"Az Alapítvány pereme" - читать интересную книгу автора (Asimov Isaac)

8.

Odakint Liono Kodell várt rá.

— Mindent hallottam, polgármester asszony — mondta. — Rendkívül türelmesen bánt vele.

— Rendkívül el is fáradtam. Úgy érzem, mintha hetvenkét óráig tartott volna a nap. Most már magán a sor.

— Rendben van… de mondja, valóban alkalmazta a ház körül azt az „elmestatikai eszközt”?

— Ugyan már, Kodell — válaszolta Branno nyűgösen. — Ennél okosabbnak képzeltem magát. Miért figyelt volna bennünket bárki is? Azt gondolja talán, hogy a Második Alapítvány mindenre oda tud figyelni? Én nem vagyok olyan romantikus alkat, mint az ifjú Trevize; ő talán elhinné ezt a maszlagot, de én nem. És még ha igaz volna is, hogy a Második Alapítvány mindent lát és hall, ami nálunk történik, vajon egy ilyen eszköz jelenléte nem árulna-e el bennünket azon nyomban? Nem vennék-e észre, hogy mentális hatalmuk ellen védőpajzsot használunk? Nem ér-e többet egy ilyen berendezés titka, feltéve, hogy száz százalékig ki tudjuk használni, mint akár Trevize, akár maga meg az én életem együttvéve? De azért…

Már a kocsiban ültek, amelyet Kodell vezetett.

— De azért… — sürgette Kodell.

— De azért micsoda? — kérdezte vissza Branno. — Ó, igen. De azért ez a fiatalember intelligens. Legalább féltucatszor lehülyéztem, hogy nyugton maradjon végre, pedig egyáltalán nem hülye. Fiatal, túl sok Arkady Darell-regényt olvasott, és ettől azt hiszi, hogy az egész Galaxis így működik… De csodálatosan jó ösztöne van, kár, hogy el fogjuk veszíteni.

— Annyira biztos benne, hogy elveszítjük?

— Meggyőződésem — felelte Branno szomorúan. — De mindenképpen ez a jobbik eset. Nincs szükségünk ifjú regényhősökre, akik vaktában vagdalkoznak, és egy pillanat alatt tönkretehetik mindazt, amit évek alatt építettünk fel. Egyébként nem fog értelmetlenül elpusztulni. Nyilván magára fogja vonni a Második Alapítvány figyelmét, feltéve, hogy valóban létezik, és valóban törődik velünk. És mialatt vele foglalkoznak, talán elhanyagolnak bennünket. Még többet is nyerhetünk, mint pusztán azt, hogy elhanyagolnak bennünket. Lehetséges, hogy akaratlanul is elárulják magukat azzal, hogy felfigyelnek Trevize-ra, mi pedig időt és alkalmat nyerhetünk, hogy megtegyük a szükséges ellenlépéseket.

— Ezek szerint Trevize lesz a villámhárító. Branno ajka megrándult.

— Ó, éppen ezt a hasonlatot kerestem! Ő lesz a mi villámhárítónk, amely elnyeli a villámcsapást, és ezzel megkímél bennünket a kártól.

— És mi lesz ezzel a Pelorattal, akit szintén leteríthet a villám ereje?

— Neki is szenvednie kell. Nem tehetünk róla. Kodell bólintott.

— Tudjuk, mi volt Salvor Hardin kedvenc mondása:

„Sohase hagyd, hogy az erkölcsi érzéked meggátoljon a helyes cselekedetben!”

— Pillanatnyilag nem rendelkezem erkölcsi érzékkel — motyogta Branno. — Csak annyit érzek, hogy holtfáradt vagyok. És mégis… jó pár embert fel tudnék sorolni, akiket szívesebben veszítenék el, mint Golan Trevize-t. Nagyon jóképű fiatalember… És persze tudja is magáról… — Utolsó szavait alig lehetett hallani, mert becsukta a szemét, és már el is nyomta az álom.