el#225;rulhatta volna, kinek dolgoznak. Lehettek ak#225;r cserk#233;sz#233;shez be#246;lt#246;z#246;tt, h#233;tv#233;gi kacsavad#225;szok is.

Laura kiny#250;jtotta hideg kez#233;t #233;s megszor#237;totta #193;rny#233;k ujjait. Az aranyp#233;nzt, amit #193;rny#233;kt#243;l kapott, a nyak#225;ban viselte egy aranyl#225;ncon.

— J#243;l #225;ll — mondta #193;rny#233;k.

— K#246;sz#246;n#246;m. — Laura kedvesen elmosolyodott.

— Mi van a t#246;bbiekkel? Szerd#225;val meg a bar#225;taival? Hol vannak? — Laura maroknyi csokol#225;d#233;t ny#250;jtott fel#233;, amivel telepakolta a zseb#233;t.

— M#225;st nem tal#225;ltam. Csak egy csom#243; #252;res cell#225;t, az egyikben pedig t#233;ged. Ja, #233;s az egyik f#233;rfi elvonult az egyik #252;res szob#225;ba egy porn#243;lappal. Borzalmasan megijedt.

— M#225;rmint meg#246;lted, mik#246;zben kiverte?

A n#337; v#225;llat vont.

— Azt hiszem — mondta kelletlen#252;l. — F#233;ltem, hogy b#225;ntani fognak t#233;ged. Valakinek vigy#225;znia kell r#225;d, #233;s #233;n meg#237;g#233;rtem, hogy megteszem, nem igaz? Tess#233;k, tedd el ezeket. — K#233;z- #233;s l#225;bmeleg#237;t#337;k voltak, v#233;kony p#225;rn#225;k — ha felt#246;rt#233;k rajtuk a pecs#233;tet, felmelegedtek, #233;s #243;r#225;kig nem h#369;ltek ki. #193;rny#233;k zsebre v#225;gta a holmikat.

— Sz#243;val vigy#225;zol r#225;m — mondta. — H#225;t igen.

A n#337; v#233;gigsim#237;tott az ujj#225;val #193;rny#233;k bal szem#246;ld#246;k#233;n.

— Megs#233;r#252;lt#233;l — mondta.

— Semmi bajom — mondta a f#233;rfi.

#193;rny#233;k kinyitott egy f#233;majt#243;t. Az lassan kit#225;rult. Az ajt#243; m#225;sf#233;l m#233;terre volt a talajt#243;l, #233;s #193;rny#233;k a szeg#233;lybe kapaszkodva ereszkedett le a f#246;ldre, a hang alapj#225;n val#243;sz#237;n#369;leg kavicsra. Cs#237;p#337;j#233;n#233;l fogva felkapta Laur#225;t, mint r#233;gen, k#246;nnyed#233;n #233;s gondolkod#225;s n#233;lk#252;l…

A hold kibukkant egy vastag felh#337; m#246;g#252;l. Alacsonyan j#225;rt, de a havon visszat#252;kr#246;z#337;d#337; f#233;nyben eg#233;szen j#243;l lehetett l#225;tni.

Mint kider#252;lt, egy hossz#250; tehervonat egyik feket#233;re festett f#233;mvagonj#225;b#243;l b#250;jtak el#337;, amit ezen az erdei iparv#225;g#225;nyon #225;ll#237;tottak le, vagy hagytak itt #246;r#246;kre. A vagonok hossz#250; sora megszak#237;t#225;s n#233;lk#252;l folytat#243;dott, ameddig a szem ell#225;tott, #233;s elnyelte az erd#337;. Vonaton volt. Tudhatta volna.

— Hogy a pokolba tal#225;lt#225;l r#225;m? — k#233;rdezte halott feles#233;g#233;t#337;l. A n#337; lassan, csod#225;lkozva ingatta a fej#233;t.

— Jelz#337;t#369;zk#233;nt l#225;ngolsz a s#246;t#233;t vil#225;gban — k#246;z#246;lte. — Nem volt t#250;l neh#233;z. Most pedig indulj. Menj olyan gyorsan #233;s olyan messze, amennyire b#237;rsz. Ne haszn#225;ld a hitelk#225;rty#225;dat, #233;s akkor biztons#225;gban leszel.

— Hova menjek?

A n#337; csapzott haj#225;ba t#250;rt #233;s kif#233;s#252;lte a szem#233;b#337;l.

— Az #250;t arra van — mondta. — Tegy#233;l meg minden t#337;led telhet#337;t. Lopj kocsit, ha kell. Menj d#233;lnek.

— Laura — mondta a f#233;rfi, de elbizonytalanodott. — Tudod, mi folyik itt? Tudod, kik ezek az emberek? Akiket meg#246;lt#233;l?

— Igen — felelte a n#337;. — Azt hiszem, tudom.

— Az ad#243;sod vagyok — mondta #193;rny#233;k. — Ha te nem lenn#233;l, m#233;g mindig odabent #252;ln#233;k. Nem hiszem, hogy b#225;rmi j#243;ra sz#225;m#237;thattam volna t#337;l#252;k.

— Nem — mondta a n#337;. — #201;n sem hiszem.

Els#233;t#225;ltak az #252;res vas#250;ti kocsikt#243;l. #193;rny#233;k k#237;v#225;ncsi volt, mi lehet a t#246;bbi vagonban, a fekete, z#225;rt f#233;mdobozokban, amelyek m#233;rf#246;ldeken #225;t vonszolt#225;k magukat mag#225;nyosan az #233;jszak#225;ban. Ujjal #246;sszez#225;rultak az ez#252;stdoll#225;ron, #233;s esz#233;be jutott Zorja Polunocsnaja, #233;s az, hogyan n#233;zett r#225; a n#337; a holdf#233;nyben. Megk#233;rdezted, mit akar? Ez a legb#246;lcsebb, amit a halottakt#243;l k#233;rdezhetsz. N#233;ha el#225;rulj#225;k.

— Laura… Mit akarsz t#337;lem? — k#233;rdezte.

— T#233;nyleg tudni akarod?

— Igen. K#233;rlek.

Laura v#233;gigm#233;rte halottk#233;k szem#233;vel.

— Ism#233;t #233;lni akarok — felelte. — De nem ezt a f#233;l#233;letet. Igaz#225;b#243;l akarok #233;lni. #201;rezni akarom, hogy megint a mellkasomban l#252;ktet a sz#237;vem. #201;rezni akarom, hogyan #225;ramlik bennem a v#233;r — forr#243;n, s#243;san #233;s val#243;s#225;gosan. Fura dolog ez, nem is gondoln#225;d, hogy #233;rezni lehet, de hidd el nekem, felt#369;nik, ha nincs t#246;bb#233;. — Megd#246;rg#246;lte a szem#233;t, mocskos keze v#246;r#246;ssel kente v#233;gig az arc#225;t. — N#233;zd, ez neh#233;z. Tudod, mi#233;rt #233;jjel j#225;rnak a halottak? Mert #250;gy k#246;nnyebben #233;l#337;nek hiszik #337;ket. Nem akarom, hogy csak higgy#233;k. #201;lni akarok.

— Nem #233;rtem, mit akarsz t#337;lem.

— V#225;ltsd val#243;ra, #233;desem. Majd kital#225;lsz valamit. Tudom.

— Ok#233; — mondta a f#233;rfi. — Megpr#243;b#225;lom. #201;s ha siker#252;l, hogyan tal#225;llak meg?

De Laura elt#369;nt, #233;s nem maradt m#225;s, csak az #233;g l#225;gy sz#252;rkes#233;ge, jelezve, merre van kelet, #233;s mag#225;nyos s#237;r#225;s sz#225;llt a hasogat#243; decemberi sz#233;lben, vagy az utols#243; #233;jszakai mad#225;r jajgat#225;sa, vagy a hajnal els#337; madar#225;nak a ki#225;lt#225;sa.

#193;rny#233;k megfordult #233;s elindult d#233;l fel#233;.